Kisalföld, 2006. március (61. évfolyam, 51-76. szám)

2006-03-14 / 62. szám

12 Ünnepi melléklet www.kisalfold.hu KISALFÖLD 2006. március 14., kedd KERÉNYI FERENC IRODALOMTÖRTÉNÉSZ A MÁRCIUSI IFJAKRÓL, A NEMZETI DALRÓL ÉS EGY NEMZEDÉKTÖRTÉNELMI SZEREPÉRŐL A forradalom sosem bukott el Jókai már 1849-ben kitűzte a célt: mitológiát kell írni, megörökítendő nemzedéke történelmi szerepét. A leg­lényegesebb azonban, hogy a márciusi ifjaknak és ’48-nak nagyon erős folklórja lett, ami széles körben élt, és nem felülről irányított volt. Enélkül még Jókai sem tudott volna kultuszt csinálni - állítja Herényi Ferenc irodalomtörténész. - A változásokra való igényt sokféle forrás táplálta 1848 előtt. Mennyiben játszott sze­repet ebben az irodalom? - Olyannyira fontos volt, hogy amikor 1844-ben az Or­szággyűlés elé küldtek egy tör­vénytervezetet, amely a ma­gyar művészek szerzői jogi és honoráriumhelyzetét rendez­te volna, a záradékban leírták: azért kell biztosítani megél­hetésüket és tevékenységi le­hetőségeiket, mert kiemelt szerepük van a modern ér­telemben vett nemzet kiala­kításában. Ezt tehát már a kor­társak is így érezték.­­ Nincs ez ellentmondásban azzal, hogy akkoriban az or­szág lakosságának jelentős há­nyada írni-olvasni sem tudott, nemhogy fogékony lett volna az irodalomra? - Valóban, az írástudás még a férfiak körében is ötven szá­zalék alatt volt, azonban nem kizárólag az írásos forma ha­tott, hanem a közköltészet és a szájhagyomány is. Hadd mondjak erre példákat. Ami­kor Erdélyi János vezetésével 1846-ban népdalokat gyűjtöt­tek a Kisfaludy Társaságnak, már népdalként küldtek be Petőfi-verseket. A falvakban, a kis mezővárosokban a papok, a tanítók, a kántorok, a jegy­zők hivatalból foglalkoztak irodalommal, hiszen jeles na­pokon, ünnepeken, családi al­kalmakkor például köszöntőt, búcsúztatót kellett mondani­uk. Ezek az emberek kézira­tokban gyűjtötték az irodalmi panelanyagot. Csokonait te­kintették ideálnak, és azóta nem volt számukra ilyen je­lentős költő. Petőfit viszont maguk közül valónak érezték. Amikor 1844 novemberében megjelent az első kötete, de­cember 15-én egy segédtanító már arról írt Dunavecséről, hogy a költő édesanyja ott van körükben, olvassák a fia ver­seit és a fonókában is ezeket mondják. Innen nézve érthető Petőfi kultuszának néhány sa­játossága, például, hogy a hi­vatalos tiltás ellenére versei tovább éltek. Művei közül fő­leg a közérthetőek voltak nép­szerűek, a népdalok, a bor­dalok, a zsánerképek, s ettől van, hogy rátapadt a népies költő képe. - Forradalom és márciusi if­jak­­ egymástól elválasztha­tatlanok. Hogyan jött létre ez a csoportosulás? - Nem előzmények nélkül. Az 1830-as évek végén, az 1840-es évek elején Kazinczy Gábor vezetésével kialakult egy kör, amely német és olasz mintára Ifjú Magyarországnak nevezte magát. Tagjai fiatal egyetemisták voltak, akik ta­nulmányaik végeztével vissza­kerültek a vármegyékbe, s ha mint csoport szét is estek, nemzedéktudatuk nem tűnt el. A fiatal írók 1846-ban lét­rehozták a Tízek Társaságát, éppen azért, mert az említett szerzői jogi törvényt már nem tárgyalta az Országgyűlés. Ek­korra olyan súllyal bírtak, hogy ha sztrájkot hirdettek, mert kevesellték a honoráriu­mot, az bizony érződött a la­pok eladási példányszámán. Ez még csak érdekvédelmi szerveződés volt, a Pilvax köre - vagy Petőfi után, a Fiatal Magyarország - azonban már 1846 óta rendőri megfigyelés alatt