Kisalföld, 1972. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-24 / 147. szám
2 (Folytatás az 1. oldalról.) Ezt szolgálják a törvényjavaslat azon rendelkezései, amelyek megfogalmazzák a Legfelsőbb Bíróság és az Igazságügyi Minisztérium feladatait. Világos, hogy mind a Legfelsőbb Bíróság, mind az Igazságügyi Minisztérium tevékenységének fő tartalma arra irányul, hogy bíróságaink ítélkezése megfeleljen törvényeinknek, a szocialista állam jogpolitikájának, találkozzék a becsületes dolgozók, a társadalom egyetértésével. Alkotmányunknak megfelelően rendelkezik úgy a törvényjavaslat, hogy a Legfelsőbb Bíróság gyakorol elvi irányítást az öszszes bíróságok bírói működése és ítélkezése felett. Ennek érdekében mondja ki azt is, hogy a Legfelsőbb Bíróság irányelvei és elvi döntései a bíróságok számára kötelezőek. Az előterjesztett törvényjavaslat — egyezően az eddigi helyzettel — azt is rögzíti, hogy az igazságügy-miniszter felügyeletet gyakorol a bíróságok általános működése felett, aláhúzva, hogy e tevékenysége nem sértheti a bírói függetlenséget. — Más módon valósul meg tehát az ítélkezési tevékenység és az általános működés irányítása. Ebből sok minden következik, mindenekelőtt jó lenne, ha minden állampolgár megértené: az Igazságügyi Minisztérium és maga a miniszter sem avatkozhat bele bírósági ügyekbe, ítéletekbe, mert arra a — nagyon helyes megfontolások alapján alkotott — jogszabályok nem adnak lehetőséget. — A törvényjavaslatnak a bírák választására vonatkozó rendelkezései ugyancsak teljes összhangban vannak alkotmányunkkal. A hivatásos bírák választásával — a Legfelsőbb Bíróság bíróit kivéve — több mint két évtizedes gyakorlatot adunk át a múltnak. Az a tény, hogy a hivatásos bírák választása oly magas állami vezető testület hatáskörébe került, mint Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa, kifejezésre juttatja a bírói tevékenység fontosságát, a bírák társadalmi megbecsülésének növekedését. Egyben ez fontos biztosítéka a bírói függetlenségnek és az igazságszolgáltatás demokratizmusának is. A határozatlan időre történő választás pedig arra hivatott, hogy erősítse tovább a bírói élethivatást és a becsületesen dolgozó bírák helyzetét, hiszen őket felmenteni, viszszahívni csak a törvényben meghatározott nyomós okokból lehet, és arra szintén csak az Elnöki Tanács jogosult. Szeretném aláhúzni, hogy a bírói karból eddig is nagyonnagyon ritkán kellett egyeseket eltávolítani, mert méltatlanná váltak bírói tisztségükre. A törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy az eljárási törvényekben meghatározandó esetekben bírósági tanács helyett első fokon egyesbíró hozzon döntést. Esetleges tévhitek vagy félreértések elkerülése végett szeretném leszögezni, hogy az igazságszolgáltatásban a nép részvételének alkotmányos elvét fő szabályként változatlanul hagyjuk. A dolgozó nép közvetlen részvételét biztosító ülnökrendszer a szocialista igazságszolgáltatás nagy vívmánya. — Kifejezi rendszerünk demokratizmusát. A gyakorlat jól igazolta az ülnökrendszer életrevalóságát. Az igazságszolgáltatás gyakorlati tapasztalatai azonban arra hívták fel a figyelmet, hogy vannak a bírósági eljárásban olyan szakaszok vagy ügycsoportok, amikor az ülnökök részvételének előírása szükségtelen. — Tisztelt Országgyűlés! — Bizonyos, hogy az új bírósági törvény, valamint a hozzá kapcsolódó többi jogszabály és azok sikeres végrehajtása — elősegíti igazságszolgáltatásunk további fejlesztését. — A Minisztertanács megbízásából kérem, hogy az előterjesztett törvényjavaslatot a Tisztelt Országgyűlés vitassa meg, fogadja el és iktassa az ország törvényei közé. — Tisztelt Országgyűlés ! — Képviselőtársak! — A bíróságokról szóló törvényjavaslat