Kisalföld, 1968. június (13. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-01 / 127. szám
1968. június 1., szombat Szociológiai módszerek a pártmunkában „DIVATBÓL” avagy más okok folytán hódít tért mindinkább a pártmunkában a szociológiai módszerek alkalmazása? Mert hogy tért hódít, ez kétségtelen. Mind gyakrabban vitatnak meg párt-végrehajtó bizottsági és pártbizottsági üléseken szociológiai igénnyel előkészített írásos anyagokat. Egyremásra találkozunk olyan törekvésekkel, amelyek a pártmunkát szociológiai felmérésekkel segítik, vonatkozzanak a vizsgálatok a termelésre, vagy egyes dolgozó rétegek anyagi, kulturális helyzetére, vagy éppen az őket foglalkoztató elvi, politikai kérdésekre. Mostanában több megyében, városban vizsgálják a pártbizottságok, melyek az első, mérhető hatásai a gazdasági reformnak az egyes rétegeknél az árszínvonal alakulása, a politikai hangulat tekintetében, s melyek a reformmal kapcsolatos főbb, gazdasági, termelési problémák. A tapasztalat szerint nem elégszenek meg az általános jellemzéssel, tényekből, adatokból, sok száz, sőt több ezer dolgozóval folytatott beszélgetésekből vonják le a következtetéseket. Ezzel már ki is mondtuk: feltétlenül helyeselhető törekvésről van szó. Miért hát a bevezetőben megfogalmazott, némi kétséget ébresztő megfogalmazás: „divatból” hódít-e tért a szociológia a pártmunkában? Azért, mert valóban divat ma sok területen a kérdőívek segítségével folytatott vizsgálódás, amelyet sokan már önmagában is szociológiának tartanak, holott a szociológiai kutatásnak a kérdőív csak egyik módszere. Eleve óvnunk kell tehát attól, hogy a kérdőíves vizsgálódást túlzásba vigyük a pártmunkában, és attól is, hogy azt már önmagában is szociológiának tekintsük. NEM ELRIASZTANI akarunk a szociológiai módszerek alkalmazásától a pártmunkában, hanem figyelmeztetni: a szociológia tudomány, alkalmazása felkészültséget, hozzáértést kíván. Helyesebb tehát először magát a szociológiát tanulmányozni, mint előkészület nélkül alkalmazni. A pártbizottságoknak módjukban áll megtalálni és bevonni a munkába olyan szakembereket, akik nemcsak a megvizsgálásra kijelölt problémakörben járatosak, hanem magában a szociológia tudományában is. Mert lehet, hogy egy mérnök kiválóan ismeri a maga szakterületét, de nem ért a szociológiához, és megfordítva: valaki jó ismerője a szociológia tudományának, de nem isimeri a vizsgálandó szakterületet. A vizsgálatokat vezető, irányító személyek kiválasztása tehát igen nagy körültekintést kíván. Szólnunk kell egy másik problémáról is. A szociológiai jellegű vizsgálódásokat nem célnak, hanem eszköznek kell tekintenünk a pártmunkában. S erre azért is figyelmeztetnünk kell, mert nincs veszélyesebb dolog annál, mint hogy valaki kérdéseket gyárt az íróasztal mellett, aztán íróasztal mellett feldolgozza, értékeli a válaszokat, s azt hiszi, az élet, a valóság bontakozott ki előtte a maga teljességében, sokszínűségében. Először: a pártmunkát sohasem pótolhatják a kérdőívek, az írásos válaszok, mert az nem regisztráló, hanem élő, eleven, alakító erő. Másodszor: a pártmunkában — még ha szociológiai eszközökkel is — jórészt tudatbeli, politikai felfogásokat, nézeteket, változásokat vizsgálunk, s ezek megismeréséhez nem elégséges az írásos válasz. Harmadsorban: semmiféle kérdőív alapján végzett