Kisalföld, 1968. március (13. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-01 / 51. szám

­ Köszöntjük az NDK hadseregét Fennállásának 12. évfor­dulóját ünnepli a Német De­mokratikus Köztársaság Nemzeti Néphadserege. Az első német munkás paraszt állam fiatal hadseregére az a megtisztelő feladat hárul, hogy megbízhatóan védel­mezze az NDK államhatárait, légiterét­, tengerpartjait, va­lamint — a Varsói Szerződés baráti hadseregeivel együtt — a szövetséges szocialista országok békéjét minden im­perialista agresszióval szem­ben. A nemzeti néphadsereg megalakításával a német munkásosztály történetében először rendelkezik államilag szervezett, reguláris hadse­reggel, amelynek felszerelése a tudomány és a technika legújabb vívmányait egye­síti. A rakétafegyverzet be­vezetésével, a teljes gépesí­téssel, a legmodernebb elekt­ronikus műszerek alkalma­zásával a korszerű harc min­den követelményének megfe­lelő tűzerővel és mozgékony­sággal rendelkezik. Az NDK Nemzeti Néphad­seregének harcosait magas fokú szocialista öntudat hat­ja át, elsajátították a kor­szerű haditechnikát, kikép­zésük minden tekintetben megfelel a legmagasabb kö­vetelményeknek. Megalakulásának 12. év­fordulóján a magyar nép és hadserege köszönti szövetsé­gesét, az NDK Nemzeti Nép­hadseregét, amely a Varsói Szerződés egyesített fegyve­res erői keretében, velünk­ együtt, szilárd egységben vé­delmezi közös ügyünket, a szocializmust. (g) Walter Ulbricht beszéde Berlin (MTI) Walter Ulbricht, az NSZEP első titkára, az NDK állam­tanácsának elnöke csütörtö­kön Weimarban az új alkot­mánytervezettel foglalkozó gyűlésen beszédet mondott. Foglalkozott az NDK szocia­lista fejlődésével, méltatta az európai biztonság megszilár­dítása érdekében kifejtett erőfeszítéseit, és ismételten felhívta a Német Szövetségi Köztársaságot: kössön meg­állapodást az NDK-val az erőszakos megoldások kizá­rásáról. KISALFÖLD Összeül a Varsói Szerződés tagállamainak értekezlete Március 6 án, szerdán Szófiában összeül a Varsói Szerződés tagállamainak po­litikai tanácskozó testülete. (MTI) Elég érett-e Anglia? larring jelentése a Thantnak A BUDAPESTI konzulta­tív találkozón részt vevő 67 párt képviselőinek a harcoló vietnami néphez intézett üze­nete a vezető anyaga a ta­nácskozásról szóló tudósítá­soknak. A teljes szolidaritást kifejező üzenet nagy vissz­hangot kapott a világsajtó­ban, különösen a jelenlegi helyzetben, amikor az Egye­sült Államok vezető körei a vietnami agresszív háborújuk fokozására tesznek lépéseket. Megfigyelők kiemelik, hogy az üzenet biztosítja a vietna­mi népet: növekedni fog az a segítség, amelyet a vietnami népnek a szocialista országok és a világ összes dolgozói nyújtanak. Nagy fontosságú a határozott állásfoglalás eb­ben az üzenetben az impe­rializmussal szembeni harci egység mellett. ÚJ SZAKASZRÓL beszél­nek a kommentárok most, hogy Jarring ENSZ-közvetítő néhány napra — sorozatos közel-keleti tárgyalásai után — visszatért New Yorkba megbízójához, U Than­­hoz. A hírügynökségek, ENSZ-körök­­ből szerzett értesülések alap­ján emlegetnek új szakaszt, feltehetőleg annak alapján, hogy Jarring legutóbbi hetek­ben folytatott tárgyalásain a haladás némely jeleit lehetett felfedezni. Ezek szerint az ENSZ-közvetítő összeget és új terveket, javaslatokat tárgyal meg a világszervezet főtitká­rával. Sokat emlegetik az esetleges nicosiai