Kisalföld, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-27 / 122. szám

Az igazgató munkája Szakkönyv az iskolavezetésről Magyarországon utoljára 1970-ben jelent meg iskola­vezetési szakkönyv. Bár a ku­tatás sokat fejlődött azóta, s a téma irodalma terjedelmes, több mint egy évtizedet kel­lett várnunk a legújabb ösz­­szefoglaló műre: Mezei Gyu­la és Petró Andrásáé — Az igazgató munkája az iskolá­ban című kötetére. A Tan­könyvkiadó gondozásában készült, szép tipográfiával, jó papíron, könnyen kezelhető méretben, és — ami még fon­tosabb — a legkorszerűbb vezetési elveket valló gazdag tartalommal. Elmélyült elemzése peda­gógiai szaklapok feladata. Ehelyütt csupán rövid ismer­tetésre vállalkozhatunk. Az iskolaigazgatók, az igazgató helyettesek figyelmének föl­keltésére akik számára első­sorban készült. Nem hiá­nyozhat azonban e mű az oktatás, nevelés irányítóinak, felügyelőinek és tanácsadói­nak, a pedagógusképzés és továbbképzés szakemberei­nek a könyvespolcáról sem. De haszonnal olvashatja minden pedagógus. A 450 oldalas kötet a peda­gógiai vezetés és a tágabban értelmezett iskolavezetés, az igazgatói munka csak­nem valamennyi elméleti és gya­korlati kérdésével foglalko­zik. Mégsem kézikönyv. A szerzők erre—egyebek mel­lett — azért nem vállalkoztak (mint azt könyvük bevezető­jében írják), mert az ilyen könyvet erősen fenyegeti a gyors elévülés veszélye. Nem „recepteket” akartak ír­ni, hanem olyan iskolaveze­tési szak­könyvet amilyent mind a kezdő, mind a több éve működő igazgatók, he­lyettesek, tanulmányi felü­gyelők stb. remélhetően jó néhány esztendeig használ­hatnak majd. A mű vezetést­udományi megalapozottságú. Tartalmi­lag és szerkezetileg a veze­téselméleti munkákat köve­ti. Törekszik az iskolaveze­tés, hangsúlyozottan a peda­gógiai vezetés és irányítás kérdéseinek korszerű, rend­szerszemléletű, marxiista megközelítésére. Az önkép­zésnek, az oktatásügyi veze­tőképzésnek és további képzés­nek alapműve lehet ez az elődeihez méltó, sok újat adó, kitűnő munka. Foglalkozik az iskola he­lyével a közoktatás-irányítás folyamatában, az igazgató szerepével a vezetésben, a vezetők ki­választásának és képzésének kérdéseivel, az iskolavezetés területeivel és a vezetési funkciókkal, az is­kolai közösségekkel, az igaz­­gató és a felügyelet kapcso­latával a vezetés és a társa­dalmi környezet összefüggé­seivel, stb. Növeli a mű értékét Az is­kolavezetés szakirodalmának válogatott bibliográfiája (1960—1980), Simon P. Györgyi munkája. A szerkesztésért dr. Karlo­­vitz Jánost, a szép kivitele­zésért ,a kecskeméti Petőfi Nyomda dolgozóit dicsérhet­jük. Kisiparosok, magánkereskedők nyugdíjának folyósítása Az 1982. január 1-től élet­be lépett társadalombiztosí­tási rendelkezések új­ módon szabályozzák a kisipari­ vagy magánkereskedői engedély­ivel rendelkező nyugdíjasok ellátásának folyósítását. A folyósítási feltételek megál­lapításához szükséges jöve­delemigazolások benyújtási határideje május 31., ezért időszerű röviden összefoglal­ni az ezzel kapcsolatos tud­nivalókat és tennivalókat. A nyugdíjat kereső foglal­kozás folytatása esetén szü­neteltetni kell. Az a nyug­díjas, aki iparjogosítvány, magánkereskedői igazolvány alapján vagy gazdasági mun­kaközösség, ipari szakcso­port tagjaként folytat tevé­kenységet, akkor nem te­kinthető keresőfoglalkozást folytatónak, ha a megelőző évben elért adóköteles jöve­delme a 60 000 forintot nem haladta meg. Ha a jövedelem összege a 60 000 forintot meghaladta, a nyugdíj folyósítását július 1-től a következő év június 30-ig szüneteltetni kell. Kor­látozás nélkül folyósítják a nyugdíjat a következő év jú­nius 30-ig, ha az igazolt adó­köteles jövedelem a 60 000­­ forintot nem haladja meg. A megelőző évi adóköteles