Kisalföld, 2009. október (64. évfolyam, 230-255. szám)
2009-10-05 / 233. szám
2009. OKTÓBER 5., HÉTFŐ A HÉT TÉMÁJA SZERKESZT! SZABÓ GABRIELLA A megye „vörös és fehér”-je A Soproni borvidék inkább vörösboráról híres, a pannonhalmi hagyományosan inkább fehér szőlőt termő vidék, így egy megyére jut ilyen is, olyan is, testvériesen kiegészítve egymást. De az „inkább”-on van a hangsúly, ha nem akarjuk megbántani a szőlészeket, borászokat, el kell mondani, hogy Sopron környékén is terem remek fehérbornak való, a Pannonhalmi-dombság kék szőlője is nyert már versenyeket. Századokkal ezelőtt is, ezért most az új telepítéseken egyre inkább megjelenik. S míg a nyugati végek termelői a rendszerváltáskor hamarabb ráeszméltek a közös marketing jelentőségére, a pannonhalmi királyleányka Csipkerózsika-álmából később ébredt, viszont a bencés apátság újjáélesztett pincészeti hagyományai Győrhöz közel húzóerőt jelentenek. A Pannonhalmi borvidék 600 hektáros termőterületéhez 500 hegyközségi tag tartozik, de még legalább ugyanennyien termelnek saját célra szőlőt, bort. Főként olaszrizlinget és rajnait, chardonnay-t, traminit, rizlingszilvánit. A környéket a lösztalaj, a löszbe mélyített, fúrt pincék jellemzik, és a Sokoró vonulatain szurdokvölgyekkel szabdalt dűlők. A Soproni borvidék termőterülete 1670 hektáros, 2700 szőlőtermelőt számlál. Fő fajtái közé tartozik a kékfrankos, a zweigelt, a cabernet sauvignon, a merlot, a pinot noir. Talaja általánosságban kötött barna meszes erdőtalajnak nevezhető, de dűlőnként nagy változatosságot mutat. A pincéket hagyományosan a házak alá építették és most is jellemzően ezt teszik. Filoxérától a tervgazdaságig A filoxérajárvány 1875-ben hazánkban is megjelent, a szőlőkedek kétharmadát tönkretette. Állami támogatással folyamatosan újratelepítették az elpusztult szőlőket, és a századforduló környékén már újabb földeket is művelésbe fogtak, valamint megindult a szőlőtermesztés az alföldi homoktalajon is. A II. világháborút követő „rendszerváltozás” után az ország legfontosabb piacai bezáródtak. A jelentősebb pincészetek és borkereskedések tönkrementek, a hegyközségek működését megakadályozták. Az 1950-es évek végi erőszakos kollektivizálás is nagyon sokat rontott a helyzeten. A hagyományos minőségi bortermelés alapjait lerombolták. A hetvenes években megindult valami, elkezdték fejleszteni a borászatokat a termelőszövetkezeteknél Azonban tömegbortermelés folyt, a hatalmas és igénytelen szovjet borpiac ehhez élénk keresletet teremtett. A szocializmust követően, az 1990-es évek elején a korábban tömegbortermelést végző nagyüzemek csődbe kerültek, felszereléseiket sok helyütt „kárpótlás” gyanánt széthordták a volt tsz-tagok. Azonban ekkor megjelentek a minőséget termelő családi pincészetek, s egyre nagyobb számban kezdtek működni a borvidékeken. Az ország változatos összetételű talajai, az éghajlat és a megfelelő napsütés - az évszázadok során kialakult borkészítési szokásokkal együtt - hozzájárul ahhoz, hogy a magyar bor világhírű lett. Napjainkban 22 borvidékünk gazdag kínálata hirdeti Európában és a világban. Magyarországon minőségi borok teremnek. A nőknek általában tilos volt bort fogyasztaniuk. Az ókori szerzők az időszámítás előtti II. századból idéznek olyan eseteket, mikor a férj megölte feleségét, csak azért, mert az titokban lelopódzott a borospincébe. Utazás Noé bárkáján a magyar borvidékekig „Az emberi test hasonlatos a növényekhez, amelyeket, ha túlságosan bőven öntöznek az istenek, nem tudnak kiegyenesedni, nem járja át őket az enyhe szellő lehelete. De ha csak annyit isznak, amennyire szükségük van, szálegyenesen nőnek, virágot hajtanak és gyümölcsöt teremnek” - hangsúlyozta Alópekédémosz Szókratész, aki bevallottan teljes szívével a borivás mellett volt. BORTÖRTÉNELEM TÓTH GYULA Az időszámítás előtt 470-399 között élt ókori filozófus szerint a bor csitítja a lélek fájdalmát, mint ahogyan az olaj föllobbantja a lángot. Azonban ha színültig töltjük a kupát, a test és lélek megbicsaklik, „levegőt is nehezen kapunk, szó meg alig jön a szánkra”. AZ ÖZÖNVÍZ ÉS A BOR A bor története némi túlzással egyenlő az emberiség történetével. A Biblia szerint Noé volt az első szőlész. Ha ezt vesszük alapul, az özönvíz Krisztus előtt 2370-ben kezdődött, el is hihető. Azonban más állítások szerint a szőlőtermesztés őshazája a Kaukázuson túli területeken van. Az ott élők már az időszámítás előtt 5000 körül ismerték és termelték az apró szemű, úgynevezett ligeti szőlőt. Később ebből nemesítették a kerti szőlőt. Mások tényként közlik, hogy a régészek Törökország, Szíria és Libanon területén a neolitikus korból származó szőlőmagleleteket találtak, így akár az is lehet, hogy korunkat 10 ezer évvel megelőzőleg már készítettek bort. Az egyiptomiak, a görögök és a rómaiak már