Kisalföld, 1972. november (17. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-09 / 264. szám
gg-noyawa»»-«I»tortok kisalföldi ifjúság Tábort szervezett a nyáron az Aligns (6 ) környéki Bortuiban a Lengyel Szocialista Ifjúsági szövetség. A táborban a művészeti főiskolák hallgatóinak csoportjai adtak műsort Polbeat-est kérdőjelekkel... — Mik a tapasztalataid a Sopronban és a járás községeiben lezajlott fellépéseidről és a fogadtatásról? —■ kérdezem Dinnyés József pol-beat énekestől október 21-én este, hegykői fellépése előtt. — Vegyes... Az első műsor, Sopronban a Liszt Ferenc Művelődési Központban nagy, a fertőszéplaki szereplés — sajnos — kevesebb sikert hozott. Nem alakult ki a műfajhoz szükséges hangulat, nem jött létre a megfelelő kapcsolat a közönség és köztem... Jól sikerült viszont a nagylózsi szereplés. Talán itt készítették fel legjobban a fiatalokat arra, mit várjanak műsoromtól, s talán magam is itt találtam meg legjobban azt a hangot, mely biztosította az összhangot mondandóm s a közönség gondolatai között, így ezt a sikert a közönséggel és a szervezőkkel közösen értük el... A klubban mintegy harminc, fiatal és idősebb érdeklődő —jétől 80 évesig — gyűlt össze, hogy a műsort meghallgassa... Nem kívánom aprólékosan rész* * létezni és elemezni az eltelt perceket. Néhány dolog azonban mindenképpen idekívánkozik... A klub vezetőjét, aki — talán valóban helytelenül — szórakozásnak nevezte rövid köszöntőjében, bevezetőjében a programot, Dingnyés József a leghatározottabban helyreigazította, mondván: az ő műsora nem szórakozás... S amikor az egyik nagyon fiatal hallgató, egy kedves, barátságosan ragyogó szemű kislány a megjegyzésre és kiigazításra elmosolyodott, sértő kérdést kapott: — Mit nevetsz?,, Akik sokat nevetnek, mind kövérek és izzadnak!,, A kislány zavarában talán a székbe süllyedt volna legszívesebben.. Aztán, néhány szavas bevezető után, Dinnyés József megpendítette gitárja húrjait és énekelni kezdte Bella István: „Invokáció” című versét... Mint azt a későbbiek bizonyítják, elhamarkodott dolog volt, így, egy csapásra a mélyére vágni a témának. Hiányzott a hallgatóság felkészítése, a fokozatosság betartása, a kapcsolat megteremtése... Így történhetett meg, hogy ezúttal egy ifjú emberke — nem tudván átélni — átérezni még a komoly mondanivalót —a mellette ülő társához hajolva súgott Valamit és elnevette magát... És ekkor elhalt a dal, megszűnt a zene. — Miért nevetsz? ! Nem vagyok bohóc, nem tűröm, hogy kinevessenek! ...Ne haragudjatok, nem tudom folytatni... Hangja remegett, szeme elhomályosult. Vette gitárját, tokba kötötte és sértődötten kivonult a helyiségből. A közönség döbbenten hallgatott, magát pedig Dinnyés József után mentem, hogy megpróbáljam megnyugtatni, s rábírni műsora folytatására. Ellenségesen fogadott, S minden rábeszélés elől kitért, egyre jobban belelovalva magát sértődöttségébe. .. — Ti vagytok a népművelők. Neveljétek meg a gyerekeket és szüleiket is... Én nem vagyok bohóc... Elfogyott a türelmem... Nem tűröm, hogy kiröhögjenek! A műsor tehát elmaradt, s a csalódott közönség még sokáig ült tanácstalanul a klubban. Dinnyés József hat évvel ezelőtt kezdett énekelni. Megszokhatta már, hogy a hallgatóságot neki kell előkészíteni, alkalmassá tenni a műfaj, a művek befogadására. Most miért nem tette ezt? Nem, vagy csak nehezen megválaszolható kérdés ez. Egy azonban bizonyos: Dinnyés József megfutamodott. Ez pedig megkérdőjelezi elhivatottságát, művész voltát, s azokat a szép gondolatokat is, melyeket augusztus 5-én Jászberényben mondott el a közösségi ének, s a pol-beat műfaj szerepéről, létjogosultságáról, szükségességéről a klubvezetők országos találkozóján. 8. ) Levelezőpartner* Item Csehszlovákiai 16 éves lány fordult levélben szerkesztőségünkhöz. „Barna hosszú hajú, kék szemű lány vagyok. Szeretnék magyarul levelezni 17—18 éves lányokkal és fiúkkal. Fényképes levelek előnyben.