Kisalföld, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-01 / 128. szám
Eszmecsere a gazdaságról Szűknek bizonyult tegnap a győri közgazdász klub, ugyanis dr. Csikós-Nagy Béla akadémikus, államtitkár nagysikerű előadást tartott Elgondolásaink a gazdasági mechanizmus reformjának továbbfejlesztéséről címmel. Az Országos Anyag- és Árhivatal vezetője az 1957 óta megtett közgazdasági, gazdaságpolitikai lépések, sikerek, megtorpanások és újrakezdések felvázolása után azokat a közgazdasági törekvéseket, elgondolásokat mutatta be élőlényszerűen, amelyek a mai világgazdasági helyzetben a párt gazdaságpolitikai célkitűzéseinek megvalósítását szolgálhatják. A kiszolgálást vizsgálják A Fogyasztók Országos Tanácsa februárban döntött arról, hogy átfogó program során összegyűjtik az élelmiszerkereskedelmi kiszolgálással kapcsolatos jó és rossz tapasztalatokat. A testület vezetői kedden a Hazafias Népfront Országos Tanácsának székházában tartott sajtótájékoztatón elmondták: a fogyasztók tanácsai valamennyi megyében a helyi sajátosságoknak megfelelően dolgozták ki programjaikat, s az elmúlt hetekben megkezdték azok végrehajtását. A kérdőíves felmérés adatait sokféleképpen egészítik ki, így például — egyebek között — véleményszűrő ládákat helyeznek el több város legforgalmasabb pontján, s felhasználják a falugyűléseken, a városi körzeti tanácskozásokon elhangzó lakossági észrevételeket is. A sajtótájékoztatón elhangzott: a vizsgálódás résztvevői szeretnék elkerülni, hogy a kereskedelmi dolgozók becsületes munkát végző túlnyomó többségét a bizalmatlanság légköre vegye körül. Hangsúlyozták azt is, hogy nem kampányjellegű akcióról van szó, a Fogyasztók Országos Tanácsa egy folyamatot szeretne elindítani, melynek eredményeként remélhetően csökken az eladók és a vásárlók közötti feszültség. A hibák feltárása mellett nagy figyelmet fordítanak majd a jó tapasztalatok öszszegyűjtésére, elterjesztésére. A kiemelkedő színvonalú munkát végző kereskedelmi dolgozókat és üzleteket elismerésben részesítik, ezzel is növelve társadalmi megbecsülésüket. A felmérés tapasztalatait novemberben értékelik majd, s ezután a Fogyasztók Országos Tanácsa javaslatokat, ajánlásokat tesz az illetékes hatóságoknak. 1983. június 1., szerda Ülést tartott a megyei párt-vb Tegnap Győrben, a pártszékházban ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Győr-Sopron megyei Végrehajtó Bizottsága A testület a nemzetközi összehasonlítás alapján elemezte a megyei gépipari és könnyűipari termékek minőségének helyzetét és megjelölte a pártszervek ezzel összefüggő feladatait. Az igényes elemző munka elkészítéséért a párt-végrehajtó bizottság elismerését fejezte ki a MTESZ megyei szervezetének és mindazoknak, akik ebben a munkában részt vettek. A napirend vitáján részt, vett és felszólalt dr. Perczel György, a KB alosztályvezetője. Ezt követően a végrehajtó bizottság a káderképzés és tömegoktatás 1982/83. évének tapasztalatairól tárgyalt, és megjelölte az új oktatási év soron következő feladatait. A vitán részt vett és felszólalt Kovács Istvánná, a KB munkatársa. Befejezésül egyéb ügyeket tárgyaltak. Alkotó agrárfiatalok Kis ötletekből nagy sikerek Bálaszállító kocsi, sűrített levegővel működő differenciálzár, vákuum szivattyút bejárató próbapad — ezek a megyében dolgozóagrárfiatalok Alkotó ifjúság pályázatának díjazott munkái. A jutalmak átadásáról a közelmúltban rövid híradásban számoltunk be. A megyei KISZ-bizottságon rendezett ünnepség után beszélgettünk azokkal, akik a rendkívül hasznos versengésben végül „dobogóra” kerültek. Az első helyre Sárkány Zoltán gépészmérnööjének és Csapó József esztergályosnak, a lébénymiklósi Lenin Tsz dolgozóinak az újítását rangsorolták. Ők és a munkában segédkező társaik (összesen heten dolgoztak az újításon) a hengeres bálák szállításához készítették el a képünkön látható kocsit. Nem új dolgot találtak ki, hiszen az IKR gyárt már ilyeneket, 435 ezer forintért. A miénk azonban csak hatvanezerbe kerül — mondja Sárkány Zoltán. — Igaz, néhány használt alkatrészt is beépítettünk de ha mindent újonnan gyártottak volna hozzá, akkor sem kelüene többe százezernél. — Mi ennek az oka? Valamilyen különlegesen szellemes technikai megoldást alkalmaztak ? — A mi kocsinkon csak egy lényeges technikai újdonság van az IKR-éhez képest. Ők a vonórúd kifordítását görgőscsapágyakkal oldották