Kisalföld, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-24 / 148. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1983. JÚNIUS 24., PÉNTEK ÓRA: 1,40 FORINT XXXIX. ÉVFOLYAM, 148. SZÁM Megkezdődött az országgyűlés nyári ülésszaka A Minisztertanács elnökének beszámolója Törvényjavaslat a múlt évi költségvetésről Csütörtökön, délelőtt 10 órakor, a parlamentben megkezdődött az ország­­gyűlés nyári­ ülésszaka. Törvényhozó testületünk fórumán megjelent Lo­­sonczi Pál,, az­ Elnöki Tanács elnöke Kádár János, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára. Lázár György, a Minisztertanács elnöke. Apró Antal az Országgyűlés elnöke a napirend előtt — egész népünk érzéseit kifejez­ve — megemlékezett a Márkus-hegyi bányaszerencsétlenség áldozatairól. Az országgyűlés egyperces néma felál­lással adózott a hősi halált halt bá­nyászok emlékének. Az országgyűlés­­elnöke megemlékezett a legutóbbi ülés­szak óta elhunyt három képviselőről, Klaukó Mátyásról, Békés megye Taná­csának nyugalmazott elnökéről, Cse­­térki Lajosról, az Elnöki Tanács nyu­galmazott titkáráról és dr. Várkonyi Imre prépostkanonokról, az Actio Ca­­tholica országos igazgatójáról. Emlé­küket az országgyűlés jegyzőkönyv­ben­­ örökített meg, s az ülésszak résztvevői egyperces néma felállással rótták le kegyeletüket. Elfogadták a nyári ülésszak napi­rendjét: 1. A Minisztertanács elnökének besá­­molója a kormány munkájáról és to­vábbi feladatairól. 2. A Magyar Népköztársaság 1982. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat. Ezután Lázár Györ­gy, a Miniszterta­nács elnöke számolt be a kormány munkájáról. Lázár György beszéde Alkotmányos kötelessé­günknek teszek eleget, ami­kor a kormány nevében szá­mot adok az országgyűlés­nek arról, hogy miként él­tünk a bizalommal, amit 1980-ban munkaprogramunk elfogadásakor, kaptunk — mondotta bevezetőben Lázár György­. — A Központi Bizottság ez év áprilisi állásfoglalá­sával egyezően mi is úgy látjuk, hogy társadalmi-gaz­dasági fejlődésünk a XII. kongresszuson meghatáro­zott­ irányban halad, belpo­litikai helyzetünk kiegyen­súlyozott, a népi hatalom, a törvényes rend szilárd. Az állam intézményei rendelte­tésszerűen működnek, nép­gazdaságunk kiállta az el­múlt évek nehéz próbatéte­leit. A Magyar Népköztár­saságnak tekintélye, sza­vunknak hitele van a világ­ban, megbecsült tagja va­gynánk a szocialista országok közösségének. . . Közvéleményünk előtt ismert, hogy munkánkat más nemzetközi körülmé­nyek között folytatjuk, mint ahogyan programunk elfoga­dásakor azt feltételeztük. Azóta megnövekedtek az Európa és az egész világ bé­kéjét fenyegető veszélyek. Fokozódott a fegyverkezési verseny, éleződött a társa­dalmi rendszerek közötti harc, az imperializmus szél­sőségesen reakciós körei meg-megújuló­ támadást in­dítanak a szocialista orszá­gok, a társadalmi felemelke­désért és a nemzeti függet­lenségért küzdő népek ellen. Romlott és ingatagabb lett a világgazdaság állapota. A kapitalista világot sújtó tár­sadalmi, gazdasági válság tükrében még szembetűnőbb szocialista rendünk életere­je. Az elmúlt nehéz években is sikerült megőrizni vívmá­nyainkat, s ha a korábban megszokottnál szerényebb ütemben is, de tovább ha­ladtunk a szocialista építés útjén. A kormány elnöke hangsú­lyozta: " A megbecsülést érdemlő eredmények sem feledtethetik gyengéinket, tisztában vagyunk vele, hogy a következő években abban és másként kell dolgoznunk. Társadalmunk vezető ereje, a Magyar Szocialista Mun­káspárt mindenkor, a legne­hezebb helyzetben is­­képes volt megmutatni a kivezető utat­ és választ adni nemzeti létünk kér­éseire. " Amint ’azt programunk­ban terveztük, folytattuk az állami irányítás munkamód­szereinek korszerűsítését."