Kisalföld, 1977. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-01 / 50. szám

Továbbjutottak: kilencen Színjátszók fesztiválja Az irodalmi színpadok és színjátszó csoportok megyei fesztiváljára benevezett vá­rosi együttesek válogató ver­senyét vasárnap rendezték Sopronban, a Liszt Ferenc Művelődési Központban. Tíz csoport lépett színpadra, kö­zülük hét jutott tovább a megyei bemutatóra: a Civitas Gyermekszínpad (Sopron), az Arrabona Diákszínpad (Győr), a Flexum Irodalmi Színpad (Mosonmagyaróvár), a Győri Theátrum, a Győri Tanító­képző Főiskola Irodalmi Szín­pada, Arrabona Amatőr Szín­ház és a­­ Fintor Színpad (Sopron). A megyei bemutatóra két falusi együttes jutott a hét közül, amelyek február 20- án Kimlén mutatták be mű­sorukat. Ott lesz tehát a Sza­­nyi Mákvirág és a Kimlei Hevesi Sándor Irodalmi Színpad is. A felsorolt kilenc együttes március 26—27-én Kapuváron találkozik, egy­mással bemutatón és szakmai tanácskozáson. A mosonmagyaróvári Fle­xum Színpad Kiáltó hallga­tás, avagy mondjam-e vagy ne mondjam műsorát mutat­ta be. (Felvételünkön.) — Édesapám 55 éve tagja a pártnak, a Szocialista Hazáért Érdemérem tulajdonosa. A felszabadulás előtt apámmal együtt egy hatszázholdas gaz­dánál dolgoztunk. Vele együtt végigcsináltam a mezőgazda­­sági munkák minden fajtáját. Mégsem vettek emberszámba bennünket.­­Emberhez méltó életünk a felszabadulással kezdődött. Igaz, én 1945-ben fogságba estem, de Magnyito­­gorszkban már tagja lettem a Hadifoglyok Antifasiszta Szö­vetségének. Konrád, Lajos munkásőr al­ezredes, a Zalka Mátéról el­nevezett mosonmagyaróvári munkásőrzászlóalj parancsno­ka, az egység egyik alapító tagja így kezdte visszaemlé­kezését: Életútja a Magyar Vason- és Gépgyárból, a győri járási pártbizottságon keresztül vezetett mai fele­lősségtel­jes beosztásáig. — 1956. november 4-e után hívtak az újjáéledő párt ap­parátusába. Mintegy 30—35- en­ voltunk. A legfontosabb célunk az volt, hogy megvéd­­­jük a munkás-paraszt ha­talmat, s elfojtsuk­ az ellen­forradalmárok akcióit, tudtuk, hogy csak fegyverrel lehet szembeszállni az ellenséggel. Hogyan került Mosonmagyar­­óvárra? Egyszerűen, kilen­cedmagával odavezényelték, mert akkor ott volt nehéz a helyzet. Támadott az ellen­ség. Diverzánsok jöttek be az országba, mert nyitva volt a határ. A fegyveres ellenfor­radalmárok pedig ezen az úton, gyilkolva, pusztítva hagyták el az országot. Egyik nap hívatták: — Konrád elvtárs, vállalja-e a megalakuló mosonmagyar­óvári munkásőrség szervezé­sét? — Hogyne vállaltam volna. Minden vágyam az volt, hogy a pártot, a népet és hazámat szolgáljam. Igaz, a végső dön­tést a megyei pártbizottság hozta meg, így lettem mo­sonmagyaróvári. Kevesen mondhatják el magukról azt, amit Konrád Lajos. Huszonegy éve egy he­lyen, egyfolytában vezetője, parancsnoka a munkásőrség­nek. A munka neheze azonban 21 évvel ezelőtt még hátra volt. A gyárak, állami gazda­ságok dolgozóit szervezték a munkásőrségbe. 1957. március 12-én másfél századnyi mun­kásőr tett esküt a járási mű­velődési házban. Az örömre és az ünneplésre azonban ke­vés idő volt. Az akkor még megbúvó ellenforradalmárok nem adták fel szándékukat, de nem tudták újrakezdeni, mert már fegyver volt a mun­kások, parasztok kezében, és a Konrád Lajos vezette mo­­sonmagyaróvári munkásőrök mindenütt ott voltak, ahol veszélyben forgott a nép ha­talma. Megszervezték az üzemek őrzését. Együttmű­ködtek a karhatalommal, a rendőrséggel, a határőrséggel. — Akkor még nem volt ilyen korszerű felszerelésünk — fűzi tovább a szót. — Az őrséget kivitték fegyverrel az üzemekbe. A váltás már fegy­ver nélkül ment ki. A régi őrségtől átvettük a fegyvert és fegyvertelenül jöttünk vissza a bázishelyre. 