Kisalföld, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-13 / 61. szám
1993. március 13., szombat POSTABONTÁS A nagyi öröme Ezúton szeretném megköszönni a Kisalföld Kiadó Bt.-nek az értékes ajándékkosarat, amelyet sorsolás útján nyertem. Hetvenhat éves nyugdíjas tanítónő vagyok. Kiterjedt családom - hét unokám - az ország négy városában él. Húsvétra szokás szerint hazajönnek a nagyihoz, így nagyon örültem a váratlan meglepetésnek. Riedl Rezsőné , Sopron, Színház u. 4. Szolgáltatás, óh... Pénteken, március 5-én, délután 16 órakor elmentem a Győr 1. sz. Postahivatalba azzal a szándékkal, hogy dísztáviratot adjak fel esküvőre. Amikor kértem, hogy csak március 6-án kézbesítsék Pérre, a felvevő hölgy „jóindulatúan” figyelmeztetett: „De ezt csak hétfőn fogják kézbesíteni!” Teljesen megdöbbentem és visszakértem a táviratot. A hölgy még megjegyezte, hogy csütörtökön kellett volna feladni. Nem értem, hogy egy szolgáltató, amely ma már csillagászati árakkal dolgozik, hogyan tud ilyen alacsony színvonalú szolgáltatást felajánlani az ügyfélnek. Miért kellene tudni nekem, hogy két nappal előbb kell feladni a táviratot, hogy időben megkapja a címzett. Akkor miért távirat a távirat? És mi van akkor, ha nem esküvői gratulációt, hanem sokkal fontosabb hírt kellene közölni egy távolabbi helységben élő rokonnal, ismerőssel? Claus Volker Győr, Dugonics u. 20. Mi számít távolsági hívásnak? Távol áll tőlünk a kamasztréfa címmel február 4-én közzétették levelemet. Köszönöm a Matáv gyors és korrekt eljárását panaszom kivizsgálásában. Azt hiszem, nemcsak számomra volt meglepetés, hanem másoknak is az lesz, ha közlöm, mi is minősül távolsági beszélgetésnek. Minden olyan beszélgetés, ami lakóhelyen kívülre megy, függetlenül attól, hogy körzethatáron belül van, már távolsági hívásnak számít, s ennek megfelelően a számláló is gyorsabban pereg. Így fordulhatott elő, hogy több számlánkon is volt távolsági hívás, mert pl. egy soproni telefon számunkra már távolságinak minősül. Nem beszélve a valamivel távolabbra eső falvakról. A Matáv képviseletében megjelent hölgy biztosított arról, hogy az előfizetőket tájékoztatni fogják erről, hogy ezáltal megszűnjenek az olyan, megalapozatlan reklamációk, mint az enyémek. Somogyiné K. I. Ágfalva, Soproni u. 42. A törvényhozásban nincs munkás Úgy érzem, hogy a Kisalföld február 18-i számában Nekünk valódi demokrácia kell címmel közölt olvasói levélhez hozzá kell szólnom. Tökéletesen egyetértek a levél írójával, hiszen teljesen igaza van: mi nem ilyen demokráciát képzeltünk el. A cikkben a szerző utal más országok példáira. Ebben is igaza van, illetve még sincs igaza... Én ugyanis úgy tudom, hogy a demokráciában nem a kormány választ magának népet, hanem a nép választ magának kormányt. Ha netán rosszul választott, vagy esetleg a választottak nem tartják be ígéreteiket, újra kell választani, nem szabad megvárni a teljes csődöt. Ha egy országban erre nincs meg a lehetőség, ott nincs demokrácia. A fenti példa alapján meg lehet ítélni, hogy nálunk milyen demokrácia van. A demokrácia elengedhetetlen ismérve, hogy a többség akarata érvényesül a kisebbség felett. Ezt a jogát a nép a szabadon és titkosan megválasztott képviselői útján gyakorolja (gyakorolná). Úgy tudom, hogy országunk területén 176 választókörzet van, így csak ennyi képviselőt