meg, ami a poros mezogazdasági körülmenyek. közott nem menet hosszú életu. Mi ezt csúszópályákra cseréltük. A két ar közötti különbséget inkább az adja, hogy az ipari árak ma sokszor erősen eltávolodnak a tényleges előállítási költségektől. Ezen van jelentősége a „házi” kísértetezésnek, az újításnak. Szerencsére nálunk támogatják a téeszben az ilyen kezdeményezéseket, vállalják az anyagi kockázatot, ha valamelyik ötletben, kísérletezésben látnak fantáziát. Így aztán a fiatalok közül is sokan és szívesen újítanak, a mi díjazott munkánk csak egyike az utóbbi néhány év termésének. Erdélyi Géza, a vesztkényi Tordosa-menta Tsz növénytermesztő gépész szakmunkása ,élete első újításéval végzett a megyei verseny második helyén, ötletének nem az anyagi értéke nagy, annál inkább a biztonságtechnika jelentősége. Sokat panaszkodtak a traktorosok az MTI-k olajüzemű differenciálzárjára. Gyenge volt a tömítés, hamar tönkrement, az olaj befolyt a lemezek közé, és a zár már nem is fogott semmit. Ezen segítettem úgy, hogy az IFA teherautóknál alkalmazott egyszerű kétállású kapcsoló közbeiktatásával pneumatikus üzeművé alakítottam át a rendszert. Lényegében egyedül csináltam, csak a traktorosok meg a műhelyvezető nógatott. Ezután a siker után azonban már nem kell különösebb biztatás. Dobos István, a Lajta-hansági Állami Tangazdaság szakmunkása a vákuum szivattyúk bejáratásához szerkesztett próbapadot, ezzel lett a harmadik. Ahogy tudományos precízséggel elmondja találmánya lényegét, az emberben önkéntelenül megfogalmazódik a kérdés: — Hogyan lesz valakiből újító? — Rossz szakemberből sosem lesz az — válaszolja meggyőződéssel. — Ha valaki kiismerte egy szakma minden csínját-bínját, akkor látja meg az egyszerűsítési lehetőségeket, mit, hogyan lehetne okosabban csinálni. Nekem talán szerencsém van ebben, mert most éppen a negyedik szakmunkás-bizonyítvány megszerzésére készülök. Hegesztésből, mezőgazdasági gépszerelésből, hűtőgépszerelésből már megvan, a villanyszerelés következik. Tejipari hűtőgépekkel foglalkozom a gazdaságban, ehhez pedig minden szakmából tudni kell valamit. A terveim? Többedmagammal most látunk hozzá egy nagyobb szabású akcióhoz, a tejipari hűtővíz hasznosítását szeretnénk megoldani. F. K. A munkásmozgalom kilencven éve szülésért Spanraft Károly Mosonban született 1893- ban. Édesapja Sopronból került a községbe, ahol postai levélkihordó volt. Spanraft Károly az elemi után a gimnázium két osztályát, majd kereskedelmi tanonciskolát végzett. Ezt követően kereskedősegédként kezdett dolgozni. A világháború kezdetén tényleges katonai szolgálatát töltötte, s így került a keleti frontra, ahol hamarosan hadifogságba esett. A fogolytáborban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után sokat hallott a bolsevik eszmékről, a fiatalemberben maradandó nyomot hagytak a fiatal szovjet államban látottak és hallottak. 1918 januárjában maga is jelentkezett vöröskatonának. A Mosonvármegye című lap írta róla 1919. áprilisi számában: . Spanraff Károly már orosz földön megtanulta a helyes magatartást”. Néhány hónapi szolgálat után 1918 őszén tért haza a hadifogságból. Mosonban a forrongó forradalmi napokban a leszerelt katonák mozgalmainak tevékeny résztvevője lett. 1919. február végén beválasztották a megyei Nemzeti Tanács gazdasági albizottságába. A proletárdiktatúra megteremtését követő napokban a magyaróvári ipartelepek szocializáló biztosa, tagja a mosoni munkástanácsnak, majd áprilistól a forradalmi törvényszék elnöke. Az áprilisi tanácsválasztáson megválasztották a mosoni tanács tagjává. A forradalmi törvényszék elnöki posztján igen nehéz körülmények között kellett eleget tennie megbízatásának, a munkáshatalom védelmének, a proletártörvényesség betartásának. Spanraff Károly kérlelhetetlen szigorral lépett fel az ellenforradalmárokkal, az árurejtegetőkkel szemben. Vezetése alatt a forradalmi törvényszék a Tanácsköztársaság rendjének tántoríthatatlan őre volt. A proletárdiktatúra megdöntésének napjaiban, augusztus 2-án egyik irányítója volt a mosonszolnoki ellenforradalmi megmozdulás felszámolásának. Az augusztus 3-án ülésező megyei pártértekezlet még a pártvezetőség tagjává választotta, de tisztségében már nem tevékenykedhetett. Augusztus 8- án, elsők között tartóztatták le. Az ellenforradalmár tisztek már elfogatásakor súlyosan összeverték. Először Magyaróváron, majd