Kisalföld, 1970. május (15. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-30 / 125. szám
Szem előtt, az élen munka dicséretét, a szép szavak bokrétáját kellene ,nost átnyújtanom, ez illene az építők napján. De örülnének-e a kőművesek, burkolók, erős ínű téglacipelők egy kívülálló dicsérgetésének? Nem hiszem. Ahogy örökös vitapartnerem, az ácsból magát építésvezetővé felküzdött barátom is berzenkedne a szép szavak ellen. Ilyesmit vágna a fejemhez: „tagadban meg közben azt gondolod, hogy nincs nagyobb lógás nálunk a földkerekségen.” Ezért választom hát az ünnepre az elmélkedést, kimondom nyíltan, amit gondolok, barátomtól meg idézem rá — a sokszor hallott válaszokat. Ha már leírtam, kezdjük a lógósokkal. Azt mondja a konok építésvezető, azért szidják a kőműveseket, mert szem előtt vannak. A gyári munkás az üzemfél mögött henyél, az építőket mindenki látja az állványon, így igaz, de nem a bizonyítottság, ami megálljt követel. A minisztérium nemrég összegezte, hogy az ország építkezéseiről naponta 17 000 munkás késik el igazolatlanul. Nincs helye a szépítő összehasonlításnak. Az építőket valóban mindenki láthatja, de úgy is szem előtt vannak, hogy mostanság jobban számítunk munkájukra, mint más szakmák képviselőinek dolgára. Azt gondolom, hogy sokan éppen ezt a szakmai felelősséget és kötelezettséget nem érzik át. Amikor barátomat érveimmel megszorítom, maga mondja, hogy rengeteg a lógós a szakmában, s mindjárt igazolja állítását: a nem éppen serények áramlanak a szakmába. Tízezreknek kell ez ellen tiltakozniuk. Nem igaz, hogy született lógósok kerülnek az építkezésekre. A rossz példák, a szervezetlenség neveli rá az embereket arra, hogy kerüljék a munkát. Ha egyik nap anyaghiány miatt állnak a kőművesek, és az ácsorgásért jól megfizetik őket, némelyek másnap is elvárják ezt. Ami meg a lógósokat illeti, nem ők a meghatározók. Míg azonban a szakmából nem küldik el a fegyelmezetlen, rosszul dolgozó embereket, a többiekre is jut a kellemetlen jelzőkből. Eddig a munkafegyelemről érveltem, se szeri, se száma a megvitatható témáknak. Barátomnak odabököm, hogy ami nincs, azt nem lehet tapasztalni: a szakmában a 44 órás munkahetet négy és fél napos hétre túlteljesítették sok helyen. Mondja is rá azonnal: de hétközben azért tizenkétóráznak az emberek, hogy péntek délben letehessék a szerszámot. Nemrég Bondor József felelt meg erre: „Ez nem más, mint az emberek kizsigerezése. Amikor én kőműves voltam — mondta a miniszter —, örültem, ha nyolc óra után leülhettem.” Marad hát a sok hiedelem eloszlatására a szakma nagyobb megbecsülése, a munka szeretete. Amikor a vitában eddig érünk, barátom elcsendesül. Nem mondja, hogy laikus okoskodás a daruról, a jobb munkaszervezésről beszélni, pedig csakugyan laikus érvelés ez. De a kívülállónak is lehetnek hasznos meglátásai. Az biztos, hogy a törődés, százezrek, milliók örökös figyelme nem okvetetlenkedés. Szem előtt vannak az építők és az élen. Bevallom, azt szeretném az ünnepen, ha még előbbre jutnának az építők, mindnyájunk hasznára és érdekében. Ferenczi József : A Duna mellől érkeztek Beszélgetés a Szegedet vidd kisalföldiekkel Tudósítónk jelenti a helyszínről: Vízhez szokott, áradat elleni küzdelmekben edzett emberek a Győr-Sopron megyeiek. És bár bizonyára szívesen lemondanának ezekről a jelzőkről, most Szeged és Makó térségében nagy szükség van a korábbi években otthon szerzett tapasztalataikra. Dicséretükre legyen mondva: nem is takarékoskodnak vele. A lázas munka forgatagában egykettőre