Kisalföld, 1963. április (8. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-02 / 77. szám
SSS. átmog, 7., dem . , r~.-~ ■ • ftSA WJttMmrrrnr-, n ,-rt tv, Társadalmi ügy Az elmúlt napokban tartotta az országgyűlés első ülésszakát. A kormánybeszámoló értékelte a két választás közötti idő munkáját és egyben megjelölte a következendő évek legfontosabb feladatait. Ezek között első helyen szerepel az 1963. esztendő tervelőirányzatának maradéktalan végrehajtása. Ahhoz, hogy ennek az alapvető feladatnak az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt eleget tudjunk tenni, a társadalom minden rétegének összefogására, odaadó szorgalmas munkájára van szükség. Különösen nehéz feladat hárul a mezőgazdaság dolgozóira, vezetőire és a mezőgazdaság irányító szerveire. Ebben az esztendőben, mindenekelőtt le kell küzdeni az őszi munkák lemaradásából, a hoszszúra nyúlt tél, a kései kitavaszodás miatt jelentkező nehézségeket. Ez alapos felmérést, hozzáértő szervezést, az erők ésszerű csoportosítását követeli meg. E közvetlen jelentkező feladatok mellett, illetve ezekkel párhuzamosan az 1963-as esztendő mezőgazdasági feladatainak középpontjában kell állítani a ma még gazdaságilag, szervezetileg nehézségekkel küzdő termelőszövetkezetek sokoldalú segítését és támogatását. Az állam a 3004/5-ös kormányhatározat keretében sokirányú támogatást nyújt ezeknek a gazdaságoknak, de ennek párosulnia kell a társadalom különböző rétegeinek aktív segítségével, hogy ezek is mielőbb elérjék legalább a közepes szintű eredményeket Egyszóval, ebben az esztendőben arra kell törekedni, hogy a gyenge tsz-ek megszilárdítása mindinkább közös, társadalmi üggyé vál. A társadalmmi segítségnek egyik legszebb példája...-a múlt esztendőben kibontakozott „az erősebb segítse a gyengét“ mozgalom. E mozgalom keretében tsz-elnökök, mezőgazdasági és számviteli szakemberek, félretéve a személyes kényelmi szempontokat, a saját munkájuk mellett időt, fáradságot nem kímélve vállalják a segítségre szoruló gazdaságok patronálását, átadják saját jól bevált tapasztalataikat A gyenge termelőszövetkezetek megszilárdításának azonban az elmúlt években egyik gyengesége volt, hogy nem sikerült széles körben bekapcsolni e munkába, az értelmiség néhány olyan rétegét, akik szakmai hozzáértésüknél és beosztásuknál fogva sokat segíthettek volna. Éppen ezért csak üdvözölni lehet, hogy a TIT Országos Elnöksége a múlt év októberében úgy döntött, felhívással fordul a TIT-be tömörült értelmiségi dolgozókhoz, vállaljanak feladatot a gyenge termelőszövetkezetek megszilárdításában. A felhívás élénk visszhangra és megértésre talált A megyékben egymásután alakultak meg a patronáló brigádok és vállalták, egy-egy termelőszövetkezet folyamatos segítését. A felhívás óta országosan a TIT szervezetek 39 tsz patronálását kezdték meg. A TIT-patronálás főleg az olyan gazdaságokon igyekszik segíteni, ahol elsősorban a vezetésnél, a termelőszövetkezet gazdálkodásának kialakításánál mutatkoznak a legfőbb bajok. A TIT-nek ez a törekvése igen helyes, hiszen a még gyengének minősülő gazdaságok mintegy kétharmadánál éppen itt mutatkozik meg a legtöbb hiányosság és csak az egyharmada olyan, ahol a természeti és közgazdasági adottságokban gyökeredzik a baj. * A különböző területeken dolgozó, de a mezőgazdasághoz