egyik nagy jelentőségű változtatása a bírósági fórumrendszer egységesítése, a munkaügyi döntőbizottságok és a gazdasági döntőbizottságok bíróságokká alakítása. Az igazságügy-miniszter elvtárs előterjesztésében több oldalról indokolta ennek a rendezésnek szükségességét. Ha az átszervezést az állampolgárok, a jogkeresők oldaláról vizsgáljuk, az a véleményem, hogy minden vonatkozásban teljes egyetértéssel fogunk találkozni. A felszabadulás után, de különösen az utóbbi 10— 15 évben a bíróságokról kialakult társadalmi közvélemény általában és döntően kedvező. A becsületes dolgozók legszélesebb rétegei a törvényesség érvényesülésének egyik legfőbb biztosítékát a bíróságokban látják. A bíróságok iránti bizalomra utal az a tény is, hogy az ügyeknek mintegy 80 százaléka első fokon válik jogerőssé. Túlnyomó többségében tehát a fellebbezési lehetőséget sem merítik ki. Meggyőződésem, hogy az egységes felügyelet és irányítás eredményeképpen a munkaügyi és a gazdasági bíróság a fejlődés követelményeivel lépést fog tartani, és a változás a magasabb színvonalú munkában fog jelentkezni. Ennek azonban fontos feltétele, hogy az új szervezeti keretek megteremtéséhez időben fogjunk hozzá, gondosan végezzük el, hogy különösen a nagyobb számú dolgozókat érintő munkaügyi eljárások gyorsasága ne csökkenjen. A napirenden levő törvényjavaslat a társasbíráskodás rendszerét, mint kizárólagos rendszert ésszerűen feloldja, és bizonyos esetekben megengedi, hogy egy hivatásos bíró ítélkezzen. Ezt helyeslem, mert nyilvánvalóan ésszerű eljárásbeli differenciálást tesz lehetővé. Már az 1972. január 1-én hatályba lépett Btk. előrevetítette ennek szükségességét, a bűncselekményeknek bűntett és vétségre történt szétválasztásával. Ha valahol, akkor az ítélkezési munkában igen nagy jelentősége van a differenciálási lehetőségeknek, mert a helyes végrehajtás mindig az élethez, a realitásokhoz való közelítést eredményezi. — Ebbe a gondolatkörbe tartozik, ha szorosan nem is a bíróságokról szóló törvényjavaslattal függ össze, az alábbi észrevételem: — Ismeretes, hogy a módosított Btk. az 500 forinton aluli kárt okozó lopással elkövetett szabálysértések köréből kiemelte a úgynevezett önkiszolgáló bolti lopásokat, és ez év január 1-től bűncselekményként rendeli büntetni. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy ezt a bűncselekményt nem a szokásos, a visszaeső bűnözők, sőt nem is elsősorban az egyébként kifogásolható életvitelű személyek követik el. Győr-Sopron megyében 98 személlyel szemben jártak el ez év első 5 hónapjában. Ezek közül 3 személy volt a büntetett előéletű. Az eltulajdonított dolgok értéke a már említett 98 esetből 82 Korom Mihály expozéja után az elnök Biczó Györgynek (Szeged, 1. vk.) adta meg a szót. Őt követően dr. Lakatos Pál József Komárom megyei, majd dr. Nezvál Ferenc (Zala m., 9. vk.), nyugalmazott miniszter emelkedett szólásra. Ezután került sor Zámbó Józsefnek, a Győr- Sopron megyei Pártbizottság titkárának felszólalására, esetben nem éri el az 50 forintot, kétharmada 30 forint, egyharmada pedig 10 forint érték alatti. A megyében az önkiszolgáló boltokban az említett személyek által eltulajdonított áruk értéke összesen 3860 forint. Ezzel szemben a kereskedelmi dolgozók által elkövetett szabálysértések, a vásárlók különböző megkárosítása hamis méréssel és számolással, az esetek túlnyomó többségében szabálysértésként vagy fegyelmi úton rendezhető. Véleményem szerint az ilyen jellegű cselekményeknek annál is inkább nagyobb a társadalmi veszélyessége, mert mint alkalmazott, beosztásával visszaélve követi el a károkozást. Több 10 000 forintra rúg a leltárhiányból keletkező károk összege, s mégis megelégszünk az esetek jelentős részében a