Kisalföld, 1969. augusztus (14. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-01 / 176. szám
1969. augusztus 1., péntek Több a búza, mint tavaly Most már jókor jön az eső, mondják a mosonmagyaróvári járás közös gazdaságaiban. A kalászosok nyolcvan százalékát learatták, ami még maradt, lopni is lehet a zápor elől. Az eddigi eredmények szerint búzából több lesz a járásban, mint tavaly Például a kintiés Rákóczi Tsz-ben a 466 holdról átlag 20,4 mázsát takarítottak be, a halásziak ezer holdja átlag 17,9 mázsát termett. Jól tízesett az idén az őszi árpa is Például a cikolaszigeti tszben 20 mázsás átlaggal holdanként. Ülésezett a MÉSZÖV választmánya A nődolgozók dicsérete vetkezetek dolgozóinak több, mint fele nő, a fegyelmi vétséget elkövetők közül csak minden negyedik asszony, leány. A család ellátása, a gyermeknevelés és a szorgalmat munka mellett politikai és szakmai képzettségük növeléséért is sokat tesznek a nők. A legutóbbi öt évben 541-en vettek részt szakképzettséget adó tanfolyamokon. A politikai tanfolyamokat 1970-en látogatták. Elismerik-e ezt az áldozatos munkát a szövetkezetek? Általában igen. Azzal is, hogy a rátermett női dolgozókat vezetői tisztséggel bízzák meg, összesen 578 lány, aszszony van vezető beosztásban. Közülük 515 valamelyik kereskedelmi egység vezetője. Jogos az észrevétel, hogy a szövetkezetek kereskedelmi tevékenységét irányító munkakörökben aránylag kevés a nő, pedig megbízásukkal javulna a munka, mert általában jobban ismerik a lakosság igényeit, mint a férfiak. A vizsgálatot végzők nem találtak kirívó aránytalanságokat a nők és férfiak fizetése, anyagi elismerése között. Az azonos feltételek között dolgozó, ugyanazt a munkát végző asszonyok, lányok is annyit keresnek, mint a férfiak. Kivételek azért akadnak, de a sérelmek orvoslása általában gyorsan megtörténik. A szövetkezeti kereskedelemben dolgozó nők gyakran szóvá teszik — különösen a nagyobb községekben — hogy jóval kevesebbet keresnek, mint az iparban dolgozók, pedig a munkájuk legalább olyan nehéz, sőt gyakran nehezebb. Sok még a tennivaló a szociális és a munkahelyi körülmények javításában. Az árumozgatás gépesítése nagyon elmaradt, a legtöbb boltban nehéz zsákokat, ládákat, csomagokat emelgetnek a nők. Számos helyen hiányzik a mosdó, az öltöző. Az egyszemélyes boltok vezetői közül sokan éveken át pénzre váltják a szabadságukat, nincs pihenőidejük. A választmány javaslatot fogadott el, amely a dolgozó nők helyzetének további javításával kapcsolatos legfontosabb feladatokat tartalmazza. A KPVDSZ megyei bizottságával valamint a megyei nőtanáccsal közösen készített jelentést vitatta meg tegnap délelőtt a MESZÖV választmánya: a fogyasztási szövetkezeteknél dolgozó nők helyzete, társadalmi, erkölcsi, anyagi megbecsülése. Az alapos vizsgálat tapasztalatait összegező jelentést Takács András igazgatósági elnök ismertette , önkritikusan elismerte a szövetség: eddig még sohasem vizsgálták meg a megye fogyasztási szövetkezeteinél, hogy hogyan állnak helyt a munkában a nők, és milyen megbecsülésben van részük. Pedig a szövetkezeteknél és a MÉK-nél összesen 2530 nő dolgozik, a teljes létszámnak több, mint 57 százaléka. Nagy többségük igen lelkiismeretesen dolgozik, tanul és a társadalmi munkából is kiveszi részét. Általános tapasztalat, hogy a női dolgozók fegyelmezettebbek, mint a férfiak, jobban betartják az utasításokat, vigyáznak a