Kisalföld, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-21 / 68. szám

miß PBOLEfÄÄJAI BGYEStSUETES? ÄRA; 60 PILLÉR ttl ÉVFOLYAM, 68. SZÁM*^ MAGYAR SZOCIALISTA Ml­NKÁSPÁRT ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Győr, 1958 március 21. péntek. Idős, kommunista harcosok és fiatal KISZ-isták találkozója Győrött, a Magyar Tanácsköztársaság megalakulásának 39. évfordulóján Tegnap este hét órakor az SZMT székház nagytermében ta­lálkoztak a győri munkásmozga­lom veteránjai és az ifjú kommu­nisták, hogy megünnepeljék a proletariátus dicsőséges fegyver­tényének, a Magyar Tanácsköz­társaság kikiáltásának 39. évfor­dulóját. Az ünnepi ülés elnökségében az ősz harcosok között helyet foglal­tak az új generáció képviselői is. A gyűlést Lombos Ferenc elvtárs nyitotta meg, aki az MSZMP me­gyei és Győr városi bizottsága ne­vében üdvözölte a tizenkilences elvtársakat. Ezt követően Gőcze Géza elvtárs, a 19-es kisalföldi dandár tagja mondott ünnepi be­szédet. Gőcze elvtárs megemlékezett azokról a történelmi körülmé­nyekről, amelyek közepette a Ma­gyar Tanácsköztársaság megala­kult. Felelevenítette a győri ta­­nácshatalom harcait, s a kisalföl­di dandár dicsőséges helytállását a munkáshatalom védelmében. — Köztük vannak még azok az elvtársak, akikkel együtt vonul­tunk be Rozsnyóra. Bizonyára nem felejtették el azt a határtat­lan lelkesedést és örömet, amely­­lyel a csehszlovák nép, mint fel­szabadított fogadott bennünket — mondotta. Majd a belső reakció hazaáru­lásáról beszélt a szónok. Párhu­zamba hozta a magyar reakció­nak 1919-es, majd 1956-os szövet­kezését a nemzetközi imperializ­mussal a magyar nép ellen. A Szovjetunióval való kapcso­latunkról, s a párt hatalmas ere­jének forrásáról beszélt ezután Gőcze elvtárs, majd beszédét így fejezte be: — „Ez az ünnep köte­lez is bennünket. Kötelez arra, hogy úgy álljuk meg a helyünket, hogy munkánkkal megbecsülést, szeretetet szerezzünk pártunknak, amely negyven esztendő alatt sok­szor tanúbizonyságát adta annak, hogy a népért van, azt szolgálja.“ Az ünnepi beszéd után a győri fiatalok műsorral köszöntötték 1919 hős harcosait. A Tanácsköztársaságról emlékeztek meg Sopron dolgozói Csütörtökön este 7 órai kezdettel a Petőfi Színházban nagy­gyűlés keretében emlékeztek meg Sopron dolgozói a Tanácsköz­társaság kikiáltásának 39-ik évfordulójáról és a KISZ megalakulá­sának első évfordulójáról. A színház nézőterét zsúfolásig megtöltötték a finálék és a ve­teránok. Az Internacioná­lé eléneklése után Kantó Gyula, a Sopron városi párt-végrehajtóbizottság szervező titkára nyitotta meg az ünnepséget, majd S. Tóth Sándor százados tartott megemlékezést. Beszédének első részében hangsúlyozta, hogy a Tanácsköztársa­­ság nem egyszerű folytatása 1848-nak, mert 1919-ben a munkás­­osztály mindenféle kizsákmányolás megszüntetéséért, a szocialista­ársadalom megteremtéséért szállt harcba. A Magyar Tanácsk­öz­­ársaság nemzeti történelmünk egyik legdicsőségesebb fejezete. Ezután részletesen foglalkozott a Kommunisák Magyarországi Pártjának megalakulásával, annak jelentőségével és a Tanácsköz­társaság megteremtéséért, megvédéséért vívott harcával. Beszéde végén megemlékezett a másik évfordulóról is. Ugyanis egy évvel ezelőtt, 1957. március 21-én alakult meg a Kommunista Ifjúsági Szövetség. Hangsúlyozta, hogy a KISZ méltó utóda akar lenni a KIMSZ-nek. A nagy tetszéssel fogadott ünnepi beszéd után az ifjúsági kultúrgárdák színvonalas kultúrműsort adtak. Kitüntetések a Tanácsköztársaság kikiáltásának 39. évfordulója alkalmából A Népköztársaság Elnöki Taná­csa a Tanácsköztársaság kikiáltá­sának 39. évfordulója alkalmából a munkásmozgalomban kifejtett több évtizedes tevékenységük elis­meréséül a MUNKA VÖRÖS ZÁSZLÓ ÉRDEMRENDJE kitüntetését adományozta: Szilágyi Dezsőnek, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztálya veze­tőjének. A MUNKA ÉRDEMREND kitüntetést Jabab Rudolf nyugdí­jasnak, Jackivert Ferencnek, a forradalmi munkás-paraszt kor­mány titkársága munkatársának, Spietz József nyugdíjasnak, Ma­­tejka Jánosné nyugdíjasnak, Ke­leti