Kisalföld, 1977. március (33. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-01 / 50. szám
Továbbjutottak: kilencen Színjátszók fesztiválja Az irodalmi színpadok és színjátszó csoportok megyei fesztiváljára benevezett városi együttesek válogató versenyét vasárnap rendezték Sopronban, a Liszt Ferenc Művelődési Központban. Tíz csoport lépett színpadra, közülük hét jutott tovább a megyei bemutatóra: a Civitas Gyermekszínpad (Sopron), az Arrabona Diákszínpad (Győr), a Flexum Irodalmi Színpad (Mosonmagyaróvár), a Győri Theátrum, a Győri Tanítóképző Főiskola Irodalmi Színpada, Arrabona Amatőr Színház és a Fintor Színpad (Sopron). A megyei bemutatóra két falusi együttes jutott a hét közül, amelyek február 20- án Kimlén mutatták be műsorukat. Ott lesz tehát a Szanyi Mákvirág és a Kimlei Hevesi Sándor Irodalmi Színpad is. A felsorolt kilenc együttes március 26—27-én Kapuváron találkozik, egymással bemutatón és szakmai tanácskozáson. A mosonmagyaróvári Flexum Színpad Kiáltó hallgatás, avagy mondjam-e vagy ne mondjam műsorát mutatta be. (Felvételünkön.) — Édesapám 55 éve tagja a pártnak, a Szocialista Hazáért Érdemérem tulajdonosa. A felszabadulás előtt apámmal együtt egy hatszázholdas gazdánál dolgoztunk. Vele együtt végigcsináltam a mezőgazdasági munkák minden fajtáját. Mégsem vettek emberszámba bennünket.Emberhez méltó életünk a felszabadulással kezdődött. Igaz, én 1945-ben fogságba estem, de Magnyitogorszkban már tagja lettem a Hadifoglyok Antifasiszta Szövetségének. Konrád, Lajos munkásőr alezredes, a Zalka Mátéról elnevezett mosonmagyaróvári munkásőrzászlóalj parancsnoka, az egység egyik alapító tagja így kezdte visszaemlékezését: Életútja a Magyar Vason- és Gépgyárból, a győri járási pártbizottságon keresztül vezetett mai felelősségteljes beosztásáig. — 1956. november 4-e után hívtak az újjáéledő párt apparátusába. Mintegy 30—35- en voltunk. A legfontosabb célunk az volt, hogy megvédjük a munkás-paraszt hatalmat, s elfojtsuk az ellenforradalmárok akcióit, tudtuk, hogy csak fegyverrel lehet szembeszállni az ellenséggel. Hogyan került Mosonmagyaróvárra? Egyszerűen, kilencedmagával odavezényelték, mert akkor ott volt nehéz a helyzet. Támadott az ellenség. Diverzánsok jöttek be az országba, mert nyitva volt a határ. A fegyveres ellenforradalmárok pedig ezen az úton, gyilkolva, pusztítva hagyták el az országot. Egyik nap hívatták: — Konrád elvtárs, vállalja-e a megalakuló mosonmagyaróvári munkásőrség szervezését? — Hogyne vállaltam volna. Minden vágyam az volt, hogy a pártot, a népet és hazámat szolgáljam. Igaz, a végső döntést a megyei pártbizottság hozta meg, így lettem mosonmagyaróvári. Kevesen mondhatják el magukról azt, amit Konrád Lajos. Huszonegy éve egy helyen, egyfolytában vezetője, parancsnoka a munkásőrségnek. A munka neheze azonban 21 évvel ezelőtt még hátra volt. A gyárak, állami gazdaságok dolgozóit szervezték a munkásőrségbe. 1957. március 12-én másfél századnyi munkásőr tett esküt a járási művelődési házban. Az örömre és az ünneplésre azonban kevés idő volt. Az akkor még megbúvó ellenforradalmárok nem adták fel szándékukat, de nem tudták újrakezdeni, mert már fegyver volt a munkások, parasztok kezében, és a Konrád Lajos vezette mosonmagyaróvári munkásőrök mindenütt ott voltak, ahol veszélyben forgott a nép hatalma. Megszervezték az üzemek őrzését. Együttműködtek a karhatalommal, a rendőrséggel, a határőrséggel. — Akkor még nem volt ilyen korszerű felszerelésünk — fűzi tovább a szót. — Az őrséget kivitték fegyverrel az üzemekbe. A váltás már fegyver nélkül ment ki. A régi őrségtől átvettük a fegyvert és fegyvertelenül jöttünk vissza a bázishelyre. 