Kisalföld, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-01 / 27. szám
H A SZOCIALISTA AZMAGYAR TÁRSADALOM SZÜLETÉSENÉ AZ ÉRTELMISÉG Kelet, és Közép-Kelet-Európa egész modern fejlődésében, és így a szocialista építés időszakában is mindig fontos társadalmi-politikai kérdésként jelentkezett az értelmiség helyzete. Európa ezen térségében sokkal erősebb volt az értelmiség társadalmi integráltsága és politikára való orientáltsága, mint Nyugat-Európában. Az 1945-től meginduló népi demokratikus fejlődés az értelmiség társadalmi-politikai orientációja fő irányának megváltozását eredményezte: a nemesi úri társadalomvezetéssel kapcsolatos állásfoglalás helyett a szocialista fejlődéssel kapcsolatos állásfoglalás vált vízválasztóvá. A fordulat évét követően ez az alapvető orientációs pont még egyértelműbbé vált és így 1945-től folyamatosan erősödött — és ebben értelmiségi politikánk torzulásai is szerepet játszottak — az a tendencia, amely az értelmiség számára — az emigrációtól és az értelmiségi pálya elhagyásától, vagy az arról való lekényszerüléstől eltekintve — a következő alapvető alternatívát nyújtotta: vagy a szocializmus ügyével való teljes politikai azonosulás, vagy pedig a szakember mivolt előtérbe állítása, a szakszerűség útján való érvényesülés és így a közszférától a „privátszféra” felé fordulás. Ennek eredményeképpen két magatartástípus alakult ki: az egyik a szocializmus ügyéért való társadalmi-politikai orientációban kereste a megvalósulást, a másik a szakszerűség védelmében fellépve politikailag abban fejeződött ki, hogy a szakszerűséget féltette a politikától, a forradalomtól, a szocializmustól. A félreértések elkerülése végett nem azt mondjuk, hogy a szocializmussal azonosuló értelmiségiek nem voltak jó szakemberek, és azt sem állítjuk, hogy a jó szakemberek között teljesen hiányzott a szocializmus igenlése. Nem lehet a szakszerűséget és a politikát radikálisan szembeállítani. Itt csupán a fő orientációs tendenciákról van szó. ♦ ♦ * A másik lényeges tényező, amely ebben az időszakban az értelmiség átstrukturálódását elősegítette, az új értelmiség kiképzése, és így az új és régi értelmiség kettőssége volt. A népi kollégiumok rendszere — a háború előtti kezdeményezésekre támaszkodva — rendkívül erőteljesen járult hozzá ahhoz, hogy egy új, munkás—paraszt származású értelmiség jöjjön létre, amely annak alapján, hogy a társadalmi-politikai változások hívták életre, igen erőteljesen társadalmi-politikai elkötelezettségű volt. Nem arról van szó, hogy a régi és az új értelmiség különbsége egyszerűen nemzedéki különbségek alapján leírható. A régi és az új értelmiség nem azonos egyszerűen az 1945 előtt és az az után értelmiségiekké váltak csoportjaival, hanem ezt legalább ilyen erősen motiválta a kétféle orientáció különbsége. A régi értelmiségre a szakmai orientáció jellemző, és a politika is csak mint szakembereket fogadja el őket, az új értelmiségnél pedig igen erős a társadalmipolitikai orientáció. Mindez pedig az értelmiségi szakmákat is erőteljesen differenciálta. Míg összességében — 1973-as országos adat szerint — az értelmiség 62 százaléka fizikai dolgozó gyermeke volt, addig ez az arány a különböző értelmiségi területeken már igen eltérő. A politikai vezetők 90, a tanácsi értelmiségi dolgozók 75, a gazdasági vezetők, agronómusok, mérnökök 65— 70 százaléka fizikai származású, míg ugyanaz az arány a középiskolai tanároknál 57, az orvosoknál 43 százalék. (A nem budapesti értelmiségre vonatkozó 1971-es adatok.) 