1957. május 1-én, a munkásosztály nemzetközi ünnepén már munkásőregyenruhában, fegy­verrel a kezünkben vonul­tunk fel. Ugyanezen év júliu­sára befejeződött a szervezés. A városi tanács által adomá­nyozott zászló előtt tett esküt egységünk és felvette a le­gendás hírű Zalka Máté ne­vét. Az eltelt huszonegy év so­rán többször részt vett ha­társértők elfogásában. A leg­emlékezetesebb eset 1959-ben történt, amikor vezetésével egysége egy hétig segített egy veszélyes ügynök felkutatá­sában és elfogásában. Ma is nagy megbecsüléssel őrzi azt a köszönőlevelet, amelyet a határőrségtől kapott. A ki­­képzési és a szolgálati felada­tok ellátása mellett részt vettek a mosonmagyaróvári munkö sörök az elemi csapá­sok elhárításában is. A mosonmagyaróvári Zalka Máté munkásőr-zászlóalj­ fá­radságos­ eseményekben gaz­dag­odat tett meg huszonegy év alatt. A munkásőr­ök pél­­damutatóan lépt­ék és láto"1- el nért megbizatásokat. Élen járnak a termelő munkában, a szocialista brigádok tagjai vagy vezetői. Nagy részük megkapta a Kőrisé Dolge-zé jelvényt. A zászlóalj az idén nggveösg°r m­erte­k ki­tüntető Kiváló Egység címet. Konrád Lajos egykori bar­na hala az évtizedek során hófehér lett. Múltkor búcsúzunk még ör­ömmel újságob­a, a uiam is nyomdokaimba jén. Jövő év januárjában te­szi le a munkásőresküt. A munkáshatalom szolgála­tában töltött gazdag és ered­ményes életútnak ez lesz a méltó folytatása. Imre Béla AZ ALAPÍTÓ *— HU­MPOU3— Közösen, felelősséggel Agrárértelmiségiek / / . Beleden Beszélünk nagyüzemi gazdálkodásról, gépesítésről, beszé­lünk tudati tényezőkről, általános műveltségről, szakismeret­ről, közösségi szellemről, szóba kerülnek élet- és munkakö­rülmények, szóba kerülnek az értelmiségiek, s közülük gyak­ran az agrárszakemberek, akik ma már minden faluban meg­találhatók. Beleden tizenegyen vannak. Hogyan élnek? Mi­lyen mértékben hatnak a település közgondolkodására? Ho­gyan segítik a község átalakulását? — Nemigen tudok a falu dolgairól, reggeltől estig tart a munka, négy éve vagyok itt a termelőszövetkezetben, elé­gedett vagyok a munkahe­lyemmel, az anyagi megbe­csüléssel. A szövetkezettől szolgálati lakást kaptam, rit­kán járunk el otthonról, két kisgyerekkel mozogni nem lehet — mondja egy szuszra Prikler Ágoston, növényter­mesztési ágazatvezető. Harminc esztendős. Elbi­zonytalankodva ül a hosszú asztal mellett, játszik az ön­gyújtóval, forgatja az ujjai között. — Öt éve nem voltam szín­házban, pedig szívesen men­nénk, de dajkáról kellene gondoskodni. Az újságokat el­olvasom, zárásig nézem a te­­levíziót. Szépirodalom olva­sására nem jut idő, a szakra is nehezen. Van egy kis ker­tem, sok időt elvesz. Néha kocsival hazamegyünk a szü­lőfalumba, felkeresem a régi barátokat. Tavaly tartottam egy ismeretterjesztő előadást. Egyet. Előtte se, utána se igé­nyelték, hogy részt vegyek az ilyen feladatokban. Egyszer, azt hiszem, két éve, beszél­gettünk arról, hogy alakítani kellene egy értelmiségi klubot. Az ötletet, ki tudja már, hogy