Kisalföld, 1971. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-02 / 258. szám
1971. november 2., kedd Sok energia, még több gazda fiz élet követeli az összefogást Október utolsó napjai szétrombolták illúzióinkat: jócskán az őszben járunk, fagyos reggelre ébredünk, és most már természetesként kell fogadni, ha még keményebbre fordul is az idő. Ki tudja, sorrendben hányadik nehéz tél elé néz az Északdunántúli Áramszolgáltató Vállalat. Évente visszatérő kérdés ilyen tájban: Tud-e majd az ÉDÁSZ energiát adni a zimankós időben is fogyasztóinak? A Dunántúl nagy részének áramellátója, az ÉDÁSZ gőzt is szolgáltat az üzemeknek. Sopronban és Győrött két-két kazántelepe van a vállalatnak. Sopronban és Győrött is az ÉDÁSZ-tól függ számos nagy, fontos üzem zavartalan munkája. A nem kielégítő gőzellátás megbéníthatja a gyárak termelését. Győrben nincs tartalék Ahogy nemrég megírtuk, a soproni üzemek hamar túlnőttek öregnek egyáltalán nem mondható szolgáltatójukat, hiszen mintha csak a minap adták volna át a városban az ÉDÁSZ új kazántelepét. A megyeszékhelyen azóta gond a gyárak gőzellátása, amióta anyagiak híján meghiúsult a G6 3-as erőmű építése. Nyaranta a gyárak majdnem csupán a termeléshez kérnek, vesznek gőzt az ÉDÁSZ-tól. A hideg napokon viszont tíz tonnaszám áramlik a gőzenergia az üzemek hőközpontjába. Hónapokig tart a csúcs. Most éppen a csúcs előtt állunk. Mindez nem okozna gondot, ha biztosan tudnánk, hogy a kazánok huzamosan is képesek elviselni a nagy terhelést. De mert nagyon véges a berendezések teljesítőképessége, és évről évre mind többet várunk tőlük, számuk pedig nem gyarapszik a megnövekedett feladatokkal arányosan, az ÉDÁSZ gondja se csökken. Ezért indokolt most is a kérdés: Hogyan felel meg majd szolgáltatói feladatainál: az idei télen az Áramszolgáltató Vállalat? Sopron új erőművének kazánjai óránként 32 tonna gőz előállítására alkalmasak. Ez a mennyiség a téli napokon aligha lesz elegendő. Az ÉDÁSZ soproni üzemében mintegy 40 tonnás csúcsfogyasztásra számítanak. A decemberi és januári hideg napokon befűtenek majd a régi kazántelepen is. A régi erőmű összesen óránként 23 tonna gőz előállítására alkalmas. A két erőmű között meglevő kooperációs vezetéken tudja majd végül is ellátni fogyasztóit a vállalat. Remény van rá, hogy a soproni üzemeknek elegendő gőzt tud majd szállítani az ÉDÁSZ, a kazántelepek munkásaitól a berendezések folyamatos karbantartása. A győri energiagondokon valamelyest enyhít az, hogy tavaly elkészült a Magyar Vagon- és Gépgyár óránként 35 tonna gőz előállítására alkalmas kazántelepe. Így várhatóan az üzem tehermentesíti az ÉDÁSZ II-es erőművét és a két kazántelep közti kooperációs vezetéken gőzt juttathat az ÉDÁSZ a többi fogyasztóinak. Ez az élet kínálta lehetőség adja az ötletet: nem épül fel ugyan Győrött a sokáig nélkülözhetetlennek tartott G-3-as erőmű, ezért az üzemek külön-külön bővítették kazántelepeiket, ma már mégis elkerülhetetlennek látszik az ÉDÁSZ és az üzemek házi erőművei közötti együttműködés. Az élet követeli és sürgeti a sok energiagazda összefogását. Segíthet a kooperációs vezeték Nem ilyen kedvező a helyzet a győri erőművekben. Az ÉDÁSZ győri I-essz. kazántelepének öt berendezése 80, a TI-es erőmű 4 kazánja pedig óránként 72 tonna gőzt tud előállítani. Ez a csúcsteljesítményük. A téli napokon viszont óránként mintegy 150 tonna gőzre lesz szükség. Képesek lesznek-e majd a kazánok huzamosabb ideig ellenállni ennek a nagy megterhelésnek? Az ÉDÁSZ kazántelepének dolgozói Sopronban