Kisalföld, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-01 / 230. szám
Biztonságra törekedve ••Üzemi igényeknek Dánia és Vitola Immár nyolcadik esztendeje, hogy a cukorrépa-termeléssel és feldolgozással foglalkozó, addig külön-külön dolgozó ipari és mezőgazdasági kutatóintézeteket összevonták. Méghozzá azzal a céllal, hogy az együttdolgozás eredményeképpen növekedjék a hazai termelés. A cukortermelési kutató intézet központja jelenleg Szolnokon van, hozzá tartozik a budapesti, valamint a sopronhorpácsi kutató állomás, és ezen kívül még kísérleti telepekkel is rendelkeznek. A minap Sopronhorpácson a véletlen összehozott az intézet főigazgatójával, dr. Hangyái Károllyal, s megragadva az alkalmat, beszélgetésre kértem. □ — Melyek a cukortermelési kutató intézet főbb céljai? — A legfontosabb feladatunk nagyon röviden megfogalmazható. Arra kell törekednünk, hogy az ipari és mezőgazdasági kutatások eredményeképpen növekedjen a hazai cukorhozam. A lehetőségeink ehhez adottak. Vegyük például az ipari kutatásainkat. Itt három fontos irányban próbálkozunk. A technológia korszerűsítésével a veszteségeket kívánjuk csökkenteni. A cukortermelés köztudottan energiaigényes folyamat, így a kutatásaink másik fő irányát a különféle takarékos eljárások felkutatása adja. Harmadikként pedig a gyártás automatizálásán munkálkodunk Rögtön azt is hozzátehetem, hogy a kutatásaink már eddig is szép eredményeket hoztak. A szükséges összegek számottevő részét a feldolgozóüzemektől kapjuk. □ Hasznosítják is az üzemek a kutatás eredményeit? — Igen. Nagyon jó a kapcsolatunk például a Petőházi Cukorgyárral. Ott próbálják ki a hulladékhő hasznosítási új eljárásunkat, melytől sokat várunk, sőt bízunk abban, hogy ezt a módszert majd külföldön is értékesíteni tudjuk. Az energiatakarékosságra való törekvés, nem mai keletű nálunk, legalább tizenöt éve keressük az új lehetőségeket. És az eredmény sem maradt el, mert manapság a cukoripar energiafelhasználása azonos mennyiségű répára számítva harminc százalékkal kevesebb, mint tizenöt éve. Ez pedig azt jelenti, hogy egy esztendőben mintegy háromszáz millió forintot takarítunk meg. □ Milyen irányba tartanak a mezőgazdasági kutatások? — Erről inkább itt Sopronhorpácson volnának jogosultak nyilatkozni, hisz a nemesítésekkel zömmel az itteni kutatók foglalkoznak. A cél természetesen az, hogy olyan fajtákat nemesítsenek, melyek termőképességüknél, egyéb tulajdonságaiknál fogva megfelelnek a mezőgazdasági üzemek igényeinek, ezenkívül az iparban is jól fel lehet dolgozni őket. Véleményem szerint a két elfogadott új fajtánk, a Dáma és a Vitola megfelel ezeknek a követelményeknek. A Dáma például megfelelő körülmények között négyszáz kilogrammal több cukrot adhat hektáronként, mint az eddigi fajták. Nem nehéz kiszámítani, hogy ez országosan forintban is jelentős eredményt hozhat. □ Ám ez az eredmény nem önöknél, kutatóknál csapódik le hanem az iparban, vagy a mezőgazdasági üzemekben. — Ez valóban így van. A kutatásainkhoz szükséges összeg egy részét saját magunknak kell előteremteni. Évente harminc-negyven millió forintunk van erre a célra, beleértve a különféle támogatásokat is. Egy-egy jó kutatási eredmény révén, ennek az összegnek évente a tízszerese is könnyen megtérülhet. Sajnos egrre egyértelműbb, hogy főkénta nemesítéshez, mely hosszú éveket vesz igénybe, több központi támogatásra volna szükségünk. Ennek ellenére arra is törekszünk, hogy ne maradjunk el túlságosan az európai színvonaltól. A sopronhorpácsi kutatóállomáson is lényeges fejlesztéseket