Kisalföld, 2005. október (60. évfolyam, 230-255. szám)

2005-10-08 / 236. szám

12 Szieszta - kutatás www.kisalfold.hu KISALFÖLD 2005. október 8., szombat .. A. lyi.P­­1?. P?.?P 1?. !54.iNY.?.^. TM P M. M !SI . ®P Ir. Mh-PT­.. A pletykálódás égetni való bányaszokás Képzeljék el: az utált szomszéd ellen felfogadunk egy boszorkányt. Ő gyökerek, növények, halott állatok se­gítségével jó pénzért megátkozza az örök ellenséget, s rövid úton minden gondunk megoldódott. Erről a le­hetőségről alighanem egyszer s mindenkorra lecsúsztunk, bezzeg őseink, akik nemegyszer éltek boszorkányos fon­dorlattal... Komolyra fordítva a szót: a mohácsi vészig tizenkét magyar boszorkányperről tudunk, ebből kettő a soproni bíróság előtt zajlott. Ezekről az esetekről be­szélgettünk a soproni levéltár munkatársával, Németh Ildikóval, a téma szakavatott kutatójával. - Kezdjük talán egy banális kérdéssel: kik is voltak a bo­szorkányok? -A boszorkány az a férfi vagy nő, aki az ördög segítségével az emberi életben, egészség­ben vagy vagyonban kárt ké­pes tenni bűbájosság vagy va­rázslat által. A boszorkányság­gal kapcsolatos hiedelem sze­rint a boszorkány egy adott közösségen belül az a személy, akiről feltételezik, hogy ter­mészetfeletti képességei fel­­használásával ártani tud má­soknak. - Mikor és miért kezdődött a boszorkányoknak hitt szemé­lyek üldözése Magyarorszá­gon? - Pontosan nem tudjuk, a magyarországi boszorkányság korai történetéről csak utalá­sok és meglehetősen hiányos forrásanyag áll rendelkezé­sünkre. Szent István és Kál­mán király törvényeiben is vannak már nyomai a ma­­leficák - boszorkányos go­nosztettek - elleni fellépés­nek, az első boszorkányperek a középkori Magyar Királyság területén a tizenharmadik-ti­zennegyedik századból, Zág­ráb vidékéről valók. Halott állatot a küszöb alá - Tanulmánya elején azt írja, hogy a mohácsi vészig tizenkét magyar boszorkányperről tu­dunk, ebből kettő a soproni bíróság előtt zajlott. Mivel vá­dolták konkrétan a két soproni személyt? - A legkorábbi 1429-ből egy jobbágyasszony pere, de ez még nem soproni bíróság előtt zajlott. Zsigmond király 1429. október 20-án Sopron­ban tartott megyegyűlésén Ta­más hasfalvi jobbágy özve­gyét, akit a forrás szerint ke­rítőnőnek, boszorkánynak és jósnőnek tartottak, proscri­­bálta, azaz számkivetetté nyil­vánította. A következő ismert per 1502-ben Ifunger György meggyesi jobbágyé - Meggyes falu egyike volt Sopron szabad királyi város nyolc jobbágy­községének aki azzal fenye­gette meg faluját, hogy fel­gyújtja és a virágzó szőlőkre jégesőt küld. Meggondolatlan szavaiért örökös számkivetés­re ítélték.­­ Mindez csupán a kezdet Több soproni vádlott bűnlajstromán szere­pelt, hogy gyógy­füvek­kel üzérkedtek. Tudtak valamit, amit a többi ember nem. Bizonyára voltak köztük valódi „természet­­gyógyászok”, akik tényleg ismerték a gyógy­füvek gyógyító hatását, de jócskán akadtak rosszindulatú sarlatánok is, akik ki­használták embertár­saik hiszékenységét. Több vallomásban is szerepel, hogy olyan varázsszert adtak asz­­szonyoknak fizetség­képp, amelyről tudták, nem használ semmit. volt, a két jobbágy ügyét kö­vetően jelentősebb és hossza­dalmasabb boszorkányperek színhelye volt Sopron az 1528-29-es években,­­ így