Kisalföld, 1971. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-12 / 293. szám

Tízperces taxik Gebinben, ele hogyan? Tegnap­­ délelőtt­ három taxis beszélt le Győrött az utazásról. Már a kocsijukban ültem, amikor megkérdezték: — Hova, kérem?­­— érdeklőd­tek némi rosszallással. — Szabadhegyre — feleltem — onnan meg Gyárvárosba.­­— , Az sok lesz — kaptam a há­rom választ, háromfélekép­pen. — Tíz percem van, uram, esküvőre megyek, eny­­nyi ideig én nem érek rá." — A harmadik sofőr még hoz­zátette: — Ne is várjon, úgy sem talál ilyen kocsit! De nem ám, se tegnap dél­előtt és talán máskor sem. Elszomorítóan rossz, inkább így igazságosabb, rossz lett Győrött a taxiszolgáltatás. A taxisok gebinben dolgoz­nak, maguk osztják be mun­kaidejüket, a bevételüktől függ a jövedelmük. Azt gon­dolnák, most megéri a piló­táknak udvariasabbnak len­nie, alkalmazkodni hozzánk, utasokhoz. De hát éppen erről van szó! A gebines taxis alkalmazko­dott a körülményekhez. Ke­vés Győrött a taxi, mindegy hát, miként beszél a sofőr az utassal. A kórház körüli fu­varok és az esküvői szállí­tások a legjobban jövedel­meznek. A taxis előjegyzés­re dolgozik, legfeljebb öt—tíz percre szabad, ezért tűnnek el órákra a kocsik az állo­másról. A gebines rendszer feladata a jobb utaskiszolgálás. Felül kellene vizsgálniuk az illeté­keseknek Győrött, miként töl­ti be a mostani szolgáltatás a hivatását. — fi — Falat bontott a gépkocsi Mire volt kíváncsi az a gépkocsivezető, aki pénte­ken délután Győrött, a József Attila utcából kikanyarodva jár­művével nekirohant egy Fehér­vári úti háznak, és kidöntötte a sarkát? Természetesen nem ko­molyan, sokkal inkább valamifé­le „akasztófahum­­orral” kérdezik ezt az eset szemtanúi. A tehergépkocsi a megenge­dettnél jóval nagyobb sebesség­gel kanyarodott Síkos volt az út,­­ a sofőr elvesztette uralmát jár­­­­műve fölött. És a balra kanya­rodás nagyobb ívű lett a gon­­doltnál: a gépkocsit a házfal ál­lította meg. A ház sarkán most nagy lyuk tátong, egy ember bebújhatna rajta a szobába. Ed­dig a történet, s talán még csak annyi tartozik hozzá: a gépko­csivezető bizonyára nem kerüli el a felelősségre vonást. Az említett ház előtt autóbusz­megálló van, a baleset idején egy anya várakozott ott kisgyerme­kével. Ha csak néhány méterrel odébb köt ki az elszabadult gép­kocsi ... A vizsgálatkor bizonyára meg­kérdezik a gépkocsivezetőt: miért hajtott olyan gyorsan? Sokfélét válaszolhat, és talán azt is mond­ja, hogy sietnie kellett. Mert a fuvar az pénz, minél több, annál jobb. Nem egy balesetet, és az említettnél sokkal súlyosabbakat is okozott már a sietség. P­éter bácsi még egy utolsót fen a hosszú pengéjű késen, Juli néni félrefordított fejjel tart­­ja a tálat, szabad kezével ke­resztet vet: „Ne haragudj ránk...” Két perc múlva már lángok ropogtatják a szalmát, gomolyog a porzsolt szőr szaga. Gyerekek szalad­nak be az udvarra a szom­szédból.