Kisalföld, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-01 / 26. szám

­ Vasárnap délelőtt a Győri Fodrász­ipari Szövetkezet dolgozói a Kun Béla la­kótelepi fodrász-szalonban háziversenyen vettek részt. A női fodrászok gála és nap­pali frizurát, a férfiak fantázia divatfrizu­rát, a kozmetikusok nappali és színházi smink készítést mutattak be. Szakmánként az első hat helyezett jut tovább a március 20-án megrendezendő 3 megye, 6 város versenyére. A győri Sportcsarnokban Győr- Sopron, Zala és Vas megye szakembereit láthatjuk. Képünkön az első forduló győz­tesei (balról jobbra) Márkus Jánosné koz­metikus, Szalai István és Kovács Ibolya fodrász. A vendéglátók mérlege Idén megnyílik az adyvárosi étterem Amikor egy évvel ezelőtt beszélgettem Fürst Józseffel, a Győr-Sopron megyei Ven­déglátó Vállalat igazgatójával röviden annyit mondott: ne­héz évnek nézünk elébe. Teg­nap azt kérdeztem tőle, hogy zárták a nehéz évet? A vá­lasz most is rövid volt: jól. Valóban jól, mert tavaly a Győr-Sopron megyei Vendég­látó Vállalat 119 egységében 1176 dolgozó több mint négy­száz millió forgalmat bonyo­lított le tíz százalékkal töb­bet, mint 1981-ben. Az örven­detes azonban az igazgató vé­leménye szerint is az, hogy a teljes bevétel 54 százaléka, azaz 206,5 millió forint a szeszmentes forgalomból adó­dik. A vállalat ételforgalma tavaly az 1981. évihez képest 13,7 százalékkal növekedett: 2,5 millió adag előfizetéses ételt főztek és adtak el, na­ponta átlagosan 10 ezer ada­got. Ebből 2800 adagot diá­koknak. Megnövekedett a vállalatnál a fagylalt­forga­lom: 1982-ben­ több mint 31 vagon fagylaltot adtak el a Győr-Sopron megyei Vendég­látó Vállalat cukrászdáiban, illetve fagylalt elárusító he­lyein. Az is az elmúlt év vendég­­látókrónikájához tartozik, hogy 2100 bel- és külföldi csoport 90 ezer tagját látták el zökkenőmentesen. Ugyan­csak tavaly 2605 négyzetmé­terrel növekedett a vállalat egységeinek összes alapterüle­­te, amely jelenleg 23 500 négyzetméter. A nemrégiben megnyílt új vendéglátóhelyek közül a legnagyobb sikere Győrött az Attilának és a Hullámnak, valamint a mo­sonmagyaróvári Szigetköz ét­teremnek van. Az Attilában jelenleg is 500 előfizetéses ételt szolgálnak fel naponta, de az étlap szerinti fogyasztás is jó, ami nem utolsósorban a kiváló konyhának köszön­hető. Az Attila kardja nevű ételkülönlegességükről leg­utóbb egy osztrák újság fény­képes riportot közölt. Hason­lóan jó a mosonmagyaróvári Szigetközi étterem, ahol na­ponta ezer személy étkezik előfizetéses rendszerben. A győri Hullám étteremnek is egyre több­ törzsvendége lesz. Az idei tervekről szólva el­mondta Fürst József, hogy az év végén végre megnyílik az adyvárosi 1400 négyzetméter alapterületű étterem. Délben önkiszolgáló, este pedig ha­gyományos rendszerben mű­ködik. Hozzátartozik majd presszó és ételbár, azonkívül söröző, ahol csalpolt sört mér­nek, nagy terasz és a jövő vendéglátóipari szakemberei­nek képzésére oktatási kabi­net. Megkötötte a vállalat a ki­vitelezési szerződést az épí­tőkkel Sopronban, a Deák úton a fedett uszoda mellett 659 négyzetméter alapterüle­tű vendéglő létesítésére, amely­­három helyiségből áll majd, és a környezetbe jól il­leszkedik. Az építést még az idén elkezdik és jövőre feje­zik be. Mosonmagyaróváron a közeli napokban a Magyar utcában nyílik korszerű bisztró, ahol leginkább tejet és tejterméket árusítanak, azonkívül réteskü­lönlegessé­­geket is. Ugyancsak az idén nyílik meg Mosonmagyaróvá­ron, az újjáépített Balaton kisvendéglő, amelynek pincé­jében hangulatos borozót is létesítenek. A Győr-Sopron megyei Vendéglátó Vállalatnál eddig 42 üzletet adtak szerződésbe. Újabban jövedelemérdekelt­ségű rendszerben működik a győri Kristály és a Zöldfa ét­terem, kiegészítve