állt. Tagjai egy része egye­temi hallgatókból került ki, de voltak köztük az irodalomban ismert alkotók és mai szóval szabadúszók is. Őket már nem az anyagi érdek, hanem a kö­zös világlátás fűzte össze. A liberális reformellenzéknek ugyan működtek pesti szer­vezetei, de tömegeket moz­gósítani ez a társaság volt ké­pes. Eredetileg azt a feladatot szánták neki, hogy aláírás­­gyűjtő akcióval támogassa Kossuth március 3-i ország­­gyűlési felirati javaslatait, s így segítse elő a teljes reform­­program átverekedését. Erre március 19-én, a József-napi vásáron került volna sor, amit francia mintára reformlakoma követett volna Rákos mezején. Közbeszólt azonban a március 13-i bécsi forradalom: a tervek idejétmúlttá váltak, és ehe­lyett kezdődött meg március 15-én a pesti forradalom. - A márciusi ifjak célkitű­zései között amúgy is szere­pelt ez? - A forradalom módszerta­nát a csoport tagjai tudomá­nyos alapossággal elemezték. A francia forradalmakról meg­jelent műveket fejből tudták. Tudatosan készültek erre, s csak az alkalomra vártak. És mivel a legfontosabb jogkö­vetelésük a sajtószabadság volt, ezért ennek kivívásával kezdődött a forradalom.­­ A célokban egységesek voltak? - A változtatás szándékában voltak egységesek: azt mond­ták, nem reformok, hanem gyökeres változások kellenek. Elfogadták viszont a liberális értelmiség érdekegyesítő po­litikáját, amely nem társadal­mi robbanás, parasztlázadás révén kívánt jogkiterjesztést végrehajtani, hanem békés társadalmi megegyezés alap­ján. Ezért lett vér nélküli for­radalom március 15. - Egyébként hányan voltak a márciusi ifjak? Harmincan-negyvenen. Mindenki személyesen ismert mindenkit, új embert pedig általában valamelyik barátja vezetett be a társaságba. Is­merünk olyan titkosrendőri jelentést, ahol az illető pa­naszkodik, hogy ő az előírás szerint bemegy a Pilvaxba, de a fiatalok rögtön elhallgatnak, és másról kezdenek beszélni. - A Nemzeti dal összeforrt 1848. március 15-ével. Mit tu­dunk a keletkezéséről? - 1848. március 13-án éjjel készült - ezt maga Petőfi írja forradalmi naplójában -, de persze még nem március 15-re, hanem a március 19-re tervezett reformlakomára. Ez magyarázza, hogy a Nemzeti dalban nem a társadalmi vál­tozások és az osztályszem­pontok jelennek meg, hanem a nemzeti egység. A vers tu­lajdonképpen minimumprog­ram, ami minden magyar em­ber számára elfogadható. Ezért vált jelképpé. - Hol helyezné el a Pető­­f-életműben? - Kétségkívül az életmű egyik csúcsa. Nem alkalmi mű, amit a pillanat hevülete diktált, hanem több verssor­ba illeszkedik. Az 1846. május 22-én írt Levél Várady Antal­hoz című versben jelenik meg először egy sajátos szerkezet: Petőfi a hétköznapi dolgoktól eljut a nagy forradalmi láto­másig, aztán a szinte arma­­geddoni csatával felérő sza­badságháború, majd fenséges zárótétel következik, ahol a forradalom hőseit tisztelet­ben részesíti az utókor. Ugyanez a felépítése a Nem­zeti dalnak is. Amikor Petőfi szimbólumokat használt, ok­­kal-joggal a legnépszerűbbe­ket vette elő - mint például a kardot és a láncot -, amelye­ket a vásárra feljövő gubás paraszt is megértett. Kard és lánc címmel egyébként ko­rábban írt is verset. - Vannak biztos forrásaink arra nézve, hogy hányszor sza­valta el Petőfi a Nemzeti dalt a nagy nap során? - Pontosan tudjuk, hogy négyszer, mert ezt ő maga rá­írta az egyik példányra. Dél­előtt szavalta el a Pilvaxban, az orvosi egyetemen, a jogi egye­temen és a nyomda előtt. Tel­jesen logikus: addig kellett el­szavalni a verset, amíg nem volt kinyomtatva. A Nemzeti Múzeum lépcsőjén viszont nem mondta el. A legenda onnan ered, hogy Kálozdy Já­nos áprilisban megjelentette a Nemzeti dal megzenésítését, s a kottacímlapon szerepelt ez a kép. Amikor a kottát „hírlel­ték” és dicsérték, még csak azt írták, hogy a szokott népgyű­lési jelenet. Ez stimmelt, mert Petőfi többször szavalt ott, de nem március 15-én, és nem a Nemzeti dalt.