végeztünk az utóbbi években Hogy mást ne említsek, megteremtettük a biotechnológia alkalmazásának feltételeit. Ha már az európai színvonalnál tartunk, úgy tudom, a közelmúltban járt Ausztriában. Milyennek ítéli meg e látogatás tükrében a hazai cukorrépatermesztést? — Nos az ausztriai cukortermelés európai mércével is nagyon magas színvonalon áll. A gyárak kihozatala is jobb, melynek oka, hogy jobb a répa minősége, kevesebb a szenynyező anyag, a legoptimálisabb időben történik a szedés és a feldolgozás is. Ezért úgy vélem, vannak olyan módszereik, melyeiket mi is sikerrel alkalmazhatunk. Ám a hazai cukortermelés színvonala sem rossz. Hisz, ha már az összehasonlításoknál tartunk, a szocialista országok között nálunk a legjobb a répatermelés. A hazai mezőgazdaságban jelenleg a legfőbb gond a terméseredmények szóródása. Vannak nagyon jó és nagyon gyenge évek, gazdaságok. Éppen ezért a kutatások egyik fontos céljának a répatermesztés biztonságának növelését tartjik. Igyekszünk a jövőben is olyan fajtákat, módszereket ajánlani, melyek lehetővé teszik hogy a répa pénzes növény maradjon. Németh Endre Hevület és honismeret HADD MONDJAM TOVÁBB: a termelőszövetkezet ágazatvezetője a gazdaság történetét szeretné megírni. Senki nem kérte rá, de úgy gondolja, az események megörökítésével tartozik a közösségnek. Vajon melyik volt az a pillanat, amikor ez a gondolat megfogalmazódott? Az emlékezet nem rögzíti pontosan az időt ,tény ,régóta munkál benne a nagyüzem sorsának alakulása, apáik meg az utódok élete. A csábítás igen erős, gyűjtött már anyagot, beszélgetett alapító tagokkal, akik közül egyre kevesebben élnek. A harc a jegyzetekkel nem könnyű, nem zökkenőmentes, mégis úgy érzi, kevéske szabadidejében, annak egy részében már hazahobbis lett. Azért szívesen venné honismereti jártasságú szakemberek véleményét, tanácsait. Tetszik, ahogy a mozgalomban részt vevők önmaguk jellemzésére gyakran azt mondják: hazahobbisok. Még akkor is, ha sokan kérdik tőlük: minek ez a prófétikus hevület? Tiszteletlennek csak azért nem tartják az ilyen megnyilatkozókat, mert valószínű, hogy a kérdezők mit sem tudnak a tevékenységről, nem nagyon érdekli egyiket se az ősök élete, a jelen szintén másképp foglalkoztatja őket, fontosabb a maguk gyarapodása. Támasznak a pénzt tartják, nem az észt. És böngéssze más a levéltári okmányokat, kutasson padlásokon, faggasson öregeket hétköznapi dolgokról, kerekítse csak a múltat, ha annyira ráér. Kérdeztem többeket, az emlegetett agrárértelmiségi hevületről, egyezik a vélemény abban, hogy az igen ember nemcsak állást tölt be a nagyüzemben, hanem a kötődése is más. A nyugtalanok közül való, s mivel kevés akad az ilyenekből, megbecsülendő. Az sem reménytelen óhajtás, hogy egyszer, ha olyan lesz, megjelenik a munka, talán éppen a gazdaság anyagi támogatásával. Mert az ilyen dolgon a közösség nagyot lendíthet ,ha akar. És miért ne akarna? Amikor például arról hallunk, hogy a termelőszövetkezet valamiféle tájházat szeretne kialakítani — szakemberek segítségével —, összegyűjteni a tárgyi és szellemi emlékeket, akkor aligha azt kérdezzük: mi köze mindennek a termeléshez? Inkább természetesnek vesszük az igényt, örülve annak, hogy újabb gyűjtemény kínálja a látnivalókat, hogy a tisztes munka mellett a figyelem erre is kiterjed. A két vállalkozást — a krónikaírást meg a helytörténeti gyűjtemény kialakítását — a hevület is rokonítja egymással, alkalmat adva arra, hogy eltűnődjünk a honismereti,helytörténeti mozgalom változásán, eredményein, örömet lelve