rendre, a fegyelemre, fáradhatatlanabbak. Bár a fogyasztási szó Megkülönböztetett gondoskodás a Timföldgyárban Szerdán délután két, egymással összefüggő napirendet tárgyalt a Mosonmagyaróvári Timföld- és Műkorundgyár szakszervezeti tanácsa. Számot adott a Vegyipari Dolgozók Szakszervezete XX. kongresszusa határozatainak helyi megvalósításáról, valamint a vállalati szociális, jóléti létesítmények állapotáról, bővítésük, korszerűsítésük terveiről. Mindkét beszámolóból kitűnt, hogy a Timföldgyár szakvezetői a mozgalmi szervekkel teljes egyetértésben sokat tettek a munkahelyi környezet javításáért, és ebbeni tevékenységüket nem tekintik befejezettnek. Tennivalóik ismeretében elkészítették terveiket, megvalósításukért következetesen munkálkodnak. A rendeletek rugalmas alkalmazása Figyelemre méltó a munkaidő-csökkentés rugalmas módja. Múlt év közepétől megvalósult a gyárban a 44 órás munkahét. Ez — mint később kiderült — kedvezőnek bizonyult a gyár dolgozói többségének, de a legnehezebb munkát végzőknek nem, vagy csak alig. Ezt felismerve a gyár vezetői az egészségre különösen ártalmas munkahelyen, a műkorund-üzemben a 36 órás munkahét bevezetését kezdeményezte. A tröszt hozzájárulását ehhez megkapta, s ez év április 1. óta a műkorund-üzemiek hetenként 36 órát dolgoznak. Az érdekelt dolgozókra igen jó hatással volt, hogy a gyár vezetői méltányolták az átlagosnál nehezebb munkát, s ennek megkülönböztetését a felsőbb szervnél kezdeményezték. A sajátos viszonyokhoz való rugalmas alkalmazkodásnak egyik megnyilvánulása a folyamatosan dolgozó üzemekben az éjszakai és vasárnapi bérpótlék fizetése a nyereség terhére. Ez, ha szerény mértékben is, de megkülönböztetett anyagi megbecsülésben részesíti a folyamatosan üzemelő munkahelyek dolgozóit, s az elvándorlást csökkenti. Építési kölcsönök A múlt évben százezer, idén százhuszonötezer forint kamatmentes kölcsönt kaptak a timföldgyári dolgozók házépítésre. A gyári lakótelepen lévő 113 lakás felújítása, fűtésének korszerűsítése megkezdődött, s 1970-re befejeződik. A központi fűtés bevezetése előreláthatóan 4,7 millió forintba kerül. Új, 100 személyes munkásszálló is létesül, ötmilliós költséggel. Központi fűtéssel látják el a vállalati napközi otthont is, amelybe a timföldgyári dolgozók gyermekein kívül befogadja a kötöttárugyáriak, a fogkefegyáriak csemetéit is. A napközi fenntartásához a timföldgyári hozzájárulás összege évi 10 000 forint. A szakszervezeti tanács július 30-i ülésén állást foglalt a gyári fürdő, öltöző bővítése, az ivóvíz-szolgáltatás korszerűsítése mellett. Ez utóbbinak a munkálatai 260 000 forintba kerülnek. A most folyó üzembővítéssel egyidőben, 1970 végére ezerszemélyes fürdő építését tervezik a timföldgyáriak. Folytatódik a dunaszigeti hétvégi üdülő korszerűsítése, bővítése. A sportban is fegyelmezett pénzgazdálkodást! A vitából az is kiderült, hogy a sport támogatása is súlyos százezrekbe kerül. Mint a beszámolót a felszólalások is hangoztatták, a fenntartásra szánt összeg elégséges. De gyakran előfordul némely szakosztályban, hogy fedezet nélküli igényt támasztanak, sőt, kellő pénzügyi alap híján is megvalósítanak elhatározásokat, a költségvetés túllépésével kész helyzet elé állítják a vállalati pénzügyi szerveket. Ezt a gyakorlatot jóváhagyni nem lehet, a pénzügyi fegyelem betartása mindenkire kötelező — hangsúlyozta a tanácsülés. Végezetül régi adósságot törlesztett: