Kisalföld, 1968. március (13. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-01 / 51. szám
Köszöntjük az NDK hadseregét Fennállásának 12. évfordulóját ünnepli a Német Demokratikus Köztársaság Nemzeti Néphadserege. Az első német munkás paraszt állam fiatal hadseregére az a megtisztelő feladat hárul, hogy megbízhatóan védelmezze az NDK államhatárait, légiterét, tengerpartjait, valamint — a Varsói Szerződés baráti hadseregeivel együtt — a szövetséges szocialista országok békéjét minden imperialista agresszióval szemben. A nemzeti néphadsereg megalakításával a német munkásosztály történetében először rendelkezik államilag szervezett, reguláris hadsereggel, amelynek felszerelése a tudomány és a technika legújabb vívmányait egyesíti. A rakétafegyverzet bevezetésével, a teljes gépesítéssel, a legmodernebb elektronikus műszerek alkalmazásával a korszerű harc minden követelményének megfelelő tűzerővel és mozgékonysággal rendelkezik. Az NDK Nemzeti Néphadseregének harcosait magas fokú szocialista öntudat hatja át, elsajátították a korszerű haditechnikát, kiképzésük minden tekintetben megfelel a legmagasabb követelményeknek. Megalakulásának 12. évfordulóján a magyar nép és hadserege köszönti szövetségesét, az NDK Nemzeti Néphadseregét, amely a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői keretében, velünk együtt, szilárd egységben védelmezi közös ügyünket, a szocializmust. (g) Walter Ulbricht beszéde Berlin (MTI) Walter Ulbricht, az NSZEP első titkára, az NDK államtanácsának elnöke csütörtökön Weimarban az új alkotmánytervezettel foglalkozó gyűlésen beszédet mondott. Foglalkozott az NDK szocialista fejlődésével, méltatta az európai biztonság megszilárdítása érdekében kifejtett erőfeszítéseit, és ismételten felhívta a Német Szövetségi Köztársaságot: kössön megállapodást az NDK-val az erőszakos megoldások kizárásáról. KISALFÖLD Összeül a Varsói Szerződés tagállamainak értekezlete Március 6 án, szerdán Szófiában összeül a Varsói Szerződés tagállamainak politikai tanácskozó testülete. (MTI) Elég érett-e Anglia? larring jelentése a Thantnak A BUDAPESTI konzultatív találkozón részt vevő 67 párt képviselőinek a harcoló vietnami néphez intézett üzenete a vezető anyaga a tanácskozásról szóló tudósításoknak. A teljes szolidaritást kifejező üzenet nagy visszhangot kapott a világsajtóban, különösen a jelenlegi helyzetben, amikor az Egyesült Államok vezető körei a vietnami agresszív háborújuk fokozására tesznek lépéseket. Megfigyelők kiemelik, hogy az üzenet biztosítja a vietnami népet: növekedni fog az a segítség, amelyet a vietnami népnek a szocialista országok és a világ összes dolgozói nyújtanak. Nagy fontosságú a határozott állásfoglalás ebben az üzenetben az imperializmussal szembeni harci egység mellett. ÚJ SZAKASZRÓL beszélnek a kommentárok most, hogy Jarring ENSZ-közvetítő néhány napra — sorozatos közel-keleti tárgyalásai után — visszatért New Yorkba megbízójához, U Thanhoz. A hírügynökségek, ENSZ-körökből szerzett értesülések alapján emlegetnek új szakaszt, feltehetőleg annak alapján, hogy Jarring legutóbbi hetekben folytatott tárgyalásain a haladás némely jeleit lehetett felfedezni. Ezek szerint az ENSZ-közvetítő összeget és új terveket, javaslatokat tárgyal meg a világszervezet főtitkárával. Sokat emlegetik az esetleges nicosiai