Kisalföld, 1993. szeptember (48. évfolyam, 204-230. szám)

1993-09-21 / 221. szám

14 KISALFÖLD Cherbourgi esernyője Győ­rött M­egerősödik a francia kapcsolat A győ­ri Apáczai Csere Já­nos Tanítóképző Főiskola vo­­nószenekarát és kórusát jú­liusban franciaországi kon­certsorozatra hívta Anne-Ma­­rie Blandin lektor, aki egy éve francia nyelvet tanít a győri hallgatóknak. A művészete­ket pártoló tanárnő vállalta a hat hangverseny megszer­vezését, Franciaország öt kü­lönböző városában, Beyer Ist­ván vezette zenekar, és Ba­­róthy Zoltán által vezényelt énekkar kétórás műsorában Mozart-, Brahms-, Bartók- és Albinoni-műveket adott elő. Most Győrött a főiskola ta­nácstermében dr. Cseh Sán­dor főigazgató köszöntötte a tanévkezdésre visszaérkezett tanárnőt és az élménybeszá­molóra érkezett hallgatókat. A főiskola egy éve határoz­ta el, hogy nyelvoktatását ki­szélesíti és hallgatóinak le­hetőséget ad francia nyelv ta­nulására is. - Külön szerencse, hogy Anne-Marie segíti a munkán­kat, lelkesedését és lendüle­tét a diákok is megszerették - mondta dr. Cseh Sándor. - Az ő munkájának köszönhe­tő, hogy elindulhatott isko­lánkban a francianyelv-szak. A hallgatók bizonyították a vendéglátóknak, hogy komo­lyan veszik a munkát a taní­tóképzőben. A hallgatók nevében meg­fogadta a főigazgató, hogy a francia nyelv és kultúra el­sajátításában élen járnak a jövőben is. Bejelentette, hogy az idén még két francia lek­tor érkezik, akik segítik a munkát. Anne-Marie Blandin átad­ta a diákoknak a cherbour­­giak és rauville-iek őszinte üdvözletét, és ismételt meg­hívásukat Normandia földjé­re. Ajándékba művészeti al­bumokat, úti- és történelmi könyveket, a cherbourgi esős napokra emlékeztető eser­nyőket adott át az utazáson részt vevő tanároknak. A nyári „kalandot” így sum­mázták a hallgatók: „Volt, amikor jól éreztük magun­kat , volt amikor még j­obban. ” W. K. Fotó: SZ. D. Anne-Marie Blandin és dr. Cseh Sándor főigazgató. Győriekről írt fényképes tudósítást a cherbourgi újság. Filozófia, ökológia, tradíció Megjelent a „Kagylókürt” A kagylókürt az óind hagyomány szerint a hangot, illetve a szellemi bőségszarut jelképezi.*Aki kézbe ve­szi a lap legújabb számát, számtalan információt, ér­dekességet talál a természetes életmód, a filozófia, az ökológia, a tradíció témaköréből. Terebess Gábor írásából, mely „Buddhista jellemti­pológia” címmel olvasható, Buddhaghósza, a IV. szá­zad végén és az V. század elején élt legjelesebb théra­­váda kommentátor hatféle karakterjellemzését ismer­heti meg az olvasó aszerint, hogy a jellem belső moz­gatóereje: az érzékiség, az utálat, a mulyaság, a hit, a megértés vagy a képzelgés. Sok minden tudható meg a hagyomány üzenetéről, a múlt elfeledett(?) értékeiről, s a jövő gyökeréről. Ér­dekes eszmefuttatás olvasható a kelta-óind kapcsola­tokról, arról a feltevésről, hogy a kelták talán ősi kul­turális vonulat tagjai voltak, ami Indiától egészen a Brit-szigetekig terjedt. A „Kagylócskák” rovat a gyorséttermek pazarlásá­ról és az éhhalál kapcsolatáról beszél, híreket hoz a védikus csillagászatról, az indonéz eukarisztikus kong­­ resszusról. Az indus Machiavellinek nevezett Csónakja szemé­lyéről szóló írásból megtudható, hogy írója miért idé­zi a következő nézetet a világ menetéről: „Egyre nyil­vánvalóbbá válik, hogy az emberiség történelmének jelenlegi fejezete, ami nyugati módra kezdődött, szük­ségképpen indiai módra, lelki értékek köré csoporto­sulva kell, hogy végződjék, hacsak nem az egész em­beri faj végpusztulását akarjuk választani!”. K. L. A. JELEN IDŐ 1993. szeptember 21., kedd A klubtagok terített asztalnál. Derűs alkonyt ígér a klub Árpáson • Életet az éveknek „Azt hittük, már nincs to­vább, nem hoz semmit már, aztán jött egy ötletünk, hogy egy klubot szervezünk. Más­hol már rég megtették, egy­mást így megszerették. Nincs vége az életnek, adjunk éle­tet az éveknek!" így kezdődik az árpásiak nyugdíjasklubjának a nap­lója, amit egy évvel ezelőtt nyitott meg Kovács Aladár­­né tanítónő, a klub vezetője. Nagy szeretettel beszél tár­sairól és az eltelt egy év ese­ményeiről. - Hogy kezdődött? - kér­dezem Ilonka nénit. - Egy évvel ezelőtt megke­resett a polgármester és el­mondta az ötletét, ami na­gyon tetszett. Megkért, fog­jam össze a falu öregeit és hozzunk létre egy klubot. Az első hírre már 16-an jelent­keztek. Szépen terített asz­talon