1957. május 1-én, a munkásosztály nemzetközi ünnepén már munkásőregyenruhában, fegyverrel a kezünkben vonultunk fel. Ugyanezen év júliusára befejeződött a szervezés. A városi tanács által adományozott zászló előtt tett esküt egységünk és felvette a legendás hírű Zalka Máté nevét. Az eltelt huszonegy év során többször részt vett határsértők elfogásában. A legemlékezetesebb eset 1959-ben történt, amikor vezetésével egysége egy hétig segített egy veszélyes ügynök felkutatásában és elfogásában. Ma is nagy megbecsüléssel őrzi azt a köszönőlevelet, amelyet a határőrségtől kapott. A kiképzési és a szolgálati feladatok ellátása mellett részt vettek a mosonmagyaróvári munkö sörök az elemi csapások elhárításában is. A mosonmagyaróvári Zalka Máté munkásőr-zászlóalj fáradságos eseményekben gazdagodat tett meg huszonegy év alatt. A munkásőrök példamutatóan lépték és láto"1- el nért megbizatásokat. Élen járnak a termelő munkában, a szocialista brigádok tagjai vagy vezetői. Nagy részük megkapta a Kőrisé Dolge-zé jelvényt. A zászlóalj az idén nggveösg°r mertek kitüntető Kiváló Egység címet. Konrád Lajos egykori barna hala az évtizedek során hófehér lett. Múltkor búcsúzunk még örömmel újságoba, a uiam is nyomdokaimba jén. Jövő év januárjában teszi le a munkásőresküt. A munkáshatalom szolgálatában töltött gazdag és eredményes életútnak ez lesz a méltó folytatása. Imre Béla AZ ALAPÍTÓ *— HUMPOU3— Közösen, felelősséggel Agrárértelmiségiek / / . Beleden Beszélünk nagyüzemi gazdálkodásról, gépesítésről, beszélünk tudati tényezőkről, általános műveltségről, szakismeretről, közösségi szellemről, szóba kerülnek élet- és munkakörülmények, szóba kerülnek az értelmiségiek, s közülük gyakran az agrárszakemberek, akik ma már minden faluban megtalálhatók. Beleden tizenegyen vannak. Hogyan élnek? Milyen mértékben hatnak a település közgondolkodására? Hogyan segítik a község átalakulását? — Nemigen tudok a falu dolgairól, reggeltől estig tart a munka, négy éve vagyok itt a termelőszövetkezetben, elégedett vagyok a munkahelyemmel, az anyagi megbecsüléssel. A szövetkezettől szolgálati lakást kaptam, ritkán járunk el otthonról, két kisgyerekkel mozogni nem lehet — mondja egy szuszra Prikler Ágoston, növénytermesztési ágazatvezető. Harminc esztendős. Elbizonytalankodva ül a hosszú asztal mellett, játszik az öngyújtóval, forgatja az ujjai között. — Öt éve nem voltam színházban, pedig szívesen mennénk, de dajkáról kellene gondoskodni. Az újságokat elolvasom, zárásig nézem a televíziót. Szépirodalom olvasására nem jut idő, a szakra is nehezen. Van egy kis kertem, sok időt elvesz. Néha kocsival hazamegyünk a szülőfalumba, felkeresem a régi barátokat. Tavaly tartottam egy ismeretterjesztő előadást. Egyet. Előtte se, utána se igényelték, hogy részt vegyek az ilyen feladatokban. Egyszer, azt hiszem, két éve, beszélgettünk arról, hogy alakítani kellene egy értelmiségi klubot. Az ötletet, ki