Kisalföld, 1962. április (7. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-01 / 77. szám
4 HÉTKÖZIAFOM JÓSÁGA Jölé az emberek — azaz nem is lehet ezt így kategorikusan kijelenteni. Az emberek sokfélék, egy ember is sokféle, sőt a jóság megnyilvánulásai is sokfélék. Mégis, mint jellemző vonás — ez már az alakulóban lévő szocialista ember jellemének vonása —, az emberek nagy többségének van érzéke a mások ügyesbajos dolgai iránt Ha valaki segítségre szorul, a segítséget nemcsak a társadalomtól, hanem az egyénektől, az ismerőseitől, a munkatárasaitól, sőt gyakorta idegenektől is megkapja. Példák sokasága bizonyítja ezt. Amikor megyénket az árvíz sújtotta, az egész ország sietett segíteni. Utcák, házsorok, falvak épültek fel szinte egy csapásra, mert az állam nyújtotta segítség mellett a megyénktől távol élő embereket is hajtotta a segíteni akarás. Üzemekben, gyárakban, városon, falun egyaránt készek az emberek segíteni a bajbajutottakon. Sok jól tanuló diákgyerek segíti gyenge társait nem felszólításra, hanem saját jószántából. Az egész megyét meghatotta két elhagyott kislány: Magdi és Mari sorsa. Érdeklődtek felőlük, ajándékokat vittek nekik, kérdezgették, mire lenne szükségük. A Győri Anyás Csecsemőotthonnal együtt gondjukat viselte az egész megye. A győri mentőállomás dolgozói nemrég egy elhagyott anya két gyermekét istápolták addig, míg az anya a kórházban feküdt. Jók az emberek. Segítőkészek. Nem kell felszólítás, nem kell semmiféle „akció”, hogy letöröljék a könnyeket, hogy átvállaljanak valamit a másik emberre nehezedő terhekből, örülnek, ha segíthetnek s nem várnak érte elismerést, hálát, dicséretet Igen. Ilyenek az emberek, amikor nagy bajban, nagy megpróbáltatásban van szükség a segítségükre ilyenkor jók. Rendkívüli esetekben nagyon jók tudnak lenni az emberek. Ámde az élet nemcsak rendkívüli alkalmakból és eseményekből áll s a jóság nemcsak „ünnepi” alkalmakkor képes virágot nyitni. Vannak hétköznapi megnyilvánulásai, szerény virágai, s ezek a virágok ma még, mai életünkben bizony nem minden lépésünk nyomán nyiladoznak. Ritkábban engedjük virágba szökkeni, mint amazokat: a szépeket, az ünnepieket. Pedig a hétköznapok jósága éppúgy embereket érint, éppúgy rájuk hat vissza, mint a másik. Hétköznapok jósága. Sokminden tartozik hozzá, mint ahogyan sok a hétköznap és kevés az ünnep. A hétköznapok sok-sok eseményében lehetne gyakorolni mindenkinek ezt a jóságot, kezdve a családon, folytatva a munkahelyen, és tovább az utcán, a boltokban, a szórakozóhelyeken, mindenütt, mindig, mindenkivel. Ehhez a jósághoz nagyobb erő kell, mint a másikhoz, mert olyan tulajdonságokat kell legyűrnünk, amelyeknek a legyűrése nagy fegyelmezettséget kíván. Az ideges, ingerült, fölényes hang helyett nyugodt hangot használni, visszaparancsolni a bántó, sértő szavakat, néha még hátrányos helyzetbe is kerülni a hétköznapok jósága miatt — igen, még ez is idetartozik. Idetartozik az is, hogy ha nekem nehéz az élet, ha nekem nem sikerül valami, ha én bal lábbal keltem fel, ne éreztessem ezt okvetlenül a családommal, a munkatársaimmal, az embertársaimmal. Ha a boltban, ahol az eladó nem tudja azt adni, amit kérek tőle, ne vágjam az arcába, hogy „persze, csak a protekciósoknak van”, vagy ha megáll néhány szót váltani