Kisalföld, 1975. április (20. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-02 / 77. szám
Köszöntjük a testvéri országok baráti küldötteit! nPUBETCBYEM APMHHCKMX APY3EH B HAUIEM KOMMTATE! purb «mwimis. uwiuq-hb \rbiuu3 pupbijuuup Herzlich willkommen unsere liebe Gäste aus DDR in unserem Komitat! Barálaii wink inenelek Mindig melegebb, fényesebb az ünnep, ha a családtagok mellett a rokonok, legközvetlenebb barátok is osztozhatnak örömünkben, így igaz ez a megállapítás egy nagyobb közösség, egy megye, ország életében is. Győr-Sopron megye felszabadulási ünnepségein részt vesznek az örmény Szocialista Köztársaságnak és az NDK Erfurt megyéjének küldöttei. Harminc esztendő — egy ember ételében is csak arra elég, hogy igazán felkészüljön a hivatására, néhány évi gyakorlat után ezt mondhassa: elérkezett alkotóerejének teljéhez. Egy nép, nemzet életében pedig annyi harminc esztendő , mint csepp a tengerben. Az elmúlt három évtizedünk mégis ékesen bizonyítja, hogy milyen grandiózus munkára képes egy nép, ha kezébe veszi sorsa irányítását, ha birtokba veszi sok évszázados jussát. Nincs egyetlen település sem megyénkbe, amelyet valami módon ne érintett volna az a nagy változás, építőmunka, amit az elmúlt harminc esztendő hozott. Új gyárak, üzemek, új városrészek, iskolák, művelődési otthonok, közutak épültek, sokat változott falusi településeink arculata is. Felszabadulásunk harmincadik évfordulóján nemcsak a nagy létesítményeket, a tárgyi világunkban történt változásokat szükséges számba vennünk, hanem azokat a változásokat is, amelyek az emberi életmódban, munkaviszonyokban, lakáskörülményekben, az egészségügyi, szociális ellátásban, a szolgáltatásokban végbementek, s természetesen az értelmi és érzelmi világunk gazdagodását sem hagyhatjuk ki a mérlegből. Öröm számunkra, hogy az ünnepi számvetésben részt vesznek a szocialista társadalmat építő testvérországok is, akik a magyar néppel vállvetve dolgoznak, fáradoznak egy emberarcú világ, a szocialista társadalom megteremtésén Győr - Sopron megye testvérterületeinek küldöttei nemcsak az ünnepségek részesei tesznek , ellátogatnak megyénk számos üzemébe is, tájékoztatót kapnak és bepillantást nyerhetnek városaink, falvaink dolgozóinak életébe, megismerhetik a szorgos kezek nyomán egyre szépülő településeinket. Annak a hídépítésnek, mely idestova három évtizedes múltra tekint vissza, e mostani látogatás is egy láncszeme. Mert erősít bennünket a tudat, hogy szocialista építőmunkánkban, a nemzetközi osztályharcban is erős társaink vannak, hogy mindazt, amit az elmúlt harminc évi építőmunkánk révén felmutathatunk, az a társadalmi fejlődés szükségszerű következménye. Az örmény és az erfurti küldöttség elhozza Győr-Sopron megye kozkomunistáinak s a városok, falvak szorgalmas építőinek az örmény, a német nép üdvözletét is. Kívánjuk, hogy Győr-Sopron megye testvérterületeinek küldöttei érezzék jól magukat nálunk, s legyenek aktív részesei fölforrósított ünnepünknek! Hazatérvén pedig, vigyék magukkal és adják tovább az élményeiket, Győr-Sopron megye lakosságának testvéri üdvözletét! ..1945. április 2-án a 2. Ukrán Front csapatai — menetben — felszabadították Mosonmagyaróvár városát, a járás többi községét, és az osztrák területen üldözték tovább a menekülő fasiszta csapatok maradványait. Mosonmagyaróvár város és járás az ország utolsó felszabadított területei közé tartoztak. ..” Az apja vasöntő volt, ő vezette a híres ,,Kühne-sztrájkokat”. Júliusban lesz 42 éve, hogy a vasöntő fia, Czencz József a Mezőgazdasági Gépgyár dolgozója. Megyünk a gyárudvaron, a fiatalok meglepetten elkapják néhány mondatát. ..Itt állt a gesztenyesor, az ott a nevezetes hársfasor, amott az öntödei víztorony, ahonnét távcsővel elláttunk Lébényig...” Ki lehet ez a harcsa bajúszú, szép fehér fejű öregember, mintha most fedezné fel a gyár környékét? Czencz József emlékezik 1945 március utolsó napjaira... — Amikor a felszabadító