­­„Jaj, de jó, lejön már a körme?” Jani, a házi­gazda fia rájuk mordul: — Eliggyetek innét, még a­­ gatyátokba kap a láng! Visítanak a gyerekek, és ahogy Jani húzkodja le a disznó körmeit, azon mele­gében ráakasztják az ujjaik végére. Közben a gazda hív, se­gítsek fölállítani a hasítót, az állványt, amin a disznót szétvágják. Aztán melegítő­nek húzunk egyet a kisüsti­ből. Péter bácsi odakiált Ja­ninak: — Ki ne repedjen ám a tűztől, hé! Amaz meg vissza: — Meg kéne locsolni egy kis borral... Az öreg a bajusza alatt mond egy cifrát, hogy mit kéne meglocsolni mivel. A disznó egyébként kövér, vá­gás előtt mértük, kétszáz­­harmincöt kilót nyomott. Juli néni, persze, mint rendesen, most sem elégedett. — Vágtunk már ennél job­bat is. Igaz? — bökné ol­dalba élete párját, de az már a Jani munkáját­ vizitálja... A gazda olyan ügyesen ha­sítja ketté a fejjel lefelé föl­akasztott disznót, hogy nem állom szó nélkül. — No, nem ez az első disz­nóm ám — mondja Péter bácsi. — Sokat levágtam már... — Aztán leküld a pincébe megnézni, rendben van-e a nagy kád, a sózó. Jövök föl a pincéből, hal­lom, hogy az asszonyok a konyhába Janival, a húszon, három éves legénnyel porol­nék. Három asszonyság nyel­ve pörög egyszerre. Jani nagy vörösen hátrál kifele: — Jól van, azért még nem kell lenyelni az embert!... Kidöntöttem a pirospaprikát — mondja, mikor észrevesz. Aztán már nemigen van idő a beszédre. Nem kímél egyikünket se a gazda, pat­togni kell, ha mond vala­mit. Az asszonyoknak dolga a béltisztítás; sonkákat, sza­lonnákat a sózóba, betüzelni a kondér alá ... Jár az öreg keze,mint a villám. Dobállja főni a disznósajtnak valót, keveri a hurkának, kolbász­nak valót, sürgeti az asszo­nyokat... Az a pihenés, mikor Jani­val már a zsírszalonnát szab­daljuk. Jani a kisebbik gye­rek. Katonatiszt a bátyja, nővére tegnapelőtt szülte a második gyerekét... Jani egyébként traktoros. — Kész az ebéd! — kiáltja Juli néni, de olyan hang­súllyal, ami azt mondaná: nyomás, befelé, enni! Péter bácsi indul is, mi Janival inkább maradnánk, de nincs kegyelem. •— Minek ettétek tele ma­gatokat bőrkével, főtt fej­hússal! A késő délutáni ebéd: máj, pecsenye, toroskáposzta. Alig kapok levegőt, mikor Juli néni már a vacsorás hurkát, kolbászt említi. ... És aztán vége a nyír­­szagú napnak. Disznóölés volt Németh Pétereknél, Győr-Szentivánon. (Jutási) DISZNÓÖLÉS Döntöttél már? A­­ megyei pályaválasztási hetek rendezvényeként a soproni 403. sz. Ipari Szak­munkásképző Intézet nevelő­testülete és KISZ-szervezete pályaválasztási kiállítást ren­dezett. Meghívták erre a vá­ros és a környék nyolcadik osztályos tanulóit és szülei­ket is. Csaknem ezer tanuló ismerkedett, illetve ismerke­dik a szakmunkásjelöltek ké­szítette munkadarabokkal, modellekkel, tájékozódhat a tablókat szemlélve a tovább­tanulási lehetőségekről, a szakmunkástanulókat megil­lető juttatásokról, 33 szakma szépségéről. Az intézet törek­vése, hogy a leányoknak a hagyományos „lányos” szak­mákon kívül gépi forgácsoló és üveges szakmákat tanítson.­ A fiúknak az építőipari és vasipari szakmák kínálnak sok lehetőséget. Az intézet KISZ-klubjában színes diaképek fogadják a legtöbbször szervezetten ér­kező tanulócsoportokat. Meg­hallgatják az iskola életéről, szakköreiről, tanműhelyeiről szóló vetítettképes előadást. Hasznos, szép a pályavá­lasztást segítő, tanácsokat adó kiállítás. Meg kell jegyezni, hogy a nevelőtestület csak­nem minden nyolcadikos szü­lőjének nyomtatott levelet küldött, amelyben tájékoztat­ja őket a szakmunkástanuló törvényről, az elméleti és más szakmai oktatások megoszlá­sáról, az iskolába való jelent­kezés módjáról. Ezekkel