Kisalföld, 1971. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-03 / 129. szám
Az ÉN és mi ÜL EGY KIVÁGOTT FÁN az elefánt és az egér — mesélte a viccet a nagyobbik fiam, figyelmeztetve, hogy favicc lesz. Nos, arra megy a zsiráf, kérdezi, ki döntötte ki ezt a hatalmas fát? Hát én! — vágja rá a kisegér. A zsiráf elcsodálkozik. Egészen egyedül? !i igen — dadog most már megszeppenve a kisegér —, csak egy kicsit segített az elefánt is. Ez az inkább tanmese, mint vicc (Aesopus mintájára) jutott eszembe a minap is, amikor nyilatkozni hallottam egy gazdasági vezetőt: „Felhoztam közepes szintre a szövetkezetét.” Ismerve a körülményeket, vitathatatlan, hogy az új vezető irányításával van eredményjavulás, ismerve az embert is, inkább volt ez tőle egy rosszízű kiszólás, mint a közösség szorgalmának valóságos lebecsülése. Csakhogy nem először hallani manapság, még jó szándékkal is, megalapozott dölyf nélkül is, ilyen rosszízű kiszólást. Például milliós nagyságrendű gazdasági eredmények említésekor: „sikerült elérnem”, vagy „sokat veszekedtem, kínlódtam, de megvettem a gépet”, és még sorolhatnánk mindazokat, amelyeknek tudója, ismerője, sőt általában közvetve intézője is a gazdasági vezető, mert végső soron nem is lehetne másként. A jó vezető valóban szíve-lelke az üzemnek, minden lényeges ténykedés mozgatója, akkor is, ha a gyakorlatban a végrehajtó a negyed- vagy ötödszámú beosztott. De próbáljon meg eredményességről beszélni, ha az őt segítő vezetőgárdából bármelyik is nem hajtja végre pontosan, lelkiismeretesen a feladatát. Próbáljon évről évre csak előbbre lépni, ha lanyhul a munkásgárda kitartása, ha az értékes munkára szánt időt fegyelmezetlenségek intézésével kell tölteni. Próbálja meg kiharcolni a gépet, ha távollétében a helyettes és még sokan mások nem végzik el lelkiismeretesen a tennivalókat. Szó sincs arról, hogy az üzemi, szövetkezeti vezetők valójában nem ismerői, tudói az imént említett törvényszerűségeknek, a kölcsönös egymásrautaltság fontosságának. Sőt, igen kevés kivétellel, ügyelnek az üzemi demokrácia megtartására, a munkások megbecsülésére, mert érzik, hogy ha sarkalatos változást hoz is irányításuk, akkor sem helyénvaló saját személyük, az ÉN túlhangsúlyozása. A jó eredmények okozta örömben — előfordul — megeshet némi szerénytelenség. Csak ha elmarad a felismerés, ha figyelmeztetés nélkül egyre többször mondogatja, hangsúlyozza a vezető saját rosszul értelmezett fontosságát, végül valóban kezd megfeledkezni beosztottainak értékéről, mint nélkülözhetetlen támaszról, a munkásokról, mint minden nagyszerű eredmény végső szülőiről. ÉS ÚGY JÁR, mint a kisegér: meggyőződéssel hiszi, hogy azt a nagy fát elefánt nélkül is képes kidönteni. De magára döntheti ... GSZM Nyugodt készülődés Alig egy hónap választ el bennünket az aratástól. A gazda szeme naponta figyeli, őrködi a vetést, miként duzzad a kalász, lesz-e elegendő kenyérnek való. A napokban hullott csapadék enyhítette a gazda gondját, frissítette, gazdagítja a határt. Hogyan készülnek a termés betakarítására, az aratásra a közös gazdaságok, ezt néztük meg néhány termelőszövetkezetben. GYŐRSÖVÉNYHÁZ, Búzakalász Termelőszövetkezet. A szerelőműhely udvarán kombájnok, bálázógépek. Közelebb a műhelyhez, mint eddig. Ez a közelség jelzi: készítik a gépeket az aratásra. Két