Kisalföld, 1971. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-25 / 278. szám

2 I Az őszinte barátság és a kölcsönös megértés jegyében falatóinak a magyar-bolgár kormányfői tárgyalások Sztanko Todorov, a Bolgár Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnöke, valamint kísérete szerdán délelőtt a Hősök terén megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét. Ezután felesége, valamint kí­sérete a főváros nevezetessé­geivel ismerkedett. ♦ Fock Jenő, a Forradalmi Munkás-Paraszt kormány el­nöke és felesége szerdán dísz­ebédet adott Sztanko Todo­rov és felesége tiszteletére az Országház vadásztermében. Részt vettek az ebéden a bol­gár kormányfő kíséretének tagjai is. Magyar részről az ebéden részt vett Németh Károly és Nyers Rezső, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagjai, dr. Ajtai Miklós és dr. Tímár Mátyás, a kormány elnökhe­lyettesei, Bondor József, dr. Dimény Imre, dr. Horgos Gyula, Ilku Pál, Párdi Imre, dr. Szekér Gyula, a kormány tagjai, dr. Várkonyi Péter ál­lamtitkár, a Kormány Tájé­koztatási Hivatalának elnö­ke, Puja Frigyes, a külügy­miniszter első helyettese, s a politikai, a gazdasági élet több más vezető személyisé­ge. Jelen voltak az ebéden a budapesti bolgár nagykövet­ség tagjai. A rendkívül szívélyes, ba­ráti hangulatú ebéden Fock Jenő és Sztanko Todorov po­hárköszöntőt mondott. Losonczi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke szerdán délután az Or­szágháziján fogadta Sztanko Todorovot, és szívélyes, ba­ráti eszmecserét folytatott ve­le. Tegnap délután az Ország­házban folytatódtak a ma­gyar—bolgár tárgyalások. A magyar tárgyaló küldöttséget Fock Jenő, a bolgár tárgyaló delegációt Sztanko Todorov vezette. A kedden megkezdődött és szerdán folytatódott tárgya­lásokon áttekintették a nem­zetközi helyzet időszerű kér­déseit, a két ország kapcsola­tainak alakulását politikai, gazdasági és egyéb területe­ken. A tárgyalások az őszin­te barátság, a kölcsönös egyet­értés jegyében zajlottaké. szófia !’41­ A Vecserni Novila, a szó­fiai esti lap szerdai számá­ban közli budapesti tudósí­tójának jelentését, amely már címében utal a két ország kapcsolatainak a kormányfői találkozót követő várható fejlődésére. A jelentés Fock Jenő és Sztanko Todorov hi­vatalos tárgyalásairól szólva megállapítja: „Újra megerő­sítést nyert, hogy a feleknek teljesen azonos az álláspontja az összes megvitatott kérdés­ben”. Hasonlóan vélekedik az Otecsesztyen Front szerda délutáni kiadása is, amely budapesti jelentésének címé­ben „A bolgár—magyar ba­rátság eleven megnyilatkozá­sának” nevezi a bolgár mi­niszterelnök magyarországi útját. (MTI) Sztanko Todorov bolgár miniszterelnök és felesége, valamint kísérete Budapest nevezetes­ségeivel ismerkedett. Képünkön: bolgár vendégeink a Várban. (MTI Fotó : Vigovszki Ferenc Helv. — KS) Három fontos nap Moszkvában A Centropress szerda kommentárja. A VILÁGSAJTÓBAN, a kül­politikai kommentárok szóhasz­nálatában továbbra is sűrűn szerepel a „békeoffenzíva" ki­fejezés, méghozzá csaknem ki­zárólag­­ a Szovjetunióval kap­csolatban. Brezsnyev Párizsban járt, Koszigín Kanadában és Ku­­bában, Podgornij a Vietnami Demokratikus Köztársaságban és Iránban, hogy csak a közeli múlt néhány emlékezetes uta­zását említsük. És ez ráadásul , az éremnek csak az egyik ol­dala, hiszen Brand krími láto­gatása a példa arra, hogy a világ számos fontos politikai vezetője kereste fel a Szovjet­uniót az elmúlt időszakban. A külpolitikai, a diplomáciai