kik, elvetették, arra hivat­koztak, hogy „a felső ezer” klubja lenne, nem kell. Azóta nem történt semmi. Ünnepé­lyekre, egy-két előadásra, gyűlésre elmegyek. Nem hi­szem, hogy a mi feladatunk lenne a faluban szorgalmazni az ilyeneket. + * ♦ Maros Imre mezőgazdasági gépészmérnök, műszaki ve­zető: — A falu nagy ahhoz, hogy mindenki mindenkit ismer­jen. Legtöbbünknek családja van, jobban kötve vagyunk. Hol találnánk helyet a falu társadalmi életében? Szerin­tem az agrárértelmiségiek kevés megbízatást vállalnak, az idő szűkössége miatt. Mozog a széken, szürke pu­lóverét simítja, gondolkodik, mit is mondjon, lábát ke­resztbe teszi, fogja a térdét, mozdul a keze. — Társadalmi munka? Sok helyen tunyaságot érzek. Kapcsolat a többi értelmisé­givel? Alig van, én a peda­gógusok felét csak látásból ismerem. A rendezvényekre a gyerekek mellett nehéz el­jutnom. Sokszor a kényelem is visszatart. Marad a tele­vízió és az olvasás. A szak­­irodalom mellett most éppen Moldova. Társaságba hetente egyszer elmegyünk, a romi miatt. Egyébként szokványos a társalgás: munkahelyi dol­gok, a televízió műsorai. Sza­bad időmben kisállattenyész­téssel foglalkozom: nyulak­­kal, galambokkal. Van ötszáz négyszögöl kertem, szeretem, nem szeretem, ott is van elég munka. Két három hetenként megyünk a szülőket, a test­véreket meglátogatni. ♦ * ♦ Pajer Imre, a termelőszö­vetkezet elnöke: — A köz ügye kezdve a szellemi gyarapodás lehetősé­geitől, az anyagi jólét növe­kedéséig, kiszélesedett, politi­kai rangra emelkedett. Egy­­egy község arculatán talán még az is meglátszik, hogy az értelmiség hogyan épül be, hogyan vesz részt a közös­ségformálás folyamatában. Sokan vannak olyanok, akik feláldozzák a szabad idejüket, társadalmi feladatokat vál­lalnak, szerveznek, látnak­­futnak. Mások, az agrárszak­emberek között is vannak ilyenek, közönyösek, közöm­bösek De, és most nem vé­deni akarom őket, semmiképp nem szabad figyelmen kívül hagyni egy tényt: a mező­­gazdaságban dolgozó diplo­mások munkaideje gyakran meghaladja a tizenkét órát. Ezt pedig a család is meg­érzi, és sokan vannak csa­ládosok. Való, igaz, kimagasló eredményeket nem tudhatunk a magunkénak, azonban szé­gyenkeznünk sem kell. Szép Endre főagronómus, elnökhelyettes, a Hazafias Népfront titkára. A munka mellett éppen a kertbarátok körének újabb előadását szer­vezi. Egyeztet az előadóval, a témához kapcsolódó ismeret­­terjesztő filmeket keres. — Termelőszövetkezetünk­ben tizenegy agrárszakember dolgozik. Első a munka, a jól végzett munka. Itt már te­kintélyt, megbecsülést tettet szerezni. Rátermettség, szor­galom, ha ez a kettő együtt van, akkor a nagyobb közös­ség is bátran számít az ag­­rárért­elmiségre. Egy bizonyos bezárkózás is megfigyelhető, kevesen vannak függetlenek. A tizenegy szakemberből né­gyen TIT-tagok, előadásokat tartanak helyben is, a kör­nyező községekben is. Akti­vitás? Mit mondjak? A pe­dagógusok tesznek a legtöb­bet. ♦ > ♦ Szűcs Szilvia növényter­mesztő agronómus, nemrégen került ki­ az egyetemről. Ahova először jelentkez­tem, azt mondta az elnök: „Ekkora értéket egy nőre nem bízok, és nem is fogok!” Mondhatnám úgy is, elzavart. Ebben a megyében történt. Ide, Beledre kicsit félve jöt­tem, kutyábbat vártam, és jobbat kaptam. A termelő­szövetkezetben, a faluban el­töltött hónapok alatt közel kerültem az emberekhez. Rendezvényekre