Kisalföld, 1986. június (42. évfolyam, 129-153. szám)

1986-06-30 / 153. szám

(3. oldal) ‘ ' • VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Téesz-történettől a népszokásokig (5. oldal) Rosszalló tekintetek Operáció után műtét AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1986. JÚNIUS 30., HÉTFŐ ÁRA: 1,80 FORINT XLII. ÉVFOLYAM, 153. SZÁM Miért nem „újak” az új lakások? Döntött a Legfelsőbb Bíróság (4. oldal) Gurul-e a gurulás? (3. oldal) (4. oldal) (7. oldal) Vasárnapi □ Kóstolgattak a kombájnok □ Mérges a halászok szentje □ Pál napjára esőben mosdott a falu Eseti is, sütött is június 39-én, vasárnap, Péter-Pálkor, a népi kalendárium szerint az aratás első napján. A hiten már kóstolgat­ták az őszi árpát Rajkán, Peren, Téten .. . Mondások Szilből: „Ha László napon arat­nak, akkor baj van. Ha sok sör fogy, gyen­ge a gabona. Ha szombaton vetünk, vasár­nap aratunk...” s így tovább, ezek igazára esküsznek a rábaköziek. Nos annyi valós az idén, hogy lehetne jobb is a gabon­a, a korai forróság nem tett jót neki. Hogy sörből mennyi fogy ...? Mos­­t ...­­ •• -tanság abból a sok is kevés lenne, néha a mértékkel van baj. . . .­­ •• Dörgött Dorogon Mindszentpusztán harapott az árpába a peri téesz kom­bájnja, hétvégére le is ta­rolta a táblát, a dörögi pusz­tára vitték a szemet, ott a szövetkezet szárítója. Egy villanás az égalján, pillanatok alatt sötét füg­göny ereszkedik ránk és már s­zakad is. Felsóhajtandó a fák a pusztára­­ vezető út szegélyén, langyos záporban fürdőzve kíván jó reggelt a vasárnap, fakaszálók reb­bennek szét. A szárítónál Dombi Kál­mán elnökhelyettes köszön ránk, s mondja, szép mun­kát végeztek a főpróbán a kombájnok, mert az 513 hek­­tár őszi­ áruénak csaknem a felét betakarították. Talán a mez­­ében itt van a leg­több őszi árpa. — S a termés? — Nem panaszkodhatunk, közel ötven mázsa hektáron­ként. Ma is arattunk volna — m­ondja még: az elnökhe­lyettes —, de meghibásodott a transzformátor, s mint lát­ják, felhalmozódott elég sok gabona.­­ Csillapul a zápor. — Mi lesz a délutáni szó­rakozás? . — Az időtől függ, hogy kert-e vagy tévé. Dömötör Imréné, a sza­lagkezelő búcsúba hivatalos, itt kettőig tart a műszak, „ki tudja, lesz-e kedvem...” Készül a házigazda Lehet abban valami, hogy az öntözők elriasztják a fel­hőket, mert Fared, felé ha­ladva már felettünk egyre rongyosabbak, míg akkora lyukkal terülnek ránk, amin a nap is kifér. A szépen gondozott legelőn pedig, a csendesen bóklászó nyár mellett nyoma sincs a zápor­nak, forró a fű. Itt hétfőn kora reggel nagyszabású öntözési bemu­tató kezdődik. A szekszárdi Mezőgép Vállalat és a Diós­győri Gépgyártó Vállalat ál­lít ki gépeket, részt vesz a bemutatón a győri AGRO­­KER Vállalat is mint for­galmazó, s mindazok a szak­emberek, akik öntözéssel ter­melnek, híreket kaphatnak affelől is, hogy milyen ön­tözőgépgyártás fejlesztés várható a közeli jövőben. A farádi téesz vant házigazda, vasárnap már készült a ren­dezvényre bízva abban, hogy itt hétfőn is sütni fog. Alig elhagyjuk a Hány ölét, ahonnét meleg nyártól kö­szöntünk el, újra sötét fel­hők kísérnek bennünket a Szigetköz felé. Esik Székes,­fehérváratt is, hír a rádió­ból, akkor hát sírva ünnepli a névnapját Dunaszentpál? A héten már „kóstolgatták” a megyében az őszi árpát a kombájnok, képünk a rábapatonai téesz határában készült. A péri téesz közel háromszáz hektár árpát betakarított, va­sárnap a szárítónál tartottak ügyeletet. Az Amur mélyre nyelt Sótartó csigahéj, egy há­­romlábú kis asztal­­ s mely vacogástól véd, tóga lényen bármi parasztos ...