Kisalföld, 1971. augusztus (16. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-01 / 180. szám

1971. augusztus 1., vasárnap A Varázsfuvola az Isis-szentélyben 7 is évvel ezelőtt, 1961 nyarán kezdődtek Szombat-­­helyen az immár hagyományos Savaria rendezvények. A­­ Claudius által alapított város (régi nevén Colonia Claudia­­ Savaria) utcáin négyezer jelmezes felvonuló keltette életre látványos történelmi karneválon Szombathely kétezeréves múltjának legérdekesebb fejezeteit Septimius Severus csá­szárrá választásától kezdve (ez az esemény Savariában zaj­lott le), a város 1945-ös felszabadulásáig. A karnevál mellé sorakoztak később a helyreállított Isis szentélyben rendezett Varázsfuvola előadások. Ugyanitt mu­tatták be Gluck: Iphigenia a tauroszok földjén című operá­ját; később a tavaszi táncversenyekkel, képzőművészeti ki­­állításokkal, végül a nyári egyetem programjával bővült a színvonalas, sokrétű rendezvénysorozat. A „SAVARIA’71” főszezonja ismét rangos műsorokat ígér a Szombathelyre utazóknak. A július 16-án nyílt „Nyugat­magyarországi könyvművészeti kiállítás” Győr-Sopron és Vas megye közös rendezésében azokat az értékes könyvművészeti alkotásokat sorakoztatja fel a Savaria Múzeumban, amelyek a XV. század végétől a nyugati magyar városokban épség­ben fennmaradtak. A kiállítás szeptember 19-ig látható. Mozart Varázsfuvoláját augusztus 7-én, szombaton és 8-án,­ vasárnap este Kórody András vezényli az Isis szentély sza­­­­badtéri „színpadán”, a szerző által megálmodott természetes­­ külsőségek valóban varázsos hangulatú környezetében. A Varázsfuvola előadásaira hagyományosan (már felen­­­ cedik éve) vendégművészeket hívnak egy vagy két fősze­repre. Az idén Eberhard Büchner, a berlini Állami Opera tenoristája énekli Tamino szerepét, Sarastroét Fred Teschler, a Drezdai Operaház tagja. A Huszár Klára által rendezett mű előadását ezúttal is a Budapesti Operaház művészei vál­lalták a szombathelyi szimfonikusok, a „Savaria ’71” opera­kórus és a szombathelyi balettiskola közreműködésével. Az idei nyár másik jelentős zenei eseménye ugyancsak Mozart nevéhez és az Isis kultuszhoz kapcsolódik. A feledés­ből visszahozott „Thamos, Egyiptom királya” című zenés já­tékot — amelynek szövegét Gebier drámája alapján Deve­­cseri Gábor és Huszár Klára írta — augusztus 14-én és 15-én mutatják be a szombathelyi Iseumban. Még egy jelentős zenei élmény vár a Savaria-látogatókra: az Árpád-kori magyar építőművészet egyik legszebb remeké­ben, Jakon, a román stílusú templom falai közt rendezik augusztus 20-án a jugoszláv „Gallus” Oktett, a Szombathelyi Madrigálkórus és a Szombathelyi Szimfonikusok közös kon­certjét. ------ ---- . ......... .... . /• A Savaria nyári egyetem augusztus 8—23. között számos országból (többek közt az USA-ból is) vár vendégeket művé­szeti, műtörténeti, régészeti előadásaira, nyugat-dunántúli kirándulásaira. S hogy a sport se maradjon ki, szeptember 3. és 6. között a szombathelyi csónakázó tavon nyolc ország hajómodellezői versenyeznek. Ezekre az eseményekre, műsorokra várja vendégeit Sava­ria, s mondja a vendég: Szombathely megér egy utazást! BERTALAN LAJOS Dr. Várkonyi Péter: 1 jfar­ak­kai kajtattok, 131 -1318 A Magyarország című heti­lapban a műből közölt rész­letek nagy érdeklődést kel­tettek, sikert arattak. Az ér­deklődés és a siker magya­rázata kettős. Egyrészt közel­múlt történelmünk olyan te­rületét és témakörét dolgoz­ta fel a szerző, amelyet eddig csak töredékeiben ismert a szélesebb közvélemény, más­részt a feldolgozás módja tö­mör, mégsem száraz, világos