a nyugdíjasok önkormányzatának megalakításáról döntött. E társadalmi szerv feladata a gyár nyugdíjasainak összefogása,ügyes-bajos dolgaik intézése, üdültetésük és segélyezésük. JL-ne — MINDEN LEHETŐSÉGET úgy kell tekintenünk, úgy kell megragadnunk, mintha az utolsó volna. Hamarosan azután, hogy ide kerültem, hozzáláttam a kutatáshoz. Sokáig Kistölgyfán tanítottam, mélyen bent a Hányban, ott is sokat foglalkoztam néprajzzal. Esténként népdalokat hallgattam, 70—80 éves öregemberek meséltek a régi pásztoréletről, betyárokról, a hercegi puszták különös, titokzatos eseteiről. Markotabödögén is érdekes motívumokkal találkoztam, részletesen lejegyeztem magamnak például a lucázás és a pünkösdölő „szertartását”, és, mert hallottam, hogy rendkívül színes lakodalmi szokások voltak itt hajdanán, efelől is kérdezgettem az öregeket. Egy-egy részlettel minden beszélgetés után gazdagabb lettem ugyan, mégsem akadt olyan ember, aki elejétől végig részletesen el tudta volna mesélni a régi lakodalmast. Azaz volt még egy olyan ember, mégpedig a szomszédomban lakott, de mire a falubeliektől ezt megtudtam, már késő volt.... Éppen aznap halt meg váratlanul, amikor már indultam volna hozzá a jegyzetfüzetemmel. Nyolcvanöt éves volt Elvitte a sírba, amit tudott, amit senki más nem tudott úgy, ahogy ő. Ezért mondom: „amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra”, amit ma meghallgathatsz, lejegyezhetsz, ne halaszd holnapra, holnaputánra. Pápai Tibor markotabödögei iskolaigazgató feljegyzései egy kisebb szekrényt már-már betöltenek. Népdalszövegek, kották, népi játékok, mesék gyűjteménye. Kiveszőlésben lévő ősi mesterségek leírása. Nádazók. Teknővájók, stb. FÉNYKÉPEK. Öreg mesélők arca (sokan közülük már a temetőbe költöztek). Egy-egy jelenet: búcsús legények, lányok tánca, egy teknővájó nemzetség Utolsó sarja a sajátos szerszámokkal. A lakás berendezésében is van valami sajátosan kisalföldi, hanyi jelleg. Nem hivalkodóan „néprajzi” a környezet, de egy-egy szarvasagancs, néhány rozsdás betyárpisztoly, aratókorsó található a szerény, ízléses bútorok, tárgyak között. — A helytörténeti kutatómunka újabb és újabb eseményekre derít fényt -– mondja Pápai Tibor. — Néha a száz évvel ezelőtti dolgokra irányított figyelem nehezen mozdul vissza a közelmúlt eseményeire. Itt van például Lina néni története, amelyre a legutóbbi hónapokig homály borult. Lina néni (Horváth Józsefné) régóta gondoz egy sírt a markotabödögei temetőben. Halottak napján krizantémot ültet, gyertyát gyújt, és nyári estéken öntözőkannát visz a temetőbe, hogy ne kókadjanak az árvácskák a szomjúságtól. A hantok alatt Szölgyény Gábor tanító nyugszik, akit 1945. március 20-án lövetett agyon Szálasi haditörvényszéke A fiatal zászlós szabadságon volt szüleinél Esztergomban. Apja halálos ágyánál határozta el, hogy megvárja a szovjet csapatokat és nem tér vissza alakulatához. Letartóztatták, elhurcolták, s csapatánál — Markotabödögén — kivégezték. Lina néni meséli: — Azon a reggelen nagyon szomorú katonák gyülekeztek a főutcán. Nálunk is laktak néhányan, szegény, megviselt magyar katonák, akik attól rettegtek, hogy a kivégző osztagba vezénylik őket. Enni sem tudtak azon a reggelen, pedig mindig éhesek voltak, de akkor vacogott a foguk és összeszorult a torkuk a félelemtől. A zászlóst egy faházban őrizték, ott gyóntatta meg a plébános úr, akire az iratait és a pénzét bízta. (Az volt