élet rendkívüli élénksége után — pontosabban: azzal párhu­zamosan és azt nyilvánvalóan kiegészítve — most kiemelkedő fontosságú belpolitikai esemény színhelye a szovjet főváros: megnyílt a Legfelső Tanács há­romnapos ülésszaka. Az ülés­szak előtti napon ért véget a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának plénu­ma. Nyilvánvaló, hogy a tör­vényhozás, az állami élet ve­zetői, a hatalmas ország köz­véleményének helyi képviselői a pártplénum elvi döntéseinek realizálásával foglalkoznak­. A Legfelső Tanács ülése a szovjet állam hagyományos számvetése, visszapillantás, egy­szersmind ,előretekintés. Ennek az alkotó kettősségnek volt is­kolapéldája Alekszej Koszigin miniszterelnök referátuma, amely behatóan elemezte a ta­valy véget ért nyolcadik ötéves tervet és ismertette az SZKP XXIV. kongresszusának dönté­sei alapján kidolgozott kilen­cedik ötéves terv legfőbb jel­lemzőit. A XXIV. kongresszus szellemét elsősorban a kilencedik ötéves terv kidolgozási módja és alap­vető célkitűzése tükrözik. Soha ilyen széles társadalmi és tudo­mányos erők nem vettek részt a terv előkészítésében! Koszi­gin nyomatékosan hangsúlyoz­ta: a kilencedik ötéves terv leg­főbb célja a szovjet nép anyagi és kulturális életszínvonalának emelése. A miniszterelnök hosz­­szan szólt a célhoz vezető esz­közökről is. Nem titkolta, hogy a nagy cél érdekében nagy erőfeszítésekre és bátor moder­nizálásra van szükség a tech­nikában éppúgy, mint a szer­vezésben. Utalt a gépkocsi­­gyártás növekedésének világ­szerte közismert, hatalmas üte­mére és emlékeztetett arra, hogy ez új utak és új szervizállomá­sok egész hálózatát kell jelent­se. Beszédének voltak nemzet­közi vonatkozásai is. A minisz­terelnöki referátum hangsúlyoz­ta a szocialista országok gazda­sági együttműködésének fon­tosságát, de rámutatott, hogy a Szovjetunió a világ többi or­szágával is fejleszteni kívánja kapcsolatait, beleértve az Egyesült Államokat. AZ, AMI A SZOVJET BEL­PO­LITIKÁBAN fontos, önmagában is nemzetközi érdeklődésre tart­hat számot. A kormányfő külföl­di vonatkozású utalásai csak növelték ezt a figyelmet. Az új ötéves terv grandiózus számai­ból a külföldi diplomaták és újságírók is csak egyféle kö­vetkeztetést vonhattak le: az az ország, amely ilyen lendülettel épít, a jövőben is mindent meg­tesz a békéért. esti KISALFÖLD 1971. november 25., csütörtök A választások előtt Szlovákiában felgyorsult az élet, a fejlődés ritmusa Csehszlovákiában november 26—27-én újjáválasztják a nemzetgyűlést és a helyi nemzeti bizottságokat (a tanácso­kat). A testületek mandátuma már 1968-ban lejárt, de az akkori politikai légkörben nem rendezhették meg a vá­lasztásokat. Ezért a testületek mandátumát 1971. december 31-ig meghosszabbították. Meglepődve tapasztaltam, hogy Banska Bystrycán (Besztercebányán) átrendez­ték a múzeumot, kibővítet­ték a programját. A Szlovák Nemzeti Felkelés ,,fővárosá­ban” a Jánosík-kalapot min­tázó, néhány emelet magas betonépületben a filmössze­állítások, a színes diaképek között képsorok mutatják Szlovákia gyorsan változó tájait. Virágok és gyérettek, ifjúság és tavaszi hangulat váltják egymást a Ziar nad Hronomban felépített hatal­mas kohóval, a martini új várossal, Dolny Rubin to­ronyépületeivel. A képek önmagukért be­szélnek. Valahogy így: Ezért har­coltunk 26 esztendővel ez­előtt és ezt valósítottuk meg a terveinkből. A múzeum programjában tavaly óta tör-­­­tént változás pedig arra cé­loz, hogy az utóbbi három esztendőben felgyorsult az