*’ Íme a kislány címei Kopesa Györgyi, Sturová—3 svásitt, Strtficskával , 65, Okr. Iváné Zámky, CSSR. Az új Non Stop kedves levelet kaptunk a napokban Zádor Istvántól, a Non Stop vezetőjétől, aki érdekes híreket közölt az együttessel kapcsolatos eseményekről : „Augusztus 1-én feloszlott a Non Stop együttes, majd augusztus 2-án újra megalakult — Victor Máté kivételével. Az új Non Stop Végeredményben ugyanazokból a tagokból áll: Benkő Róbert basszusgitáros, Köves Miklós dobos, Závoczki János szólógitáros, Somló Tamás énekes és Zádor István zongora, orgona. A feloszlás oka a zenei elképzelések különbözősége volt, más irányzatot képviselt Victor Máté és mást mi. A rockzene mindjobban tért hódít külföldön is, nálunk is, és tetszik a közönségnek is, tehát ezt csináljuk. Úgy érzem, erre vannak lehetőségeink, gondolok itt elsősorban a hangszertudásra és az előadókészségre. A napokban elkészült az új műsorunk, amely már ezt az elképzelést valósítja meg. Hét számból áll, de az egyik darab négy tételes szvit. A zenélés mellett ezentúl nagy hangsúlyt helyezünk magára az előadásra, és a színpadkép változatossá, mozgalmassá tételére, hiszen ez nagymértékben hozzájárult egy-egy koncert sikeréhez. A közönségsiker pedig visszahat a színpadra, ha mi érezzük, hogy a fiatalok élvezik az előadást, ez minket is „feldob”. Egyelőre ennyit tudok mondani elképzeléseinkről, terveinkről. Mi mindent megteszünk, hogy ezeket valóra váltsuk, és ennek talán nem is lesz akadálya. Nemsokára megkezdődnek albumunk felvételei is, de addig még sokat kell dolgoznunk. Sok szeretettel üdvözöljük a Kiolvasótt: Zádor István és a Non Stop együttes Szeghalmi Molnár Lóránt: Kinagyítás útjaim, megvallatott [gyermekkor ]Üstje, áthaladt tagadások, szubjektív idillek rongya. Mögöttes, sörényes szelek vijjognak, kinyújtott kezemre zuhannak kiáltásaim; útjaim peremén fekete hó esik, s holnap visszatérek, mikor már soha nem leszek itt. Nincs idő. Kezek suhannak elém álmaim örvényeit simogatva, felégett utakhoz érek acsendben, megrekednek szerelmeim, mellettem zuhan a tengera napba. Arcom nekicsapódik a kerítéseknek, és fejemre ömlik a gyermekkor iszapja. Molnár,(Iránt a győri tanítóképintézet hallgatója, versei a Kisalföldben, a Győrbert, a Síggyatr-ban és a Jövendőben jelentek meg eddig. A tanítóképző klubjában november 14-én este az intézet Irodalmi színpadja verseiből mutat be műsort. 5 Hat hét Szibériában Vili. Az utolsó nap a Bajkálnál. Augusztus 14., hétfő. Délelőtt egy nagyobb csónakkirándulást rendeztünk, és kihasználva az utolsó lehetőséget, meg is fürödtem a „leghidegebb tóban”, a Sajkálban — ezt nem lehetett kihagyni. Ebéd után indultunk vissza Irkutszkba, most vonattal. Későn este érkeztünk a kollégiumba, s itt, a Szovjetunióban 5 hét óta először, magyarokkal találkoztunk. (Ők az ELTE földrajz szakos hallgatói voltak.) Irkutszk — Montiva — Hudapent jártunk az Irkutszki egyetem központi épületében, s megnéztük az egyetem számítóközpontját is. A nap „fénypontja”: fogadás a Hotel Angarában, Irkutszk legmodernebb és legelőkelőbb szállodájában. A bankett után még lementünk az Angara partjára és elbúcsúztunk az éjszakai Irkutszktól is. Másnap a város régi pravoszláv templomába mentünk el, megnéztük a szertartás egy részét is. Ezt a templomot a xvill. század elején építették fából. Az eredeti leégett (nagyon sokszor pusztított tűzvész a faépületek között), s a felépült teljesen követi az eredeti fafaragásokat, most már kőböl. Az Irkutszki Helytörténeti Múzeum bemutatja a környék népeit, a fejlődést. Érdekes Volt például egy bajkál halászkunyhó, a szükséges szerszámokkal, öltözékekkel; vagy egy burját sátor, amelyben külön rész (a „tiszta” rész, ahova a nő sosem léphet be, még takarítani sem) a családfőé, külön a nőké és a gyerekeké. És 16-án, szerdán