elemzés sem pótolja az élet, a valóság ismeretét. A szociológiai vizsgálódás különben sem csupán adatok gyűjtését, elemzését jelenti. Szociológiai igénnyel lehet vizsgálatot végezni élőszóban is, a dolgozók véleményének megismerésével. Az persze mindenképpen hasznos, ha már ezt megelőzően rendelkezésünkre állnak írásos anyagok, akár felmérések is, hiszen így szélesíteni tudjuk a megismerés körét, s jobban tudjuk elérni a célt, ami a pártmunkának valójában a lényege, az értelme; hatni, alakítani a mindennapi munkában, az emberek felfogásában a párt politikájának, céljainak megfelelően. TEGYÜNK KÜLÖNBSÉGET — és a pártmunka és a szociológia vonatkozásában ez az egyik legfőbb tanulság — módszer és módszer között akkor, amikor a tudatbeli változásokat, a politikai véleményeket, a „légkört” akarjuk megismerni, s amikor termelési problémákról vagy az egyes rétegek anyagi, kulturális feltételeiről kívánunk tájékozódni. Az előbbieknél nyilván kisebb mértékben és nagyobb körültekintéssel kell alkalmaznunk a szociológiai vizsgálódás módszereit, csupán segédeszköznek tekintve, kiegészítésül arra, hogy ily módon is ellenőrizzük azokat a tapasztalatokat, amelyeket az életből, az élettel szoros kapcsolatot tartva szereztünk. Az utóbbiaknál viszont kétségkívül tágabb lehetőség nyílik az adatgyűjtés és elemzés módszerének alkalmazására. Nemcsak hogy van létjogosultsága tehát a pártmunkában a szociológiának, ellenkezőleg: mind szélesebb körben kell azt alkalmaznunk. Nem azért, mintha mert fedeztük volna fel, hanem azért, mert most értek meg a feltételek az alkalmazására. Két okból is: a párt egész politikája és a legjobb példa erre a gazdaságirányítás új rendszere — a tudományos felismeréseken, a gazdaság, a társadalom fejlődése törvényeinek alapos ismeretén nyugszik, ezekből indul ki, ezeken alapszik. Tudományossá kell tehát tenni a pártmunkát is, s ennek egyik eszköze — mint a valóság megismerésének egyik fontos módszere — a szociológia. A másik ok: régen elmúltak azok az idők, amikor csupán az élet „napos oldala” érdekelt bennünket, amikor annál jobb volt egy jelentés, minél inkább megszépítette a tényeket. Ismerni akarjuk a valóságot, mert csak így tudjuk megváltoztatni azt céljainknak megfelelően. LEHETŐSÉG, igény és szükségesség is a szociológia betörése a pártmunkába. S ha elkerüljük azokat a veszélyeket, amelyeket a hozzá nem értés, a túlbuzgóság vagy éppen a szociológiával kapcsolatos illúziók kelthetnek, s amelyeket a fentiekben igyekeztünk vázolni — a szociológia tudománya, módszereinek alkalmazása a pártmunka hatékony segítőjévé válhat. Faragó Jenő Minden külön értesítés nélkül A cukorgyárak az idény kezdéséről még csak küldenek értesítést a halászszövetkezeteknek, amelyek igyekeznek lehalászni a beszenynyezésre kerülő vízterületet. Más üzemek azonban minden külön értesítés helyett zúdítják a szennyvizet a fo KISALFÖLD Intézményes természetvédelmet! A Nyugat-Dunántúli Intéző Bizottság szentelt néhány órát legutóbbi ülésén a természetvédelemnek. A szakemberek elpanaszolták, hogy védik ugyan törvényerejű rendeletek a természeti kincseket, a növény- és állatvilágot, azonban e rendelkezések betartásáról már kevésbé gondoskodnak. Megyei viszonylatban a NYIB-ülés után történt némi változás. A megyei tanács intézkedése nyomán eredeti állapotában megőriznek