a társával, ne úgy kérjem, hogy szolgáljon ki, hogy ezt mondom: „a randevúkat másutt beszéljék meg”. Ha zsúfolt a vonat, az autóbusz, a könyök helyett a jobb belátás léphetne előtérbe. Ha velem valaki idegesen, ingerülten közöl valamit, ne vegyem át tőle ezt a hangot. Az ember megbecsülésének alapján kellene állni minden hétköznapi tettben is, így virágoznék széken a hétköznapok jósága. Sok-sokféle dolog tartozik ehhez, mint ahogyan a hétköznapok csak látszatra szürkék, s mint ahogyan a jóság sokféle. Néha áldozatot kíván, néha „előnyt” is kell adni, néha lemondással is jár — az Én-t kissé hátra kell szorítani első helyéről. Nem pusztán magatartásbeli, modorbeli dolog, több annál a hétköznapok jósága. Nem arról van szó, hogy sima modorral, mosolygó ábrázattal kell reagálni a sérelmekre, a bántásokra, az élet ezernyi bosszantó, bántó momentumára. Nem arról van szó, hogy a hétköznapok jóságában jeleskedő ember ne mondhatná el a véleményét, ne bírálhatná a hibákat keményen, alaposan, határozottan. Távolról sem simamodorú, csúszómászó, aki a hétköznapok jóságát gyakorolja. Inkább erős, mert jóságának van tartalma, mert jónak lenni a hétköznapokban nagy önfegyelmet, sőt igazságérzetet kíván. Az ilyen ember erős, mert jó a szó igazi értelmében s jó azért is, mert a gyengeség sohasem jóságemberséggel megtöltött forma a hétköznapok jósága. Miután az ember megbecsüléséből fakad, megnyilvánulhat a nap minden percében. S hogy nem mindig azt kapja vissza érte az ember, amit nyújt, ez igaz. Hogy fegyelmezettségére nem mindig fegyelmezettséggel, embertársai megbecsülésére nem mindig az ő megbecsülésével válaszolnak, ez is igaz. De ez is viszonylagos igazság. Ha olyan légkört igyekszik kialakítani maga körül minden ember, amelyben szinte kényszeríti a másikat, a környezetét, hogy gyakorolja a hétköznapok jóságát, akkor ezzel fannál, tanít, nevel. Kötelességteljesítésre nevel, mert a hétköznapok jóságát gyakorolni a szocialista embernek kötelessége ma is s hovatovább a közösség iránti elemi kötelessége lesz. S ez a kötelességteljesítés éppen azért válhat legsajátabb énjévé, mert ő is ezt tapasztalja másoktól. Azzal tehát, hogy az ember munkálkodik az élet szépítésén ebben a formában is, az a saját érdekeit is szolgálja. Ma még sok türelemmel, nehézséggel jár ennek a kötelességnek a teljesítése, de sikerét magában hordja, mert ahogyan napról napra nevelődik a mi társadalmunk embere jobb munkára, magasabb kultúrára, nagyobb igényekre, úgy nevelődik, ha lassabban is, a hétköznapok jóságának a gyakorlására. Nehéz ez a harc is, dehát az élet: harc. Megvívni a harcot a hétköznapok jóságáért éppúgy nemes törekvése kell, hogy tegyen a szocialista embernek, mint ahogyan törekvése általában a szebb, a jobb élet kialakítása. S ha ma már nem egyesszámban tartjuk számon a jó embereket, valahogy így: — nézd, ez is jó ember, mert segített ezen és ezen — hanem többes számban mondhatjuk: jók az emberek, mert készek segíteni a bajban — akkor ez is az alakuló ember jelleméből fakadó tény. Ezt sem volt könnyű kimunkálni, hiszen a múlt sok ballasztját kellett eldobni érte. A hétköznapok jóságáért folyó harcot is győzelemmel kell megvívnunk elsősorban önmagunkkal. De hiszen az ember naponta vívja a harcát s kell is vívnia, míg