Kisalföld, 1974. október (19. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-01 / 229. szám

1974. OKTÓBER 1., KEDD a magyar-szovjet tárgyalások szes­testvéri szocialista ország szerepe abban a világot átfogó küzdelemben, amely a szo­cializmus és a kommunizmus eszméinek győzelméért, a népek békéjének, szabadsá­gának, függetlenségének biztosításáért és az imperialista reakciónak a haladás, a béke és a népek biztonsága ellen irányuló támadásai visszaveréséért folyik. A magyar párt- és kormányküldöttség tá­jékoztatást adott a magyar népnek a szocia­lista építésben elért sikereiről, az MSZMP X. kongresszusán hozott határozatok ered­ményes megvalósításáról. A Magyar Népköz­­társaság fejlődését az jellemzi, hogy erősö­dik a társadalom erkölcsi-politikai egysége, tovább növekszik a párt és a munkásosztály v­ezető szerepe. Tökéletesedik a tervezés és gazdaságirányítás rendszere, fokozódik a pártnak az ideológia, a kultúra és az oktatás területén kifejtett tevékenysége. A magyar vezetők kiemelték az MSZMP közelgő XI. kongresszusának jelentőségét, amely meg­határozza a szocialista építés további felada­tait, és elfogadja a párt új programnyilatko­zatát. Az egész magyar dolgozó nép lelkes hangulatban, növekvő munkalendülettel ké­szül a kongresszusra, és a fasiszta elnyomás alóli felszabadulásának 30. évfordulójára. A szovjet vezetők nagyra értékelték azo­kat az eredményeket, amelyeket a testvéri magyar nép a szocialista társadalom építésé­ben, az ország termelőerőinek további növe­lésében, a társadalmi termelés hatékonysá­gának fokozásában, a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának emelésében elért.­­Ezek a sikerek a munkásosztály kipróbált élcsapata, a Magyar Szocialista Munkáspárt és annak Kádár János elvtárs vezette Köz­ponti Bizottsága hatékony és alkotó vezetésé­nek köszönhetők. A Magyar Népköztársaság aktív külpolitikájával jelentős mértékben hozzájárul a szocialista államok egyeztetett külpolitikai irányvonalának eredményeihez. A Magyar Népköztársaság eredményesen és alkotó módon vesz részt a testvéri országok kollektív szervezeteiben — a Varsói Szerző­dés szervezetében és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában —, erősítve ezzel a szo­cialista közösség erejét és tekintélyét. Az MSZMP, a többi párttal együtt, következe­tesen harcol a nemzetközi kommunista moz­galom erősítéséért, és korunk összes anti­­imperialista erőinek gyarapításáért. A felek véleménycserét folytattak a ma­gyar—szovjet kapcsolatok fejlődéséről a L. I. Breasnyer elvtárs, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizottságának főtit­kára által vezetett szovjet párt- és kormány­­küldöttség 1972. évi magyarországi hivata­los, baráti látogatása óta. Kiemelték, hogy ez a látogatás újabb ösztönzést adott a ma­gyar—szovjet együttműködésnek, az MSZMP és az SZKP Központi Bizottsága, valamint a két ország kormányzati és törvényhozó szer­vei közötti munkakapcsolatok erőteljes fej­lesztésének. Hatékonyabbá váltak a két or­szág helyi párt- és társadalmi szervezetei­nek, minisztériumainak és főhatóságainak, megyéinek és városainak kapcsolatai. A felek megelégedéssel nyilatkoztak a magyar—szovjet műszaki-tudományos együtt­működés jelenlegi helyzetéről és távlatairól, a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti áruforgalom dinamikus növekedésé­ről. Kedvezően értékelték a magyar és a szovjet népgazdaság következő ötéves ter­veinek összehangolása terén végzett mun­kát. Kiemelték a két ország fűtőanyag- és energiahordozó-tartalékainak további kiak­názására, s a legfontosabb gépipari ágaza­tokban a szakosítás és kooperáció kiszélesí­tésére hozott közös intézkedések nagy je­lentőségét. A felek egyetértenek abban, hogy az öt­éves tervek további összehangolásakor meg­különböztetett figyelmet kell fordítani a szocialista gazdasági integráció komplex programjának előirányzott új, korszerű