a kívánsága, hogy a pénzét valami szegény ember temetési költségére fordítsák.) Szekéren vitték az új major épületéhez, ahol meggyilkolták A faház deszkafalába egy szívet vésett a tanító úr, és beleírta a menyasszonya nevét Míg le nem bontották azt a faházat, ott volt a szív, amit talán a kanalával vésett a fába, mert kést nem adhattak neki... LINA NÉNI férje elesett. Talán éppen azokban a napokban, amikor Szölgyény Gábor tanítót halálra ítélték a nyilasok. És a szomorú sors éppen ott érte a markotabödögei parasztembert, ahol Szölgyény Gábor felnőtt, iskolába járt, tanítóvá lett, Esztergomban. Most hát Lina néni gondozza a zászlós sírját Markotabödögén, Szölgyény Gábor édesanyja pedig Lina néni férjének gyújt halotti gyertyát és ültet krizantémot az esztergomi temetőben. Ez a kis történet is része Markotabödöge történelmének. Pápai Tibor mindent megtesz azért, hogy alaposan megismerje és a falu népével megismertesse ezt a történelmet. A Szülőföldünk, a Kisalföld pályázatra beküldött Markotabodöge múltját, jelenét bemutató írás nemrég jelent meg lapunkban. A szerkesztő bizottság „főmunkatársa” természetesen Pápai Tibor volt. — Minden pedagógusnak vásároltam egy-egy példányt abból a számból, amelyben a „Falu a Keszegér partján” című pályamunkánk megjelent. Ez nem nagyképűség, önelégültség, hanem segíteni akarás. Azok a kartársak például, akik helyismeretet oktatnak az alsó tagozatban, valószínű örülni fognak ennek a Kisalföldnek. Szapudi András Szív a faházban KISAKrOD s A 133 NAP A forradalmi cselekedetek nem mindig végződnek sikerrel. Az újjal mindig szemben áll a régi. Az 1918—19-es magyar forradalmi mozgalomban is nemcsak a magasság felé törekvő zászlóvivők, hanem visszahúzó erők is hatottak. A szocialista tanácsrendszer megvalósításában a fő szerepet a parasztsággal szövetséges proletáriátus vállalta. A magyar munkásosztály alkalmasnak bizonyult a nagy feladat elvégzésére, mert ha nem is nagy múlttal és tapasztalattal, de ő rendelkezett azzal a vezérkarral, amely megtanulta Lenintől, hogy a forradalom akkor érkezett el, amikor a régi rend uralkodó osztályai már nem tudnak a régi módon uralkodni, az elnyomottak pedig nem hajlandók a régi módon élni. Az első világháború okozta helyzetben a nagytőkések, földesurak, arisztokraták hatalmának ingatagságát mi sem bizonyította jobban, mint az, hogy az 1918. október 31-i polgári demokratizmus forradalma viharos gyorsasággal haladt a proletariátus győzelme felé. A történelemben először igazolódott be az is, hogy a proletariátus, ha módja van rá, békés úton igyekszik a hatalmat megragadni. A hatalomnak viszonylag békés úton való átvételével egyidőben az is megmutatkozott, hogy amire nem volt képes a belső reakció, azt igyekezett a külső intervenció elvégezni. Az antanthatalmak vezetői a magyar munkásosztály hatalma ellen azonnal élesre fenték késeiket. Csak az alkalomra vártak. És amikor a kellő pillanat elérkezett, a francia, az angol, az amerikai nagytőke által támogatott román és csehszlovák intervenciós seregek azonnal meg is támadták hazánkat. A magyar proletárdiktatúra 1919. március 21-én győzedelmeskedett, és nem sokkal később már el is hangzott a felhívás: „Fegyverbe, fegyverbe!” az 1919. május 1-ei munka ünnepe a vöröskatonák toborzása is volt. A nemzetközi tőke intervenciója felbátorította a hazai reakciót is. A folytonosan növekvő imperialista fegyveres támadás és