a le­velekkel is segítenek a gyer­mekek pályaválasztási gond­jainak eldöntésében. u. gy. "Kuzsovits Jenőnek és Garas Andreának magyaráz a szakoktató. (Lobenwein Tamás felv.) Ízlik a magyaros Damaszkuszban is A Park Étterem megnyitása után egy este bőséges vacsorát fogyasztott egy népes társaság a virágokkal díszített, szépen meg­terített asztalnál. Az étkezés után megelégedésüket fe­jezték ki a főpincér­nek, majd szokatlan kéréssel hozakodtak elő:­­ A szakáccsal sze­retnénk beszélni. — Semmi akadálya — volt az udvarias válasz, és hamarosan az asztaluknál ter­mett nagy fehér sap­kájában Román Já­nos, 22 éves szakács, ahol az ételeket készí­tette. A beszélgetés után annyit mondott kíváncsi kollégáinak: — Lehet, hogy kül­földre utazom. Az étkező társaság tagjai a magyar hajó­­zási társaság szakem­berei voltak, és aján­­latot tettek a Park­ Étterem „chef”-jének: kamatoztassa tudását az egyik magyar ten­gerjáró hajón, főzzön finom falatokat a ha­jósoknak. Román János gon­dolatban már a távoli tengereket járta, ami­kor július végén leve­let kapott. Szakmai tudására voltak­­kí­váncsiak Budapesten, orvosi vizsgálatnak vetették alá. Végül minden sikerült, és augusztusban egy bol­dog vendéglátóipari dolgozót búcsúztattak szülei, kollégái és ba­rátai a győri pályaud­varon. Kezdetben Bu­dapesten dolgozott, majd a Tisza tenger­járó hajóra került. Kezdetben csak Ju­goszláviába és Romá­niába jutott el. Ké­sőbb a Duna tenger­járó hajósai élvezték ételeinek kitűnő ízeit. Tegnap újból leve­let hozott a posta a Fark Étterembe. Ro­mán János írt Da­­maszkuszból ottani si­kereiről. Amíg hajó­jukat megrakták, olasz, angol, szovjet, japán, német és hol­land tengerészekkel ismerkedett össze, akiknek hajói szintén a nagy nemzetközi kikötőben tartózkod­tak. Hallottak a kitű­nő magyar ételekről, ezért megkérték a Du­na tengerjáró szaká­csát: bizonyítsa be tudását, és főzzön n­e­­kik valami finomat. Román János nem késlekedett, másnap ebédre voltak hivata­losak a külföldi „szaktársak”. A menü pedig a következő: Újházi tyúkleves, pol­­petti (olasz ételkülön­legesség) magyaro­san, bakonyi sertés­borda (még gombát is szerzett az araboktól) és somlói galuska. A siker a vártnál na­gyobb volt. Az ola­szok azt mondották, hogy a polpetti sok­kal jobb volt, mint Itáliában. Ő pedig magyarázatot tartott természetesen a né­met, magyar, francia nyelvet keverve a Ba­­konyról, amely csuda­szép vadregényes hegység, és Somlóról, ahol tüzes borok te­remnek. Nem folytatom to­vább. Román János ajánlatokat kapott nemzetközi hajóstár­­saságoktól: legyen a főszakácsuk. A válasz minden esetben kité­rő volt. Azt írja leve­lében, hogy mielőbb szeretne találkozni barátaival és tanító­­mestereivel, hogy újabb kitűnő recep­tekkel bővítse isme­reteit.­­ Egyszóval: jó híre van a magyar kony­­háraak szerte a vilá­gon, Imre Béla 0 IFJÚSÁGI HANGVER­SENY. Bécsi muzsika cím­mel rendeznek koncertet holnap délelőtt 11 órai kez­dettel a mosonszentmiklósi és a lébényi diákok számá­ra a mosonszentmiklósi mű­velődési házban. Délután 3 órakor Csornán, másnap, kedden pedig Kapuváron ismétlik meg a hangver­senyt. Közreműködnek: Németh Zsuzsa, Fellegi Ádám, Ferenczy Anikó és Masopust Rezső. " M­A: 1971. december 12., vasárnap. — Gabriella napja. — A Nap kél: 