gaz­dasági és műszaki-tudományos együttműkö­dési formák szélesebb körű alkalmazására. A tárgyalások résztvevői kiemelték, hogy a magyar—szovjet műszaki-tudományos megállapodás —, amelynek az idén ünne­pelték 25. évfordulóját —, mindkét fél szá­mára nagy haszonnal jár, elősegíti a tech­nikai haladás meggyorsítását. Rámutattak, hogy a felek erőfeszítéseket tesznek a tudo­mányos kutatásban és a tervező munkában megvalósuló együttműködés további bővíté­sére, a koordináció további tökéletesítésére, mindezzel fokozva a népgazdaság hatékony­ságát. A­ felek aláhúzták, hogy a kétoldalú gaz­dasági és műszaki-tudományos együttműkö­dés fejlesztése szerves része annak az együtt­­tes munkának, amelyet a testvéri szocialista országok folytatnak a szocialista gazdasági integráció komplex programjának megvaló­sítására. Megállapodtak: megbízzák illetékes szerveiket, hogy­ fokozzák az integráció konkrét megvalósításával kapcsolatos mun­kát. Így jobban kihasználják az egyes kulcs­ágazatok és termékfajták közös tervezésének lehetőségeit, szélesítsék a termelési és mű­­szaki-tudományos együttműködést a haté­konyság fokozására, és országaik népgazda­sági fejlőd­­ésének meggyorsítására. A magyar és a szovjet küldöttség megelé­gedéssel állapította meg, hogy a két ország kapcsolatai jelentősen bővültek az ideológiai munkában, az oktatás, a tudomány és a kultúra területén. Megerősítették, mindent megtesznek, hogy elősegítsék e kapcsolatok tovább­fejlesztését, a két ország tudományos és művészet szervezetei, intézetei és intéz­ményei között szoros együttműködés tökéle­tesítését. Aláhúzták a marxista-leninista elmélet időszerű kérdéseinek kidolgozását szolgáló közös tevékenység, a purzsáa ideoló­gia elleni harc fokozásának fontosságai. A felek kiemelték: eredményesen fejlődik a magyar—szovjet együttműködés a külpo­litika és a nemzetközi kapcsolatok terüle­tén. Nagyra értékelték az e területen össze­gyűlt tapasztalatokat, és állást foglaltak amel­lett, hogy az MSZMP Központi Bizottsága és az SZKP Központi Bizottsága, valamint a két ország külügyminisztériuma szélesítése meg tovább a külpolitikai konzultációkat és m­unkatalálkozóka­t. A felek aláhúzták, hogy a két nép egysé­gének töretlen fejlődésében meghatározó szerepe van az MSZMP és az SZKP közötti nézetazonosságnak és testvéri együttműkö­désnek. Ez lehetővé teszi, hogy a kölcsönös érdekeknek megfelelően mind teljesebb mértékben felhasználják a szocializmus és a kommunizmus építése során szerzett ta­pasztalatokat, egyeztessék a két országnak a nemzetközi síkon kifejtett erőfeszítéseit, s minőségileg magasabb szintre emeljék a magyar—szovjet barátságot. A Magyar Népköztársaság és a Szovjet­unió megerősítette szilárd eltökéltségét, hogy továbbra is fáradhatatlanul törekszik a szo­cialista országok egységének erősítésére, sokoldalú együttműködésük kiszélesítésére és tökéletesítésére, nemzetközi tevékenységük összehangolására. Ez a nemzetközi politikai légkör javításának, az enyhülési folyamat megszilárdításának egyik legfontosabb ténye­zője. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozták a Varsói Szerződés szervezetének, a baráti or­szágok politikai együttműködése kollektív szervének, jelentős, hatékony szerepét a bé­ke és a biztonság erősítésében. A felek kölcsönösen tájékoztatták egy­mást az MSZMP-nek és az SZKP-nek más testvérpártok képviselőivel az utóbbi időben lezajlott találkozóiról és tárgyalásairól. Megelégedéssel állapították meg, hogy az Imperialismus elleni harcnak a kommunista és munkáspártok 1969. évi nemzetközi ta­nácskozásán megjelölt irányvonala alapján nagy eredmények születtek: számos ország­ban — annak ellenére, hogy a reakció és az imperializmus makacs ellenállást tanúsított, és megpróbált ellentámadásba átmenni — megerősödött a demokratikus és haladó erők helyzete. Internacionalista kötelezettségéből kiindul­va az MSZMP és az SZKP a jövőben