tanácskozásokat, amelyekbe Jarring bevonná az arabokat és Izraelt. Ezt a lehetőséget a kairói kormányszóvivő sajtóértekezletén elvetette. Joggal utalt arra, hogy a közvetítő tárgyalások technikai lebonyolítása lényegtelen kérdés, a lényeg változatlanul az, hajlandó-e Izrael a Biztonsági Tanács határozata alapján kijelenteni, végrehajtja a határozatot és kivonja csapatait a megszállt arab területekről. Az arab álláspont tehát meghatározott Jarring vasárnapra tervezett visszatérése előtt: Izraeltől a fenti értelemben várnak megnyilatkozást. Ezzel kapcsolatban nem árt utalni a kairói szóvivő nemrég elhangzott kijelentésére az Akabai-öbölben biztosítandó szabad hajózásról, ami arab részről újabb határozott megnyilvánulás volt a békés politikai rendezés mellett. BRÜSSZELBEN először ültek össze a Közös Piac külügyminiszterei azóta, hogy december közepén Franciaország vétószámba menő állásfoglalásával halasztotta el Anglia felvételi kérelmének megtárgyalását. Az elmúlt időszakban sorozatos tárgyalások zajlottak le a „hatokon’’ belül, s többen tárgyaltak közülük az angolokkal. Januárban Luns holland külügyminiszter a Benelux-hármas egységfrontját hozta létre a britek kérelmének megtárgyalására, s egyben rendreutasította a lagymatag magatartást tanúsító Bonnt. A fenyegető közös piaci válság elhárítására vezette Párizsba Kiesingert, aki — nagy bonni ujjongás közepette — szerzett De Gaulle-tól „engedélyt” a brit kérelem megvitatására. Párizs ezzel miben sem tért el a De Gaulle által már májusban s novemberben megfogalmazott feltételektől , Angliának „meg kell érnie a csatlakozásra”. Az angolszász és a francia vasat egyaránt a tűzben tartó bonni kormány kimászott a kutyaszorítóból, hiszen a döntés halasztást kapott: a Brüsszelben összegyűlt külügyminiszterek megkezdhetni annak megvizsgálását, valóban „érett-e” Anglia. A brit felvétel ügye ezzel persze egy lépéssel sem jutott előre; végtére Párizs „elvben” sohasem zárkózott el Anglia befogadásától. A kérdés most az, hogy a brit csatlakozás hívei megelégednek-e a tárgyalási türelemjáték elkezdésével — Párizs kimerülésére, pontosabban: De Gaulle valamikori távozására számítva —, avagy a gyorsítással ismét feszült helyzetet teremtenek. Tanácstagi beszámoló Győr-Gyárváros fejlesztéséről „Végre, hogy tavasz van” című táncdal vezette be Győr gyárvárosi kerületében csütörtökön este a tanácstagi beszámolót. Az előadó dr. Csemitzki Gyula, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke volt. Ami a slágert illeti, többek szerint nem volt véletlen, mert a tavasszal járó tisztasági és városrendezési problémák hatványozottan jelentkeznek Gyárvárosban. A tanácselnök részletesen kiemelte a kerület helyzetét, az elkövetkező évek perspektíváit. Utalt arra, hogy a napközben már 130 000 embernek helyet adó Győrnek a gyárvárosi kerület exponált pontja. A tanács ennek megfelelően foglalkozik a kerület fejlesztésével. A tanácstagi beszámoló a 400. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet kultúrtermében hangzott el. Erre az időre a hallgatók „kimenőt” kaptak, mert a termet több mint 300 választópolgár töltötte meg. A DNFF új támadása bontakozik ki Az AFP szerint a dél-vietnami szabadságharcosok nagy erőket vontak össze az Egyesült Államok Dong Ha i haditengerészeti támaszpontja körül. A partizánoknak egyébként már sikerült elvágniuk a Finét és a Dong Ha-t öszszekötő útvonalat. Az amerikai főparancsnokság úgy véli, hogy Dong Ha és a 9 es számú fő útvonal mentén elhelyezkedő amerikai támaszpontok elleni támadás a Khe Sanh ellen indítandó partizánoffenzíva előjátéka lehet. Népbetegség volt Egyre kevesebb a tbc-s beteg Negyedik napirendként vitatta meg tegnapi ülésén a megyei tanács végrehajtó bizottsága a tbc-s megbetegedések elleni intézkedéseket, a gyógyítás eredményeit. A vita közben gyakran gondoltam arra, hogy egykor elháríthatatlan népbetegségként tartották nyilván a gümőkóros eseteket. Az Új Lexikon *1936-ban megjelent III. kötetében a többi között ezt írja: „Gümőkór (tbc) fertőző betegség, a kultúrnépeknél az idő előtti halál leggyakoribb oka... A kis fertőzéseknek mindnyájan ki vagyunk téve a tüdővész mai elterjedtsége folytán ... Tömeges és ismételt fertőzés ott lehetséges..., ahol zsúfolva laknak sötét, nedves lakásban ... A hajlandóságot a betegségre megteremthetik a túlfáradás, elégtelen táplálkozás, poros levegőben folytatott munka... A gümőkór ellen védő oltással nem rendelkezünk. A gümőkór elleni küzdelemben a fő törekvés a tömeges és gyakori fertőzés elhárítása. Ennek legfőbb eszköze a betegség ismeretének terjesztése ...” Alig több mint három évtized telt el a fenti sorok megjelenése óta, s egy nagy fordulat történelmünkben, a felszabadulás. A népi állam nemcsak a javallott felvilágosításig jutott el, hanem a bajok gyökeréig úgy: tágas, napfényes, tiszta lakások ezreit építette, s adta át a munkásoknak a kenyeret, biztos megélhetést az embereknek, s létrehozta a tbc-gondozó intézetek hálózatát, ahol emberek százezreit vizsgálták, betegeket gyógyítottak. A megyei tájékoztató jelentés is megállapította, hogy az évenként ismétlődő lakossági szűrővizsgálatoknál készített röntgenfelvételek nemcsak az esetleges tbc-s megbetegedés felderítésére, hanem a tüdőben fellelhető egyéb megbetegedésekre (tüdődaganat, tüdőtályog, hörgtágulat, szilikózis (porártalom) stb.) is fokozatosan kiterjesztették. A szervezett, s következetes munka eredménye, hogy a betegek száma 1964 óta 1967 végéig 28 százalékkal csökkent, s egyre kevesebb a nyilvántartásba vett új tbc-sek száma. E vizsgálatok nemcsak a már meglévő betegségek felderítésére alkalmasak és szorítkoznak, hanem lehetőséget adnak a védekezésre, megelőzésre. Az évenként megismétlődő vizsgálatok a mellkas csontos vázának fejlődési rendellenességeit is feltárják, s az idei évben, fiatal korban történt kezeléssel a felnőttkori megbetegedések nagy százalékát elkerülhetővé teszik. A tájékoztató jelentésből és a vitából kidomborodott, hogy a tbc leküzdésére tett intézkedések eredményeként Győrött, a megyei kórházban lévő 150 ágyból százat ma már más betegségek gyógyítására lehet hasznosítani a tbc-s megbetegedések egyre csökkenő száma következtében. A végrehajtó bizottság beható vita után elfogadta a határozati javaslatokat, amelyben kimondják, hogy a győri Magyar utcai 150 ágyas tbc-pavilonból csupán 50 ágy maradjon meg, mint diagnosztikai kivizsgáló osztály. A felszabaduló száz ágy a megyei kórház gondjain enyhít: a 100 ágyas belgyógyászat III. a jelenlegi tbc-pavilon felszabaduló részébe költözzék, a Zrínyi utca I. és II. szülészet-nőgyógyászati osztály pedig az így