7,21, nyugszik: 12,53 órakor. — A Hold kél: 1,57, nyugszik: 12,34 órakor. SZÁZÖTVEN ÉVVEL ezelőtt, 1821. december 12-én született G­ustave Flaubert francia regényíró­. Élete nem volt eseményekben gazdag. Már kisdiák korában írni kezdett, majd ennek kedvéért jogi tanulmányait is abba­hagyta, s egész életét a a szó legszorosabb értelmében, az iro­dalomnak szentelte. Visszavonult croisseti kis házába (Rouen mellett), s mindössze néhány nagyobb utazással (hazájában, később Itáliában, illetve Keleten) tette változatosabbá napjait. Belső barátságban volt az öreg George Sand-dal, a Goncourt­­testvérekkel és tartós kapcsolat fűzte Louise Golet írónőhöz; a vele folytatott levelezése rendkívül értékes adatokat tár fel belső­ életére és irodalmi elméleteire is.» Leghíresebb műve a Bovaryné, amely 1856-ban hagyta el a sajtót és a következő évben egy dörgedelmes ügyészi vádirat jóvoltából vált széles körben híressé. E regény kicsit mintha a romantika ellen íródott Don Quijote volna; írójának egész életre szóló érzését, körülményeiből és önmagából való mene­külési vágyát, majd e vágy hiábavalóságát, veszedelmes voltát bizonyítja. Egyben művészi kifejező erővel mutatja meg Flaubert gyűlöletét a nyárspolgári élet ellen. Nálunk is ismert és népszerű másik regénye is, a Salambo, ez az ókorba he­lyezett naturalista regény. H­OLNAP:­­ 1971. december 13., hétfő. — Luca napja. — A Nap kél: 7,22, nyugszik: 15,53 órakor. — A Hold kél: 3,03, nyugszik 12,54 óra­kor. TÍZ ÉVVEL ezelőtt, 1961. december 13-án ítélte kötél által­ halálra az izraeli bíróság Adolf Eichmann náci­­ háborús főbűnöst. Hónapokon keresztül, de már jóval előbb is, amikor,kiderült, hogy a Dél-Amerikában meglapuló egyik háborús főbűnöst el­fogták, a világközvélemény érdeklődése Eichmann és szemé­lyén keresztül a borzalmas náci tömeggyilkosságok felé fordult. A jeruzsálemi tárgyalóteremben elhangzott ítélet jelentőségét az határozta meg, hogy nem egy ember bűncselekményéről van szó, hanem egy embertelen rendszeréről, a náci fasizmusé­ról, amelynek rémtetteit soha nem felejti el a világ. * Neonáci befolyásos körök nagy erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy megakadályozzák a tömeggyilkos Adolf Eich­mann halálra ítélését. Nem volt nehéz felismerni­ e törekvé­sek hátterében azt a ravasz meggondolást, hogy precedenst teremtsenek, hiszen, ha Eichmannt nem ítélik halálra, ak­kor egyetlen fasiszta gonosztevőnek sem jár, nem járhat halálos ítélet. Az igazságügyi eljárás elhúzódásával csak 1962 júniusában került sor a kivégzésre: a sok millió zsidó meggyilkolásában vállalt bűnrészessége miatt halálra ítélt Eichmannt a Tel Aviv melletti Ramlehh börtönben felakasztották, holttestét elham­vasztották, s hamvait a tengerbe szórták. ★ TELJESÍTETTE 1971. évi tervét a Győri Keksz- és Ostyagyár. Az év hátra­levő részében a terven fe­lül gyártott, közkedvelt édességek is elkelnek. Nagy a kereslet irántuk. ÉNEKLŐ IFJÚSÁG. A Győri Kazinczy Gimnázium énekkara december 18-án délután 2 órakor Arcadeli „Villanella” és Kodály „Pünkösdölő” című művét énekli a Petőfi adón a Ma­gyar Rádió „Éneklő ifjú­ság” sorozatában. VÉRADÓNAPOT szer­veztek a hét végén a Sop­roni Erdészeti és Faipari Egyetemen. Az influenza­­járvány ellenére az egyetem és az óvónőképző Intézet hallgatói, összesen 162-en 48 liter vért adtak. VALTINYI GÁBOR sop­roni orgonaművész tart hangversenyt hétfőn este 8 órakor a soproni Liszt­­Fe­renc Művelődési Központ­ban. Buxtehude, J. S. Bach, Hindemith és Franck mű­veiből játszik. KOMMUNISTA VASÁR­NAPOT tart ma a Magyar Vagon- és Gépgyár kapu­vári gyáregysége az 1971. évi program még eredmé­nyesebb teljesítéséért.