haladni, fejlődni — élni akar. Hosszú, nehéz a harc a hétköznapok jóságáért, de nem kilátástalan s célja egyike a legnemesebbeknek : általa is formálni az új típusú embert, nemesíteni a magasabbrendű társadalmat. Van még tennivalónk ebben bőven. De már az is jó, hogy egyre többen igénylik a hétköznapok jóságát, mint ahogyan igénylik apró dolgokban is az élet szépségét. Az olyan szépségeket, amelyekben mindenki gyönyörködhet, tehát kialakítása mindenkinek érdeke.hhoz, hogy életünk mind szebb és szebb legyen, annak alapja egyre inkább nem szavakban, hanem tettekben az ember megbecsülése. S a hétköznapok jósága révén magunkban is, másokban is az Embert becsüljük, tiszteljük, szeretjük. Várnagy Györfryné E . Puskin-est Masna Magyaróvárott Mosonmagyaróvárott a Könyves Kálmán Áltlános Iskola nevelőtestületének Magyar-Szovjet Baráti Társaság csoportja jól sikerült Puskin-estet rendezett a költő halálának 125. évfordulója alkalmából. A megnyitó beszédet Dubroviczky Dezső tanár mondta. Pollreisz József tanár Puskin harmóniája címmel felolvasást tartott, majd Csáky Szidónia tanárnő Puskin életét és műveit ismertette. Karczagi Endrévé, Ladányi Mária és Énekes Ferencné tanárnők Puskin költeményeiből szavaltak. A kedves ünnepség Hellebrand László tanár zárószavaival ért véget. KISALFÖLD ÜGYES! A győri Bartók Béla Általános Iskola hétfőn tartotta meg a fiúk, csütörtökön a lányok részére a már hagyományossá vált házi tornaversenyét. Az V—VI. osztályos lányok csoportjában az első Poszt Sári hatodikos, a VII—VIII. osztályos lányok csoportjában az első Drozdik Erzsi nyolcadikos lett. Kénünk az ötödikes Strink Erzsiké kismacskaugrását mutatja be. A kislány az ötödik helyezést nyerte el a V—VI.. osztályosok csoportjában. A tornatanárnő véleménye szerint Ströck Erzsiké nagyon ügyes, tehetséges tornász, ezért édesapja Erzsiké nagy örömére elhatározta, hogy külön tornára fogja járatni. FILMHÍREK A lelkiismeret lázadása című magyarul beszélő többrészes NDK filmet március 29-én mutatták be Budapesten. A filmet a fővárosi mozik egy műsorban mutatják be. Vidéken 29-én a film második részét kezdik vetíteni. ■k Arnoldo Foa Olaszországban megfilmesíti Bel ami 61 címmel Maupassant világhírű regényének aktualizált változatát . Doris Abesser, aki legutóbb a Szeptemberi szerelem és a Mamlock profeszszor című NDK filmekben játszott, úgy nyilatkozott egyik sajtófogadásán, hogy egyszer olyan szerepet szeretne eljátszani, mint amilyet Töröcsik Mari a Kölyökben alakított ★ Horst Bucholz, a népszerű nyugatnémet filmszínész indiai művészek társaságában a 9 óra Re,máig című Gandhifilmben egy 18 éves indiai parasztfiú szerepét alakítja. ★ Az egyik berlini lap nyomán a Filmspiegel hírt ad arról, hogy Spanyolországban, Portugáliában és Törökországban betiltották a Soha többé! (Mein Kampf) című svéd dokumentumfilmet. ★ Április 18-án kezdik meg Prágában a második magyar—csehszlovák koprodukciós Sim forgatását. A fűm ! címe: Vasárnap—hétköznap. . A Prágában és Budapesten játszódó történet egy zongoraművésznőről és egy ma , gyár tolmácsról szól. Az érdekes film főszerepét Ruttkai Éva, Gábor Miklós, Jana Brejchová és Jaroslav Marrvan alakítja. A film írója Máriássy Judit, rendezője Máriássy Félix, operatőrje Illés György. Beszélgetés dr. Lőrincze