virággal tettük ottho­nossá az önkormányzati hi­vatalt, ahol összejöttünk. El­ső nap választottunk egy éne­ket kezdő imaként, befeje­zéskor pedig egy népdalt éneklünk. Elhatároztuk, hogy minden névnapot meg­ünnepelünk, a jókívánságok mellett egy szál szegfűt is ajándékozunk. - Mivel foglalkoznak egy klubdélutánon? - Legtöbbet beszélgetünk, családi fotókat nézegetünk, és nagyon szeretik, ha felol­vasok nekik. A hangulatuk­tól függ, hogy novellát olva­sok fel vagy verset. Télen a könyvtárban szoktunk össze­jönni, azt is én vezetem, így kéznél van minden. -Eljutnak színházba vagy kirándulásokra? - Színházba még csak el­megyünk, az önkormányzat juttat néhány bérletet, de ki­rándulni csak közelre, hisz legtöbbünk már fáradékony. Májusban a Bükfürdőn vol­tunk, szeptemberben pedig Sárváron. Jó időt fogtunk ki, a gyógyvíz csodálatos volt. Fürdés és finom ebéd után jólesett a finom hideg sör. Meglátogattuk a Nádasdy­­kastélyt, ami csodálatos él­ményt nyújtott nekünk. Jó az együttét, szeretünk össze­jönni, értelmet látunk öreg napjainkban. SARKADI ILDIKÓ Szabad a vásár Portré a portrérajzolókról Üdülőhely. Híres emberek mosolyog­nak ránk rajzokról. A székben éppen egy ifjú modell. Mosolyogj! Sokadszor hangzik el németül, a szülők egy szép portrét szeretnének. Persze, vagy húsz percen keresztül nehéz egyfolytában görcsbe hajlás nélkül mosolyogni. Vég­re elkészül a mű, mindenki elégedett. A pillanatnyi szünetben érdeklődöm: - Montija, mióta rajzol poárét? - Ezen a helyen már ötödik éve... - Mindig ez a munkája? - Nem, idény jellegű, talán másfél hónapig tart. Az eredeti szakmámban sokan nem örülnének, ha megtudnák, mivel keresem a kenyeret. Ez a művé­szet lejáratása. Giccs. Ennek megfele­lően kezelnek mindenkit. Ha valakiről kiderül, szedheti a sátorfáját. Sok fes­tőművész, grafikus keresi így a bete­vőt, legfeljebb megvárják az estét, és csak akkor ülnek ki a térre. - Ennek ellenére igyekszem tisztes­séges munkát végezni. Vannak vissza­járó vendégeim, hozzák az újabb gye­reket. Terjed a hírem, egyik család ajánl a másiknak. - Ezek szerint simán megy az egyez­kedés? - Nem, van német, aki sokallja, el­megy. Fél óra múlva jön vissza­­ a hó­na alatt butikban, minigalériában vá­sárolt „igazi”, sokszor festékszóróval előállított, dombornyomásos tájképpel. Az ára öt számjegyű. Rettenetesen büsz­ke magára, mert ott azt mondták, kéz­zel készült. Esetleg nem tájkép, hanem hölgy kalapban, cica, hattyú, vagy űr­jelenet.­­ A másik azért alkuszik, hogy fél­­áron dolgozzak, de azért a pénzért raj­zoljam le az egész családot. A harma­diknak a konkurencia tesz féláron aján­latot. Ezek a kollégák erősen felhígítot­ták a piacot, középiskolás, egyetemis­ta, műkedvelő nagymami. Régebben az engedélyek kiadásánál kérték az isko­lalátogatásit, vagy a diplomát - persze szakirányút, ma egy önkormányzat csak helypénzt, és pontos fizetést igényel. Igaz, ki tudná eldönteni, melyikünk mi­lyen színvonalon dolgozik? - Ezek szerint szabad a vásár? - Van olyan helység, ahol ötvenen is dolgoznak egyszerre. Másutt limitet ve­zettek be, ott a gyorsaság számít. Vé­gül vannak licitálós helyek is, itt na­gyon észen kell lenni. - Milyen költségeik vannak? - Lakás, ellátás, pár száz­!) ceruza, radírok, drágult minden. Miénk a szé­kek, napernyők beszerzése is. Rajzlap, lakk... - És a bevételek? - Egy időben kiírtam az árakat. Jött egy bányász a családjával, számolt, ha­sonlított, a végén alig úsztuk meg fu­tással. Azóta nincs kinn tábla. Marad­junk annyiban, hogyha van forgalom, nem rossz üzlet, csak rövid ideig tart. Az összeg erősen változó, a Balcsi kö­rül 600-5000 forint között kérnek a kollégák. - Van-e nehezen rajzolható típus? - Úgy érzem, számomra már igazán nincs. Alapkövetelmény, hogy fénykép­szerűen élethű legyen. A valósnál azon­ban szebbre kell rajzolni, különben nem viszik el. Szakállas-szemüvegesről biz­tosan jó lesz a rajz. Fehér hajú, sze­möldökű, szempillájú német kisgyere­ket nehéz rajzolni, mert nagyon egyfor­mák. - Volt-e érdekes története rajzolás közben? -Talán az egyik legjobb az volt, ami­­ kor Schwarzenegger megjelent a Vö­ rösmarty téren, és az egyik portréját aláírta. A rajzolót kellett volna látni, ahogyan elrohant fénymásoltatni a raj­­­zát. Közben új üzletfél jelent meg. Iker­párt szeretnének leraj­zoltatni, fehér haj, szemöldök, szempilla... Kincses Attila

Next