1956 után — mint erről már szóltunk — az új társadalmi, társadalompolitikai szituáció és ezen belül az értelmiség-politika megváltozásának hatására az értelmiség helyzetében is jelentős változások következtek be. Képletesen azt is mondhatnánk, hogy míg a 40-es évek második felében a vezetésben a szakmai és politikai vezető külön és egymás mellett volt jelen, és az 50-es évek elején a politikai vezető maga alá rendelte és zárójelbe tette a szakmai vezetőt, addig az ötvenes évek végétől a szakmai vezető részint emancipálódott, részint pedig a szakmai és politikai elem együttese egy személyben is a vezetés kritériuma lett. Így az értelmiségiek egy része vezetővé vált, illetve a vezetők értelmiségiek lettek. Ezzel új elem lép be az értelmiség meghatározottságába, amely most már nem elsősorban orientációs, hanem elsődlegesen pozicionális jellegű. Ez a pozicionális különbség nem egyszerűen a vezető és nem vezető értelmiségek között van, hanem a vezetéssel és az irányítással kapcsolatos közvetítésekre — is kiterjed — a közvetlen rendelkezéstől a közvetítéses irányításon át a presztízsig és a személyes kapcsolatok jelentőségéig. Mindezek a folyamatok azt eredményezték, hogy az értelmiség a szocialista fejlődés során a társadalmi struktúra általános kereteibe tagolódott be és egyre erőteljesebben szakértelme révén kívánja és tudja megvalósítani önmagát. ♦ ♦ + Az értelmiségnek a társadalmi munkaszervezethez elsődlegesen szakemberként való beépülése parancsoló szükségletként követelte meg egyfelől az értelmiség rendkívül dinamikus létszámnövekedését, másrészt a két világháború közötti szakmai struktúrának átalakítását. 1949-ben az egyetemi és főiskolai diplomával rendelkezők aránya az aktív keresők 2 százalékát sem érte el. 1975-ben pedig a közel 3,5- szörös növekedés eredményeként az aktív keresők 7 százalékát is meghaladta. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy alapvetően ez a dinamikus növekedés tette lehetővé az értelmiség társadalmi összetételének már jelzett radikális megváltoztatását is.) Természetesen — mint erre Huszár Tibor az értelmiség fejlődéstendenciáinak elemzése során rámutatott — ,az uralmi-hatalmi viszonyok és a szaktevékenységek elválasztása a szocialista társadalomban csak feltételes, s csak bizonyos határok között igazolható funkcionálisan”. Ebből adódóan az értelmiségnek a társadalmi szerkezetbe elsősorban szakemberként való betagozódása nem az egyes értelmiségi pályák depolitizálódását jelenti, hanem az értelmiség strukturális elkülönülésének csökkenését.. Éppen ezért hangsúlyozhatta pártunk XI. kongresszusa az értelmiség társadalmi helyzetéről szólva egyfelől az értelmiség társadalmi szerepének növekedését, másfelől pedig ezzel szoros összefüggésben, hogy „értelmiségünk a nép részeként alkotó tevékenységében eggyé forr, céljaiban azonosul a munkásosztállyal”. (K. T.) (Következik: Az osztálykülönbségek megszűnése felé) '----HUfllPOU» Vezet • a kamilla Háromszázezer forint értékű forgalma volt januárban a Herbária Gyógynövényértékesítő Vállalat 8. sz. győri szaküzletének Különösen keresett a lecitin tartalmú készítmény — amelyaz emberi szervezetnek a fáradtság ellen nyújt védettséget —, továbbá a kamilla, a csipke tea és a C vitamin tartalmú szörp. Újdonságnak számít