Lajossal ÉDES ANYANYELVÜNKRŐL arisKevés ember van az országban, akit annyian ismernek, mint dr. Lőrincze Lajost, a Nyelvtudományi Intézet vezetőjét. Rádióelőadásait legalább úgy várják, mint a Szabó-család százegynéhányadik folytatását. Levelek ezrei érkeznek hozzá, tanácsot kérnek tőle, javaslatokat tesznek. A személyes találkozás természetesen még nagyobb élmény, mint könyvének olvasása, vagy előadásainak hallgatása. Sopronban beszélt nyelvünk mai állapotáról és ezt az alkalmat használtam fel, hogy néhány kérdést intézzek hozzá. — Milyen visszhangja van előadásainak, könyveinek! — A rádióelőadásokat, majd könyvem megjelenését követően, hihetetlen sok levél érkezett hozzám. Az elején csak válaszolgattam, később azonban a leveleket már gyűjtöttük az intézetben, mert rájöttünk, hogy ezek a levelek egyúttal alapot jelentenek a további kutatáshoz, munkánkhoz. Most már 4000 levél került a gyűjteménybe, rendszerezve. — Mi érdekli elsősorban az embereket? — A legkülönbözőbb témájú levelekről szólhatnék. Intézmények, hivatalok, üzemek fordulnak hozzám, hogy egy szó, vagy fogalom helyességét, jelentését megérdeklődjék. Jogászok, az általuk képviselt perben, egy mondat vagy kifejezés helyes és szakszerű értelmezésétől várják a perdöntő felvilágosítást. Idősebbek a fiatalok manapság használt kifejezései ellen harcolnak. Mások az idegen kifejezések magyarázatát kérik. Ezzel kapcsolatban hadd mondjam meg, hogy az idegen kifejezések használatáról nem lehet szabályt alkotni. Vannak olyan idegen kifejezések, amelyeket egészen pontosan nem tudunk magyar szóval helyettesíteni, vagy olyanok, hogy már mindenki megérti. Ezek használatát nem kell mindenáron eltiltani. Viszont előfordul, hogy csak nagyzolásból használ valaki idegen szavakat, mert így akarja magát műveltnek feltüntetni. A szakemberek előtt tartott szakelőadásban az idegen szavak használata ismét más elbírálás alá esik. Furcsán hangzik, amikor az egyik tsz állattenyésztője ezt írja jelentésében: „ ... a lediszponált csirkék .. — Igen elterjedt egy bizonyos hivatali nyelv. — Igen. Ez ellen is küzdenünk kell Sokszor halljuk az „irányt veszünk”, a „globálisan kitárgyaljuk”, vagy hogy „élére állítjuk a központi kérdést” és így tovább. Úgy gondolom, hogy ez inkább fontoskodás, mint nyelvünk elleni vétség. Akik ezeket mondják, mindenképpen más módon akarják magukat kifejezni, mint a többi ember. — Újságjainkban is gyakoriak a nyakatekert mondatok, magyartalan kifejezések. — Az újságírók elsőrendű feladata, hogy közérthetően, egyszerűen fogalmazzák mondanivalójukat, azonban sokan vannak közöttük, akik egyénieskedő modorral akarnak kitűnni a többi közül. Az olvasók ezt nem szeretik. — Középiskoláinkban újabban kevés verset kell könyv nélkül tudni. Helyesnek tartja ezt? — Számomra mindig nagy élmény, ha előadásaimban nagy írók műveiből idézhetek. A verstudás feltétlenül fejleszti a nyelvkészséget és bővíti az egyéni nyelvkulcsot, ezért érdemes verseket magánszorgalomból is tanulni. — Az utóbbi években többször változtatták a helyesírási szabályokat. Miért volt erre szükség? — Lényeges és sok változás nem történt. Tény, hogy sok olyan szabály keletkezett, amelyeket azelőtt nem foglaltak rendszerbe. Régebben az volt az álláspont, hogy így is, úgy is lehet egyes