kombájn már sorban áll, jelezve: miattuk már holnap is kezdődhetne az aratás. Az eső esik, műhelybe kényszerítette a szerelőket. A műhelyvezető, Varga László mondja: — Az idén hat kombájnnal aratunk. Négy még javítás alatt van, de néhány nap múlva azok is készen lesznek. Jönnek a szerelők is, meg Eőri József gépcsoportvezető. Mondják, hogy egy SZK—3- ast selejteztek, öreg masina volt már, alkatrészeit felhasználják a többiek javításakor. — Nem lehet kapni új alkatrészt? — kérdezem. — A kombájnokhoz van alkatrész — majdnem egyszerre mondják. — Az AGROKER jól berendezkedett az idén. A bálázógépekkel van baj. Az NDK-beli bálázókhoz nincs kardántengely, s a szovjet bálázóhoz nincs tömörítő hajtókar. Úgy segítettek magukon, hogy a törött (Folytatás a 2. oldalon.) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKI AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TAKÁCS LAPJA GYŐR, 1971. JÚNIUS 3., CSÜTÖRTÖK ★ XXVII. ÉVFOLYAM 129. SZÁM Fél hegy JÖN A ÚJ POLLPACK Mit eredményez a megszokás, egy új termék megismerése? Nem is olyan régen, amikor a Győr-Sopron megyei Tejipari Vállalat megjelent az üzletekben a műanyag tasakos, az úgynevezett polipackos tejjel, a fogyasztók ugyancsak idegenkedtek tőle. A gyártók egy ideig eredménytelenül bizonygatták, hogy a műanyag tasakban forgalomba hozott tej higiénikusabb mint a kannából árusított, könnyebben szállítható és tárolható. Amikor megjelent a tasakos tej, a háziasszonyok attól féltek, hogy majd eltűnik az üzletekből a hagyományos kannás tej. Nos, most fordított a helyzet. Éppen azt kifogásolják a vásárlók, hogy nem lehet kapni elegendő félliteres tasakos tejet. Nem lehet kétséges, a háziasszonyok meggyőződtek róla, hogy csakugyan a kényelmüket szolgálja az új termék, már ragaszkodnak hozzá. De valójában miért nincs elegendő félliteres tasakos tej? A Győr-Sopron megyei Tejipari Vállalattól megtudtuk, hogy időközben megsokszorozódott a polipackos tej forgalma. Ma naponta mintegy 55—60 000 liter tasakos tejet szállít a vállalat a győri és Győr környéki fogyasztóknak. Csupán ennyi gyártására van mód, a vásárlók viszont ennél többet vennének. A műanyag tasakos tejet töltő gép óránként 3000 zacskó tejet tud megtölteni a literes, és ugyanannyit a félliteres zacskókból is. A Tejipari Vállalat felajánlotta az élelmiszerüzleteknek, hogy forgalomba hoz 2,5 deciliteres műanyag flakonokban is tejet. Egyelőre így pótolja a félliteres tasakos tejet. (Várható, hogy a gyári dolgozók ugyanúgy megkedvelik majd a negyedliteres flakonokat, mint a félliteres, műanyag tasakos tejet.) A Győr-Sopron megyei Tejipari Vállalat megrendelt az NDK-ból egy új polipackos gépet. Várhatóan a III. negyedévben megérkezik az új berendezés, és a vállalat gyarapítani tudja a félliteres, műanyag tasakos tej termelését. F. J. Florasca, Vegasca Táppal keverik a földet A régi Egyiptomban nagy becsülete volt a humusznak, a görög és római palotákat, a fáraók sivatagi sírhelyének környékét ritkaszép dísznövények díszítették. A földkeverékek összetételének titka apáról fiúra szállt, s a középkorban nagyon vigyáztak arra, hogy a konkurrencia meg ne tudja. Később még inkább elterjedt a dísznövény-kultusz, majd 150 éve megkezdődött az üveg alatti zöldségkertészkedés. A mesterséges földkeverékek iránt az igény fokozatosan megnövekedett. Hazánkban