Kisalföld, 1961. szeptember (6. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-10 / 214. szám
1961. szeptember 10. KISALFÖLD A vállalás teljesítése becsületbeli ügy! A Győri Textilművek 1961-es termelési terve csaknem tíz százalékkal haladjameg az előző évit. Nagy feladat ez, hiszen ebben a gyárban nagy átalakítások, gépek beszerelése, elrendezése, üzembe helyezése, korszerűsítése közepette kell a tervet teljesíteni. A vállalat vezetősége, párt- és szakszervezeti bizottsága e nagy erőt igénylő feladat megvalósításához felkutatta rejtett tartalékait Gondos elemzés után tett felajánlást az éves terv teljesítésére, illetve túlteljesítésére. Az év nagyobbik fele eltelt. Időszerű volt tehát, hogy a pártbizottság megvizsgálja, hol tartanak a vállalások teljesítésével. A párt-végrehajtó bizottság ülésén kiderült: a vállalásoknak sok híja van. Különösen felgyülemlet a tartozása a kikészítő- és a szövődei üzemrésznek. Nem teljesítették a vetéstervet, az előirányzott költség- és anyagfelhasználási szintet túlhaladták. A helyzet alapján indokolt tehát a vállalat párt gazdasági és szakszervezeti vezetőinek az ígéret be nem váltása miatti szégyen- és felelősségérzete. Felelőtlen vállalás ? Korántsem! A lehetőségek felmérésénél, s a vállalások elkészítésénél kellő alapossággal és felelősséggel jártak el a vezetők. Nem törekedtek olyan vállalásra, amelyet játszva túlteljesíthetnek, hanem akkora célt tűztek maguk elé, amekkorának a megvalósításához erejüket meg kell feszíteniük. Kiindulási pontjuk ez volt: az állam idén sokat költ a Győri Textilművek korszerűsítésére, a dolgozók munkafeltételeinek javítására, s becsületbeli kötelesség ezt a lehető legtöbbet viszonozni. Ez óhaj vezette őket a felajánlások megtételénél. A felemelt vetéstervet az új gépek kifogástalan műszaki állapotára, programszerű működtetésére építették. Azonban, jó néhány műszaki, szervezési hiba, megannyi objektív ok szólt bele a számításba. Határidő eltolódás a gépek szerelésénél, műszaki zavarok, a fonal silánysága, a szövőhiány és a kánikula. A lemaradás oka mégsem csupán ezekben keresendő inkább abban, hogy a teljesítésért már korántsem folyt olyan átgondolt, öszszehangolt, kitartó munka, mint amely a vállalás elkészítését jellemezte. Az előre nem látott nehézségek miatti keserűség uralta a műszaki vezetők gondolkozását. Az üzem kommunistái pedig nem vették fel idejében és elég erélyesen a harcot e csüggeteg, leszerelő hangulat ellen, s nem fordultak segítségért, tanácsért az üzem kiváló dolgozóihoz. A termelési eredményeket ugyan naponta szakmányonként értékelték az erről szóló kimutatásokat az üzemben kifüggesztették, de ezek a számok csak a falra kerültek, az embereknek alig mondtak valamit. A mechanikus kiírásokon kívül nem sok történt a dolgozók versenyszellemének felszítására, ébrentartására. Az élenjárók, a nehézségekkel sikerrel birkózók munkatapasztalatai nem váltak közkinccsé, az elmaradók segítőjévé. Az ember maradt ki a számításokból. A vállalás teljesítése ily módon nem vált közüggyé a Textilművekben. A nehézségek leküzdésében nem alakult ki a műszaki és fizikai dolgozók, párttagok és pártonkívüliek erőteljes összefogása. A munkaverseny nem vált élő, eleven mozgalommá, versengéssé. Hiányzott az emberről emberre terjedő meggyőzés, buzdítás, az élenjárók népszerűsítése. E cél szolgálatában nem használták fel a korábban bevált módszereket, a versenytáblákat, tablókat, az üzemi hangos híradót, s a gyári újságot. Nagyrészt kiaknázatlanul maradtak a szocialista címet elnyert brigádok kiváló eredményei az elmaradók ösztökélésére. Mindezek felsorakoznak az említett objektív okok mellé, és együtt eredményezték a lemaradást. Virecs veszve semmi ! A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy ezeket a fogyatékosságokat a Győri Textilművek párt-végrehajtó bizottsága feltárta, s