Kisalföld, 1972. május (17. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-16 / 113. szám

2 Dél-vietnami hadihelyzet SAIGON B-52-es amerikai légierő­dök a hétfő estig eltelt 24 óra alatt 12 bevetésben 1080 tonna bombát zúdítottak dél­vietnami területekre. A sai­goni amerikai parancsnokság beismerte, hogy három ame­rikai repülőgép semmisült meg a VDK ellen végrehaj­tott légitámadások során. Hat pilóta eltűnt. A rendkívül nagyarányú amerikai légitámadásnak kö­szönhetően a saigoni kor­mánycsapatok hétfőn elfog­lalták­­a Hué-től 24 kilomé­ternyire délnyugatra fekvő Bastogne támaszpontot. A saigoni amerikai pa­rancsnokság közölte, a Sara­toga repülőgép-anyahajó hét­főn megérkezett a Tonkini­­öbölbe, hogy megerősítse az ott állomásozó amerikai 7. flottát. A múlt héten mind­össze 400 amerikai katonát vontak ki Dél-Vietnamból,­­ közölte az amerikai parancs­nokság. Az országban jelen­leg 65 000 főnyi haderő állo­másozik. WASHINGTON A hét­ észak-vietnámi ki­kötőn kívül az amerikai ka­tonai repülőgépek észak-vi­etnami folyókat és csatorná­kat is elaknásítottak­­, kö­zölte hétfői sajtótájékoztató­ján Friedheim, a Pentagon szóvivője. A belföldi vízi utak elaknásítana az egész észak­vietnami közlekedési rend­szer megsemmisítésére irá­nyuló akció egy része­­, mondta a szóvivő. Azt nem közölte, hogy a folyók elak­­násítását mikor végezték. Friedheim fenyegető han­gon jelentette ki, hogy az amerikai repülőgépek meg fogják akadályozni a lebom­bázott vasutak, hidak és köz­­utak helyreállítását. Az amerikai szenátus meg­ajánlási albizottságában hét­főn heves szócsata zajlott le Rogers külügyminiszter és az albizottság­ elnöke, William Proxmire szenátor között. A demokrata párti szenátor bí­rálta­ Nixon vietnami politi­káját, és az észak-vietnami kikötők elaknásítását nagy­arányú háborús eszkaláció­nak nevezte. M­egfontoltan A Centropress hétfő esti kommentárja. A népi gyűlés képviselői előtt nagy jelentőségű beszédet mondott vasárnap Anvar Sza­dat, Egyiptom elnöke. Az alkal­mat egy évforduló szolgáltatta, a tavaly május 14-i belpolitikai fordulat évfordulója. Ezzel kap­csolatban az elnök kiemelte, hogy az egy esztendeje kezde­ményezett, az 1952-es forrada­lom védelmére irányuló, s a forradalmi irányvonal kiigazítá­sát célzó intézkedések eredmé­nyeként erősödött a demokrá­cia, szilárdabb lett a törvényes­ség, teljesebbé vált az állam­polgári szabadság Egyiptom­ban. Különösen figyelemre méltó volt Szadat értékelése a közel­­keleti konfliktust és annak pers­pektíváit illetően. A megszállt arab területek felszabadítása továbbra is fontos cél, ám Sza­dat hangsúlyozta, hogy az erre vonatkozó döntést csak a meg­felelő időpontban, a szükséges számítások és megfontolások után hozhatják meg. Bizonyos, hogy Egyiptomnak ez a józan, realista, higgadt és megfontolt politikai vonala előbb-utóbb eredményt hoz a közel-keleti válság megoldásá­nak útján, amelynek további feltételei — miként ezt Szadat beszédében kiemelte - a dol­gozó erők nemzeti egysége egyfelől, az egyesített arab ak­ciók másfelől, harmadjára pe­dig a kapcsolatok erősítése a baráti országokkal, élükön a Szovjetunióval. Különösen meleg szavakkal emlékezett meg az államfő a Szovjetunió és Egyiptom barát­ságának fejlődéséről. Válaszol­va azokra az imperialista — el­sősorban az Egyesült Államok­tól és Izraeltől kiinduló — kí­sérletekre, amelyek „kétkedési kampánnyal” kívánják kérdé­sessé tenni a Szovjetunió és Egyiptom szövetségét. Szadat világossá tette: ,,a Szovjetunió­hoz fűződő kapcsolatainkkal il­letően nem lehet a zavarosban