Jósasfné nyugdíjasnak, Kite Elek nyugdíjasnak, Székely Lajos nyugdíjasnak, Ács Vilma nyugdí­jasnak, Tóth László nyugdíjasnak és Paksi József nyugdíjasnak. A kitüntetéseket Kristóf István, a Népköztársaság Elnöki Taná­csának titkára csütörtökön délben az Országház épületében nyújtot­ta át. A kitüntetések átadásakor­­jelen volt Apró Antal, a forra­dalmi munkás-paraszt kormány első elnökhelyettese, Kiss Károly, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára, Rónai Sándor, az­ or­szággyűlés elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Olt Károly, a Minisztertanács tit­kárságának vezetője, Bárd And­rás, a munkásmozgalom régi har­cosa. A kitüntetettek nevében Spiesz József mondott köszönetet. Az eszme, amely 1919-ben Magyarországon egyszer győzött, többé el nem bukik Ünnepség a Magyar Tanácsköztársaság évfordulóján A Magyar Tanácsköztársaság megalakulásának 39. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bi­zottsága csütörtökön este ünnepséget rendezett az Erkel Színházban. Az ünnepi est elnökségében helyet foglaltak a párt- és állam­vezetők mellett a munkásmozgalom harcosai, pártmunkások, üzemi dolgozók, nők, fiatalok, tudósok. " Az ünnepséget Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizottság titkára nyitotta meg. A magyar történelem egyik legdicsőbb fejezetének évforduló­ját ünnepeljük. Harminckilenc éve annak, hogy a magyar munkás­­osztály forradalmi pártja, a kommunista párt vezetésével meg­döntötte hazánkban a tőkések és a földesurak államát, megterem­tette a dolgozó nép hatalmát, a Magyar Tanácsköztársaságot, az első magyar proletárdiktatúrát — mondotta —, majd az MSZMP Központi Bizottsága, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Ha­zafias Népfront elnöksége és a KISZ Központi Bizottsága nevében üdvözölte az ünnepség résztvevőit. Ezután Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának pót­tagja mondott ünnepi beszédet. Nemes Dezső beszéde — 39 esztendővel ezelőtt be­járta az országot és a nagyvilágot a hír: Budapesten forradalmi kormány alakult, amely a prole­tariátus képviseletében átvette a hatalmat! Győzött a szocialista forradalom. Győzött vértelenül, fegyveres felkelés nélkül. A pol­gári kormányzat beismerte teljes csődjét és önként átadta a hatal­mat a proletariátusnak, amely a nemzet vezető osztályává vált. Dicsősége a magyar munkás­mozgalomnak és nemzetünk történetének, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat követően elsőnek Magyarországon győzött a szo­cialista forradalom — kezdte be­szédét Nemes Dezső, majd a to­vábbiakban a többi között a kö­vetkezőket mondotta. — Az 1918. november 20-án megalakult a kommunista párt, amelynek irányításával a mind­jobban balratolódó munkások és­­szegényparasztok egyre tudato­sabban szálltak síkra a Tanács­­köztársaság megteremtéséért, iga­zi néphatalom létesítéséért. Az egész dolgozó nép döntő többsé­ge néhány hónap alatt kiábrán­dult a polgári szociáldemokrata koalíciós kormányzatból. A nagy­birtok felosztását is ígérte, de nem hajtotta végre, hanem bün­tető expedíciókat küldött a földet foglaló parasztok ellen és terror­rendszabályokkal próbálta meggá­tolni a kommunista mozgalom gyors fejlődését. A nép csalódott az­ Antant nagyhatalmak és a bel­ső monarchista reakció előtt be­hódoló kormányzatban: a kispol­gári rétegek a proletárhatalomért küzdő munkásosztály mellé áll­tak, a szovjet Oroszországgal való imperialistaellenes szövetség poli­tkáját tették magukévá.