abban, hogy ez a tevékenység az utóbbi öt esztendőben megyénkben lendületet vett, tervszerűvé vált, tudatossá, hogy többen lettek a honismeretet szeretők-végzők, elsősorban az üzemi munkásság és a fiatalság köréből. Ama sokat hangoztatott honismeret — ha valóban jó — nemzeti önismerethez segít, az összefüggések felismeréséhez. AZ IS TETSZIK, hogy ünnepeink közé tartoznak a tájegységi honismereti rendezvények, amelyek jó alkalmat adnak a vidék múltjának és jelenének a bemutatására. Fölmérhetetlenül nagy, közös folyamatban ténykednek azok, akik a régi idők dolgai, történései iránt érdeklődnek, akik megörökítői a jelen eseményeinek, gyűjtenek történelmi tárgyakat, mentik a pusztulástól a családi relikviákat, jegyzik a máig ható tanulságokat. A hasznossági szempont fölismerése, tudatosodása: ez is a honismeretet szolgálja. J. J. Vízlépcsőrendszer a Dunán Megkímélik a természetet Győr szennyvíztisztítót kap . (Befejező rész.) „Ha valaki felkészülten vitatkozik felkészületlen emberekkel, hamar rásütik a vádat, diktatórikus.” Az idézett gondolat egy ismert sportvezetőtől származik, ám alighanem hasonló értelmű kifakadásra láthatnának okot a Vízlépcsőrendszer tervezői, beruházói és kivitelezői is — hisz nem ritkán a legképtelenebb „ellenérvekkel” kellett vitába szállniuk. Figyelve a várható hatásokra Az erőművek építése kapcsán felmerült aggodalmak persze bizonyos fokig érthetőek, hisz a beruházás csakugyan jelentősen módosítja az építkezések környezetének arculatát. A tervezők maguk is tudatában voltak, hogy kellő körültekintés híján károsodhatna az érintetttérség vízgazdálkodása, mezőgazdasága vagy erdőgazdasága. A tervezés különböző stációit ennek megfelelően rendkívüli körültekintéssel szervezték, elemezve a lehetséges környezeti hatásokat, illetve a veszélyek elhárításának a módját. E törekvés jegyében nem kevesebb, mint ötven fontos környezetvédelmi tanulmány készült, a beruházásban igencsak érdekelt kisalföldi régióból közreműködött a vizsgálatokban a mosonmagyaróvári egyetem, de hallathatták véleményüket a tervekkel kapcsolatban a termelőszövetkezetek és az erdőgazdaságok szakemberei is. A sokoldalú vizsgálódás nyomán olyan tervezet született, amely nem csupán a környezetvédelem alapvető érdekeit elégíti ki, de módot ad a környezet tudatos fejlesztésére is. Az egyik legfontosabb környezetvédelmi követelményt a talajvízszint megfelelő biztosítása jelentette a tervezők számára. „Megtámasztják” a vizet Az új hatalmas tározótó, illetve a Duna új mederbe történő átvezetése természetesen alaposan megbolygatta volna a Szigetközben a vízháztartást, súlyos károkat okozva mind a mezőgazdaságnak, mind pedig az erdőgazdálkodásnak. Ennek ellensúlyozására a tervezők megfelelő technikai intézkedéseket találtak. A dunakiliti duzzasztómű feletti folyószakasz mentén a tározótó hatására például jelentősen emelkedne a talajvízszint. Ezt elkerülendő, a tározót úgynevezett szivárgó csatornával veszik körül, amely — régi, kipróbált módszer alapján — stabilizálja a vízszintet a talajban. Ellenkező hatás következne be a „régi” Duna-mederben, Kiliti és Ásványráró között, hiszen az új Duna-ág miatt e szakaszon a korábbinál jóval kevesebb víz folyik majd le. A talajvízszint esését azonban meg lehet akadályozni azáltal, hogy a meglévő mellékágak, illetve új csatornák segítségével a tározóból biztosíthatják a vízutánpótlást, a talajvízszint stabilitását. Vízügyi zsargonnal fogalmazva: megtámasztják a talajvizet. Jelenleg véletlenszerű a Szigetközben a talajvízjárás, a föntebb említett