az első mesterséges, egységes tőzegalapanyagú föld- és tápanyagkeverékek gyártását a Győr- Sopron megyei Talajerőgazdálkodási Vállalat kezdte meg a Budapesti Kertészeti Egyetem tudományos munkatársainak, kutatóinak irányításával. Azóta az egész országban elterjedtek a vállalat Florasca nevű ömlesztett és csomagolt földkeverék készítményei a kertészetekben, és a városi lakások balkonládáiban, virágcserepeiben, a Vegasca pedig a zöldségtermesztésben. Szépítsuk életünket Kedden délután Budapesten a kertészeti egyetemen a föld- és tápanyagkeverékek kertészeti alkalmazásáról tanácskoztak az egyetem, és a Győr-Sopron megyei vállalat szakemberei, mintegy félszáz érdekelt vendég részvételével. (Folytatás a 2. oldalon) Ünnepi könyvhét Ismerős a gép, a gyári munka Földeák János Csornán Kétszeresen emlékeztes marad június elseje a Soproni Ruhagyár csornai telepének életében. Délelőtt alakult meg — Szabó Mária vezetésével, egyelőre 200 kötettel — a szakszervezeti letéti könyvtár, délután pedig Földeák János író találkozott ott 25—30 dolgozó lánnyal, asszonnyal. Ez volt az első író-olvasó találkozó a gyáregységben. — Úgy érzem magam, mintha hazajöttem volna — kezdte a beszélgetést a vendég —, hisz a felszabadulásig magam is gyárban dolgoztam, ismerős a gép, a gyári munka. Negyvenöt után pedig pár évig — talán furcsán hangzik— vezérigazgató voltam a Papír-nagykereskedelmi Vállalatnál. Az én korosztályombéliek még emlékeznek: akkoriban sok olyan munkát vállaltunk el, amit előzőleg nem tanultunk. De a segíteni akarás, a cél ismerete akkor megsúgta, mit hogyan kell tenni. — Apám segédmunkás volt, csak négy polgárit végezhettem. Nyomdász akartam lenni, de akkor éppen zárolták az utánképzést, így a könyvkötészetet választottam. Mert arra megtanított a nagybátyám, hogy csak szervezett munkások közé menjek. Egy illegális irodalmi esten hallottam Gellért Lajos színész tolmácsolásában két Ady-verset: az Álmodik a nyomor és A proletárfiú verse címűt. Ez a két vers értette meg velem, hogy a költészet nemcsak romantika, szerelem, líra. Úgy kezdtem hát verset írni, hogy osztályom törekvéseit, vágyait fogalmazzam meg. 1934-ben jelent meg az első versem — Illyés Gyula jóvoltából — a Népszavában, mely később rendszeresen közölte novelláimat is. Nehéz esztendők voltak már mögöttem: a gazdasági válság, munkanélküliség, nyomor. írni azért kezdtem, s egész életemben mindent azért vállaltam, és igyekeztem jól, becsületesen elvégezni, hogy azok a szörnyű körülmények ne térhessenek vissza soha. A felszabadulás után nem is az volt az első gondom, hogy mit írjak, hanem, hogy mit tegyek. Voltam szb-titkár (akkoriban ez sokkal nehezebb volt, mint ma), iparigazgatási főelőadó, lapszerkesztő, s mint mondtam, vezérigazgató és az Irodalmi Alap igazgatója. Korom szerint nyugdíjas vagyok már, de íróként nem. Az írást nem hagyja abba az ember addig, míg le tud írni két ép mondatot egymás után. — Tizenhat kötetem jelent meg, fele vers, hét regény és egy elbeszéléskötet. Világéletemben egy dolog érdekelt: a dolgozó ember, a társadalomnak az a része, mely igazabb, szabadabb jövőért dolgozik. Elkötelezettje vagyok a szocializmusnak, kötelességemnek érzem meggyőzni az eszme igazáról azokat, akik még vonakodnak tőle. Három fő téma foglalkoztat: a nők élete (nem vagyok