Kisalföld, 1970. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-01 / 152. szám

1970. július 1., szerda Hédié, tv, mozi GYŐRI RÁDIÓ 18.00—19.00: Nyugat-Dunánnúl életéből. Hírek, riportok, tudósí­tások. — Táncritmusban. — Nők tíz­ perce. — Operettmelódiák. KOSSUTH RÁDIÓ 8.20: Don Pasquale. Részi. — 9.00: A harmadik évezred felé. X. rész. (ism.). — 9.10: Musica­lekből. — 9.47: őserdőben, siva­­togtóan, T rész. — 10.05: Isten há­ta mögött. Elbeszélés. — 10.25: Zenekari muzsika. — 11.30: A Szabó-család, (ism.). — 12.30: Tánczenei koktél. — 13.15: Népi zene. — 13.45: Nőkről — nőknek. — 14.15: Felhívás keringőre. — 15.10: Kórus pódium. — 15.20:Könnyűzene. Berki Géza szerze­ményeiből. — 15.40: Ácstörténe­­tek. Vaszilij Belov kisregénye folytatásokban, V. rész. — 10.05: Dietrich Fischer-Diesskau énekel. — 16.20: Már építenek... — 16.40: Kanadai népdalok. — 17.20: Mi újság az Operában? — 18.00: A mírhely­ben beszélik... — 18.13: Lemezmi­­zeum. — 18.23: Az el­múlt hónap slágerei. — 19.30: Kórodi András vezényel. — 20.43: A muzsika hangja. Részi. — 21.03: Adottságok, lehetőségek. — 21.33: Népi zene. — 22.20: A jazz vilá­ga. — 20.20: Magyar­országon elő­ször. — 23.50: Liszt: XIX. ma­gyar rapszódia. — 0.10: Az MRT Esztrádzenekara játszik. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Verbunkosok, nóták. — 8.45: A rövidlátó főnix-madár. (ism.). — 9.00: Bécsi klassz­'' muzsika. — 10.00: Zenés műsor üdülőknek. — 12.00: Olasz opera­részletek. — 12.40: Házunk tája. — 13.03: Id.imfónikus zene. — 14.00: Kettőtől hatig... — 18.10: Kis magyar néprajz. — 18.15: Munkásmozgalmi d­okumen­tum­­műsor. — 19.00: Muzsikáról — fiataloknak (ism.). — 19.35: Népi zene. — 19.49: Új könyvek. (ism.). 20.25: Barbara énekel. — 20.35: Visszhang. — 21.05: Hangverseny a IV. nemzetközi Bartók Béla kórusverseny alkalmából. — Közben: Kb. 22.10: Aranyháló. Verses összeállítás (ism.). — Kb. 23.13: Operettrészletek. URH 18.10: Tánczenei koktél, (ism.). — 18.55: Századunk kamarazené­jéből. — 19.23: Vers és sanzon Párizsiból, (ism.). — 19.55: László Margit és Réti József énekel. — 20.29: Muzsikáló könyvek, I. rész. — 21.25: A jazz kedvelői­nek. — 21.42: Zenekari muzsika- BUDAPESTI TV 9.30: Műsorismertetés. — 9.31: Kisfilmek. — 10.05:­ Sanzonról sanzonra . . . (ism.). — 10.25: A Hanákné-ügy. Tévéfilm (ism.). — 11.25: Delta (ism.). — 17.36: Mű­sorismertetés. — 18.00: Hírek. — 18.05: Csak gyerekeknek! (ism.). — 18.35: Írók, könyvek, kritiku­sok. — 18.45: Reklám. — 18.50: Kertbarátok. — 19.25: Esti mese. — 19.33: Az én dal lámáim .. . — 20.00: Tv-híradó. — 20.20: Szabály­talan nyelvtanóra. — 20.25: Para­bola. — 21.45: Trencsényi-Wald­­apfel Imre akadémikus. — 22.10: Tv-híradó, 2. BRATISLAVA! TV 17.40: Hírek. — 17.45: Középis­kolai műsor. — 18.25: Júliusi év­forduló. — 19.00: Tv-híradó. — 19.30: Tv-híradó melléklete. — 19.50: Doktor Schlüter: A sziget. NDK tv-fi­l­msorozat. — 21.35: Mo­torosok magazinja. — 21.55: Tv­­híradó. 