jól értő értelmiségiekbekapcsolása a tsz-ek segítésébe, mindinkább kezd kibontakozni. A TIT elnökségének kezdeményezése ebben sokat segíthet. Ehhez azonban az kell, hogy a megyei és járási szervek is karolják fel és segítsék a TIT elnökségeket az ezirányú szervező munkájukban. Ugyanilyen segítséget és támogatást igényel a felsőbb szervektől a gyakorlati patronáló munka is. Helyenként ugyanis egyik-másik szerv, úgy gondolja, hogy a TIT patronálása nem segít, zavarja a munkát. Az ilyen vélemények elkedvetlenítik a patronálókat, és nem is tud ezeken a helyeken a munka kibontakozni. Ezzel szemben ahol a megyei és járási szervek segítik ezt a munkát, az egész munka szerves kiegészítőjének tekintik, az eredmény sem marad el. Jó példa erre Somogy és Veszprém megye, ahol az illetékes szervek komolyan veszik a patronálát.., esetenként kérik a csoportokat, hogy mondják el tapasztalataikat és ugyanakkor tanácsot, tájékoztatást adnak a további munkához. A TIT kezdeményezése nyomán kibontakozó patronáló munka még igen rövid időre tekint vissza, de ez a rövid idő is hozott néhány olyan konkrét eredményt, mely azt mutatja, hogy ez jó és hasznos. Megmutatkozik ez a patronált gazdaságok átgondoltabb és reálisabb tervezésében, a munkaszervezés javulásában, a tavaszi munkára való jobb felkészülésben egyaránt. Az idén a patronálok bemutatókkal egybekötött előadássorozatot rendeznek, hogy a tagok megismerjék a kártevők elleni védekezés módját és eszközeit. A közvetlen szakmai segítségnyújtáson túlmenően a patronálok sokat segíthetnek az adott község kulturális, nevelő munkájában is. Néhány helyen pl. a tél folyamán előadássorozatot tartottak a fiatalok szabad idejének kulturált eltöltéséről. Segítették a műkedvelő csoportok munkáját, az olvasómozgalmat stb. Az értelmiség fokozottabb bevonása a termelőszövetkezetek megszilárdításának nagy munkájába még csak a kezdet kezdetén jár, de az első lépések máris meggyőzően bizonyítják, hogy ha bizalommal fordulunk az értelmiséghez, a segítség nem marad el. Értékes és hozzáértő munkájuk sokat segít a mezőgazdaságban előttünk álló nagy feladatok sikeres megvalósításához. Nógrádi Sándor A jubiláló győri Révai Miklós Gimnázium szombati programja az iskola volt diákjainak — ma szakterületeik tudósainak — találkozója, előadásai, emléktábla leleplezése, esti bankettja az ünnepi hét legbensőségesebb, legkedvesebb ünnepnapjává avatta ezt a napot. Az ország kutatóintézeteiből látogattak Győrbe az iskola egykori tanulói, tanárai , de külföldről, messzi földrészekről is érkeztek gratulációk, őszinte szeretettel írott, soha nem múló kedves emlékeket idéző levelek a jubiláló gimnáziumba. Sokan évek óta nem találkoztak, de tudtak egymás életútjáról, munkásságáról, gratuláltak egymás sikereihez, nagyon örültek egymásnak. Az öreg diákok nevében Gárdonyi Géza leplezte le az intézet előcsarnokában az emléktáblát. Ez áll rajta: „Ez az iskola 175 éve adja a hazának a hősöket, mártírokat, dolgos életeket”. Dicső nevek, örök életű művek maradtak ránk azokról, akik nem vehettek részt az ünnepségen. A megjelentek az iskola igazgatói irodájában találkoztak. Dr. Barts Gyula tanár úr büszkén-boldogan hallgatja kedves tanítványait. Zólyomi Bálinthoz fordul. — Mindig figyelemmel kísértem életeteket. Tudom, mikor kaptál