megszüntetésükre számos határozatot hozott. Ezek mindegyike azt célozza, hogy a dolgozók megértsék: az adósság törlesztése becsületbeli kötelesség. A pártalapszervezetek kommunistái a KISZ-tagokkal közösen taggyűlést tartanak, amelyen megvitatják a teendőket. A szakszervezeti bizalmiakat, a szocialista brigádok tagjait tanácskozásra hívja az üzemi bizottság. Ez utóbbiakból, valamint a leggyakorlottabb, legmegbízhatóbb szakmunkásokból csoportok alakulnak, amelyek a legjobban lemaradt munkahelyeken megvizsgálják a munkamódszereket és feltételeket, átadják tapasztalataikat. Mi új van ezekben a módszerekben? Úgyszólván semmi, csak kár, hogy akkor kerülnek elő leginkább, amikor már a ház ég. Jó lenne, ha erre nézve is okulnának akiket illet, s nemcsak a Győri Textilművekben. Jakus Lajosné Több mint 5500 holdon földbe került már az ősziek vetőmagja GYORSÍTANI KELL AZ ŐSZI ÁRPA VETÉSÉT Megyeszerte jó lendülettel halad a termelőszövetkezetekben az őszi vetések előkészítése, sőt jó néhány helyen már a vetés is. A megyei tanács mezőgazdasági osztályának szombat déli jelentése szerint körülbelül 60 ezer holdat szántottak fel vetés alá a szövetkezetekben, az elvetésre kerülő területnek körülbelül 40 százalékát. Több mint 35 ezer holdon a műtrágyát is kiszórták és megyeszerte megkezdődött az őszi árpa, a rozs és az őszi takarmánykeverék vetése, s több mint 5500 holdon már földbe került ezeknek a vetőmagja. Mimuiiiiiiiimiumiiii Az őszi árpát 3 ezer 83 holdon vetették el a közös gazdaságok, a vetésterületnek körülbelül 20 százalékán. Legtöbb őszi árpát a győri járás szövetkezetei vetettek, összesen 860 holdat. A csornai járás szövetkezetei 691 holdon, a kapuvári járás szövetkezetei 605 holdon, a mosonmagyaróvári járás szövetkezetei 531 holdon, a soproni járás szövetkezetei 335 holdon tették földbe e fontos takarmánynövény magját. Az idő előrehaladása megköveteli, hogy a termelőszövetkezetek megyeszerte gyorsítsák az őszi árpa vetésének ütemét. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az az őszi árpa ad legnagyobb termést, amelyiknek magja legkésőbb szeptember 20-ig földbe kerül. Ma már 10-e van. A közös gazdaságokat sok helyen az tartotta eddig vissza a Vetéstől, hogy esőt vártak. A napokban a megye jó része kapott esőt, de ahol száraz is még a föld, haladéktalanul el kell vetni az őszi árpát, hogy a magot inkább a földben érje a csapadék, mint a zsákban. Megkezdték a szövetkezetek az őszi mélyszántást is: a hét végéig csaknem 10 ezer holdon végeztek vele. Istállótrágya több mint 12 ezer holdra került aratás óta. Még javában tart a silózás. Ezzel a munkával 5545 holdon végeztek a szövetkezetek, s ezzel a silózásra kerülő kukoricának körülbelül 35 százalékát takarították be A közös burgonyát 1348 holdon szedték fel, a napraforgótörést 135 holdon végezték el. Jól halad az aprómagcséplés. Az elcséplésre váró 1700 hold lucerna terméséből 1200 holdnyit már elcsépeltek, a 4000 hold vörösheréből pedig 3000 holdat. Az agyagosszergényi Széchenyi Tsz fogatokkal is vet özvegy Bogár Jánosnét mindenki Böske néninek hívja Hédervárott. Ő a falu kedvence. Mindenki szereti, mert nagyon jókedvű, tréfás beszédű asszony. A legények is beköszönnek az udvarába. A tanácselnök azt mondja róla, hogy 75 éves ugyan, de tíz évet nyugodtan letagadhat belőle. A kecskéivel veszekszik Böske néni, amikor benyitok a kapuján. Nem kiabál, nem szidja a kecskéket, csak szapulja őket, hogy milyen telhetetlenek. — Ebadta népség! Nem elég nekik az udvar, még a háztetőre is fölmásznának! Megköti a három ebadtát, a süldőket behajtja az ólba, aztán szaporán betessékel az első szobába. Mentegetőzik, hogy nagy rendetlenség van a lakásban, de hát most szilvát dunsztol. Gyorsan kihúz egy széket az asztal mellől, letörli és azt mondja: — Tessék helyet foglalni. Áthozom a konyhából a szilvát, ide a teatűzhelyre. Itt