Kisalföld, 1971. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-16 / 114. szám

e Fog­ynak össze a béke erői! — Il jő szándék kevés A háború ellen, a szocialista igazságért Dr. Gerhardt Bassarak professzor hozzászólása f kiküldött munkatársunk jelenti:­ A Béke-világtanács közgyű­lésének harmadik napján a hat bizottság előző napi ülé­sén elhangzott javaslatok, előterjesztések összesítésén, a határozat és akciójavaslat megszövegezésén dolgoztak a szerkesztő bizottságok. Ezek­ben megfogalmazódnak azok a célok és teendők, amelyek a föld különböző részeinek a békének, a társadalmi erők együttműködésének politikáját szolgálják. A fajüldözés, a kolonializ­­mus elleni hatásos harc mód­szereit adják, és választ ad­nak a neokolonializmus és fejlődés problémáira. Segít­séget a tömegpusztító fegyve­rek betiltásának, az általános leszerelés megvalósításának akcióihoz. A nap másik lényeges ese­ménye az egész napos csopor­tos találkozók voltak. A szak­­szervezetek, a nők, az ifjúság és diákság, a jogászok, a par­lamenti képviselők, a parasz­tok, a vallási szervezetek és csoportok, valamint a BVT kultúrbizottságának képvise­lői fejtették ki nézeteiket és álláspontja arról, hogy a különböző szervezetek, tömegek miként segíthetik a Béke-világtanács nagy­szerű programjának meg­valósítását, amely az egész világ békéjének megterem­tését, a népek szabadságát és a függetlenséget írta zászlajára. A találkozókon elhangzot­tak egyértelműen arról tanús­kodtak, hogy a békeharc kép­viselői jól ismerik azokat az okokat, amelyek a háborúkat kirobbantják, a visszás nem­zetközi helyzeteket okozzák, és milliókat nyomorra, jog­­fosztottságra ítélnek. Szinte minden hozzászóló az igazi okok feltárására, a népek na­gyobb összefogására buzdí­tott, a függetlenségi harc és a szolidaritás fokozása mellett foglalt állást. Palesztina küldötte mon­dotta el a szakszervezeti moz­galomról: — Más a célja és feladata a szocialista, a kapitalista és a függetlenségükért, az ag­resszió ellen küzdő más orszá­gok szervezeteinek. A harma­dik csoportba tartozók sorsa a legnehezebb. Nálunk munka­nélküliség van, nincsenek gyáraink, üzemeink, ahol dol­goznánk. Gyakran ház sincs, amelyben lakjunk, családja­ink nélkülöznek. Iskola sincs, ahol gyermekeink tanulhat­nának. A könyvet sem ismer­jük ... — Mi magunk is küzdünk, de sorsunk változásáért sokat tehetnek a különböző or­szágok munkásai, szakszer­vezeti mozgalmai, ha az egész világ munkássága egyesíti harcát, szolidaritását. Az ifjúságot képviselők fó­rumán fogalmazódott meg: örvendetes, hogy az ifjúság követi a világ haladó mene­tét. Bátran szembeszáll az el­nyomás, a kizsákmányolás évszázados hagyományával. Arra kell azonban törekedni, hogy többet megtudjanak a világ minden országában az igazi okokról, amelyek ma­gukban hordozzák az emberi­ség létét veszélyeztető termo­nukleáris háborút. Lakatos Tibor, a gyermek- és serdülőkori szervezetek nemzetközi bizottságának (CIMEA) főtitkára arról szólt a fiatalok tanácskozásán, hogy sok millió nő, gyermek és serdülő fiatal szenved az amerikai imperializmustól azért, mert a század nagy­szerű­­vívmányait pusztí­tásra használja. Ez ellen minden erővel har­colnia kell a fiataloknak is. A szervezet nevében javas­latot terjesztett elő, hogy a BVT a nemzetközi gyermek­napon forduljon felhívással a világ összes szervezetéhez, hogy szervezzenek szolidari­tási akciót a háborútól, az el­nyomástól szenvedő gyerme­kek sorsa iránt. A vallási csoportok talál­kozóján minden világrész és a különböző társadalmi rend­szerben élő egyházi és vallá­si csoportok képviselői részt vettek. Magyar részről a töb­bi között jelen