Kisalföld, 1971. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-02 / 258. szám

1971. november 2., kedd Sok energia, még több gazda fiz élet követeli az összefogást Október utolsó napjai szétrombolták illúzióinkat: jócskán az őszben járunk, fagyos reggelre ébredünk, és most már termé­szetesként kell fogadni, ha még keményebbre fordul is az idő. Ki tudja, sorrendben hányadik nehéz tél elé néz az Észak­­dunántúli Áramszolgáltató Vállalat. Évente visszatérő kérdés ilyen tájban: Tud-e majd az ÉDÁSZ energiát adni a zimankós időben is fogyasztóinak? A Dunántúl nagy részének áramel­látója, az ÉDÁSZ gőzt is szolgáltat az üzemeknek. Sopronban és Győrött két-két kazántelepe van a vállalatnak. Sopronban és Győrött is az ÉDÁSZ-tól függ számos nagy, fontos üzem zavartalan munkája. A nem kielégítő gőzellátás megbénít­hatja a gyárak termelését. Győrben nincs tartalék Ahogy nemrég megírtuk, a soproni üzemek hamar túl­nőttek öregnek egyáltalán nem mondható szolgáltatóju­kat, hiszen mintha csak­ a mi­nap adták volna át a város­ban az ÉDÁSZ új kazántele­pét. A megyeszékhelyen azóta gond a gyárak­ gőzellátása, amióta anyagiak híján meg­hiúsult a G6 3-as erőmű épí­tése. Nyaranta a gyárak majd­nem csupán a termeléshez kérnek, vesznek gőzt az ÉDÁSZ-tól. A hideg napokon viszont tíz tonnaszám áram­lik a gőzenergia az üzemek hőközpontjába. Hónapokig tart a csúcs. Most éppen a csúcs előtt állunk. Mindez nem okozna gondot, ha biztosan tudnánk, hogy a kazánok huzamosan is képesek elviselni a nagy terhelést. De mert nagyon vé­ges a berendezések­ teljesítő­­képessége, és évről évre mind többet várunk tőlük, számuk pedig nem gyarapszik a meg­­­növekedett feladatokkal ará­nyosan, az ÉDÁSZ gondja se csökken. Ezért indokolt most is a kérdés: Hogyan felel meg majd szolgáltatói feladatai­nál: az idei télen az Áram­­szolgáltató Vállalat? Sopron új erőművének ka­zánjai óránként 32 tonna gőz előállítására alkalmasak. Ez a mennyiség a téli napokon aligha lesz elegendő. Az ÉDÁSZ soproni üzemében mintegy 40 tonnás csúcsfo­gyasztásra számítanak. A de­cemberi és januári hideg na­pokon befűtenek majd a ré­gi kazántelepen is. A régi erőmű összesen óránként 23 tonna gőz előállítására alkal­mas. A két erőmű között meg­levő kooperációs vezetéken tudja majd végül is ellátni fogyasztóit a vállalat. Re­mény van rá, hogy a soproni üzemeknek elegendő gőzt tud majd szállítani az ÉDÁSZ, a kazántelepek munkásaitól a berendezések folyamatos karbantartása. A győri energiagondokon valamelyest enyhít az, hogy tavaly elkészült a Magyar Vagon- és Gépgyár óránként 35 tonna gőz előállítására al­kalmas kazántelepe. Így vár­hatóan az üzem tehermente­síti az ÉDÁSZ II-es erőmű­vét és a két kazántelep közti kooperációs vezetéken gőzt juttathat az ÉDÁSZ a többi fogyasztóinak­. Ez az élet kínálta lehető­ség adja az ötletet: nem épül fel ugyan Győrött a sokáig nélkülözhetetlennek tartott G-3-as erőmű, ezért az üze­mek külön-külön bővítették kazántelepeiket, ma már mégis elkerülhetetlennek lát­szik az ÉDÁSZ és az üzemek házi erőművei közötti együtt­működés. Az élet követeli és sürgeti a sok energiagazda összefogását. Segíthet a kooperációs vezeték Nem ilyen kedvező a hely­zet a győri erőművekben. Az ÉDÁSZ győri I-essz. kazánte­lepének öt berendezése 80, a TI-es erőmű 4 kazánja pedig óránként 72 tonna gőzt tud előállítani. Ez a csúcsteljesít­ményük. A téli napokon vi­szont óránként mintegy 150 tonna gőzre lesz szükség. Képesek lesznek-e majd a kazánok huzamosabb ideig ellenállni ennek a nagy meg­terhelésnek? Az ÉDÁSZ ka­zántelepének dolgozói Sop­ronban és