halászni". „Ellenségeink azt remélik — mondotta egyebek közt Egyip­tom elnöke hogy kétségbe­esésünkben, indulataink hatása alatt hibás döntésre jutunk, mi­előtt behatóan tanulmányoz­nánk a problémát.” A problé­mán a jelenlegi közel-keleti helyzet fő kérdését, az arab te­rületek felszabadítását értette, és a Biztonsági Tanács idevo­natkozó, 1967. novemberi hatá­rozatának - amelyet Egyiptom elfogadott - megvalósulását kétségkívül Kairónak ez a nem indulatokon, hanem józan meg­fontolásokon alapuló politikája hozza közelebb. (RS) Ügyeletes riportereink jelentik (Folytatás az 1. oldalról.) Lakásépítő szövetkezetek Győrszabasízhegyen­ A Gyár városában jelenleg nyilvántartott lakáskérelmek maradéktalan teljesítésére a negyedik ötéves tervben nem kerülhet sor. Ezért a városi tanács a MESZÖV-vel kar­öltve lakásépítő szövetkeze­tek létrehozását határozta el, mégpedig azoknak a bevoná­sával, akik az előzetes számí­tások alapján 1975-ig sem állami, sem szövetkezeti la­kást nem kaphatnak. Győr- Szabadhegyen, a József At­tila utcától a Somogyi Imre útig húzódó terület áll az önkéntes szövetkezők rendel­kezésére. A terület rendezési tervének vázlata már el­készült. Első ütemben a Ván­dor, a Gyopár és a Tárogató utca által határolt részen 210 lakás fog felépülni három­­szintes, 12—18 lakásos töm­bökben. Azért esett a válasz­tás Győr említett részére, mert itt a legkedvezőbbek, a leggazdaságosabbak a köz­­művesítési lehetőségek. Az akció első lépéseként a váro­si tanács és a MÉSZÖV a leendő lakásszövetkezeti ta­gokat összehívja és ismerteti velük az építkezés feltételeit. A tanácshoz beadott és ott kiválasztott kérelmek sor­rendjében tegnap volt az el­ső tájékoztató mintegy­­száz, jövendő lakástulajdonos rész­vételével. Érettségizők, kirándulók, takarítók Tegnap délelőtt tartották a középiskolákban országosan az orosz érettségi írásbeli vizsgát. A lébényi gimná­zium huszonöt érettségizője közül egy tanuló írásbelizett orosz nyelvből. A másodiko­sok, harmadikosok az érett­ségi napjait használták ki ta­nulmányi kirándulások lebo­nyolítására. A másodikosok az ország legszebb helyeit járják be, a harmadikosok pedig a Magas-Tátrába utaz­tak. Múlt kedden indultak és ma érkeznek meg csehszlo­vákiai körútjukról. Az első osztályosok részé­re tanítás nélküli munkana­pot szerveztek, mert ők a nyári szünetben vesznek részt egyhetes Balaton körüli tábo­rozáson. A fiúk a parkosítás­sal, a lányok az iskolaépület takarításával, az ablakok megtisztításával foglalatos­kodtak. Szívbetegek gyógyítása Szakemberek számára ren­dezték, de közérdeklődésre is számot tarthat az a nagy­szabású kardiológuskongresz­­szus, amely május 11-én, 12- én és 13-án Balatonfüreden, a szívkórházban volt. Győr- Sopron megyét kapuvári, csornai és győri orvosok kép­viselték. D­r. Kasszián Katalintól, a győri kórház 3-as belosztá­­lyának alorvosától érdeklőd­tünk. — Mivel foglalkoztak a kongresszuson ? — Általában a szívbetegsé­gekkel, a diagnózis sokrétű megállapításával, a gyógysze­res és műtétes gyógyítással, különös tekintettel a szívbil­lentyű- és szívkoszorúér­megbetegedésekre, valamint a szív ritmuszavaraira. A szívbetegségek megállapítá­sánál eddig az elektromos kardiográfot és a röntgent használtuk. Most nagy figyel­met szentelünk a szívhan­goknak. Ez is rendkívül fon­tos és kitűnő kiegészítője a diagnózisnak. A szívhangokat kétféle készülékkel, a biográf­fal és a biocombbal tudjuk megfigyelni, illetve papírra rögzíteni. A két készülék kö­zül a biográf már ismert. Ilyen Győr-Sopron megyében már több van. Tudomásom szerint biocombot