volt Beresz­­tóczy Miklós, az Országos Béketanács katolikus bizott­ságának főtitkára, dr. Ijjas József kalocsai érsek, dr. Finta István református püspökhelyettes és dr. Káldi Zoltán evangélikus püspök. Az egyházi személyiségek és szervezetek képviselői hoz­zászólásaikban egységesen hangsúlyozták, hogy cselek­vően támogatják a Béke-vi­lágtanács törekvéseit. Dr. Gerhardt Bassarak, a berlini Humboldt Egyetem professzora, a keresztény bé­kekonferencia nemzetközi titkára méltatta a BVT nagy­szerű munkáját, egyetértéssel fogadta, hogy a célok meg­valósításáért a nagyobb ösz­­szefogásra szólít minden erőt. A békekonferencia Varsó, Helsinki, Berlin után most Budapesten is megerősíti: kész szövetséges alapra lépni a békéért, a haladásért vívott nehéz küzdelemben — mon­dotta. Tudjuk, hogy az ala­pok eltérők, de a cél közös és ez összeköt bennünket. Bármely felekezethez, vi­lágnézethez , tartozunk, erőnket most arra kell összpontosítani, hogy meg­szüntessük és elkerüljük a háborút. Ehhez azonban nem elegen­dő a jó szándék, a békehan­gulat, a lelkesedés. Mert sok­évi harc után is csak nagyon lassan közeledünk a célok megvalósításához. A küzdel­met sok nehézség, visszaesés követi. Minden embernek látnia kell, hogy a háború az egész világon összefügg. Tehát azon kell a béke erőinek fáradoz­ni, hogy a háború okai meg­szűnjenek. Ez egyet jelent az imperializmus elleni harccal. Csak ezen az úton át való­sulhat meg a szociális igaz­ság, az emberi jog, a haladás. Metropolitan Pimen, a pravoszláv (Szovjetunió) egy­ház képviselője mondotta: — Aki a békét szolgálja, az az emberiséget szolgálja. Vannak megoldatlan, rende­zetlen és megoldásra váró kérdések az egész világon, Európában is. Jogilag el kell ismerni a két Németországot, ratifikálni kell a békeszerző­dést, arra kell kényszeríteni a portugál kormányt, hogy hagyja abba fajüldöző, kolo­­nializáló politikáját Afriká­ban. Ezek rendezése a továb­bi béke feltételei Európában. Az itt élő népek, a Szov­jetunió, a szocialista orszá­gok sokat fáradoznak a tar­tós béke megteremtésén. Az itt élő népek példáját ad­hatják a békés egymás mel­lett élésnek, annak, hogy ho­gyan kell az emberi észt a nemes célok elérésére fel­használni. H. I. Kosztrúzás a Hősök terén A Béke-világtanács buda­pesti közgyűlése alkalmából szombaton délelőtt koszorú­­zási ünnepség volt a Hősök terén, a Magyar Hősök Em­lékművénél. A Béke-világ­ HÉTFŐ: Az osztrák és a svájci valuta felértékelése. — Tár­gyalások Brüsszelben a brit belépésről. KEDD: Folytatódik India és Pakisztán diplomáciai viszálya. SZERDA: Amerikai gépek ismét bombázzák a VDK terü­letét. — Az NDK és Nyugat-Berlin képviselőinek 5. talál­kozója. CSÜTÖRTÖK: A Béke-világtanács közgyűlése Budapesten. — Sorozatos személyi változások Kairóban. PÉNTEK: Brezsnyev beszéde Tbilisziben. — Arabközi ta­nácskozások, további személycserék az egyiptomi fővárosban. SZOMBAT: A szlovák pártkongresszus. — A lengyel veze­tők magyarországi látogatása, így látja a hetet kommentátorunk. Réti Ervin: Kérdőjelek Brüsszeltől Kairóig Ez a hét úgy indult, hogy a hírmagyarázók elővették a tollat, de cikkírás helyett szá­molni kezdtek. Az új valuta­­árfolyamokat tanulmányoz­ták, hiszen felértékelték az osztrák schillinget és a sváj­ci frankot, a nyugatnémet márka s a holland forint át­váltási árfolyamai pedig „le­­begővé” váltak. Ami gyakor­latilag csaknem ugyanazt je­lentette, mivel kevesebbet adnak a dollárért. Mindez természetesen nem csupán a turisták, bankszak­emberek s az export-import ágazatban­­ tevékenykedők ügye, hanem elsőrendű politi­kai jelentőségű is. A tulaj­donképpen nem váratlan, mégis meglepő