Győrött is lelkiis­meretesen készültek a télre. Ma azt mondják, kitűnő álla­potban vannak a berendezé­sek, de bármikor előfordul­hatnak üzemzavarok. A győri erőművekben tavaly sem volt tartalék, s az idén sem lesz. Ez tovább nehezíti az ÉDÁSZ dolgát. Hallatlan nagy ener­giát és figyelmet követel majd Fejlesztések 1974-ig A soproni új erőműben teljes gőzzel folyik a kazánbővítés, 1974-ig mintegy 90 millió fo­rintért két, nagy teljesítményű kazánnal bővül a telep. Győ­rött rövidesen megkezdik egy óránként 35 tonna gőzt ter­melő kazán vasszerkezetének szerelését. Erre, valamint a már meglevő széntüzeléses kazánok átalakítására több mint 80 millió forintot költ a vállalat. A győri fejlesztés 1974-re befejeződik. Az ÉDÁSZ a győri új ka­zánjához a Győri Hőszolgál­tató Vállalat lefejtő telepéről kapja majd az olajat. Bölcs és dicséretes előrelátással 300 milliméteres gőzcsövek tart­ják majd az olajat szállító csövet. Arra gondolt ugyanis az ÉDÁSZ, hogy ha valami­kor mégis létrejönne az együt­­működés a Hőszolgáltató Vál­lalattal, csupán birtokba kell venni a gázcsöveket. Az ÉDÁSZ, a Magyar Vagon- és Gépgyár, a RÁBATEXT, a GRABOPLAST, az Olajgyár mind-mind gőztermelő válla­lat,­­ egy városban, mégis külön-külön dolgoznak, össze­fogással és együttműködéssel olcsóbbá lehetne tenni a ter­melést, és elkerülhetők lennének az olyan üzemzavarok, ame­lyek megbéníthatják egy-egy gyár termelését. (Ferenczi) Rossz a vízcsap, mester! A magánháztartásokban előforduló kisebb-nagyobb hibák elhárítására, vízcsapszerelésre, bojlerjavításra stb. — elég gyakran csak szakember képes. Olvasóink egyre sűrűbben keseregnek: — Kinél kopogtassak még, már a negyedik kőműves­mester mondja, hogy vállalatnak dolgozik, forintos mun­kákkal nem foglalkozik. Majd így érvelnek: — Hát nem azért kaptak iparengedélyt, hogy a lakosságnak dolgoz­zanak? Azért kaptak! Annak ellenére, hogy egyre több fóru­mon hangzik el, hogy a kisiparosok mindennapi éle­tünk segítői, némely szakmákban a közületeknek vég­zett munkák javára eltolódott az arány. Nemrégen a megyeszékhelyen egy felmérés arra ke­resett választ, hogy a bádogos, a vízvezeték-szerelő, a festő, az esztergályos, a motorszerelő, valamint a kőmű­ves kisiparosok munkájával elégedett-e a lakosság? Meglepő eredményt kaptak. Az említett szakmákat művelő kisiparosok ugyanis majdnem kizárólag közüle­teknek dolgoznak. Tavaly és tavalyelőtt a bádogos és vízvezeték-szerelő kisiparosok mindössze 5—10 száza­lékban végeztek lakossági szolgáltatást, 90—95 százalék­ban vállalatoknak, intézményeknek dolgoztak. Vala­melyest kedvezőbb az arány a szobafestők és kőmű­vesek esetében, de az összes forgalom több mint két­harmada náluk is közületi tevékenység. Az esztergályo­sok és a motorszerelők viszont csaknem teljesen közüle­teknek dolgoznak. Az eltolódott arányokat a tanácsok szakigazgatási szerveinek és a kisiparosok érdekvédelmi képviselőinek figyelmébe ajánljuk. Vajon ilyen arányok mellett a kis­iparosok mindennapi életünk segítői-e? Ha az eltorzult szemléletben nem történik változás, az említett szakmákat gyakorló egyik-másik kisiparosnál előtérbe kerül az a törekvés, hogyan lehetne minél rö­­videbb idő alatt autót, hétvégi telket és családi házat venni. És ki javítja meg a csöpögő csapokat, a beázott meny­­nyezetet? N. M. KISALFÖLD Jön a kamera Nem csoda, csak igaz A babóti KISZ-esekről , a faluban mindenhol csak jót mondanak. A tanácson, a té­­eszben, a boltban, az iskolá­ban, a presszóban, és maguk a tagok is meg vannak elé­gedve. A tanácselnök, Dezanits Imre néven is nevezte a di­cséret vonatkozásait: 