is minden módon elő fogja segíteni a kommu­nista és munkáspártok egységének és ösz­­szeforrottságának további erősítését, a marxizmus—leninizmus elvei alapján. Mind­két párt határozottan síkraszáll az antikom­­munizmus, a nacionalizmus és a sovinizmus, a jobboldali és „baloldali” opportunizmus minden megnyilvánulása elleni megalkuvás nélküli harc folytatása mellett. Az MSZMP és az SZKP nagy jelentőséget tulajdonít a kommunista és munkáspártok regionálisan és világméretekben végzett kö­zös munkájának. A két párt megerősíti kész­ségét, hogy elősegíti az erre irányuló gya­korlati lépések megvalósítását. Az alapvető nemzetközi problémákról folytatott nemzetközi eszmecsere során egyetértettek abban, hogy a jelenlegi nem­zetközi helyzetet a feszültség enyhülése irá­nyába végbemenő mélyreható változások jellemzik. A nemzetközi kapcsolatok gyakor­latában elfogadottá válik a különböző társa­dalmi rendszerű államok békés egymás mel­lett élésének elve. Mindez kifejeződik az európai helyzet javulásában, a szovjet—ame­rikai kapcsolatok jelentős normalizálódásá­ban, a szocialista és a tőkés országok kö­zötti konstruktív párbeszéd kibontakozásá­ban, valamint több más fontos eseményben és jelentőségben. Az európai földrész hely­zetének megvitatásakor a felek kiemelték, hogy a szocialista országok egyeztetett, ak­tív külpolitikai tevékenysége döntően előse­gíti — a békés egymás mellett élés elveinek alapján — az európai enyhülési folyamat elmélyülését, a különböző társadalmi rend­szerű európai államok együttműködésének kiszélesítését. Aláhúzták azoknak a nemzet­közi szerződéseknek és egyezményeknek a jelentőségét — és következetes végrehajtá­suk szükségességét —, amelyek megalapoz­­ták az európai enyhülést és békét lehetővé tevő jelentős fordulatot. A felek kijelentették, lehetséges és szük­séges, hogy az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet jelentős történelmi mér­földkő legyen azon az úton, amelynek vé­gén Európa a tartós béke és a kölcsönös elő­nyös együttműködés kontinensévé válik. Fontos szakaszt jelenthet ez a világméretű enyhülési folyamat megszilárdításában és visszafordíthatatlanná tételében is. Kiemel­ték annak jelentőségét, hogy az európai biz­tonsági és együttműködési értekezlet máso­dik, genfi szakaszán több fontos kérdésben megegyezés született. Úgy vélik, hogy konst­ruktív megközelítéssel lehetőség van gyors, kölcsönösen elfogadható megállapodásra va­lamennyi eddig nem egyeztetett kérdésben. A felek úgy vélik, a tartós európai béke és biztonság megteremtése azt kívánja, hogy az össz-európai értekezlet a legközelebbi időben fejeződjék be, és zárószakaszára a legmagasabb szinten kerüljön sor. A Magyar Népköztársaság és a Szovjet­unió arra törekszik, hogy az európai politi­kai enyhülést egészítsék ki a katonai enyhü­lést célzó intézkedések. E tekintetben meg­erősítették a Varsói Szerződés politikai ta­nácskozó testülete 1974 áprilisában Varsó­ban megtartott ülésén kifejtett álláspontju­kat. Annak az elvnek az elismerése, hogy­­ a tárgyalásokon részt vevő egyik fél bizton­sága sem károsodhat — figyelembe véve az összes európai állam biztonságát —, teljes mértékben lehetővé teszi, hogy a fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről konst­ruktív megállapodás szülessék. A közép­európai fegyveres erők és fegyverzet csök­kentéséről folyó tárgyalások sikere lényeges eleme lenne a katonai enyhülésnek, és ked­vező feltételeket teremtene ahhoz, hogy a jövőben ugyanilyen tárgyalásokra kerüljön sor Európa más körzeteiről. A véleménycsere során meggyőződésüket fejezték ki, hogy hatékony intézkedéseket kell tenni a fegyverkezési hajsza megszünte­tésére, s az állam­os és teljes leszerelés meg­valósítására, ami — megfelelő nemzetközi ellenőrzés mellett — felölelné mind a nuk­leáris, mind pedig a hagyományos fegyver­fajtákat. Ennek elérésére időszerűnek és hasznosnak látszik, hogy