azzal, hogy az árkalkuláció jogkörét is megkapták az említett ven­déglők vezetői. Április 1-től kezdve a győri Hungária és a Park étterem is hasonló rendszerben működik majd. IB. Sportcipők a tsz-ből Az ország egyik legna­gyobb sportcipő-gyártó üze­me lett a jászalsószentgyör­­gyi Petőfi Tsz vállalkozása. A jóhírű gazdaság a mező­­gazdasági termelésből felsza­baduló munkaerő foglalkoz­tatására a martfűi Tisza Ci­pőnyárral kötött néhány év­vel ezelőtt megállapodást. Eszerint a tsz adja az üzem­­épületeket, gondoskodik a munkaerőről, a gyár pedig gépeket szállított a községbe, szakemberei betanították az új melléküzem dolgozóit. Az üzem három műszak­ban gyártja a jó minőségű, tartós torna-, tenisz- és ko­sárlabdacipőket. Négyszáz dolgozó — javarészt nők al­kotják a munkásgárdát — tavaly már 1 850 000 pár sportcipőt állított elő; ter­melési értékét tekintve az ország ötödik legnagyobb cipőipari üzemévé lépett elő a tsz-üzem. Termékei iránt nő a kereslet, az idén két­millió pár sportlábbeli gyár­tása a terv. m mmmm 4 Felvételi színész és dramaturg szakra A Színház- és Filmművé­szeti Főiskola felvételt hirdet az 1983—84-es tanévre, szí­nész és dramaturg szakra. A nappali tagozaton négy­éves tanulmányi idővel in­duló színész- és dramaturg­szakra érettségizett, vagy az 1982—83-as tanévben érett­ségiző fiatalok jelentkezhet­nek. Hároméves tanulmányi idővel — esti oktatás kere­tében — operett-musical tan­folyam is indul. Erre azok jelentkezhetnek, akik meg­felelő énekhanggal, tánc­készséggel és színészi adott­sággal rendelkeznek, s mun­kájuk mellett vállalkoznak a tanulásra. A jelentkezők felső kor­határa színész szakon 22, dramaturg szakon 26 év, operett-musical szakon férfi­aknak 24, nőknek 26 eszten­dő. Jelentkezni írásban le­het, a jelentkezési tanhoz mellékelni kell az iskolai végzettséget igazoló bizonyít­ványt, életrajzot, napnali ta­gozatra 75 forint esti tanfo­lyamra 100 forint vizsgadíj befizetést igazoló postai csekkszelvényt, s orvosi vé­leményt. A jelentkezés határideje: 1983. március 31. Cím: Szín­ház- és Filmművészeti Főis­kola, tanulmányi osztály, 1088 Budapest, Vas utca. Balla Ödön: Kalandorok, aranyifjak és más ingyenélők Harmincöt éve írtam róluk, 1948 elején. A koalíció évei voltak ezek, amikor az ország népe hozzáfogott, hogy új világot teremtsen a pusztulás helyén. De még fel­bukkantak figurák a régi időkből: kalandorok, aranyifjak és más ingyenélők... Egy zsaroló tündöklése és bukása . Apja főszolgabíró volt, nagybátyja tábornok. Szülei korán elváltak, Vé­­csey Mátyást az édesanyja nevelte, illetve nevelte vol­na. A fiú azonban csak a harmadik gimnáziumig ju­tott el, akkor kicsapták. Ké­tes társaságba keveredett és egy­ napon kifosztotta édes­anyja lakását. A javítóinté­zetben kitanulta a géplaka­­tosságot, de a műhelyekben, ahol dolgozott, csak két-há­­rom hónapig bírta. Tizennyolc éves korában autóbuszkalauz lett, majd ellenőr. De Vécsey ambícióit nem elégítette ki ez a mun­kakör. A könnyű életre vá­gyott. A jó megjelenésű, ma­gas fiatalember az éjszakai életbe sodródott, és hamaro­san a margitszigeti mulatók világában tűnt fel mint par­­kettáncos. Ez az élet, az éj­szakázások, a lokálok és ita­lozások végigkísérték kalan­dos pályafutását. Rövid idő után elhatározta, hogy új­ságíró lesz. Az egyik köz­­gazdasági lapnál kezdte ez­­irányú tevékenységét. Való­jában azonban sosem volt újságíró, csupán álhírlapíró. Valóságos réme volt a vál­lalatoknak. Mindenütt a leg­erőszakosabban lépett fel és minden eszközt megragadott a zsaroláshoz. A mulatókat sem kímélte, ahol szerkesztő úrként tisz­telték. Az egyik mulató tu­lajdonosát meg akarta zsa­rolni, s emiatt egy évi bör­tönre ítélték. Másodfokon azonban bizonyíték hiányá­ban felmentették. Az