Kisalföld, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-30 / 24. szám

Bevált -e a tizenegynapos tanítási rendszer? Nem nehéz visszaemlékezni arra az időre, amikor az or­szágnak szinte valamennyi általános iskolájában, a tantes­­ tületi szobákban beszédtéma volt: beváltak-e a kísérleti sza­bad szombatok a kijelölt iskolákban, jó-e nekünk, ha általá­nossá téve a kísérleti elveket, országosan is bevezetik a 11 napos tanítási rendszert? Általában, elképzelhető-e a kéthe­tenkénti szabad szombat az alsófokú oktatási intézményekben akkor, amikor éppen a diákok napi túlterhelését akarjuk csök­kenteni. Itt illik megjegyezni, hogy manapság már igen ke­vés szó esik — és méltán, — a túlterhelésről, kezdjük belátni , . ....................- -------------------­ni mi, szülők is, hogy nem kell annyira félteni a tananyag­­ tól a gyereket. Azóta az eltelt másfél év bebizonyította: az iskolák több­ségében egyik, vagy másik napon valóban sor került a „nul­ladik”, vagy a hetedik óra beiktatására is, vagy arra, hogy a tanév a megengedett határig meghosszabbodjék. A kísérletből — rendelettel — országos gyakorlattá lett tanítási beosztás ér­tékelését mostanság végezték el több oktatásirányítási fóru­mon. Érdemes néhány szót szólni a tanulságokról. Tanácsi, minisztériumi számvetések és a Pedagógu­sok Szakszervezetének közel­múltban elvégzett elemzése ad nagyjából azonos képet az eltelt hónapokról é­s mindjárt cáfolatot is a ko­rábbi aggályokra. Először is a diákok érdekeiről. A nul­ladik, vagy a hetedik órát be­iktatása az intézkedést követő első időszakban még okozott zökkenőket. Később az álta­lános iskolák nagy többségé­ben sikerült összevonásokkal, a kapott órarendi minták fi­gyelembevételével is — ter­mészetesen — a tanév min­den napjának jobb kihaszná­lásával eljutni addig, hogy a gyerekek tizenegy nap alatt el tudták sajátítani az erre az időszakra előírt tananya­got. Jöhetett tehát a pihenés­re szánt szabad szombat. Több megyében és a fővá­rosban is országos felmérések készültek a szombati hiány­zásokról. (A 11 napos ciklus mellett érvelt az a tény, hogy már korábban is a papák, ifiamák „gondoskodtak” cse­metéik pihenőnapjáról, nyak­ra-főre adták igazolásaikat a szombati hiányzásokról. Ugyanis a hétvégi hiányzá­sok az általános iskolák egy részében a heti átlagnak a többszörösére nőttek.) A 11 napos tanítási rend meglepő gyorsasággal vetett véget en­nek az áldatlan szülői mód­szernek. A szakszervezet vizsgálatai szerint az egyna­pos, szombati hiányzások mértéke ma már reális. + + + .Megállapították a szakem­berek azt is, hogy a diákok a szabad szombat, a lecke nélkül eltöltött két pihenő­nap után jobb kedvűek, ke­vésbé fáradékonyak, iskolai munkájuk hatékonysága ja­vult. Ugyanez nem tapasztal­ható a pedagógusoknál, mert jónéhány iskolában az igaz­gatók sajátos módon értel­mezték a szabad szombatok eltöltését: különböző társa­dalmi munkákra, illetve tan­­testületi apróbb-nagyobb tennivalók elvégzésére sűrűn berendelték a szabad hétvé­geken is a nevelőket. Az ér­dekvédelmi szervek , máris felléptek e szabálytalan „munkarend” ellen. A 11 napos tanítási rend a kisebb-nagyobb gondok, helytelen értelmezések elle­nére is megfelelően vizsgá­zott az általános iskolákban. Kérdés: milyen lehetőségei vannak annak, hogy teret hó­díthasson a középfokú tanin­tézetekben is? Jelenleg 