Kisalföld, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-01 / 51. szám

1959. március 1. vasárnap. KISALFÖLD a százhetvenöt éve kísérteti léggömböt engedtek fel Győrött Sswezates esemés*®' j&tauitott le ma 175 éve, 1784. március elsején Győrött. E napon bocsátotta föl „a nézők tapsolásai köztt‘ Domin Ferenc József (1754—1811) volt je­zsuita, a győri Királyi Akadémia fizika tanára, a Magyar Hírmondó 1781. márciusi híradása szerint — ha igaz — az első magyar léggöm­böt, mint akkor mondták, „repülő golyóbis”-t Steiner András Ferenc orvos udvarán. Azért írom, hogy „ha igaz”, mert a Magyar Hírmondó egyéb­ként megbízható híradásával szemben, más följegyzések szerint az elsőt Szabiik István (1746— 1816) piarista tanár engedte föl Pesten, már egy évvel előbb, 1783. augusztus 15-én. Tekintve, hogy Győr művelő­déstörténetének ezt az érdekes adatát, technikatörténeti kutatá­saim során csak röviddel ezelőtt jegyeztem föl, különösképpen pe­dig, mert nem akartam elmulasz­tani, hogy a maga idejében orszá­gos eseményről ne egyik évfordu­lója napján szóljak, nem sikerült még pontosan tisztáznom Győr el­sőbbségét, az további kutatásra vár, így rövid megemlékezésem­ben egyelőre nem is foglalkozom az elsőbbséggel, s a Domin-féle léggömb eresztéséről csak mint helytörténeti eseményről szólok, úgy ahogy azt a Magyar Hírmon­dó 175 éve följegyezte, gondolva, hogy Győr várostörténete, szem­pontjából ez magában véve is ér­­ték Szükségesnek tartom ezt azért is, mert ma, amikor a hang sebes­ségénél gyorsabb repülőgépeken közlekedünk s a szovjet technikai tudás ragyogó eredményeként az űrrakéták az eget ostromolják, jó ha följegyezzük azt is, hogy hon­nan, milyen mélységből indultunk el most 175 éve, hogy napjainkra in már fölmérhetetlen magassá­gokba jussunk. A levegő meghódítása a Mont­­golfier-testvérek 1793. június 5-én a D’Annonayben fölengedett lég­gömbjével kezdődik. A nagysikerű kísérlet számos tudósi foglalkoz­ás akkor világszenzációként ható­gatott s annak Európa-szerte csak­hamar követői akadtak, így Bécs­ben egy W­idmanstädter Alajos nevű, jómódú polgár, már a kö­vetkező év januárjában fölenge­dett egy léggömböt, Stuwer tűz­mester pedig egy, a későbbi Zep­pelinekhez hasonló léghajót készí­tett. Mindezek híre pár nap alatt Pesten volt s akkor honfitársunk foglalkozott a repülés izgalmas s a művelt világot lázbantartó prob­lémájával Nagy szerencsénk, hogy idevonatkozó első kísérle­teinknek kitűnő tudósítója akadt dr. Gyarmathy Sámuel személyé­ben, aki amellett, hogy egyike volt az első magyar léghajó konst­ruktőröknek, mint a pozsonyi­ Ma­gyar Hírmondó egyik szerkesztő­je, hónapról hónapra részletes közleményekben számolt be az el­ső kísérletekről. Neki köszönhet­jük azt is, hogy Domin március elsejei kísérletéről tudunk, ame­lyet elsőnek mond az országban s melyet pontos riportjai szerint május 11-én Pozsonyban az általa szerkesztett léggömb követett. Pesten — mint írja —, Szabiik Ist­ván piarista tanár augusztus 22-én bocsátotta föl léggömbjét, mely kísérletét a következő év június 