kitüntetést — ugye 1955-ben? — tudom mivel foglalkozol Te, Czigány, Borsa ... — Nekem pedig megina még az a kis földrajzjegyzetem, amit harmadikban a Te óráidon készítettem. — És a kis festményt láttad a kiállításon, amit diákkorodban nekem ajándékoztál?... Barts Gyula Felvidék, Erdély, Délvidék után került Győrbe tanárnak 1919-ben, s három évet töltött itt. Sok helyen tanított, számos generáció emlékezik rá szeretettel. Most a soproni leánygimnázium nyugalmazott tanára. Dr. Zólyomi Bálint Kossuth-díjas tudományos kutató 1927-ben érettségizett jeles eredménnyel a Révai Gimnáziumban. — Itt, a középiskolában dőlt el a pályám. Tehetséges rajzoló voltam, nagyon szerettem a természettudományokat. Rajztanárom■ Herrits Oszkár, biológiatanárom dr. Polgár Sándor volt. Mindketten kiváló képességű tanárok voltak, de Polgár tanár úr, vagyis a természettudomány győzött. Olyan indítást kaptam itt,, ami egész életemre hatással volt. Pesten végeztém az egyetemet, utána három évig voltam fizetésnélküli tanársegéd Debrecenben. Vizsgarajzokat készítettem a hallgatóknak, abból tartottam el magam. Közben tanultam, dolgoztam... Évekig tanulmányoztam az erdőtipológiát, a növénytársulás törvényszerűségeit. A kísérleti eredmények gyakorlati igazolásáért kapt tam a Kossuth-díjat 1955- ben. 1962-ben valamennyi erdőgazdaságban kötelező lett gyakorlati alkalmazása. Legújabban a virágporzókkal végzek kísérleteket. Aztán megint visszakanyarodik az iskolához. — Az egyetem is felejthetetlen, de az alapokat itt kaptam ebben az épületben: a középiskola tanítja meg az embert az igazi szívós munkára. Büszkesége a gimnáziumnak, hogy volt diákjának mondhatja a győri születésű Winter Ernő készeres Kossuth-díjas akadémikust. — 1907—15 között tegeztem tanulmányaimat a Révaiban, azóta többször voltam szülővárosomban. Legkedvesebb tanárom Kallós Béla matematikus és Polgár Sándor biológiatanár volt. Élete nagy művével, a báriumkatóda feltalálásával világhírű lett. Másfél évig dolgozott rajta önállóan. Ezért, és a rádiócsőgyártás tökéletesítéséért kapta a Kossuth-díjat. Dr. Beke Ferenc Kossuthdíjas, a Fertődi Kutatóintézet biológusa „30 éve és ma’’ címmel tartott előadást a diákoknak. — Harminc éve, amikor mi ültünk ezekben a padokban, más életfelfogás ural- Ikodott, mások voltak a lehetőségeink. Azokban az időkben a tudomány megállt a rendszerezésnél. Ma előrelátó, az élet célja az igények minél teljesebb kielégítése, ami a több termelés függvénye, ez pedig több tudást kíván. Amit maguk kapnak most ebben az iskolában, abban a mi tudásunk is benne van. Harminc év múlva több tudással nézhetnek vissza, ha jól gazdálkodnak azzal, amit ettől az iskolától kaptak. Beke Ferenc, akinek a rozsdafertőzés kiküszöbölését megvalósító kísérletei óta évenként 80 kilogrammal nőtt a búzatermelés, s ez kétmilliárd forint hasznot jelent — mosolyogva emlékezik a diákéveire. — Nem tartoztam a jó tanulók közé. 1925-ben a második reálban félévkor 9 tárgyból megbuktam, az év végén egyből. Meg kellett ismételnem az osztályt. A következő években felküzdöttem magam, az elsők közé. Az érettségit kitűnő eredménnyel tettem le. Hosszú évek óta nem látták egymást és középiskolás éveik közös második otthonát. Húsz, harminc, negyven évvel ezelőtti órák, érettségik izgalmai elevenednek meg a