délután 3 órakor búcsút vettünk Szibériától, ekkor indult gépünk Irkutszkból. Most visszanyertük azt az 5 órát, amit az ideutazáskor elvesztettünk, ezért ez a szerda ugyancsak hoszszú, 29 órás volt. Moszkvában a Lumumba-egyetem új kollégiumában laktunk. Mire rendbe szedtük magunkat, már késő este lett, de azért még bementünk a városba, a központba. A kivilágított Kreml falai, a sokszínű, hagymakupolás székesegyház olyan volt, mintha egy orosz mese elevenedett volna meg előttünk. Csodálatos a Vörös tér este, illetve éjszaka. Persze nappal is, és ez vonatkozik az egész városra. Moszkvai programunkban (csütörtök, péntek és szombat délelőtt) szerepelt városnézés (Lomonoszov Egyetem, Leninhegy, Űrhajós sétány, tv-torony, Kreml, Vörös tér), kiállítás, múzeumlátogatás. Egy érdekes szokást említenék meg, amit sokszor láthatunk a rövid ott tartózkodásunk alatt is: az ifjú pár azanyakönyvezetőtől a Vörös térre megy, s egy-egy csokor virágot helyeznek el a Lenin mauzóleumnál és az ismeretlen katona sírjánál is. És még Valami, ami különösen tetszett nekem Moszkvában: a közlekedés, pontosabban az úthálózat, és a „föld alatti Moszkva”, a metróhálózat. Az hiszem, enélkül el sem képzelhetnénk a közlekedést ebben az óriási világvárosban. Augusztus 19-én már nagyon izgatottak voltunk. Be kell vallani férfiasan, mindenkinek volt egy kis honvágya. Hosszú volt a hat hét, és már nagyon szerettük volna tudni, mi van otthon. 15.05-kor már magyar földön voltunk, megérkeztünk Ferihegyre. Készültünk is erre az ünnepélyes eseményre. Mi, 18-an utoljára szálltunk ki a gépből, s egy-egy korty pezsgővel (amit még Moszkvában szereztünk be) ünnepeltük hazatérésünket. T. E. KEDVEZMÉNY Megírta az újság és bemondta a rádió. Mégis, az első néhány hét tapasztalata alapján úgy tűnik, kevesen tudnak arról, hogy a Művelődésügyi Minisztérium minden eddiginél nagyobb kedvezménnyel segíti a színház iránt érdeklőddő fiatalokat. Valamennyi KISZ-korosztályú fiatal és a szocialista brigádok tagjai számára s6 százalékos kedvezményt biztosító utalványokat bocsátanak ki. Ezek az utalványok, függetlenül átvételük helyétől, az ország összes színházában érvényesek. Tehát kedvezményt biztosítanak a vidékiek számára a fővárosi színházakba is ... Igénybevételük nem függ meghatározott létszámtól, tehát egyénileg is felhasználható, sőt a kedvezményre jogosultak akár két személy részére is válthatnak be utalványt. Ezt az akbor a Művelődésügyi Minisztérium kezdeményezte és fedezi költségeit, lebonyolítását viszont a KISZ és a SZOT vállalta magára. A Művelődésügyi Minisztérium ezzel a kedvezménnyel elsősorban a kiskeresetű üzemi fiatalok számára teremt színházbajárási lehetőséget, hiszen a diákságnak már eddig is nyújtott különböző kedvezményeket. Természetesen aISZ-szel éS a SZOT-tal egyetértésben ezt a lehetőséget is felhasználja a fiatalok ízlés-színvonalának emelésére és eszmeiművészi igényességének fokozására. Ezért nem teresztette ki a kedvezményt az operettekre és azokra a darabokra, amelyeknek megtekintését feleslegesnek tartja anyagilag is ösztönözni. Tiszteletre méltó anyagi áldozatvállalás, tiszteletre méltó cél érdekében. Most már csak az kell, hogy a megvalósításban érdekeltek is jó propagandával, minél kisebb bürokratikus huzavonával juttassák el az utalványokat azokhoz, akikre felhasználásuk vár. Természetesen segíthetnek ebben magukat színházak is, legalább azzal, hogy műsornaptáraikban feltüntetik, mely darabokra érvényes a kedvezmény. Slágerlista 1. ( 2.) Úgy szeretném (Bergendi) 2. ( 1.) Mondd el, ha kell (Koncz) 3. ( 3.) Mit tehet az ember? (General) 4. ( 6.) Ó, micsoda éjjel (Non Stop) 5. ( 7.) Merre mentél? (Kovács Kati) 6. ( 8.) A kőfalak leomlanak (Taurus Ex. T.) 7. (10.) Aranyaidon mentem (Kovács Kati) 8. ( 8.) Egy viharos éjszakán (Korvina) 9. ( 9.) Vár az út (Beton) 10. ( 4.) Omegautó (Orrtiga)