tanácskozá­sokat, amelyekbe Jarring be­vonná az arabokat és Izraelt. Ezt a lehetőséget a kairói kormányszóvivő sajtóértekez­letén elvetette. Joggal utalt arra, hogy a közvetítő tárgya­lások technikai lebonyolítása lényegtelen kérdés, a lényeg változatlanul az, hajlandó-e Izrael a Biztonsági Tanács határozata alapján kijelen­teni, végrehajtja a határoza­tot és kivonja csapatait a megszállt arab területekről. Az arab álláspont tehát meg­határozott Jarring vasárnap­ra tervezett visszatérése előtt: Izraeltől a fenti értelemben várnak megnyilatkozást. Ez­zel kapcsolatban nem árt utalni a kairói szóvivő nem­rég elhangzott kijelentésére az Akabai-öbölben biztosítan­dó szabad hajózásról, ami arab részről újabb határozott megnyilvánulás volt a békés politikai rendezés mellett. BRÜSSZELBEN először ül­tek össze a Közös Piac kül­ügyminiszterei azóta, hogy december közepén Franciaor­szág vétószámba menő állás­foglalásával halasztotta el Anglia felvételi kérelmének megtárgyalását. Az elmúlt időszakban sorozatos tárgya­lások zajlottak le a „hato­kon’’ belül, s többen tárgyal­tak közülük az angolokkal. Januárban Luns holland kül­ügyminiszter a Benelux-hár­­mas egységfrontját hozta lét­re a britek kérelmének meg­tárgyalására, s egyben rend­­reutasította a lagymatag ma­gatartást tanúsító Bonnt. A fenyegető közös piaci válság elhárítására vezette Párizs­ba Kiesingert, aki — nagy bonni ujjongás közepette — szerzett De Gaulle-tól „enge­délyt” a brit kérelem meg­vitatására. Párizs ezzel mi­ben sem tért el a De Gaulle által már májusban s novem­berben megfogalmazott felté­telektől , Angliának „meg kell érnie a csatlakozásra”. Az angolszász és a francia vasat egyaránt a tűzben tartó bon­ni kormány kimászott a ku­tyaszorítóból, hiszen a dön­tés halasztást kapott: a Brüsszelben összegyűlt kül­ügyminiszterek megkezdhetni annak megvizsgálását, való­ban „érett-e” Anglia. A brit felvétel ügye ezzel persze egy lépéssel sem jutott előre; végtére Párizs „elvben” soha­sem zárkózott el Anglia be­fogadásától. A kérdés most az, hogy a brit csatlakozás hívei megelégednek-e a tár­gyalási türelemjáték elkezdé­sével — Párizs kimerülésére, pontosabban: De Gaulle va­lamikori távozására számít­va —, avagy a gyorsítással ismét feszült helyzetet terem­tenek. Tanácstagi beszámoló Győr-Gyárváros fejlesztéséről „Végre, hogy tavasz van” című táncdal vezette be Győr gyárvárosi kerületében csütörtökön este a tanácstagi beszámolót. Az előadó dr. Csemitzki Gyula, a városi tanács végrehajtó bizottsá­gának elnöke volt. Ami a slágert illeti, többek szerint nem volt véletlen, mert a tavasszal járó tisztasági és városrendezési problémák hatványozottan jelentkeznek Gyárvárosban. A tanácselnök részletesen kiemelte a kerület helyzetét, az elkövetkező évek perspek­tíváit. Utalt arra, hogy a napközben már 130 000 em­bernek helyet adó Győrnek a gyárvárosi kerület expo­nált pontja. A tanács ennek megfelelően foglalkozik a kerület fejlesztésével. A tanácstagi beszámoló a 400. számú Ipari Szakmun­kásképző Intézet kultúrter­mében hangzott el. Erre az időre a hallgatók „kimenőt” kaptak, mert a termet több mint 300 választópolgár töl­tötte meg. A DNFF új támadása bontakozik ki Az AFP szerint a dél-viet­nami szabadságharcosok nagy erőket vontak össze az Egyesült Államok Dong Ha­ i haditengerészeti támaszpont­ja körül. A partizánoknak egyéb­ként már sikerült elvágniuk