Kisalföld, 1970. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-14 / 38. szám
2 Kádár János fogadta Moszkva küldöttségét Koszorúzások Budapest felszabadulásának évfordulóján Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára pénteken fogadta Moszkva város küldöttségét, amely V. V. Grisinnek, az SZKP Politikai Bizottsága póttagjának, a Moszkva városi Pártbizottság első titkárának vezetésével hazánkban tartózkodik. A szívélyes légkörű találkozón részt vettNémeth Károly az MSZMP.. Politikai Bizottságának PD tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára, Sarlós István, a Fővárosi Tanács végrehajtó bizottságának elnöke, jelentétt F. J. Tyitov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete, az MSZMP Politikai Bizott altábornagy helyezte el a keságának póttagja, Venéczi János, Szépvölgyi Zoltán és Katona Imre titkárok helyezték el. Ezután Moszkva város küldöttsége koszorúzott, Budapest felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából pénteken délelőtt koszorúzási ünnepség volt a felszabadító harcokban elesett szovjet hősök gellérthegyi emlékművénél. A talapzat előtt a fegyveres erők tagjai álltak díszőrséget, az emlékművel szemben katonai díszszázad sorakozott fel. A zenekar eljátszotta a szovjet és a magyar himnuszt, majd megkezdődött a koszorúzás. Az első koszorút a Budapesti Pártbizottság nevében Németh Károly első titkár, aely V. V. Grisinnek, az SZKP Politikai Bizottsága póttagjának, a Moszkva városi Pártbizottság első titkárának, vezetésével tartózkodik hazánkban. A Szovjetunió budapesti nagykövetségének képviseletében F. J. Tyitov nagykövet, valamint G. K. Gvozd altábornagy, katonai és légügyi attasé, az ideiglenesen Magyarországon állomásozó szovjet csapatok parancsnoksága részéről B. P. Ivanov altábornagy, P. M. Petrenko altábornagy és M. I. Szoroki ügyelet virágait. Ezután koszorúval tisztelegtek a hősök emlékének a Fővárosi Tanács, a budapesti fegyveres testületek, a Hazatias Népfront budapesti bizottsága, a Szakszervezetek budapesti Tanácsának képviselői, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség budapesti bizottságának, a Magyar Partizámszövetségnek küldöttségei. A kegyeletes megemlékezés — amelyen Böjti János külügyminiszter-helyetes is részt vett — az Internacionálé hangjaival ért véget. Budapest felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából pénteken délben koszorúzási ünnepség volt a főváros felszabadításáért vívott harcok során hősi halált halt román katonák síremlékénél a rákosligeti temetőben. A román és a magyar himnusz elhangzása után az MSZMP Budapesti Bizottsága nevében Szépvölgyi Zoltán titkár és Jávor János, a XVII. kerületi pártbizottság titkára helyezett el koszorút. A Románn Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetsége nevében Dumitru Turcus nagykövet, Ioan Bochis és Jan Leontescu nagykövetségi tanácsosok koszorúztak. (MTI) Budapest felszabadulásának 25. évfordulója alkajából a Vérmezőn, a Budai önkéntes Ezred emlékművénél is koszorúzást rendeztek. A Budapesti Pártbizottság nevében Venéczi János, az I. kerületi pártbizottság nevében Kada István koszorúzott. (MTI Foto — Vikovszki Ferenc felvétele — RS) „Lenin és Moszkva” Kiállítás a Nemzeti Galériában Pénteken a Nemzeti Galériában ünnepélyesen megnyílt a „Lenin és Moszkva” című kiállítás, amelynek anyagát a szovjet főváros ajándékozta a felszabadulásának 25. évfordulóját ünneplő Budapestnek. A kiállítást Sarlós István üdvözlő szavai után V. V. Grisin, Moszkva város küldöttségének vezetője nyitotta meg. Örömét fejezte ki, hogy együtt ünnepelhetik a budapestiekkel a magyar főváros felszabadulásának negyedszázados jubileumát. (MTI) Bombatámadás az Abu Zabal-i gyár ellen Bocs Sándor, az MTI tudósítója jelenti Kairóból. Az izraeli légierő csütörtökön reggel barbár támadást hajtott végre az egyiptomi Abu Zabal község ellen, amely Kairótól északkeletre fekszik, mintegy harminc kilométerre a fővárostól. A támadás napján az MTI