­­ A hatalmat 1919. március 21 -én az Egyesült Kommunis­ta Szocialista Párt vette át a magyar munkásosztály és a szegényparasztság nevében. Nagyon fontos tanulság ez még akkor is, ha az erők egyesítése hibás módon valósult meg. Tud­valevő, hogy az Egyesült Kom­munista Szocialista Pártban egy­két kivétellel bentmaradtak az összes reformisták, akik nem a proletárdiktatúra eszméjéért ra­jongtak. A szociáldemokrata ve­zérkar a tömegek nyomására csu­pán manőverként ment bele az egyesülésbe. De a baloldali szo­cialisták — közöttük a balszárny vezetői, valamint a szociáldemok­rata párt és a szakszervezetek közép és alsófunkcionáriusainak nagy többsége — színes­ lélekkel álltak a Tanácsköztársaság mellé. Nemes Dezső a Tanácsiköztársa­ság vívmányairól beszélt ezután. A 21 szociáldemokrata népbiztos, között nyolc olyan volt, aki a 14. kommunista népbiztossal szilárd forradalmi blokkot alkotott és a Tanácsköztársaság bukása után nem hogy visszatáncolt volna, ha­nem a proletárdiktatúra iránti hűséget büszkén hirdető kommu­nista párthoz csatlakozott. — A Magyar Tanácsköztársaság létrejöttének a ténye — folytatta — az egész nyugat-európai mun­kásmozgalomra igen nagy hatás­sal volt. A negatív vonások ugyancsak éreztethették és érezték is a ma­guk hatását az európai munkás­­mozgalomban, nehezítették a sza­kítást a reformistákkal. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom világrengető hatása mellett a Magyar Tanácsköztár­saság megszületésének az ösztön­ző hatása is játszott bizonyos sze­repet abban, hogy 1919. áprilisá­ban megszületett a Bajor Tanács­köztársasági A proletárforrada­lom tüze magasra csapott Német­országban is, s a nemzetközi bur­zsoázia megdöbbenése és félelme a szocialista világforradalomtól még nagyobb lett. A győztes An­tant hatalmak burzsoáziája és a levert Németország, valamint szö­vetségeseinek a burzsoáziája gyor­san összefogott az európai prole­tárforradalom elfojtá­sára.­­ 1919. áprilisában megind­í­­tották az Antant katonai tá­madását a Magyar Tanács­köztársaság ellen. Ugyanak­kor az Antant és a német burzsoázia összes segítőikkel együtt támadást indítottak a Bajor Tanácsköztársaság el­len is. Beszéde további részében rámu­tatott arra, hogy az Antant és a szövetségesei támadása rögtön megélénkítette a magyar re­formisták aknamunkáját. A külföldi intervencióról szólva hangsúlyozta, hogy a magyar ta­nácshatalomnak nem volt megfe­lelő hadserege a forradalmi hon­védő háborúra. A Bajor Tanácsköztársaság 1919 májusi leverése után az európai reakció fokozottabban összponto­sította erőit a Magyar Tanács­köztársaság ellen. A reformisták ismét felélénkültek és fokozták az aknamunkát a­ proletárdiktatúra megbuktatására.­­ Ekkor 1919 május végén küldte el Lenin nevezetes üd­vözletét a magyar munkásosz­tálynak, amely nagy segítséget nyújtott a feléledő ingadozás, az erősödő revizionista akna­munka és az egyéb ellenforra­dalmi tevékenység elleni harc­ban. A forradalmi honvédő háború azonban lekötötte a Tanácsköztár­saság legjobb erőinek túlnyomó részét és ezt a helyzetet h­asznál­­ták ki a revizionisták, a belső ak­namunka kiszélesítésére. Az orosz munkások államának szovjet­­oroszországnak — amelyet többfe­­lől támadt a külső és a belső el­lenség — akkor nem volt módja arra, hogy közvetlen katonai se­gítséget nyújtson a szocialista Ma­gyarország védelméhez. Az imperialista túlerő, a belső ellenforradalmi aknamunka segít­ségével leverte az első magyar proletárhatalmat. A magyar nép történetének egyik legsötétebb korszaka következett: a vérengző ellenforradalom és imperialista bábjainak szörnyszülötte, a Horthy fasizmus uralma. A negyedszázados fasiszta el­nyomás és a második világhá­ború szörnyűségeiből az a fel­szabadító szovjet hadsereg mentette meg népünket, amelytől a magyar munkás és a magyar szegényparaszt ne­gyedszázadon keresztül szün­telenül várta a segítséget és tudta, hogy az el is fog jönni 1945-ben új korszak köszöntött a magyar népre. A munkásosztály vezetésével népi hatalom szüle­tett, amely kivezette a nemzetet abból a szörnyű katasztrófából­, amelybe a fasizmus döntötte. A munkásosztály uralkodó osztállyá szerveződve, rövid idő alatt is­mét győzelemre vitte a szocialis­ta forradalmat. Ehhez nagy mo­rális és politikai erőt adott az 1919-es Tanácsköztársaság hősi hagyománya is, amelynek emlé­ke letörölhetetlenül élt a munká­sok és szegényparasztok­ szívében. Az elmúlt magyar szocialista forradalom hagyományait azon­ban az elmúlt évtizedben még­sem ápoltuk eléggé, harci tapasztala­tait kevéssé tanulmányoztuk,­­ ezért nem is hasznosíthattuk kel­lőképpen. Ennek a következmé­(Foly­tatás a második oldalon.

Next