10.00: Iskola tévé. — 11.00: Ran­devú az állatokkal. — 11.50: Tele­sport. — 17.00: A kincsesláda. — 17.40: Nemzetközi ifjúsági maga­zin. — 17.50: Itt jön Petter (2.). — 18.20: Esti mese. — 18.25: Osztrák körkép. — 18.59: A kedves Bill bácsi. — 19.30: Világhíradó. — 20.06: Sport. — 20.15: Bécsi törté­netek. — 21.00: Elveszett illúziók Cl.). — 22.25: Világhíradó, 2. n. 18.30: Iskolatévé. — 10.00: A biológia­­új világa (13.). — 19.30: Világhíradó. — 20.06: Sport. — 20.10: Csak röviden. — 20.15: Me­nekül az idegen. Vadnyugati film. — 21.55: Világhíradó. — 22.25: Osztrák körkép. — 22.45: A hegyek állatai. HOL SZÓRAKOZZUNK? Győr, Rába: Szent Péter had­művelet (olasz—francia), fél 4. háromnegyed 6, 8. Győr, Vörös Csillag, de., du.: A kis lovag, I. II. (lengyel), 9, 3, fél 7. Dupla b­elyár. Győrszabadhegy: Egymillió ka­rátos ötlet (amerikai), 7. Mosonmagyaróvár, Kossuth: Történelmi magánügyek (ma­gyar), 4, 6, 3. Mosonmagyaróvár, Dózsa: Hét­szer hét (olasz), fél 6, fél 8. Sopron, Szabadság: Vágta a völgyben (szovjet), 3, negyed 6, fél 8. Csorna: A nagy kék jelzés (­ma­gyar), 6, 8. Gönyü: A kis lovag, I. II. (lengyel), 5. Dupla helyár. Hegyeshalom: Krebsz, az isten (magyar), fél 8. Mosonszentjános: Helga (NSZK), fél 8. 16 éven felüliek­nek. Rajka: Nemsokára itt a tavasz (szovjet), 8. Sopronbánfalva: Nem szüle­tünk katonának (szovjet), 7. Ásványráró: Bolondok hajója (amerikai), 7. Bősárkány: A nyolcadik (bol­gár), 7. Fertőszentmiklós: A bűntény majdnem sikerült (plász), fél 8. Pannonhalma: ítélet (magyar), 7. Kópháza: Fehér farkasok (NDK), 8. Halászi: A halott gyanús (NDK), fél 8. Levél: „Z” avagy egy politikai gyilkosság anatómiája (francia), 7. Farád: A crossbow akció (ame­rikai), 8. OSZTRÁK TV 1. ORVOSI ÜGYELET GYŐRÖTT: Este 7-től reggel 7-ig a Köztelek utca 4. sz. alatti körzeti orvosi rendelőben. Tele­fon: 12—197. SOPRONBAN: Du. 6-tól reggel 6-ig a Kiss János u. 4. alatti ren­delőben. Telefon: 11—011­ MOSONMAGYARÓVÁROTT: Este 7-től reggel 7-ig a Szt. László tér 2. szám alatti orvosi rendelő­ben. Telefon: 16—661. Ha az ügye­letes orvos nincs ott, a 1­6—434-es telefonon kell a bejelentést meg­tenni, vagy a rendelő ajtajára ki­függesztett ládába a pontos címet bedobni. CSORNÁN és KAPUVÁRON a körzeti orvosok saját körzetük­ben személyesen vagy telefonon elérhetők. — Budapestről... Épp a hadügy-Q. miniszter úr parancsára utazok _____ haza... Holnap reggel jelent­kezni fogok... — Ajánlom is — jegyezte meg halkan Piriti József. Eközben anyás szeretettel nézte a ka­maszt a bronzbarna lány. Semmi megil­­letődöttség nem látszott rajta, amikor Piriti József faggatni kezdte: — Hogy hívják a kisasszonyt? — Köteles Lenke. — Szóval Köteles Lenke. Aztán hon­nan tetszik utazni a kisasszony? — Szintén Budapestről. — Na ne tessék izélni velem. Láttam, amikor Komáromban jegyet váltott. Köteles Lenke játékos fejmozdulattal ringatta meg gyönyörű haját. — Akkor is Budapestről utazom. Ko­máromig Hegymegi László vezérkari százados úr jóvoltából katonai személy­­gépkocsin tettem meg az utat. A szép nő feltűnési vágyat keltett a kucséberben, büszkén kapaszkodott a nyakában lógó géppisztolyba. — És elárulná a