ügy után egy ideig kissé csende­sebb lett. Akkoriban már szélsőj­obb­­oldali szelek fujdogáltak. Vécsey jó szimattal megérez­te az ebben rejlő lehetősé­geket. Megismerkedett az egyik nyilas lap szerkesztő­jével és most­ már a nyilas hetilapban tették közzé för­­medvényeit. Mint szélsőjobb­oldali újságíró, egyre erélye­sebb lett, különösen ha va­lamelyik — amint akkori­ban mondták — nem árja vezetésű vállalat megsarco­lásáról volt szó. Mint szabadcsapatos, 1938- ban a Felvidékre ment. Jó­ideig Kisvárdán állomáso­zott csapatával, rettegésben tartva a városka zsidó la­kosságát. Ott-tartózkodását éjszakába nyúló tivornyák és verekedések jellemezték. Vé­csey, amikor visszatért a fő­városba, eldicsekedett hős­tetteivel, annyi azonban bi­zonyos, hogy a szájhős né­hány társával csupán rabol­ta és fosztogatta az üzlete­ket. Amikor pedig beosztot­ták egy Debrecenből induló szabadcsapathoz, Vécseynek inába szállt a bátorsága, rosz­­szullétet színlelt, hogy ne kelljen harcolnia. Amikor rövid idő múlve Budapesten feltűnt, tele volt pénzzel. Ujjain brilliánsgyű­­rűk szikráztak, zsebében arany cigarettatárca lapult, csuklóján arany karóra. Eb­ben az időben bontott zász­lót Imrédy hírhedt Csoda­szarvas-mozgalma. Vécsey­nek a saját maga által ter­jesztett hősiessége révén si­került a Magyar Élet moz­galomba bejutnia Imrédy személyes testőrségének pa­rancsnokaként. Ezentúl min­denütt fekete lakkcsizmában, fekete zsinórozott egyenru­hában jelent meg. Közben azonban egyik volt hetilap szerkesztőjének özvegye rá­jött, hogy Vécsey a nyug­tákra felvett pénzekből nyolcezer pengőt sikkasztott. Az asszonnyal kiegyezett. A Magyar Élet Mozgalomban való szereplése azonban ha­marosan véget ért, kiderült ugyanis, hogy Vécsey a test­őrség egyenruháinak beszer­zésére átadott pénzekből is nagyobb összeget sikkasz­tott. Később a kereskedelmi életben próbált karriert csi­nálni. „Áriásítottak” egy fa­telepet, ahol Vécsey lett az igazgató. Sikerült is neki rö­vid idő alatt tönkretenni az egykor virágzó vállalatot. Lopott, sikkasztott, végül in­nen is távoznia kellett. Ez­után mint ipari szaktekin­tély tűnt fel. Mint stroh­­man, fűszer és gyarmatáru nagykereskedői szakmába társult be, majd importőr lett. Belépett a Turáni Va­dászokhoz, saját magának egyenruhát kreált, most már ebben a jelmezben, kezében kutyakorbáccsal folytatta éj­szakai szórakozását. 1942-ben behívták katoná­nak. A páncélosokkal került ki a szovjet frontra, ahol ké­sőbb megsebesült. 1943-ban szakállasan, meggörnyedve, botra támaszkodva bukkant fel Budapesten, őrmesteri egyenruhában, mellén nagy- és kisezüst érmekkel. Csak a kisezüst volt valódi. Ez­után a sebesült hős szerepé­ben tetszelget­t, mindenütt hangoztatta német­ imádatát. Amikor betegségéből fel­épült, folytatta, ahol abba­hagyta: zsarolt tovább, fő­ként az üldözötteket. Köz­ben „kinevezte magát” Ká­­polnásnyék állomásparancs­­nokának, de a frontra többé nem ment ki. A nyilas ha­talomátvétel után a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség egyik fő szervezője lett, majd belépett a Prónay-kü­­lönítménybe, s zászlósnak adta ki magát. Az ostrom alatt a Hungária Szállóban ütötte fel főhadiszállását, ahol ismét bő alkalma nyílt a zsarolásra, mert a szálloda tele volt üldözöttekkel és ka­­tonaszökevén­yekkel. Egy­­szer ,,előállított” a szállóbeli lakására egy ismert pesti mű­vésznőt, akit csak másnap — arany karórája nélkül — en­gedett­ el. Később részegen összeszó­lalkozott razziázó nyilasok­kal, s ennek az lett az ered­ménye, hogy Vécseynek­ be kellett vonulni a Hungarista Légióba. A nyilasokkal szö­kött át Budára, majd budai lakásának Pincéjében húzó­dott meg. Amikor a szovjet csapatok felszabadították Bu­dát, Vécsey hősi elhatáro­zással „kitört” az