a Finét és a Dong Ha-t ösz­­szekötő útvonalat. Az amerikai főparancsnok­ság úgy véli, hogy Dong Ha és a 9 es számú fő útvonal mentén elhelyezkedő ameri­kai támaszpontok elleni tá­madás a Khe Sanh ellen in­dítandó partizánoffenzíva előjátéka lehet. Népbetegség volt Egyre kevesebb a tbc-s beteg Negyedik napirendként vi­tatta meg tegnapi ülésén a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága a tbc-s megbetege­dések elleni intézkedéseket, a gyógyítás eredményeit. A vita közben gyakran gon­doltam arra, hogy egykor el­háríthatatlan népbetegség­ként tartották nyilván a gü­­mőkóros eseteket. Az Új Lexikon *1936-ban megjelent III. kötetében a többi között ezt írja: „Gümőkór (tbc) fer­­tőző betegség, a kultúrnépek­­nél az idő előtti halál leggya­koribb oka... A kis fertőzé­seknek mindnyájan ki va­gyunk téve a tüdővész mai elterjedtsége folytán ... Tö­meges és ismételt fertőzés ott lehetséges..., ahol zsúfol­va laknak sötét, nedves la­kásban ... A hajlandóságot a betegségre megteremthetik a túlfáradás, elégtelen táp­lálkozás, poros levegőben folytatott munka... A gü­­mőkór ellen védő oltással nem rendelkezünk. A gümő­­kór elleni küzdelemben a fő törekvés a tömeges és gya­kori fertőzés elhárítása. En­nek legfőbb eszköze a beteg­ség ismeretének terjeszté­se ...” Alig több mint három év­tized telt el a fenti sorok megjelenése óta, s egy nagy fordulat történelmünkben, a felszabadulás. A népi állam nemcsak a javallott felvi­lágosításig jutott el, hanem a bajok gyökeréig úgy: tágas, napfényes, tiszta lakások ez­reit építette, s adta át a mun­kásoknak a kenyeret, biztos megélhetést az embereknek, s létrehozta a tbc-gondozó intézetek hálózatát, ahol em­berek százezreit vizsgálták, betegeket gyógyítottak. A megyei tájékoztató je­lentés is megállapította, hogy az évenként ismétlődő lakos­sági szűrővizsgálatoknál ké­szített röntgenfelvételek nemcsak az esetleges tbc-s megbetegedés­ felderítésére, hanem a tüdőben fellelhető egyéb megbetegedésekre (tü­­dődaganat, tüdőtályog, hörg­­tágulat, szilikózis (porárta­lom) stb.) is fokozatosan ki­terjesztették. A szervezett, s következetes munka ered­ménye, hogy a betegek szá­ma 1964 óta 1967 végéig 28 százalékkal csökkent, s egyre kevesebb a nyilvántartásba vett új tbc-sek száma. E vizs­gálatok nemcsak a már meg­lévő betegségek felderítésére alkalmasak és szorítkoznak, hanem lehetőséget adnak a védekezésre, megelőzésre. Az évenként megismétlődő vizs­­­­gálatok a mellkas csontos vá­zának fejlődési rendellenes­ségeit is feltárják, s az idei évben, fiatal korban történt kezeléssel a felnőttkori meg­betegedések nagy százalékát elkerülhetővé teszik. A tájékoztató jelentésből és a vitából kidomborodott, hogy a tbc leküzdésére tett intézkedések eredményeként Győrött, a megyei kórházban lévő 150 ágyból százat ma már más betegségek gyógyí­tására lehet hasznosítani a tbc-s megbetegedések egyre csökkenő száma következté­ben. A végrehajtó bizottság beható vita után elfogadta a határozati javaslatokat, amelyben kimondják, hogy a győri Magyar utcai 150 ágyas tbc-pavilonból csupán 50 ágy maradjon meg, mint diag­nosztikai kivizsgáló osztály. A felszabaduló száz ágy a megyei kórház gondjain eny­hít: a 100 ágyas belgyógyá­szat III. a jelenlegi tbc-pavi­­lon felszabaduló részébe köl­tözzék, a Zrínyi utca I. és II. szülészet-nőgyógyászati osz­tály pedig az így megürese­dett