Kisalföld, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-20 / 143. szám
1991. június 20., csütörtök KIMUPOUD Marlene Dietrich szerint A logika megkönnyíti az életet A Der Spiegel két szerkesztője, Hellmuth Karasek és Helmut Sorge a hírmagazin legújabb számában exkluzív interjút készített a Párizsban élő Marlene Dietrichhel A nyolcvanas éveinek végén járó világhírű művész a beszélgetés során felelevenítette életének fontosabb állomásait, őszinte szavakkal szólt azokról a nagy egyéniségekről, akikkel a film által került kapcsolatba. Arra a kérdésre, hogy párizsi magányában néz-e filmeket, s ha igen, milyeneket, régieket vagy újakat, így válaszolt: Nagyon ritkán, hiszen oly kevés az igazán jó. A Robert Redford filmeket azonban mindig megtekintem, a sajátjaimat soha És tudja miért nem? Mert szívesebben olvasok. - Mi volt a fizetség az egykori világhírért? - kérdezte a két újságíró, mire a filmdíva így felelt: A sérült magánéletem. - Hogyan kell élnie annak az embernek, aki tudja, hogy mítosszá lett? - hangzott az egyik további kérdés. - Meg kell szoknia ezt, s majd később szinte második természetévé lesz - magyarázta Dietrich. Arra a kérdésre, kik azok a művészek, akiknek a munkássága a leginkább hatást gyakorolt rá, az egykori kék angyal a következő neveket sorolta fel. Zeneszerzők: Sztravinszkij, Debussy, César Franck, Szvjatoszlav Richter, Arthur Rubinstein, Vladimir Horowitz, Rudolf Serkin, Jasa Heifetz, David Ojsztrach; költő: Rainer Maria Rilke; írók: Emest Hemingway, ErichMaria Remarque, Joseph Roth, Konsztantin Pausztovszkij, Günter Grass, Peter Handke . és Albert Camus. A beszélgetés végén a riporterek megemlítették, hogy egy korábbi nyilatkozata szerint Dietrich számára felettébb fontos Imanuel Kant életműve. - Ugyan miért? - kérdezték. - Nem hiszem, hogy ezt részletesen el kellene magyaráznom - válaszolta Dietrich -, csupán egy nyilvánvaló célzást teszek: A logika megkönnyíti az életet. Hát ezért. A mozi élő legendája, hajdanán HEGEDŰSÖK Ma este hat órakor kezdődik, vasárnap este ünnepélyes eredményhirdetéssel, díjkiosztással és a győztesek hangversenyével zárul Mosonmagyaróváron a Városi Művelődési Központban a Flesch Károly Országos Hegedűverseny. Az eseményről tegnapi számunkban írtunk, mégis többszörösen érdemes a méltatásra. Elsőként azt említjük, hogy a város nagy szülötte tiszteletére már negyedik alkalommal vállalkozik a versenyre, amelyen idén az ifjú muzsikusok közül Ábrahám Mártát, Dankó Lajost, Eckhardt Violettát, Fajkusz Zsuzsannát, Fodor Pétert, Fodor Tamást, Gulyás Nagy Lillát, Kiss Mónikát, Lukács Katalint, Meleg Károlyt, Mihályi Gyöngyvért, Mihályi Évát, Oláh Gyöngyvért, Sárosi Pétert, Somogyi Pétert, Szabó Juliannát, Szefcsik Zsoltot és Tuska Zoltánt köszöntheti a közönség. Méltányolandó az is, hogy a legutóbbi verseny óta bár nem vált kelendőbbé a magas kultúra, Mosonmagyaróvár e rangos zenei eseménye mégis megmaradt és a remények szerint marad a jövőben is. Köszönhető ez egy alapítványnak, amelyet néhai Fejes Józsefné tett városa szellemi életének segítése céljából. Ez az alapítvány lehetővé teszi azt is, hogy az Országos Flesch Károly Hegedűverseny ne csak magyar, hanem (a tervek szerint) az Alpok-Adria országai zenei életének is számottevő eseménye lesz. Az idei verseny első három helyezettjének díjazásához az alapítvány kuratóriuma mellett a városi önkormányzat is hozzájárult. Az esemény iránti megkülönböztetett figyelmet híven jelzi, hogy a vasárnap este fél nyolckor kezdődő záró hangversenyt egyenes adásban közvetíti a Bartók Rádió. Közreműködik a Győri Filharmonikus Zenekar, vezényel Sándor János. Az ifjú muzsikusok révén négy napig a zene ünnepi óráit élvezheti a Lajta-parti város, Mosonmagyaróvár. I____________ ( Herbszt Zoltán Lázadó harangok elég volt a bitang parancs