választanak. Ez így lenne rendben. De ezt a különféle pártok nekik tetsző személyekkel 210 fővel felhígítják, és így kerül a törvényhozás házába 386 személy. Mi a csudát keres a törvényhozásban az a sok történész, író, nyugdíjas, jogász, pap, stb., akik mögött egyetlen szavazat sincs? Miért nincs a törvényhozásban a lakosság számarányának megfelelő számban munkás és értelmiségi? Hiszen joguk van hozzá! Vagy talán mégsem? Ismerve hazánk lakosságát, van elegendő számban erre alkalmas nő és férfi egyaránt, akik megfelelnének. Hogy nem tudnak annyi idegen szót, az nem baj... Csak erősítené demokráciánkat a munkásjelenlét. Szerintem sokkal eredményesebb lenne a törvényhozás munkája, ha a képviselők fizetésüket csak a választókörzetükben vehetnék fel. Már szóltam a többség akaratáról. Nem részletezem, de a törvényhozásban a képviselők 25 százaléka hozhat hatályos törvényeket. Hol itt a többség elve? Levelemmel nem akadékoskodni kívánok, hiszen nem is tudnék. Csak rá akartam mutatni, hogy állampolgári szemmel nézve, demokráciánk táján vannak olyan csúnya vadhajtások, amelyeket a jó kertész sürgősen levágna. Bekő Jenő Mosonmagyaróvár A reménybe bele is lehet halni A Legyünk türelemmel és reménykedjünk címmel február 25-én közölt olvasói levélre válaszolok. Kedves uram! Igaz, ön nyugdíjas, több évet élt le, mint én, de ennyi idő igazán alkalmas lett volna arra, hogy egy kicsit kinyissa a szemét. Ha az ember szétnéz az országban, valóban azt látja, hogy kegyetlenül tönkrement. Igaz, a Kádár-rendszer is kölcsönöket halmozott, de a mostani sem különb. Ha felméréseket végeztek volna, lehet, hogy megdöbbentő lett volna, hogy ez a kormány 2 és fél év alatt több adósságot csinált, mint az előző 40 év alatt. (?! A szerk.) Ez a nagymérvű drágaság, ez a rengeteg adó a múltban nem volt. „Örömünkre” már kétkulcsos áfa is van. Hát kérdem én, azt a rengeteg pénzt, amit adóból beszednek, hová teszik? Miért nem fordítják a kölcsön visszafizetésére? Itt van az útlevél is. Azt írja ön, hogy a világútlevél megjelenésével a polgárok kivitték a valutát, ezzel segítve a hazai piac tönkremenését. Egyrészt, amit behoztak, feleannyiba került, mint amennyiért itthon meg lehet vásárolni. Másrészt ez forintban nem okoz annyi veszteséget, mint amit az állam tett. Kivitték Nyugatra a búzát, ami ennek az országnak is kellett volna. Most drágábban hozzák be. Ön szerint melyik a felelőtlenebb cselekedet, melyik okoz rengeteg pénzveszteséget? Azt is megnézném, hogy ki jár nyugati kocsival. Tudniillik nemrég tapasztaltam, hogy az emberek százai adják le kocsijuk rendszámtábláját, mert nem lehet fenntartani a drágaság miatt. Telefonjaikat kikapcsoltatják, mert még arra sincs pénz, hogy csendben álldogáljon a lakásban. Elhiszem, hogy én uram nyugdíjas, de azt nem, hogy nyugdíja 10 ezer forint alatt van, mert akkor nem így szónokolna. Rokonaim körében van, akinek 7200 forint a nyugdíja. Ennyire telik! - írja ön. Ha a parlamenti képviselőknek telik 150-200 ezer forintra, akik még arra sem képesek azért, hogy munkahelyükre leüljenek és az ország sorsát becsületesen intézzék, akkor a munkásoknak, akik normában végigdolgozzák a hónapot, nekik csak 10-12 ezer forint jár. Hol itt a becsületesség? Hiszen munkájuk nélkül a képviselőknek se lenne ennyi. Erre nem gondolnak? Én csak annyit mondok önnek, hogy a remény már nagyon kevés, s ez a sok hazudozásnak köszönhető. Már nem a szegénység az alacsony határ, hanem az éhezés. Higgye el, ez a békesség már nem sokáig lesz, előbb vagy utóbb a nép türelmi ideje lejár. És higgye el uram, hogy a reménybe bele is lehet halni. Némethné H. R. Sopron Áldozzanak a konfliktusmentes együttélésre! Más emberekkel nem nagyon szeretek vitatkozni, de lenne hozzáfűznivalóm a Kisalföld február 9-i számában megjelent Konfliktusmentes együttélés? című íráshoz. Tisztelt Sz. E.