néhány hektárnyi hanyi területet. Az arborétumok, védett fasorok gondozására is több figyelmet fordítanak. Nem megoldott továbbra sem a Fertő tó növény- és állatvilágának védelme, kutatása, tanulmányozása. Ami pedig az élő vizekkel napjainkban is történik, az felháborító támadás a természet ellen. Ús perek ismétlődnek A halászszövetkezetek évenként ismétlődő pereket folytatnak a folyókat szennyező üzemek ellen. Különösen a cukorgyárakkal rúgják össze gyakran a port. Magam is vitát folytattam ezekről a perekről a Petőházi Cukorgyár egyik vezetőjével. A végső érv az volt, a németek az Elbából már teljesen kiölték az élővilágot, mert a cukorgyárak tucatjait telepítették rá. Nem hinném, hogy a folyók élővilágának kiölésében a németeket, vagy akár más országokat kellene követnünk. Helyette inkább helyesebb lenne menteni, ami még menthető. A fejlett nyugati országokban is erőteljesen kongatják már a vészharangokat, és ugyancsak megbánták, amit tettek. A Német Szövetségi Köztársaságban például több milliárdos programot dolgoztak ki a folyók megtisztítására, ivókba. A Marcal folyó halállományát évek óta pusztította ismeretlen eredetű szennyvíz. Hosszas nyomozás, vizsgálódás után derül ki, hogy a tettes az Ajkai Erőmű. A Duna már a szigetközi szakaszon is annyira szenynyezett, hogy alacsony vízállásnál ehetetlen a belőle kifogott hal. A százmilliós fejlesztéseket kapó üzemek legutoljára a derítőberendezések megépítésére gondolnak. Népgazdasági érdekként próbálják tálalni, hogy ilyen célra nincs pénz. A népgazdaság érdeke azonban semmiképpen sem lehet az, hogy szennyvíz hömpölyögjön a folyókban. A halászat is népgazdasági ág. A folyók, a tavak a fürdőzést, a pihenést szolgálják. Azok a mérnökök, üzemvezetők, igazgatók, akik kiengedik vagy kiengedtetik a szennyvizet, bizonyára szintén szeretnek víz mellett pihenni, s esetleg horgászni is. Mérgező vegyszerek Vannak olyan vélemények — nem alaptalanul emlegetik egyre többen —, hogy a mezőgazdaságban alkalmazott vegyszereknél is alaposan túlteljesítettünk. Némelyiket már az emberi szervezetben is kimutatták. A hansági rezervátumban az apróvad pusztulását, elsorvadását már évekkel ezelőtt megfigyelték. Szerencsére néhány nagyhatású vegyszer alkalmazását a Lajta-Hansági Állami Gazdaság időben megszüntette. A növényvédő szerek többsége nagy hatású mérgezőanyagokat tartalmaz. Meg kell találni az optimális mértéket használatukra. Mérlegelni, hogy az esetleges többlethozam jár-e egyáltalában távlatban haszonnal, ha a károkat is felszámítjuk. Mennyire mosakodtak az emlékezetes balatoni , halpusztulásnál az illetékesek. A közvélemény felháborodása ellenére is majdnem sikerült nekik felállítani a mellébeszélés magasiskoláját. Végül, csak kiderült, hogy a halpusztulást egy nagyszabású mérgezési kampány előzte meg. Igen kockázatos A Balaton vizét beszenynyezni igen kockázatos vállalkozás. Beláthatatlan következményekkel járhat. Hiszen maga a víz a legfőbb idegenforgalmi vonzóerő. Természetesen azok sem érdemelnek dicséretet, akik késhegyig menő harcot folytattak azért, hogy tovább bontsák a badacsonyi hegyet. Azok sem, akik szemrebbenés nélkül utasítást adtak a füredi fasor kivágására. Műszakilag sok mindent meg lehet indokolni, de egy tájat nem szabad tönkretenni. Sok olyan műszaki megoldás ismert, ami nagyon modern, és