kisasszony, hogy mit keres errefelé? A költő érthetetlen aggodalommal fi­gyelte a párbeszédet. Meg volt róla győ­ződve, hogy Köteles Lenke, mint ritka­szép és jólnevelt úrilány a gyanúfeletti­ség irigylendő előnyével rendelkezik, különben nem lenne ennyire határozott, mégis félt miatta. Köteles Lenke könnyed viselkedésétől fölengedett a kupéban szorongó embe­rek riadtsága. — Az urak talán tudják, hogy itt van Győr megyében Hilbert-puszta — cse­vegett barátságosan a lány. — Igazán nem­ akarok dicsekedni vele, de roko­nom az uradalom tulajdonosa. Hozzájuk megyek, mert beteg szegény nagyné­­ném, mármint Hilbert Ferencné őnagy­­sága. Nem tudnák véletlenül megmon­dani, hogy mikor van csatlakozás Enese felé? — Majd megmondom, ha vasutas le­szek — mozdult kelletlenül Piriti József Aztán vészjóslón ráterítette tekintetét a költőre. — Na, maga jóképű lurkó. Mu­tassa gyorsan az újraoltási bizonyítvá­nyát. — Parancsoljon — és átnyújtotta ka­­tonakönyvét. A kucséber közben kérdezgette: — Hol járt? — Ácson — felelte a költő, de mind­járt kétsége támadt, helyes volt-e meg­mondani az igazat. — És mit keresett Ácson? Gyorsan, szinte akaratlan vakmerő­séggel válaszolt Németh: — A Hungarista Állam, a Kárpát-Du­­na Nagy­háza történelmi létjogosultságá­ról tartottam előadást a cukorgyári test­véreknek. Piriti ezek után csak a látszat kedvé­ért lapozgatott a katonakönyvben. Min­dent rendben talált. A fiatalember — foglalkozása joghallgató — rendes ka­tonai szolgálatot teljesített civilben, mint a hadiüzemmé nyilvánított vagon­­gyár alkalmazottja. — További jó utazást. Kitartás. — Éljen Szálasi! — köszönt vissza megszokottan a költő, és átvette katona­könyvét a nyilastól, odébbálltak az igazoltatók. Németh László János e pillanatban nem gondolt arra, miért is járt Ácson. Meglepte, hogy Köteles Lenke tűnődve a szemébe mo­solyog. — Mit nevet rajtam? — kérdezte sok­kal zavartabban, mint ahogy Piritlék­­kel viselkedett. — Maga a legszelídebb nyilas, akit valaha láttam. És a lány tovább mosolygott, állhata­tosan, vissza-visszatérve pillantásával a fiatalember arcára. A költő már egészen megszokta, hogy össze-összemosolyog Köteles Lenkével Semmi nem árulkodott súlyosodó ko­molyságáról. Képzelete a Lépcső közben járt, újra és újra átélte, hogyan fogja Bogdanov István kezeihez csempészni a sikátorban az Ácsról hozott röplapo­kat. Mindig akadt friss Koestiii-teasüte­mény Edmund Volkhardt háztartásá­ban. És mindig akadt ideje bizalmasabb vendégeire a korán sötétedő őszutói dél­utánokon. Ilyenkor senkit sem engedett be hozzá SS-segédtisztje, s a telefon­ügyelet sem kapcsolta az elhanyagol­ható hívásokat. Látszólag csak a magán­életével törődött ilyenkor a városi Ges­­tapo-főnök, valójában ezek a csendes délutánok voltak számára a legfonto­sabbak. A dolgozószoba társalgósarkában ezút­tal William Heinike, a Keffel-gyár igaz­gatója élvezte a kék szattyánfotel ké­nyelmét. Rosszul szabott, vastag civil­­ruhát viselt, jellegtelen, kövérkés képét a szeplő álarca még érdektelenebbé tet­te. Mintha hiányoztak volna szemhéjá­ból