Kisalföld, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-02 / 76. szám

1991. április 2., kedd Az ifjúsági bűnözés ellen Szülői értekezletek kék-fehérben A múlt rendszer számlájá­ra sok mindent fel lehet róni, egyebek között a bűnözési - köztük az ifjúsági - adatok kozmetikázását is. Ám az, hogy a közbiztonság akár csak megközelítően is annyi­ra rossz lett volna, mint nap­jainkban, az ma már hiteles adatokkal bizonyíthatóan ki­zárt dolog. Sajnos ma már nem ritka az sem, hogy fiatal­korúak félemlítenek meg fel­nőtteket... - A legsajnálatosabb az, hogy a tanár meg az iskola­­igazgató is fél fegyelmezni, a vétlen tanulóktól eltérő mó­don kezelni azokat a kiskorú­akat, akiknek velünk, a rendőrséggel gyűlt meg a ba­ja - mondja dr. Horváth Antal százados, a Mosonmagyaró­vári Rendőrkapitányság he­lyettes vezetője. - Az iskolák tehetők felelős­­sé a növekvő fiatalkori bűnö­zésért? - Szülő, iskola és társada­lom egyformán felelős és vét­kes, de egymásra mutogatás­sal nem megyünk semmire. Mi a testület nevében, a tár­sadalom képviseletében meg­tettük a kezdő - de valóban még csak a kezdő - lépéseket. Találkozóra hívtuk a terüle­tünkhöz tartozó iskolák veze­tőit, szorgalmaztuk a disz­kókban, más szórakozóhelye­ken történő együttes ellenőr­zéseket. Sőt, azt is ajánlot­tuk: kíséretet biztosítunk a tanároknak a veszélyeztetett családok meglátogatásához. Hát eddig még nem tolakod­tak igénybe venni a segítsé­günket. - Valami azért mégis törté­nik, hiszen ön például aktívan részt vesz iskolai szülői érte­kezleteken... - Nem csupán én, hanem két munkatársam is, és nem­csak szülői értekezleteken, hanem osztályfőnöki órákon, tantestületi gyűléseken is - ha hívnak. Jártunk már Lé­­bényben, Halászin, Kimlén, a város általános iskolái közül azonban még csak a Haller- és a Széchenyi-iskola vélte fontosnak a jelenlétünket. - Úgy tűnik, a rendőrség ré­széről tudatos, átfogó stratégi­áról van szó. - Pontosan, és a megelő­zésről, ott, ahol még­­ lehet. Valójában már az óvodákban el kell kezdeni a felvitágosí­­tást. Legelsőként azt megér­tetni, hogy a rendőr nem „mumus”. Nekünk felnőttek­nek - egyenruhában és anél­kül - be kell bizonyítanunk a gyerekek számára, hogy nincs miért meghunyászkod­niuk a mind nagyobb vagány­­ságokkal versengő „nagyme­nő” társaik előtt.­­ Mit mutat jelenleg az ifjú­sági bűnözési statisztika eb­ben a körzetben? - Az ifjúsági bűnözés 19 százaléka az összes esetek­nek. Arányában és összessé­gében stagnál, de a 14 év alatti elkövetők száma 2 év alatt előbb 7-ről 12-re, aztán 21-re emelkedett. - Mennyire befolyásolja­ a veszélyeztetettséget az oszt­rák határ közelsége? - Kimutathatóan súlyosbít­ja. Különösen a lányos szülők nagyobb éberségére van szükség. Nem igazán a leg­elitebb réteg jár át ide szóra­kozni: sok a lecsúszott, kétes erkölcsű „aranyifjú", aki az itt többet érő schillingj­ével könnyű prédára vadászik. Médl Sándor Immár egy hónapja elkez­dődtek Románia eljövendő al­kotmányához alapul szolgáló tézisek vitái a két Ház össze­vonásával létrejött alkotmá­­nyozó parlamentben. Tud­tuk, hogy nehéz csata lesz a nemzetiségiek számára, s iga­zi szövetségesre nem számít­hatunk. Eljövendő alkotmányunk téziseit demokráciapróbaként is felfoghatjuk, milyen egyéni jogokat biztosítanak, milyen lesz a szelleme, s a kisebbsé­gek számára oly fontos kol­lektív jogok milyen kodifiká­­cióban jelentkeznek majd. A tézisek tehát bizonyíthatnak mindent - illetve mindennek az ellenkezőjét. Sajnos, utóbbiból jutott ki eddig. Kezdjük azzal, hogy a­z or­gonán szenátor vezetésével előkészített alapszöveg több helyen roppant hátrányosan fogalmazott a kisebbségek számára: nemzetállamként