óvóhely­ről és egy óvatlan, pillanat­­ban a hadifoglyok közé sur­rant. Azóta nem tudnak ró­la. Valószínűleg nem jutott el a hadifogoly táborig. Ak­koriban az a hír járta, hogy a budaiak — akik régebbről jól ismerték és rettegtek tő­le — kiemelték a sorból és agyonverték. Kismamák a Centrum Áruházban „Családra szabott” munkaidő — A kereskedelem, meg az ötnapos munkahét?! Olyan ez, mint az ördögcéra: az ember sohasem tud belőle kikeveredni, mert mindig új és új gondok adódnak — mondja Szénásy Istvánné, a győri Centrum Áruház igaz­gatónője, aztán hozzáteszi: — „Női szakma” a miénk, dolgozóinknak csaknem négyötöde nő... — Ráadásul fiatal — folytatja a szak­szervezeti bizottság titkára Bognár Lászlóné üzletvezető. — Ez rákényszerített ben­nünket a gondolkodásra, a gyors, rugalmas intézkedés­re. Nem most, már régen. A kezdeti lépéseket, még ak­kor kellett megtenni, amikor a gyes­ről jöttek vissza az anyukák. Figyelembe kellett vennünk a kívánságukat, kisgyermekeikkel kapcsola­tos gondjaikat. Miért tagad­nánk? A kereskedő, ha nő, csak akkor tud tiszta szív­ből mosolyogni a vevőre, ha nincsenek aggodalmai, ha kicsinyét jó helyen, bizton­ságban tudja. Ehhez pedig segítenünk kellett. — A „csúsztatott munka­kezdés” nálunk nem új dolog — veszi vissza a szót az igazgatónő. — Évekkel ez­előtt alkalmaztuk először, és azóta is finomítjuk. Jelenleg a hat éven aluli kisgyerme­keket nevelő anyák részére kétféle munkarend van: a „hosszú hét”, amikor dél­előtt 9-től este 6-ig dolgoz­nak, és a „rövid hét”, ami­kor délelőtt 9-től csak dél­után 4-ig. És hogyan vélekednek er­ről a munkarendről maguk a dolgozók? Négy anyuká­val beszélgettem, elégedett volt mindegyikük. Azt nem titkolták ugyan, hogy a hosszú hét túlságosan hosz­­szú — kiemelkedően hosszú a csütörtök, a bevásárlónap —, de arról elismeréssel beszél­tek, hogy kivétel nélkül mindegyiküket megkérdez­ték: megfelel-e a csúsztatott munkarend, nincs-e gond a kicsikkel? — Mire költik a rövid hé­ten többlet szabadidőt? — érdeklődtem. Farkas Judit, a férfi fe­hérnemű osztály elárusítója és pénztárosa: — Kislányommal nagyo­kat sétálunk, megnézzük az állatkertet, rádiózunk, tévé­zünk, szép meséket olvasok neki, kirándulunk és idős, beteg édesanyámat gondoz­zuk. Nekem azért is igen jó ez a munkarend, mert gyer­mekemet egyedül nevelem... Nagy Istvánné, a lakás­textil részleg elárusítója és pénztárosa: — A szabad időm nagy részét két kisgyermekemmel töltöm. És mit tagadnám? El kell végeznem azokat a munkákat, amelyek közben elmaradtak a hosszú hét mi­att. A férjem segítőkész, mindenben mellém áll. Károlyi Jánosné, a műsza­ki osztály dolgozója: — A többlet szabadidőben az eltelt másfél évben ta­nultam, az áruforgalmi tan­folyamra jártam. A tanulás mellett is sokat olvastam. Négyesztendős Balázskám is szereti a könyveket, egyelő­re persze csak mesehallgatás formájában. Kedves és egy­ben hasznos időtöltésem a kerti munka. Családi há­zunk körül nagy kert van. Minden megterem benne, nem kell piacra járni... Németh Imréné, a cipő­osztály helyettes vezetője: — Három gyermekem van: Norbert, Anita és István, így aztán nem kell a szom­szédba mennem ötletekért, mit is kezdjek a többlet sza­badidővel. Persze, ha most valaki azt hiszi, hogy „bele­veszek” a házi munkába, nagyon téved. Nálunk ott­hon mindenkinek meg­van a maga feladata, így aztán több időnk jut egymásra és a közös dolgokra: a játékra és a zenehallgatásra, a ki­rándulásokra. Kora tavasz­tól késő őszig gyakran jár­juk a környéket és az or­szágot. Nekem így nagyon is megfelel a csúsztatott mun­kabeosztás. Furcsa lesz, ha legkisebb gyermekem betöl­ti a hat évet, akkor nekem is naponta délelőtt 9-től este 6-ig kell dolgoznom — ál­landóan. .. (Sindulár) 1983. február 1., kedd

Next