tudósítója a külföldi sajtó több képviselőjével együtt felkereste a támadás színhelyét. A példátlan kegyetlenséggel kitervelt és végrehajtott terrortámadás célpontja az Abu Zabal-i állami fémkohászati üzem volt, amelynek az égvilágon semmi köze sincs a hadiiparhoz, hiszen fennállása óta vasszerkezeteket gyárt, főként a betonozáshoz szükséges gömbvasakat és huzalokat. A tudósítókat Ahmed Fahni fiatal mérnök tájékoztatta, aki maga is sérüléseket szenvedett. A legsúlyosabb találat a mechanikai műhelyt érte, a jagevoben ott lelték halálukat, a sebesülteket késedelem nélkül kórházba szállították. A gyár gyakorlatilag megbénult. Két-három műhely, köztük a karbantartó és az áramfejlesztő teljesen romba dőlt, de a többi is súlyosan megrongálódott. A tudósítók még füstölgő romok között, szétszórt, öszszezsugorodott gömbvasakon, fémlemezeken, apró darabokra tört tetőcserepeken lépkedve járták be a pusztulás színhelyét. Az összeomlott mechanikai műhely közelében döglött ló teteme hevert kifordult belekkel. A gyárkapunál fehér lepedőbe csavart halottat helyeztek el egy taxi hátsó ülésén. A kocsi közelében középkorú férfi zokogott vigasztalhatatlanul. A hivatalos jelentésekből kitűnik, hogy a támadást két amerikai gyártmányú, Phantom típusú izraeli gép hajtotta végre. A gyilkos akció során rakétákat, nemzetközileg tiltott napalmbombákat és időzített bombákat vetettek be. KISALFÖLD Megbeszélések Moszkvában Moszkva (MTI) Nyikolaj Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter pénteken baráti megbeszélést folytatott dr. Bíró József magyar külkereskedelmi miniszterrel, Horst Sültével, az NDK külgazdasági miniszterével és Andrej Barcak csehszlovák külkereskedelmi miniszterrel. Ez alkalommal megvitatták a folyó évi árucsereforgalmi jegyzőkönyvi megállapodások végrehajtásának menetét, valamint a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének kérdéseit. Heves csaták Saigon (MTI) Csütörtökön szinte egész nap állt a harc a Que Son folyó völgyében, Da Nangtól 42 kilométerrel délre, ahol a kora délelőtti órákban a partizánok megtámadták az amerikai tengerészgyalogosok egyik ötvenfőnyi járőrét, az 1. tengerészgyalogos zászlóalj főhadiszállásától három kilométernyire. Másfélórás csata zajlott le Saigontól 66 kilométerrel északkeletre csütörtökön egy másik partizánosztag és egy amerikai gyalogosalakulat között. Magyar-bolgár együttműködés Szófia (MTI) A magyar és a bolgár nép közismerten nagy történelmi múltra tekintőkapcsolatai az utóbbi években sok új vonás ,sal gyarapodtak: gazdasági együttműködésük tartalmilag gazdagodott és sokrétűbbé lett, formájában pedig korszerűsödött. Kereskedelmi forgalmunk az idén tizenöt százalékkal nő a tavalyihoz képest és eléri a hatvanmillió rubel értéket. Ám a magyar—bolgár gazdasági együttmyűködés ma már korántsem merül ki az áruforgalom állandó bővítésében. Ha csupán a legutóbbi hónapok eseményeire tekinrtünk vissza, világossá válik ez. Decemberben dunai hajózási egyezményt is aláírtak a két ország képviselői, ezt megelőzően pedig magyar műszaki és tudományos napokat tartottak Szófiában és az ország 11 vidéki városában, s a legjobb magyar szakemberek előadásait követő vitákban több mint négyszázan vettek részt. December közepén került sor Szófiában az utóbbi másfél évtized legnagyobb magyar—bolgár üzletkötésére, amelynek értelmében hazánk mintegy kilencmillió rubel értékbeli erőmű-berendezéseket szállít az épülő devnjiu "szódagyárhoz. Ez már több is egyszerű üzletkötésnél, mivel általa a magyar ipar bolgár beruházásban vesz részt jelentős volumennel, amelyet majd a gyár termékében kapunk vissza... Magasabb szintet és korszerűbb formát jelent az Intranszmas’és Agromas is, e két közös tulajdonú magyar— bolgár vállalat, amelyek éppen az idén tavasszal ünnepük megalakulásuk ötödik évfordulóját. Ezeknek a valóban hasznosnak bizonyult közös társaságoknak igen nagy jelentőséget tulajdonítanak Bulgáriában, de másutt is: az Agromashoz nemrégiben betársult a