6-án Szegeden is megismételte gróf Teleki Sámuel erdélyi kancel­lár jelenlétében. Ezek­ után hadd szóljak még rö­viden Domin Ferenc József tanár­ról, a győri „repülő golyóbis” föl­­röpítőjéről Domin jezsuita szerzetes s a ma már csak kultúrtörténelmi emlék­ként ismert, 1773-ban államosított, s 1785-ben Pécsre helyezett, győri Királyi Akadémia bölcseleti kará­nak volt a tanára, ahol fizikát, és „mezei gazdálkodástant” tanított 1773-tól 1792-ig. Ránkmaradt föl­jegyzések szerint Domin kitűnő tanár volt, aki a „fizika és a me­zei gazdálkodás szabályokba fog­lalt törvényeit és elméleti tudni­«Mit“ előadásai során különféle mesterségek, és különösen a há­nyással, köreb­ől vett „mutatvá­nyok és kísérletek” bemutatásával igazolta, emellett számos termé­­szettudományi munkát írt. Kiváló képességeit és haladó szellemét igazolja gyári aviatikai kísérlete is, mindenekelőtt azonban az, hogy kitűnő szakismerete és fel­készültsége alapján II. Lipót csá­szár 1782. január elsejével pesti egyetemi tanárrá nevezte ki. Rész­ben rá való emlékezésül is idé­zem 175 év előtt lefolytatott s Győr XVIII. századvégi fejlett kultúráját hirdető kísérletét, melyről akkoriban az egész or­szág beszélt s melynek lefolyását dr. Gyarmathy Sámuel egykorú riportjában a következő szavak­kal jegyezte fel: „Az első léggömb Magyarorszá­gon. Tehát a Győri Tudomány Fő­iskolának tulajdona az a dicső­ség, hogy Magyar Hazánkban is meg lett már egyszer annak a re­pülő golyóbisnak próbája, mely­­lyel majd csak nem az egész vi­lágot fel­dazzasztotta. Jól remél­­tettem én azt, hogy ennyi csatára a mieink is felébrednek. Ha nin­tsen is egyéb haszna, elég a még­is, hogy a természetet vizsgáló nagyságos elme ártatlanul mutat­ja magát az ilylyen ritkább láza­­tokban; ’s hogy köz­népünk is, azokat szemlélvén, kezdi elmérni, hogy mi sokat tehet a’ tanult em­beri ész, amit a’ gyáva ostoba ta­lán ördöngösségnek tartana. Ezzel igen oszlik homálya, azután egye­bekről is inkább elbírhatja az okos beszédet. Mire nézve méltó különös ditséretre Tisztelendő, s Nagy nevezetű Domin Ferenc Jó­zsef úr, Zágrábi Püspökségnek Ál­dozó Papja, a Szelíd Tudomá­nyoknak és a Böltselkedésnek Tu­dósa. Győrött a Tudomány Fő Os­kolában a Természet tudásnak, és a Gazdálkodásnak Királyi Tanító­iba, hogy már a repülő golyóbissal is a‘ természetnek ilyly ritka mű­veletével, ilyly hasznos gyönyör­ködtetést szerzett Nemes Győr városának.“ „Egynéhány hetekig rejtekben lett többszöri tapasztalások után eme most folyó hónak első nap­ján (1784. márczius 1-én), dél esti két óra után, Steiner András Fe­­rentz Orvos Urnak udvarában té­tetett végre a nevezetesebb pró­ba.» ,,A’ golyóbisnak szélessége ti­zenkét Párizsi hüvelyknyi volt. Megtelvén a' gyuladó levegővel, Legelőször is tsak a szobában bo­­csátatott fel. Egyenes függő mér­ték szerint vévén sebes emelke­dését, majd csak egy szempillan­tás alatt fel­ért a mennyezetig. Onnét levévén az udvarba kivit­ték, Holott azonnal, a mint sza­badon eleresztetett, egyenes ha­mar röptével felülyül múlta a ház fedelét. Már