sikerült összhangba hozni a természettel. Az érvényben lévő rendelkezések lehetőséget adnak a hatóságoknak a szigorúbb fellépésre. Különösen a vízszennyező üzemeket lehet akár százezres vagy milliós bírságokkal is sújtani, össztársadalmi érdek az intézményes természetvédelem. Szükség van a felvilágosító szóra, de ha ez nem használ, az egyéb szankciókat is szigorúan alkalmazni kell. Cseresznyés István Forintokból százezrek A Győri Szolgáltató és Vegyesipari KTSZ gyorsszolgálati részlegében a megrendelők többségét — közületeket és magánosokat — rendszeres ügyfélként tartják nyilván. A múlt évben több mint 1 000 000 forint értékben készítettek új cserépkályhát, illetve átrakást, javítást és tisztítást. A lakosság részére 54 000, közületeknek pedig 245 000 forint összegben szereltek víz- és gázcsapokat, apróbb javításokat. A gázpalackokat 6 forintos egységáron szállítják haza, ebből 145 000 forint volt a múlt évi bevételük. Forintos tételekkel dolgoznak, az eredmény szerint jól és gyorsan. Gyárjavító szövetkezetiek Június tizedikén — a határidő előtt egy hónappal — átadja rendeltetésének a Fertődi Építő Ktsz a Magyar Selyemipari Vállalat soproni selyemszövőgyárában emelt két raktárépületet. Az 1100 négyzetméter alapterületű raktárakon egyszerre kilencven főt foglalkoztatott a szövetkezet. A gyors munkával a megrendelő és a kivitelező is jól jár. Sok a fertődi építők teendője az Épületasztalos- és Faipari Vállalat soproni gyárában. Megbízást kaptak 1500 négyzetméter térburkolásra, egy szárítóépület elkészítésére. A fertődi szövetkezeti építők készítik a gyár 100 köbméteres tűzoltóvíz-tárolóját, és a hatvan méter hosszú, 12 méter széles új szerelőcsarnokát. A mintegy négymillió forint értékű építéssel — folyamatos átadással — szeptember 30-ára végeznek. Nehéz a legjobbnak még jobbá lenni A kiváló kimleiek Kiváló termelt szövetkezet gazdaság címmel tüntette ki a Minisztertanács a kimelei Rákóczi Termelőszövetkezetet. A kitüntetést bizonyító zászlót, oklevelet és a velejáró pénzjutalmat szombat délelőtt ünnepi közgyűlésen adta át dr. Gergely István mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes. Néhány év szünet után megint van „zászlós” szövetkezete megyénknek. Miből ? A múlt évi gazdálkodásról készült értékelésben néhány fontos és jellemző szám sorakozik. Bár ezek az adatok nagyon „beszédesek”, az érdeklődő nem tudhatja meg belőlük, hogy tulajdonképpen milyen is ez a kiváló szövetkezet. A Rákóczi nem egészen 2000 hold, átlag 11,4 aranykorona értékű földön gazdálkodik. (A gyenge, kavicsos föld sínyli is nagyon az idei szárazságot.) A szántóegységenkénti bruttó jövedelem 6360 forint volt, legtöbb a kategóriában országos legjobbnak ítélt öt téesz között. Tagjainak átlag 47 000 forintot fizetett a közös, körülbelül hatszor annyit, mint a megye leggyengébb szövetkezete, és csaknem háromszorosát a megyei átlagnak. Magától kívánkozik ide a kérdés: miből? Holdanként 126,5 kiló húst értékesített a gazdaság. A tehenenkénti tejhozam meghaladta a 3100 litert. Két legfontosabb „pénzes” növényük a búza és a cukorrépa. A búza 25 mázsával fizetett holdanként, a cukorrépa 283,5 mázsával. Mit még? Közismerten szerény emberek a szövetkezet vezetői, a huszadik éve elnök Vida Henrik, és a régóta mellette dolgozó Horváth Miklós főagronómus. Azt mondják: magának