és Győrött is lelkiismeretesen készültek a télre. Ma azt mondják, kitűnő állapotban vannak a berendezések, de bármikor előfordulhatnak üzemzavarok. A győri erőművekben tavaly sem volt tartalék, s az idén sem lesz. Ez tovább nehezíti az ÉDÁSZ dolgát. Hallatlan nagy energiát és figyelmet követel majd Fejlesztések 1974-ig A soproni új erőműben teljes gőzzel folyik a kazánbővítés, 1974-ig mintegy 90 millió forintért két, nagy teljesítményű kazánnal bővül a telep. Győrött rövidesen megkezdik egy óránként 35 tonna gőzt termelő kazán vasszerkezetének szerelését. Erre, valamint a már meglevő széntüzeléses kazánok átalakítására több mint 80 millió forintot költ a vállalat. A győri fejlesztés 1974-re befejeződik. Az ÉDÁSZ a győri új kazánjához a Győri Hőszolgáltató Vállalat lefejtő telepéről kapja majd az olajat. Bölcs és dicséretes előrelátással 300 milliméteres gőzcsövek tartják majd az olajat szállító csövet. Arra gondolt ugyanis az ÉDÁSZ, hogy ha valamikor mégis létrejönne az együtműködés a Hőszolgáltató Vállalattal, csupán birtokba kell venni a gázcsöveket. Az ÉDÁSZ, a Magyar Vagon- és Gépgyár, a RÁBATEXT, a GRABOPLAST, az Olajgyár mind-mind gőztermelő vállalat, egy városban, mégis külön-külön dolgoznak, összefogással és együttműködéssel olcsóbbá lehetne tenni a termelést, és elkerülhetők lennének az olyan üzemzavarok, amelyek megbéníthatják egy-egy gyár termelését. (Ferenczi) Rossz a vízcsap, mester! A magánháztartásokban előforduló kisebb-nagyobb hibák elhárítására, vízcsapszerelésre, bojlerjavításra stb. — elég gyakran csak szakember képes. Olvasóink egyre sűrűbben keseregnek: — Kinél kopogtassak még, már a negyedik kőművesmester mondja, hogy vállalatnak dolgozik, forintos munkákkal nem foglalkozik. Majd így érvelnek: — Hát nem azért kaptak iparengedélyt, hogy a lakosságnak dolgozzanak? Azért kaptak! Annak ellenére, hogy egyre több fórumon hangzik el, hogy a kisiparosok mindennapi életünk segítői, némely szakmákban a közületeknek végzett munkák javára eltolódott az arány. Nemrégen a megyeszékhelyen egy felmérés arra keresett választ, hogy a bádogos, a vízvezeték-szerelő, a festő, az esztergályos, a motorszerelő, valamint a kőműves kisiparosok munkájával elégedett-e a lakosság? Meglepő eredményt kaptak. Az említett szakmákat művelő kisiparosok ugyanis majdnem kizárólag közületeknek dolgoznak. Tavaly és tavalyelőtt a bádogos és vízvezeték-szerelő kisiparosok mindössze 5—10 százalékban végeztek lakossági szolgáltatást, 90—95 százalékban vállalatoknak, intézményeknek dolgoztak. Valamelyest kedvezőbb az arány a szobafestők és kőművesek esetében, de az összes forgalom több mint kétharmada náluk is közületi tevékenység. Az esztergályosok és a motorszerelők viszont csaknem teljesen közületeknek dolgoznak. Az eltolódott arányokat a tanácsok szakigazgatási szerveinek és a kisiparosok érdekvédelmi képviselőinek figyelmébe ajánljuk. Vajon ilyen arányok mellett a kisiparosok mindennapi életünk segítői-e? Ha az eltorzult szemléletben nem történik változás, az említett szakmákat gyakorló egyik-másik kisiparosnál előtérbe kerül az a törekvés, hogyan lehetne minél rövidebb idő alatt autót, hétvégi telket és családi házat venni. És ki javítja meg a csöpögő csapokat, a beázott menynyezetet? N. M. KISALFÖLD Jön a kamera Nem csoda, csak igaz A babóti KISZ-esekről , a faluban mindenhol csak jót mondanak. A tanácson, a téeszben, a boltban, az iskolában, a presszóban, és maguk a tagok is meg vannak elégedve. A tanácselnök, Dezanits Imre néven is nevezte a dicséret