Kisalföld, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-01 / 256. szám

Boldogulásunk érdekében az Őszinte számvetés Pártunk XII. kongresszu­sára készülünk. A munkahe­­ly­ pártalapszervezetekben már zajlanak az értékelő pártcsoport-értekezletek. Né­hány közösség öt évi politikai munkájáról lapunkban is kö­zöltünk tudósításokat. A pártcsoportok többségé­ben valósághű képet adnak napjaink fő kérdéséről, a gazdaságpolitikai célokkal közvetlenül összefüggő fel­adatok végrehajtásáról, a ha­tékonyabb termelést segítő vagy nehezítő körülmények­ről, és a pártélettel kapcso­latos egyéb területekről. Ta­pasztaltuk viszont, hogy egyik-másik pártcsoportülé­­sen úgy a beszámoló mint a vita alapján nem lehet eldön­teni: milyen jellegű munka­helyi közösség vonja meg öt évi mérlegét? Csak a meghí­vóból derül ki, hogy gazda­sági, avagy hivatali pártcso­port tartja­­számadását, mert még néhány fizikai munká­sokat tömörítő csoportülésen is csak konkrétan elsősorban a politikai beiskolázással és a tagneveléssel foglalkoztak. Ezek is nagyon fontos terüle­tei a pártéletnek. De nem maradhatnak ki az értékelés­ből a XI. kongresszus óta el­telt idő helyi gazdasági ered­ményei, a megoldásra váró feladatok és azok érdekében tett javaslatok. Már­pedig találkoztunk ál­talánosságokra, sőt közhe­lyekre szorítkozó értékelések­kel. „Nőtt az ideológiai munka hatékonysága”; „vállalásain­kat maradéktalanul teljesí­tettük”; „megbízatásának minden párttag eleget tett” és így tovább. A résztvevők az efféle summázás hallatán vagy azt mondták, hogy „a beszámolóval egyetértek", vagy újabb általánosításokat mondanak. Hogy az előbbi mennyire nem a munkásem­ber „formája”, azt mi sem bizonyítja jobban: nem is egy helyen a gye­nge értéke­lés és vita után rögtönzött kötetlen beszélgetésen a ta­gok már nyíltan, olykor szen­vedélyesen szóltak erőfeszí­téseikről, nevén nevezték, hogy a beruházás határidejé­nek csúszása, a folyamatos munkát gátló szervezetlenség kiknek a számlájára írandók. November közepén kezdőd­nek a pártalapszervezeti be­számoló taggyűlések. Hisszük, hogy valamennyi kommunis­ta közösségben az öt eszten­dő tényleges eredményeiről és gondjairól, a helyi igé­nyek és lehetőségek gondos mérlegelésével konkrétan szólnak majd. Ahogy például október ele­jén Mosonmagyaróvárott a párttitkárok részére tartott továbbképzésen hallottuk. A megszívlelendő megállapítá­sok közül néhány: az üzemi, vállalati és intézményi párt­­csoportok és pártalapszerve­­zetek nagy része a jól vég­zett politikai munka tudatá­ban készülhet a számvetésre. Az élet számos­ területén je­lentős fejlődés tapasztalható a városban, de még vannak olyan ügyek, amelyekben csak lépegettek, de keveset haladtak előre. Fontos tehát annak elemzése, hogy milyen volt a pártirányítás és - el­lenőrzés hatékonysága, a se­gítségnyújtás a kitűzött cé­lok eléréséhez. A szervezés, a munkafe­gyelem, a belső tartalékok feltárása körül sok a tenni­való. A gazdaságosság, a ter­melékenység és a hatékony­ság is , jóval a lehetőségek mögött maradt. A népgazda­ság egyensúlyi, helyzetének javítása érdekében a­ város termelő üzemei dolgozóinak személy­enként évi 100 ezer forinttal kellene hozzájárul­­niu is a nemzeti jövedelemhez, de ez az összeg nem egy üzemben éppencsak megha­ladja a 60 ezer forintot. Mer­jük remélni, hogy ahol csak fogyasztják a nemzeti jöve­delmet, ott szembenéznek a tényekkel, őszintén feltárják nehézségeiket és pontosan megfogalmazzák, hogy a poli­tikai munka továbbfejleszté­­sére mit kívánnak tenni. Számos munkahelyen elemzést követel a munka­­fegyelem is. A város üzeme­iben a törtnapi hiányzások 90 dolgozó egy évi munkai­dejének felelnek meg. A Rá­ba MMG-ben ez például 91 ezer óra. Márpedig sehol nem várhatják a munkafegyelem javulását, ha a témát általá­nos megjegyzésekkel „körül­járják”, és