Szovjetunió is. nap eseményeiről Egy „tévedés“ elítélő világvisszhangja Folytatódik a véleménycsere MEGRENDÍTŐ helyszíni tudósítások számolnak be a Kairótól 30 kilométernyire fekvő Abu Zabal-i vasgyár ellen intézett légitámadásról, amelynek 70 halálos áldozata volt. Az izraeli sajtó ragaszkodik a hivatalos verzióhoz, amely szerint „tévedésből” bombázták az üzemet, és „háborúban minden előfordulhat s minden hadsereg követhet el tévedéseket”. A világsajtóban azonban igen rossz visszhangja van az ügynek. „A történelem nem ismer olyan népet, amelyet bombázásokkal kapitulációra lehetett volna kényszeríteni’ — állapítja meg a moszkvai Za Rubezsom című hetilap, hangsúlyozva, hogy a közelkeleti válság katonai „megoldására” irányuló amerikai—izraeli terv kudarcra van ítélve. A New York Times „megbocsáthatatlan lépésnek” nevezi ezt a légitámadást, hangoztatva: „Ezek a támadások, folytatásuk esetén, rendkívüli veszélyeket rejtenek magukban”. A Kommuniszt című jugoszláv hetilap úgy látja, hogy most, amikor Izrael immár polgári célpontokat támad az EAK- ban, Nixon pedig, „ha szükséges”, új bombázókat és rakétákat fog szállítani Tel- Aviv-nak, a konfliktus növekvőben van, és kiterjedhet sokkal nagyobb területekre is. A FRANCIA SAJTÓ is hevesen reagál. Az Izraelt támogató Figaro és Aurore defenzív álláspontot foglalnak el: hangsúlyozzák a légitámadás „tévedés” jellegét. Aaulleista Nation az izraeli légierő „céltévesztését” így, idézőjelben emelíti, nem sok hitelt adva neki. „Nyilvánvaló, hogy a béke érdeke megköveteli, hogy az izraeli kormányt figyelmeztessék minden kalandorpolitikával szemben” — írja a lap. Az Humanité „kiszámított tévedésnek” minősíti a bombázást, a Combat „gyilkosnak és kártékonynak” nevezi, holott ez a lap rendszerint Izraelt támogatja. „Akár ha tévedés is ez a támadás, az sem menti ezt a megengedhetetlen s politikailag káros akciót” — írja a Combat. Élesen elítéli az Abu Zabal-i gyár elleni bombázást a római Unita is. „MÉG NEM TÁRGYALTUNK, csak véleményt cseréltünk” — ezzel tért haza Varsóból Duckwitz államtitkár. A nyugatnémet—lengyel eszmecsere rövidesen folytatódik, és folyik a véleménycsere szovjet—nyugatnémet viszonylatban is. Ennek egyik eseménye volt Scheel bonni külügyminiszter pénteki „kiszállása”: Indiába utaztában megállt Moszkvában, és továbbutazása előtt eszmecserét folytatott Szemjonov külügyminiszter-helyettessel. A KÉT NÉMET ÁLLAM kapcsolataiban is előrelépés várható. Azt várják, hogy Willy Brandt bonni kancellár a napokban válaszol Willi Stoph, az NDK miniszterelnöke levelére, amely a személyes megbeszélések megindítását javasolta. Aligha kétséges, hogy Brandt e kezdeményezésre kedvező választ ad, hiszen nem vállalhatja magára annak felelősségét, hogy nem tárgyal az NDK-val, amikor minden korábbi megnyilatkozásában tárgyalási készségét hangoznia. ÍRS) 1910. február 14., szombat Rumor még a tájékozódásnál tart megelőzően Rumor a köztársasági párt vezetőit kereste fel, hogy tisztázza velük az új koalíciós kormányban való részvételükkel kapcsolatos feltételeket. A találkozó után a köztársasági párt vezetője, Ugoa Maifa újságíróknak kijelentette, hogy véleménye szerint adva vannak az összes feltételek az olaszországi politikai válság gyors megoldására. Az Olasz Szocialista Párt főtitkára, De Martino sokkal borúlátóbbnak bizonyult, amikor kijelentette, hogy a négy párt koalíciójából öszszetevődő kormány megalakítása, amelyre Rumor törekszik, „nem nagyon valószínű". Rumor egyébként a jövő héten kezdi meg hivatalos kormányalakítási tárgyalásait. , Olaszországban pénteken valóságos közlekedési káosz volt, mivel a közlekedési dolgozók az egész országra kiterjedő 24 órás általános sztrájkot tartottak. A sztrájkkal a közlekedési szakszervezetek egyébként új munkaszerződés megkötését és a közlekedési struktúra megreformálását követelik. Róma (MTI) Mariano Rumor pénteken az Olasz Szocialista Párt és az egységes szocialista párt vezetőivel folytatott puhatolózó megbeszéléseket. Ezt