Kisalföld, 1999. április (54. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-01 / 76. szám

1999. április 1., csütörtök KISALFÖLD A hátrányos helyzetűeket mentorok segítik A rendszerváltást követően jobban felszínre kerültek a szociá­lis problémák, s az ezzel küszködők gondjainak enyhítésében je­lentős szerepet vállalnak a nonprofit szervezetek. A Győr-Mo­­son-Sopron Megyei Munkaügyi Központ és a „Gyökerek” Jó­léti Szolgálat Alapítvány közös pályázatának eredményeként teg­nap Győrben Új lehetőségek a szociális gondoskodásban cím­mel szakmai napot rendeztek. Az előadók és a hallgatóság a hát­rányos helyzetűeket segítő szolgáltatóintézmények különböző szakterületeit képviselték. A konferencián a résztvevők lelke­sedésüket közösen hasznosították, szakmai tudásukat a rászo­rulók érdekében cserélték ki. A megnyitón dr. Dézsi Csaba András győri alpolgármester köszöntötte a megjelenteket, és elmondta, hogy munkájuk lé­nyegének az önálló megoldások segítését tartja. Rimányiné So­mogyi Szilvia, a megyei munka­ügyi központ igazgatója ismer­tette, hogy 1990 óta jelentősen megváltozott a munkanélküli­ség kezelése. Szerencsésnek tart­ja, hogy a szociális és a munka­ügyi tevékenység irányítását összevonták. Ennek eredménye­ként együtt foglalkoznak az érintett réteggel és az ellátóhá­lózat átláthatóvá vált. Segélyek helyett céljuk munkalehetősé­gek teremtése. Külön figyelmet fordítanak a tartósan munka­nélküliekre, akiknek harminc százaléka egészségileg károso­dott. Rehabilitációs munkacso­portot hoztak létre és hét civil szervezettel kötöttek együttmű­ködési megállapodást. Az or­szágban elsőként szervezték meg a mentori rendszert. A meg­felelő személyeket pszicholó­giai szakszolgálat válogatja, az együttérzés érdekében lehető­leg volt munkanélkülit foglal­koztatnak. A rendezvény háziasszonya Reiderné Molnár Ágnes, a jólé­ti alapítvány munkatársa volt. Programjaik a társadalom min­den hátrányos helyzetű cso­portjának szólnak, klienseiket folyamatosan fogadják. Ta­pasztalták, hogy már a türelmes meghallgatás is segít. A mun­kanélküliség alsó fokára kerül­tek panaszainak átérzése és el­fogadása után tudják csak az okokat feltárni és kezelni. Szabadi Balázs Csornán párt­fogolja a hátrányos helyzetűeket. Munkaterületén a támogatot­tak még elesettebbek és remény­telenebbek. Történetükben ál­talában az alkohol is szerepet játszik, testi bajaikat pedig nem veszik komolyan. A negyvenöt év felettiek önbizalmát szinte lehetetlen visszaadni. Az Országos Foglalkoztatá­si Közalapítvány idén tizenhat programot támogat, ezek egy részében a megváltozott mun­kaképességűek is részt vehet­nek. Bánsik Ágnes a szervezet képviseletében szívesen jött megyénkbe, mert az támoga­tásaikat tekintve „fehér folt”. Az előadótól megtudtuk: 1999- ben másfél milliárd forintot szánnak a pályázatok megva­lósítására, és kiemelte a rész­­munkaidős alkalmazás lehető­ségét a nonprofit szektorban. R. Z. Szlovákiában a hal az olcsóbb Bevásárlóturisták lottószelvénnyel A húsvét közeledtének nem sok jelét mutatja a ma­gyar-szlovák bevásárlóturiz­mus. A határ mindkét oldalán vásárlókra váró kereskedők emlegetik a hat-nyolc évvel ez­előtti időket, amikor teli pénz­tárcával érkeztek, s tömött tás­kával távoztak a bevásárlótu­risták. Az idei húsvét előtti pangásban egyetlen terület mu­tat némi élénkülést, ez pedig a szerencsejáték. A Csallóközben is sokan vágynak az ötöslottó 660 milliós összegére, ezért ko­csiba ülnek, Győrben kitöltik a lottószelvényt, s reménykedve várnak. - Becsült számadat nem áll rendelkezésünkre arról, hány csallóközi polgárt ragadhatott magával a magyarországi lot­tóláz, az elmúlt két hétben azonban megszaporodott azok száma, akik mindössze egy lot­tókitöltéshez szükséges időt töl­tenek Győrben - erősíti meg az információt Frankó Pálné, a vámosszabadi vámhivatal pa­rancsnoka, aki szerint nagy hangsúlyeltolódások továbbra sem jellemzik a két ország be­vásárlóturizmusát. A magya­rok elsősorban tankolni járnak ki Szlovákiába, mivel