hirtelenséggel tanács elnöksége és titkársá­ga — Romes Csandra főtit­kárral az élen — helyezték el a kegyelet és a hála koszorú­ját az emlékmű talapzatára, ahol ifjúgárdisták álltak dísz­őrséget. (MTI) kitört valutaháború azt mu­tatja, hogy mélyreható ellen­tétek vannak egyrészt az Egyesült Államok s a nyu­gat-európai országok, más­részt a Közös Piacon belül is. Ezt az amúgy sem egyszerű képet tovább árnyalja, hogy éppen most próbálkozik Lon­don a döntő rohammal, amelynek célja „betörni” a Hatok félve őrzött erődít­ményrendszerébe. Közben a gazdasági ügyek itt is elvá­laszthatatlanul összefonód­nak a politikai vetülettel: a brit tárgyaló delegációnak félszemmel illett a héten le­bonyolított helyi választások­ra is figyelni. Ezeken pedig hosszú idő után megfordult az irányzat, az ellenzéki Munkáspárt jelentősen előre­tört, a brit átlagpolgár foko­zódó elégedetlenségéről adva hírt. Bizonyos lényeges kérdé­sekben az erjedés azonban — úgy tűnik — még nem indult meg. Legalábbis, amikor a napirenden levő európai biz­tonsági konferencia ügyéről esett szót a Közös Piac mi­niszteri értekezletén, az állás­­foglalások negatívak voltak. A jelek szerint a nyugati ha­talmak változatlanul a „nyu­gat-berlini tű fokán” szeret­nék először átvinni kontinen­sünk biztonságának ügyét — viszont elzárkóznak minden ésszerű kompromisszumtól a A mosonszentmiklósi Kos­suth Művelődési Házban a szabadszombatos rendez­vénysorozatnak különösen ünnepélyes hangulata volt pénteken este. A műsor Czi­­gány Jenő „Győr történelmi nevezetességei” című, diave­títéssel illusztrált előadásával kezdődött, ez főként a fiatal hallgatók körében keltett nagy érdeklődést. Azután Németh András, a megyei Népművelési Tanács­adó vezetője ismertette a lib­­resszóban „A 700 éves Győr” ünnepi rendezvényeit s a győri nyár programjának ki­emelkedő eseményeit. Az est fénypontja az or­szágos „Kiváló intézmény” pályázaton nyert oklevél és jutalom átadása volt a Kos­suth Művelődési Háznak, az egyetlen intézménynek a me­gyében, mely megkapta ezt a címet. Zuber Titusz, a me­nyugat-berlini megoldást il­letően. Így pozitív cselekede­tek és haladás helyett egy önmagába visszatérő körívet zárnak be. Ez a magatartás nem sok jóval biztat a NATO nemsokára esedékes lissza­boni tanácsülése előtt. Min­denképpen helyénvaló volt tehát, hogy Brezsnyev a Szov­­jet-Grúziában elmondott be­szédében ismételten sürgette az európai kibontakozás elő­mozdítását. A szovjet párt fő­titkára ebből a szemszögből foglalkozott a Szocialista In­­ternacionálé május végén Helsinkiben összeülő tanács­ülésével és hangoztatta: a szociáldemokrata pártok po­litikáját aszerint lehet meg­ítélni, hogyan foglalnak ál­lást a döntő nemzetközi kér­désekben. Brezsnyev megis­mételte a XXIV. pártkong­resszus javaslatát az Európa középső részében elhelyezett fegyveres erők és a fegyver­zet kölcsönös csökkentésére. Sürgette az ez irányú tár­gyalások megindítását. Aminthogy hazánk főváro­sában is sok szó esett Euró­páról. A Béke-világtanács közgyűlése, amelynek alkal­mából hazánk fővárosába se­reglett a nemzetközi béke­mozgalom vezérkara és szá­mos kimagasló személyisége, a világproblémákkal egye­temben nagy figyelmet fordí­tott földrészünk problémai­gyes tanács művelődésügyi osztályának népművelési cso­portvezetője adta át az okle­velet Sárosi Lajosnak, a mű­velődési ház társadalmi veze­tősége elnökének. Hangsú­lyozta Zuber Titusz, hogy nem volt könnyű eleget tenni az előírt feltételeknek, alapos munka, társadalmi összefo­gás jutalma az országos elis­merés, melyet a megyei ta­nács és a járás rendkívüli ju­talommal is megtoldott. Sárosi Lajos átvette