Győrben raboskodott. Tanácsköztársasági tevékenységéért a Győri Királyi Törvényszék 1920. január 6-án hat év fegyházra ítélte. Vácott töltötte büntetését, s onnan szabadult kegyelemmel 1922. szeptemberében. Szabadulása után elhagyta az országot és Ausztriában keresett menedéket. Mint a vármegye alispánjának 1925- ben kelt jelentése megállapította, tevékeny résztvevője Bécsben az emigrációs magyar kommunista mozgalomnak. További életútjáról nincsenek adataink. Bolgár pártküldöttség Győrben Tegnap reggel bolgár pártküldöttség érkezett Győrbe: Bojidar Chojov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága ipari osztályának munkatársa, valamint Luben Bonev, a BKP KB tervgazdasági osztályának munkatársa. A vendégeket elkísérte Barát Józsefné, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa. Győrben csatlakozott a vendégekhez Kovács István, a megyei pártbizottság munkatársa. Először a Rába Magyar Vagon- és Gépgyárt keresték fel a bolgár pártmunkások, ahol Hucker Ferenc, a győri gyár pártbizottságának nevében az MVG kommunistáinak életéről. Jóna Imre, a terv- és közgazdasági főosztály vezetője pedig a nagyvállalat munkájáról adott áttekintést. Részletesen szólt az önálló külkereskedelmi joggal rendelkező Rába külpiaci törekvéseiről. A vendégek ezután a Rába repülőtéri üzemeinek munkájával ismerkedtek. Délután a Graboplast győri Pamutszövő és Műbőrgyárba látogattak, ahol Tomaskovits Gyula vezérigazgató tájékoztatta a delegációt Magyarország egyetlen műbőrgyárának munkájáról. Felvételünkön a bolgár vendégek a Rába repülőtéri gyáregységének makettjét tanulmányozzák. Étvágytól minőség A MINŐSÉGRŐL BESZÉL az ország. A minőség javítása akkora tét lett, hogy nem hagyhatja ki terveiből, mondanivalójából egyetlen üzem sem. Szocialista brigádok vállalásaiban a megtisztelő cím odaítéléséhez elsőrendű szemponttá lépett elő a minőség, a belföldi piacokon megjelennek az áruk mellett az osztályozott árak — persze, még nem minden esetben fedik a valós értéket —, s egyre inkább barátkozunk olyan fogalmakkal, mint a leárazás, a leértékelés, ami a minőségéből vesztett termék újraértékelését jelenti. A világpiacon is termékeink szerint, illetve termékeink minősége szerint újra és újra megmérettetünk — s néha bizony könnyűnek találtatunk. A napokban volt Győrött az a húsipari csomagolástechnikai tanácskozás, ahol például szó szerint elhangzott: „A csomagolás miatt sok üzletet nem sikerült megkötni Vagyis, a világpiacon ízes, magyaros fűszerezésű, hagyományos hústermékeink közül jónéhány nem talált gazdára, mert úgy kínáltuk, hogy az nem hozta meg az étvágyat. Mindez történik akkor, amikor a hírközlő szerveink jóvoltából naphosszat fülünkbe rezegnek ilyesféle mondatok, mint a piachoz való alkalmazkodás, a minőség javítása, a versenytartás, és még sorolhatnám. Mindez akut gondjaink közé sorolható, hisz még évekkel ezelőtt mesélte egy üzleti útról megtért zöldségtermesztési szakember, hogy ott a külpiacon, ahol felsorakozott egymás mellett jónéhány ország terménye, erősen szégyenkezett. Mert olyan igénytelenül senki nem kínálta áruját, mint mi. Csakhogy akkor még, mondhatnék, tanultuk a kereskedést, ismerkedtünk a vásárlók ízlésével és nem is volt ennyire szoros a mezőny. Azóta erősödött a verseny, kényesebbek a vásárlók, szigorúbb a piac, s mi igyekszünk kapaszkodni a mércéhez — a minőséggel. Mert egyedül ezzel őrizhetjük meg a helyünket. Érthető tehát, hogy egyre erőteljesebbé válik az ezirányú propaganda, hogy a minőség jegyében szerveződik számos rendezvény. S mit változtat és változtatott ez a minőségen? Közel sem annyit, mint amennyit beszélünk róla. Holott még hagyományos termékeinkre is találnánk újabb vevőket, ha sikerülne azokat új formában megjelentetni. A külpiacon kereskedő a külpiacon is érzi, hogy a sok szónak kevés a foganatja, a belföldi fogyasztó itthon dübörög bosszúsan — a minőségen. Tucatjával említhetnénk rá a példát, a legutóbb egy selyemfejkendőről öt — nem tévedés, öt — árcédulát vakartam le, mindegyik aprócska nyomot hagyott az anyagon. ELLENTMONDÁST HORDOZ a mindennapi gyakorlat: szóban erőfeszítést és mindent megelőző figyelmet szánunk a minőségnek, ugyanakkor termékeink és terményeink erősen kifogásolhatók. Pedig biztosan van módszer arra is, hogyan lehet kevés szóval, vagy egyáltalán szó nélkül jobban csinálni. G. Szabó IIAIPOU) . *