a tagság nem is­meri meg a fegyelmezetlen­ség okait. Vitaalap lehet, sőt kell, hogy legyen egy-egy terme­lői közösség számadásán, hogy az egy főre jutó terme­lékenység nőtt ugyan, de még jóval elmarad a lehető­ségektől. Miért van az, hogy azonos típusú gépen 90-40 százalékkal alacsonyabb a termelési érték, mint egy nyugati tőkés üzemben. A gyárak elkészítették ugyan a termékek rangsorolá­sát, de a gazdaságtalan termékek lis­táját még nem véglegesí­tették. De említhetnénk a létszámgazdálkodást, a ve­zetői hármas követelményt, a differenciált bérezést stb. konkrétan tárgyalandó témá­nak. Csak néhány szempontot ragadtunk ki azokból a té­mákból, amelyeket megkerül­ni, általánosítással behelyet­­t­íteni nem lehet. Kritikus és önkritikus válaszokat kell adni a ma kérdéseire: mi­ből adódtak a nehézségek, mit tehetnek és tesznek azok megszüntetésére? A kommu­nisták politikai tevékenységé­ről készülő számadások Mo­­sonmagyaróvárott é,s másutt is akkor lehetnek hasznosak és előremutatóak, ha a XI. kongresszus óta eltelt idő he­lyi eredményei mellett a tér ,szító, gypdokról és azok meg­.. oldáls­lá tett­ javaslatokról pontosan. Valósághűen szól­nak. Ahogy mondani szokás nevén nevezik a gyereket! N. M. Ülést tartott a TOT Elnöksége A termelőszövetkezetekben a gazdálkodás eredményesebb irányításához és a munkahe­lyi demokrácia fokozottabb érvényesítéséhez olyan belső irányítási és­­ információs rendszer kialakítására van szükség, amely , naprakész áttekintést ad a termelés­ről és egyúttal lehetővé te­szi a teljesítmény­ szerinti munkadíjazás széleskörű be­vezetését. Az ügyviteli mun­ka szervezettsége és gépesí­tése azonban egyelőre még el­marad a követelményektől, — állapította meg a Termelőszö­vetkezetek Országos Tanácsá­nak Elnöksége szerdai ülésén. A közös gazdaságok vala­mivel több, mint harmadában gépesítették a könyvvitelt, de a fejlődés tempója eléggé las­sít. Az elnökség megállapítá­sa szerint különösen nagy az elmaradás a kedvezőtlen ter­mőhelyi adottságú szövetke­zeteknél, ahol nincs kellő anyagi erő az egyébként is drága irodai gépek megvá­sárlására. Nem megoldott ezeknek a gépeknek a szerviz­és alkatrészellátása sem, s a tsz-ek egy része emiatt ide­genkedik az irodai beruházá­soktól. Azokban a gazdaságokban, ahol átvették a mezőgazdasá­gi ügyvitelszervezési iroda ügyviteli é­s információs rend­szerét, már könnyebben bol­dogulnak. Az iroda több mint 1200 tsz-t segít abban, hogy fokozatosan korszerűsítsék az ügyvitelt. 1979. november csütörtök B Transzformátorok — tartalékban. Az ÉD­ÁSZ Kapuvári üzemigazgatóságának telepén a tartalék transzformátorokat készítik elő az őszi és téli csúcsterhelés időszakára. Ha valahol üzemzavart, hibát észlelnek, a javítás, a csere így gyorsabban végrehajtható, nem bos­­­­szantja a fogyasztókat a hosszú ideig tartó áramkimaradás. (Sz. Ö. feli ) Csökkentik a vendéglátóipari ételárakat A másodosztályú vendég­látó üzletekben november 1- től átlagosan , 10 százalékkal csökkentik az ételárakat — jelentette be a Belkereske­delmi­ Minisztérium szer­dai sajtótájékoztatóján Gellai Imre főosztályvezető. Elmondotta, hogy ellen­tételeként ezekben az üzle­tekben emelik az égetett sze­szes italok és a sör árát. A minisztérium — nem kötele­zően — javasolta a vállala­toknak, hogy a kereslet ala­kulását és a vendégkört fi­gyelembe véve az osztályon felüli és az első osztályú ét­termekben 17—20 százalék­kal mérsékeljék az ételek árát. Színvonalasabb munkára törekednek A Mosonmagyaróvár és Vidéke Ítész tevékenysége Ismét a lakosságot érintő fontos témát tűzött napirendjére legutóbbi ülésén Mosonmagyaróvár város Tanácsa Végrehaj­tó Bizottsága. Ezúttal a Mosonmagyaróvár és Vidéke Átész tevékenységéről tanácskoztak. A szövetkezet tartalmas beszá­molója és a tanács illetékes osztálya által készített