az ok­levelet, majd emlékeztette a megjelenteket, hogy tíz évvel ezelőtt még kacsaúsztató állt a művelődési ház helyén. Sok-sok fáradozás, lelkes ösz­­szefogás eredményeként ké­szült el az épület, úttörőktől nyugdíjasokig a község egész lakossága részt vett az építés­ben. Valamennyi társadalmi szerv támogatása, a közös ügyszeretet s nem utolsósor­ban Karácsony Géza immár nak megtárgyalására is. Az érdeklődés természetesen, az eseményből következően is szerteágazó volt. Nem keve­sebbszer esett szó az indokí­nai válságról, amelyről az egyik legilletékesebbtől kap­hattunk információt. Binh asszony, a DIFK külügymi­nisztere, a szabad Dél-Viet­nam diplomáciájának kiemel­kedő személyisége is Buda­pestre érkezett. Vagyis: iga­zán nem panaszkodhattunk külpolitikai eseménytelenség­­re itthon sem, megint házhoz jött a világpolitika. A hét végére a Közel-Ke­let került előtérbe. Egyelőre túl sok a kérdőjel ahhoz, hogy megalapozott kommen­tárt fűzhessünk a személyi változásoknak szinte lavina­szerű folyamatához. Szadat elnök nyilatkozatából az tűnt ki, hogy belső harcra került sor a legfelső egyiptomi veze­tésben, amelynek során szá­mos olyan vezetőt félreállí­­tottak, letartóztattak, akinek nevét jól ismerte a világ. Nyilván e változások ösztö­nözték a szudáni, szíriai és líbiai vezetőket a kairói vil­lámlátogatásokra, amelyekről részletek egyelőre nem állnak rendelkezésünkre. Amint ez ilyenkor szoká­sos, a világsajtó egy része ta­lálgatásokba kezdett. A pro és kontra vélemények azon­ban legfeljebb írójuk állás­kilencéves lelkes irányító te­vékenysége, szervező­készsé­ge formálta, gazdagította a sokrétű kultúrmunkát olyan eredményesen, hogy a Műve­lődésügyi Minisztérium, a KISZ KB és a SZOT minő­sítése alapján megkapta az intézmény a kiváló címet. Karácsony Géza köszöne­tet mondott mindazoknak, akik részesei voltak annak a tízéves munkának, amelynek eredménye a mostani ünnep. Az elismerés kötelezettséget is jelent, de lehetőséget is a még színvonalasabb műkö­déshez, hisz a pénzjutalom­ból kiegészíthetik a felszere­lést (nagyképernyős tévé, dia­vetítő, stb.), s létre­hozhatják a nyári kerthelyiséget, régi vágya ez a községnek. A szabadszombatos prog­ram ajándékműsorral ért vé­get: a győri Arra­bone-együt­tes mutatta be Szamártesta­mentum című összeállítását, pontját vagy netán vágyait tükrözik, tehát semmiképpen sem vehetjük a kombináció­kat ellenőrzött, megalapozott tényeknek. Az okfejtések már abban is eltérnek, hogy egyik részük kizárólagos egyiptomi belügynek tartja a történte­ket — itt is megoszlanak a nézetek: alapvetően politikai vagy inkább személyi vi­szályról beszélhetünk-e —, a többiek viszont összefüggés­be hozzák a fejleményeket a legutóbbi nemzetközi jellegű vonatkozásokkal, például Ro­gers amerikai külügyminisz­ter közel-keleti látogatásával. A perdöntő természetesen az, hogy miként alakul Kairó tettekben kifejeződő politi­kája. A nemzetközi politiká­nak olyan ideggócában, mint a Közel-Kelet, ahol nagy he­vességgel folyik az imperia­lista és antiimperialista erők harca, elsősorban ennek a küzdelemnek alakulásán mérhetjük le minden válto­zás, személycsere kihatásait. Mivel magam is jelen voltam a Béke-világtanács közel-ke­leti kérdésekkel foglalkozó bizottságában, helyénvalónak érzem idézni az egyik ott el­hangzott indiai felszólalást: „Őszintén remélem, hogy a Kairóban bekövetkezett sze­mélyi változások nem fogják kedvezőtlenül befolyásolni az EAK részvételét az imperia­lizmus elleni küzdelemben.” KISALFÖLD .