a szabad levegőben a’ szé’ meghült emelkedéssel vitte olly magasra, hogy Tsalóköz Szi­getének indulván egynéhány per­­tzenések alatt tsak eltűnt a nézők elől." Ennyit mond dr. Gyarmathy a Domin-féle kísérletről, melynek elsőbbségét Győr kultúrtörténé­­szei kell, hogy tisztázzák. Faller Jenő Folytatja tanácskozásait a szakszervezeti nőkonferencia A magyar szakszervezetek nő­konferenciája szombaton folytatta tanácskozásait. Az első felszólalók beszámoltak a nőmozgalom ered­ményeiről és üzemeik asszonyai­nak, leányainak helyzetéről. A ta­nácskozás résztvevői elhatározták, hogy a Szakszervezeti Világszövet­séghez és a nagyhatalmak genfi atomértekezletéhez táviratot kül­denek. — Mi a magyar szakszervezetek országos, nőkonferenciájának részt­vevői — hangzik a távirat — egy­ségesen kifejezzük a magyar nő­dolgozók békeakaratát. Csalá­dunk szeretete, a gyermekeink jö­vőjéért való aggódás, az emberi­ség boldog holnapjáért érzett fele­lősség vezet bennünket, amikor teljes egységben állást foglalunk az atom és hidrogénbomba rob­bantási kísérletek haladéktalan és örök időre szóló betiltása, a béke megvédése mellett. A genfi érte­kezleten résztvevő hatalmak kép­viselőihez fordulunk: teljesítsék a világbékét követelő százmilliók kérését, kövessenek el mindent, hogy a tárgyalások mielőbb meg­állapodáshoz vezessenek. UDSzenhét új taxi a megye személyszállító forgalmában FELFRISSÜL GYŐR TAXIPARKJA, ÚJ VAKSAVVAK FUTNAK A VIDÉKI VÁROSOKBAN Új kocsikkal cser­élte fel régi, kikopott taxiparkját a győri 61-es számú Autóközlekedési Vállalat a napokban. Győr taxiellátása eddig is kielégítő volt, de a megye szá­mottevő helységeiből gyakran hangzott el olyan kívánság, misze­rint a vidéki községek taxiállomá­­nyát bővíteni kell. A vállalat egy-egy kocsija na­ponta általában hét fordulót tesz és huszonegy utast szállít. Tavaly egész évben csaknem háromszáz­­ezer személy vette igénybe a taxi­­szállítást a megyében. Hét új Warsawa és húsz Moszk­vics típusú személygépkocsit vá­sárolt az idén az Autóközlekedési Vállalat. Győrött a Wartburg és az Opel típusú kocsikat újonnan vásároltakkal cserélték fel. Egy év óta ezáltal tíz taxi kivételével minden régi személykocsi helyett újat állítottak munkába. Új Warsawával bővült Kapuvár, Csorna és Mosonmagyaróvár sze­mélyforgalmat lebonyolító taxi­részlege. A beledi tanács kívánságára a községben kísérletképpen egy Moszkvics típusú személykocsit állított forgalomba a vállalat. Ál­talános tapasztalat, hogy a szép kivitelű, jól fűtött, rádiós új sze­mélykocsikat szívesebben veszik igénybe az utasok, mint a kiörege­dett kocsikat. A 61-es Autóközlekedési Válla­lat vezetői tervezik, hogy a megye nagyobb helységeiben, ahol most még nincsen taxiközlekedés, a községi tanácsok vezetői, a köz­ségbeli lakosok kívánságára és el­gondolása szerint személygépkocsik forgalomba állításával kísérletez­nek, s ha a próbálkozás beválik, a vállalat taxit üzemeltet. A vállalat a forgalomból kivont gépkocsikat magánszemélyeknek adta el. Az elmúlt hetekben több mint húsz taxit adott el