is kimelegszik, közben meg beszélgethetünk. Mondom, hogy akkor menjünk inkább a konyhába. Minek hordaná ide a szilvát? De ő idehordja. Nagy lábost tesz a tűzhelyre, belerakja az üvegeket, letakarja vizes ruhával, és alágyújt. — Arra kíváncsi, hogy miért vagyok mindig jókedvű? Én még sose voltam mérges. Az uram mérges ember volt, nyugodjék békében, de nem veszekedtünk. Legalább is én nem veszekedtem vele. Ha láttam, hogy mozog valamiért, kimentem az udvarra, a kamrába, vagy átmentem valamelyik szomszédba, aztán mikor gondoltam, hogy már lecsillapodott, viszszamentem hozzá. Egyszer jól megvicceltem, egy este. A szomszédasszonynál átöltöztem, annak a ruhájába. Arcomba húztam a kendőt és bementem az öreg Bogárhoz. Elváltoztattam a hangomat, olyanformán, ahogy a szomszédasszony beszél. Megfeddtem, hogy miért szekírozza ezt a Böskét, mikor olyan rendes, jó asszony? örülhetne, hogy ilyen feleséget kapott. Kedvében kellene járni. Erre az öreg elérzékenyült és bevallotta, hogy szereti ő Böskét, csak az nem tetszik neki, hogy mindig másokkal beszélget, ő meg unatkozik. — Hát az igaz, hogy mindig szerettem beszélgetni. Akár dologba mentem, akár csak a boltba, engem megállítottak sokszor. Mertmindenkinek tetszik,, hogy elviccelődöm. A múltkor is, a mákszedéskor, mondtam a lányoknak, hogy énekeljenek, én meg majd szívküldit csinálok. Én voltam a szpíker. Küldtem nótákat asszonytól embernek, embertől aszszonynak. Jól összeválogattam őket, a szöveget meg kicifráztam jókívánságokkal, szerelemmel, hát nagyokat nevettek a tagok. — Tudja kedvesem, téesz-tag vagyok én is. Nyugalmazott. Ha olyan könnyű munka akad, mint a mákszedés, elmegyek dolgozni. Nem azért, hogy szükségem lenne a keresetre, hanem a szórakozásért. Szénát forgatni is kimentem, örültek az emberek. Van énnekem mindenem, ami kell. Jól élek. Kapom az államtól az öregségi járulékot, a szövetkezettől kapok háztáji földet és tartok disznót, kecskét, baromfit. Annyi libám van, hogy nyolcat eladok szerződésre. Mindig mozgok. Ez a szilva is már nem tudom hányadik befőzés a nyáron. Nekem ugyan nem kell sok, de vannak gyerekeim, unokáim, még dédunokáim is. Pesten laknak mind, de azért meglátogatnak időnként. Ha nem tud jönni egyik sem, akkor küldenek könyveket, hogy ne unatkozzak. Pedig nem unatkozom én sose. Egyik szomszédasszony is átjön, a másik is, aztán meg én megyek hozzájuk. Sokszor megyünk moziba. Szeretjük a filmeket. Van itt a Táncsics utcában sok magamfajta özvegyaszszony, összetoborzom őket, aztán megyünk. Igazán mondom, olyan jó szórakozások vannak, hogy érdemes volna még sokáig élni. Igaz, azt mondta az orvos, hogy elélhetek én még 20 évig is, ha vigyázok a vérnyomásomra. Magas a vérnyomásom. Egyszer már 230-ra is fölszaladt. Amúgy jól vagyok hála istennek, csak a nagy meleget nem szívelem, meg az ételre kell vigyáznom, hogy ne legyen sós. — Az ám, kedvesem, megkínálom magát egy kis libasülttel. Ne féljen, nem túl zsíros, és bor is van hozzá. Hiába szabadkozom, hogy nemrégen ebédeltem. Libasültet, bort, aprósüteményt és körtét hoz az asztalra. Külön tányéron hatalmas szelet szép házi kenyeret. Szerinte mindent meg kellene ennem. A bort kizárólag vendégeknek tartogatja, ő nem iszik. Egyre biztat Böske néni, hogy egyek még. Ne sértsem meg.A finom tizonna után sokáig beszélgetünk még, illetve ő beszél és én csodálkozva hallgatom. Sugárzik belőle az életkedv, a vidámság. Elmondja, hogyan mulatott lánykorában, aztán megjegyzi, hogy még most is szeret táncolni. — A múltkor itt járt nálam Ihászné, az egyik szomszédasszony. Betegeskedik szegény, hát fölvidítottam. Éppen csárdást adott a Kossuth-rádió. Megpörgettem egy kicsit az Ihásznét. Azt mondja, ne bolondozzak már. Mondom, mert ne bolondoznék, ha egyszer jókedvem van. Fene vigye az öregséget! A Táncsics utca végéig kísér Böske néni, amikor elbúcsúzom