a vitamintartalmú ginzeng likőr. Ez nyugtatólag hat az idegrendszerre, erősíti az idegeket, kedvezően hat a vérnyomásra. Magas színvonalú mezőgazdasági gépellátás A tavalyinál jobb, magasabb színvonalú és választékában is gazdagabb gépkínálatra számíthatnak idén a mezőgazdasági termelők, amint arról az Agrotröszt illetékesei tájékoztatást adtak 1977-ben termelői áron számolva 11,4 milliárd forint értékű gép, mezőgazdasági jármű és műszaki berendezés talált gazdára. idén csaknem 16 milliárd forint értékű készletből válogathatják ki a gazdaságok a számukra legmegfelelőbb gépeket, eszközöket. Örvendetes, hogy idén először valamennyi traktor osztály gépei megvásárolhatók: az Agrotröszt a 120 és a 180 lóerős vontatókból is megfelelő készlettel rendelkezik. (Ezek a típusok évekig a hiánycikkek listáján voltak.) Öszszesen 6500 traktort szerez be idén az Agrotröszt, és további 2900 vontató vár máris a raktárakban eladásra, ez az idei „nyitó készlet” általában az MTZ 80-as, a RÁBA-Steiger és a RÁBA-180-as gépekből áll.A növekvő teljesítményű traktorokhoz nagyobb pótkocsikra van szükség, ezeket is biztosítja a kereskedelem, összesen 5000 pótkocsit szereznek be a hazai és a külföldi gyártóktól, s további 4000 van raktáron. Ez a kilencezres készlet mindenképpen elegendő lesz a mezőgazdasági szállító park megfelelő fejlesztéséhez. PÉLDÁUL A FARMER A KÖNNYŰIPAR NEHÉZ ÉVEI A Magyar Kereskedelmi Kamara nyugat-dunántúli összekötő bizottsága a napokban Győrött, a Technika Házában nagy sikerű előadást rendezett a könnyűipar gazdálkodási feladatairól. Fejér, Vas, Veszprém, Zala és Győr-Sopron megye könnyűipari vállalati, szövetkezeti vezetőit dr. Burkus Egon, a Könnyűipari Minisztérium közgazdasági főosztályának vezetője tájékoztatta az időszerű kérdésekről, valamint a tárca távlati gazdálkodási elképzeléseiről, terveiről. Előadása bevezető részében a főosztályvezető vázolta az ágazat különleges helyzetét, a gazdasági taktika változását az 1973—74. évi árrobbanást követően. Rámutatott azokra az okokra, amelyek miatt a vállalatokat nagy részben mentesítették a világgazdaság kedvezőtlen hatásaitól. Elsőrendű okként az életszínvonal-politikára gyakorolt hatást említette. Az akkori gazdasági helyzetben olyan, úgynevezett pénzügyi hidakat hoztak létre, amelyek megfeleltek céljainknak, de mára az idő túlhaladt rajtuk A könnyűipart is érintő szabályozómódosítás, az aktív árpolitika összességében kedvező hatású volt, ugyanakkor az előzetesen számítottnál lényegesen magasabb fejlesztési összegek maradtak a könnyűipari vállalatoknál, megfelelő háttér nélkül. Tavaly kevés szabályozó változtatásra került sor, s ez a vállalati gazdálkodásban nyugalmat hozott, de a külgazdasági hatásokat nem lehetett megfelelően közvetíteni. A ruházati ipar belföldön nehéz helyzetben van, a piac hosszabb ideje nem nőtt. Bár több pénz áramlik ki, változatlan áron számítva, a lakossági kereslet nem jelentkezik. Ebben nem kis része van a struktúrapolitikának, az egészséges verseny hiányának. A ruházati ipar szerkezete nem alakul a divatnak megfelelően. Jellemző a farmerügy. Érthetetlennek tűnik, hogyha harminc évvel ezelőtt tudtunk farmeranyagot gyártani, akkor most miért nem? — mondta dr. Burkus Egon. A legjobb piac A szocialista export helyzetéről szólva többek között elmondta, hogy hosszú távon a magyar könnyűipar legjobb piaca a szocialista országokban