élet, az építkezések, a fejlő­dés ritmusa Szlovákiában. Talán ezért is indított ezer kilométeres közép-szlovákiai körutamra innen a múzeum elől Jan Vrto barátom. Sa­ját szemmel győződjek meg róla, miként kapcsolódik ösz­­sze a múlt harca a jelen eredményeivel­ Breznóig széles völgyben kísér a Garam. Ipari üzemek váltják egymást a háromsá­vos műút mentén. A gépko­csik a két szélső sávon köz­lekednek és a szélesebb, kö­zépső sávot használják elő­zésre. Az úton udvariasak egymással az emberek. A kanyarok és szakadékok nyu­galomra intik a vérmeseket is. S ez az udvariasság, nyu­galom végigkísért a Magas- Tátra aljában, Smokovecnél, a Strbske Plesonál, minde­nütt. Breznóban esténként meg­telnek a húsboltok. A válasz­­ték bőséges, hús van, tölte­lékárutól roskadoznak a pol­cok, a hűtővitrinek és a vas­­fogasok. Figyelem az embe­­■­reket, mit vásárolnak és ho­gyan? Hallom az egyik hen­tes „jó estét”-tel köszön. Mel­­lé sodródok és félrehívom kedves, közlékeny ember. — Még húsos időszak van a vidékünkön — mondja. — Látom viszik ... — Nem sokáig. Hamaro­san megkezdődnek a disznó­vágások, és akkor hónapok­ra csökken a vásárlás. — Ez nálunk is így van — teszem hozzá. — Csakhogy nálunk kon­zervgyártó gépet vásárolhat­nak és a disznót feldolgozzák gulyásnak, sültnek, tarhonyá­val, ki hogyan, és még nyá­ron is abból bont a Balaton mellett. Hát ezért mondtam, hogy „még” húsos időszak van. Az üzlet kirakatában fel­irat: „Tíz évvel ezelőtt az egy személyre jutó húsfogyasztás 11 kiló volt, tavaly már el­érte a 48 kilót”. Nem tudtam megérdeklőd­­ni, hogy ebben, a házilag gyártott konzervek is ,benne vannak-e? •­ Feltűnt, hogy a kerékvető köveiket fölfelé meghosszab­bítottál­. Karvastagságú ka­rókat tűztek melléjük és fe­nyőgallyakból messziről is jól látható csokrokat kö­töttek a tetejükre. Télen van nagy jelentősége ezeknek a jelzőpóznáknak. A Magas Tátra, a Fátra és a többi hegység környékén nem rit­kaság a méteres, sőt a vas­tagabb hótakaró sem. A ke­­rékvetők már nem adnának tájékoztatást a gépkocsiveze­tőknek, de az örökzöld cso­kor kilátszik a hó alól, mu­tatja, hol végződik az út­ asz­faltja és kezdődik az árok, vagy éppen a szakadék. Nem csoda, ha ilyen tájé­koztatás után határozottab­ban nyomja a gázt az ember, nehogy utolérje a Magas- Tátrában korán beköszöntő tér ide, ilyen magasságokba is eljutott a választási agitáció. Böngészem a feliratokat, a táblákat, amelyek arról szól­nak, hogy milyen sok új szálló, turistaút, üdülő és nyaralótelep épült az utóbbi években. A „sok” most nem is annyira lényeges, hanem a „milyen”. Minden hotel a maga ne­mében építészeti remekmű Nem tudom első pillantásra eldönteni, hogy a táj raga­dott-e meg, vagy pedig a Csorba-tó tízemeletes szállo­dája. Minden emelet néhány méterrel az alsó fölé ugrik. A legfelső szint szobái már a levegőben lógnak és szin­te érzem, hogy ringatóznak a sohasem szűnő szélben, mely a tóig lehozza a Kriván ke­mény, hideg üzenetét. Gárdonyi Béla M­egegyezés Rhodesiában De milyen? SALISBURY­ (MTI) Nagy-Britannia és Rhode­sia szerdán délelőtt megálla­podott abban, hogy véget vet a két országot egymással szembeállító hatéves viszály­nak. Ian Smith, rhodesiai mi­niszterelnök és Alec Douglas- Hume, brit külügyminiszter délelőtt Salisburyben alá­írta az országaik kapcsolatát rendező dokumentumot. Hírügynökségi jelentések szerint az egyezményben fog­laltakat rövidesen ismertetik az angol és a rhodesiai kép­viselőházban, majd Rhode­siában népszavazásra