fegyelmi felelősségre vonással. Az elmondottak alapján megfontolásra ajánlom az említett jogszabályi rendelkezés felülvizsgálatát, hogy nem kellene-e azt megváltoztatni még az új Btk. elfogadása előtt. Annál is inkább teszem ezt, mert ismerem a bíróságok gyakorlatát ezekben az ügyekben. — Többségében tárgyalás tartása nélkül, végzésben szabják ki a néhány 100 forintos pénzbüntetést. Például a megyében a 46 vádemeléssel befejezett ügyben az ügyszségek kezdeményezésére 37 esetben tárgyalás mellőzésével szabtak ki pénz főbüntetést. — Véleményem szerint ezek az ügyek társadalmi, politikai érdeksérelem nélkül — mint ahogyan korábban — szabálysértési vonalon is megoldhatók lennének, és akkor nem terhelnénk az egyébként is túlterhelt, jelentős létszámhiánnyal küzdő bíróságokat, ügyészségeket ezekkel a viszonylag nem jelentős ügyekkel, az állampolgárokat megkímélnénk a bírósági büntető eljárástól és annak következményeitől. Egyetértek a törvényjavaslatnak a bírák választásával kapcsolatos rendelkezésével is. A miniszteri előterjesztés részletes indokaihoz hozzátenni valóm nincs. Ezzel a rendelkezéssel az országgyűlés a bíráknak nemcsak a tekintélyét, megbecsülését növeli, hanem elsősorban biztosítékot teremt a bírói függetlenség maradéktalan érvényesítéséhez. Ez dolgozó népünk egészének érdeke, ezen belül elsősorban a jogkereső állampolgárok és szervezetek, valamint a büntető ügyekben eljárás alá kerülő vádlottak legközvetlenebb érdeke. A bírói függetlenség szocialista tartalmú megvalósulása, hogy a bírák csak a törvényeknek és más jogszabályoknak vannak alárendelve. A törvényjavaslat 9. §-ának első bekezdése a vádlott jogáról szól. A hatályos szervezeti törvény ezt a jogot a bírói eljárás során biztosította. A jelen törvényjavaslat ilyen megkötést nem tartalmaz, nyilvánvalóan abból a megfontolásból, hogy a védelem joga a vádlottat az egész büntető eljárás tartama alatt megilleti. A rendelkezéssel teljesen egyetértve, csupán egy megjegyzést , tennék. A tapasztalat azt mutatja, hogy lényeges különbség van a védelem ellátásának színvonala tekintetében aszerint, hogy kirendelés vagy meghatalmazás alapján jár el az ügyvéd. A kirendelés esetén gyakran csak passzív szemlélődő az ügyvéd, leg— Az államélet továbbfejlesztésének igénye nem elégíthető ki az igazságszolgáltatás fejlesztése nélkül — kezdte beszédét a Legfelsőbb Bíróság elnöke. — Az alkotmány —jelentőségének megfelelően — külön fejezetet szentel a bírósági szervezeteknek, természetesen csak a legalapvetőbb elveket tartalmazza, de utal arra, hogy a bíróságokra vonatkozó szabályokat külön törvény állapítja meg. Ennek megfelelően került az országgyűlés elé a bíróságokról szóló törvényjaavaslat, amely az alkotmányban foglalt alapvető elvekkel összhangban továbbfejleszti az igazságszolgáltatás funkcióját ellátó bírósági szervezetet és annak működését — mondta, majd a bírósági hatáskör bővüléséről szólt. A törvényjavaslatot, mint jogfejlődésünk fontos megnyilvánulását, az egész jogásztársadalom nevében örömmel üdvözölte a Legfelsőbb Bíróság elnöke, majd — az alkotmányban előírt kötelességének eleget téve — beszámolt az országgyűlésnek a Legfelsőbb Bíróság működéséről. Vázolta a Legfelsőbb Bíróság ítélkezésének és elvi irányító tevékenységének fő jellemzőit, feladatait. — A párt X. kongresszusának határozatában foglalt programnak megfelelően — mondta — azt tekintettük alapvető feladatunknak, hogy munkánkat minden területen az eddiginél magasabb szinten végezzük. — Jelenthetem az országgyűlésnek, hogy munkánkat az alkotmányban meghatározott feladatok maradéktalan teljesítésére való törekvés hatotta át. Fontos, általános jellegű feladatunknak tartottuk, hogy a jogi és erkölcsi normák