-né anyuka! Furcsának tartom, hogy az emberek többsége csak a kutyaürüléket veszi észre az utcán, pedig sok emberi ürüléket is lehet látni a fűben vagy a bokrok alján. A rengeteg, földhöz vágott, törött üvegről nem is beszélve. Nem tudom, hogy azok, akik ilyen dolgokat művelnek, embernek érzik-e magukat? A kérdésre, hogy szereti-e ön az állatokat, visszakérdez: állatszeretet bezárni a lakásba a kutyát? Nem abban merül ki az állatkínzás ténye, hogy hol tartjuk a kutyát, hanem abban, hogyan tartjuk, illetve bánunk és foglalkozunk vele. A gyerek csak akkor fél a kutyától, ha a szülő belemagyarázza a gyerekbe, hogy a kutya bántja őt, ami nem igaz. Szeretnék Cseh Ferenc úrnak, a győri közterület-felügyelet vezetőjének is írni pár sort. Hogy sok kutyatulajdonos nem kéri meg a megfelelő engedélyt, abban teljesen igaza van. A kutyatartás tényleg rendszerességet igényel. De ha már szobatiszta az eb, akkor 10-12 órát is kibír anélkül, hogy a dolgát elvégezné. A lépcsőházban pedig nem szokták a dolgukat végezni. Nem a kutya firkálja össze a lépcsőház, illetve a lift oldalát, nem ő töri ki a lépcsőházi ajtó üvegét - és még sorolhatnám. A megoldás az lenne, ha minden lakótelepen egy elkerített és elég nagy kutyafuttatót kijelölnének. Ennyit igazán áldozhatnának a konfliktusmentes együttélésre. Juranovics Tamás Győr, Répce u. 22. KISALFÖLD 5 A szerkesztő válaszol Gaál Józsefre osli levélírónkkal közöljük: gyermeknevelési támogatásra jogosult az az anya - illetve külön kormányrendeletben meghatározott esetben az az apa -, aki a gyermek születését, örökbe fogadását, továbbá az a nevelőszülő, aki a gyermek nevelésbe vételét megelőzően 180 nap biztosítási idővel rendelkezik, és saját háztartásában otthon három vagy több kiskorút nevel, és a legfiatalabb gyermek a harmadik életévét betöltötte, de a nyolcadik életévét még nem haladta meg. A levelében közölt körülmények - a két nagyobbik gyerek elhelyezése - kizárják a gyermeknevelési támogatás megállapítását. Péter és Pál jeligére üzenjük: az a szabály, amely szerint az anya ténylegesen megszerzett szolgálati idejét annyiszor 365 nappal kell növelni, ahány gyermeke született 1968. január 1. előtt, csak az új törvény hatálybalépése - azaz 1991. január 18.- után megállapított nyugellátásokra vonatkozik. A levelében közöltek alapján úgy látjuk, hogy szolgálati idejének növelésére nem jogosult, mivel hat évvel korábban ment nyugdíjba. Kertész Tímea győri lakossal közöljük: jelentkezni kizárólag írásban lehet a Nemzeti Színház titkársága címén (1077 Budapest, Hevesi Sándor tér 4.) március 20- ig. A korhatár 21 év. A felvételi vizsgák júniusban lesznek. Somogyiné K. I. ágfalvai olvasónknak köszönjük levelét. Az abban jelzett tájékoztató megjelent lapunk március 9-i számának 5. oldalán. Kovács Andrásné damózseli levélírónknak üzenjük: sérelmükkel