feltalálják magukat és ha éppen úgy adódik, beállnak a védelmi munka első vonalába. Mint például azok a gépkocsivezetők, akik csütörtökön érkeztek Szegedre. — Meg volt rakva a kocsim békés áruval, amikor utasítást kaptam, hogy azonnal ürítsek, és menjek Rajkára, a Csehszlovákiából érkezett zsákokért. Éppen csak annyi időm maradt, hogy útközben beugorjak a családhoz Halásziba — mesélte Szegedre kerülésének körülményeit Böjti Károly, a 19-es AKÖV mosonmagyaróvári kirendeltségének dolgozója, amikor beültem mellé a vezetőfülkébe, hogy beszélgessünk, amíg kocsiját megrakják homokzsákkal. — Mit mondott a családnak, mikor megy haza? — Tizenkét éve vagyok TEFU-s, néhány árvízvédelmet is megjártam már, így tudtam előre, hogy csak bizonytalan dátumot mondhatok az asszonynak. Abban maradtunk, majd megyek, ha a körülmények engedik. A plató hamar megtelt. Böjti Károly megkapta a parancsot: menjen a tápéi gátra, ott majd irányítják pontosabban. Így hát elindulunk, s közben folytatjuk a beszélgetést: — Milyen munkát hagyott félbe otthon? — Nemrég épült fel a házam. Az egyik szoba parkettázásával elkészültem. Már csak csiszolni kéne. A másikhoz viszont éppen most kezdtem volna ... Bizony, nagy a felfordulás emiatt. De majd csak lemegy ez a víz, s akkor befejezem a parkettázást. -1 — Közben elérjük a tápéi elágazást. Át a falun, fel a gátra. Egy darabig tart a régen megépített műút, aztán meg a sok kocsitól erősen öszszevágott koronán haladunk. A gép küszködik a laza talajjal, a vezetőnek nemigen marad ideje a beszélgetésre, mert menet közben még a környéket nem ismerő, bizonytalankodó kollégákat is irányítania kell. Vagy két kilométert megyünk még. A Tisza félelmetesre duzzadt. A rendkívüli magas gátból alig félméternyi van szárazon. Éppen ezért kellenek a homokzsákok, ezekkel magasítják a töltést, számítanak a további áradásra. Amikor megállunk, pillanatok alatt ellepik a kocsit az emberek, s mire körülnéznénk, már üres is a rakó(Folytatás a 2. oldalon.) SZEGED NEHÉZ ÓRÁI. Szegednél minden eddig észlelt maximumnál magasabb a Tisza vízállása. A támfal biztosítására a Tisza-parti Móra Ferenc-sétányon több, mint 150 000 homokzsákot helyeztek el. (MTI foto — Kácsor László felvétele — K.S.) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1970. MÁJUS 30., SZOMBAT * XXVL ÉVFOLYAM, 125. SZÁM Ülést tartott a megyei pártbizottság Tegnap délelőtt Pataki Lászlónak, a Központi Bizottság tagjának, a megyei pártbizottság első titkárának elnökletével ülést tartott az MSZMP Győr-Sopron megyei Bizottsága. Elsőnek a vállalati belső mechanizmus fejlesztésének feladatairól tárgyalt a megyei pártbizottság és a tíz nagy gyár meghívott igazgatója. Az írásos jelentést Horváth Imre, a megyei pártbizottság titkára egészítette ki. A beszámolót és a vitát vasárnapi számunkban részletesen ismertetjük. A második napirendben az ifjúságpolitikai kérdések megvalósításának feladattervét fogadta el a megyei pártbizottság. Az ülés harmadik részében a végrehajtó bizottság előterjesztette javaslatát az ez évben megtartandó megyei pártértekezletet előkészítő munkacsoportok létrehozására. A második és a harmadik napirend előadója Zámbó József volt, amelyet ugyancsak egyhangúlag elfogadott a megyei pártbizottság. A megyei pártbizottság személyi kérdéseket is tárgyalt. Nagy Gyulát, a megyei pártbizottság titkárát saját kérésére felmentette megyei párt-végrehajtó bizottsági tagsága és titkári funkciójából. Nagy elvtársat tegnap délután a Munkaügyi Minisztérium, valamint a megyei és a városi pártbizottság vezetői beiktatták a győri 400. Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatói tisztségébe. A megyei párt-végrehajtóbizottság javaslata alapján a pártbizottság behívta tagjai sorába Port Árpádot, a Magyar Vagon- és Gépgyár pártbizottságának titkárát, és titkos szavazattal megválasztotta a megyei párt-vb tagjának, majd a megyei bizottság titkárának. A Magyar Vagon- és Gépgyár pártbizottsága — érdemeinek elismerésével felmentette Port elvtársat az üzemi párttitkári beosztásából, és helyette titkárnak megválasztotta Varga Tibort, aki jelenleg a párt politikai főiskolájának utolsó évfolyamát végzi. A főiskola befejezéséig a pártbizottság megbízta Terjék Istvánnét a vagongyári pártmunka irányításával. A megyei párt-végrehajtóbizottság javaslata alapján a pártbizottság — érdemeinek elismerésével — felmentette a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetői tisztségéből Horváth Imrét. A megyei tanács végrehajtó bizottsága megbízta Horváth elvtársat a megyei tanács elnökhelyettesi funkciójának ellátásával. A megyei pártbizottság megbízta Szóka Józsefet, a megyei pártbizottság munkatársát a mezőgazdasági osztály ideiglenes vezetésével. ARA: 80 fillér AZ ELNÖKI TANÁCS ÜLÉSE Díjtalan kórházi ápolás időbeli korlátozás nélkül (7. oldal) Üdülőtelepek Sopronban Pénteken tartotta ülését Sopron Város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága. Megtárgyalta az üdülőtelkek beépítésével, rendezésével kapcsolatos javaslatokat. Az építésügyi és városfejlesztési miniszter a pénzügyminiszterrel együtt rendeletet adott ki az állami telekvásárlásról és értékesítésről. A Sopron városi Tanács V. B. építési és közlekedési osztálya ennek alapján jelölte ki Sopronban az üdülőtelkeket. A Tómalom-fürdőn csak egyszintes, legalább 12, legfeljebb 60 négyzetméter alapterületű nyaralók létesíthetők úgy, hogy azoknak szabadon kell állniuk. Minden háznál az építési hatóság által meghatározott nagyságú előkertet kell hagyni. Engedélyezhetik kivételes esetben ezen a területen ikerház építését azzal a feltétellel, hogy mindkét házat egyszerre építik fel, összevonhatnak telkeket is, azon vállalati üdülőt építhetnek, de csak a tanács által meghatározott tervek szerint Már most kikötötték, hogy vállalati üdülő sem lehet nagyobb 200 négyzetméternél. A területen garázs építését is engedélyezik. Az építkezést csak akkor kezdhetik meg, ha áram- és vízszolgáltatás is lesz, és megépül a csatornarendszer. Sopron egyik legszebb üdülőtelepe az Egeredi dombon lesz. Azt a Kitaibel Pál utca és a Manninger utca, továbbá a Szabadság körút között alakítják ki. A feltételek ugyanazok, mint a Tómalomfürdőn, de ott vállalati üdülők építését nem engedélyezik. Ugyanezek vonatkoznak a Zerge úti üdülőtelepre is. A Sopron Virágvölgyi úti üdülőtelepen legfeljebb 40 négyzetméter alapterületű üdülőépületek létesíthetők. A végrehajtó bizottság a telkek árát is megállapította azok helyétől és a közművesítéstől függően. A Tómalom fürdőn 390, a Kitaibel Pál utca és a Manninger utca között 20, a Szabadság körút és a Kitaibel Pál utca között 3, a Zerge út mentén 13, a Virágvölgyi út mentén 15 üdülőtelket adnak el. Mindazoknak, akik hétvégi házaikat az ÉVM-típusterv alapján építik meg, a használatba vételi engedély alapján a telekárból 10 százalék engedményt adnak. A telkeket öt évig nem lehet eladni. ib. Kánikula előtt a melegről Pénzt kereső műszerek, műszereket kereső vállalat Lelkesen éljenezni kellene, hogy a Győri Hőszolgáltató