a vállalat magánosoknak. A győri 61-es Autóközlekedési Vállalat körzetéhez tartozik Ko­márom megye területe is. A szom­szédos megyében is számottevően bővítették a gépkocsiparkot. Új személygépkocsikat kapott Tata­bánya, Komár­om, Kisbér és Oroszlány. A (tataUU UazaU Mikó József fémesz­­tergályos és párttitkár volt a győri XV. Autója­vítónál. Most nyugdíjba megy. Ideje, hiszen még a múlt században szüle­tett. Huszonnégy évet dolgozott becsülettel az Autójavítónál. A haja, a bajusza beleszürkült az évekbe, de a szeme fris­sen tekint a beteg autók­ra, melyek ott sorakoz­nak az udvarban. — Egész életemet az autók talpraállításának szenteltem. Roncsok, amikor idehozzák őket, és amikor kimennek, szebbek, mint újkoruk­ban. Jó híre van a mi vállalatunknak. Miskol­ci, debreceni kocsikat is hoznak ide, hogy csak a messzi tájakat említsem. — De a munkán kívül még más is történt az életében, Mikó elvtárs — bíztattam a beszédre. Nem könnyű a bíztatás, mert nem afféle tréfás ember ő, mindent két­szer megrág, mielőtt ki­mondja. — Más? Igen, volt. Tizenkilencben vörös ka­tona voltam. 1920-ban ki­tettek a Vagongyárból mert a hosszú sn munkaidő ellen tiltakoztunk... — sorolja az évszámokat, kicsit vontatottan, kicsit bizalmatlankodva: vajon ide tartozik-e most ez is, beszéljen-e róluk, hátha a mai fiatalok kinevetik az öreges emlékezéseket. De ahogy járunk-kelünk a szerelő csarnokokban, néha fel-fel csillan a te­kintete: — Ezt én tanítottam... Neki már átadtam egy­két tapasztalatot... ő még csak most jött, nem tudtam még vele foglal­kozni ... — Mégis, mit érez most, amikor elmegy? Azt vártam, hogy meg­hatódik, megered a nyel­ve, és édes-bús szavak tolulnak ajkára. Talán azt mondja: üres lesz az életem .H­az át tehettem, mindent megtettem ... És majd egy könnyet morzsol ki szeméből. Mikó elvtárs azonban csodálkozva rámnéz, fel­húzza a szemöldökét, és természetes hangon vá­laszol: — Elmegyek? Ezt nem helyes így mondani, hi­szen ami most történik, csak formaság lesz. Igaz, a kezembe adják a tm­nn­kakönyvemet és fizetés helyett nyugdíjat kapok a hónap végén. Igaz, hogy nem leszek itt a munkaidő kezdetére, de hát nem vagyok már mai gyerek és jól fog esni a pihenés. De sem ezzel az üzemmel, sem a munká­sokkal nem fog meg­szűnni a kapcsolatom. A közlekedési szakszerve­zet területi szervénél fo­gok továbbra is szolgála­tot teljesíteni. Üzemekbe járok, vidékre is min­denfelé. A fiatalokkal szeretnék foglalkozni. Még annyi elmondani­valóm van, még tanítani akarok sokáig. Csak nem vihetem el magammal, amit ennyi idő alatt ta­pasztaltam? — Szóval csak forma­ság — mondja ismét hal­kabban, szinte ijedten, hogy lelkesedésének me­gint nem tudott határt szabni. A józan beszéd illik már hozzám — fi­gyelmezteti önmagát. — Csak meg akartam várni, míg ez a debrec­­ni autó kimegy az üzem­ből, még én szeretném elbúcsúztatni. De már nem volt ám könnyű a helytállás a munkapad­nál. Éreztem, hogy szé­dülök. De nem mutat­tam: az öreg ember jár­jon elő jó példával, hogy ezt várhassa a fiatalok­tól. Utolsó fizetése