gyakorlati lépése­ket tegyenek az összes nukleáris hatalom részvételével megtartandó leszerelési világ­értekezlet összehívására. A felek nagy jelentőséget tulajdonítanak az ENSZ-közgyűlés 29. ülésszakán beterjesz­tett „Egyezmény a természeti környezetre és az éghajlatra ható, a nemzetközi bizton­ságot, az emberek jólétét és egészségét ká­rosító katonai és más célú intézkedések el­tiltásáról” elnevezésű szovjet javaslatoknak. Úgy vélik, hogy a fentieknek megfelelő megál­lapodás megkötése a világ minden országá­nak és népének érdekét szolgálná. A Magyar Népköztársaság és a Szovjet­unió síkraszáll a nemzetközi enyhülés öve­zeteinek további kiszélesítése mellett. Abból indulnak ki, hogy ez megfelel minden nép érdekeinek és törekvéseinek. Ezzel kapcso­latban hangsúlyozták, hogy az ázsiai biz­tonsági és együttműködési rendszer létreho­zásának eszméje konstruktív jellegű. E rend­szert valamennyi ázsiai állam kollektív erő­feszítéseivel lehetne kialakítani, az erőszak alkalmazásáról való lemondás, a szuvereni­tás és a határok sérthetetlenségének köl­csönös tiszteletben tartása, az egymás bel­­ügyeibe való be nem avatkozás elvei alap­ján. Ez jelentős mértékben kiszélesítené a gazdasági és kulturális együttműködés lehe­tőségeit. A tárgyalás résztvevői megvitatták a kö­zel-keleti helyzetet, és megállapították, hogy a Sínai-félszigeten és a Golán-fennsí­­kon végrehajtott csapatszétválasztást csu­pán első lépésnek tekintik a közel-keleti konfliktus általános rendezése felé. A felek ismét megerősítik azt az elvi álláspontjukat, hogy tartós és igazságos béke ebben a tér­ségben kizárólag az izraeli csapatoknak az 1967-ben elfoglalt összes arab területekről való kivonása, és a Palesztinai arab nép tör­vényes jogainak biztosítása alapján lehetsé­ges. A felek síkraszállnak a genfi közel­­keleti békekonferencia munkájának mielőb­bi felújítása mellett, a Palesztinai arab nép képviselőinek teljes jogú részvételével. E kon­ferencia keretében kell megvizsgálni és megoldani a közel-keleti rendezés vala­mennyi kérdését. A Magyar Népköztársaság és a Szovjet­unió újból megerősítik, változatlanul támo­gatják a vietnami nép igazságos harcát, s a Vietnami Demokratikus Köztársaság kor­mánya és a dél-vietnami köztársaság ideigle­nes forradalmi kormánya erőfeszítéseit az 1973. január 27-i párizsi egyezmény előírá­sainak következetes és maradéktalan teljesí­tésére. Határozottan elítélik a saigoni rend­szernek az imperialista körök támogatásával az egyezmény szabotálására irányuló politi­káját, és kijelentik, hogy csakis a Párizsban elért megállapodások pontos és maradékta­lan teljesítése biztosíthatja a szilárd és igaz­ságos békét Vietnamban. A tárgyaló felek kifejezik, elégedettek a laoszi politikai rendezés ügyében elért ha­ladással, és készek arra, hogy elősegítsék a független és semleges laoszi állam fejlődé­sét. Síkraszállnak a kambodzsai kérdésnek a kambodzsai nép nemzeti érdekeivel össz­hangban történő mielőbbi megoldása mel­lett. A Magyar Népköztársaság és a Szovjet­unió továbbra is támogatja a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság konstruktív ja­vaslatait Korea békés, demokratikus egye­sítésére, valamint azt a követelését, hogy Dél-Koreából vonják ki a külföldi csapato­kat. A tárgyaló felek kifejezték szolidaritásu­kat Ázsia, Afrika és Latin-Amerika népei­nek igazságos harcával az imperializmus, a gyarmatosítás és a neokolonializmus ellen, a nemzeti felszabadulásukért, a politikai füg­getlenség megszilárdításáért, a gazdasági önállóság kivívásáért, a társadalmi hala­dásért. Kifejezik a nemzeti felszabadítási mozgalom sikerei fölötti mélységes megelé­gedésüket, és­ üdvözlik Bissau-Guinea és Mozambik függetlenségének megszilárdulá­sát. A Magyar Népköztársaság és a Szovjet­unió következetesen fellép az apartheid po­litikája, a faji megkülönböztetés minden formája ellen, s azért, hogy haladéktalanul váltsák