Kisalföld, 2002. március (57. évfolyam, 51-75. szám)
2002-03-23 / 69. szám
2002. március KISALFÖLD EXTRA Az élet értelme: Szimbiózis három macskával Néha már magamon is nevetek... A vidám műfajok kedvelőinek legnagyobb örömére már-már önálló intézményként működik a rendhagyó „hírműsorok" koronázatlan királya, a tízéves Maksa-híradó. A műsor névadója, szellemi atyja, bemondója és ötletgyárosa, Maksa Zoltán első komolyabb sikerét húsz évvel ezelőtt, a humorfesztivál különdíjának elnyerésével aratta. Az idén februárban negyvenéves humorista azonban már gyerekkorában megmutatta poénokba mártott oroszlánkörmeit osztálytársai legnagyobb örömére. — A szüleid mit szóltak a pályaválasztásodhoz? Van humorista ős a családban? Azt kell mondjam, mindkét ágon nagyon jó humorú emberek vannak. Mikor összejön a rokonság, megállás nélkül megy a hülyülés. Anyám eleinte nem nézte jó szemmel a működésem, azt mondta, inkább tanuljak, ne irkáljak összevissza. Később, mikor már komoly humoristának számítottam és kezdtem aktívan fellépni, beiratkoztam egy angoltanfolyamra, mert a nyelv mindig nagyon érdekelt. Szóval, amikor írtam az angolleckémet, anyám rám pirított, hogy az angolozás helyett inkább a hülyeségeimet írjam. Úgyhogy ennyi volt a metamorfózis, de a családom azóta is a legnagyobb drukkerem. — Egy vérbeli humorista szükségképpen az osztály mókamestereként kezdi a pályáját? - Igen, ezt nyugodtan mondhatjuk, legalábbis én és a környezetemben található, később is írogató emberek biztosan így kezdték. Mellőlem már az általánosban is mindenkit kiküldtek a teremből. Az akkori osztályfőnökömnek ráadásul az volt a vesszőparipája, hogy nevelésem érdekében állandóan mellém ültette a jó magaviseletű gyerekeket, akik aztán egy hónap elmúltával annak rendje és módja szerint hármas magaviselettel kerestek más padtársat. Tehát, mondhatni, nagyon élénk és mókás gyerek voltam, ugyanakkor hamar „kijött” az írói vénám is. Már harmadik általánosban írtam egy cikket a Holdról az iskolai újságban. Imádtam ugyanis a csillagokat, a mai napig érdekelnek az égitestek. Persze ebben a művemben még nem volt semmi vicces, ez volt az első és egyben utolsó komoly írásom. Később, ötödiktől kezdve már képtelen voltam komolyat írni, és ez azóta sem változott: ha az APEH-nek fogalmazok egy levelet, vért izzadok, hogy ne legyen benne poén. Iskolai szórakoztató munkásságom további fontos állomása volt a nyolcadikban általam vezetett iskolarádió, illetve két saját jelenet, amiket a lányoknak adtunk elő nőnapon. — Szépen alakuló szórakoztatóipari pályád ellenére vegyésznek tanultál tovább. Hogyan lettél mégis humorista? — Egyszerű a történet. Nagyon érdekelt a sejtélettan, a biokémia, ezért jelentkeztem a vegyipari szakközépbe. Mivel említett élénkségem ellenére nagyon jó tanuló voltam, minden gond nélkül felvettek. Ott aztán hamar kiderült, hogy nem is annyira a biokémia a téma, hanem a kén- és sósavgyártás, illetve egyéb nyalánkságok. Ezért kissé csalódottan, de elkezdtem átnyergelni a kulturális vonalra. Számomra mindig is nagyon fontos volt a zene, ezért tanultam dobolni és játszottam is egy rockzenekarban Erzsébeten, ami bearanyozta a tinikoromat. Mellette egy hasonszőrű „félőrült” barátommal humoros műsorokat írtunk, amiket előadtunk az osztálynak. — Korán jött az első komoly elismerés. Alig voltál húszéves, mikor elnyerted a humorfesztivál különdíját. — Igen, teljesen váratlanul ért az elismerés. A suli elvégzése után a Kőbányai Gyógyszergyárban helyezkedtem el mint laboráns, de azért itt is rendszeresen jelentkeztem az üzemi lapban és felléptem a gyári klubban. Az ottani főnököm, akit szintén hülyítettem az írásaimmal, mondta, hogy ezt a humorfesztivált nekem találták ki, próbáljam ki magam. Jelentkeztem, és hála istennek, sikerült is végigcsinálni. A nyereményem akkoriban tízezer forint és egy álandó rádiós belépő volt, így lettem 1982 és 1987 között, majd 1990-től mind a mai napig a Rádiókabaré rendszeres szerzője, illetve az utóbbi időben előadója is. — Ezzel egy csapásra megváltozott az életed? — Nem igazán. Voltak nagy hátba veregetések, de semmi más nem változott. Akkoriban Nagy Bandó és Markos Nádas voltak a sztárok, mellettük nem rúghattam labdába, így aztán még jó egy évig maradtam laboráns, aztán mikor Nagy Bandó felfedezett magának és elvitt a fellépésekre, egy bátor húzással átmentem a Geodéziai és Térképészeti Vállalathoz létfenntartónak. Ez egy nagyon jó munka volt, napi három-négy órát dolgoztunk és jó alapot jelentett ahhoz, hogy a biztos havi jövedelem mellett lehessen mással is foglalkozni. — Mégsem sikerült jó darabig berobbannod az élvonalba... — Egyrészt voltak az ügyeletes sztárok, másrészt én sem tudtam hozni a humorfesztiválos formám. A fesztivál után úgy éreztem magam, mint a magasugró, aki minden felkészülés nélkül átvitte a lécet elsőre, és utána áll neki edzeni, hogy megint sikerüljön. Ezért aztán 1982 után öt éven keresztül 2-3 írásom ment csak le a Rádiókabaréban. Mellette mentek az underground fellépések, nagyon olcsón elmentem szinte bárhová, hogy edződjem és tanuljak, meg persze keressek is. így aztán szép lassan elterjedtem a föld alatt, de a rádiónak még nem volt szüksége rám, mert akkoriban egy nagyon erős, ütőképes generáció dolgozott a szakmában. Folytatás a 12. oldalon. Azt kell mondjam, mindkét ágon nagyon jó humorú emberek vannak. Mikor összejön a rokonság, megállás nélkül megy a hülyülés. Anyám eleinte nem nézte jó szemmel a működésem, azt mondta, inkább tanuljak, ne irkáljak összevissza. www.kisalfold.hu 11 AZ ÁRAKAT FEHÉRVÁRI ÚT 10330,- 7990 MÁRCIUS 24-30-IG ! NE HAGYJA KI! • Professzionális kozmetikai tanácsadás • Gyereksmink • Vidám húsvéti meglepetés Győr, Interspar TÖBB MINT DIVAT és MÁRKA 5430,- 3990, VT MI KIM .