kiegészí­tő jelentés és számos kérdés hangzott el a testületi ülésen. A Mosonmagyaróvár és Vi­déke Áfész 25 településen 188 egységet működtet. A 657 dol­gozó egyharmada a moson­magyaróváriak ellátását hiva­tott biztosítani. A szövetkezet kiskereskedelmi egységeinél törekednek az egyenletes áru­ellátásra. A választék bővíté­sével, a megfelelő propaganda munkával elősegítették az egészséges, korszerű táplálko­zás elterjesztését. Fokozták az elmúlt időszakban a burgonya és a zöldség-gyümölcs felvá­sárlását, illetve értékesítését. Ugyancsak fontos feladatként határozták meg, hogy a ruhá­zati cikkek kínálata tegye le­hetővé az öltözködési kultúra fejlődését. Az eddigieknél na­gyobb gondot fordítanak a vi­déki hálózat napi cikkekkel történő ellátására. A meleg­konyhás üzleteik ételkínála­tát úgy alakították ki, hogy minden igényt kielégíthesse­nek. Növelték az előfizetéses étkeztetés számát, ezen belül az étkeztetésben részt vevő tanulók létszámát. A szövetkezet megfelelő alapellátást biztosít működési területén. Jól oldották m­eg a kistelepülések ellátását, bi­zonyság erre, hogy a kiske­reskedelmi és a vendéglátó­­ipari forgalom az átlagosnál nagyobb mértékben nőtt. Ám a rendszeres ellenőrzések ta­pasztalatai szerint az elmúlt időszakban a zöldség-gyü­­mölcs ellátás nem volt zökke­nőmentes. Tőkehúsból sem volt mindig egyenletes a kí­nálat, a füstölt és főtt áruk­ból, valamint a szalonnaféle­ségekből pedig jelenleg is ta­pasztalható mennyiségi és vá­lasztéki hiány. A testületi ülésen megálla­pították, hogy a környezeti kulturáltság, a higiénia, a technikai fejlesztés, valamint a dolgozók értékesítési mun­kája színvonalának javítására a jövőben fokozottabb figyel­met kell fordítani. A város te­rületén lényeges technikai fejlesztést nem végzett a szö­vetkezet, pedig néhány egy­ségnél erre igény lett volna. Mivel a következő tervidő­szakban sem terveznek szá­mottevő alapterületnöveléssel járó hálózatfejlesztést Moson­magyaróváron, ezért a jövő­ben az egyenletes áruválasz­ték biztosítása mellett foko­zott figyelmet kell fordítani­uk a rekonstrukciókra, az esz­tétikus egységek kialakításá­ra, valamint a dolgozók fizi­kai munkáját megkönnyítő technikai berendezések be­szerzésére. Noha a városban nincs módjuk jelentősebb fej­lesztésre, Kimlén, Mosonszol­nokon és Dunakilitin egy-egy ABC-áruház felépítését terve­zik. Igyekeznek kultúrálttá tenni a mosoni zöldségboltot, mivel arra nagy szükség van. Ami pedig a városközponti két ABC-áruház választéki különbségét illeti, elmondták, hogy a Kisalföld Áruház élel­miszerosztálya valóban­­ zsú­folt nem ritka, hogy a késő délutáni órákban leürülnek a polcok, aminek oka a jelentős idegenforgalom és a helyhi­ány. A közelmúltban történt meg az említett áruház fel­újítása, az új zöldság-gyü­­mölcs-árusító rész kialakítá­sa, ám így is kicsi az élelmi­szer-árusító rész. A tervek szerint a Kisalföld Áruházban megszüntetik a műszaki cik­kek árusítását, s így az egész földszinti részen élelmiszert kínálhatnak. Elhangzott az is, hogy a szövetkezetnél a szakképesí­tés helyzete rosszabb a me­gyei átlagnál. Állandó napi­renden van a továbbképzés, igyekeznek javítani a rossz arányt. Ugyancsak törekednek az udvarias kiszolgálásra. Összefoglalójában Bedő Já­nos­ tanácselnök elmondta, hogy a Mosonmagyaróvár és Vidéke Áfész sokrétű tevé­kenysége és fejlődése egyér­telmű, nagy szerepe van a la­kosság ellátásában. Biztató, hogy a ma még meglevő gon­dokat, hiányosságokat lakos­sági panaszokat és igényeket ismerik, és törekednek a szín­vonalasabb munkára. (Humor) Piacaink OKTÓBER 28., vasárnap: ezer és egy alkalmi virág­árus, virágkötő a győri Egység téren. Ahány, annyiféle díszítésű a megemlékezés csokra. Ezüst és arany fe­nyőtobozokkal, élő és művirágokkal. Fenyővel, krizan­témmal, babérlevéllel. Aligha létezhet