forduljanak a Köztársasági Megbízotti Hivatalhoz. Cím: 9021 Győr, Árpád út 32. Balogh Ilona soproni lakossal közöljük: a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény a Magyar Közlöny 1993. évi 8. számában olvasható. „Kíváncsi”jeligére üzenjük: a fiatalkorú munkavállalónak évenként öt munkanap pótszabadság jár, utoljára abban az évben, amelyben a fiatalkorú a tizennyolcadik életévét betölti. A pótszabadság a munkavállalót a rendes szabadságon felül illeti meg. Gy. K. győri olvasónkkal közöljük: fia pontos felvilágosítást kapott. Az utazási költségek csökkentése érdekében a női sorkatonák évi 14, a nőtlenek évi hat alkalommal ingyenes utazásra jogosultak. „Saját otthon”jeligére üzenjük: a kért megszakítás nélküli fizetés nélküli szabadságot a munkavállaló által megjelölt - legalább egy hónappal előzetesen közölt - időpontban kell kiadni. Ha a munkavállaló a szabadságot részletekben kívánja igénybe venni, a kiadás ütemezéséről a munkáltatóval előzetesen meg kell állapodnia. Legalizált fosztogatás? Figyelemmel kísértem a Győri Hőszolgáltató Kft. tájékoztató cikksorozatát, ami most befejeződött. Kénytelen vagyok megállapítani, hogy valami véletlenül kimaradt belőle. Nem történt említés azokról, akik a cégnek a tényleges fogyasztásuk többszörösét fizették, illetve fizetik be még ma is. 1992. június 4-én melegvíz-mérőórát szereltettem fel. Azóta csökönyösen méri lakásomban az általam egyedül fogyasztott melegvizet. Az óra 1993. március 5-én fordult 6 köbméterre, tehát 9 hónap alatt 6 köbméter meleg vizet fogyasztottam. Ez havonta durván 0,7 köbméter. Az óra felszereléséig a kft. havonta 9 köbméter átalányt követelt és kapott tőlem. Akkor is tudtam, hogy ez irreális, de mit tehettem, fizettem! Ezek után már konkrétan tudom, hogy sok éven át minden hónapban egy teljes évi fogyasztásomat fizettették meg velem. Erre nem tudok finomabb kifejezést használni, mint legalizált fosztogatás. Tudom, hogy sokan voltak és vannak hozzám hasonló helyzetben. Tehát a tájékoztató sorozatban erről is illő lett volna szólni, nem csak azokról, akik nem fizetnek. Sajnos a hidegvíz-mérőórát nem sikerült lakásomba felszereltetni, így a fentiek alapján jogosan állítom, hogy azzal a törvényes fosztogatásunk tovább folytatódik. Hárs Ottó Győr, Szabolcska u. 17. • • Ötezerbe került a szemem világa Február 4-én a délelőtti órákban a Tihanyi Árpád úti orvosi rendelőbe indultam. Gondoltam, hazafelé elintézem a gyógyszerkiváltást és a vásárlást is. Sajnos, ötezer forintossal kellett elindulnom. A Körkemence utca garázsainak vége felé kellemetlen meglepetés ért. Két ácsorgó férfi közrefogott és pénzt követeltek tőlem, amit először megtagadtam. Mint védtelen nőt, félelem fogott el, segítségért kiáltottam, de sajnos hiába. Járókelő nem volt, csak néhány arra robogó autó vezetőjének segítségében bíztam, de reménytelen volt az is. A két ismeretlen férfi egy-egy gázspray-t vett elő, s megfenyegettek, hogy megvakítanak, ha nem adok nekik pénzt. Félelmemben az ötezer forinttal és apróval telt bukszámat kénytelen voltam átadni. Ők elfutottak, nekem pedig arra sem volt erőm, hogy utánuk fussak, mert remegtek a lábaim. Nem célom, hogy olvasótársaim sajnáljanak, de én sajnálom azokat az egyszerű embereket, akik hasonló helyzetbe kerülhetnek világos nappal és védtelenek ilyen esetben. H. J.-né Győr