Kisalföld, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-01 / 283. szám
Gyári kerekasztal Nem elég egyetérteni - cselekedni kell A gazdaság pártirányítása és ellenőrzése a MOFÉM-ben A Központi Bizottság 1978. április 19—20-i határozatában megjelölte a feladatokat. Megállapította, hogy a XI. kongresszus határozatainak végrehajtása sikeresen folyik a főbb területeken. A pártszervezeteknek az eddiginél is nagyobb gondot kell fordítaniuk a gazdasági építőmunka irányítására és ellenőrzésére. Milyen politikai támogatást adnak az alapszervezetek a gazdasági irányító gárdának a termelékenység emeléséhez, a hatékonyság fokozásához, a munkaszervezés javításához, a gazdálkodás eredményességéhez, a termékszerkezet átalakításához, a világpiacon is gazdaságosan értékesíthető cikkek előállításához? Erről tájékozódtunk a Mosonmagyaróvári Fémszerelvénygyárban. Kérdéseinkre válaszoltak: Kelemen Lajos, a gyári pártbizottság titkára. Godó Vidor fejlesztési tanácsadó, pártpropagandista. Váraljai János a műszaki és Bognár János a melegüzemi pártalapszervezet titkára. — A XI. kongresszus határozatait egész sor gazdasági döntés követte. Melyik az a határozat, amely egyértelműen megszabja a MOFÉM következő két évi tennivalóit? Kelemen Lajos: — A tervidőszak félidős értékelését mi is elvégeztük, így látjuk, miben van rend nálunk és miben szükséges előbbre lépnünk. Erőnket jelenleg az 1977. október 20-i határozatra összpontosítjuk, amely a hosszú távú külkereskedelmi stratégiához és a termelési szerkezet átalakításához ad szempontokat. Ebből — öszszefoglaló jellege miatt — a párttagok megérthetik az öszszefügéseket és eldönthetik, hogy miben kell segíteniük a gazdasági vezetőket. Az egységes értelmezés céljából az év elejétől minden fórumot felhasználtunk ahhoz, hogy minél többen megismerjék a határozatot. Majd a végrehajtás megszervezésére és a személyi-tárgyi feltételek megteremtésére mozgósítottuk a tagságot, öt alapszervezetünk közvetlenül érdekelt az export teljesítésében, cselekvési programjuk konkrétan tartalmazza tennivalóikat. Épületszerelvényekből a hazai szükségletnek mintegy 95 százalékát ki tudjuk elégíteni, az idén „ablakot” nyitottunk a tőkés piacra. A negyvenkétmillió forintra tervezett exportunkat várhatóan 50 millióra teljesítjük. Mindehhez persze szükség volt a termelési szerkezet átalakítására és korszerűsítésére. A gyár az ország épületszerelvény bázisa, elismert vezetése és szakgárdája van. Párthatározat nélkül nem ismerték fel, hogy gyártmányaik már nem eléggé versenyképesek? Godó Vidor: — Vállalatunk már a Politikai Bizottság 1971. október 19-i, valamint a megyei pártbizottság 1972. március 18-i határozata után hozzákezdett a termelési szerkezet folyamatos átalakításához. Ezt számokkal is alátámaszthatom. Míg 1971- beli 920, az idén már csak 271 cikkféleséget gyártunk. Gazdaságossági, korszerűségi és versenyképességi szempont alapján elvégeztük termékeink minősítését, összehasonlítottuk az élenjáró országok adataival. Termékeink 74 százaléka ma is versenyképes, illetve azzá tehető. Nem éri el a kívánt szintet, de gyártása szükséges össztermékeink 16,4 százalékának. Kilenc százalék körül mozog azon cikkeink aránya, amelyeknek gyártását megszüntetjük. Így jövőre már nem készítjük a gáztűzhely-csapokat. Ugyanakkor több új cikkel jelentkezünk, illetve a meglevőket korszerűsítjük ebbben az exportarány növelése céljából. — Többet, főleg jobbat gyártani csak jól képzett emberekkel lehet. Káderállományuk alkalmas a magasabb követelmények ellátására? Kelemen Lajos: — Alsó-, közép és felső szintű műszaki vezetőink többsége érti, hogy a megváltozott helyzetben mi a teendője, képes megbirkózni a megnövekedett