m­ég nem használunk. Mindkét készü­lékkel többféle vizsgálatot le­het elvégezni. — A kongresszuson foglal­koztunk még a szívkoszorúér elmeszesedésével. Ezzel kap­csolatban egy új vizsgálati módszert ismertünk meg: a szívkoszorúereket kontraszt­­anyaggal töltik fel, és azt röntgenezik, így kimutatha­tó a meszesedés. Mindkét módszer kitűnő előkészítője a szívműtétnek. Eddig ugyan­is főként terápiás kezelést al­kalmaztunk. Ma már a mű­tétekkel is jó eredményeket érünk el — fejezte be dr. Kasszián Katalin. Kinél higgyek? Alaposan meghökkentett a köveskáli Vörös Csillag Téesz győri, Zrínyi úti borozójá­nak úgynevezett helyi rek­lámja. Avatatlan kéz rajzol­hatta a rajta látható nőt és férfit, de a hozzáköltött ol­csó szöveg se tarthatna szá­mot József Attila-díjra. Íme: „Megcsal Manci? Megcsal­ták­? Megvigasztal köveská­li!” Mármost nem tudom, ki­nek higgyek. Az utcai pla­­kátnak-e, amelyen a gordiu­szi csomó és a borosüveg azt sugallja, hogy az ital nem old meg semmit, vagy a kö­veskáli borozó ügyetlen és íz­léstelen önreklámjának, amelynek hatékonysága a helyszínen poharakban — te­li poharakban — realizáló­dik? Egyiknek sem hiszek! A gordiuszi csomóval kezdettől fogva nem értek egyet, ugyanis nem a józan járóke­lőt kellene figyelmeztetni, aki plakát ide, plakát oda, nem az itallal szokta gondját - baját orvosolni, hanem azo­kat, akik általában az ital­boltokban vigasztalódnak. Őket azonban — mint a kö­veskáli borozó példája mu­tatja — ivásra, a bánatnak a borba fojtására buzdítják. Nesze neked alkoholizmus­ellenes küzdelem! (L. — F. — M. — P.) A Sopron és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet a belkereskedelmi miniszter­­ 1972. (III. 16.) Bk. M. számú rendelete értelmében pályázatot hirdet az alant felsorolt szabadkasszás egységeknél üzletvezetői munkakör betöltésére Állandó jellegű: 5. sz. élelmiszerbolt (Sopronpuszta) 29. sz. élelmiszerbolt (Nagycenk) 34. sz. élelmiszerbolt (Sopron, Nyugat-major) 38. sz. élelmiszerbolt (Pereszteg) 55. sz. élelmiszerbolt (Sopron, Bánfalvi út) 39. sz. élelmiszerbolt (Sopron, Pap Károly u.) 26. sz. tejbolt (Sopron-Kertváros) 17. sz. húsbolt (Ágfalva) 20. sz. húsbolt (Fertőrákos) 21. sz. húsbolt (Kópháza) 23. sz. húsbolt (Fertőhomok) 51. sz. húsbolt (Hidegség) 35. sz. húsbolt (Hegykő) 39. sz. húsbolt (Pereszteg) 2. sz. zöldség-gyümölcsbolt (Sopron, Lenin krt.) 4. sz. zöldség-gyümölcsbolt (Sopron, Magyar u.) 7. sz. zöldség-gyümölcsbolt (Sopron, Alsó-Lövér u.) 8. sz. zöldség-gyümölcsbolt­­ (Sopron, Kossuth L. u.) 9. sz. zöldség-gyümölcsbolt (Sopron-Kertváros) 19. sz. zöldség-gyümölcsbolt (Fertőrákos) 15. sz. baromfibolt (Sopron, Major köz) 8. sz. italbolt (Fertőköz) 12. sz. büfé (Ágfalva) 22. sz. italbolt (Pinnye) 23. sz. italbolt (Pinnye) 11. sz. büfé (Sopron, Vas Gereben u.) 13. sz. cukrászda (Sopron, Kolostor u.) Szezonális jellegű: 13. sz. zöldség-gyü­möcs pavilon (Sopron, Baross út) JELENTKEZÉS: 1972. május 20-ig az Áfész-nél, Sopron, Beloiannisz tér 1. szám, II. emelet 26., ahol a pályázat feltételeiről szóbeli felvilágosítással is szolgálunk. KISALFÖLD 1972. május 16., kedd Bonn: CDU-döntés BONN: A Kereszténydemokrata Unió vezetősége hétfőn délután több órás tanácskozás után úgy dön­tött, hogy szabad kezet ad a CDU képviselőinek a „keleti szerző­dések” ratifikációs vitájának szerdára tervezett parlamenti sza­vazásán. A CDU vezetőségének állásfoglalása, — amelyet hír sze­rint 27 igenlő, 1 elutasító szava­zattal és egy tartózkodással ala­kítottak ki — nem kötelezi a párt képviselőit a szerződések egyön­tetű elutasítására