Vállalat, amelynek megalakulásáért négy éven át írtunk lapunkban, immár egy éve működik. Méghozzá a lakosság megelégedésére. Miért fogja vissza mégis a krónikás a hangját? Még ma sem tapasztalható a vállalat létrehozásától remélt számos előny. Vegyük sorjában az egykori ígéreteket, és szembesítsük őket a tényekkel! A győri gépész és energetikai szakemberek tíz éve hangoztatják, hogy az ipari központokból száműzni kell a házi széntüzeléses kályhákat és a kazántelepeket. Tucatnyi példával bizonyították az érvelők az elavult fűtési eljárások gazdaságtalanságát, a környezetre gyakorolt káros voltát. És a kifogásolt kormot okádó kályhák, kazánok helyett mindjárt jobbat javasoltak. Győr volt a vidéki városok sorában az első, ahol elszaporodtak az olajtüzelésű tömbkazánok. Egy lépés előre A szakemberek ezt a megoldást sem tartották véglegesnek, s mindjárt hozzákezdtek újabb vitahadjáratukhoz (az újért való küzdelemben meg kellett tartani a szigorú fokozatokat). Az olajtüzelésű, 100—200 lakást kiszolgáló kazántelepek sem megfelelőek, drága a sok kisüzem, nincs hozzájuk szakember, nem megfelelő és gazdaságtalan a kiszolgálásuk — vitáztak a gépészek. Számos tanulmánytervet elkészítettek a szakemberek addig, míg meggyőzésük eredményeként végre megalakult Győrött a Hőszolgáltató Vállalat. Nem éppen mellékes körülmény volt létrejöttében, hogy a Gazdasági Bizottság is szorgalmazta a korszerű tüzelési eljárások bevezetését. A lényeg végül mégiscsak az, hogy a megyeszékhelyen is egy kézbe került a fűtés ügye. Jogosan várták a vállalattól a győriek, hogy valóra váltsa az ígért előnyöket. Valamikor azt írtuk: a hőszolgáltató vállalat megalakulásával kialakulhat majd Győr fűtési rendszere. Az első évben a vállalat csupán a nádorvárosi központi fűtéses házak és a Hungária-tömb üzemeltetését vette át. A Nádorvárost a Belvárossal öszszekötő forróvizes vezeték kiépítésének idejét évekkel el kellett halasztani. Kerékkötő a pénztelenség Mindjárt kezdetben bebizonyosodott ugyanis, hogy a vállalat fejlesztéséhez pénzre lenne szükség. A szűkös lehetőségek akadályozták a vállalatot a jobb gazdálkodásában. Annyit azonban már az első évben a javára kellett írni, hogy jól összehangolta teendőit. Most azonban már egyre inkább kiütköznek az ifjú vállalat „gyengéi”. (Folytatás a 2. oldalon.) Az „Indulásiban indult Kloss kapitány, mint Mikulski Jó hangulatú, családias légkörben mutatkozott be az újságíróknak csütörtökön este Budapesten, a Magyar Sajtó Házában Stanislaw Mikulski lengyel színész, a nálunk is rendkívül népszerű Kockázat című tv-filmsorozat főhőse. A fotósok és kérdések kereszttűzében baráti közvetlenséggel válaszolt a kérdésekre. Elmondta, hogy középiskolás korában az Indulás című ifjúsági film főszerepére választotta ki egy rendező, ez volt az első szerepe. Ámbár nem készült színésznek, műegyetemre akart menni gépészmérnöki karra. A Kockázat forgatása előt 15 év alatt 50 színpadi és 20 filmszerepet játszott, de a közönség a Kloss első adása után fogadta kedvencei közé Lengyelországban is. A szinte példátlan méretű érdeklődés — külföldi televíziókat is beleértve — miatt lett az eredetileg hatrészes sorozatból 18 folytatás Rengeteg levelet kapott és kap még mostanában is Bulgáriából és Csehszlovákiából is. A napi átlag száz levél, a rekord eddig 250 volt. A felesége olvassa és rendszerezi őket (törékeny termetű, csinos, barna nő, és nem féltékeny.) Arra a kérdésre, hogy nem mutatja-e túl naivaknak a film a németeket, így válaszolt: (Folytatás a 2. oldalon.)