követelményekkel. Erről beszélni ma egyszerűnek tűnik. Új vezetőt állítottunk a műszaki és a termelési főosztály élére és személycserét hajtottunk végre néhány közvetlen termelésirányító munkakörben is. Vezetőink közül ötvenen felsőfokú, százötvenen pedig technikusi képzettséggel rendelkeznek. Műszaki vonalon káderállományunk és a tartalékunk megnyugtató, de nem állunk ilyen jól számviteli területen. Fájó gondunk, hogy öszszes dolgozóink (2200 fő) mintegy 20 százaléka nem fejezte be az általános iskolát. Jóllehet közülük csak 38- an tartoznak a harminc éven aluliakhoz, beiskolázásukról nem mondunk le. — Érzik és értik is a párttagok, hogy a gazdasági-műszaki vezetés miben számít rájuk? Váraljai János: — Kommunistáink érzik a felelősséget, még baráti beszélgetéseken is téma, hogy mit, hogyan lehetne jobban végezni. Termelési bizottságot alakítottunk, tagjai sokoldalú szakemberek, munkáinkat pártmegbízatásként végzik. Egyebek között javaslatot tesznek a korszerűtlen gyártmányok megszüntetésére, elemzik az új termékek hatásait, figyelik a munkaerőhelyzetet stb. Egy-egy témakört nagy alapossággal feldolgoznak és javaslattal eljuttatják a pártvezetőséghez. Nevelünk rá, hogy ne csak saját képességeinkhez, hazai eredményeinkhez mérjük teljesítményünket, hanem külföldi riválisunkéhoz is. Nem is egy párttagunk megbízatása, hogy figyelje a külföldi gyártmányokat és szakirodalmat, tegyen összehasonlítást és készítsen javaslatot. — A határozatok egységes értelmezésének legjobb esz-A MINAP ugyancsak öszszekaptam Kovács Lőrinc bátyámmal, mivel azt találtam neki mondani: „Akár hiszi, akár nem, a maga kertjében is más dirigál”. Hallani kellett volna Lőrinc bátyám felháborodását, mikor követelte: mutassam meg azt, aki neki előírja, mit és mennyit vessen! Mondom neki, nem személyre gondoltam, hanem szervekre, így például az áfészre. Erre egy kicsit megcsöndesedett, de azért még kinyilatkoztatta: „Az én kertemhez a szövetkezetnek sincs semmi köze!” — Nem megyünk oda senki portájára sem, hogy megmondjuk, hány tő szamócát ültessen, a „beleszólásnak” közvetett útjai vannak — jelenti ki Szalai József, a Csornai Áfész igazgató elnöke. — Az egyik legnagyobb szervező erő az ár. Az emberek elmondják egymásnak, ha valaminek a termesztése jövedelmező, s ilyenkor már főként arra kell vigyáznunk, hogy egyik évről a másikra jelentős túltermelés ne legyen. De sokszor tehetetlenek vagyunk. Tavaly például jó ára volt a máknak, s ezért idén nagyon sokan vezettek. Most pedig jó páran értékesítési gondokról beszélnek. Mi is csak azoktól a termelőktől vesszük át a mákot, akik szerződést kötöttek velünk. Ám nekik megfelelő minőség esetén az előre megszabott árat is kifizetjük. Ez az áfész kockázata. Abból, hogy huszonkét vagonnyi gubót vettünk át a területen, arra következtetünk, hogy a szerződöttnél lényegesen több mák termett, s keressük az útját, módját, hogyan lehetne ezt a mennyiséget értékesíteni. Ebben az esetben a kockázatot mér a termelő viseli. Az idén a dióbélből van kevés, s annak van indokolatlanul magas ára. Szerencsére dióból jövőre sem kell jelentős többlettől tartanunk. Az már a fentiekből is kitűnik, hogy a fogyasztási szövetkezetek egyik nagy termelésszervező ereje a szerződésekben rejlik. A Csornai Áfész területén az idén felvásárolt áruk nyolcvanöt százalékára a kistermelők már előzetes szerződéseket kötöttek. Beleszólhat az áfész a termelésbe a vetőmagvak, szaporítóanyagok, tenyészállatok biztosításával is. Mindez a csornaiaknál a következőképpen jelentkezik: egymillió kétszázezer forint értékű vetőmagot, tizenkétezer palántát, kétszázezer napos baromfit, háromszáz tenyésznyulat adtak ki a tagoknak. Nem minden gond