vagy elfogadá­sára. A megfigyelők a döntést úgy értelmezik, hogy a CDU vezér­kara feladta ellenállását és való­­jában a „keleti szerződések” megszavazását ajánlja képviselői­nek. Egyelőre nem érkezett hír a ra­tifikálás megtagadását egyértel­műen követelő Schröder és a pártelnök Bartel párharcáról. Csupán annyi szivárgott ki, hogy a vezetőségi ülésen — amely a tervezettnél másfél órával tovább tartott — Rainer Barzel „harcos szellemben és félreérthetetlenül” fejtette ki állásfoglalását, amelyet azután a vezetőség többsége tá­mogatott. Az ülésen az ikerpárt, a bajor CSU képviseletében megjelent Franz-Josef Strauss és alvezére,­­ Richard Stücklen is. Conrad Ahlers, a bonni kor­mány szóvivője hétfőn délutáni sajtótájékoztatójában kijelentette: a kormány „érdeklődéssel fogad­ta a CDU vezetőségének nyilatko­zatát, de sajnálja annak „bizo­nyos fokú egyoldalúságát”. A CDU állásfoglalásában ugyan­is a három parlamenti frakció ál­tal közösen kidolgozott határozat­­tervezet egyes pontjait kiragadta összefüggésükből és átszövegezte. A szovjet-amerikai kapcsolatok történetéből I. Intervenció és szövetség A szovjet—amerikai kap­csolatok történetének elem­zése egy a távoli jövőben élő történész számára minden bi­zonnyal elmondja majd, mi­lyen is volt a XX. század. E viszony alakulása korunk leg­nagyobb világpolitikai ese­ményeihez kapcsolódik, mély­pontjai és magaslatai mindig jelzik glóbuszunk éppen ak­tuális politikai klímáját. A két ország — napjaink két legnagyobb és viszonylag fiatal hatalmának — első (konfliktusos) érintkezése közvetlenül a szovjet állam megszületése után történt. Együtt harcolták végig a má­sodik világháborút, a két fő erőként álltak szemben a hi­degháború esztendeiben és most is a világ legerősebb hatalmai. A szovjet—ameri­kai viszony (természetesen csak vázlatos) felidézése min­denesetre hasznos tanulsá­gokkal jár. Kolcsak fegyverei A szovjet állam megszüle­tése után az Egyesült Álla­mok — természetesen — az első ellenfelek között volt. A béketárgyalásokon Wilson amerikai elnök béketervének hatodik pontja biztosította volna még Oroszország részé­re, „hogy saját politikai fej­lődéséről és saját nemzeti po­litikájáról függetlenül dönt­hessen”. Az elnök azonban magyarázatként hozzáfűzte e ponthoz, hogy ez a függet­lenség az ország minden nemzetiségére is vonatkozik, tehát azokat a területeket, ahol e népek élnek, le kell az országról választani. A felda­rabolás tervét a fegyveres in­tervenció követte. Kolcsak és Gyem­kin hadseregének fel­­szerelése jelentős részben az óceánon túlról érkezett. Ez volt az amerikai politikának első­ olyan­ lépése,­­ amikor fegyverszállításokkal, anyagi erejét kihasználva avatkozott be más országok ügyeibe. Mi­közben a Vörös Hadsereg a fő frontokon győzött, éppen amerikai kezdeményezésre fegyverszüneti tárgyalások kezdődtek Szovjet-Oroszor­­szágban. William Bullitt ame­rikai diplomata vitte Moszk­vába az antant országok fel­tételeit. Bullitt járt a kül­ügyi népbiztosságon, találko­zott Leninnel. Lenin lényegében elfogadta az antant ajánlatát, de közöl­te: több pontot jobban meg kell majd határozni. Erről az ajánlatról szólva 1919. már­cius 13-án Lenin egy gyűlé­sen a helyzetet a breszti béke előtti időszakhoz hasonlította. Szükség van arra, hogy kike­rüljenek a háborúból, hogy lélegzethez jussanak, hogy az intervenció megszűnte után áttérhessenek a békés építés­re — mondta. Bullitt Lenin javaslatait el­vitte Párizsba, a békekonfe­renciára. Wilson azonban — aki a küldetés szellemi atyja volt — maga szabotálta saját ajánlata elfogadását és ér­demben sohasem foglalkozott többet vele. Az elismerés éve Az intervenciósok fölött aratott győzelem után Nyu­­gat-Európa tőkés országai egymás után küldték nagy­követeiket Moszkvába. 