szavakat vagy kifejezéseket írni. Most mindezeket szabályok rögzítik. Vitatható, hogy melyik volt a jobb állapot, de az is megjegyzendő, hogy soha ennyien nem tanultak ebben az országban, mint az utolsó 10 évben. Természetes, hogy ezek mind tanulmányozni kezdték a helyesírást, és így keletkeztek a nagy viták. Ez nem árt nyelvünknek, mert minden nyelvi vita a helyesírás, a helyes beszéd érdekében zajlik. — A rádióelőadásoknál gyakran az az érzésünk, hogy túl sokat engedélyez a hétköznapi nyelv javára. — Valóban többen vádoltak már azzal, hogy liberális vagyok egyes kifejezésekkel kapcsolatban. Az az állásponton, hogy ... Semmi olyat ne tüzeunk...aaú: gazdagítja nyelvünket...Nem: gondolok itt a rasszkifejezésekre, hanem a táj nyelvből előbukkanó szavakra. — Ez már nem szakkérdés, de engedje meg, hogy sokak kérésére megkérdezzem: mivel foglalkozik, amikor nem „nyelvészkedik?" — Kicsit nagyképűnek hangzik, amit mondok. Ceruzával a kezemben olvasott folyóiratokat, újságokat, sőt regényeket is. Megjegyzem azokat a szavakat, mondatokat, melyeket fel tudok használni előadásaimban, vagy amit feltétlenül szóvá kell tennem nyelvünk tisztasága érdekében. Egyébként — és most mosolyogni fog —szenvedélyesen szeretek a konyhában segíteni, főzni, ha kell, takarítani is. Szólt a csengő, befejezzük a beszélgetést, mert a liszt Ferenc Művelődési Ház zsúfolásig megtelt nagytermében várják a soproniak dr. Lőrincze Lajost, édes anyanyelvünk tudós professzorát. (—n) Könyvi újdonságaink uumi Petrescu: EMBER AZ EMBEREK KÖZÖTT 1—3. kötet Camil Petrescu érdekfeszítő háromkötetes történelmi regényében Balcescunak, a nagy román hazafinak életét eleveníti meg. Páratlan írói művészettel mutatja be a nagy forradalmár jellemének nagyságát és hősiességét. Thomas Mann: A KIVÁLASZTOTT — A TÖRVÉNY (Thomas Mann-sorozat) A sorozat most megjelent kötete Thomas Mann két remekművét tartalmazza. Az író egy középkori Gestában talált rá a Gregor-legendára, s ezt a történetet a modern pszichológia alapján, csodálatos stílusban megírt, mély iróniával átszőtt különös remekművé formálta A kiválasztott-ban. — A törvény — a biblia Mózes történetének feldolgozása — Szőlősy Klára kiváló fordításában jelent meg. Komjáth Aladár: KÉT VILÁG MESGYÉJÉN Könyvkiadásunk évről évre szebbnél szebb nyomdatechnikai kiállításban ajándékoz meg bennünket régi és új klasszikusainkkal. A sok szép kötet között elragadóak a Magyar Helikon bibliofil-kiadásai. Különös a bája például Komjáth Aladár: Két világ mesgyéjén című kötetének. Ez a költő legszebb verseit tartalmazza. A szép külső és a gazdag tartalom barátainak igaz örömet szerez ez a válogatás és Waldapfel József balladái tömörségű összegezője. Az egész kötetet átlengi az a hangulat, amelyet maga a költő így fejez ki: „Ezer a nyelvünk, egy a szerelmünk: a szabad földön szabad, boldog nemzedék”... Sziklai László: A SZLOVÁK IRODALOM TÖRTÉNETE A szerző e művel a szlovák irodalom történeténekolyan marxista szintézisét nyújtja, mely mindkét nép irodalmának, baráti kapcsolatainak jelentős nyeresége. Az irodalomtudomány művelői s a tárgykör iránti érdeklődő olvasók egyaránt haszonnal forgathatják a könyvet, hiszen a szomszéd irodalom jobb megismerése önismeretünket is elmélyíti. 1982. április 1- je sornan ai Huimmmmmimu.