elégedett az eddig megvalósult egyenjogúsággal), a fiatalok (nem értek egyet azzal, hogy a külsőségek — frizura, ruha — meghatározók volnának), s azok típusa, akik elfelejtik, honnan jöttek, és nagyon gyorsan „úri allűröket” vesznek fel. — Most egy regényen dolgozom, címe: Négyszer kopogtak az ajtón, hőse egy munkásnő. Az asszonyok nevében Szabó Irén szb-titkár köszönte meg a tanulságos, érdekes beszélgetést. — mi — ARA: 80 FILLÉR F ffllEIP A Győr-Sopron megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat, a dorogi, a soproni, valamint a Veszprém, Fejér, Somogy, Vas és Zala megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalatok vezetői létrehozták a Pannonpoop nevű társulást. Elhatározták, hogy tájékoztatják egymást árubeszerzési lehetőségeikről, üzletpolitikai tevékenységükről, és árpolitikájukról. Céljuk, hogy egymást segítve javítsák a lakosság ellátását. A nyolc dunántúli élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat a fogyasztási igények színvonalasabb kielégítése végett — meghatározott időközben — tapasztalatcsere-értekezletet tart. Az említett feladatok ellátására igazgatótanácsot, kereskedelmi és közgazdasági bizottságot létesítettek. Állomás összefogással Mint nemrég megírtuk, Győrött, a Révai utcában, a Vörös Csillag mozi mögött elbontották a szükséglakások céljára fenntartott barakképületet. A Volán 19-es Vállalata ott alakítja majd ki a győri autóbuszok végállomásait. A munkát azonban késlelteti, hogy a vállalat nem tudja beszerezni az alumíniumvázas forgalomirányító fülkét. Az állomás kialakításához ugyanis pihenőhelyet akar létesíteni, hogy dolgozóit kihozza a Szabadság téri pincéből. A végállomás kialakításához egyébként közművesítési és csatornázási munkákat is el kell végezni a Révai utcában. A győri vállalatok összefogására lesz szükség ahhoz, hogy a Volán 19-es Vállalata mielőbb megvalósíthassa tervét. Mentsük meg ipari műemlékeinket! Szerda délelőtt folytatták Győrött, a városi tanácsháza dísztermében a műemléki albizottságok VI. országos értekezletét, melyen dr. Csernitzki Gyula, Győr megyei Város Tanácsának elnöke, később pedig Kecskeméthy István, a Győr-Sopron megyei Tanács elnökhelyettese elnökölt. A tartalmas vitában felszólalt Czigány Jenő, aki kiemelte, hogy a második világháború zivatarában sok érték pusztult el Győrött, mégis, ma az ország egyik legjelentősebb műemlék városa. A győri műemlékvédelem egyidős a magyar műemlékvédelemmel, hiszen már 1874- ben Győrött tartották a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűlését. Akkor határozták el, hogy a „történelmi és művészeti értékekben gazdag város 20—25 értékes objektumát vörös márványtáblára vésett szöveggel jelölik meg a jövőbeni fokozott védelem érdekében.” Sajnos, a kezdeti felbuzdulást nem követték tettek, s több nagyértékű győri műemlék ment tönkre. Csak a felszabadulás után indult meg értékeink tervszerű megőrzése. Mi, győriek életet vittünk az eddig kihasználatlan műemlékek falai közé — mondotta — ezáltal hatásosan védjük meg azokat a rongálódástól és pusztulástól. A Győr városi (Folytatás a 2. oldalon.) A győri patikamúzeum falképeit és festett stukkóit restaurálja Marotz László, az Országos Műemlék Felügyelőség munkatársa. A munka körülbelül három hétig tart, utána megnyitják a patikamúzeumot. (Nagy Éva felv.)