Kisalföld, 2015. március (70. évfolyam, 51-76. szám)
2015-03-16 / 63. szám
KISALFÖLD 2015. OB. 16., hétfő Megszabott a korkülönbség A törvény szerint a gyermek és az örökbefogadó (a pár fiatalabb tagja) között legfeljebb 45 év lehet a korkülönbség. Megyei körkép 5 KEVESEBB A KÜLFÖLDI ÖRÖKBEFOGADÓ, DE MA IS TOLERÁNSABBAK NÁLUNK, KEVÉSBÉ SZÁMÍT A SZÁRMAZÁS, AZ EGÉSZSÉG A gyerek szülőre, a szülő gyerekre vár Örökbefogadásról szólva a mottó nem változik: mindig több a szülő, mint a kisgyerek. A korábbinál jóval kevesebb viszont a külföldi örökbefogadó, aki ma is sokkal megengedőbb a kisgyerek életkorával, egészségi állapotával és származásával kapcsolatban, mint a magyar. ÉSZAK-DUNÁNTÚL LACZÓ BALÁZS Győr-Moson-Sopronban 55-en kaptak alkalmassági engedélyt a szükséges képzést követően, 30 engedélyeztetés pedig most van folyamatban. Ők lesznek az esélyes várakozók a listán, míg a gyermekek száma ennél jóval kisebb. Inotai Márta, a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat örökbefogadási tanácsadója szerint a rendszerben ma 46 gyereket tartanak nyilván. Ez látszólag sok, ám ebbe a tinédzsereket is bele kell számolni. Az érdeklődés persze a 3 éven aluliak iránt mutatkozik, ebben a korban azonban összesen 6 ilyen kis állami gondozottat találunk. Ráadásul a potenciális szülőknek és babáknak egyaránt nehezíti az egymásra találást, hogy a 6-ból csak 3 számít egészségesnek, 3 tartós betegséggel küzd, ami a legtöbb örökbefogadó számára kizáró okot jelent. Győr-Moson-Sopronban 50-en kaptak alkalmassági engedélyt a szükséges képzést követően, 30 engedélyeztetés pedig most van folyamatban. Az egészségi állapot igen jellemző feltétel, de azért kisebbfajta betegségek - mint az asztma, az allergia - nem támasztanak akadályt - mondja dr. Boda Jánosné, a Kormányhivatal megyei gyámügyi hivatalának vezetője. Ma is jellemző, hogy a külföldi örökbefogadók e téren megengedőbbek, s főként igaz ez a skandináv országokból érkezőkre. Az örökbe fogadott gyerekek sorsát az utánkövetés rendszerén keresztül nyomon tudjuk kísérni és látszik, hogy fogyatékossággal élő vagy beteg kisgyerekkel szinte csodákat művelnek. Hiába működik hatékonyan a szakellátó rendszer, a családi háttér pótolhatatlan erőt ad. Összességében nincs sok örökbefogadási eljárás a régióban - például a keleti országrészekhez viszonyítva. Boda Jánosnétól úgy tudjuk: 2013-ban 25 örökbefogadást engedélyeztek Győr-Moson-Sopronban, ezek közül 9 gyerek a szakellátási rendszerből kerülhetett meleg otthont nyújtó kezek közé, 3-an rögtön kórházból nyílt örökbefogadással, 5-en pedig szintén azonnal, de titkos úton jutottak anyához, apához. Tavaly ugyanez az összlétszám 20 volt, 9-et már előtte nevelésbe vett az állam, s összesen 5 újszülött talált azonnal szülőre. Mind tavaly, mind 2013-ban voltak gyerekek, akiket házasságkötés okán fogadtak örökbe, őket is számon tartja a gyámügyi statisztika. A megyében egyébként 11 gyerek vált tavaly örökbe adhatóvá, ők vagy tavaly leltek szülőre, vagy idén érhet révbe a sorsuk. Talán a legkedveltebb módja az örökbefogadásnak az, amikor az újszülött gyermek rögtön a kórházból, titkos örökbefogadás által talál szülőkre. Erre kétezer-három előtt nem volt lehetőség, így akit nem nyíltan fogadtak örökbe, az előbb kötelező módon bekerült a szakellátó rendszerbe. Én személy szerint nagyon örültem a jogszabály változásának, mert ez a gyereknek is jó, az örökbefogadónak is a legjobb és hatalmas erőt ad a lemondó szülőnek, hogy rögtön rendeződni látja a babája sorsát egy ilyen nehéz döntés után - mondja Boda Jánosé, a hivatal vezetője. A külföldiek megengedőbb szemlélete mögött az a prózai ok is áll, hogy részükre ezt a „azonnali” lehetőséget nem adja meg a törvény, sőt, 2003 óta csak akkor jöhet szóba a nemzetközi eljárás, ha a gyermek örökbefogadását itthon kapott alkalmassági engedélyt Győr-Moson-Sopronban a szükséges képzést követően megkísérelték és úgy sem vezetett eredményre. A várólistát látva ezek után meglepő is lenne, ha egy külföldi épp a legtöbbek által vágyott babát vihetné haza. Inotai Márta szerint a külföldiek ezzel nyilvánvalóan tisztában is vannak és már eleve olyan örökbefogadó fordul a magyar minisztériumhoz, aki rugalmasabb a gyerekek származásával, egészségi állapotával és életkorával kapcsolatban. Hogy is zajlik ez nálunk, magyaroknál? Az