van. A szállítási fegyelemmel viszont nem lehetünk elégedettek. Nem készültek, fel a vállalatok a szocialista piacon érvényes csúszóárakra sem. Hiányoztak a dokumentációk a világpiaci ármozgásokról, s ez kedvezőtlenül hatott. Ezen a területen is számítani kell arra, hogy a vásárlók igényessége nő. Az előbbre lépésre is van példa: 1977-ben a NOSZF 60. évfordulója tiszteletére ütemesen, pontosan tettek eleget könynyűipari vállalataink a szovjet megrendeléseknek. Ezt a példát kell követni. A tőkés piac 1976-ra, 1977- re jósolt igényei elmaradtak a várakozástól, a korlátozások, megkülönböztetések nőttek, a cserearányok is kedvezőtlenül változtak Ennek ellenére sikerült a tőkés könnyűipari exportot az előzetes számok szerint 15—16 százalékkal növelni. Az eredeti tervekben ez a növekedés kétharmad részben mennyiségi, egyharmad részben árnövekedésből származott volna. Sajnos, teljes egészében mennyiségi az exportnövelés. A rendkívül igényes piacokon még jobban kiütköznek elmaradásaink: a rossz alkalmazkodóképesség, szállítási bizonytalanság, hosszú átfutási idő. Míg Nyugaton 4—6 hét alatt szállítják a kért árut, mi csak 8—12 hónap alatt tudjuk ezt megtenni. Gyors alkalmazkodást A könnyűipar eredményei közül a főosztályvezető szólt arról a gyorsuló fejlődésről, amely 1976 második felétől következett be. 1977-ben több év óta először teljesíti az ágazat növekedési ütemét. Ez az irányzat egybeesik az V. ötéves terv célkitűzéseivel, jelentős lépés azok megvalósulásának irányába. A növekvő árutömeg a külpiacokon talált gazdára. Ez a fejlődés azonban együtt jár a veszteséggel is. Minél nagyobb ütemben növeljük exportunkat, annál több az olyan áru, amelynek gazdaságossága nem a legmegfelelőbb. Az ágazat gazdaságos, egyetlen könnyűipari vállalat sincs ahol ne lett volna nettó devizahozam, ugyanakkor több olyan egyedi termék van, amelyre ráfizetünk. A mintegy háromszázezer féle termékénél — ennyit készít a könnyűipar — nehéz pontosan kimutatni, melyek ezek az áruk. Mégis ez nagy tartalék gazdaságunkban. Ugyanolyan kérlelhetetlenül ki kell számítanunk a valódi költségeket — a meglehetősen bonyolult ár- és támogatásrendszertől függetlenül — ahogy egy kapitalista gazdálkodó is teszi. Ezt nem írtuk elő, de ösztönözzük vállalatainkat — hangsúlyozta dr. Burkus Egon. Kelme és kabát A könnyűipari exportot elemezve rámutatott arra, hogy kedvezőtlen számunkra az export szerkezete, a méteráru kivitel jobban nőtt mint a készruháé, holott egyértelműen az utóbbi lenne kedvezőbb. Ez egyrészt szemléleti másrészt szabályozási okokból is fakad. A közvetett exportnak nincs meg a megfelelő rangja másrészt a méteráru- és a készruhagyártók érdekei eltérnek. Jobb együttműködésre is van példa, így a Pápai Textilművek és a Fokon Fehérneműgyár, a Richards és egy Zala megyei szövetkezet között A könnyűipar számára az egészséges kompromisszum, a kétféle vevőkör megtartása az érdek. Részletesen szólt a főosztályvezető az 1978. évi árformaváltozásról. A könnyűiparban a gyermekruházati cikkek kivételével minden termék szabad árformába került. Az árformaváltozás célja a belföldi ellátás ellentmondásainak feloldása. Európában egyedülállóak voltunk abban, hogy a természetes alapanyagú termékek olcsóbbak voltak a szintetikus kelméknél, szöveteknél. Ez oda vezetett, hogy amire a vevők igényt tartottak, nem érte meg gyártani. Ezen változtat az új árforma, amely