Kisalföld, 1972. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-09 / 264. szám

gg-n­oyawa»»-«I»tortok kisalföldi ifjúság Tábort szervezett a nyáron az Aligns (6 ) környéki Bortuiban a Lengyel Szocialista Ifjúsági szövetség. A táborban a művészeti főiskolák hallga­tóinak csoportjai adtak műsort Polbeat-est kérdőjelekkel... —­ Mik a tapasztalataid a Sopron­ban és a járás községeiben lezajlott fellépéseidről és a fogadtatásról? —■ kérdezem Dinnyés József pol-beat énekestől október 21-én este, hegy­kői fellépése előtt. — Vegyes... Az első műsor, Sop­ronban a Liszt Ferenc Művelődési Központban nagy, a fertőszéplaki szereplés — sajnos —­ kevesebb si­kert hozott. Nem alakult ki a mű­fajhoz szükséges hangulat, nem jött létre a megfelelő kapcsolat a kö­zönség és köztem... Jól sikerült viszont a nagylózsi szereplés. Ta­lán itt készítették fel legjobban a fiatalokat arra, mit várjanak mű­soromtól, s talán magam is itt ta­láltam meg legjobban azt a hangot, mely biztosította az összhangot mondandóm s a közönség gondola­tai között, így ezt a sikert a kö­zönséggel és a szervezőkkel közö­sen értük el... A klubban mintegy harminc, fiatal és idősebb érdeklődő —­jé­től 80 évesig — gyűlt össze, hogy a műsort meghallgassa... Nem kívánom aprólékosan rész* * létezni és elemezni az eltelt perce­ket. Néhány dolog azonban min­denképpen idekívánkozik... A klub vezetőjét, aki — talán valóban helytelenül — szórakozás­nak nevezte rövid köszöntőjében, bevezetőjében a programot, Ding­­nyés József a leghatározottabban helyreigazította, mondván: az ő műsora nem szórakozás... S amikor az egyik nagyon fiatal hallgató, egy kedves, barátságosan ragyogó szemű kislány a megjegy­zésre és kiigazításra elmosolyodott, sértő kérdést kapott: — Mit nevetsz?,, Akik sokat ne­vetnek, mind kövérek és izzad­nak!,, A kislány zavarában talán a szék­be süllyedt volna legszívesebben.­­. Aztán, néhány szavas bevezető után, Dinnyés József megpendítet­te gitárja húrjait és énekelni kezd­te Bella István: „Invokáció” című versét... Mint azt a későbbiek bizonyít­ják, elhamarkodott dolog volt, így, egy csapásra a mélyére vágni a té­mának. Hiányzott a hallgatóság felkészítése, a fokozatosság betartá­sa, a kapcsolat megteremtése... Így történhetett meg, hogy ezúttal egy ifjú emberke — nem tudván átélni — átérezni még a komoly mondanivalót —a mellette ülő tár­sához hajolva súgott Valamit és el­nevette magát... És ekkor elhalt a dal, megszűnt a zene. — Miért nevetsz? ! Nem vagyok bohóc, nem tűröm, hogy kineves­senek! ...Ne haragudjatok, nem tudom folytatni... Hangja remegett, szeme elhomá­lyosult. Vette gitárját, tokba kötöt­te és sértődötten kivonult a helyi­ségből. A közönség döbbenten hallgatott, magát pedig Dinnyés József után mentem, hogy megpróbáljam meg­nyugtatni, s rábírni műsora folyta­tására. Ellenségesen fogadott, S minden rábeszélés elől kitért, egyre jobban belelovalva magát sértő­döttségébe. .. — Ti vagytok a népművelők. Ne­veljétek meg a gyerekeket és szü­leiket is... Én nem vagyok bohóc... Elfogyott a türelmem... Nem tű­röm, hogy kiröhögjenek! A műsor tehát elmaradt, s a csa­lódott közönség még sokáig ült ta­nácstalanul a klubban. Dinnyés József hat évvel ezelőtt kezdett énekelni. Megszokhatta már, hogy a hallgatóságot neki kell előkészíteni, alkalmassá tenni a műfaj, a művek befogadására. Most miért nem tette ezt? Nem, vagy csak nehezen meg­válaszolható kérdés ez. Egy azon­ban bizonyos: Dinnyés József meg­futamodott. Ez pedig megkérdőjele­zi elhivatottságát, művész voltát, s azokat a szép gondolatokat is, me­lyeket augusztus 5-én Jászberény­ben mondott el a közösségi ének, s a pol-beat műfaj szerepéről, létjo­gosultságáról, szükségességéről a klubvezetők országos találkozóján. 8. ) Levelező­partner* Item Csehszlovákiai 16 éves lány fordult le­vélben szerkesztőségünkhöz. „Barna hosszú hajú, kék szemű lány vagyok. Szeretnék magyarul levelezni 17—18 éves lányokkal és fiúkkal. Fényképes levelek előnyben.