jövedelem nagyságáról a­­ nyugdíjas minden évben má­jus 31-ig igazolást köteles el­juttatni a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz (1980. Buda­pest, Váci út 69—79.). Az iga­zolást a KIOSZ, illetve a KISOSZ területileg illetékes alapszervezetétől kell besze­rezni. Fontos tudni, hogy az iga­zolási kötelezettségnek akkor is eleget kell tenni, ha az adóköteles jövedelem a 60 000 forintot nem haladta meg, vagy ha a nyugdíjas adó­mentes volt, mert igazolás hiányában a nyugdíjfolyósító szerv a nyugellátás folyósí­tását július 1. napjától kez­dődően beszünteti! Abban a naptári évben, amelyben a nyugdíjas az iparigazolványt, működési engedélyt, magánkereskedői engedélyt kézhez kapta, a nyugdíjat keresőfoglalkozás címén szüneteltetni nem le­het. Kivétel, ha a nyugdíjas­nak a megelőző naptári év­ben (főfoglalkozású kisipa­rosként, magánkereskedő­ként) 60 000 forintot megha­ladó adóköteles jövedelme volt. Az utóbbi esetben az adóköteles jövedelemkorlá­tozás alól egyéni kérelem és elbírálás alapján a SZOT Társadalombiztosítási Fő­­igazgatóság egy ízben, mél­tánylást érdemlő esetben fel­mentést adhat. A mentesítési kérelemmel a KIOSZ, illetve KISOSZ területileg illetékes szervezetéhez kell fordulni, ahol a kérelmet megfelelően előkészítik, és a főigazgató­sághoz továbbítják. Azoknak a kisiparosok­nak, kiskereskedőknek, akik ez évben lettek vagy lesznek nyugdíjasok, és az elmúlt évi adóköteles jövedelmük a 60 000 forintot meghaladta, azt tanácsoljuk, hogy először kérjenek mentesítést a kor­látozó rendelkezés alól, és csak azt követően kérjék vissza iparjogosítványukat, magánkereskedői engedélyü­ket. 1982. május 27., csütörtök üli fru­zsilsisek Kuopiobó! Győr városa finnországi testvérvárosából, Kuopioból érkező művészeti együttest lát vendégül csütörtöktől. A Ku­­opioi Ifjúsági Fúvószenekar és Big Band június 6-ig lesz a város vendége, ezalatt több hangversenyen, találkozón ki­ránduláson vesznek részt az ifjú muzsikusok. Bemutatko­zásukat pénteken dél­után öt­kor térzenével kezdik a me­gyei tanács épülete előtt. Má­­­jus 30-án szerepelnek a dél­előtt tíztől tartó gyermekna­pi gálaműsoron a Kisfaludy Színházban, majd ugyanezen a napon délután a győrújba­­ráti táborban adnak közös hangversenyt a város általá­nos isk­oláinak úttörő csoport­­jaival. 31-én Ménfőcsanakon az­ általános iskolában lépnek fel, majd június 2-án a sop­roni Liszt Ferenc Művelődési Központ vendégei lesznek. Június 4-én önálló koncerten lépnek fel a soőri Petőfi Sán­dor városi Művelődési­­Köz­pontban este hat órakor. Bú­csúzóul június 5-én a H­szky Fesebes­ úti Általános isko­lában hallhatták koncertjü­ket az érdeklődők, itt talál­­kozót is szerveztek számukra az úttörőkkel. A finn ifjúsági együttes vezetője Hannu Koponen Műsoraikban elsősorban ze­nekari fantáziák szerepelnek, de hallhatóak az élő finn és magyar népdalfeldol­gozásokat , valamint ízelítőt finn és magyar szerzők mű­veiből. A koncertek közötti időben megismerkednek Pan­nonhalma, Sopron nevezetes­ségeivel, s végigjárják a fer­tődi kastélyt. ■ Új technikaként üdvözöljük gyakran a zománcképfestést. Pedig már a mezopotá­miaiak is használták, tőlük a sumerok, egyip­tomiak és a népvándorláskori törzsek is át­vették. Az utóbbi évtizedben külföldön is, hazánkban is népszerűvé vált. Egyik legis­mertebb művelője Kátai Mihály karcagi fes­tőművész. Itt két képét mutatjuk be: Alföl­di látomás, illetve képtartó idol. Tudományos konferenciák Az idei egészségügyi ifjú­sági napok programjának ré­szeként tudományos konfe­renciákat szerveznek fiatal egészségügyi dolgozóknak. Miként az Egészségügyi Mi­nisztérium a napokban köz­zétett felhívásában ismerte­ti a konferenciákon a 35 év­nél fiatalabb orvosok, gyógy­szerészek, egészségügyi szak­dolgozók számolhatnak be tudományos kutatásaik ered­ményeiről.