1. tár­sadalmi munka, 2. kulturális tevékenység, 3. szervezeti egység. Majd hozzátett egy olyan mondatot, amilyet na­gyon ritkán lehet hallani, ha tanárcselnök beszél KISZ- esekről : — Én sokallom is, ameny­­nyi mindent csináltak már a fiaink. Mert csináltak utat, par­kosítottak, segítettek az au­tóbuszmegálló környékét rendbe tenni, az általános is­kola gyakorlókertjében sok ezer forint értékű munkát végeztek, azonkívül nincs a faluban ünnepély, amin a KISZ ne adna valami kis műsort. Van KISZ-énekkar, van önképzőkör, ahol filmek­ről, könyvekről, munkáról és életről vitatkoznak a fiatalok. Dolgoztak a babóti Egyetér­tés Téesznek is: paradicso­mot palántáztak, meg a nö­vényápolásban segítettek. De talán nem is lehet csak úgy „KISZ-esek” néven em­legetni ezt a néhány babóti fiatalt, mert sokkal többfé­lék ők, mint hogy egy közös hovatartozásuk, az ifjúsági szervezetbeli tagság alapján beszéljünk róluk. Először is, három városban, Győrben, Kapuváron és Sopronban dolgoznak néhányan. Gyárba járnak. Vannak gimnazisták, vannak szakmunkástanulók és téeszben dolgozók. Ez aztán a rétegösszetétel! — mondhatná egy KISZ-ve­­zető. — Nehéz lehet nekik közös programot adni! Pedig nem nehéz. Kovács Béla nyolcadikos kora óta KISZ-es Babóton. Jóformán minden réteget megjárta ez alatt a néhány év alatt: volt csornai technikumi tanuló, mosonmagyaróvári egyete­mista, most úgyszólván „me­zőgazdasági értelmiség”,­ és jól érzi magát a KISZ-ben. Az egyetemen azt a feladatot kapta, hogy mint mérnökje­lölt az otthoni KISZ-szerve­­zetet patronálja. És ezalatt ő helyesen nem az okoskodást, a „fej megjátszását” értette, hanem az egyszerű, de sokat érő baráti segítséget. Ezt is teszi. Harminctagú a babóti KISZ-alapszervezet, a „hét­végi tagokkal” együtt. Azokat nevezik így Babóton, akik szom­batra-vasárnapra­ járnak haza, de nem gúnyolódás­képp mondják a hétvégisé­­get. Sok ilyen tag sokkal töb­bet tesz, nem is jó szó az, hogy a KISZ-ért, ez túlságo­san meghatározatlant jelent. Egyszerűen azért, hogy jól érezze magát, kipihenje az elmúlt hetet, és erőt gyűjtsön a következőhöz. És a találkozások témája sokféle: ki ment férjhez Nyu­gatra a faluból, mennyit kap a gyár legjobb esztergályosa Kapuváron, mi a helyzet Szu­dánban, hol lehet pirosfűzős pulóvert kapni Csornán, kell-e ifjúsági törvény vagy nem, milyen motorkerékpárt vett a Jóska... Most már kevesebbszer ke­rül szóba, de nyáron sokszor volt téma Véghné házának építése. Tizenhét KISZ-es meg a termelőszövetkezet két kőművese kivonult az au­gusztus 20-i ünnepek egyik napján, felhúzták a falakat. Hét ember lakott addig egy négyszer négyméteres szo­bában, Véghné a gyerekei­vel. Most kétszobás már Ba­bóton a Felszabadulás útja 7. szám alatti ház, az augusztu­si akcióval egy hatszor hár­mas helyiséggel bővült. Ez igen! — mondták a falubeli­ek akkor a KISZ-esekre, de aztán, amikor üzleti eszüket elővették és számolgattak, még nagyobb lett a dicséret szava. Mert aki szakmunkás, az mi pénzt tudott volna ke­resni az alatt az egy nap alatt, míg ajándékban dolgo­zott az építkezésen. Aki meg nem szakmunkás, azért haj­totta magát, hogy az arra já­rók ne mondhassák: m­­ el­vállalták a KISZ-esek, hogy augusztus 20-án a Véghék kertjében napoznak. Munkalehetőség asszonyoknak A rongytépő üzem — így ismerik a határ menti tele­pülésen a mosonszolnoki Új­helyi Imre Termelőszövetke­zet hegyeshalmi melléküzem­ágát. Munkát, kereseti lehe­tőséget jelent az itt élő asz­­szonyoknak, lányoknak. Az idén május harmadikén kezdte meg működését a kis üzem 70 dolgozóval. Karco­­lás és varrás volt a