ízlés, mely nem találja meg a neki tetsző kínálatot. Egy hete még sehol sem voltak ezek az árusok és két hét múlva már hiába keresnénk őket. Anélkül, hogy erre bárki szervezte vol­na az alkalmi árusokat, bizonyosan heteken át készül­tek, aztán megjelentek arra az időre, amikor kereslet­­je van a koszorúknak. Fellegzősen úgy fogalmazhat­nánk, ezek a kereskedelmi ismeretekkel nem rendel­kező emberek rugalmasan alkalmazkodtak a piaci igé­nyekhez. Eltűnődöm, hiszen hasonlóan köttetnek azok a bizo­nyos üzletek­ a világpiacon is. Egyesség akkor lesz, ha a termelő és a vevő a kívánt és csakis a megfelelő idő­ben találkozik. Amennyiben akkor ajánlja a gyártó az egyébként korszerű, kifogástalan minőségű áruját, ami­kor éppen keresik azt. Se korábban, se későbben, hi­szen mindig lesz vetélytárs tucatjával, számtalan olyan, akin nem lehet kifogni. Aki pedig későn ébred, az azon a bizonyos piacon inkább ne is próbálkozzon. Mit ér­nek jövőre az idei virágok... Milyen egyszerű is, pedig hát csakugyan így történik ez az áruk láthatatlan fórumán. Éveken át tavaszias őszök és őszies telek követték egymást. Rossz idő járt a szezonális divatcikkeket gyártó kesztyűkészítőkre. A Győri Kötöttkesztyűgyár átvészelte ezeket az esztendő­ket, amikor aztán két éve hirtelenjében megugrott a kereslet a meleg kötött kézmelegítők iránt, nem volt rendelés amelyik kifogott volna rajta. Se mennyiség­ben, se fajtában, se minőségben. Egy ilyen szállító pe­dig még azt is megengedheti magának, hogy árakat diktáljon. De csakis az ilyen gyártó és kizárólag addig, amíg az előbbieknek meg tud felelni. A kereskedelmi előrejelzések ideje persze egyre rö­vidül. A Győr-Sopron megyei gyárak közül a Magyar Vagon- és Gépgyár 1979. elmúlt kilenc hónapjában majdnem kétszeresére növelte tőkésexportját. A Győri Kötöttkesztyűgyár 57 százalékkal, a Graboplast 35 száza­lékkal, a Soproni Ruhagyár 30 százalékkal több termé­ket szállított a tavalyinál nyugati piacokra. A Gardenia pedig háromszorosánál is jobban növelte nyugati kivi­telét. Igazán örvendetes tények. Ahogy azonban manap­ság az üzleti kudarcok gyorsan fordulhatnak kedvezőre, a kiugró eredmények se jelentenek a holnapra feltét­len garanciát. A szakemberek úgy fogalmazzák, a tő­késpiacokon lökésszerűen jelentkeznek az igények. A gyors gyártás, szállítás, a sokat emlegetett rugalmas alkalmazkodási készség azok a fegyvertények, amelyek felvértezhetik ilyen körülmények között a vállalatokat. Egyre tö­bb rá a gyakorlati példa, hogy lehet alkal­mazkodni ezekhez a nehezen kiszámítható körülmé­nyekhez. Egyik megyei vállalat vezetője nemrég jövő évi szállításokról tárgyalt nyugati partnereivel, amikor kiderült, akkor mindjárt, néhány héten belül szüksége lett volna megrendelőjének nagyobb mennyiségű ter­mékre. „Elkezdtem számolni magamban — mondja az igazgató. Ha elszalasztom a lehetőséget, holnap esetleg más rendeléssel se bennünket keres meg. Elfogadtam hát az ajánlatot, aztán a lehető leggyorsabban gondos­kodtunk róla, hogy megtudják dolgozóink, miről is van szó. Terven felüli munkát kérünk, keményen meg kell dolgozni érte, de hasznát is közösen látjuk. Én kötöttem az üzletet, de valójában munkásaink exportálják az árut.” KI TUDNÁ megmondani, mi minden történik addig, mire egy termékre rákerül a Made in Hungary jelzés, mi történik a kulisszák mögött. Az alkalmi virágkötő­nek egyszerűbb a dolga, hiszen ismeri portékájának eladhatási idejét. A gyártó csak azt tudja, hogy nagy a kínálat, hogy manapság többen akarnak eladni, mint vásárolni és az diktálja a feltételeket, akinél a nénz van. Az üzlethez nagyon leegyszerűsítve ennek felis­merése adja a kulcsot. Ehhez pedig az szükséges, hogy külön-külön, mindenki a maga posztján megtegye a magáét azért, hogy áruink és vevők egymásra találja­nak. Ferenczi József ■ HUMF&B —3

Next