az idegek, vörös pillái hosszú perce­ken át elfelejtettek rebbenni, ahogy Volkhard­tot hallgatta. — Bevallom, a dologról ilyen nyíltan még senki sem mert kérdezősködni — töprengett némi tétovasággal a Gestapo­­százados, de aztán nem tagadta meg ba­rátjától a közlékenységet. — Természe­tesen, a győzelem valószínűségéről nem mondhatunk le, arról a meggyőződé­sünkről pedig a legkevésbé, hogy fö­lösleges munkát végeztünk volna ezzel a háborúval. Egy tény: Németországban soha nem lehet bolsevizmus. Erről első­sorban a szovjet szövetségesei gondos­kodnának, ha megnyernék a háborút. A háborút csak úgy egyszerűen elve­szíteni — ez felfoghatatlan volt William Heirike számára. Semmivé válhat sok­sok esztendő aprólékos munkával ki­csikart eredménye? Amikor Keffel Ede győri szövőgyár-tulajdonos — aki bi­rodalmi állampolgár és a Német Nem­zetiszocialista Munkáspárt alapító tag­ja — megbízta a gyár igazgatásával, joggal remélhette, hogy előbb-utóbb maga is gyártulajdonos lesz. (Folytatjuk.) KISALFÖLD A soproni ünnepi hetek hírei — Négy reflektor és har­minc lámpaégő világítja meg az ünnepi hetek alatt a sop­roni Eggenberg-házat és a Szent György templomot. A próbavilágítás sikeréből ítél­ve, jó lenne, ha a megvilágított műemlékek számát ez a ket­tő is véglegesen gyarapítaná. Csak fiataloknak. A sopro­ni ünnepi hetek vasárnapi könnyűzenei rendezvényén majdnem csak fiatalok vet­tek részt. Az Atlasz együt­test és a velük érkezett éne­keseket telt ház fogadta, si­keresen szerepeltek. A műsorból: Szerdán 18.00 órakor Le­­hotka Gábor orgonahang­versenye az evangélikus templomban. , Csütörtökön 17 és 20.00 órakor: Az OKISZ-Textilla­­bor divatbemutatója a Liszt Ferenc Művelődési Központ­ban. Kedves-e önnek az egészsége ? Nézesse meg gyógyszerkészletét A Győr-Sopron megyei gyógyszerészek a tavalyihoz hasonlóan az idén is vállal­ják társadalmi munkában a lakosság házipatikájának fe­lülvizsgálatát. A Gyógyszer­tári Központ rendelkezése szerint a nagy kampányt jú­liusban és augusztusban ren­dezik meg. Minden gyógy­szertárban — szerte a me­gyében — kifüggesztik, hogy a hétnek melyik napján és hány napon át foglalkoznak a házaknál tartott gyógysze­rek átnézésével. A cél: az egészség meg­óvása! A régi, romlott gyógy­szerek ugyanis nem gyógy­szerek már, hanem a szerve­zetben sok kárt, néha halált is okozható mérgek. Ezt sze­retnék elkerülni, megelőzni a gyógyszerészek, ezért vállal­ták társadalmi munkában ezt az egészségvédő fáradságot. A lakosság figyelmébe ajánljuk: vegyék igénybe, él­jenek a lehetőséggel, vizsgál­tassák meg gyógyszerkészle­teiket, hogy a gyógyszerek okozta mérgezéseket meg­előzhessék! Felhő borító! Tegnap délelőtt ezzel a felkiáltással hívta szerkesz­tőségünket egy kedves olva­sónk, és elmondta, hogy mi történt. Hétfőn délelőtt kilenc óra tájban rosszul lett Győrött a népbüfében egy asszony, Sztojka Andrásné. Erős gör­csökre panaszkodott. A körü­lötte állók azonnal segíteni akartak. A büfé vezetője ta­xiért telefonált. Aki a taxi­állomáson a telefont felvette, a szokástól eltérően nemcsak