hajdani kisdiákok, osztály- és iskolatársak találkozásakor. Lehettek kellemetlen perceik, óráik is, de a hosszú idő megszépítette a múltat — emlékezéseikből csak szeretet és hála árad. Medve Imola ÉRETTSÉGI ÓTA... n rui rí n rvxrunjririLrtAArLrLruhjrirurirLi *»*A****“*A<v*A<^,>AAAAAA<»AAAA<tA^<v<»*AA*<>***A******<t*^***A**A' Dr. Barts Gyula Winter Ernő Dr. Beke Feren« Dr. Zólyomi Bálint A Német Szövetségi Köztársaság gazdasági fölénye vitathatatlan. Az Európai Közös Piacban mégis Franciaország játssza a vezető szerepet. Ennek oka, hogy a hitleri múltú Német Szövetségi Köztársaság még nem tartja időszerűnek, hogy a „hatok” uniójában átvegye a vezér szerepét. Egyelőre beéri azzal, hogy az Európai Közös Piac szerveiben a számára legtöbb gazdasági előny élvezése mellett Olaszországhoz hasonló politikai szerepet töltsön be. Gyakori a kérdés, hogy az európai tőkések integrációs erőfeszítései miért nem tudták egy táborba tömöríteni a kapitalista országokat. A számok közül a leglényegesebbeket említem. Elsősorban Anglia, de más európai állam is — legalább is 1958—59-ben — nem értett egyet a szabad piac szervezetében meghonosított nemzetekfelettiséggel. Az Európai Szabad Kereskedelmi Társulásba csoportosultak — ugyancsak Anglia irányításával — nem értettek egyet a közös agrárpolitikával sem. Anglia ezért is elvetette az Európai Közös Piachoz való csatlakozást, mert 1958—59- ben következetesen kitartott a brit nemzetközösség fenntartása mellett. Anglia azért ragaszkodott és ragaszkodik a nemzetközösséghez, mert az egykori brit gyarmatok és domíniumok vámkedvezményekben részesítik a szigetországot. Az Európai Közós Piachoz három tőkés ország ezért sem csatlakozhatott, mert politikai helyzete gátolta. Ausztria, Svájc és Svédország — a három semleges ország — a NATO- nak nyíltan gazdasági bázisához, az Európai Közös Piachoz nem csatlakozhatott. Bár a Szabad Kereskedelmi Társulás is alig leplezi szocialistaellenességét azzal, hogy a nemzetekfelettiséget nem valósította meg, és főleg csak a gazdasági tömörülést hangoztatja, lehetőségetadott az említett országoknak a semlegesség megtartásához. Dánia, Portugália és Norvégia a hagyományos brit gazdasági kapcsolatok megőrzésének a szándéka miatt választotta a Szabad Kereskedelmi Társulást. A Szabad Kereskedelmi Társulás 1959-ben, alakulása alkalmával hasonlóan, mint a közös piac, az országok közötti szabad kereskedelem fejlődését hirdette, a tagállamok közötti vámok csökkentésével, majd 1969-ig — fokozatosan — a teljes megszüntetésével. A Szabad Kereskedelmi Társulat országai a kívülállókkal szemben egyénileg állapítják meg a védővámok nagyságát. Az Anglia vezette „hetek” nem tervezik a szabad kereskedelmi társulásban a tőke és a munkaerő szabad áramlását, a tagállamok megtartják gazdasági függetlenségüket. A szabad kereskedelmi társulásiban a határozatok hozatalához a teljes egyhangúság szükséges. A két európai tőkés integráció között lényeges különbség az is, hogy a Szabad Kereskedelmi Társulás országai a közös mezőgazdasági piacot nem valósítják meg. A „hetek” közös gazdaságának hatása csak az anyaországokat érti, tehát ebben is lényegesen különbözik a közös piactól. A két tőkés integrációs közösség mindegyikének lényeges törekvése saját csoportosulása gazdaságának a fejlesztése. Ilyen módon elkerülhetetlen kialakult az Európai Közös Piac és az Európai Szabad Kereskedelmi Társulás közötti kereskedelmi háború. A konkurrenciaharcban a szervezettebb, mozgékonyabb és tőkeerősebb Európai Közös Piac kerekedett felül. A második világháború után 1948-ban még a később megalakult Európai Szabad Kereskedelmi Társulás országainak külkereskedelme nagyobb értékű volt, mint az Európai Szabad Piacot létrehozó országoké. 