tőle. Szabó József Böske néni fiatal 3 Holló László festményei a győri Műcsarnokban A vidéki embernek megvan az a viszonylagos előnye a pestivel szemben, hogy — ha jól válogat, és ha jól válogatnak számára — a legjavát élvezheti az ország és a főváros kultúrájának. Ezúttal valóban a legjavából történt a választás, amikor Holló László Kossuth-díjas festőművész hetven művét láthatjuk a győri műcsarnokban. Igaz, hogy ez a gyűjtemény annak az anyagnak egy része, amelyet februárban állítottak ki Budapesten, ez a fél esztendő azonban nem jelent késést, mert egy nagy művész életművének bemutatásáról van szó, ami nem vesztett aktualitásából. A késés inkább Budapesten történt — elég későn kerítették a sorsát, hogy az idős mester egész munkásságát reprezentáló kiállítást rendezzenek. Nem lenne pontos ezt úgy fogalmazni, hogy csak most ért meg rá a kor. Mert ez azt jelentené, hogy a mester megelőzte korát. Holló László művészetét elsősorban nem így kell vizsgálni, hanem úgy, hogy mi az, ami maradandó érték benne. S ehhez nem a kornak, hanem a kortársak művészeti szemléletének kell megérlelődnie az értésre. Lyka Károly írja Zichy ■*“ Mihály művészetéről, hogy a kiváló magyar festők egyik jellemzője a szentimentalizmus nélküliség. Holló László művészetére is érvényes ez a megállapítás. Festményeinek sötét alaptónusa, s a súlyos drámai telítettségű megjelenítés szinte pesszimisztikusan hat nem egy, időközben sokra értékelt, embert és munkát ábrázoló képpel szemben. Ha azonban megfigyeljük a kiállítás képein szereplő ember viszonyát környezetéhez és munkájához, eltűnik az az érzésünk, mely esetleg az első pillanatban feltétlenül tragikusnak ítélte az előadásmódot. A munka vastagját, az élet sűrűjét érezzük, vagyis a néha talán túl komoran, de mindig reálisan ábrázolt valóságot , ha arra gondolunk, hogy ezzel szemben az utóbbi években sokszor mily nagyra értékelődtek a munka, a dolgozó ember és környezetének túlzott optimista, vagy éppen szentimentális megfestései, akkor érthető, miért késett Holló László művészetének méltó elismerése. Művészeti szemléletünk most érkezett oda, hogy elvessen mindenféle szépítgetést. Művészeti szemléletünk és művészetünk azáltal jut közelebb az élethez, a dolgozó emberhez, hogy megérti és reálisan értékeli a munka küzdelmességét, az élet drámaiságát. Ez nem szűnik meg, csak módosul a fejlődés során. Az élet komoly szemlélete, tartalmilag ma is tanulságos és mindig is az lesz Holló László művészetében. Tanulhatnak belőle azok a művészek és műbírálók, akik még úgy, érzik, hogy mai művészetünkben valami könnyed időtöltésként kell megjelennie a munkának, kellemes társasjátékként kell tükröződnie az életnek. A tiszta színek élesen egymás mellé rakása a sötét alapból kiharsogó világosak a kemény ég, a hasító levegő — alföldi festészetünk legértékesebb hagyományait őrzi meg és fejleszti. Az alföldi hagyomány erőteljes, egyéni módon folytatódik Hollónál. A folthatások élesek, minden ecsetvonása határozott Hamarosan eltűnik a korábbi műveiben még felfedezhető minden lágyság, fokozatos átmenet a színekben, árnyalatokban. Hasonlókép mindig következetes a tiszta színek rendkívül éles, egymás mellé rakásában. A világos szín kiharsogása, erősen fokozza képeinek mozgalmasságát, drámaiságát. Az egyéni látás, a személyes élmények, a művész belső világa erőteljesen tükröződik képein s ez kelti a mély hatást a szemlélőben j¥findez azonban nagy 1T, mesterségbeli tudással, s a valóság pontos ábrázolásával jelenik meg. Modern, bátor és nagyon egyéni festészet ez, értékes példája annak, hogy a modernségnek nem okvetlen velejárója a formák kirívó átváltoztatása, a vonalak szeszélyes elkalandozása. Ez a kiállítás figyelmeztet, hogy megyénk festőitől is, minden dicséretes modernségre való törekvésük mellett, újra számon kérjük a természethű ábrázolást. Lőrinc Lóránd