bo­csát­ják. Ameddig a parla­menteket nem tájékoztatják a megállapodás minden rész­letéről, nem hozzák nyilvá­nosságra a dokumentum tar­talmát és részleteit sem. A brit és a rhodesiai tár­gyalásokról kiadott záróköz­lemény­­megállapítja: a megállapodás alapján olyan javaslatokat terjesztenek elő, amelyekkel véget akarnak vetni a két ország közötti al­kotmányvitának. A szerdai megállapodás — írja a UPI —­ nagy lépés, afelé, hogy áthidalják a Nagy- Britannia s Rhodesia kap­csolataiban bekövetkezett szakadékot, amely 1965. no­vember 11-én keletkezett, amikor a volt brit gyarmat fehér telepes kormánya egy­oldalúan kikiáltotta függet­lenségét. Salisbury-i forráso­k szerint a szerdai megállapo­dás ellenére sem lehet 1972 márciusa előtt arra számí­tani, hogy a brit alsóház hi­vatalosan is szentesíti Rho­desia függetlenségét. Sir Alec Douglas-Home angol külügyminiszter, mi­után kormánya nevében meg­állapodásra jutott a rhode­siai fehér telepes rezsimmel, szerdán visszautazott Lon­donba. Csütörtökön nyilat­kozik az alsóházban. (Reuter, AFP, AP, UPI) T­ELEM BUDAPEST Nemes Dezső, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Politikai Bi­zottságának tagja, az MSZMP KB Politikai Főiskolájának igazgató­ja szerdán egész napos látogatást tett az Országos Szakipari Válla­latnál. A tájékoztatók és a mun­kahelyek megtekintése után dél­után az Országos Szakipari Vál­lalat központjában aktívaülésen szólt a helyi gazdasági, politikai és tömegszervezeti vezetőkhöz és tájékoztatta őket az időszerű kül- és belpolitikai kérdésekről. ★ Tegnap délután a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár művelő­dési otthonában bensőséges ün­nepséget rendeztek a moszkvai csata 30. évfordulója alkalmából. A Magyar és a Szovjet Himnusz elhangzása után Kelemen Győző, az MHSZ budapesti titkára mon­dott Ünnepi beszédet. Vázolta a szovjet főváros birtoklásáért foly­tatott világtörténelmi jelentőségű küzdelem súlyosságát, drámai fordulatait, amelyekben végül is szertefoszlott a hitleri seregek legyőzhetetlenségének mítosza. Ezután a nagy taps közben N. M. Mironov altábornagy emelke­dett szólásra, s tolmácsolta a hős város delegációjának üdvözletét a gyűlés résztvevőinek, Budapest népének. (MTI) Ügyeletes riportereink (Folytatás az 1. oldalról.) A lusta apa Tegnap délelőtt a győri Bacsó Béla úton zsákokkal megrakott lovaskocsi haladt, utána gyerekszánkót kötöt­tek, rajta gyerek. A gyerek mögött egy apuka haladt zsebre tett kézzel. Azzal nem akarom az olvasó idegeit bor­zolni, hogy mi történhetett volna, ha a lovak megugra­nak, ha a lovak megcsúsznak, ha egy autó csúszik meg. Mindenesetre életemben elő­ször sajnáltam, hogy nem voltam rendőr. Akkor most az apuka könnyebb lenne néhány százassal. Arra azon­ban emberi, gyakorló, két­szeres apai minőségben is kíváncsi vagyok, mit csinál ugyanez a szülő, ha gyerme­ke, aki nem lehetett több hat-hétévesnél, tesz ilyent?! —je­­ lentik 1. Vigyázat, lavina! Ha az utakról elolvad is a hó, a háztetőkön még tekin­télyes mennyiség található. A meglazult hóréteg megcsúsz­hat, s mint erre tegnap is számtalan példa esett, a ma­gasból a járdára zuhan. Fel­tartóztatni nem lehet, de a balesetet elkerülni, ha időn­ként felfele is­ pillantunk: igen! Iparvállalat ÉRETTSÉGIZETT GYORS- ÉS GÉPÍRÓNŐT, valamint gyors- és gépírást tudó TITKÁRNŐT keres felvételre. JELENTKEZÉSEKET: írásban, működési leírással, rövid önéletrajzzal kérjük „PERFEKT, DECEMBER 1.” jeligére a Kiadóba, Győr, Tanácsköztársaság u. 3.

Next