azt kérdezte meg, hogy hova menjen a kocsival, hanem azt is, hogy kit kell elvinnie. A telefonáló közölte, mire a taxiállomáson ezt válaszol­ták: " Cigányt nem szállítok! A büfében tartózkodott Be­decs Ferenc rendőr törzsőr­mester is. Ő az utcára sietett, hogy ott szerezzen a beteg asszony számára szállítási al­kalmatosságot. Az utcán ta­lálkozott egy taxival, de ve­zetője közölte: — Én szabadságon va­gyok. A rendőr tovább várt. Ko­csit keresett. Ekkor érkezett a népbüfé elé Major Gyula, a töltéstavas termelőszövet­kezet dolgozója, az AB 54­00 rendszámú személygépkocsi­val. Amikor meghallotta, hogy mi történt, szolgálati útja ellenére is készséggel segített a görcsöktől szenve­dő asszonyon, és lakására, a Nép utca 1. szám alá szállt tottá. Ennyi a történet. Az, hogy a taxisok italbol­tokhoz és vendéglőkhöz nem szívesen mennek, bizonyos mértékig érthető. Hiszen gyakran előfordul, hogy a ré­szeg ember zavarja vagy ép­pen lökdösi a volánnál ülőt vezetés közben. Az is előfor­dul, hogy a részeg elviteli magát a város egyik részéből a másikba, és amikor célhoz ér, kijelenti: nincs pénzem Ilyenkor vita, veszekedés, du­lakodás kezdődik. Csupa kel­lemetlenség. De a hétfői eset egyszerű­en érthetetlen. Dömötör Ba­lázs, a népbüfé vezetője kö­zölte, hogy Sztojkáné beteg, görcsei vannak. A taxiállo­máson mit sem törődtek egy ember szenvedésével. Nem az volt az első gondolatuk, hogy segítsenek. Azt kifogásolták, hogy cigány! Ez valóban felháborító! A taxiállomáson akkor öt kocsi állt. (ksa. ­ Az első szavunk az örömé. Olyan kulturális létesítmény­nyel lettünk gazdagabbak, amellyel egy megye sem di­csekedhet az országban, s amely — okos műsorpoliti­kával és propagandával — az országhatáron túl is szerez­het híveket nekünk. Létesítményt írtam, mintha bizony az első téglától az utolsó szögig a puszta földre épült volna föl ez a színpad, holott a természetben volt adva a nagyszerű lehetőség. Csak be kellett fejezni, amit az emberi kéz — más célból ugyan, de erre is felhasznál­ható módon — évszázadok óta alkotott. Ez a befejezés az, ami örömünknek a másik oka. A hosszú vajúdást, (hogy tud­niillik mi legyen a sorsa en­nek a különös remeknek) ha­tározott döntés és gyors meg­valósulás követte. Színpadot, nézőteret, ruhatárat, techni­kai és kiszolgáló helyisége­ket építettek a kőoszlopok, kőfalak közé. A természet „vadságának” és az ember tervezte technikai eszközök­nek olyan harmóniája jött itt létre, amelyet elragadtatva szemlélhet az is, aki a pusz­ta kövek ismeretében saját fantáziája, esetleg külföldi tapasztalatai alapján képzelt el ide egy nagyvonalú, lát­ványos, s ugyanakkor célsze­rű, kényelmes színházat. S mindez alig két és fél hónap alatt készült el, a sop­roni üzemek, vállalatok, in­tézmények, párt-, állami és társadalmi szervek áldozat­kész támogatásával. Erről szólt szombaton este Kocsis József, a Sopron városi Ta­nács vb elnökhelyettese meg­nyitó beszédében, mielőtt az első bemutató, Szophoklész „Oidipusz király” című drá­májának kórusa megjelent a színpadon. ★ Az Oidipusz király különö­sen