munka akkoriban, mostanra már csak a korcolás maradt.. . A belföldi piac — a jelek szerint — nem igényli a tisz­títórongyokat. Az osztrák Bunz-Biach cég annál inkább. — A HUNGAROTEX út­ján, a TEMAFORG közvetí­tésével kerültünk kapcsolat­ba a bécsi céggel — mond­ja Fülesi Dezső üzemvezető. — Tulajdonképpen reexport­­ra, bérmunkában dolgozunk... Vagyis megérkezik az áru, az asszonyok elszabdalják, válogatják, csomagolják és küldik vissza. Kilóra ponto­san. Jelenleg hetente két va­gonnal. Hogy ennek mi az értéke? Az üzemvezető véle­ménye: — Amit eddig feldolgoztunk, kereskedelmi értéke körül­belül 40—50 millió forint. Az üzemben látszólagos rendetlenség. Rongy bálák­ban, rongy kosarakban, rongy asztalokon ... A Banz-Blach Európa nyugati államaiból gyűjti össze a használt, el­dobott ruhaneműt, hogy az­tán mindenféle műszer, gép tisztítására alkalmas rongyot készíttessen belőle. Az asszonyok munkája: géppel levágni a korcot a ru­háról (gallért, gombos része­ket, stb.), s aztán becsoma­golni nylontasakba, vagy ép­pen kartondobozokba. Két műszakban dolgoznak, a har­madik műszaknak még a le­hetőségét is kizárták az üzem tervezésekor. A „rongyüzem­ben” dolgozók átlagos havi munkabére 1400 forint körül van, a teljesítménytől füg­gően. Elégedettek-e ezzel a mun­kával? Erre kértünk választ néhány asszonytól. Kappel Józsefné: — Nem vagyok teljesen elégedett. Két mázsa negyven kilót kell naponta termelni, hogy a norma meglegyen. Kevés a férfi, magunknak kell horda­ni a kosarakat... Különben idáig Mosonmagyaróváron dolgoztam, a gyerekek miatt most jobb, hogy nem kell be­járni ... Végh Istvánné: — Két kis­gyerekem van, egyik három­éves, a másik másfél. Nagy könnyebbség, hogy itt hely­ben is találok munkát. A gyerekek miatt állandóan délelőttös műszakban dolgoz­hatok ... Mezei Árpádné: — Ezelőtt az óvári Kötöttárugyárban voltam. Semmivel sem ke­restem többet, ráadásul na­ponta kellett utazgatni. Jó ebben a kis üzemben, egyéb­ként nekem is van egy más­fél éves kislányom ... Egyetlen panaszt hallot­tunk: hogy kevés a férfi. Mit mond rá az üzemvezető? — Most még valóban így van, de már felvettünk új munkaerőket. November el­sejétől műszakonként három­három férfi segít az asszo­nyoknak. Örömmel tapasztalja a lá­togató, hogy ami más, ha­sonló kisüzmekben mindig gond, az itt még kezdetben sem. Már az első munkana­pon készen volt a hideg-me­legvizes fürdő, öltöző. És végezetül röviden a ter­vekről: november 15-ig új vágógépek érkeznek, félre le­het­­tenni a ma még haszná­latos néhány kézi ollót. Nö­vekedik a termelés, a heti két vagonról napi egy va­gonra. Ezzel természetesen nő a fizetés is, elérheti az átla­gos 1700 forintot havonta. Mindennek pedig a hegyes­halmi asszonyok látják hasz­nát. — ju — 3 SZŐLŐFELDOL­­GOZÓ GÉPSOR. — Csongrád megye legnagyobb pincé­szetében, Kistele­ken új francia sző­lőfeldolgozó gép­sort helyeztek üzembe. Ezzel a berendezéssel óránként 400 má­zsa szőlőből pré­selnek mustot. Az új gépsor teljesít­ménye tízszerese a régi, hagyományos berendezéseknek. (MTI Foto — Tóttl Béla felv. — KS.) Ennyi jó láttán először ki­csit gyanús: nem túl szép-e a menyasszony? Aztán amikor egyformának bizonyul a fa­lubeliek véleménye a KISZ- esekről, eldönti az ember: a babótiaké jó alapszervezet. Ezt gondolhatta Illisz László is, aki a KISZ KB képvise­letében járt a babótiak ve­zetőségválasztó taggyűlésén. Megígérte ugyanis, hogy ami­kor a tévé lejön a megyébe kongresszusi előzetest készí­teni, a kamera Babótra is el­látogat, hogy onnan jó példát vigyen a képernyőn keresztül az országba. Tóth Katalin

Next