megüresedett belgyógyászat III. helyére települ. A második határozat kimondja, hogy a gyógyult (rehabilitációs) betegek viszszatérését a termelő munkába a kisebb fizikai erőt igénylő munkalehetőségek feltárásával segítsék elő az üzemek, üzemorvosok, a csökkent munkaképességűekkel foglalkozó vállalati bizottságok. Sz. Zs. zit régő Gardone sápadtan dörzsölte az állát. Ez nagyon vigasztalanul hangzott. Finley kiszólt: — Battista! — Mikor belépett az olasz káplár, parancsot adott. — Vatouret intézkedjen, hogy négy gépfegyvert hozzanak fel és húsz hevedert. Az olasz elsietett. — A rabok este megbeszélt fényjelre a corvee-val egyesülnek, behatolnak a helyőrségbe, és gyorsan elintézik, aki még ellenáll... — Hilliers — mondta Finley —, menj, légy szíves, adj parancsot, hogy zárják le az erődöt, Latouret vitessen fel a mellvédre gépfegyvereket, te Barbizonnal nem törődsz semmivel, ami belül történik, csak vigyázzatok, és ha a corvée a rabokkal tér vissza, akkor lekaszálni őket! Ez még segíthet. — Hilliers és Barbizon elsiettek. Gardone tehetetlen volt. A halálfélelem jegesen nehezedett a szívére. — De hát — mondta végre rekedten —, ha mindent tudtak ... miért nem szóltak? Hogy segítséget kérjünk... Egy hét alatt Timbuktuból itt lehetnek ... szpáhik ... — Azt hiszem — felelte Finley —, ezt a lázadást szándékosan hagyták így megélni... Van itt néhány ember, akik a Titkos Szolgálattól ezeket a szokétokat követve akarják megtalálni a Russel-féle átjárót... Hallgattak. Battista tért vissza a hevederekkel. Ledobta őket. Nyugodtnak látszott, és mégis nyomasztó volt, ahogy a golyóval kirakott öveket elrendezte. Galamb az utolsó nagy haditanácsot tartotta Hlavácscsal és Troppauerrel. Természetesen bor mellett, mintha ártatlanul mulatoznának. — Tizenhat emberre számíthatunk — mondta Galamb. — Bennünket is felszólítottak, hogy tartsunk velük. Kitérő választ adtunk. Most mi a teendő? — Hát... — felelte bizonytalanul a cipész — elsősorban talán ... tudni kéne ... hogy mit akarnak... És hát hogy mit tehet tizenhat ember ... ennyi ellen .. . Én nem tudom ... őszintén szólva ... — Ő azt sem tudta, hogy miért kell a lázadókat leverni. De hát ki mer itt vitatkozni két őrülttel? — Ma délután — mondta Troppauer — a corvée már rabokkal tér vissza. Jelt adnak nekik innen az erődből ... Pencroft jött be, és merőn nézte őket. — Mit suttognak? —■ mondta kihívóan. — Ide hallgasson, Harrincourt! Legokosabb, ha belátja, hogy kár volt idáig fáradni. Maga megért engem ! Nem fontos, hogy más is értse. Kár az ilyen okos emberért. Mert most már elkésett a sugdosással. Érti? — Van egy érzésem, Pencroft — felelte vidáman Galamb. — Mi még rövidesen összeverekszünk egymással..Maga nagyon erős, és kitűnően bokszol. Mindig örülök, ha ilyen embernek kiverhetem a fogait... Pencroft gúnyos mosollyal végignézte, azután kiment. — Majd szólj, ha felpofozod — mondta Troppauer Galambnak. — Én is szeretnék néhányat ütni rá. — Még egy utasítást — szólt Galamb Hlavácshoz. — Mi történjék, ha kezdődik itt a hecc? — Kérem ... én nem szeretnék. .. tanácsot... adni — felelte nagy kínban. Mit akarnak tőle? Nem akar ujjat húzni ennyi lázadóval.