jóval ol­csóbb a benzin. A szlovákok pedig jószerivel mindent vesz­nek nálunk, hiszen koronájuk­kal majdnem hatszoros szor­zóval fizethetnek. - Évekkel ezelőtt a magyarok a szlovákiai Nagymegyeren vették meg a hétvégére való húst és hentesárut, most pedig fordított a helyzet - magyaráz­za Kovács Béla, a nagymegyeri húsbolt vezetője, és sorolja az árakat. A disznócomb 124 ko­rona, a karaj 120, a lapocka 105 koronába kerül. Mindez azt jelenti, hogy Magyarorszá­gon olcsóbb a hús. Kovács Bé­la szerint a győri nagyáruházak annyira leverték az árakat, hogy manapság már csak ráfi­zetéssel lehet sertést tenyészte­ni a Csallóközben. Fordítottak az árak a halak és haltermékek területén, Szlo­vákiában jóval olcsóbb az élő ponty (94 korona/kg), az ecetes hal (67 korona/kg) és a halsa­láta (90 korona/kg). A Duna­­szerdahelyi ÁFÉSZ-hez tarto­zó nagymegyeri bolt vezetője szerint volt idő, amikor nem tudtak elég halsalátát készíte­ni, sorba álltak a magyarok, manapság azonban elenyésző az érdeklődés. A Vámosszabadiban lévő magyar-szlovák átkelőn sincs olyan tapasztalat, amely sze­rint a böjti eledelnek számító halat nagyobb mennyiségben hoznák be magyar polgárok az országba - oszlatják el a vá­mosok azon győri halárusok feltevését, akik szerint az el­adások visszaesésének hátte­rében a Szlovákiából behozott olcsóbb hal áll. Nyers halat egyébként is tilos behozni, a feldolgozott élelmiszerek azon­ban a személyes szükségletet meg nem haladó mennyiség­ben áthozhatok - emlékeztet­nek Vámosszabadiban az ér­vényben lévő vámjogszabályra. K.T. Nagymegyeri pillanatkép: hal van, magyar vásárló azonban alig akad horogra... Fotó: b. a. Tudásipar Cégvezetők és oktatók részvé­telével tartották tegnap „A meg­elégedett struktúra: megoldás­orientált eljárások a humánme­nedzsmentben” című műhely­konferenciát Győrött. A Polgá­ri Érdekvédelmi Egyesület ál­tal szervezett eseményen elő­adások hangzottak el a győri térség lehetőségeiről. Varga Er­­nő levezető elnök szerint céljuk az volt, hogy összekovácsolják a gazdasági élet szereplőit, meg­ismertessék a XXI. század le­hetőségeit. - Az emberközpontú szemlé­let jelenti a túlélés esélyét a cé­geknek - mondta végül. Barsiné Pálmai Éva szocioló­gus, a Széchenyi István Főisko­la társadalomtudományi tan­székének oktatója úgy vélte, job­ban ki kellene használni a „tu­dásiparban” rejlő lehetőségeket. Júliusban gördülhetnek ki az országutakra Midiautóbusz a régióból Bemutatta tegnap leendő felhasználóinak új kilenc és fél méte­res, önhordó karosszériás elővárosi autóbuszát a győri közpon­tú Kravtex Kft. A Rába rt. után ez a második cég, amelyik ugyancsak autóbusszal jelent meg a régióból. A társaság 1992- ben alakult, annak idején autóbusz- és futóműalkatrészek for­galmazásával kezdte meg tevékenységét. 1994 óta foglalkozik Győrben autóbuszok felújításával és tavalyig, öt év alatt 500 Ikarust újított fel és exportált. Többségét Oroszországba. A cég két éve szerzett többségi tulajdonjogot Magyarország legrégeb­bi mezőgazdasági gépgyárában, a Mosonmagyaróvári Kühne Me­zőgazdasági Gépgyár Részvénytársaságban. Noha a Kravtex tavalyi for­galma 50 százalékkal volt sze­rényebb az előző évinél, így is mintegy 800 milliós árbevételt mondhatott magáénak, adózás előtti nyeresége pedig elérte a negyedmilliárdot - közölte teg­nap a cég sajtótájékoztatóján Krankovics István ügyvezető igazgató. A társaságot az orosz­­országi gazdasági válság kész­tette arra, hogy amit korábban csak dédelgetett magában, hogy ne csupán felújítson autó­buszokat, hanem gyártson is, abban gyorsan és határozottan cselekedjen. A cég Csehország­ban talált megbízható és jó partnerre. A Sor Libchavy cég olyan 9,5 méter hosszúságú, ön­hordó karosszériájú autóbu­szokat gyárt, melyekből az or­szágban száz fut. Ez az a típus, amelyikhez hasonlót Magyar­­országon nem gyártanak. Az elemzések és piaci kutatómun­ka után a Kravtex megvásá­rolta a szóban lévő jármű gyár­tási licencét, sőt, azóta a gyár­tóeszközök egy részét is. A Kravtex néhány