belgyógyászat III. he­lyére települ. A második határozat ki­mondja, hogy a gyógyult (rehabilitációs) betegek visz­­szatérését a termelő munká­ba a kisebb fizikai erőt igénylő munkalehetőségek feltárásával segítsék elő az üzemek, üzemorvosok, a csökkent munkaképességűek­kel foglalkozó vállalati bi­zottságok. Sz. Zs. zit régő Gardone sápadtan dörzsöl­te az állát. Ez nagyon vigasz­talanul hangzott. Finley ki­szólt: — Battista! — Mikor be­lépett az olasz káplár, paran­csot adott. — Vatouret intéz­kedjen, hogy négy gépfegy­vert hozzanak fel és húsz hevedert. Az olasz elsietett. — A rabok este megbeszélt fényjelre a corvee-val egye­sülnek, behatolnak a hely­őrségbe, és gyorsan elintézik, aki még ellenáll... — Hilliers — mondta Fin­ley —, menj, légy szíves, adj parancsot, hogy zárják le az erődöt, Latouret vitessen fel a mellvédre gépfegyvereket, te Barbizonnal nem törődsz semmivel, ami belül történik, csak vigyázzatok, és ha a corvée a rabokkal tér vissza, akkor lekaszálni őket! Ez még segíthet. — Hilliers és Barbizon elsiettek. Gardone tehetetlen volt. A halálféle­lem jegesen nehezedett a szívére. — De hát — mondta végre rekedten —, ha mindent tud­tak ... miért nem szóltak? Hogy segítséget kérjünk... Egy hét alatt Timbuktuból itt lehetnek ... szpáhik ... — Azt hiszem — felelte Finley —, ezt a lázadást szándékosan hagyták így megélni... Van itt néhány ember, akik a Titkos Szolgá­lattól ezeket a szokétokat kö­vetve akarják megtalálni a Russel-féle átjárót... Hallgattak. Battista tért vissza a hevederekkel. Le­dobta őket. Nyugodtnak lát­szott, és mégis nyomasztó volt, ahogy a golyóval kira­kott öveket elrendezte. Galamb az utolsó nagy ha­ditanácsot tartotta Hlavács­­csal és Troppauerrel. Termé­szetesen bor mellett,­ mintha ártatlanul mulatoznának. — Tizenhat emberre szá­míthatunk — mondta Ga­lamb. — Bennünket is fel­szólítottak, hogy tartsunk ve­lük. Kitérő választ adtunk. Most mi a teendő? — Hát... — felelte bizony­talanul a cipész — elsősor­ban talán ... tudni kéne ... hogy mit akarnak... És hát hogy mit tehet tizenhat em­ber ... ennyi ellen .. . Én nem tudom ... őszintén szól­va ... — Ő azt sem tudta, hogy miért kell a lázadókat leverni. De hát ki mer itt vitatkozni két őrülttel? — Ma délután — mondta Troppauer — a corvée már rabokkal tér vissza. Jelt ad­nak nekik innen az erőd­ből ... Pencroft jött be, és merőn nézte őket. — Mit suttognak? —■ mondta kihívóan. — Ide hall­gasson, Harrincourt! Legoko­sabb, ha belátja, hogy kár volt idáig fáradni. Maga megért engem ! Nem fontos, hogy más is értse. Kár az ilyen okos emberért. Mert most már elkésett a sugdo­­sással. Érti? — Van egy érzésem, Pen­croft — felelte vidáman Ga­lamb. — Mi még rövidesen összeverekszünk egymással.­­.Maga nagyon erős, és kitű­nően bokszol. Mindig örülök, ha ilyen embernek kiverhe­tem a­­ fogait... Pencroft gúnyos mosollyal végignézte, azután kiment. — Majd szólj, ha felpofo­zod — mondta Troppauer Galambnak. — Én is szeret­nék néhányat ütni rá. — Még egy utasítást — szólt Galamb Hlavácshoz. — Mi történjék, ha kezdődik itt a hecc? — Kérem ... én nem sze­retnék. .. tanácsot... adni — felelte nagy kínban. Mit akarnak tőle? Nem akar uj­jat­ húzni ennyi lázadóval.