nélkül. Mert például az uborka vetőmag késve érkezett, s a termelők szemrehányásait az áfésznak kellett zsebrerakni. Az uborkánál érdemes megállni egy pillanatra. Termesztésére nyolc-tíz esztendeje kezdtek rákapni a járásban, az idén már csupán a Csornai Áfész területén közel száznyolcvan hektáron mintegy kétezren „uborkáznak”. A kedvezőtlen időjárás ellenére is mintegy háromszáz vagon uborkát vettek át, s ennek jelentős részét exportálták. Az uborka termesztésére már csaknem mindenki köt szerződést. A fejessalátánál viszont néhányan elfeledkeztek a lehetőségről, s így előfordult, hogy nem vették át tőlük a salátát. A szerződés nem csupán a termelőnek, hanem az áfésznak is kötelezettséggel jár. Jó példa erre Csornán a fekete ribizli esete. Ebből a bogyósgyümölcsből tizenkét vagon átvételére és feldolgozására a Fertődi Állami Gazdaság konzervüzemével egyezett meg a Csornai Áfész. Igen ám, de a fertődiek szállítás közben bejelentették, nem kell nekik ez a mennyiség. Vita kezdődött a két gazdasági egység között, közben pedig a ribizli tovább érett. Hogy a csatározásnak ne a kistermelők lássák a kárát, a szövetkezet felvásárolta a ribszkét és más csatornákon, ráfizetéssel értékesítette. Nagy szervezőerőt jelentenek a fogyasztási szövetkezeteknél a különféle szakcsoportok is. A Csornai Áfész területén jelenleg 25 szakcsoport működik, közel kétezer taggal és ezek az idén várhatóan mintegy harmincnégymillió forint értékű terményt, állatot értékesítenek az áfészen keresztül. A sertéstenyésztő szakcsoportokból például ezidáig tízezer hízott sertést és ötezer süldőt vásárolt fel a szövetkezet. Nagyon sokat tettek a húsnyúl tartás érdekében is, különféle kedvezmények mellett számos tenyésztőnél tenyésznyulakat is beszereztek. Ám a termelők egy része nem az áfészen keresztül értékesítette a nyálakat, hanem más szerveknek adta el, olyanoknak, akik esetleg egy-két forinttal magasabb árat fizettek. Sajnos, nem egyedi az ilyen eset, amikor „az áfész vetés más árat”. Azt sem lehet például előre tudni, hogy ki vásárolja majd fel annak a kilencvenötezer szamócasarjnak és harmincezer málnatőnek a termését, amelyet a csornaiak az idén ingyenesen helyeznek ki a gazdaságokba. Ám egy biztos, hogy ezek a málna- és szamócabokrok ott lesznek a kiskertekben és termésükkel mindenkénten számolni lehet. (Németh) közei a pártfórumokon folyó viták. Mit tesznek a cselekvési egység, az önállóan politizálni képes közösség kialakításáért? Kelemen Lajos: — Alaposabban felkészültünk a pártpropagandáról szóló 1976. októberi határozat végrehajtására. Dolgozóink másfélkét százaléka — főleg a közvetlen irányítók — Ma esti egyetemre, illetve szakosítóra jár. Kétéves esti középiskola működik a gyárban. A különböző alapfokú szemináriumokon mintegy négyszázan gyarapítják ismereteiket. Az idén 16 politikai vitakört indítottunk, ami anynyira népszerűvé vált, hogy év végére e fórumok számát megkétszerezzük. A vitakörök és a szemináriumok első foglalkozásain a vállalati termékszerkezet korszerűsítésének szükségességét és kihatásait vitatták meg a résztvevők. Rendszeres a gyárban a pártcsoport- és szakszervezeti bizalmiak, brigádvezetők, illetve munkásgyűléseken a dolgozók tájékoztatása. — Emi politizáló közösségben külön utasítás nélkül is tudja a maoság, mi a teendője. lgaz, hogy a melegüzemiek az év első felében még esek az utat keresték? Bognár János: — Valóban az év elején komoly gondjaink voltak a minőségi és a mennyiségi munkával a 280 fős kollektívában. Az ötvenmilliós export alapanyaga tőlünk kerül ki. Lépni kellett. A gyári pártbizottság döntése alapján megerősítették a politikai és gazdasági vezetésű nagy figyelmet fordítottak az üzemi