*’ Íme a kislány címei Kopesa Györgyi, Sturová—3 svásitt, Strtficskával , 65, Okr. Iváné Zámky, CSSR. Az új Non Stop kedves levelet kaptunk a napok­ban Zádor Istvántól, a Non Stop vezetőjétől, aki érdekes híreket kö­zölt az együttessel kapcsolatos ese­ményekről : „Augusztus 1-én feloszlott a Non Stop együttes, majd augusztus 2-án újra megalakult — Victor Máté kivételével. Az új Non Stop Vég­eredményben ugyanazokból a ta­gokból áll: Benkő Róbert basszus­gitáros, Köves Miklós dobos, Zá­­voczki János szólógitáros, Somló Tamás énekes és Zádor István zon­gora, orgona. A feloszlás oka a ze­nei elképzelések különbözősége volt, más irányzatot képviselt Vic­tor Máté és mást mi. A rock­zene mindjobban tért hó­dít külföldön is, nálunk is, és tet­szik a közönségnek is, tehát ezt csi­náljuk. Úgy érzem, erre vannak le­hetőségeink, gondolok itt elsősor­ban a hangszertudásra és az elő­adókészségre. A napokban elkészült az új műsorunk, amely már ezt az elképzelést valósítja meg. Hét számból áll, de az egyik darab négy tételes szvit. A zenélés mellett ezentúl nagy hangsúlyt helyezünk magára az előadásra, és a színpad­kép változatossá, mozgalmassá té­telére, hiszen ez nagymértékben hozzájárult egy-egy koncert sikeré­hez. A közönségsiker pedig vissza­hat a színpadra, ha mi érezzük, hogy a fiatalok élvezik az előadást, ez minket is „feldob”. Egyelőre ennyit tudok mondani elképzelé­seinkről, terveinkről. Mi mindent megteszünk, hogy ezeket valóra váltsuk, és ennek talán nem is lesz akadálya. Nemsokára megkezdőd­nek albumunk felvételei is, d­e ad­dig még sokat kell dolgoznunk. Sok szeretettel üdvözöljük a Ki­olvasótt: Zádor István és a Non Stop együttes Szeghalmi Molnár Lóránt: Kinagyítás útjaim, megvallatott [gyermekkor ]Üstje, áthaladt tagadások, szubjektív idillek rongya. Mögöttes, sörényes szelek vijjognak, kinyújtott kezemre zuhannak kiáltásaim; útjaim peremén fekete hó esik, s holnap visszatérek, mikor már soha nem leszek itt. Nincs idő. Kezek suhannak elém álmaim örvényeit simogatva, felégett utakhoz érek a­­csendben, megrekednek szerelmeim, mellettem zuhan a tenger­­a napba. Arcom nekicsapódik a kerítéseknek, és fejemre ömlik a gyermekkor iszapja. Molnár­­,(Iránt a győri tanítókép­­intézet hallgatója, versei a Kisalföldben, a Győrbert, a Síg­­gyat­r-ban és a Jövendőben je­lentek meg eddig. A tanítóképző klubjában november 14-én este az intézet Irodalmi színpadja ver­seiből mutat be műsort. 5 Hat hét Szibériában Vili. Az utolsó nap a Bajkálnál. Augusz­tus 14., hétfő. Délelőtt egy nagyobb csónakkirándulást rendeztünk, és kihasználva az utolsó lehetőséget, meg is fürödtem a „leghidegebb tó­ban”, a Sajkálban — ezt nem le­hetett kihagyni. Ebéd után indultunk vissza Ir­­kutszkba, most vonattal. Későn es­te érkeztünk a kollégiumba, s itt, a Szovjetunióban 5 hét óta először, magyarokkal találkoztunk. (Ők az ELTE földrajz szakos hallgatói vol­tak.) Irkutszk — Montiva — Hudapent jártunk az Irkutszki egyetem köz­ponti épületében, s megnéztük az egyetem számítóközpontját is. A­­ nap „fénypontja”: fogadás a Hotel Angarában, Irkutszk legmodernebb és legelőkelőbb szállodájában. A bankett után még lementünk az Angara partjára és elbúcsúztunk az éjszakai Irkutszktól is. Másnap a város régi pravoszláv templomába mentünk el, megnéz­tük a szertartás egy részét is. Ezt a templomot a xvill. század elején építették fából. Az eredeti leégett (nagyon sokszor pusztított tűzvész a faépületek között), s a felépült teljesen követi az eredeti fafaragá­sokat, most már kőböl. Az Irkutszki Helytörténeti Mú­zeum bemutatja a környék népeit, a fejlődést. Érdekes Volt például egy bajkál halászkunyhó, a szüksé­ges szerszámokkal, öltözékekkel; vagy egy burját sátor, amelyben külön rész (a „tiszta” rész, ahova a nő sosem léphet be, még takarítani sem) a családfőé, külön a nőké és a gyerekeké. És 16-án, szerdán délután 