­­ Az egy-két napos tanács­kozásokat szeptemberben tartják Budapesten és az or­szág kilenc városában. A fő­városban az orvosi felelős­ségről, Debrecenben a gene­tikai betegségek megelőzésé­nek és kezelésének lehetősé­geiről, Veszprémban a ma­gyarországi táplálkozási szo­kásokról és azok következ­ményeiről, Salgótarjánban a koraszülések okairól és meg­előzéséről szólnak majd. A kiskunhalasi konferencia té­mája a fog- és szájbetegsé­gek, a győri konferenciáé az időskor egészségügyi és tár­sadalmi problémái. A fiatalok június 30-ig je­lenthetik be részvételi szán­dékukat a konferenciák he­lyi titkárainak, vagy a KIS!? KB Értelmiségi Fiatalok Ta­nácsa titkárságának. Újjáteremtett élmény Sulyok Gabriella grafikái A soproni származású Su­lyok Gabriella hangsúlyosan intellektuális ihletettségű grafikát művel. Nála a gon­dolatiságra való törekvés ket­tős értelemben is megnyil­vánul: a témaválasztásban és az élmény grafikai meg­formálásában. A témaválasz­tásban mindenekelőtt azért, mert leggyakrabban irodalmi vagy zenei művek ösztönzé­sére alkot, tehát nem a köz­vetlen valóságból merít, hany­nem egy más művészet ál­tal már elsődlegesen megfor­mált, megszűrt, esztétikai szintre emelt valóságból. Kü­lönösen vonzódik az olyan művekhez, amelyek a min­dennapi realitást nem a vi­szonyítások gazdagságával, közvetlen módon, feldúsítot­­tan ábrázolják, hanem, ame­lyek az esetlegességektől megtisztított logikáit, a szel­lemit mutatják fel, azt feje­zik ki érzékletesen. Vonzódik például Thomas Mannhoz, aki a regény lehetőségeit az esszé felé tágította ki; József Attilához, aki a lírában fel­mutatta a logikait; Antoine de Saint-Exuperyhez, aki a mulandóban a távlatokat ke­reső múlhatatlant, az állan­dót kutatta; a Bibliához, amely az egyedi történetek­ben mindannyiszor az egész emberi nemre érvényes mon­dandót ábrázolta parabolisz­­tikus ösztövérségffel, Bartók Bélához, aki zenéjével a hu­szadik századi ember létál­lapotait fejezte ki. Az effajta tárgy- és téma­­választásnak persze, megvan­nak a sajátos részél­vei. Min­­denekelőtt, hogy csak a leg­fontosabbat említsük, a fel­színes epigonizmus, amely megmarad az egyszerű illuszt­ráció szintjén. Mármost Su­lyok Gabriella alapos isme­rője a grafika eszközeinek és lehetőségeinek, így sajátos tárgy- és témaválasztásából adódó veszélyeket fölényesen elkerüli. Nem az adott mű — a József és testvérei című Thomas Mann-regény vagy valamelyik bibliai történet — egyszerű illusztrálására tö­rekszik. Alkotói becsvágya többre sarkallja, újjá akarta teremteni az irodalmi él­ményt és látomást. Olyasmit­ mond el a tusrajzzal például Thomas Mann említett regé­nyéről, amit csak a grafika fejezhet fel, s így voltakép­pen kiszélesíti a Thomas Mann-regény, a József Attila vers vagy éppen egy bibliai történet esztétikai világát. Az élmény grafikai meg­formálásának módjával is hangsúlyosan intellektuális kifejezésre törekszik. A rajz­zal nem akar mindent el­mondani. Nem akarja a né­zőre mindenáron saját élmé­nyét ráerőszakolni. Éppen el­lenkezőleg, a nagy fehér fe­lületek meghagyásával tág teret ad a szemlélő fantáziá­jának, intellektuális kalando­zásának; hagyja, hogy gon­dolatban ő fejezze be egy-egy téma és élmény grafikai útr­á­teremtését. Az immár jellegzetes té­ma- és tárgválasztás, vala­mint a megformálás tenőcé­­ge esvéni arculatot ad Su- Ivák Gabriella utóbbi évti­zedben kibontakozott grafi­kai művészetének, és ez avat­­ja élménnyé a soproni T.ábac.