szerinti magatartást mindenkitől — az állampolgároktól és szervezeteiktől egyaránt — megköveteljük, s e normák megsértése esetében a megfelelő szankciót mindenkivel szemben alkalmazzuk. — A Legfelsőbb Bíróság az elmúlt két évben — az általános jellegű elvi iránymutatások mellett — több mint 2200 büntető és csaknem 2700 polgári perben, összesen tehát mintegy 5000 konkrét ügyben hozott határozatot, amelyek ugyancsak fontos eszközei voltak az elvi irányításnak. Nagy gondot fordítottunk az állampolgárok, illetőleg a különféle szervezetek panaszaira. Az elmúlt időszakban csaknem 3200 büntető és mintegy 10 000 polgári ügyben nyújtottak be törvényességi óvás iránti kérelmet. A büntető ügyekben előterjesztett kérelmek 14 százalékában, a polgári ügyekben előterjesztett kérelmeknek pedig 12 százalékában kellett törtöbbször a féllel a bírósági folyosón találkozik a kitűzött tárgyalás megkezdése előtt néhány perccel. Az ügyet maga is a tárgyaláson ismeri meg, és gyakori az a helyzet is, hogy a másodfokú tárgyalásra már másik ügyvéd megy el. Véleményem szerint, keresni kellene jobb megoldást arra, hogy az ügyvédi munka minden ügyben egyformán, az elvárható színvonalon legyen, akár kirendeléses, akár meghatalmazott ügyvédi tevékenységről van szó. A törvényjavaslattal egyetértek, a határozathozatalnál elfogadása mellett szavazok. Ebédszünet után dr. Beresztóczy Miklós elnökletével folytatta munkáját az országgyűlés. Dr. Szakács Ödön, a Legfelsőbb Bíróság elnöke emelkedett szólásra: vényességi óvást emelni, törvénysértés, vagy megalapozatlanság miatt. Ezen a büntető, katonai és polgári ítélkezés területén kifejtett tevékenység lényeges vonásairól szólt. Legutóbbi országgyűlési beszámolómban rámutattam a Legfelsőbb Bíróság büntető kollégiumának arra az alapvető célkitűzésére, hogy a maga eszközeivel hozzájáruljon a bűnözés, különösen az élet és testi épség ellen elkövetett erőszakos, garázda bűncselekmények, továbbá a visszaeső bűnelkövetők elleni küzdelem még eredményesebbé válásához. Ezúttal is hangsúlyozom, hogy egymagában még oly szigoró ítéletekkel sem lehet a bű**e zés csökkenése terén tartós eredményt elérni, mégis a társadalmi teendők, a szocialista tudatformálás és a bűnmegelőzés terén végzendő feladatok mellett igen lényeges szerepe van a büntető bíróságok ítélkezésének. — Ami a bűnözés alakulását illeti, az állam elleni bűncselekmények annyira lecsökkentek, hogy számuk elenyésző. Ez politikai rendünk szilárdságát bizonyítja. Évekkel ezelőtt komoly gondot okozott, hogy az erőszakos és garázda jellegű bűncselekmények — különösen a nagyobb városokban — elszaporodtak, és a békés állampolgárok elleni durva támadások sértették biztonságukat. A Legfelsőbb Bíróság az alsóbíróságok ítélkezésének elvi irányítása során és a büntetéskiszabási gyakorlatával is következetesen a törvény szigorának alkalmazására mutatott irányt. Ennek a következetes és szilárd elvi alapokon nyugvó büntetéskiszabási gyakorlatnak is köszönhető, hogy az elmúlt években az erőszakos és garázda jellegű bűncselekmények száma végre csökkent. Csökkenés tapasztalható a nemi erkölcs elleni és a testi sértési cselekményeknél is. Ezzel szemben évek óta egyre inkább növekvő tendenciát mutatnak a közlekedési bűncselekmények, s ezek körében is erőteljesen szaporodott az ittas gépjárművezetők számaránya. Nyugtalanító jelenség a fiatalkorú bűnelkövetők számának évről évre történő emelkedése, továbbá az a körülmény, hogy a csoportos bűnelkövetés aránya ennél a korosztálynál a legszembetűnőbb. A visszaeső bűnelkövetők arányának évek óta tartó emelkedése számos bűncselekménykategóriában megtorpant, sőt bizonyos területeken csökkenés is mutatkozott. — Tisztelt Országgyűlés! — A Büntető