demokrácia szélesítésére. Tíz brigád gyűjtötte a dolgozók észrevételeit, s a tennivalókat augusztusi taggyűlésünk öszszegezte. Új vezető került az üzem élére, személycsere történt két művezetői és néhány csoportvezetői munkakörben. Újabb szocialista brigádok alakultak, a KISZ- fiatalok védnökséget vállaltak a tőkés piacra szállítandó fényes szerelvények felett. A differenciált bérezés, az ismeretfelújító tanfolyamok, de főleg a termékeny eszmecserék eredményeként a melegüzemiek ma már csak kifogástalan termékeket adnak ki a kezükből. N. M. „Súgnak” a termelőnek Zöldség és gyümölcs a háztájiból Kedvenc az uborka — Idén a dió a jó ,1978. december 1., péntek Hordó"vtílás Révfalu és a fodoros között Elkészült a győri Mosoni-Duna-híd szerkezete Néhány évvel ezelőtt még a magyar hidászat legoptimistább szakemberei sem remélték, hogy 1978-ban fölzárkózunk a világszínvonalhoz. A hidakat szerető és tisztelő győriek ezen nem lepődnek meg, hiszen négy évtizeddel ezelőtt ugyancsak az ország legkorszerűbb hídját itt adták át. (A Petőfi-híd a háborús sérülésébe sajnos három éve végleg belerokkant.) Tegnap délután három óra után néhány perccel a még névtelen Mosoni-Duna-hídon Révfalu és Belváros felől Kovács Elemér, Kovács Nándor, Kövi Károly és Szalai Vince segédmunkások két söröshordót gurítottak középre, ezzel ünnepélyesen befejeződött a legnagyobb nyílású magyar feszítettbeton hídszerkezet építése. A kilencven méter fesztávolságú, négy közlekedési sáv szélességű szerkezetet aládúcolás nélkül, szabadon betonozva készítették, jelentős anyagot és időt takarítva a módszerrel. A sokoldalúan felhasználható építőszerkezetet két évvel ezelőtt fejlesztették ki francia hídépítő szakemberek, és az első hazai alkalmazása teljes sikert hozott. Varga József, az UVATERV mérnöke, a híd tervezője megelégedetten szólt a hídépítők munkájáról, az elkészült szerkezetről. — Ilyen nagy áthidalást !ég nem készítettünk Magyarországon feszített casbatótiból Derék gárda kovácsolódott össze. Jó lenne együtt tartani őket. ki mon, ezen a tájon csak tPSZt-ben kezdünk hasonló munkába. — A szabadon betonozni nem újkeletű a hídépítésben. nagyobb híresebb hidaíjat is szépszámmal ismerünk Miért jellemzik ezt a hidat világszínvonalúnak mégis? — Az építési mod. a előre csúszó zsalukocsik a legmodernebbek, ezek párosulnak a korszerű technológiával. Mindenki tudja, hogy hazánk nem a vas és acél országa. Acélhidakra nincs pénzünk. Ezzel az eljárással ugyanolyan értékű hidakat építhetünk gyorsan, így megnő a Hídépítő Vállalat kapacitása is. A híd tervezése bonyolultabb, kevés tapasztalatunk van még a műszaki gondokon azonban viszonylag gyorsan túljutottunk. A számítások ellenőrzése megnyugtató eredménnyel járt. Vörös József, az építésvezető fázósan húzta össze kabátját. Haragszik a zord időre. — Végig tartottuk azütemet, csak most, a kétfelől épített híd összeillesztésénél megtréfált bennünket a fagy. A tervezettnél néhány nappal hosszabb ideig tartott az utolsó munkafázis. A pár napos csúszás — a győri új színház beruházásával anyagilag egyenértékű munka átadásánál — könynyen pótolható időveszteség. Ismerve a beruházók, tervezők és a kivitelezők eddigi munkáját, biztosra vesszük. 1979. november 7-én átadják a forgalomnak az úti hidat. H. S. Méhészek tanácskozása A méhészet fejlesztésének a mezőgazdaság is hasznát látja: több milliárd forintra becsülik évente termésnövelő szerepüket a gyümölcsösökben, a szántóföldeken. Az érdekek egyeztetésének módjáról tanácskozott Kecskeméten a II. országos méhészeti konferencia, amelynek kétnapos programja csütörtökön ért véget. 40 ezer hazai méhész képviseletében több százan vettek részt a tanácskozáson. - HIJAIPQID — 3