tudja már, hogy kik, elvetették, arra hivatkoztak, hogy „a felső ezer” klubja lenne, nem kell. Azóta nem történt semmi. Ünnepélyekre, egy-két előadásra, gyűlésre elmegyek. Nem hiszem, hogy a mi feladatunk lenne a faluban szorgalmazni az ilyeneket. + * ♦ Maros Imre mezőgazdasági gépészmérnök, műszaki vezető: — A falu nagy ahhoz, hogy mindenki mindenkit ismerjen. Legtöbbünknek családja van, jobban kötve vagyunk. Hol találnánk helyet a falu társadalmi életében? Szerintem az agrárértelmiségiek kevés megbízatást vállalnak, az idő szűkössége miatt. Mozog a széken, szürke pulóverét simítja, gondolkodik, mit is mondjon, lábát keresztbe teszi, fogja a térdét, mozdul a keze. — Társadalmi munka? Sok helyen tunyaságot érzek. Kapcsolat a többi értelmiségivel? Alig van, én a pedagógusok felét csak látásból ismerem. A rendezvényekre a gyerekek mellett nehéz eljutnom. Sokszor a kényelem is visszatart. Marad a televízió és az olvasás. A szakirodalom mellett most éppen Moldova. Társaságba hetente egyszer elmegyünk, a romi miatt. Egyébként szokványos a társalgás: munkahelyi dolgok, a televízió műsorai. Szabad időmben kisállattenyésztéssel foglalkozom: nyulakkal, galambokkal. Van ötszáz négyszögöl kertem, szeretem, nem szeretem, ott is van elég munka. Két három hetenként megyünk a szülőket, a testvéreket meglátogatni. ♦ * ♦ Pajer Imre, a termelőszövetkezet elnöke: — A köz ügye kezdve a szellemi gyarapodás lehetőségeitől, az anyagi jólét növekedéséig, kiszélesedett, politikai rangra emelkedett. Egyegy község arculatán talán még az is meglátszik, hogy az értelmiség hogyan épül be, hogyan vesz részt a közösségformálás folyamatában. Sokan vannak olyanok, akik feláldozzák a szabad idejüket, társadalmi feladatokat vállalnak, szerveznek, látnakfutnak. Mások, az agrárszakemberek között is vannak ilyenek, közönyösek, közömbösek De, és most nem védeni akarom őket, semmiképp nem szabad figyelmen kívül hagyni egy tényt: a mezőgazdaságban dolgozó diplomások munkaideje gyakran meghaladja a tizenkét órát. Ezt pedig a család is megérzi, és sokan vannak családosok. Való, igaz, kimagasló eredményeket nem tudhatunk a magunkénak, azonban szégyenkeznünk sem kell. Szép Endre főagronómus, elnökhelyettes, a Hazafias Népfront titkára. A munka mellett éppen a kertbarátok körének újabb előadását szervezi. Egyeztet az előadóval, a témához kapcsolódó ismeretterjesztő filmeket keres. — Termelőszövetkezetünkben tizenegy agrárszakember dolgozik. Első a munka, a jól végzett munka. Itt már tekintélyt, megbecsülést tettet szerezni. Rátermettség, szorgalom, ha ez a kettő együtt van, akkor a nagyobb közösség is bátran számít az agrárértelmiségre. Egy bizonyos bezárkózás is megfigyelhető, kevesen vannak függetlenek. A tizenegy szakemberből négyen TIT-tagok, előadásokat tartanak helyben is, a környező községekben is. Aktivitás? Mit mondjak? A pedagógusok tesznek a legtöbbet. ♦ > ♦ Szűcs Szilvia növénytermesztő agronómus, nemrégen került ki az egyetemről. Ahova először jelentkeztem, azt mondta az elnök: „Ekkora értéket egy nőre nem bízok, és nem is fogok!” Mondhatnám úgy is, elzavart. Ebben a megyében történt. Ide, Beledre kicsit félve jöttem, kutyábbat vártam, és jobbat kaptam. A termelőszövetkezetben, a faluban eltöltött hónapok alatt közel kerültem az