87 középiskolában tanítanak, kísérletképpen,­­a 11 napos munkarend szerint. Nem tör­téntek ugyan még elemző ér­tékelések a tapasztalatokról, de az első jelzések viszonylag kedvezőek. Ugyanakkor jó­­néhá­ny megyében, még több középiskolában vonakodnak a kísérletektől is. Melyek az ellenérvek? A nevelőtestületek szerint a középiskolákban (különösen a szakközépiskolákban) ma is túlságosan leterhelt a ta­nuló és pedagógus. A szak­körök, a különböző fontos, továbbtanulásra, gyakorlati foglalkozásokra történő fel­készítések sok helyen jelen­leg is igénybe vették a hete­dik órát — nem ritka a nyol­cadik órai elfoglaltság sem. Hivatkozási alap: például az új tantervekkel, megszoká­sukkal, alkalmazásukkal kapcsolatos átmeneti terhe­lés, másrészt a fakultáció túlmunkát is kíván. Nem be­szélve arról, hogy jövedelem­­csökkenéstől, a túlórák el­veszítésétől is tart a nevelők egy része. Bármilyen jellegű­ek is a fenntartások —s még nem is szóltunk a szakközép­­iskolák magas óraszámáról —, felétlenül fontos, hogy gonddal számbavegyék őket az illetékesek. Társadalmi érdek is az is­kolai szabad szombatok hoz­záigazítása a népgazdaság más területeinek munkarend­jéhez, természetesen figye­lembe véve az oktatás sajá­tos körülményeit és viszo­nyait. A szervezettebb mun­ka, a tanítási órák mainál jobb kihasználása a középis­kolákat is közelebb hozhatja a 11 napos tanítási ciklus előnyeinek, hasznának felmé­réséhez. Ehhez kell jól átgondoltan megteremteni a feltételeket a partnereknak, elsősorban a tanácsi szerveknek és a tan­testületeknek. V. M. a falu csöndben unatkozik. A­­ felnőttek dolgoznak, a gye­rekek iskolában, az öregek is eltűntek, a bezárt kapuk, csukott konyhaajtók mögött. A soproni busz csak azért sétál ki óránként Rákosra, nehogy elfelejtse az utat. Ráadásul köd van, tetejébe hó és zúzmara, a házak meg errefelé az idők kezdete óta fehérek. A presszóban sincs jó világ. A felszolgálónő rosszkedvűen bé­­kétlenkedik a beteg kályha miatt. Valóban. Olyan hideg van nála, hogy akár az utcára mehetne me­legedni! Azért nem hagyja el ven­dégváró őrhelyét, pedig hiába posztól. Szemben jobban fűt a konkurrencia, a nemrég tatarozott kocsma. És mivel sok különbség nincs a két cég között, ha mégis, az csupán fokokkal mérhető , in­kább oda megy, aki kávéra, szív­erősítőre vágyik. A romantikus lelkűek viszont a hajdani vízima­lomban lévő turistaszállóba igye­keznek, helyesebben a pincéjébe. A csinos büfében ugyanis szintén teljes gőzzel folyik a kávégyártás. A teljes gőz ne tévesszen meg sen­kit. A presszógép melege most csak a meghitt hangulatot szolgál­ja, naponta két kávénál több rit­kán fogy most. Azért nyitva tarta­nak. A napi hat-hétszáz forintos forgalom is több a semminél. Idegenforgalmi holtszezon — hogy döglöttnek ne mondjuk. A malom­szálló szintén nyitva van. Teigesser Pálné most nem jönne zavarba, ha egyszerre har­minc ágyat kérnék, legfeljebb ar­ról beszélne le, hogy abba feküd­jek amit éppen Makk Lajosnéval közösen festeget: — Most nincs vendég, ráérünk — magyarázza. — Elvállaltuk, hogy átfestjük az ágyakat. Nem a mi dolgunk lenne, de csinálni csak kell valamit... — Ha ezzel végeztek? — Jön a kályhás, aztán meg a falfestő. Lesz utánuk is takarítani­­való. A piktor a falak tisztulásától akár otthon maradhatna, az ágy­nak sem lenne nagy szüksége a pemzlire, de az