­* írta Horatius, hát valahogy így s vízpart mellett a szenve­délyes horgászok. A halászok is e napon ünnepelnek, mert Szent Pétert tartják a védő­szentjüknek. A Kisbácsai Tanácsi Építő HE vízterülete felé járunk, csendesen ereszkedünk le­felé a kavicsos parton, föl­kapják fejüket a horgászok értjük a jelzést, psztdl, ez­után már csak lihegünk ... Súgva az egyik viharka­bátosnak. (Folytatás a 2. oldalon) Befejeződött az egyhónapos futballfesztivál Dél-A Amerikába került a Világ Kupa Argentína —NSZK 3-2 (1-0) Mexico City, Estadio .42- tecu, Hí 000 néző. Vezette: Arppi f'iino (orazil). zirgentina: Pumpido — Cuciuffo, Brown, Uiarticoe­­chea — Giusti, Batisti, Ma­radona, Ruggeri, Enrique — Burruchaga (Trobbiani, 90. p), Valdano. Kapitány: Car­los Bilardo. NSZK: Schumacher — Érehme, Jakobs, K. H. Förs­ter — Berthold, Eder, Mat­thäus, Magath (D. Höness, 62. p.), Briegel — K. Ailofs (Völler, 46. p.), Rummenig­ge. Kapitány: Franz Bec­kenbauer. Az első félidőre, mindent beleszámítva sem lehetett panasz. Az eddig tapasztal­taknak megfelelően a kö­zéppályán dúlt általában a nagy taktikai csata, e terü­letre mozgósították a mér­­­kőzök a legnagyobb számú és a legjobb erőket. A ki­egyenlített harcban egyetlen gól született, az is kapusi­ li­bából. A játékrész felénél egy jobb oldalról beívelt­­szabadrúgásnak alászaladt Schumacher, és 02 ötös túl­só oldalán jól érkező argen­tin védő, Brown az üres ka­puba fejelte a labdát. 1—0. Egyéb érdekességnek számí­tott, hogy a játékvezető a szigorúan őrzött Maradona számára is felmutatta a sár­ga lapot, beszédért.­­ A szünet után az NSZK- nak támadnia kellett, és Burruchaga a 43. percben sok mindent eldönthetett volna az előre húzódott vé­dők mögül kiugorva. Az 56. percben aztán eldőltnek lát­szott minden, ekkor Enri­que labdájával Valdano hú­zott el a bal oldalon, és a hosszú sarokba lőtte a má­sodik argentin gólt. 3—0. Meddő fölényben játszott, aMM­HHnHBEH erőlködött a nyugatnémet válogatott, attciói nem­ ke­csegtettek góllal, s már a 62. percben kihasználták min­den cserelehetőségüket. Amikor a 67. percben az újabb kontrák egyikéből Vai­­dako fejese alig csúszott el a jobb sarok mellett, nem so­kan gondoltak fordulatra, iz­galmas hajrára. Pedig a nem lankadó NSZK előbb szépíte­ni, majd egyenlíteni tudott, hasonló szituációjú helyze­tekből. A 74. percben a szög­let után Völler által tovább fejelt labdát a pályán mara­dását­­megháláló Rumenigge kotorta a kapuba, nyolc perc múlva pedig, újabb szögletet és fejpárbajt követően Völ­ler 3 m-ről fejelte be ez egyenlítést jelentő találatot. 2—2. Hogy a készülő argen­tin ünneplés nek ti maradt­ el, az a vendég védelem és Bur­ruchaga érdemei a 85. perc­ben elfeledkeztek az argen­tin csatárról, ő egyedül ve­zette a kapura a labdát és a jobb sarokba küldte. 