alkalmas erre a színpad­ra. A tragédia, amelynek sze­le már az első percekben meglegyinti a nézőt és a Ba­bits Mihály fordította súlyos, gyönyörű mondatokban bon­takozik ki, teljes harmóniá­ban van a kőfalak komor ün­nepélyességével, nyomasztó fenségével. A dráma törté­nete — témája két és fél ezer év óta annyi újabb műnek lett alapja — ismert. Théba városában döghalál pusztít, az istenek jóslata szerint az­ért, mert Oidipusz ~ '■ Laiosznak halálát nem bosz­­szulták meg. Oidipusz elha­tározza, hogy leleplezi a gyil­kost, bár egyre több adat, emlék arra utal, hogy ő ma­ga az. Minél távolabb men­nek vissza az időben, annál bizonyosabb a szörnyű igaz­ság. Laiosznak, apjának ha­lálát ő okozta, s az egykori király feleségével, saját any­jával él házasságban. A győri Kisfaludy Színház Oidipusz-bemutatója érezhe­tően lazítani igyekezett azo­kon a már-már sablonná me­revült hagyományokon, ame­lyek a görög drámák előadá­sát széles nagy gesztusokkal, teátrális szavalással akarják emelkedetté tenni. A benső­ségesebb hangulat megterem­tésében, egy közvetlenebb, a köznapi beszédhez közel álló előadásban a címszereplő Koltai János, a Madách Színház művésze adott leg­többet. Oidipusza nem lát­ványosan szenvedő, hanem a szenvedést is megfontoltan, eltökélten vállaló férfi. Ha­sonlóképpen fojtott és nagy indulatokat magában rejtő alakítás Szende Bessyé a ki­rályné, Solti Bertalané a jós szerepében, míg Krafi Má­tyás, a Komarnói területi Magyar Színház vendég­művésze kissé egysíkú volt Kreon megszemélyesítője­­ként. Egy-egy jól megoldott kisebb szerepben Bajka Pált, Patassy Tibort, Perédy Lászlót és S. Tóth Józsefet láttuk. A kórust az Ifjúsági Irodalmi Színpad adta; míg a női kar elsősorban dekora­­tivitásával hatott, a férfi kó­rus szép szövegmondásával tűnt ki. Az egyszerű stilizált díszle­tet Csonka István, a jelme­zeket (köztük csupán Oidi­­puszé nem sikerült, hiszen viselőjét nem kiemelte, ha­nem beolvasztotta a háttér­be) Nagyajtai Teréz tervez­te. A maszkok kitűnőek. Az előadást Szilágyi Albert ren­dezte. ★ A kőfejtő: lehetőség volt egy színházra. A színház: le­hetőség egy olyan nevezetes előadássorozatra, amelyért messzi tájról érdemes ide utazni bel- és külföldi tu­ristának egyaránt, s amelyet „lemásolni” sem lehet egy­könnyen. Bízunk benne, hogy a soproniak, akik évről évre növekvő erejű szellemi és anyagi kapacitással emelik az ünnepi hetek színvonalát, ez­zel az egyedülálló színpaddal és programjával tovább gaz­dagítják városuk, a megye hírét és nevét. G. B. Színház a kövek közt Szophoklész-bemutató a fertőrákosi kőfejtőben A Baromfiipari Országos Vállalat Győri Gyára női munkaerőt állandóra és július, augusztus hóra diákokat vesz fel, 16 éves kortól. Jelentkezés a gyár munkaügyi osztályán, Győr Kandó K. u. 7. A Vas megyei Állami Építőipari Vállalat ketrőkezeleket vesz fel. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi osztályán, Szombathely, Rózsa Ferenc krt. 2. A Soproni Sörgyár felvesz kompresszorkezelőket, lakatost, villanyszerelőket, férfi és női segédmunkásokat.

Next