1959- ben 17,5 százalékos átlagos exporttal az Európai Szabad Piac államai már az Egyesült Államokat is megelőzték. Az Európai Szabad Piac országai 1959-ben 8 ezer 170 millió, 1960-ban 10 200 millió dollár értékű árut exportáltak. Az Európai Szabad Kereskedelmi Társulás a párhuzamos években 5420, illetve 6470 millió dollár értékű ipari berendezést szállított ki a „hetek” országaiból. A külkereskedelmi harc minden egyéb vonatkozásaiban is az Európai Közös Piac fölénye bontakozott ki. Az Európai Közös Piacban a tőke koncentrációjával a széntermelés, vasgyártás és szállítás lényegesen nagyobb rentabilitást produkál, mint a lazább szerkezetű Európai Szabad Kereskedelmi Társulás. A „hazóik” fölényének a kialakulása az okozója annak, hogy bár új tag felvételét (de csakis kapitalista országot) mindkét integráció lehetővé teszi, a Szabad Kereskedelmi Társulás ajtaján még egyetlen állam sem kopogtatott. Az Európai Közös Piaciba való belépési szándékról gyakorta lehet hallani. A belépni szándékozók között van a szigetország is. Angliának az Európai Közös Piacba való belépése a legutóbbi hónapokban a hosszas tárgyalások után elsősorban nem azért hiúsult meg, mintha Anglia 1958— 59-es álláspontjaihoz még mindig szigorúan ragaszkodna. Anglia belépését elsősorban a francia állammonopolista kapitalizmusnak a képviselői akadályozták meg, akik attól tartanak, hogy a szigetországgal való integráció veszélyezteti az Európai Szabad Piacban betöltött vezető szerepüket. A tőke- és a kapitalista integráció — mint azt Lenin is megállapította — kiélezett, ellentmondásos időszakában is képes a termelés fejlesztésére, a profit növelésére. A tőkés integráció alkalmas arra, hogy a nemzetközi kapitalizmust a szocialista világrendszer ellen szervezetekbe tömörítse, azonban képtelen a kapitalista integráció a tőkés termelés és fogyasztás, valamint a munkások és a termelőeszközök tulajdonosai közötti éleződő ellentétek megszüntetésére. (Folytatjuk.) Lónyai Sándor kötetet. K IS A HOZ. Egymillió emberhez viszik el a kultúrát a művelődési aulák Kezdetként, 1959-ben 19 gépkocsit állítottak a közművelődés szolgálatába, azóta 50 járja már az országot, és számukat a következő esztendőkben tovább gyarapítják. Segítségükkel az alföldi tanyavilág mintegy 750 000, s a majorságok negyedmillió lakójához viszik el a kultúrát. A gépkocsik felszerelése lehetővé teszi, hogy filmeket mutassanak be, könyveket kölcsönözzenek , tavaly például 180 000 ismeretterjesztő előadásokat tartsanak. A filmvetítéseknek félmillió, az előadásoknak százezernél több hallgatója volt az elmúlt évben. A rendkívül népszerűvé vált gépkocsi, s a rajtuk utazó művelődési munkások most új feladatokat is kapnak. . Vándorkiállításokat szállítanak majd, s elviszik a távoli településekre is az irodalmi színpadok tag a műkedvelő együttesekét. .. hivatásos művészeket. (MTI) $