3—2... Hiába jutott be három európai csapat a legjobb négy közé, az egyetlen állva maradt dél-amerikai együt­tes megmentette a földrész becsületét. A papírforma iga­zolódott a fináléban, és még a legelfogultabb európai szurkoló szerint sem lehet méltánytalan Argentina vi­lágbajnoki címe. Nagy csil­laghullás közepette jutott el ez a két együttes a végküz­delemig, s ott Argentína iga­zolta jobban képességeit. Céltudatosabban, egységeseb­ben játszottak a kék-fehér­­f­eket­ék, a jól semlegesített Maradona nélkül is képesek voltak ellenfelük fölé kere­kedni. Argentína ezzel a tel­jesítményével nyerte meg 1970 után másodszor a világ­bajnokságot,­­ M. G. Határőrök Sopronban már hagyo­mány, hogy a BM Határőr­ség itteni kerületének újon­nan kiképzett katonái a város nyilvánossága előtt teszik le esküjüket. Szombaton dél­előtt ismét sok száz vendég , szülők, hozzátartozók, s a város párt- és állami szervei­nek, a soproni üzemeknek és a társ- fegyveres erőknek és testületeknek, velük együtt az ideiglenesen hazánkban állomásozó Szovjet Déli Had­seregcsoport alakulatának képviselői — gyűltek össze az ünnepi díszbe öltözött Petőfi téren. Pontosan fél tizenket­tőkor felharsant a kürtszó, és kezdetét vette az ünnepélyes határőreskü. A megérkező dr. Szalontai János őrnagynak, a soproni határőrkerület politikai osz­tályvezetőjének Rend­es Győ­ző őrnagy, a kiképző zászló­alj parancsnoka tett jelentést. A Himnusz felhangzása után az ifjú határőrök katonai tiszteletadással, hosszantartó hajrával fogadták a­ parancs­nokot, aki fellépett a­ dísz­emelvényre. Felolvasták Frankó István alezredesnek, a határőrke­­rü­let parancsnokának díszpa­rancsát a szocialista verseny­­mozgalom értékeléséről: a ke­rület kiképző zászlóalja a szocialista versenymozgalom­ban elérte a Határőrség Ezüstkoszorús Élenjáró Zász­lóalja címet. Az ezzel járó zászlót jelképesen átadták Rendes Győző őrnagynak és a vele együtt a zászlóalj stain­den katonájának. Az eskü szövegét Bontott­. István határőr szavai alá mondták az újoncok: „Én, dolgozó magyar nép fia eskü­szöm, hogy a Magyar Nép­köztársaságnak hűséges kato­nája leszek”. A zenekar köz­ben g. Szózat zenéjét játsza­ta. Az esküjüket letett katoná­kát dr. Szalontai János őr­nagy köszöntötte. A mostál alkalom, mondta, két okbi is ünnepélyes, ünnepélye egyrészt azért, mert az eski­tétel mindig kiemelkvő pontja a katonai szolgálat­nak, másrészt azért is, mer az ifjú határőröket felelős­ségteljes szolgálatukra felké­szítő kiképző zászlóalj most vehette át az ott sok magas szintű munkát bizo­nyító kitüntető címet. Ugyan­akkor mind a két tény a jö­­őre nézve is kötelez, mond­ a politikai osztályvezető: kiképző zászlóaljat­ és a k képzett, ifjú határőröket is ar­ra, hogy­ munkájukkal má­sok legyenek a magas elv mérésre, s hogy esküjük­ megtartva lássák el szolgála­tukat a béke védelmében. A parancsnoki Beszéd uta ismét Kontovics István határ­őr lépett társai elé és elsza­valta Szendrei József Karom eskü című versét. Az InTu naci­on­álé hangjai után a fia­tal határőrök látványos írsi menetben vonultak el elöljá­róik, a családtagok és a Visti cégek előtt.

Next