kétezer forinton felül volt. Most azt számolgatja, mennyi lesz a nyugdíja. — Hát ez bonyolult — zárja le a próbálkozásait — majd kiszámítják helyettem. Tudom, hogy annyit ka­pok, amennyiből rende­sen tudok élni, nem lesz hiányom semmiben. Nyugodtan tudok majd dolgozni tovább, így mondja: dolgozni tovább. Természetesen, magától értetődő han­gon. Nézem őt csodál­kozva, és rájövök: szere­pet cseréltünk. Én ha­tódtam meg, s ő néz en­gem csodálkozva, miért is nézek rá olyan megil­­letődve. Megszorítja a kezemet a búcsúzásnál s amikor már pár lépésnyire eltá­vozott, visszafordul: — Tehát el ne felejtse megírni: az öreg szaki nem megy el! ■0 A Megyei Építőipari Vállalat 1958-ban szép eredményeket ért el a megyében. Most, 1959-ben még nagyobb feladatokat irány­zott elő a vállalati ter­v. (Nagyon sok iskola és még több mezőgazda­­sági épület készül a községekben- Mosonmagyaróvárott építik fel a hibridkukorica-nemesítőt.) Az üzem vezetősége és a munkások februárban megtartották a terme­lési tanácskozásokat, hogy az eset­leges nehézségeket még a tél ide­jén kiküszöbölhessék. A dolgozók egyetértettek a terv­mutatószá­­mokkal A feladatokat építésveze­tőségenként osztották széjjel A legfontosabb a faanyagtakarékos­­ság. A dolgozók erre olyan javas­latot tettek, hogy olyan munkahe­lyekről, ahol felesleges deszka van, szedjék össze, mert azok a zsaluzáshoz felhasználhatók. Már az elmúlt héten ennek alapján 7 köbméter deszka gyűlt össze. Igen nagy szükség volt erre a falusi is­kolák építésénél A II. számú Főépítésvezetőség javaslatára a vállalat tervbe vette, hogy amint az idő engedi, kisebb építkezéseken ifjúsági brigádokat vagy ifjúsági munkahelyeket léte­sítenek. A dolgozók ezt helyesel­ték, könnyebb lesz majd az ifjú­ság politikai és szakmai tovább­képzése. A dolgozók úgy vélik, hogy ha pontosan megtartják a termelési értekezleteket, s a munkahelye­ken a műszaki vezetők rendszere­sen foglalkoznak a bizalmiakkal, brigád­vezetőkkel, javulnak­­ az eredmények. A termelési tanácskozások nyomán Fejtrágyázzák az őszi vetéseket a megye új termelőszövetkezetei Megyénk új termelőszövetkeze­tei kihasználják a kedvező időjá­rást. Nemcsak az ekét akasztották neki a földnek, hanem az őszi ka­lászosok fej­trágyázását is meg­kezdték. Az ősszel még kis par­cellákon vetett kalászosokra sok­helyütt kézzel szórják ki a pétisót, így tesz a rábapatonai Új Élet Termelőszövetkezet tagsága is. A megyébe minden eddiginél több műtrágya érkezik az idén. Az egy­más után érkező szállítmányokkal az őszi vetésterület 85—90 százalé­kát fejtrágyázzák le. Ilyen arány­ban még sohasem fejtrágyázták a vetéseket a megyében. Az új utat választó parasztság bízik abban, hogy jóllehet az ősszel még egyé­nileg vetettek, mégis az aratásnál már megmutatkozik majd a nagy­üzemi gazdálkodás előnye. ­Villanyáram-fejleszta: SflgregátBr 5 HP V 220 V. 2970 W. teljesítménnyel,)­ alig használt állapotban eladó BUDAPESTI RÖVID ÉS KÖTÖTTÁRU NAGYKERESKEDELMI VÁLLALAT, BUDAPEST, VI., Lenin krt. 100—102.­­ Gondnokság. Telefon: 112—0221

Next