Törvénykönyvet módosító törvényerejű rendelet megjelenése és hatálybalépése között nem egészen két hónap telt el, s ezt a viszonylag rövid időt a Legfelsőbb Bíróságnak arra kellett felhasználnia, hogy az új jogszabály gyakorlati alkalmazása előtt álló akadályokat elhárítsa. Mindez szükségessé tette az eddigi elvi iránymutatásaink felülvizsgálatát, új elvi döntések és állásfoglalások hozatalát és az alsóbíróságok részére olyan módon történő hozzáférhetővé tételét, hogy azok már a jogszabály életbelépésének időpontjában rendelkezésre álljanak. Elmondta dr. Szakács Ödön, hogy bár a Büntető Törvénykönyv módosítása az ítélkezési gyakorlatban felmerült számos jogértelmezési problémát megoldott, néhány területen továbbra is tapasztalhatók jogszabályi hiányosságok. Ezután arról beszélt, hogy a Katonai Kollégium a Legfelsőbb Bíróság szerves részeként — szorosan együttműködve a Büntető Kollégiummal — végzi ítélkező és elvi irányító munkájét. Ennek során arra törekszik, hogy tevékenységével elősegítse a fegyveres erők és a fegyveres testületek szolgálati rendjének és fegyelmének megszilárdítását. A noleári ítélkezés területén kifejtett legfelsőbb bírósági tevékenység kapcsán megemlítette, hogy a gazdaságirányítás jelenlegi rendjében, a tervgazdálkodás és a piac szervesösszekapcsolásának mechanizmusában , a gazdálkodó szervezetek önállóságának növekedése, a gazdasági kapcsolataik bővülése, a gazdasági döntések decentralizálódása és a forgalmi élet élénkülése folytán — a polgári jog jelentősége nagymértékben megnőtt. Ennek szem előtt tartásával a Legfelsőbb Bíróság fontos feladatának tartotta olyan ítélkezési gyakorlat kialakítását, amely figyelemmel van a népgazdasági összefüggésekre és azokra a gazdaságpolitikai célokra, amelyek megvalósulását a gazdaságirányító,s jelenlegi — állandó fejlődésben lévő — rendjében az e°ves jogintézményeknek elő kell segíteniük. Beszélt a szerződésekből eredő távviták eldöntéséről. Dr. Szakács Ödön helyeselte azt a törekvést, amely az államélet, fejlesztése vezetéken a hatósági és gazdálkodási funkció elkülönítésére irányul. Wangsúlyozta, hogy a Legfesőbb Bíróság a felődést jól szolgáló ítélkezési gyakorlatot igyekszik kialakítani a szorzódékon kívüli jogviszonyokból eredő perekben is. A nafívmérvű inarosodás, az üzemek kapacitásának növekedése folytán nem kgyszer érrdekösszeütközés keletkezik az inar és a mezőgazdaság között. A Legfelsőbb Bíróság az üven konfliktusok rendezésénél Szigorú felelősségi mére alkalmazásával törekedett arra, hogy az üzem-elet másfelelő kárelhárító intézkeségek megtételére szorítsa. A munkaügyi ítélkezés területén a Legfelsőbb Terség arra törekedett, hogy hathatós védelemben részesülőin, a dolgozók jogos egyéni érdeke, ugyanakkor azonban ügyelt arra is, hogy alantalan igények érvényesítése útján ,ne csorbulhasson a társadalmi tulajdon. Felelősségteljes feladatot jelent az üzemi balesetekből és a foglakozási betegségekből eredő jogviták eldönt°se. A Legfelsőbb Bíróságot e téren főként az a jogpolitikai szempont vezérelte, hogy a munkáltatókat a biztonságos munkavégzés feltételeinek megteremtésére, a munkavédelmi szabályok szigorú megtartására nevelje, ugyanakkor azonban a dolgozókat is arra ösztönözze, hogy munkáinkat fokozott gondossággal végezzék, mindig tartsák meg a biztonsági előírásokat. Felszólalása végén a Legfelsőbb Bíróság elnöke hangsúlyozta : " Számadásunk egyben készülődés is az elkövetkező időszak feladatainak megoldására. Nem demokráciánk állami, gazdasági és társadalmi rendjének, nemkülönben az állampolgárok jogainak és törvényes érdekeinek Zámbó József felszólalása Dr. Szakács Ödön beszéde Befejezte tanácskozását Zámbó József KISALFÖLD 1972. június 24., szombat