emberekhez. Rendezvényekre járok, a KISZ-szervezetben előadásokat tartok, szerepelek a Páva-körben. Mi, fiatalok jobban összejárunk. Sokat vitatkozunk. Úgy érzem, kevés társadalmi megbízatást kapunk, pontos feladat nincs. Művelődés? A televízió mindenkit „kivégez”, kitölti az emberek estéit. Fontos lenne a művelődés-önművelési szemlélet kialakítása. Jäger Géza növénytermesztő, gyakornok. — A munkahely a munkaalkalom mellett más szerepet is betölt. Ezt valahogy ki kellene szélesíteni, mert a közösség dolgai esetenként ötödrangú kérdésként jelentkeznek. Mi áll néha az emberek közé? Pénz, kerítés, kapu, autó? Többet tenni, közösen és felelősséggel. De mit? Segíteni a falu lakóinak életmódbeli, szemléleti változásait. De hogyan? A lehetőség Beleden is adott. Ezzel élni, mint a példákból is kitűnik, rosszul is, jól is lehet. Hogy az utóbbi kapjon nagyobb szerepet, ez csak az ott élő és dolgozó agrárértelmiségieken múlik. Joó József Majolika külföldre Európa nyolc országába szállít rendszeresen termékeiből a Városlődi Majolikagyár. A különféle étkészletek és mókázott dísztárgyak Svédországtól Jugoszláviáig, Ausztriától Hollandiáig keresett termékek. Az idén mintegy 20 millió forint értékű majolikaterméket állítanak elő, ennek fele tőkés exportra kerül. A Fáklya 5. száma A Fáklya március 11-án megjelenő 5. száma a Nemzetközi Nőnapot köszönti. Az új tyumenyi gázfeldolgozó üzem építéséről, a bakui metró bővítéséről, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája új moszkvai székházának terveiről, és más új údonságokról tudósít a lap hír-összeállítása. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére indított sorozat írása a kulturális forradalomról szól. A cikket több arcsuv fotó illusztrálja. Riportot olvashatunk az Orenburgtól a Szovjetunió nyugati határáig haladó , majd onnan Magyarországra is elágazó — gázvezeték építéséről. Komárom megye és a Csecsen- Ingus ASZSZK kapcsolataival foglalkozik a „Testvérmegyék — testvérvárosok” rovat újabb összeállítása. A természet háborítatlan, ősi erejű nyugalma árad azokról a színes fényképekről, amelyek a bölényt, a sast, az erdei vadvilágot védelmező Tiberda természetvédelmi terület, tudományos munkájáról szóló ■ cikket illusztrálják. Magyarországi vendégszereplése előtt bemutatja a lap a Moszkvai Filharmonikusok zenekarát. Orosz nyelvlecke, keresztrejtvény, filmismertető, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának programja egészíti ki a számot. Gumigát Velencének ? Az utóbbi évtizedben a világ szinte valamennyi újságja kongatta a vészharangot a műemlékekben oly gazdag Velence felett. Legújabban Pirelli gumigyártó és a Furlani építőipari cég mérnöke azt javasolták, üreges, felfújható gumiköpenyből álló gátakat helyezzenek el a velencei lagúnát átszelő három csatornán. A gumiköpenyeket 9200—9900 m hosszúságban az alapként szolgáló betonpillérekhez horgonyoznák le. Általában felfújatlan állapotban hagynák őket, fölöttük áthaladhatnak a hajók a lagúnába, és, az átlagos nagyságú árhullám útján sem torlaszolnák el. Magas árapály idején hatalmas szivattyúk tengervizet juttatnának a gumitömlőbe, amíg fel nem töltődnek. Ekkor éppen a tengerszint fölé emelkednének, és így elzárnák a lagúnát. A veszély elmúltával újra leengednék őket. ■ 1977. március 1., kedd