­­ A márciusi ifjak mellőzése rögtön március 15. után el­kezdődött. Miért? - A republikánusok kisebb csoportja - Petőfi, Vasvári és ekkor még Jókai - számára még nem fejeződött be a for­radalom, az ország közvéle­ménye számára viszont igen, és minden további megmoz­dulást, véleménynyilvánítást izgatásnak tekintettek. A vi­déki nemes nagyon elégedett volt, nem tört ki parasztfel­kelés, nem gyújtották rá a kú­riát; a kereskedő örült, mert nem verték be a kirakatüvegét. Mivel a fiatalok vidéken nem bírtak befolyással - talán csak Győrött, Lukács Sándor révén -, elszigetelődtek. Amikor vi­szont szeptemberben meg­kezdődött a fegyveres harc, Petőfi és Vasvári maga füg­gesztette fel a republikánus agitációt. Azt mondták, s ez derék tett volt: nem adják fel eszméiket, de most annak van ideje, hogy a forradalom ad­digi eredményeit megvédjék a támadással szemben.­­ Nagy volt körükben a mel­lőzés miatti a csalódottság? - Annyiban igen, hogy rá kellett jönniük: az eszmék megvalósíthatósága korláto­zott. Ezt már nem ők írják meg, hanem Madách Az em­ber tragédiájában. A legna­gyobb csalódást Jókai már áp­rilisban megfogalmazta az Életképek című lapban: azt hittük, hogy van népünk, és kiderült, hogy nincs. A köz­­társasági eszme nem hatott le olyan mélyre, hogy általános­sá váljon. A magyar nép kö­rében élt a jó király képe, aki ,íme, most is megadta nekünk az alkotmányt.­­ Ennek ellenére a márciusi if­­jakra úgy gondolunk, mint aki­ket dicsfény övez. Mikor válto­zott meg a róluk kialakult kép?­­ A Monarchia idején hiva­talosan április 11-ét, az 1848- as törvények szentesíté­sének napját ünnepelték, s kétségkívül feltűnő, hogy a magyar nép mindvégig márci­us 15-ét tekintette ünnepnek. Ez annak tulajdonítható, hogy a márciusi ifjak közül sokan magas kort értek meg, tekin­télyes emberekké váltak, Jókai pedig írófejedelem lett. Ő már 1849- ben kitűzte a célt: mito­lógiát kell írni, megörökíten­dő nemzedéke történelmi szerepét. Ezzel megemelte ezt a korszakot. A leglényegesebb azonban, hogy a márciusi if­jaknak és ’48-nak nagyon erős folklórja lett, ami széles kör­ben élt, és nem felülről irányí­tott volt. Enélkül még Jókai sem tudott volna kultuszt csi­nálni. Ez azzal magyarázható, hogy a forradalom sosem bu­kott el. Világos után nem le­hetett visszamenni 1847-be. Ferenc József például 1853-ban szentesítette a job­bágyfelszabadítást, ami még­sem a jó király képéhez, ha­nem Kossuthhoz és '48 emlé­kéhez kötődött. HANCZ GÁBOR A forradalom módszertanát a csoport tagjai tudományos alapossággal elemezték. A francia forradalmakról megjelent műveket fejből tudták. Tudatosan készültek erre, s csak az alkalomra vártak. Amikor megkezdődött a fegyveres harc, Petőfi és Vasvári maga függesztette fel a republikánus agitációt. Azt mondták: nem adják fel eszméiket, de most annak van ideje, hogy a forradalom addigi eredményeit megvédjék a támadással szemben. Kerényi Ferenc

Next