­­Szándékaink­sal­ egyezően nö­­veltük,ra törvények és a­ fon­tosabb jogszabályok előkészí­­tésén­ek demokratizmusát, teljesítettük a jogalkotás idő­arányos feladatait. Sor került az államigazgatási eljárás új törvényi szabályozására, meg­gyorsítottuk az igazgatási munka tárgyi feltételeinek kiépítését,­ folytattuk az ügy­menet egyszerűsítését. Az előrelépés mérhető, de még nem elégséges. Lázár Györg­y hangsúlyoz­ta: " Újra és újra visszaté­rő feladat,­ hogy az irányítás módszereit és intézményrend­szerét időről időre hozzáiga­zítsuk a társadalmi-gazdasá­gi fejlődés történelmileg meghatározott szükségletei­hez. Munkaprogramunkban szerepel, hogy az állami élet és a gazdaságirányítás, rend­szerének továbbfejlesztésében összehangoltan a jövő évben tervet dolgozzunk ki a köz­ponti és a helyi igazgatás ha­tásfokának egyidejű javítá­sára. Az állami funkciók jobb ellátásának a szocialis­ta demokrácia fejlesztése is nélkülözhetetlen eleme. E tér­­en is van előrehaladás. Most azonban a korábbinál is na­gyobb szükség van a demok­ratikus fórumok tartalmas működésére, a tanácsi ön­­kormányzat erősítésére, a cselekvő közérettség telje­sebb kibontakoztatására. A VT. ötéves terv minden korábbinál, nagyobb hang­­súllyal állítja előtérbe a ha­tékonyság növelését.­ az egyensúly javítását — i­ton­ ■ dottá Lázár György. — 1930 óta tervünk végrehajtásának­ feltételei nehezebbek lettek. Ennek legfőbb oka a külgaz­dasági feltételek további romlása. Helyzetünket ese­tenként nehezítik a szocialis­ta országokkal szemben al­kalmazott, főleg az Egyesült Államok részéről erőltetett, politikai megfontolásokból fakadó kereskedelmi és pénz­ügyi korlátozások. A világ­gazdasági válság hátrányos következményei mellett sa­ját munkánk fogyatékossága) is hozzájáru­lak gondjaink növekedéséhez. Ezért is megbecsülést érdemlő ered­mény, hogy nemzeti vagyo­nunk az elmúlt két évben is növekedett. A nemzeti jöve­delem a­­­­98.0. évi­ csökkenés után év­ átlagban mintegy 2,5 százalékkal nőtt, és 1989- ben — hosszú idő óta elő­ször — meghaladta a belföl­di felhasználá­st. Csökkent a költségvetés hiánya, az ipar termelése csaknem 5 száza­lékkal, a mezőgazdasági ter­mékek termelése 6 százalék­kal haladta meg az 1981. évit Az anyagi ágak termelékeny­sége több mint 6 százalékkal nőtt, tehát nagyobb mér­tékben, mint a nemzeti jö­vedelem. A kivitel értéke kevés híján 16 százalékkal emelkedett, lényegesen gyor­­sabban, mint a behozatal. Minden viszonylatban ele­get tettünk nemzetközi fize­tési kötelezettségeinknek. Mégis jogos a kritika, hogy az irányító és gazdálkodó te­rületek részéről nem elegen­dő, de legalábbis egyenetlen az új viszonyokhoz való al­kalmazkodási készség; las­san javul a versenyképesség, magasak a ráfordítások, oly­kor gyenge a piaci munka; még mindig sok a vesztesé­ges, vagy alacsony hatékony­ságú vállalat és szövetkezet. Nemzetközi fizetőképessé­günk fenntartása csak úgy volt elérhető, hogy a kivitel növelésére és az új piacok feltárására tett erőfeszítések mellett átmeneti importkor­látozást léptettünk életbe, csökkentettük a beruházáso­­­­kat, a költségvetési kiadások­­ egyes tételeit, és 