vonatkozásait: 1. társadalmi munka, 2. kulturális tevékenység, 3. szervezeti egység. Majd hozzátett egy olyan mondatot, amilyet nagyon ritkán lehet hallani, ha tanárcselnök beszél KISZ- esekről : — Én sokallom is, amenynyi mindent csináltak már a fiaink. Mert csináltak utat, parkosítottak, segítettek az autóbuszmegálló környékét rendbe tenni, az általános iskola gyakorlókertjében sok ezer forint értékű munkát végeztek, azonkívül nincs a faluban ünnepély, amin a KISZ ne adna valami kis műsort. Van KISZ-énekkar, van önképzőkör, ahol filmekről, könyvekről, munkáról és életről vitatkoznak a fiatalok. Dolgoztak a babóti Egyetértés Téesznek is: paradicsomot palántáztak, meg a növényápolásban segítettek. De talán nem is lehet csak úgy „KISZ-esek” néven emlegetni ezt a néhány babóti fiatalt, mert sokkal többfélék ők, mint hogy egy közös hovatartozásuk, az ifjúsági szervezetbeli tagság alapján beszéljünk róluk. Először is, három városban, Győrben, Kapuváron és Sopronban dolgoznak néhányan. Gyárba járnak. Vannak gimnazisták, vannak szakmunkástanulók és téeszben dolgozók. Ez aztán a rétegösszetétel! — mondhatná egy KISZ-vezető. — Nehéz lehet nekik közös programot adni! Pedig nem nehéz. Kovács Béla nyolcadikos kora óta KISZ-es Babóton. Jóformán minden réteget megjárta ez alatt a néhány év alatt: volt csornai technikumi tanuló, mosonmagyaróvári egyetemista, most úgyszólván „mezőgazdasági értelmiség”, és jól érzi magát a KISZ-ben. Az egyetemen azt a feladatot kapta, hogy mint mérnökjelölt az otthoni KISZ-szervezetet patronálja. És ezalatt ő helyesen nem az okoskodást, a „fej megjátszását” értette, hanem az egyszerű, de sokat érő baráti segítséget. Ezt is teszi. Harminctagú a babóti KISZ-alapszervezet, a „hétvégi tagokkal” együtt. Azokat nevezik így Babóton, akik szombatra-vasárnapra járnak haza, de nem gúnyolódásképp mondják a hétvégiséget. Sok ilyen tag sokkal többet tesz, nem is jó szó az, hogy a KISZ-ért, ez túlságosan meghatározatlant jelent. Egyszerűen azért, hogy jól érezze magát, kipihenje az elmúlt hetet, és erőt gyűjtsön a következőhöz. És a találkozások témája sokféle: ki ment férjhez Nyugatra a faluból, mennyit kap a gyár legjobb esztergályosa Kapuváron, mi a helyzet Szudánban, hol lehet pirosfűzős pulóvert kapni Csornán, kell-e ifjúsági törvény vagy nem, milyen motorkerékpárt vett a Jóska... Most már kevesebbszer kerül szóba, de nyáron sokszor volt téma Véghné házának építése. Tizenhét KISZ-es meg a termelőszövetkezet két kőművese kivonult az augusztus 20-i ünnepek egyik napján, felhúzták a falakat. Hét ember lakott addig egy négyszer négyméteres szobában, Véghné a gyerekeivel. Most kétszobás már Babóton a Felszabadulás útja 7. szám alatti ház, az augusztusi akcióval egy hatszor hármas helyiséggel bővült. Ez igen! — mondták a falubeliek akkor a KISZ-esekre, de aztán, amikor üzleti eszüket elővették és számolgattak, még nagyobb lett a dicséret szava. Mert aki szakmunkás, az mi pénzt tudott volna keresni az alatt az egy nap alatt, míg ajándékban dolgozott az építkezésen. Aki meg nem szakmunkás, azért hajtotta magát, hogy az arra járók ne mondhassák: m elvállalták a KISZ-esek, hogy augusztus 20-án a Véghék kertjében napoznak. Munkalehetőség asszonyoknak A rongytépő üzem — így ismerik a határ menti településen a mosonszolnoki Újhelyi Imre Termelőszövetkezet hegyeshalmi melléküzemágát. Munkát, kereseti lehetőséget jelent az itt élő aszszonyoknak, lányoknak. Az idén május harmadikén kezdte meg működését a kis üzem 70 dolgozóval. Karcolás