3 óra­kor búcsút vettünk Szibériától, ek­kor indult gépünk Irkutszkból. Most visszanyertük azt az 5 órát, amit az ideutazáskor elvesztettünk,­ ezért ez a szerda ugyancsak hosz­­szú, 29 órás volt. Moszkvában a Lumumba-egye­­tem új kollégiumában laktunk. Mi­re rendbe szedtük magunkat, már késő este lett, de azért még be­mentünk a városba, a központba. A kivilágított Kreml falai, a sokszí­nű, hagymakupolás székesegyház olyan volt, mintha egy orosz mese elevenedett volna meg előttünk. Csodálatos a Vörös tér este, illet­ve éjszaka. Persze nappal is, és ez vonatkozik az egész városra. Moszkvai programunkban (csü­törtök, péntek és szombat délelőtt) szerepelt városnézés (Lomonoszov Egyetem, Leninhegy, Űrhajós sé­tány, tv-torony, Kreml, Vörös tér), kiállítás, múzeumlátogatás. Egy ér­dekes szokást említenék meg, amit sokszor láthatunk a rövid ott tar­tózkodásunk alatt is: az ifjú pár az­­anyaköny­vezetőtől a Vörös­­ térre megy, s egy-egy csokor virágot he­lyeznek el a Lenin mauzóleumnál és az ismeretlen katona sírjánál is. És még Valami, ami különösen tetszett nekem Moszkvában: a köz­lekedés, pontosabban az úthálózat, és a „föld alatti Moszkva”, a met­róhálózat. Az hiszem, enélkül el sem képzelhetnénk a közlekedést ebben az óriási világvárosban. Augusztus 19-én már nagyon iz­gatottak voltunk. Be kell vallani férfiasan, mindenkinek volt egy kis honvágya. Hosszú volt a hat hét, és már nagyon szerettük volna tud­ni, mi van otthon. 15.05-kor már magyar földön voltunk, megérkez­tünk Ferihegyre. Készültünk is er­re az ünnepélyes eseményre. Mi, 18-an utoljára szálltunk ki a gép­ből, s egy-egy korty pezsgővel (amit még Moszkvában szereztünk be) ünnepeltük hazatérésünket. T. E. KEDVEZMÉNY Megírta az újság és bemondta a rádió. Mégis, az első néhány hét tapaszta­lata alapján úgy tűnik, kevesen tudnak arról, hogy a Művelődésügyi Miniszté­rium minden eddiginél nagyobb kedvezménnyel segíti a színház iránt érdek­l­őddő fiatalokat. Valamennyi KISZ-koroszt­ályú fiatal és a szocialista brigádok tagjai szá­mára s6 százalékos kedvezményt biztosító utalványokat bocsátanak ki. Ezek az utalványok, függetlenül átvételük helyétől, az ország összes szín­házában érvényesek. Tehát kedvezményt biztosítanak a vidékiek számára a fővárosi színházakba is ... Igénybevételük nem függ meghatározott létszámtól, tehát egyénileg is fel­használható, sőt a kedvezményre jogosultak akár két személy részére is válthatnak be utalványt. Ezt az akb­or a Művelődésügyi Minisztérium kezde­ményezte és fedezi költségeit, lebonyolítását viszont a KISZ és a SZOT vállalta magára. A Művelődésügyi Minisztérium ezzel a kedvezménnyel első­sorban a kiskeresetű üzemi fiatalok számára teremt színházbajárási lehető­séget, hiszen a diákságnak már eddig is nyújtott különböző kedvezménye­ket. Természetesen a­­­ISZ-szel éS a SZOT-tal egyetértésben ezt a lehető­séget is felhasználja a fiatalok ízlés-színvonalának emelésére és eszmei­művészi igényességének fokozására. Ezért nem tere­sztette ki a kedvezményt az operettekre és azokra a darabokra, amelyeknek megtekintését feleslegesnek tartja anyagilag­­ is ösztönözni. Tiszteletre m­éltó anyagi áldozatvállalás, tiszteletre méltó cél érdekében. Most már csak az kell, hogy a megvalósításban érdekeltek is jó propagan­dával, minél kisebb bürokratikus huzavonával juttassák el az utalványokat azokhoz, akikre felhasználásuk vár. Természetesen segíthetnek ebben maguk­at színházak is, legalább azzal, hogy műsornaptáraikban feltüntetik, mely darabokra érvényes a kedvezmény. Slágerlista 1. ( 2.) Úgy szeretném (Bergendi) 2. ( 1.) Mondd el, ha kell (Koncz) 3. ( 3.) Mit tehet az ember? (General) 4. ( 6.) Ó, micsoda éjjel (Non Stop) 5. ( 7.) Merre mentél? (Kovács Kati) 6. ( 8.) A kőfalak leomlanak (Taurus Ex. T.) 7. (10.) Aranyaidon mentem (Kovács Kati) 8. ( 8.) Egy viharos éjszakán (Korvina) 9. ( 9.) Vár az út (Beton) 10. ( 4.) Omegautó (Orrtiga)

Next