­házban jelenleg látható önálló tárlatát. (Kross) Tegnap, ma, holnap Históriai tények, történelmi folyamatok Lám, már csaknem harminchét esztendő: 1945— 1982. S bár e históriai folyamat fölosztása ilyen-olyan szakaszokra lehetséges és fontos, mégis: van, volt fo­lyamat is az egész, a teljesség is! Igen, lehetséges és fontos e szakaszokat a történész-mikroszkóp tárgyle­mezére helyezni, de mérni, látni illik és érdemes a teljességet, ama harminchét év sodró egyirányúságá­­ban is. A történelem, ha feleletre szólít, készületlenséget el nem ismerhet. Dehát: nem feleltem, nem feleltünk, csakis rosszul feleltünk volna akkor? Ma már a történelmi távlat hitelesíti: a magyarság legjava 45 után, ki előbb, ki utóbb, a népi demokrácia, a kommunisták vezette szocialista fejlődés mellé állt. Aztán sokan fájdalmasan csalódtak, s fordultak el, oly­kor éppenséggel szembe azzal, ami a szocializmus, a munkáshatalom nevében, ámbár ellenére történt Az elfogadás is, az elutasítás is sokaknál megszenvedett folyamat volt Bizony nem jelezte harangszó, meddig volt tisztességes és mikor vált tisztességtelenné az azo­nosulás. „Hiszem, ha megmártom kezeimet Jézus sebeiben”. Bizony az ige — az elmélet — ha „testte len”, elveszti légies tisztaságát a valóság földi kínjai, vétkei, erényei és fölmagasztalása avatják élővé a tant is. S ha meg­mártózott ki-ki a forradalmi rend gyakorlatában, s vált egyszersmind e gyakorlat alakítójává, fogadta s fogad­hatta el az elméleti fundamentumot, a tudományos szocializmust, s a belőle sarjadt társadalmat is. Mégse feledjük és ne is szépítsük: évszázadok kövesült be­idegzéseit, átörökített torzulásait, szerző-reflexeit és ha­talmi tébolyait kellett s kell még ma is széttördelni, legyűrni magunkban ehhez az azonosuláshoz.­­De még ezután is, azonosulva is, új és új kétségek gyötrelmeit éljük át, azt sem tudva mindig bizonyosan, hogy a megválaszolt vagy a választ csak­ követelő kérdések számosabbak-e? Hitet is említettük már, de a hit nekünk csak hát­térsugárzás a tudáshoz. Ámde: tudtunk — nem tud­tunk? A sövény nem itt húzódik, a válasz lényege nem ez. A világ, amelyet akkor választottunk, igazolta fel­ismeréseinket: a világ — bárha még nem az egész vi­lág —, amit holnapra, mára megforgattunk, igazolta a roppant energiákat. Voltak aratók, favágók, kubikosok, kordélyosok, mal­­terozók, ácsok, kőművesek, anyagmozgatók, árokásók, vasbeton-, víz-, gáz-, fűtés-, villany-, gépszerelők, szo­bafestők, faültetők, a végén még virágkertészek is. Ir­tottunk erdőt, építetünk utat, házat, „kulturt”, gyárat: laktunk harmincan-negyvenen a barak-szobában , mo­sakodtunk lavórból és dézsából, ettünk csajkából, it­tunk kunéból, csípett bennünket tetü, bolha, poloska, a bokrokban meg a barakok árnyékában szerelmesked­tünk, s önként, már-már is junti dacból, jóval erszényün­kön túl jegyeztünk békekölcsönt, szerveztünk DISZ-t, pártot, szakszervezetet, brigádokat, igenis csatákat vív­tunk egymással a munkaversenyben, mellőzve minden patetikus szöveget, hősi nagyotmondást; ezt legfeljebb a szónokok állították rólunk. Annyi bizonyos: a város és a Vasmű felépült, s ma már nemcsak eltartja magát, de jócskán gyarapítja az ország nemzeti jövedelmét. Joga, persze, hogy joga mindenkinek átértelmezni és megtagadni tegnapi önmagát. Ezt tesszük mindany­­nyian — csekélyke ember aki nem ezt teszi — de a tagadás és a vállalás, a megújulás és a folyamatosság, a tapasztalás és a tapasztalat meghaladása is teszi em­berré az embert. Pereg a film. De mit is mond tegnapi önmagunk­ról? Hiszen ha ennyire átlátszóan szimpla lett volna a gonoszság és a butaság, hiszen ha ily séma­ vétkek alakját öltötte volna a bűn —, s főleg, ha csak ez lett volna akkor ahogyan e filmmel együtt oly sokan mond­ják, ábrázolják manapság, nos bizony föl kellene állni most és távozni innen, ki, kifelé ebből a moziból...! De másként volt, ezért hát nem távozunk. Válaszo­lunk. Himsiom — 5

Next