­ A katonai tanács ülése Berlin (MTI) a Varsói Szerződés egye­sített fegyveres erői közös intézkedési tervének megfe­lelően. Ivan Jakubovszkij marsallnak, a Varsói Szerző­dés egyesített fegyveres erői főparancsnokának veze­tésével május 12. és 15. kö­zött Berlinben megtartották az egyesített fegyveres erők katonai tanácsának ülését, valamint a Varsói Szerződés­hez tartozó tagállamok had­seregei vezető testületének értekezletét. Az ülés, illetve az értekez­let i­rán áttekintették az egyesített fegyveres erők operatív és harci felkészült­ségének helyzetét, valamint az egyesített fegyveres erők harci készségének további fejlesztésével összefüggő kér­déseket. A résztvevők vala­mennyi kérdést baráti lég­körben, a kölcsönös egyetér­tés szellemében vitattak meg. Jakubovszkij marsall, a katonai tanács tagjai, vala­mint a Varsói Szerződéshez tartozó országok hadseregei­nek vezető képviselői szom­baton hazautaztak az NDK fővárosából. A vendégeket Karl Heinz Hoffmann had­seregtábornok, az NDK nem­zetvédelmi minisztere, vala­mint Viktor Kulikov tábor­nok, az NDK-ban állomásozó szovjet hadseregcsoport fő­­parancsnoka búcsúztatta. Je­len volt Pjotr Abraszimov berlini szovjet nagykövet is. (TASZSZ) 1971. május 16., vasárnap Nagy részvéttel eltemették Erdei Ferencet Végakaratának megfele­lően szombaton szülővárosá­ban, Makón a református te­metőben nagy részvéttel bú­csúztatták el Erdei Ferenc Kossuth-díjas akadémikust, országgyűlési képviselőt, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének tagját, az Országos Szövetkezeti Ta­nács elnökét, a Magyar Tu­dományos Akadémia főtit­kárát. A gyászszertartáson a hozzátartozókon kívül részt vettek és a koporsó mellett díszőrséget álltak a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának, a Magyar For­radalmi Munkás-Paraszt Kormánynak, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak, a Magyar Tudományos Akadémia elnökségének, az Országos Szövetkezeti Ta­nácsnak a képviselői, tudo­mányos és társadalmi életünk számos vezetője. Eljöttek a végső tiszteletadásra az el­hunyt munkatársai, barátai, ismerősei, Csongrád megye és Makó város számos veze­tője. A gyászszertartás a szegedi zenebarátok kórusa által elő­adott gyászdalokkal kezdő­dött. Elsőnek Fehér Lajos, a Magyar Szocialista Munkás­párt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács el­nökhelyettese mondott gyász­beszédet. — Fájdalommal és tiszte­lettel búcsúzom Erdei Fe­renctől, a baráttól, a harcos­társtól, akivel egy ügyért s egy eszméért küzdöttünk. Tá­vozása szocialista hazánk sú­lyos vesztesége — mondotta bevezetőjében. Méltatta az el­hunyt életútját. Megemléke­zett közéleti tevékenységé­nek legfontosabb állomásai­ról, arról, hogy a kommunis­tákkal együttműködve milyen áldozatkész munkát fejtett ki életében a nép jólétének emeléséért, a szocialista me­zőgazdaság megteremtéséért. Azután dr. Erdey-Grúz Ti­bor akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia elnö­ke az MTA nevében mon­dott búcsúztatót, majd dr. Bartha Tibor református püspök szólt a gyászolókhoz. Szabó Jánosné nyugdíjas a munkásmozgalom makói ve­teránjai, valamint a helybeli hagymatermelők nevében bú­csúzott a város nagy fiától. A szülőváros népe, Makó politikai, társadalmi, gazda­sági szervei, a környék, Csongrád megye lakosai ne­vében dr. Forgó István, a városi tanács elnöke búcsú­zott az elhunyttól. A ravatalozónál tartott gyászszertartás után a gyá­szolók menete a sírhoz vo­nult, ahol Szűcs Ferenc ve­zérőrnagy a család, a bará­tok, ismerősök, tisztelők ne­vében vett végső búcsút. A koporsót a gyászinduló hangjai mellett bocsátották a sírba, majd koszorúkkal a kegyelet és a gyász virágai­val borították el a sírhantot. (MTI) Elismerés Dolosoltszentmiklósnak O­klevél és jutalom

Next