— A leghelyesebb lenne talán ... — nyögte ki végül — a rumot és az alkoholt felhozni. .. a pincéből... Mert... Ugyanis a raktárban sok jó ital van ... Galamb felugrott: — Zseniális! Remek ... ! A távolabb ülő katonák felfigyeltek, ezért kissé halkabban folytatta: — Köszönjük. Nagyszerű ötlet volt. Igen ... a rum! „Csak tudnám, minek örül...” — töprengett Hlavács. Ha lázadás van, és úgyis főbe lőnek mindenkit, legalább berúgnak előbb, ez logikus. De miért zseniális? — Érted? — mondta Galamb Troppauernek, amikor kiértek az udvarba. — Elsőrangú ötlet. Ha itt elkezdődik a hecc, feltörjük a raktárt. Igyák le magukat, akik az erődben vannak, mi viszont nem iszunk rumot... — Esetleg egy pár kortyot megkockáztathatunk — vetette közbe a poéta. — Mert ha már... — Nem! Mi józanok maradunk — felelte erélyesen Galamb. Elvált Troppauertől. Négy napja nem látta a leányt. Délben kis cédulát talált a tányérja mellett: „ötkor várom” — csak ennyi állt a papíron. Éppen öt óra volt. Sietett a kantin mögé. Amikor a szobához ért, az ajtó csendesen kinyílt. Madge várta. Galamb boldogan vigyorgott. Az arab suhanc helyett a fehér bricseszes kísértet fogadta. A szép, szomorú arcú nő, aki énekelt a sivatagban. — Csak rövid ideig lehetünk együtt... — mondotta Madge Russel. — Ezt sem szabadna megkockáztatni. Galamb elsősorban megcsókolta a kezét. — Nyugodt lehet. Bízzék bennem. — Vigyázzon, mert itt lázadás készül... — Tudok róla — felelte vigyorogva. — Most már elárulom magának, hogy Hlavács nem cipész, hanem francia őrnagy. Az ő segítségével leverjük a lázadást. Madge félig sírva, félig nevetve fogta meg a fiú kezét: — Az istenért, ne tegyen semmit, maga olyan gyerekes, könnyelmű, meggondolatlan ... (Folytatjuk.) B 'ta) F 1968. március 1., péntek KISZ-nap Sopronban (Folytatás az 1. oldalról.) részét, a szuggeszció, a tömeghipnózis, az okkult jelenségek, a telepátia, a kibernetika, a képmutatás, a fiatalok és idősebbek közötti világnézeti viták és számos más téma érdekelte a fiatalokat. Nagyon tanulságos volt az ezután sorra került diákparlamenti tanácskozás. Az iskola 40 tanulója vett ezen részt. (A többiek ezalatt filmet láthattak.) Németh Ilona harmadik osztályos tanuló „Az iskolareform tapasztalatai és a tanulók túlterhelésének problémái” címen vitaindító előadást tartott. Rendkívüli éleslátással boncolgatta az iskolareform eredményeit, miután kis történelmi visszapillantással a közgazdasági szakközépiskola múltját ismertette. Helyeselte a humán és a szaktárgyak egyensúlyát, ugyanakkor kifogásolta, hogy a német nyelvet eltörölték. Sok tankönyv ismétlésekbe bocsátkozik, ugyanazt a témát más megfogalmazásban, sőt más változatban tárgyalja. Sok az iskolán kívüli elfoglaltság. A bejáró tanulók idejük jelentős részét úton töltik, mások pedig az önként vállalt különórákkal terhelik túl magukat. A diákparlament résztvevői a vitában az előadóval sok mindenben azonos nézetet vallottak. Általában a tankönyvekre panaszkodtak legtöbbet: sok bennük a lexikális adat, bonyolult a megfogalmazás. Nagy a követelmény a könyvvitelből, ugyanakkor sem tankönyv, sem példatár nem áll diákok rendelkezésére. Egészséges jelenség volt a fiatalok szókimondó őszintesége. „Először tanítani, azután lazítani” — mondotta jelszóként Pammer István tanár. Délután 3 órakor vidám kultúrműsort hallhattak a fiatalok, majd táncra perdültek a tanulók, és ezzel véget ért a nagyon tanulságos, rendezésében és szervezésében követésre méltó KISZ-nap. (j6)