gazdálkodik jól a szövetkezet, nem azért, hogy lássa a világ. Az eredmények helyett szívesebben beszélnek gondjaikról. Mert gond itt is van. Mit tegyenek, hogy az elért magas szintről még magasabbra jusson a gazdaság? Nehéz dolog ez, jóval nehezebb, mint például középidős az élvonalba kerülni. Már említettem: a tehenészet évek óta tartja a 3000 litert meghaladó tejtermelési szintet. Ez csaknem a „plafon.” Az évi 800—900 sertést — korszerűtlen körülmények között — a lehető legjobb eredménnyel hizlalták. Most épül a modern, fűthető és szellőztethető hizlalda — ez javít a lehetőségeken. A búza is megadja, amit megadhat ezen a földön. A kukorica tavalyelőtt holdanként 31,5 mázsát termett, tavaly 25 mázsát. A cukorrépa átlagával két év óta a 280 mázsa fölött vannak. Mit lehet itt még „újítani”? Sikerül ? A kimlei Rákóczi azok közé a szövetkezetek közé tartozik, amelyeknek még nem volt takarmánygondja. A viszonylag nagy hústermelés ellenére se szorult állami ablakra. Sőt, évenként megmaradt a 40—50 vagon tartalék Most ezt is bevetik. Novák-pusztán, a MÉK-től visszakapott raktárépületet, csibenevelővé alakították át, a jelenleg legmodernebb felszereléssel. Először április 12-én telepítették be 25 500 csibével, június 7-én már viszi őket feldolgozásra a baromfiipar. Az idén még háromszor szeretnék betelepíteni a csibenevelőt, és még háromszor szállítani húsbaromfit. Néhány százezer forint tiszta hasznot ez is hoz a gazdaságnak... Tavaly megvették a volt gépállomás telephelyét, öszszes épületeivel. Az állami támogatást, illetve az engedményt leszámítva is körülbelül 1 200 000 forint községet vállalt ezzel a gazdaság. Gyorsan ki kellene gazdálkodni ezt a pénzt... Tervezik, hogy a volt gépállomási szerelőcsarnokban valamilyen üzemet létesítenek, ipari vállalattal kooperálva. Tárgyalnak, keresik a partnert, és remélik, sikerül még az idén megvalósítani a tervet. A hagyományos mezőgazdasági termelés tartalékai sem merültek még ki. Különösen a kukoricatermesztésben számítanak még nagy lépésre. Arra, hogy a mostani 25—30 mázsás átlagot tízzel megnövelik. A szántóterület egyharmadán (!) termeszt szemeskukoricát a közös, s ennek felét már az idén a nagy termőképességű, új hibridek teszik ki. Jövőre szeretnének szemenként vetőgépet vásárolni, aztán az egész területre kiterjesztem a vegyszerezést. Titok ? A kimleiek jó híre hallatán sokan kérdezik: hogyan csinálják, mi a titka a gazdálkodásban elért sok szép sikernek? Azt mondják a szövetkezet vezetői: semmi különleges titkuk nincs. A megalapozott régi gazdaságban fegyelmezett, szorgalmas munka folyik. A szavak mögött a tények: egyetlen éven se osztottak annyit, hogy lényegesen többet ne oszthattak volna. Pénzben is, értékben is mindig meghagyták a biztonságot adó tartalékot. Soha nem egyik évről a másikra gazdálkodnak, mindig józan előretartással. Nem sajnálnak költeni a termelés fejlesztésére — épületre, gépre, műtrágyára — mert tudják, többszörösen megtérül a pénz. Jó gazdák a kimleiek, méltán viselik a kiváló címet. F. F. Évente 7—8 ezer hektoliterrel több .Jó minőségű bort palackozhatnak Badacsonyban az új automatikus palacktöltő gépsorral. Az NSZK-beli gyártmányta minimális emberi munkával mossa, tölti, zárja címkézi az üvegeket. Az új gépsor óránként 3000 palackot tölt meg. (MTI Fotó : Kovács Sándor fel. )