szovjet csapatok elérték Győr környékét, a gyár nyilas vezetői összehívták a munkásokat. Bejelentették, hogy leállítják a munkát, és mindazok, akik nyugatra kívánnak menekülni, a visszavonulókkal elmehetnek. A gyárat őrizni kellene, erre gondoltunk abban a pillanatban, nem az elmenésre. Megszavaztuk a polgárőrséget: álljon ki, aki védeni akarja a gyárat! Így jöttünk össze negyvenen. Én voltam köztük, a legfiatalabb. A gyár két bejáratához kapuőrséget állítottunk. Köztük volt két magyar katona, egy tiszt és egy tizedes, akik velünk akarták megvárni a szovjet csapatokat. Két magasfigyelőnk volt, az egyik az öntödei víztorony teteje, a másik az irodai főépületen lévő légó kilátó. Mondom, a víztoronyról távcsővel ellátni Lébényig is, és megpillantottuk a szovjet csapatokat. De ahogy ébredt bennünk az öröm, úgy szorított az aggódás. A visszavonuló németek kerülgették a gyárat... — És pénteken megjelent a gyárkapu előtt a robbantó alakulat egy őrmester vezetésével. Követelték a kapunyitást, majd belőttek a gyárudvarra. Ekkor halt meg a porta közelében futó magyar tizedes. A magyar tiszt a gesztenyefa mögé állva németül felszólította az üvöltöző és lövöldöző német őrmestert, hogy hagyja abba a tüzelést. A válasz újabb sorozat volt. A tűzharcban elesett a német őrmester és robbantó alakulat megfordult, de megígérték, hogy még visszajönnek. A következő napon valóban felvonultak a gyárkapu elé. — „Kaput kinyitni!” hangzott a parancsuk. Vastag lánc, erős lakat fogta össze a kaput. Kiszóltunk, hogy megkeressük a kulcsokat. Ez a kulcskeresési idő elég volt ahhoz, hogy a magyar tiszt a hársfák alatt veszteglő üres, de üzemképes páncélosokba sorba bemásszon és toroonyukat, a kapu felét forgassa! Mi pedig osztottuk szét egymás közt a páncélöklöket. .. körbefeküdtünk " a" portánál. A németek a kapun kívül, figyelték, s valószínű felmérték a helyzetüket. Ugyanis ha megindulnak a gyárba, a szűk bejáratnál sorba kilőhettük volna őket. „Megtörténik a leszámolás!” fenyegetéssel hagyták el a gyár környékét, és elindultak Hegyeshalom felé. Gombóccá zsugorodott gyomrunk lassan engedni kezdett... Ekkor már a megfigyelőtoronyból és a víztorony csipkézett résein át szabad szemmel is láttuk a szovjet csapatokat. Csak fejeket láttunk, rengeteg fejet, fejfelhőt közeledtek lassan, ütemesen. Aztán az épségben maradt 150 kilowattos gőzgép alkatrészeit kiástuk, összeszereltük, és április 5-én ismét forogtak a szíjtárcsák, Kránitz Istvánnal és Havasi Gyulával a Duna-parton találkozunk. A MOFÉM munkásai, nyugdíjasai. A gyár csónakházát szépítik az ünnepre. Hideg szél csap a vízpartra. „A Vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárugyár — ma MOFÉM — munkásai megvédték az üzem gépeit, berendezését a felszabadulás előtti napon a német robbantó különítmény ellen. Ötven felfegyverzett munkás kergette el a németeket..." Kránitz és Havasi is a felfegyverzett munkások között volt. — Mi telepiek — így mondják, mivel ott laktak a gyár környékén , és ott laknak ,ma is .— összefogtunk, hogy megmentsük a gyárat. Két teherautóval jöttek be a németek, pánikszerűen, kapkodva s ahány út volt a gyárban, annyi felől indultunk mi munkások, overallban. ..sebre tett kézzel, fegyvert szorítva. A németek kiabálták: hol a gépház, hol a turbina?! — Néhány gránát repült a javítóműhelybe, oltottuk a tüzet. Néhány gránátot benyomtak a motorok szíja alá, kiszedtük őket... és csak mentünk szótlanul, de elszántan a teherautók elé. .. — Négy szovjet katona jött először a portára, és húsvét vasárnapján megindult a turbina. „Mosonmagyaróvár felszabadulását követő napokban a város volt illegális kommunistái, baloldali munkásmozgalmi emberei, hamar megkeresték egymással a kapcsolatot. A közlekedési gondok ellenére a kommunista párt területi szervezője jutott el elsőnek a városba, és megalakult az MKP helyi szervezete.” G. Szabó Harminc éve történt Élő tanúk Mosonmagyaróváron VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÁRA: 80 FILLÉR AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1975. ÁPRILIS 2., SZERDA , XXXI ÉVFOLYAM, 77. SZÁM Gazdag műsorral emlékezett tegnap Sopron apraja, nagyja a város felszabadulásának 30. évfordulóján. Az úttörők fogadták a szabadság tüzét, elhelyezték az Egeredi dombon lévő kandeláberbe, majd meghallgatták Takács Sándor őrnagy avató beszédét, aki a város felszabadulásának 30 évfordulóján adta át a pajtásoknak a haditechnikai parkot. Az úttörők százai segítettek a park létrehozásában,a földmunkákban, parkosításban, így kétszeres örömmel fogadták a MÍG 19-es vadászrepülőgépet, amelyet néhány hónappal ezelőtt még szolgálattevéshez használtak. Április 1-től pedig a hazafias és honvédelmi nevelés egyik eszköze. A haditechnikai park avatásán részt vettek a város párt-, állami, tömegszervezeti és fegyveres testületi vezetők is. A város úttörői és kisdobosai a haditechnikai park avatása után birtokba vették az Egeredi dombot, a KRESZ- parkot is. Az Alkotó ifjúság címmel meghirdetett, irodalmi és rajzpályázat eredményhirdetésére ugyancsak délelőtt a Liszt Ferenc Művelődési Központban kerül sor. Lehérvári Vilmos, tanulmányi felügyelő a művelődésügyi osztály és a város úttörőelnökség megbízásából először az irodalmi pályázat eredményét hirdette ki. Benkő Zsuzsannának, a Fenyő téri Általános Iskola 8. osztályos tanulójának nyúj(Folytatás a 2. oldalon.) ul A Kövesháti kilátó avatóján Zárai Károly nyugalmazott első titkár tart beszédet. Felszabadulásának évfordulóján Újabb létesítményekkel gazdagodott Sopron . A felszabidulási emlékerdő adásán dr. Erdély Sándor tanácselnök mondott beszédet a hatalmas tölgyfaoszlop előtt. Társadalmi munkáért emléklap Tegnap délután a Hazafias Népfront Győr-Sopron megyei szervezetének dísztermében a HNF elnöksége látta vendégül mindazokat, akik az elmúlt harminc év alattszámos alkalommal bizonyították emberségüket, segítőkészségüket. Társadalmi munkában sokat tettek a városokért, falvakért, azért, hogy megyénket szebbé varázsolják. A segítőkész emberek otthon- és környezetszeretete az, amellyel sok éve elkötelezték magukat. Battyányi Gyula főelőadó köszöntötte a résztvevőket, közöttük Bírta Gábornét az MSZMP megyei bizottságának képviselőjét, majd Földös Andrásáé, a HNF megyei titkára mondott szép köszöntőt, és egyben köszönetét a sok évi munkáért. „Tekints a múltra és nézz a jövőbe” Batsányi János szavait idézve mondta: a költő gondolata két évszázadon át is időszerű mert nem volt sima az út, amit a harminc év alatt megtett az ország és a megye. Megtorpanásokkal, gondokkal is terhes korszakot éltünk át, de a kirajzolódó kép biztató. Mindez köszönhető a tenniválvó tettekre mindig kész embereknek, akik legtöbbször a köszönet szavával beérve dolgoztak. Óvodák, iskolák, és lakótelepek szépítésében, egymás segítésében szép, példamutató magatartást tanúsítottak. A köszönet, és hála jelent a HNF megyei elnöksége első alkalommal, hazánk felszabadulásának 30. évfordulója, a XI kongresszus tiszteletére, társadalmi munka legkiválóbb,ainak emléklapot nyújtott át. A mintegy harmincegy kitüntetett közül néhányat említünk azok közül, akik hosszú évtizedek óta rendszeresen tevékenykednek: Módos Dezsőné, a városi tanács elnökhelyettese, dr. Dobos Tibor, Pánczél Károly, dr. Kozma Pál, Földes Imréné, dr. Timaffy László és Horváth Ferencné. Felszabadító szovjet veteránok hazánkban Az MSZBT meghívására J. F. Kite nyugalmazott vezérőrnagynak, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnöksége tagjának vezetésével hazánkba érkezett az egykori felszabadító szovjet veteránok 40 tagú küldöttsége. A delegációt, amelynek 21 tagja a Szovjetunió Hőse, a Keleti pályaudvaron Kovács Pál vezérőrnagy, az MSZBT Országos Elnökségének tagja és Sebestyén Jenő, a Külügyminisztérium főosztályvezetőhelyettese fogadta. Ott volt D. J. Oszadcsij vezérőrnagy, szovjet katonai és légügyi attasé.