1982-ben a tervezettnél nagyobb fogyasz­tói áremelést hajtottunk vég­re. E­zek az intézkedések a gazdálkodó szervezetek, a la­kosság és főleg annak egyes rétegei számára gondot okoz­nak. Mégis cselekednünk kellett! A legfőbb célt elér­tük: a belső egyensúlyt és a nemzetközi fizetképess évet egyará­nt sikerült megőrizni. A gazdasági teljesítmény növelését most és a k követke­­ző években a tartalékok fel­tárásával, műszaki fejlesztés­sel, gyorsan megtérülő szel­lemi és anyagi befektetések­kel, a szervezettség, a mun­ka­kultúra növelésével kell elérni. Még­ erőteljesebben be kell kapcsolódnunk a nem­zetközi munkamegosztásba, mindenekelőtt a szocialista gazdasági integrációba. Nem­zetközi gazdasági kapcsola­tainkban növekvő szerepe van a fejlődő országokkal mind jobban kiépülő együtt­­működésnek. Az egyen­jogú­­ság és a kölcsönös előnyök alanyán készek vágyuntk a fel­ek tőkés államokkal foly­­tatott t­o-5ekedelem és koope­ráció bővítésér­e is. Irányítási.. rendszerünk va­lamennyi fő elemének: a népgazdasági tervezésnek, a közgazdasági szabályozó esz­közöknek — ezen belül az ár-, bér és adórendszernek —­, a Piaci felügyeleti tevé­kenységnek, az intézményi és szervezeti rendszernek össze­hangolt és egyidejű tovább­fejlesztésére van szükség. Még inkább olyan feltétele­ket kell teremteni, amelyek a központi állami gazdaság­­irányítás és a gazdaságszer­vező munka hatékonyságá­nak fokozásával együtt nö­velik a válalat’ önállóágail az eredményekhez fűződő kolek­tív és egyéni érdekelt­ség érvényesülését. Tovább akarunk­­éni azon az úton, amely lehetővé tette hogy a vállalati kollektívák részt (Folytatás a 2. oldalon) Sopron várja a vendégeket Az ünnepi Sietek nyitánya Tiszteletre méltó, ha egy városnak az oly sokat emle­getett szigorú pénzügyi felté­telek között is marad arra energiája, hogy kiemelkedő kulturális rendezvénysoroza­tát a megszokott színvonalon megszervezze. A Soproni Ün­nepi Hetek rendezvényskálá­ját — mint az előző évek­ben — az eladott jegyek árá­ból idén sem lehetne bizto­sítani: a szolid központi tá­mogatáson, sok vállalat ál­dozatkészségén túl óriási szervezőmunka kellett ahhoz, hogy a következő bő három hét során valóban színvona­las, kulturális rendezvények­nek adhasson otthont a hét­­száz éves város. Igényes vá­logatás, de a lehetőségek ügyes kihasználása, a kínál­kozó alkalmak talpraesett összepárosítása. Ne legyünk azonban ün­­neprontók! Bár a feltételek­ről szólni kellett, s az ünnep­­lés során a feltételeken dol­gozók munkájáról is illik megemlékeznünk, az ünnepi hetek rendezvénysorozata igazán maguknak a­ kulturá­lis értékeknek, hagyományok­­nak az ünneplése, és a befo­gadó, pártoló, gazdag múltú városé. Ünnepük a művésze­teket tisztelőknek, élvezők­nek, mindazoknak, akik nyi­tott lélekkel képesek köze­ledni az értékes művészi al­kotások felé — és ünnepük a város lakóinak, barátainak, minden idegennek is, akiket ez a város a címerében lát­ható nyitott kapukkal vár. Ahogy Sopron jelképében, a részben római alapokra épült, de a középkor, a rene­szánsz és a barokk építőmes­­terek tudását egyaránt dicsé­rő Várostoronyban, úgy réteg­ződnek egymásra és alkot­nak megbonthatatlan egészet magának a városnak életé­ben is a gazdag hagyomá­­nyok. Sopronban élni annyit tesz, mint értékes, élmény­gazdag környezetben élni — Sopronban járni, hogy csön­des, szemlélődő, csak befelé is figyelve érzékelhető élmé­nyeket várni. Életformát