van, 1528. április 23-án kelt az a vallomás, amely két boszorkánysággal vádolt asz­­szony, Poschl Tamásné és Gusman Péterné perében szü­letett. Az egyik vádlott elis­merte, hogy varázslattal több embert beteggé tett, s ezért a felbujtóktól természetben vagy pénzben fizetséget ka­pott. Többnyire gyökereket, növényeket vagy éppen halott állatokat ásott el az „áldozat” házának küszöbe alá vagy az udvarában, amitől az megbe­tegedett. Ha azonban bizo­nyos idő elteltével kiásták a szerencsétlenséget hozó tár­gyat, az illető meggyógyult, így történt például Eber János esetében, akinek szomszéd­­asszonya rendelte meg a bo­szorkánynál a varázslatot el­lenséges viszonyukra hivat­kozva. 1529 júliusában Ber­­nátot, a városi tehénpásztort vádolták boszorkánysággal, s szinte ugyanazokat a vádpon­tokat hozták fel ellene, mint egy évvel korábban az említett asszonyok ellen. - Állíthatjuk, hogy a két per tulajdonképpen koncepciós per volt? - Saját korunkból visszate­kintve kissé erősnek tűnik ez a kifejezés. Nem szabad meg­feledkeznünk arról, hogy a kö­zépkori jogfelfogás erősen kü­lönbözött a maitól. A közép­korban a perbe fogott vádlott bűnösnek minősült, akinek magának kellett bizonyítania ártatlanságát. Az ártatlanság bizonyítása nem feltétlenül egyenlő a mai értelemben vett megdönthetetlen bizonyíté­kok felsorakoztatásával: pél­dául a híres tüzesvas-próbák lényege az istenítélet volt. Ha a tüzes vas hordozása után a vádlottnak adott időre gyó­gyulni kezdett a keze, ártat­lannak nyilvánították, ha nem, bűnösnek. Elképzelhető, hogy a középkori higiénés vi­szonyok között mennyi esély volt a gyógyulásra... A boszor­kánypereknél sem volt sok le­hetőség a tárgyi bizonyításra. A per lefolytatása meglehe­tősen hosszadalmas volt: őri­zetbe vétele után a városi bör­tönben fogva tartott vádlottat kihallgatták a bíróság előtt. Ugyancsak kikérdezték a ta­núkat is. Amennyiben a vád­lott a kihallgatás során tagadta a tanúk által megerősített vá­dat, úgy sok esetben - így a legtöbb boszorkánypernél is - kínzásra került sor. A kínzás bevett eljárásnak számított a korban, melyet 1252-ben IV. Ince pápa, 1265-ben IV. Ke­lemen pápa az inkvizíció le­gitim eszközének ismert el. Visszatérve Bernát pásztor 1528. évi soproni boszorkány­­perére, ott valóban érezhető az a szándék, hogy a bíróság egy, a társadalom peremén élő, rossz hírű személy elíté­lésével példát statuáljon. Derék polgárok intrikái - Az egyik soproni vádlott férfi volt. Érdekes momentum mindez, hisz az ember a bo­szorkányokat minden további nélkül „öreg banyákhoz" asz­­szociálja. Maradt fenn forrá­sunk arról, hogy a hazánkban perbe fogottak között körül­belül milyen volt a nők és a férfiak aránya? - Tudomásom szerint nem. Mindenesetre nem volt egyedi eset, hogy boszorkányságért férfiembert fogtak perbe. A legtöbb boszorkányper asszo­­nyi pletykálkodásként indult, többségüket a bíróság is egy­szerű rágalmazási perként ke­zelte, nem egy öregasszony ke­rült így gyanúba. Ugyanakkor több olyan pert is fel tudunk sorolni a tizenhatodik századi soproni esetek közül, ahol fér­fiakat vádoltak meg. Röviddel Bernát esete után történt, hogy Gerl János borbélymester megfenyegette feleségét, ha nem költözik el vele a város­ból, úgy „Vörös Péterrel