A nyugatnémet kormány döntés előtt a III. befejező rész. A másik új momentum az európai biztonsági értekezlettel kapcsolatos általában pozitív magatartás, bár itt is van fenntartás, nemcsak ami a „gondos” előkészítést illeti (a nemzetközi kapcsolatok történetében nem egyszer fordult elő, hogy egy értekezletet olyan „gondosan” készítettek elő, hogy az sohasem ült öszsze — bár nem hiszem, hogy így értelmezendő Brandt állásfoglalása, időhúzásként azonban mindenesetre), hanem egyben azzal a követeléssel, hogy előbb javulnia kell az NDK és NSZK viszonyának, bár ez a követelés egymással össze nem függő kérdést igyekszik egybekapcsolni. Feltehető azonban, hogy a nyugatnémet kormány ■elvben érdekelt az európaibiztonsági értekezletben, s annak bizonyos (nem túlságos) eredményében, legalábbis ami a légkör javítását illeti, mivel csak így reméli, hogy előbbre jut a szocialista országokkal való érintkezésben. Itt is megmutatkozik, hogy ha két ellentétes rendszerű ország ugyanazt akarja, azt sohasem akarja ugyanazon okból. Másként nem is értelmezhető a békés egymás mellett élés politikája, mint osztályharc a nemzetközi kapcsolatokban. A harmadik új mo 3mentum az a brandti ____ megállapítás, hogy „két állam van Németországban”, persze azzal a megkötéssel és fenntartással, hogy az NDK nemzetközi jogi elismerése „külföldként* szóba sem kerülhet, s mivel mindkét német államban egyazon nemzet tagai élnek, a köztük létesülő kapcsolatnak „különleges kapcsolatnak” kell lennie. Itt minden azon múlik, hogy hol van a hangsúly: az első ténymegállapításon vagy a fenntartáson? Ha az első ténymegállapításon, azaz a két német állam létezésén van a hangsúly, s végül is szabályos nemzetközi jogi kapcsolat jön létre a két német állam között (s az NDK szerződéstervezete erre irányul), akkor a fenntartásoknak semmi különösebb jelentőségük nincs, mivel a nemzetközi jogban igen világosan szabályozva van a nemzetközi kapcsolatok jellege. A két német állam egymással szemben semmi esetre sem „belföld”, s ez eléggé világos (miért lenne tehát szükség a „külföld”-jelleg hangoztatására?). Ami pedig a „különleges kapcsolatokat” illeti, úgy az egyes országok között a kapcsolat úgyis különböző, a lényeg az, hogy ezek nemzetközi jogi és nem államjogi kapcsolatok (államjogi kapcsolat csupán egy szövetségi államon belül létezik). Ha viszont az el nem ismerésen van a hangsúly, azaz azon, hogy ezek a kapcsolatok nem nemzetközi jogúak lennének, akkor a ténymegállapítás (két német állam van) nem ér semmit. A hitleri Németország politikájának példáján ismerjük már azt a kontsrukciót: állam igen, de nem nemzetközi jogalany. A „cseh-morva protektorátus” volt ilyen: volt „államfője”, „kormánya” sőt még „követe ” is a Német Birodalomnál, de mindezeknek semmi jogkörük nem volt, mivel az egész hatalom a protektor kezében volt (így volt ez Franciaország esetében is Marokkóval és Tunéziával szentben 1956- ig). Az NDK mint az NSZK „protektorátusa” — ez volna az egyedüli képviseleti „jogelv” új variációja. Ez pedig nem új, hanem a régi és bukott nyugatnémet politika lenne. A negyedik új elem a nyugatnémet külpolitikában Brandtnak azon kijelentése, hogy hajlandó szerződéseket kötni a kelet-európai szocialista országokkal az erőszak alkalmazásáról való lemondásról, mégpedig a területi sérthetetlenség elismerése alapján, anélkül azonban, hogy kijelentette volna, hogy a területi realitásokat véglegesen vagy csupán időlegesen ismeri-e el a nyugatnémet kormány. Időleges elismerés tulajdonképpen el nem ismerés, azaz elismerni, amíg majd meg lehet változtatni. A következő hetek és hónapok fogják tehát a Brandtkormány igazi arculatát megmutatni. Az NDK mindenesetre új kezdeményezést tett, most a nyugatnémet kormányon van a sor. Nyugat- Németországban mind szélesebb tömegek követelik, hogy végre ismerjék el a realitásokat a kormányzó körök. Ez előbb vagy utóbb be is fog következni, mert a realitásoknagy kényszerítő erővel hatnak. Dr. Nagy Ivor