1924 a nemzetközi elismerés éve volt. Amerika azonban nem je­lentkezett. Hughes amerikai külügyi államtitkár kijelen­tette: nem lehet szó diplomá­ciai elismerésről, amíg Szov­­jet-Oroszország nem vállalja a cári rendszer adósságait és nem ad kártérítést a nyugat­ra menekült orosz kapitalis­táknak kisajátított vagyonu­kért. Lényeges változást csak Rooseveltnek — az 1932-ben megválasztott új elnöknek —­­politikája hozott. 1933. no­vember 16-án a két ország felvette a diplomáciai kap­csolatokat. a nagy szövetség 1933 Európában Hitler éve volt. A világosan látó poli­tikusok előtt egyre nyilván­valóbbá vált a német fasiz­mus agresszív jellege, a há­ború fenyegető közelsége. Roosevelt — miközben szün­telenül harcolnia kellett azokkal az erősekel, amelyek Amerika elzárkózását, Euró­pától való távolmaradását követelték — a veszély foko­zódásával egyre inkább akti­vizálta az Egyesült Államo­kat. Az Angliával kötött köl­csönbérleti szerződés mintá­jára a Szovjetuniót ért fasisz­ta támadás után nem habo­zott ugyanilyen egyezményt kötni a szovjet állammal. Né­hány hónap múlva, 1941. de­cember 7-én Pearl Harbour japán megrohanásával az Egyesült Államok is belépett a háborúba. Így jött létre az a szoros viszony Amerika, Anglia és a Szovjetunió kö­zött, amelyet nagy szövetség néven ismernek a történé­szek. Roosevelt egészen halá­láig egyenjogú partnernek te­kintette a Szovjetuniót és nemegyszer szembeszállt Churchill-lel, aki csak amolyan szükséges rossznak tekintette a Szovjetunióval való szövet­séget. Hiba volna természetesen, ha a háború éveit a nagy szö­vetség esztendeit csak felhőt­len együttműködésnek tekin­tenénk. Viták, nézeteltérések (így például a második front megnyitásáról, az egyes had- m­űveletek sorrendjéről, a Szovjetuniónak Japán elleni háborúba lépéséről) bőséggel voltak. De a kapcsolatokat — és különösen a szovjet—ame­rikai viszonyt — a szövetsé­ges együttműködés, egymás érdekeinek figyelembevétele jellemezte. Több ízben járt szovjet küldöttség Washing­tonban, amerikai delegáció Moszkvában, szovjet repülő­gépek kísérték a fegyverszál­­lító amerikai konvojokat, az amerikai hajók pedig felsze­reléssel megrakva érkeztek szovjet kikötőkbe. Csúcstalál­kozók — napjaink eszmecse­réjének elődjei — tisztázták a szövetségesek nézeteit. Tehe­rán, Jalta ma már fogalom — és történelem. Elnök a másod­k­oyedítsfilm Teheránban Roosevelt (hogy a szovjet titkos­szolgá­lat által jelzett merénylőket elkerülhesse) a Szovjetunió nagykövetségén lakott. Itt folytak a tárgyalások is. Churchill emlékirataiban a világ közepének nevezte a szovjet palotát. Éppúgy, mint ahogy az volt a jaltai Liva­­dia palota is. Jalta talán a csúcspont volt. Az első alka­lom, amit mindkét oldalról az azonos szándék jellemzett. Potsdam, a három szövetsé­ges utolsó találkozása már a kezdődő ellentétek találkozó­ja volt. Roosevelt nem élt, helyét a hidegháborúban jól megismert Truman foglalta el, akit (érdekes módon épp­úgy mint Johnsont Kennedy) azért választotta Roosevelt alelnöknek, hogy a konzerv­­atív államok választói is tá­mogassák politikáját. A má­sodhegedűsből, a tartalék em­berből 1945 áprilisában Ame­rika elnöke lett. Elnökségével kezdődött az annyi feszültsé­get és félelmet jelentő idő­szak — a hidegháború. Kereszty András (Következik: JÓ DOLOG A VASFÜGGÖNY?) A „Kisfaludy” Színház női öltöztetőt keres felvételre.

Next