tíz lo­von fog a városban megjelenni és kényszeríteni fogja őt is, a várost is akaratának teljesíté­sére, majd neje előtt két macs­kát lefejezett”. A forrófejű bor­bélymestert börtönbe zárták, ahonnan 1530-ban, csak fele­sége hosszas könyörgésére en­gedték ki. 1539-ben Adler György toronyzenészt vetették börtönbe boszorkányság vád­jával, aki a pert megelőzően többször került összeütközés­be a közgyűlés tagjaival. A de­rék polgárok közül sokan nem nézték jó szemmel, hogy Adler a várostorony helyett előszere­tettel látogatta inkább a borki­méréseket. Boszorkánysággal akkor vádolták meg, amikor egyik fia megszökött hazulról és egészen Bécsig jutott. A köz­vélemény szerint apja ördögi eszközökkel kényszerítette ki, hogy fia egészen hazáig jus­son. A fiú ebbe a futásba majd­nem belehalt, és ha a városi ta­nács tekintélyes tagjai nem lépnek közbe, valószínűleg Ad­ler György is máglyán végzi. Végül kiszabadult, sőt, egy évre rá, 1540-ben még a polgárok sorába is felvételt nyert.­­A kora újkor elején Magyar­­ország számított a keresztény­ség utolsó védőbástyájának, a társadalom teljes egészében, kivétel nélkül meghatározó szerepet játszott a vallásosság. Ennek ellenére hogy fordultak meg táltosok, varázslók, ho­gyan járhattak kézről kézre fü­veskönyvek az országban ? - Ma is vannak táltosok és varázslók, holott állítólag a fel­világosodott huszonegyedik században, a technika és tu­domány ezer csodáját felvo­nultató űrkorszakban élünk... Ami pedig a füveskönyveket illeti, azok nem egyértelműen a boszorkányos mesterség tit­kos tankönyvei voltak, hanem a gyógyítás eszközei. A közép- és kora újkorban a nemesi udvarokban az úrasszonynak - bevett szokás szerint - kö­telessége volt, hogy a háznép, a majorságok, a közeli falvak lakóinak egészségéről gon­doskodjék. Nemes és jobbágy egyaránt hozzá fordult beteg­ségében, a nagyobb nemesi családok levéltáraiban sok olyan orvosságot tudakozó le­vél maradt fenn, melyben az „ég szerelmére” kérnek jóféle orvosságot ilyen vagy olyan nyavalya ellen. A gyógyítóte­vékenység alapja mindenkép­pen a nemzedékről nemze­dékre átörökített, tapasztala­ton alapuló tudás. Ezt az is­meretanyagot bővíthették a környékbeli nemesasszony­okkal folytatott levelezés alap­ján, nyomtatott és kéziratos orvoslókönyvekből, népszerű kalendáriumokból, receptes­­könyvekből. A füveskönyvek, házi orvosságoskönyvek elter­jedésének ideje a tizenhato­dik-tizenhetedik század, per­sze­­ véletlenül se gondoljuk azt, hogy az egyszerű jobbágy­asszony már ekkoriban füves­könyvet olvasgatott. SZEGHALMI BALÁZS Boszorkánysággal vádolták meg Adler Györgyöt, amikor egyik fia megszökött hazulról és egészen Bé­csig jutott. A közvélemény szerint ap­ja ördögi eszközökkel kényszerítette ki, hogy fia egészen hazáig fusson. „Boszorkánykonyha" Frans Francken festményén, 1607. Fiatal lányok és vének, nemes hölgyek és parasztasszonyok számos démonnal ártó varázslással foglalkoznak. NÉMETH ILDIKÓ SOPRONBAN SZÜ­LETETT. 1995-BEN TÖRTÉNELEM­BŐL BÖLCSÉSZ-TANÁRI DIPLO­MÁT SZERZETT, 1996-BAN LEVÉL­TÁR SZAKON ÁLLAMVIZSGÁZOTT. AZ ELTE TÖRTÉNETTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA ÚJ- ÉS LEGÚJABB KORI MAGYAR TÖRTÉNETI DOK­TORI PROGRAMJÁN 2003-BAN SZERZETT PHD-OKLEVELET.

Next