su­gall ez a város, követelmé­nyeket támaszt bennünk, a saját életünkkel szemben. Az otthonossá®, a harmónia, a józan derű követelményét. . Az inneni hetek rendezvé­nyei is ín, ebben a gazdag környezetben válnak igazán él­ményt adóvá. Sopronhoz, tartozik a szin­tén történ­elmet idéző fertő­­rákosi Barlangsz­ínház is, amelynek utánozhatatlan kör, népzete ezen a nyáron ope­ra- operett-, musical-, revü, műsc­okinak és a Magyar AT,­­ami Népi Eerüttps produk­cióiénak ad otthont. Puccini pillangókisasszonyát, Lehár Fecor­otől Luxemburg grófját a Szegedi Nemzeti Színház tíz-f,uata a La Mancha 10. va«ig című musicalt a ave­­'■iftt- Vozcót- -» hórpite színna­dára, a Fertő-menti község legtávolabbi vendégei pedig a Fülöp Szigetek Gyöngyei nevű együttes táncosai lesz­nek. A Petőfi Színházban deb­receni színészek a Black co­medy című zenés játékot és egy gyermekműsort mutatnak be. A zenei programok sorát az Országos Kamarakórus Fesztivál rendezvényei nyit­ják, majd Kocsis Zoltán és a Soproni Szimfonikus Zene­kar ad hangversenyt a Liszt Ferenc nevét viselő művelő­­dési központ épületében, ahol újabb nyolc nap múlva a Győri Filharmonikus zene­kar Beethoven hangverse­nyére kerül sor. Az evangé­likus templom orgonáját Lantos István és Elekes Zsu­zsa szólaltatják meg, az úgy­nevezett Jezsuita teremben pedig egy flamand népzenei együttes és a budapesti Régi Zenei Stúdió produkciója ígér zenei csemegét Az or­szágos érembiennálét már negyedik alkalommal rende­zik meg a Lábasház kiállító­­termében. Az összes programnak ez­zel még mindig csak egy­ ré­szét sikerült fölsorolnunk. Ami azonban ebből a vézna fölsorolásból is látszik: a há­rom hét során igazán min­denki megtalálhatta a ked­vére valót a soproni kínálat­ból — a maga és a nagy­múltú város gazdagodására. Sopron városa méltó akar maradni a rangos hagyomá­nyokhoz. . A huszonhatodik alkalom­mal megrendezett Soproni Ünnepi Hetek megnyitó ün­nepélye ma este kilenc óra­kor kezdődik a Fő téren. Csillagászati hét A minden évben nagy sí­i­kert aratott csillagászati he­tet immár harminckettedszer rendezi meg idén a Tudo­mányos Ismeretterjesztő Társulat budapesti szerve­zete. A központi rendez­vénysorozat időszakában — október 16—22. között — a különböző vállalatok, intéz­mények, munkásszállók, mű­velődési házak, ifjúsági klu­bok, középfokú tanintéze­tek, általános iskolák és kol­légiumok érdeklődését úgy­nevezett területi előadások­kal elégítik ki. A diavetí­téssel egybekötött referátu­mok a csillagászat, az űr­kutatás, az űrhajózás eddig elért eredményeinek és jö­vőbeni terveinek megisme­résére nyújtanak lehetősé­get. Az előadásokra, a be­szélgetések, viták vezetésé­re kiváló szakembereket kértek fel. A TIT előadói­nak témaajánlata több, mint másfélszáz érdekes címet tartalmaz. A központi té­mákon túl a Föld és a nap­rendszer keletkezése, a tíz­­milliárd évvel ezelőtti világ, a fekete lyukak, a terem­tésmítoszok és a világvége­­hiedelmek, az interkozmosz­­programok, a közeledő Hal­­ley-üstökös és más érdekes­ségek szerepelnek a diavetí­téses előadások sorában, amelyeket az érdeklődők a munkahelyükön, a klubjuk­ban hallgathatnak meg. A csillagászati hét ren­dezvényeivel arra törekszik a társulat, hogy minél szé­lesebb körben ismerkedhes­senek meg a tanulók és a felnőttek a világűr kutatá­sának történeti és új ered­ményeivel, amelyek segítsé­gével behatóbban megérthe­tő a természet, kozmikus környezetünk.

Next