nem lehet forrása az áremelésnek. Nagy politikai felelősség hárul a könnyűiparra, hogy az áraránytalanságot árniverálással szüntesse meg. Eddig azért növelték a szabad áras szintetikus termékek árát, hogy pótolják a természetes alapanyagú termékekből elmaradt nyereséget, most ez megszűnik. Horváth Sándor KERTBARÁTOK „BOROS“ TALÁLKOZÓJA — Először a fehér borokat nézzük meg, utoljára a vöröseket. Amit a termelő akar, elmondja, amit nem, azt mi mondjuk el — mondta a győri borpalackozó munkatársa, akit azért hívtak meg a kertbarátok legutóbbi győri öszszejövetelére, hogy bírálja el a behozott borokat és adjon tanácsot a termelőknek. Az első számú borból mindenki kapott egy kicsit a poharába. Húsz-huszonöt nyugdíjas és néhány fiatal kertbarátköri tag nézegette, ízlelgette, szagolgatta és várta, hogy a szakember véleménye megegyezik-e az övékével. Az „ítélet” így szólt: — Édesebb borral állunk szemben. Makacsabb, nehezebben kezelhető. Nem kell szégyenkeznie vele. Ez a fajta vontatott erjedésű ... És ezután következett néhány jó tanács, hogy az ilyen borral mit csináljanak a kertészkedők... **♦ — Szeretem a zöldet, a természetet, nyugdíj előtt a Győri Cipész Szövetkezet szabásza voltam, ritkán jutottam a szabadba — mondta Takács Ferenc, aki első naptól, vagyis 1970-től tagja a kertbarátok körének. — Tavaly vettem egy kiskertet, szőlőt ültettem, konyhakertem van, és néhány gyümölcsfám. Most 71 éves vagyok, egyedül nehéz lenne kertészkedni, a fiammal műveljük a földet. Sokat tanultam itt, azóta egész más a kertem. Nyaranként el szoktunk járni tapasztalatcserére a kollégák kertjébe, hozzám talán jövőre jöhetnek, addig szeretném, ha minden szép lenne. Schneider Jenőre a többiek hívják fel a figyelmemet, ezzel: ő a „ribiszkés”. — Miért kapta ezt a nevet? — Mert sok a ribiszkém. Már hat éve van egy 400 négyszögöles kertem. Asztalos voltam, és nagyon jólesik a kertészkedés, a szabad levegő. A legjobban azokat az előadásokat szeretem, amelyek a felvásárlásokról szólnak. Eddig mindegyiket meg is hallgattam. ♦ ♦ ♦ — Mióta a Hazafias Népfront Győr városi Bizottsága megalakította a kertbarátok körét, azóta minden hónapban 150—160 tényleges, látogatási igazolvánnyal rendelkező tagunk van — mondja Janeka Miklós, aki jelenleg a kertbarátok körének vezetője. — Milyen programokat állítanak össze a nyugdíjasok részére, mi a tapasztalata, milyen mértékben igénylik az előadásokat? — Az összejöveteleinket majdnem mindig a KPVDSZ Hámán Kató Kultúrotthonában tartjuk, sokszor nyolcvananszázan is vagyunk. A kiskertek művelőinek adunk tanácsot. Ezenkívül sokszor rendezünk tájjellegű kirándulásokat, meglátogatunk jól dolgozó téeszeket, ahol szakemberek tájékoztatnak munkájukról. Bereczky Imre kertészmérnök — aki jónéhány előadást tartott már a kertbarátok tagjainak — néha-néha közbeszól, hasznos tanácsot ad a most megjelent szakkönyvekről. — Téli időszakban többen jönnek. A legnagyobb sikere annak az előadásnak volt, amely a málnatermesztésről szólt. Úgy tartjuk meg az előadásokat, hogy tudjuk, hallgatóink nem rendszeresen végzik a kerti munkát, hanem csak hétvégeken. Figyelembe kell vennünk, hogy ők mindent termelnek, ami csak földben megterem, a hallgatóság változó, az alapoknál kell kezdeni mindig. — Mindig tanulunk — mondja egy idős bácsi —, és ez a fontos. Hasznos, egészséges időtöltés kertészkedni. Bódi Ágnes 1978. február 1., szerda