határozza meg az országot, nem teszi lehetővé az etnikai alapon történő politikai kép­viseletet, s ami ebből fakad, szóba sem jöhetne a törvény előtti anyanyelvhasználat. Az RMDSZ parlamenti cso­portja, miként több kommen­tárban elhangzott, sorra vív­ta meg - és veszítette el - csa­táit a nemzetállam meghatá­rozás, illetve az etnikai alapú politizálás lehetőségét illető­en, csak azt sikerült - rop­pant nehezen - keresztülvin­ni, hogy jogunk legyen önazo­nosságunk megtartása érde­kében politikai-gazdasági­­kulturális szinten tevékeny­séget kifejteni. Látható, itt már ellentmondás feszül. De nem lehet másként, mert amikor az egyik tézis vi­tája után, szavazáskor nem jött ki a frontnak tetsző arány, újra szavaztattak, házszabály-ellenesen, s ak­kor már minimálisan ugyan, de megvolt a hatalom kíván­ta többség. A további fejezetek vitájá­ban azonban mindinkább ki­derült, hogy sok az ellenve­tés, s nem csupán kisebbsé­gi oldalról. De milyen lehet az a parlament, amelyben - az állampolgárok jogai­ és kötele­zettségei címszó alatt - azt az RMDSZ-indítványt, hogy a törvény és az igazságszolgál­tatás előtti egyenlőséget ter­jesszék ki a hatalmi szervek előtti egyenlőségre is, lesza­vazzák. Vagyis nem kell ga­rantálni az állampolgárok, közigazgatási szervek, példá­ul a rendőrség előtti jog­­egyenlőséget?! Ezek után nem csoda, hogy magunkra maradtunk azzal a kiegészítő javaslattal is, mely szerint a nemzetállam fogal­mának alkotmányba való fog­lalása senki számára nem okozhat diszkriminatív meg­különböztetéseket. Varrás in­díttatású, hogy ne lehessen vallási alapon sem pártot ala­kítani - nesze neked keresz­ténydemokrácia s ezek után aligha lep meg bárkit, hogy hírhedt konstancai, ten­­germelléki szenátor, Dumit­­rascu úr - jól ismerheti a ki­sebbségieket, onnét a távol­ból­­ kijelentette: Romániá­ban nincs, soha nem is volt nemzetiségi probléma, azt a nagyhatalmak találták ki. Ne félj, Ceausescu, utód mutat­kozik éppen elég... A sajtó, nyilván nem hall­gat, nem csupán a kisebbsé­gi, de a többség ellenzéki saj­tója sem, így aztán várható volt némi irányvonalváltás, de arra nem számíthattunk, hogy maga a front riad meg a kiszabadított szellemtől. Előbb országos konvencióján fogadott el nyilatkozatot a ki­sebbségekkel kapcsolatban, majd javasolta, hogy a front etnikai bizottsága tanulmá­nyozza a téziseket, s addig a további vitát napolják el. „Folyt, köv.”, csak nem tudhatni, mikor, és mennyi jót hozhat nekünk az újra­kezdés. Reménykedni, per­sze, szabad. Bodó Barna Temesvári levél Alkotmányterv, Bukarest-módra ­ Megújult a GYÁEV szakszervezete Ne menjen el kisemmizve - Már a '89-es szakszervezeti választásoknál figye­lemmel voltunk a politikai-gazdasági változásokra - mondja Múzsár László, a GYÁÉV vállalati szakszer­vezeti szövetségi érdekegyeztető tanács titkára. Az „szb” is e két évvel ezelőtti választásokkor kapta ezt a hosszú, új nevét, ami azt fejezi ki, hogy területi szö­vetség alakult a régi monolitikus szervezet helyett. _______________________________________________ - Tudomásul kellett ven­nünk, hogy a tulajdonviszo­nyok változásban vannak és lesznek, a GYÁÉV, az addig hatalmas építőipari vállalat jogilag önálló szervezetek egy­ségévé alakul át. Ezzel együtt a szakszervezet feladata is át kell, hogy alakuljon: erősíte­ni kell a munkahelyi szak­­szervezeti életet. Fő feladat­ként az érdekvédelmet, első­sorban a foglalkoztatás biz­tonságát kell elősegíteni, en­nek eszközévé vált a kollektív szerződésben a munkaerő el­küldésének „megdrágítása” - folytatja Múzsár László titkár az előzmények ismertetését. Most a GYÁÉV szakszerve­zetének elsődleges célja, hogy közel négyezer­­ember mun­kát, biztonságot találjon. Bár garantálni nem lehet senki­nek a munkahelyét, mégis, ha fel kell mondani, ne men­jen el a volt dolgozó „kisem­mizve”. Végső megoldásként beiktatták a kollektív szerző­désbe a végkielégítést. Ám mielőtt még erre kerülne a sor, számtalan lehetőség adó­dik vállalaton belül. Az átala­kulás óta a kft.