— A leghelyesebb lenne ta­lán ... — nyögte ki végül — a rumot és az alkoholt fel­hozni. .. a pincéből... Mert... Ugyanis a raktárban sok jó ital van ... Galamb felugrott: — Zseniális! Remek ... ! A távolabb ülő katonák felfigyeltek, ezért kissé hal­kabban folytatta: — Köszönjük. Nagyszerű ötlet volt. Igen ... a rum! „Csak tudnám, minek örül...” — töprengett Hla­­vács. Ha lázadás van, és úgyis főbe lőnek mindenkit, legalább berúgnak előbb, ez logikus. De miért zseniális? — Érted? — mondta Ga­lamb Troppauernek, amikor kiértek az udvarba. — Első­rangú ötlet. Ha itt elkezdődik a hecc, feltörjük a raktárt. Igyák le magukat, akik az erődben vannak, mi viszont nem iszunk rumot... — Esetleg egy pár kortyot megkockáztathatunk — ve­tette közbe a poéta. — Mert ha már... — Nem! Mi józanok ma­radunk — felelte erélyesen Galamb. Elvált Troppauer­­től. Négy napja nem látta a leányt. Délben kis cédulát talált a tányérja mellett: „ötkor vá­rom” — csak ennyi állt a papíron. Éppen öt óra volt. Sietett a kantin mögé. Amikor a szobához ért, az ajtó csende­sen kinyílt. Madge várta. Galamb boldogan vigyor­gott. Az arab suhanc helyett a fehér bricseszes kísértet fogadta. A szép, szomorú arcú nő, aki énekelt a siva­tagban. — Csak rövid ideig lehe­tünk együtt... — mondotta Madge Russel. — Ezt sem szabadna megkockáztatni. Galamb elsősorban meg­csókolta a kezét. — Nyugodt lehet. Bízzék bennem. — Vigyázzon, mert itt lá­zadás készül... — Tudok róla — felelte vigyorogva. — Most már el­árulom magának, hogy Hla­­vács nem cipész, hanem fran­cia őrnagy. Az ő segítségével leverjük a lázadást. Madge félig sírva, félig ne­vetve fogta meg a fiú kezét: — Az istenért, ne tegyen semmit, maga olyan gyere­kes, könnyelmű, meggondo­latlan ... (Folytatjuk.) B 'ta) F 1968. március 1., péntek KISZ-nap Sopronban (Folytatás az 1. oldalról.) részét, a szuggeszció, a tö­meghipnózis, az okkult jelen­ségek, a telepátia, a kiberne­tika, a képmutatás, a fiata­lok és idősebbek közötti vi­lágnézeti viták és számos más téma érdekelte a fiata­lokat. Nagyon tanulságos volt az ezután sorra került diákpar­lamenti tanácskozás. Az is­kola 40 tanulója vett ezen részt. (A többiek ezalatt fil­met láthattak.) Németh Ilona harmadik osztályos tanuló „Az iskolareform tapasztala­tai és a tanulók túlterhelésé­nek problémái” címen vita­indító előadást tartott. Rend­kívüli éleslátással boncol­gatta az iskolareform ered­ményeit, miután kis törté­nelmi visszapillantással a közgazdasági szakközépiskola múltját ismertette. Helyesel­te a humán és a szaktárgyak egyensúlyát, ugyanakkor ki­fogásolta, hogy a német nyel­vet eltörölték. Sok tankönyv ismétlésekbe bocsátkozik, ugyanazt a témát más meg­fogalmazásban, sőt más vál­tozatban tárgyalja. Sok az iskolán kívüli elfoglaltság. A bejáró tanulók idejük je­lentős részét úton töltik, má­sok pedig az önként vállalt különórákkal terhelik túl magukat. A diákparlament résztve­vői a vitában az előadóval sok mindenben azonos néze­tet vallottak. Általában a tankönyvekre panaszkodtak legtöbbet: sok bennük a lexi­kális adat, bonyolult a meg­fogalmazás. Nagy a köve­telmény a könyvvitelből, ugyanakkor sem tankönyv, sem példatár nem áll diákok rendelkezésére. Egészséges jelenség volt a fiatalok szó­kimondó őszintesége. „Először tanítani, azután lazítani” — mondotta jelszó­ként Pammer István tanár. Délután 3 órakor vidám kul­túrműsort hallhattak a fia­talok, majd táncra perdültek a tanulók, és ezzel véget ért a nagyon tanulságos, rende­zésében és szervezésében kö­vetésre méltó KISZ-nap. (j6)

Next