valóra a gyarmati országok és népek függetlenségének megadásáról szóló ENSZ- nyilatkozatot. A felek pozitíven értékelik az el nem kö­telezett országok politikájának antiimperia­­lista irányzatát, és hozzájárulásokat a nem­zetközi enyhüléshez, a háború és az agresz­­szió ellen vívott küzdelemhez, a népek bé­kéjéért és a nemzeti függetlenségért folyó harchoz. A Magyar Népköztársaság és a Szovjet­unió határozottan elítélik a chilei fasiszta katonai államcsínyt, a nemzeti hazafias erők elleni terrort és megtorlást. Teljes tá­mogatásukról biztosítják a chilei nép har­cát a fasiszta katonai junta ellen. Követe­lik, hogy vessenek véget az emberi jogok durva megsértésének, a chilei hazafiak ül­dözésének, s Chile hazafias erőinek támoga­tására­ hívnak fel minden államot és a világ közvéleményét. • A felek üdvözlik a fasiszta diktatúra megdöntését és a demokratikus átalakulás megkezdődött folyamatát Portugáliában. Sikereket kívánnak a haladó erőknek, ame­lyek arra törekszenek, hogy erőfeszítéseiket egyesítve, közös frontba tömörülve harcol­janak a reakció mesterkedései ellen, a de­mokratikus rendszer megteremtéséért és fejlesztéséért az országban. A felek megelégedéssel szólnak a Görög­országban végbement demokratikus változá­sokról, a politikai pártok, köztük a kommu­nista párt tevékenységének legalizálásáról. Rokonszenvüket fejezik ki a görög haladó erők tevékenysége iránt, amely az ország függetlenségének és szuverenitásának meg­erősítésére és mélyreható megújhodására irá­nyul. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió határozottan és következetesen síkraszáll a Ciprusi Köztársaság függetlensége, szuvere­nitása és területi épsége megvédéséért. Véle­ményük szerint haladéktalanul olyan intéz­kedéseket kell foganatosítani, amelyek meg­védenék a Ciprusi Köztársaságot a külső be­avatkozástól, és biztosítanák az összes kül­földi csapatok kivonását Ciprus területéről. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió ezzel kapcsolatban hangsúlyozta az ENSZ keretében Ciprusról tartandó tekintélyes nemzetközi konferencia mielőbbi összehívá­sának fontosságát. A véleménycsere során hangsúlyozták, hogy a nemzetközi fejlődés jelenlegi szaka­szát egyrészt — a szocialista közösség orszá­gai az összes haladó erők következetes, célra­törő tevékenységének eredményeképpen — az enyhülés folyamata jellemzi. Másrészről, tovább tevékenykednek a reakciós erők, amelyek a hidegháborús időket akarják visz­­szahozni. Az enyhülés ellenfelei megkísérlik megzavarni a különböző társadalmi rend­szerű államok viszonyának normalizálását, szítják az antikom­munizmust, ideológiai ak­namunkát folytatnak a szocialista országok ellen. Mindez megköveteli, hogy a szocialista államok különleges figyelmet fordítsanak a nemzetközi helyzet problémáira, arra a hatá­rozott küzdelemre, amely a nemzetközi eny­hülés terén elért eredmények megszilárdítá­sáért és továbbfejlesztéséért folyik a reakciós erőkkel szemben. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió külpolitikájában a jövőben is következetesen ezt az irányvonalat követi. A magyar és szovjet fél teljes megelége­dését fejezte ki a tárgyalások menetével és eredményeivel kapcsolatban. Meggyőződé­sük, hogy a párt- és kormányküldöttség lá­togatása újabb jelentős hozzájárulás a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjet­unió Kommunista Pártja, a Magyar Népköz­­társaság és a­­ Szovjetunió közötti sokoldalú testvéri együttműködés további fejlesztésé­hez. A magyar küldöttség szovjet párt- és kor­mányküldöttséget hívott meg­ magyarországi látogatásra. Szovjet részről a meghívást kö­szönettel elfogadták. Moszkva, 1974. szeptember 30. (MTI) • LEONYID BREZSNYEV, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának és Kádár János az MSZMP KB első titkárának megbeszélése a Kremlben. (Telefotó TASZSZ — MTI Külföldi Képszolgálat — KS) - Kisalföld----- 3

Next