gazdasági blokád ösztönzést adott arra, hogy a hazai ellenforradalom mind nyíltabban mutatkozzék: a négyéves háborúban gazdaságilag meggyengült hátország, a súlyos élelmezési gondok, az iparcikkek növekvő hiánya nehezítette a munkáshatalom helyzetét. A proletárhatalom féltésétől és hazaszeretettől áthatott magyar Vörös Hadsereg főleg az északi, de a keleti fronton is sok sikeres csatát vívott. Tanácsköztársaságunk ellen viszont az antanthatalmak az opportunista magyar szociáldemokrata vezetők közreműködésével a diplomácia eszközeit is felhasználták. Százharminchárom nap után a Forradalmi Kormányzótanács lemondott. Augusztus 1-én Peidl Gyula vezetésével megalakult a szakszervezeti kormány. A Peidl-kormány (hatnapos) tiszavirágélete is jelzi, csak átmenetet jelentett a nyílt, terrorisztikus diktatúra számára. Hazánkra ismét gyászos korszak várt. A magyar proletariátus, a parasztság, az értelmiség legjobbjainak kegyetlen üldözése, ezrek mártíromsága arra ösztönöz, hogy most, a tanácskormány lemondásának 50. évfordulóján emlékezzünk és értékeljünk. A lenini történelmi szemlélet arra oktat, hogy a kommunistáknak, a munkásoknak, parasztoknak, a haladásért harcolóknak a vereségből is tanulniuk szükséges. Örök időkön át büszkén emlékezhetünk arra, hogy 1848 után 1918—19-ben ismét az európai forradalmi mozgalom élenjárói között haladtunk. A Magyar Tanácsköztársaság nagy érdeme, hogy elsőnek követte a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat, és puszta létével is segítette az idősebb testvér végleges győzelmét. A második tanulság, hogy a marxista-leninista párt elveszíti vezető erejét, képességét, ha időnap előtt egyesül az opportunizmustól még meg nem szabadult szociáldemokrata párttal. A két munkáspártnak meg nem alapozott egyesülése, az elvi enredmények megnehezítették a proletárhatalom hadállásának megszilárdítását. A magyar proletariátus a hatalmának elvesztéséből megtanulhatta, hogy a tőkés, a földesúri osztály, az arisztokrácia mennyi gonoszsággal és bosszúval számol le azokkal, akik mertek a szocialista társadalmi rendért küzdeni. A nagy tanulságok közé tartozik annak felismerése is, hogy miközben a szocialista forradalmat nem lehet exportálni, az ellenforradalmat, sajnos, lehet. E felismerés napjainkban is arra kötelez, hogy szüntelenül fejlesszük a szocialista népi, nemzeti egységet, tökéletesítsük az ipart és a mezőgazdaságot, és áldozatok árán is tegyük erőssé honvédségünk védelmi képességét. Kerek ötven éve, hogy a magyar proletariátus dicsőséges 133 nap után a régebbinél is sokkal sötétebb korszakba zuhant. A huszonöt éves fasiszta korszak egész államapparátusa, iskolarendszere, sajtója, hatalmi eszközei és egyházai mindent igyekeztek elkövetni, hogy befeketítsék, sárral mocskolják a magyar kommün emlékét. Ám az öntudatos, magyar munkás, ha megfélemlítve is, ha meggyötörve is, nem felejtette el azt, amit számára 1919. március 21-e jelentett. A fehér terrorista különítmények és a vészbíróságok meggyilkolhatták a kommunisták ezreit és üldözhették az osztályharcos szociáldemokrata szakszervezeti vezetőket, de a marxista-leninista pártot nem tudták megölni. A Kommunisták Magyarországi Pártja nagy vérveszteséggel, megmegújuló saját hibáival is megküzdve készült fel arra, hogy ami nem sikerült 1919- ben, azt a történelem adta megfelelő időben győzelmesen végrehajthassa. Lónyai Sándor Csinos , ha PLÚTÓ a márkája