egészségügyi elő­írások szigorúak és a szálló jó hí­rére ügyelni kell. A két asszony hivatalosan min­denes itt — valójában háziasszo­nyok, akik az ágyaktól a kertig mindent rendben tartanak. — Ezt teszik a vendégek is? — Nem mindegyik. Minden cso­port másképp viselkedik — ma­gyarázza Mak­k Lajosné —, a kül­földiek jobban vigyáznak a rend­re, mint a hazaiak. Az asszonyok hivatalos munka­ideje napi négy óra. Állásukat diétásnak is mondhatnánk, egy kis, konyhapénzre valónak. — Marad mellette idő a kertre, a háztájira ... — Marad, de kevés. Mi mossuk az ágyneműt is. Nyáron még ha­zahordani is elég! A mosásért kü­lön fizetnek. Jól kijövünk vele. A baj csak az, hogy ez nem számít a nyugdíjba. Nem tudja, kitől kér­jünk tanácsot...? 4 V 4 A fertőrákosi hófehér világban igazán bölcs dolognak látszik, hogy az egykori püspöki palotát sárgára festették. No, azért kímélték az ok­kert, sőt a téglát, a maltert is. A palota gazdasági épületei szégyell­­nivaló állapotban vannak. Nem hanyagságból — pénzszűke miatt. És a helyreállított főépülettel is nehéz mit kezdeni. Egy napközi mes egy konyha lakja, egyik szár­nyában szerény helytörténeti gyűj­temény és a Liszt Ferenc Múzeum szép bútorai fagyoskodnak, de a palota jórésze üres. Az épületek halála, ha nincs gazdájuk. — Pedig a palotának régóta ke­resünk gondviselő tulajdonost! — panaszolja Varga Ambrus a helyi tanács elnöke. — Nagy érték, tudjuk, de így, félig üresen csak gondunk van ve­le. A teljes helyreállításhoz jelen­tős összeg kellene. Még kimondani is sok . . . Legutóbb az AFIT vezér­­igazgatójával tárgyaltunk, de nem tudtunk megegyezni. 4­4 4 Fertőrákos egykor fallal kerített belterülete műemléki oltalom alatt áll. A házak többsége gondozott, de vigasztalan képet mutat a szép­arányú templom, és pusztul nem egy értékes épület. Sebestyén László házának óriá­sira tátott kapuja elnyelne akár egymilliót is, ha mindent elvégez­nének a házon amit egy ilyen épü­letmatuzsálemen illendő. Egy biz­tos: a ház nem lakott jól attól a négyezer forinttól, amit a gazda tavaly a megóvásra kapott. Akkora , kapuboltozat amin ke­resztül Sebestyén Lászlóval körül­nézni indulunk — talán nincs is. — Hogyan tett szert ekkora por­tára? — A feleségem szüleié volt. Va­lamikor Régesrég pedig egy gróf­nőé volt a ház. Ő bontatta le róla az emeletet, hogy a padlást mag­tárnak használhassa . .. Azt érde­mes megnézni! Valóban. A padlás kétemeletes. Annyi rege-zuga van, hogy egye­dül talán­ eltévednék benne Meg­­őszülne az ács, aki a fedélszéket kijavítaná. Ekkora házba a pince sem kicsi. Falai másfél méter vastagok, raj­tuk egy ujjnyi vastag fekete réteg. — Mennyi időbe telik, mi a a must, a bor gőze így megfesti a fa­lat? — Ki tudhatja! Nekem azt mondták: legalább ötszázéves pin­ce ez. Annyiból biztos kitelik. Az ötszázéves pince tavalyi bo­rából megkínál a gazda. Műemlék a bor is — ez csak szőlőt látott. Ritka ital az ilyen már ezen a vi­déken is. 4 4 4 1 R­ákoson telente ritka a ven­dég. Különben miért kér­deznék meg az­ utcán: — -,4 kőfejtőt keresi? — Azt. De leginkább a nyarat. M. L. félidőben Fertőrákoson 1980. január 30., szerda Muzsikus fórum Hangverseny­sorozat Muzsikus fórumot rendez január 31-én és február 1-én a Fészek klubban a Magyar Zeneművészek Szövetsége. A Zeneművészek Szakszerveze­tével és az Országos Filhar­móniával közösen