járok, a KISZ-szervezetben előadáso­kat tartok, szerepelek a Pá­va-körben. Mi, fiatalok job­ban összejárunk. Sokat vitat­kozunk. Úgy érzem, kevés társadalmi megbízatást ka­punk, pontos feladat nincs. Művelődés? A televízió min­denkit „kivégez”, kitölti az emberek estéit. Fontos lenne a művelődés-önművelési szemlélet kialakítása. Jäger Géza növénytermesz­tő, gyakornok. — A munkahely a munka­­alkalom mellett más szere­pet is betölt. Ezt valahogy ki kellene szélesíteni, mert a közösség dolgai esetenként ötödrangú kérdésként jelent­keznek. Mi áll néha az em­berek közé? Pénz, kerítés, ka­pu, autó? Többet tenni, kö­zösen és felelősséggel. De mit? Segíteni a falu lakói­nak életmódbeli, szemléleti változásait. De hogyan? A lehetőség Beleden is adott. Ezzel élni, mint a pél­dákból is kitűnik, rosszul is, jól is lehet. Hogy az utóbbi kapjon nagyobb szerepet, ez csak az ott élő és dolgozó ag­rárértelmiségieken múlik. Joó József Majolika külföldre Európa nyolc országá­ba szállít rendszeresen termékeiből a Városlődi Majolikagyár. A külön­féle étkészletek és mó­kázott dísztárgyak Svéd­országtól Jugoszláviáig, Ausztriától Hollandiáig keresett termékek. Az idén mintegy 20 millió forint értékű majolika­terméket állítanak elő, ennek fele tőkés export­ra kerül. A Fáklya 5. száma A Fáklya március 11-án megjelenő 5. száma a Nem­zetközi Nőnapot köszönti. Az új tyumenyi gázfeldol­gozó üzem­ építéséről, a ba­­kui metró bővítéséről, a Szovjetunió Tudományos Aka­démiája új moszkvai székhá­zának terveiről, és más új ú­­donságokról tudósít a lap hír-összeállítása. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 60. évfordulója tiszte­letére indított sorozat írása a kulturális forradal­omról szól. A cikket több arcsuv fotó illusztrálja. Riportot ol­vashatunk az Orenburgtól a Szovjetunió nyugati határáig haladó , majd onnan Ma­gyarországra is elágazó — gázvezeték építéséről. Ko­­má­rom­ megye és a Csecsen- Ingus ASZSZK kapcsolatai­val foglalkozik a „Testvér­­megyék — testvérvárosok” rovat újabb összeállítása. A természet háborítatlan, ősi erejű nyugalma árad azokról a színes fényképek­ről, amelyek a bölényt, a sast, az erdei vadvilágot vé­delmező Tiberda természet­­védelmi terület, tudományos munkájáról szóló ■ cikket il­lusztrálják. Magyarországi vendégsze­replése előtt bemutatja a lap a Moszkvai Filharmoni­kusok­ zenekarát. Orosz nyelvlecke, kereszt­­rejtvény, filmismertető, a Szovjet Kultúra és Tudo­mány Házának programja egészíti ki a számot. Gumigát Velencének ? Az utóbbi évtizedben a vi­lág szinte valamennyi újság­ja kongatta a vészharangot a műemlékekben oly gazdag Velence felett. Legújabban Pirelli gumigyártó és a Fur­­lani építőipari cég mérnöke azt javasolták, üreges, felfúj­ható gumiköpenyből álló gá­takat helyezzenek el a ve­lencei lagúnát átszelő három csatornán. A gumiköpenye­ket 9200—9900 m hosszúság­ban az alapként szolgáló be­tonpillérekhez horgonyoznák le. Általában felfújatlan ál­lapotban hagynák őket,­­­­ fölöttük áthaladhatnak a ha­jók a lagúnába, és, az átla­gos nagyságú árhullám útján sem torlaszolnák el. Magas ár­apály idején hatalmas szivattyúk tengervizet juttat­nának a gumitömlőbe, amíg fel nem töltődnek. Ekkor ép­pen a tengerszint fölé emel­kednének, és így elzárnák a lagúnát. A veszély elmúltá­val újra leengednék őket. ■ 1977. március 1., kedd

Next