és varrás volt a munka akkoriban, mostanra már csak a korcolás maradt.. . A belföldi piac — a jelek szerint — nem igényli a tisztítórongyokat. Az osztrák Bunz-Biach cég annál inkább. — A HUNGAROTEX útján, a TEMAFORG közvetítésével kerültünk kapcsolatba a bécsi céggel — mondja Fülesi Dezső üzemvezető. — Tulajdonképpen reexportra, bérmunkában dolgozunk... Vagyis megérkezik az áru, az asszonyok elszabdalják, válogatják, csomagolják és küldik vissza. Kilóra pontosan. Jelenleg hetente két vagonnal. Hogy ennek mi az értéke? Az üzemvezető véleménye: — Amit eddig feldolgoztunk, kereskedelmi értéke körülbelül 40—50 millió forint. Az üzemben látszólagos rendetlenség. Rongy bálákban, rongy kosarakban, rongy asztalokon ... A Banz-Blach Európa nyugati államaiból gyűjti össze a használt, eldobott ruhaneműt, hogy aztán mindenféle műszer, gép tisztítására alkalmas rongyot készíttessen belőle. Az asszonyok munkája: géppel levágni a korcot a ruháról (gallért, gombos részeket, stb.), s aztán becsomagolni nylontasakba, vagy éppen kartondobozokba. Két műszakban dolgoznak, a harmadik műszaknak még a lehetőségét is kizárták az üzem tervezésekor. A „rongyüzemben” dolgozók átlagos havi munkabére 1400 forint körül van, a teljesítménytől függően. Elégedettek-e ezzel a munkával? Erre kértünk választ néhány asszonytól. Kappel Józsefné: — Nem vagyok teljesen elégedett. Két mázsa negyven kilót kell naponta termelni, hogy a norma meglegyen. Kevés a férfi, magunknak kell hordani a kosarakat... Különben idáig Mosonmagyaróváron dolgoztam, a gyerekek miatt most jobb, hogy nem kell bejárni ... Végh Istvánné: — Két kisgyerekem van, egyik hároméves, a másik másfél. Nagy könnyebbség, hogy itt helyben is találok munkát. A gyerekek miatt állandóan délelőttös műszakban dolgozhatok ... Mezei Árpádné: — Ezelőtt az óvári Kötöttárugyárban voltam. Semmivel sem kerestem többet, ráadásul naponta kellett utazgatni. Jó ebben a kis üzemben, egyébként nekem is van egy másfél éves kislányom ... Egyetlen panaszt hallottunk: hogy kevés a férfi. Mit mond rá az üzemvezető? — Most még valóban így van, de már felvettünk új munkaerőket. November elsejétől műszakonként háromhárom férfi segít az asszonyoknak. Örömmel tapasztalja a látogató, hogy ami más, hasonló kisüzmekben mindig gond, az itt még kezdetben sem. Már az első munkanapon készen volt a hideg-melegvizes fürdő, öltöző. És végezetül röviden a tervekről: november 15-ig új vágógépek érkeznek, félre lehettenni a ma még használatos néhány kézi ollót. Növekedik a termelés, a heti két vagonról napi egy vagonra. Ezzel természetesen nő a fizetés is, elérheti az átlagos 1700 forintot havonta. Mindennek pedig a hegyeshalmi asszonyok látják hasznát. — ju — 3 SZŐLŐFELDOLGOZÓ GÉPSOR. — Csongrád megye legnagyobb pincészetében, Kisteleken új francia szőlőfeldolgozó gépsort helyeztek üzembe. Ezzel a berendezéssel óránként 400 mázsa szőlőből préselnek mustot. Az új gépsor teljesítménye tízszerese a régi, hagyományos berendezéseknek. (MTI Foto — Tóttl Béla felv. — KS.) Ennyi jó láttán először kicsit gyanús: nem túl szép-e a menyasszony? Aztán amikor egyformának bizonyul a falubeliek véleménye a KISZ- esekről, eldönti az ember: a babótiaké jó alapszervezet. Ezt gondolhatta Illisz László is, aki a KISZ KB képviseletében járt a babótiak vezetőségválasztó taggyűlésén. Megígérte ugyanis, hogy amikor a tévé lejön a megyébe kongresszusi előzetest készíteni, a kamera Babótra is ellátogat, hogy onnan jó példát vigyen a képernyőn keresztül az országba. Tóth Katalin