intézkedések nyomán egy a mezőgazdaság számára optimális vízszint biztosítható, ily módon a gazdálkodók nem hogy vesztesei, sokkal inkább haszonélvezői lehetnek a vízlépcsőrendszer kiépítésének. Gyorsabb lesz a Mosoni-Duna A tervek szerint nem éri veszteség az árterek értékes erdeit sem, ugyanis nincs technikai akadálya annak, hogy — egyébként a győri erdészet vetette fel ezt az ötletet— évente egyszer-kétszer mesterséges módon árasszák el az ártereket. Nem hal ki az új Duna-ág miatt ,,fölöslegessé” váló régi Duna-szakasz sem — csupán kisebb lesz valamelyest. A szakemberek úgy fogalmaztak: Tisza méretű. Nagyobb árhullámok idején kifejezetten hasznos szolgálatot tehet a továbbiakban is, kisebb vízállásoknál természetvédelmi érdekekből biztosítják a mederben a vízfolyást. ..7, Míg az „öreg” Duna kisebb lesz, nagyobbra nő a Mosoni- Duna. Medrében jelenleg 5 —7 köbméter víz folyik másodpercenként — ez a hozam a háromszorosára növekszik. E ténynek inkább csak előnyei, semmint hátrányai lesznek — állítják a szakemberek —, ily módon ugyanis javul a folyó öntisztulási képessége, kevesebb gondot okoz a mederbe kerülő mintegy évi 100 ezer köbméter győri szennyvíz. Győrben azonban e ténytől függetlenül fel kell épülnie,, egy korszerű szennyvíztisztítónak. A Nagy-Duna nagyobb vízállásánál jelenleg is úgymond visszaduzzasztja a vizet a Mosoni-Dunába, a vízlépcsőrendszer elkészülte után — a nagymarosi erőmű hatására — naponta kétszer érzékel majd a kisalföldi megyeszékhely ilyen jelenséget, s a vízzel együtt a belé engedett szennyvíz is itt rekedne. Az illetékesek azonban máris döntöttek: a nagymarosi erőmű elkészültéig felépül Győrött a szennyvíztisztító. Ugyancsak az erőmű építése sürgeti a Szigetköz északnyugati részén egy regionális ivóvízmű létesítését. Nem járnak rosszul a Szigetköz turistái sem: a vízlépcsőrendszer szükségessé teszi úgynevezett fenntartó úthálózat kiépítését, ezek egy részét az idegenforgalom szolgálatába is szánják. A sajátos arculatú Szigetköz tehát, ha lehet még inkább megnyílik a természetkedvelők előtt. A beruházók azonban tiszteletben kívánják tartani az „érintetlen természet” védelmének érdekeit is. A természetvédelmi hivatal javaslata alapján 8 ezer hektáron jelölnek ki védett területe, ahol gyakorlatian, semminemű változást nem terveznek az építkezés során. Pethő Lajos A szigetközi táj sajátos arculata megmarad. Egyszer sárga, másszor piros Balatoni viharmérleg Az Országos Meteorológiai Szolgálat siófoki obszervatóriuma a balatoni viharjelzést — az idei idényre — tegnap megszüntette. A Balatonon száz kilométer/órát meghaladó szélvihar négyszer fordult elő. Ezek közül a legerősebb augusztus 6-án Badacsony térségében tombolt, százhuszonhat kilométeres széllökéssel. A levegő hőmérséklete július 29-én, augusztus 15-én és augusztus 25-én érte el a legmagasabb értéket, harminchárom Celsius fokot. A legalacsonyabb hajnali hőmérséklet május 4-ére virradóra mérték Keszthelyen, 0,8 Celsius fokot. A Balaton vízhőmérsékleti maximuma Siófokon július 29- én állt be, mely elérte a huszonöt Celsius fokot. A Balaton térségében kiadott riasztások száma: harminckilenc sárga és ötvenkét piros. A teljes viharjelzési idény egyharmadában volt piros jelzés a Balatonon. A kiadott viharjelzések és előrejelzések nyolcvankilenc százaléka bevált. A viharjelző rendszer korszerűsítése során kísérleti jelleggel még hat fényjelző is működött a Balaton keleti medencéjében. Az október 1-től időnként észlelhető fényjelzések műszaki-kísérleti jellegűek lesznek, nem viharjelzések.