borfogyasztók voltak, a mai Marseille-t alapító föníciaiak a Krisztus előtti hatodik században elterjesztették a szőlőtermesztést. EGY AMFORA BOR EGY RABSZOLGÁÉRT A borászat kiváltság lehetett, nem mindenki tehette meg, hogy borászkodjon. Ugyanis a római borkereskedők drága pénzért árulták a bort, a nedűből egy amfora ára felért egy rabszolgáéval. A bor tárolására és szállítására az amforákon kívül tömlők szolgáltak. A tartósítást, a gyors ecetesedés megakadályozását fenyőgyanta, fahamu adalékok hozzáadásával érték el. A korabeli görögországi és római borokat nem tisztán, hanem szűrt víz hozzáadásával fogyasztották. Meghatározó jelentőségű felfedezés fűződik a gallokhoz, akikhez a hordó megalkotása köthető. A hordó nemcsak az oxigénmentes tárolást, de a bor érlelését is lehetővé tette. CSÁSZÁRI PARANCSTÓL A MISEBORIG A későbbi európai szőlő- és bortermelés kialakulását nagymértékben segítették az ókori görög és római kereskedők, valamint a római császárok, akik parancsban kötelezték a légiósokat a meghódított területeken szőlő telepítésére. A kereszténység elterjedése is fontos szerepet játszott a borkultúra fejlődésében, mivel a szertartások elmaradhatatlan kelléke volt a misebor. Az üvegpalack a középkorban még nem létezett. A vásárokon a kereskedők a hordókat csapra verték és csuporra mérték a bort, amely azonnali fogyasztásra volt csak alkalmas. A francia mondás szerint, ha lefejtetted a bort, meg is kell innod, azaz vállalnod kell tetteid következményét. Csak a XVI. században jelent meg és terjedt el a fúvott üvegballon. Földünkön jelenleg több mint 10 millió hektáron telepítenek szőlőt, mely termőterületek több mint 70 százaléka Európában van. A II. világháborút követő néhány évtizedben Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Portugália, Magyarország és Görögország termelt jelentős mennyiségben bort. Az elmúlt mintegy 30 évben azonban bebizonyosodott, hogy a világ más földrészein lévő területek - Ausztrália, Dél-Afrika, Kalifornia, Chile vagy Argentína - is alkalmasak kitűnő borok előállítására. HONFOGLALÁS, BORFOGLALÁS A honfoglaló magyarok fejlett és az itt élő népek által jól gondozott görög és római eredetű szőlőkultúrát találtak. Mivel őseink már korábban egyes türk népektől ellesték a borkészítés titkát, nem csoda, hogy megbecsülték az ültetvényeket. Magyarország területén az első szőlőket a kelták, majd a rómaiak ültették, főként a Balaton-felvidéken és a Duna mentén, így honfoglaló elődeink már szépen művelt szőlőket találtak a Kárpát-medencében. Ezt legjobban az bizonyítja, hogy Szent István (975-1038) a szőlőt is megadóztatta. Az 1206-1270 között uralkodó IV. Béla külhoni telepeseket hozatott Magyarországra. A következő évszázadok a magyar bor felvirágzásának évei voltak. Kialakultak a hegyközségek, a tokaji borok megjelentek a nemzetközi kereskedelemben. Mátyás király (1443-1490) korában kezdett hazánkban tért hódítani a vörösbor. A visegrádi palota márványkútjából már ekkor folyt vörösbor is a fehér mellett. Ekkoriban Pannonhalma és Szekszárd voltak a fő borvidékek. A Budai-hegyvidéket II. Géza (1141-1162) uralma alatt kezdték művelni. A Móri borvidék felvirágoztatása III. Béla (1172-1196) érdeme. A végvárakban állomásozó katonaság rengeteg bort fogyasztott, és a külföldi borkereskedők is ezekről a területekről igyekeztek beszerezni a megszokott magyar borokat. Az 1703-ban kirobbant szabadságharc fontos kelléke volt a bor, és mert II. Rákóczi Ferenc Magyarország legnagyobb földbirtokosa volt - övé volt Tokaj-Hegyalja is -, ezért ezzel a borral látták el a harcoló csapatokat. Az eladott borból befolyt pénzből pedig fegyvereket vásároltak. Rákóczi tokaji bort küldött azokba az udvarokba, amelyek támogatását meg akarta nyerni, így ismerte és szerette meg a jófajta tokaji bort a pápai udvar, a francia, az orosz és a német uralkodó is. A Habsburgok uralkodásuk idejének kezdetén visszafogták a magyar borexportot. A II. József idején készült földmérés szerint a több mint 551 ezer hektáros terület 9 millió hektoliter bort adott. Ehhez nem számolták hozzá Erdély 59 ezer hektárját az ott termő híres borokkal. Ma már kevésbé tudott, hogy Arad-Hegyalján is készítettek aszút, ami egyenrangú volt a tokajival. 99 Napjainkban 22 borvidékünk gazdag kínálata hirdeti Európában és a világban. Magyarországon minőségi borok teremnek. de A borkészítés során most is használnak adalékanyagokat a bor tisztításához, a savszintek beállításához. A görögök annak idején a musthoz mézet, sót és a gyantát adtak. Ezeknek a cukortartalom-emelésnél és a tartósításnál volt szerepük. Külön figyelmet érdemel a gyanta, amely a ként helyettesítette. S fejfájást sem okozott a fogyasztónak. s Egyiptomban Ozirisznek, a halál és az újjászületés istenének tulajdonították a szőlőtermesztés meghonosítását. 13