és olvasmányos. Most, hogy a Kossuth Könyvkiadó gondo­zásában megjelent kötetet vehetjük kézbe, még inkább megerősíthetjük a hetilap­ban közölt részletek alapján kialakult véleményünket. A szó jó értelmében vett törté­neti munkát nyújt át a szer­ző az olvasónak: tudományos igénnyel készültet, amelyet azonban a szakmán kívül ér­deklődő is élvezettel tanul­mányozhat. A nyolc­ fejezetik, vala­mint bevezetésre és összefog­lalásra tagolt mű a felsza­badulás utáni három eszten­dő magyar—amerikai kapcso­latainak teljest képét adja. Ezen túlmenően azonban fog­lalkozik azokkal a bel- és külpolitikai eseményekkel is, amelyek e viszonyra erőtel­jes hatást gyakoroltak. Rend­kívül érdekes nyomon követ­ni, hogyan bontakozott ki az amerikai kormányzat lát­szat-előzékenységet és tény­leges beavatkozást jelentő, majd később már csak be­avatkozási kísérleteket célzó politikája. Kisebb ,mint pél­dául az amerikai követ és Révai József levélváltása az amerikai gépek engedély nél­küli berepülése ügyében, és nagyobb jelentőségű kérdé­sek (mint a nyugatra hurcolt javak visszaadása) logikus csoportosításával éri el a szerző, hogy az olvasó fokról fokra megismeri az esemé­nyek alkotta folyamatokat, s azok összefüggéseit. Ennek köszönhető, hogy bár a mű nem túl terjedelmes — alig több 250 oldalnál — a témá­ról általa adott kép teljesnek tekinthető. A bővebb tájékoztatást, il­letve a további részletek fel­lelését elősegítő lábjegyzetek­kel, valamint a forrásmun­kák jegyzékével kiegészített kötetet nemcsak a történel­mi kérdések iránt érdeklődők forgathatják haszonnal, ha­nem a széles olvasóközönség is, mert közelmúlt történel­münk egy fontos részletét is­merhetik meg segítségével. (m) s is al Post» _­­ A művésznő maga természetesen örök életére tündér marad mindnyájunknak, akik barátai vagyunk, és akik bűvkörébe kerültünk, de művészete kinőtte a tündérséget... Az emberi élet teljességét adja minden művében, és annak minden részletében,­ ­ mint a természet. Igazi Ünnep az al­kalomhoz méltóan ünnepé­lyes volt pénteken délután Kovács Margit Kossuth-díjas keramikus kiállításának meg­nyitója ■a Xantus Múzeum győri, Alkotmány utcai kép­tárában. Talán ennyi érdeklő­dőt nem is láttam összejönni az utóbbi tíz évben egy győri tárlatnyitón. Ha nem a te­rületében megnövekedett he­lyiségben fogadhatjuk a művészt és alkotásait, el sem fért volna a közönség. Dávid Lajos, a Xantus Já­nos Múzeum igazgatója kö­szöntő szavai után — melyet Kovács Margit nevének em­lítésekor háromszor is meg­szakított a taps — Boldizsár Iván író nyitotta meg a­ ki­állítást. — Akár hiszik, akár nem, én például alig hittem el ön­magamnak, hogy egyszer már megnyitottam egy Ko­vács Margit kiállítást, éspe­dig — és ez a hihetetlen — huszonnégy évvel ezelőtt. Mi mind megöregedtünk egy ki­csit azóta, csak Kovács Mar­git maradt és marad örökké fiatal, művészete még meg is fiatalodott. Akkor így mutat­tam be Kovács Margitot: a tündér... Boldizsár Iván után Módos Dezsőné, Győr megyei Vá­ros Tanácsának elnökhelyet­tese keresetlen, meleg sza­vakkal üdvözölte a város szü­löttét, Kovács Margitot, aki átvéve a piros szegfűcsokrot, meghatottan köszönte meg a kedves, szeretetten fogadta­tást, az őszinte ünneplést. Felejthetetlen élményt ad­tak a megnyitó percei — az ember alig-alig akarta elhin­ni, hogy az ember gyűrű kö­zepén álló, ragyogó tekinte­tű, mindenre figyelő, örömet sugárzó kis tündér — mert valóban ez a legtalálóbb meg­nevezés — 1902-ben született ,a most 700 éves városban. Látni kellett őt ahhoz, hogy az ember megértse a titkát, a