lázadnak a harangok nem szólnak már temetésre nem harangoznak eső ellen félrevert szájjal nem ugatnak többé tüzet konduló haragjuk nem hirdet fizetett misét ellopott hangjukat követelik vissza a sok ágyúnak öntött basszust szétverik értük a csendet megugratják a dombokat ráröhögnek a felhőkre kocsmáznak a harangok részegen kurjantják végig a falut nyoma sincs itt hitvitának egy szót ordít mind protestáns ököl ver rá katolikus ütemet békét békét békét 1978 * * A fiatal, ígéretes költő, az egykori soproni diák, később szegedi egyetemista, 10 éve hunyt el. ____________) Az elmúlás és születés dimenziói Pintér Lajos 1968-ban a Miskolci Nehézipari Egyetemen szerzett diplomát. A magyar művésztelepek, szimpozionok mozgalmába a 70-es években kapcsolódott be, mely meghatározta képzőművészeti tevékenységét. A Papír-szimpozion egyik szervezője. Dolgozik fémmel, fával, papírral, különböző technikákkal kísérletezik. Jelentős kiállításokon szerepelt. Egyéni kiállításai voltak: Szegeden, Egerben, Székesfehérváron, Bécsben, Krakkóban, Magdeburgban, Dániában. Legutóbbi sikeres bemutatkozása New Yorkban volt papírplasztikáiból, installációkból. Győrben kamarakiállítása nyírt hagyományosabb táblaképeiből és festett grafikáiból június 14-én az ifjúsági ház ART-galériájában. Ezek a munkák a hagyományos képi látás és az ezt felrobbantó technikák és anyagok kontextusában születtek a Dunaújvárosban élő művész műhelyében. A legmeggyőzőbb, eredeti határozott stílusjegyeket a nonfiguratív elvontabb képei hordozzák magukon. A szokatlan, s néha komikus asszociációkat keltő látványelemek intim természetkapcsolatot is sejtetnek. A formák születése és elhalása egyszerre érezhető. A gesztusszerűen expresszív struktúrái a sík felületen plasztikusan jelennek meg, sajátos vizuális látásmód ez, mely a makro- és mikrovilág dimenzióit tárja elénk. Pintér Lajos győri kiállítása a hónap végéig tekinthető meg a Petőfi Sándor Ifjúsági Ház galériájában. A Rábaközi napok műsorsorozatának szereplői között az idén először mutatkozott be a csornai Garabonciás együttes. - A magyarázat egyszerű - világosít fel a kvintett „szószólója”, Boross Tamás-, ugyanis néhány hónapja alakultunk, az első próbánk január közepén volt. A felkérésnek ___________________ természetesen örültünk, de meglehetősen sok vita után vállaltuk. Kezdők vagyunk, repertoárunk egyelőre szerény, ráadásul zenénkre még a legjobb jóindulattal sem lehet az eredeti jelzőt alkalmazni... A megzenésített verseket (Weöres Sándor, Eörsi István, Kiss Benedek) nem mi választottuk, a hangszerelést „koppintottuk” már befutott zenészek lemezeiről, bár manírjaikat nem utánozzuk. Azért néhány szám erejéig megmutathattuk, hogy saját ötleteink is vannak. A Lucanaptól pünkösdig című produkcióban a mi feldolgozásunkban adtunk elő rábaközi népdalokat. Talán nem szerénytelenség: sikert arattunk a premontrei park szabadtéri színpadán június 9-én, ahol sok százan tapsoltak nekünk és a 300 gyermekszereplőnek. A jól sikerült bemutatkozásnak köszönhetően több meghívást is kaptunk. Legutóbb a II. Rákóczi Ferenc-iskolában léptünk fel, a gyerekek és mi is jól éreztük magunkat... -Távolabbi terveitek? ___________________ - Támogatásra lenne szükségünk. A helyi művelődési házban gyakorolhatunk, pontosabban: megengedik, hogy próbáljunk rendszeresen. Indultunk egy pályázaton is, izgalommal várjuk az eredményt, a megyei kulturális vezetők döntését. Zeneileg pedig az a célunk, hogy idővel a Garabonciás hangzása, műsorainak felépítése, a kiválasztott versek megzenésítése egyedi ízlést tükrözzön. Magyarán: önálló stílusra törekszik a zenekar valamennyi tagja: Szabó Rita (mandolin, hegedű, furulyák), Németh Edina (fuvola), Horváth Zoltán (bőgő), Kovács Zoltán (gitár) és Boross Tamás (gitár, ütőhangszerek). (Sárközi) Garabonciások