-k számára kötelező, hogy munkaerő­szükségletüket az anyaválla­lattól pótolják, ha van alkal­mas, illetve átképezhető munkaerő. A munkahely megszűnése miatt elbocsáta­ni lovánt dolgozó esetében fel kell ajánlani más kft.-nél, belső vállalati munkahelyen adódó munkakelezőséget. Él­ni kell a korkedvezményes nyugdíjaztatás lehetőségével - az utóbbi másfél évben mintegy hetven ilyen eset for­dult elő, és húsz munkahely megszűnése miatti felmon­dás. Átképzéseket kell szer­vezni, ám nincs túl nagy lel­kesedés pl. az ács szakma iránt. Pedig akinek jelenlegi munkahelye veszélyben van, kézenfekvő megoldás lenne számérra. Mindezek a kollektív szer­ződés szabályozta előírások a vállalat kft.-kre való bomlása idején már éltek, így egy-egy jogilag önálló gazdasági egy­ségnek már „fogódzót” adtak az alkalmazás, juttatások, műszak- és különélési pótlé­kok, egyéb, építőiparra vonat­kozó szabályok betartásához, keretjelleggel. A kollektív ke­retszerződésben meghatáro­zott juttatásnál kevesebbet ugyanis nem szabad adni egyik GYÁÉV-alapítású kft.­­ben sem. - Sértődöttség biztosan van az átszervezésekkel, elbocsá­tásokkal, korkedvezményes nyugdíjazásokkal kapcsolat­ban - mondja Múzsár László. Pedig ezeket az intézkedése­ket igyekeznek emberien, a személyes körülmények és a vállalati érdek messzemenő egyeztetésével megtenni. Az átalakulás első nagy szakaszában a sorozatos vál­tozásokból adódó bizonyta­lanság, feszültség sokszor szinte „tapintható” volt. A munkáltató, a vállalat vezető­sége és a munkavállalói kép­viselet, a szakszervezet közös erőfeszítései azonban úgy tű­nik, eredményre vezettek: a vállalat, a kft.-k talpon ma­radtak nagyobb áldozatok nélkül. A belső munkahelyek „megajánlását”, a munkaerő­­gazdálkodást egy erősen megkarcsúsodott szervezet végzi. A győri Mészáros Lőrinc utcai volt igazgatási épület­ben, jelenlegi vagyonkezelő központban jóval kevesebben dolgoznak, mint az átalakulá­sok előtt, ám az adminisztra­tív dolgozókat jórészt a kft.-k „szívták el". Az egységeknél elsődleges az aktív állomány foglalkoztatása. Ez azt jelen­ti, hogy bármennyire is nehéz volt, ki kellett mondani: a nyugdíjasok valamennyire el­látottak. A velük kötött ko­rábbi szerződéseket nem újí­tották meg, és az általuk be­töltött helyeket is átszervezés miatt munka nélkül álló vál­lalati dolgozóknak ajánlották fel. Az átalakult szakszervezet is megújhodott. A legmegha­tározóbb szerepük a munka­helyi titkároknak van, ők tag­jai a vállalati szakszervezeti tanácsnak is. Munkabizott­ságok helyett tanácsadók se­gítik az érdekvédelmi mun­­át, a képviseletet pedig szakmák és „rétegek" szerint, tehát művezetők, műszakiak, egyéb csoportok megosztásá­ban gyakorolják a szakszer­vezeti érdekvédelmi tanács­ban a GYÁÉV-nél. T. K. Virágkiállítás Nagy sikere volt Győrben a húsvéti vi­rágkiállításnak. A siker­hez a jó szervezésen és a szép növényeken kí­vül a kedvező időjárás is hozzájárult, így sok család hétvégi program­jává vált a vásárlással egybekötött nézelődés. A nyilvánvaló siker meghálálta a szervezés­be fektetett energiát, hiszen vasárnap a kiál­lítás első öt órájában közel kétezer látogató fordult meg a Győr-Mo­­son-Sopron Megyei Ön­­kormányzat székházá­nak aulájában, és ugyanez idő alatt min­tegy háromezer cserép virág talált gazdára. Fotó: Szűk Ödön

Next