kifogyhatatlanságot, mely annyi és annyi csodálatos ke­rámiaplasztika ihletője. A titkot, mely csak a legna­gyobbak sajátja, egy részlet­ből ráismerünk arra, hogy Kovács Margit munkája, s mégsem találunk a sok-sok száz között két egyformát. A szelleme azonos „cserepei­nek” — ahogy ő nevezi őket —, de mindeniknek saját lel­ke van, egyénisége, s asze­rint örül, bánkódik, gondol­kodik, töpreng, játszik, dol­gozik. Mindegyik figurája több önmagánál, az ábrázolt figuránál, légköre van, elin­dítja a fantáziánkat, akarat­lanul láttatja velünk a kör­nyezetet is, a pásztor vilá­gát éppúgy, mint az angyal­káét, s a báránykák körül zöld levegőt, Odüsszeuszék hajója körül a tengert, az öreg halászok mögött a fűz­fákat, s a csendet is. „Varázslat” tanúi vagyunk Kovács Margit kerámiái kö­zött sétálgatva. Azt valósítja meg, ami szinte­ szinte lehe­tetlen: megőrzi a gyermeki látás naívságát és tisztasá­gát, s tökéletes rajztudással, szobrászi felkészültséggel pontosan azt ábrázolja, és úgy, ahogyan a gyermek lát­ja a világot, szépnek. De míg a gyermek csak megpróbálja szépnek rajzolni le anyját vagy a báránykát, vagy a vi­rágot, Kovács Margit e szán­déknak is ura. A vonalak, a formák, a lélek szépségének a külsőt is harmonikussá ne­mesítő belső sugárzása sen­kihez sem hasonlítható bár öntörvényeit követve enge­delmeskednek kezének, ecset­jének. Ez a nyolcadik gyűjtemé­nyes kiállítása é s­ ugyan­csak pénteken kisplasztikái­ból is nyílt bemutató a kép­csarnok győri bemutatóter­mében. Budapesten, Bécsben, Münchenben, Koppenhágá­ban, Párizsban végzett ta­nulmányútjai után az első ön­álló kiállítása 1935-ben volt a pesti Tamás Galériában. Az 1937-es párizsi világkiállítá­son a Diplome d’Honneur-rel tüntették ki, az 1958-as brüsz­­szeli világkiállításon Grand Prix-t kapott, itthon Kossuth­­díjat, kiváló művész címet. Megkérdeztem, hozzávető­leg hány művet alkotott ed­dig, de szám helyett csak azt válaszolta: rengeteget. S ha őt­­magát tündérnek nevez­zük, otthonát minden bi­zonnyal mesepalotának, tün­dérkastélynak mondhatnánk, hisz legtöbb alkotása otthon van, körülötte. Nagyon rit­kán, nagyon keveset adott el belőlük. Fáradhatatlanul dolgozik, gyúrja, formálja az agyagot, festi, égeti. Tulajdonképpen csak kétféle anyaggal dolgo­zik, egy simább tapintásúval és egy gorombább, samottos agyaggal, mely rusztikusabb hatást ad. De a matéria ren­geteg változatosságra ad al­kalmat, engedelmesen követi gondolatait, fantáziáját, mun­kaeszközeit. A színeket, a rajzos ornamentikát részben mázzal, részben más színű agyaggal festi a körplaszti­kákra, reliefekre, faliképekre, edényekre, melyek közül most közel hetvenet látha­tunk a győri képtárban. S íg együtt bontakozik ki igazá rendkívüli gazdagsága elm­e a páratlan tiszta, és töretle életműnek. S így áll össze világa is: a mese, a mitológa a ballada, a népi képzelőőr különböző műfajokban fent maradó üzenete újra foga­lmazva egységes stílusban. Ősi, naiv — szoktuk mon­dani Kovács Margitról, de ő csupán tudatos szemléletét , stílusát határozza meg. Mi­vel arról is meggyőzne, hogy nagyon is érzékenyen, hogy nagyon is együttérzőé látja, figyeli a világot,­­ embereket. Játékosan és me­seszerűen, leegyszerűsítve - de sok jellemet, sok jellemvo­nást, annyiféle lelkiállapot, annyi érzést juttatnak kife­jezésre kerámiái. A régi kép: Kovács Margit nagyo jól ismeri a világot, nagyo mélyen, sokoldalúan ismeri , szereti az embert. Medve Imola „VARÁZSLAT”TANÚI VAGYUNK M­egnyílt Kovács Margit győri kiállítása KENYÉRSZEGŐ ÖREGEK CSÖNDES LAKOMÁJA SZIRÉNKEK Nagy Éva felvételei

Next