hónap alatt felkészült az autóbusz-fel­újítással ugyan rokon, de még­iscsak új és sokkal kvalifikál­tabb feladatra. Győrben már épül az a 2600 négyzetméteres csarnok, melyben az új termék végszerelése lesz. A 9 és fél mé­ter hosszúságú midibuszok vá­za Mosonmagyar­óvárott a Kühnében készül, a felületkezelt karosszéria kerül Győrbe. Az első autóbuszokban még nem­csak a rendkívül korszerű és di­namikus, 210 lóerős Iveco-motor lesz import, hanem a többi fő­egység is. A harmadik autóbusz­tól viszont minden lehetséges főegységet már magyarral vál­tanak ki. Rába-futóművek, cse­peli szervokormány, magyar szélvédő és oldalüvegek, Ma­gyarországon gyártott ülések kerülnek a járműbe. Mint a tegnapi tájékoztatón Krankovics István elmondta, idén húsz, jövőre pedig ötven autóbusz gyártását tervezik. Egyebek között azért döntöttek az önhordó karosszériájú válto­zat mellett, mert ez a típus tar­talmazza a legtöbb élőmunkát, ugyanakkor ennek a konstruk­ciónak a rugalmassága is a leg­nagyobb. Egy autóbusz elké­szítése Mosonmagyaróvárott és Győrött mintegy két munka­társnak adhat munkát. A Kravtex úgy számol, helye le­het a magyar autóbuszpiacon. Az első, már kizárólag Magyar­­országon összeszerelt midibu­szok júliusban gördülhetnek ki az országutakra. F.J. A Kravtex Kravola busza a győri Hotel Konferencia előtt. Fotó: Szabados Matusz Károly fotóriporter kiállítása Az élet derűsebb oldala Szerdán éjfélkor, azaz ma nul­la órakor a maga nemében egye­dülálló fotókiállítás nyílt Győ­rött, a Petőfi Sándor Városi Mű­velődési Központban, mely mindössze 24 óráig, elméletileg tehát ma éjfélig tekinthető meg. A bolondos napra a pillanat ré­gióbeli képkrónikása, Matusz Károly, a Magyar Távirati Iro­da fotóriportere rendezte tab­lókra és falra az élet mindenna­pos, utólag nézve bolondos moz­zanatait. Matusz Károly hajdan hét évig a Kisalföld fotóriporte­re volt, ezért az olvasó félreve­zetése lenne a vele készített ma­gázó beszélgetés. - Karcsi, extravagáns ötlet volt ez az éjféli kiállításmeg­nyitó. Kiderülhet, mennyi a ba­rátod, jó embered. - Úgy gondolod, akik hajlandók a kedvemért a késői órákig fennmaradni... Remélem, több annál, mint ahányan el tudnak jönni és beférnek a házba. - Nos hát érthető is, harminc év fotóriporterként a pályán... - Harminc év az MTI-nél... Az első sajtófotóm ugyanis még révaista diákként, 1962-ben a Kisalföldben jelent meg. Két kaktusz, ellenfényben. Vicc nélkül, nagyon mutatós volt. A la­potok akkor nagy jövőt jósolt a felvétel készítőjének. Szerettem volna hinni, hogy igazatok lesz. - Vegyük csak az MTI-t: a te statisztikád szerint hány koc­kád van az archívumában? - Százhetvenezer. Osztva har­minccal, úgy sem kevés. Az MTI képes lenne képekben a legpon­tosabban visszaadni a régió el­múlt 30 évének történetét, e sze­rint dolgozzuk fel számára az eseményeket. Tengernyi ese­mény, öröm és bánat látója és láttatója voltam. Szörnyű bal­eseteké, amelyeket nehéz elfelej­teni, s örömtelieké, amelyeket szívesen őriz az ember. Amilyen volt a vasfüggöny lebontása, a német menekültek hegyeshal­mi „áttörése” és még nagyon­­nagyon sokáig tudnám sorolni. - S hogy jött ez a mostani, bo­londos kiállítási ötlet? - Eddig még nem volt bátor­ságom hozzá. Úgy éreztem, nem összeegyeztethető a „cégem” profiljával, amire egyébként vál­lalkozunk, de végül is miért ne láthatná a közönség azokat a fel­vételeket, amelyek többnyire csak az archívumban szerepelnek. Az államelnököt egy fontos tárgyalásán, amikor a négyszemközti megbeszélést hatszemköztiként adja vissza az objektív. Köszön­hetően annak, hogy alakját az asztal üveglapja visszatükrözi. - Akik ismernek, és nem kevesen vannak, tudják, hogy szí­vesebben nézed az életet a derűsebb oldaláról. - Ez igaz, remélem, ez látszik ezen a bolondos kiállításon, csak­hogy a hivatás, mint a te kollégáidat, engem is arra kötelez, hogy együtt láttassam a kevésbé jót, szépet és aminek örülni szoktunk. Ferenczi József Matusz Károly fotóriporter Fotó: Szabados Zoltán Aktuális 3

Next