­­ A NY­árra­ öntözővíz­tárolót és öntözőhálózatot építenek jövőre az Újkéri Dózsa Népe Termelőszövet­kezetben. Az építés 3 millió forintba kerül. HŐSI EMLÉKEK. Sok­szorosítják és közreadják a helyi tizenkilences vete­ránok, egykori partizánok s a felszabadulást követő for­radalmi időszak pártmun­kásainak magnószalagra rögzített visszaemlékezéseit a Kapuvári Rábaközi Mú­zeumban. A dokumentu­mokra különösen a hely­­történettel foglalkozó szo­cialista brigádoknak van szükségük. ENYHE Várható időjárás ma es­tig: időnként felszakadozó felhőzet, szórványosan elő­forduló esővel, ónos esővel, a keleti megyékben átme­netileg egy-két helyen ha­vas esővel, havazással. Megélénkülő, helyenként megerősödő nyugatira, északnyugatira forduló szél. Enyhe idő. A legmagasabb nappali hőmérséklet ma 5 fok körül. AUSZTRIÁBAN felhős idő, futó esőkkel, havas esőkkel, a magasabb helye­ken havazással. Mérsékelt, északnyugati sáros. A DUNA vízállása szom­baton Dunaremeténél 251 centiméter volt, Győrnél a RÁBA 140 centiméter, apa­dó jellegű. A 139 négyes találat A Sportfogadási és Lottóigaz­gatóság közlése szerint az 50 játékhéten öttalálatos szelvény nem érkezett. Négyes találatot 139 fogadó ért el, nyereményük egyenként 26 220 forint. Három találata 9228 fogadónak volt, nye­reményük egyenként 197 forint. Kéttalálatos szelvények száma 191 586 darab, egyenként 12 forin­tos nyereménnyel. Nyeremény­­összegek a nyereményilleték le­vonása után értendők, a közölt adatok tájékoztató jellegűek. (MTI) — A JÖVŐ ÉVI SZIGETKÖZI NAPOK programtervezetét be­szélik meg holnap Mosonma­­­­gy­aró­váron a Hazafias Nép­front városi bizottságán. A nyá­ri rendezvénysorozatot 1972. má­jus 26-tól június 11-ig tartják. PÁRTHÍR Az MSZMP Nádorváros I. alapszervezet értesíti tag­jait, hogy 13-án, hétfőn dél­után 5 órakor a Richards­­gyár kultúrter­bében ren­des havi taggyűlést tart, a tagok pontos megjelenését kéri a vezetőség. KISALFÖLD. Az MSZMP Győr-Sopron megyei Bizottsága és a Győr-Sopron megyei Tanács Lapja. Főszerkesztő: LÓN­Y­AI SÁN­DOR. Kiadja: a Győr megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: UGRÓCZKY MIHÁLY, a vállalat igazgatója. SZERKESZTŐSÉG: GYŐR, Tanácsköztársaság útja 3., II. emelet. Telefon: 11-234, 11- 503. Délutáni szerkesztés: (5 órától) 12-271. Éjszakai szerkesz­tés: :11-167. Telex: 024-364. SOPRON, Előkapu 11., telefon: 12-266. KIADÓ: Győr, Tanácsköztársaság útja 3., II. emelet. Telefon: 12- 104. Hirdetésfelvétel: 13-189. Terjeszti a Magyar Posta. ELŐ­FIZETHETŐ: a helyi postahivataloknál és a kézbesítőnél, a Posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodájánál (Budapest, V., József nádor tér l. sz.). Előfizetési díj egy hónapra 20 forint. Kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Győr-Sopron megyei Nyomdavállalat, Győr, Árpád út 39. Telefon: 12-026, 12-027. Fnyv.: MENTLER ENDRE, igazgató. INDEX: 25060.

Next