szervezett hangversenysorozat a vidé­ken élő és dolgozó előadó­­művészek munkájának jobb megismertetését szolgálja. Pécsi, kaposvári, balassa­gyarmati, debreceni, kecske­méti, valamint szombathelyi szólisták és kamaraegyütte­sek lépnek majd fel a kon­certeken. A fórum keretében az ország zenepedagógusai­nak részvételével továbbkép­ző tanfolyamot is rendeznek, amelynek két előadója Uj­­falussy József akadémikus és Balázs István, a Kulturális Minisztérium főosztályveze­tője lesz. ■ Belvárosi séta. (Matusz Károly felvétele) Stúdió, szakkönyvtár Az amatőr művészetek jövője Az amatőr művészeti moz­galom keretét ma jórészt a közművelődési hálózat adja. A viszony többnyire formá­lis: az intézmény helyiséget, némi felszerelést biztosít­, viszonzásul bizonyos telje­sítményt vár el a csoportok­tól. A mozgalom jelenlegi művészeti helyzetére, minő­ségére jellemző a kicsiny él­gárda és a szélesebb körű, de gyenge színvonalú cso­portok közé beékelődő, te­vékenységében erősen giccsbe hajló középhad. A probléma megoldására a jövőben gaz­dagítani kell az amatőr mű­vészetek és a közművelődési intézmények kapcsolatát. Egyebek között ezt célozta az amatőr művészeti ágak múlt heti országos értekezlete, amelynek szekcióülésein a képzőművészet és a színját­szás gondjait vitatták meg. A tanácskozáson megyén­ket amatőr képzőművészek és a képzőművész szakkörök vezetői, szakemberei, szín­já­tszócsoportok tagjai és rendezői, valamint a Megyei Művelődési Központ mun­katársai képviselték, össze­sen tizennégyen. — Hogyan befolyásolja az intézmény munkáját, célki­tűzéseit a múlt heti konfe­rencia? — kérdeztük az MMK munkatársaitól. — Az amatőr művészeti mozgalomban az utóbbi idő­ben újabb műfajok kerültek előtérbe, kaptak jelentősebb szerepet. Nőtt például a nép­művészettel, a népi iparmű­vészettel foglalkozók száma. Tervezzük egy népművésze­ti stúdió beindítását, amely a tárgyformálási készség ki­alakítására, fejlesztésére ad­na lehetőséget. Továbbra is helyet adunk a képzőművé­szek csoportos bemutatko­zásának, így a közönség meg­ismerkedhet a megye ösz­­szes képzőművész körénél­: munkájával, anyagával — mondta Baross Éva. A színjátszó mozgalom fel­lendítését célzó tervekről Papp Tiborné tájékoztatott bennünket: — A színjátszó­ szakembe­rek munkájának megkönnyí­tésére, segítésére berende­zünk egy szakkönyvtárat és dokumentációs tárat, ahol egyebek között könyvkeres­kedelmi forgalomban nem kapható anyagok is megta­lálhatók lesznek. Megvizs­gáljuk a csoportok műsor­politikáját, és hogy az egyes műsorok a színházilag ellá­tatlan területeken előadha­­tók-e. Meg kell oldani a me­gye együtteseinek színvona­las részvételét a politikai­­társadalmi-családi rendez­vényeken. Létrehozunk egy színjátszó szakbizottságot, amely­ művelődési központ mellett print szakmai ta­nácsadó­ testület működik. .. Az amatőr művészek két­napos konferenciáján meg­alakult a képzőművészek, a színjátszók országos szak­mai-módszertani testülete.A tanácsok feladata egyebei­ között az lesz, hogy össze­­­­fogja az amatőr művészetek­kel nem hivatásszerűen fog­lalkozó alkotókat, bekap­csolja őket az országos vér­keringésbe. Hogy funkcióit­­ betölti-e, az még a jövő tit­ka. Mert sajnos, mind a kép­zőművészek, mind a szín­ját­­szók tanácsa tagjainak több­ségét budapestiek v­agy fő­városkörnyékiek adják. H. A. - HUMPOID ----5

Next