örökbe fogadó szülőknek nyilatkozniuk kell arról, hogyan képzelik el a remélt gyereket - avat be a háttérbe a tanácsadó. - Nehéz lenne azt mondani, hogy például a származás nem lényeges szempont, mert a kérelmek kilencven százalékánál kikötésként szerepel - mondja a szakember. S hogy nehogy feleslegesen bántson ez a tény valakit, le kell szögezni, hogy az örökbefogadók nem szólítanak meg név szerint valamiyen kisebbséget a kérelmükben, mondván, hogy az adott származás kizáró ok. Inkább jellemzően ahhoz ragaszkodnak, hogy az itt élő többség sarja legyen a gyermek, s az elképzeléseikbe az ettől eltérő ritkán fér bele. Ehhez gyakran fűzik önmentő magyarázatként, hogy a környezet előítéletétől tartanak. Barátkozásnak hívjuk azt a két hetet, ami alatt az új szülő megismerkedik a kisgyerekkel. Ez nagyon intenzív időszak, mindennap ott vagyunk velük a babánál. Inotai Márta tanácsadó A régióban egyébként ez a kérdés sokszor csak elméleti marad, hiszen az említett kisgyerekből például egyik sem roma származású, míg Kelet-Magyarországon ez az arány másképp fest. Emiatt ott a külföldi örökbefogadások száma is magasabb. Nem szemérmeskedve el a kérdést - hiszen ebben a társadalomban élünk -, ha egy nyilatkozó örökbefogadónak nincs kikötése a származással kapcsolatban, nagy az esély arra, hogy a lehetőséget megragadva a keleti országrészben nevelésbe vett gyermekkel vált tavaly örökbe adhatóvá Győr-Moson-Sopron megyében, ők vagy tavaly teltek szülőre, vagy idén érhet révbe a sorsuk, hozzák össze, így végül az a baba is szülőre találhat. Nehéz lenne azt mondani, hogy például a származás nem lényeges szempont. A külföldi kérelmezők száma egyébként nálunk valóban igen alacsony, Győrben például tíz év alatt 3 gyermek került nemzetközi örökbefogadásba, tehát azok a kis állami gondozottak, akik itthon nem találtak szülőre. Kik ők? Egyikük egy nyolcéves kislány volt, a másik pedig egy egészségkárosodott kisfiú, öt és fél esztendős. A harmadik gyermek háromévesen lelt szülőre, az esete példaszerű. Teljesen egészséges csöppség volt, de mindkét szülője mentálisan terhelt s emiatt nem talált magyar örökbefogadóra. Ugyanakkor volt nemrég egy 7 éves kisiskolás is, aki magyar szülőhöz került, s szintén a szülőföldjén lelt otthonra egy óvodás testvérpár. Tavaly egyébként 14 gyereket adott titkos úton örökbe a szakszolgálat, 4 a kórháztól, 4 nevelőszülőtől, 5 a csecsemőotthonból, egy pedig egyéb úton került új családjához. - Barátkozásnak hívjuk azt a két hetet, ami alatt az új szülő megismerkedik a kisgyerekkel. Ez nagyon intenzív időszak, mindennap ott vagyunk velük a babánál. Egy esetre emlékszem csak, amikor nem tudta elfogadtatni magát a szülő, de azért a dolognak általában működnie kell. Annál szebb pillanat pedig a mi szakmánkban nincs, amikor ők egymásra találnak - mondja Inotai Márta. ________ 2014-ben a gyámhivatal Győr-Moson-Sopron megyében 20 örökbefogadást engedélyezett. Ő az életet adta, mi pedig a boldogságot „Életet adó” - így hívják a vér szerinti szülőt. Az éppen most 15 éves Gólyahír Egyesület közvetítésével sikerült otthonra találnia a kis Hegedüs-Harasta Enikőnek, akinek szülei korábban 12 éven át hiába szerettek volna babát a Tata melletti Vértessomlón. VÉRTESSOMLÓ LACZÓ BALÁZS A gyerekszoba meghitt, tele játékkal és képeskönyvvel. Enikő még csak 9 hónapos, de már feláll és prüntyögve érdeklődik minden új tárgy iránt a szobában. Nem fél az idegentől, mosolyog és megmutatja mind a négy fogát. - Az örökbefogadás mellett döntöttünk és az első perctől elhatároztuk, hogy ez nem lesz titok Enikő előtt, ha eljön az ideje. Szerintünk nem érdemes és nem lehet titokban tartani, annál nagyobb lesz a törés - mondja Hegedüs-Harasta Gábor, aki Henriettel két évig várt, ami rövid időnek számít. Különleges sors ez, Enikőnek két édestestvére is örökbefogadóknál él, s az egymáshoz viszonylag közel lakó gyerekek találkoznak is - mondja az anyuka. - Azt mondják, hogy az ember, amikor megnézi a kisbabát, érzi, hogy ez az övé. Ha nem, akkor nem szabad vállalnia. De itt annyi jel volt. Május huszonhatodikán született Enikő, mi pedig előtte két évvel május huszonhatodikán házasodtunk össze és kétezerkettőben, ugyanezen a napon ismerkedtünk meg. Amikor gyereket terveztünk, azt mondtuk, ha fiú, Gábor legyen, ha kislány, akkor Enikő. És éppen ez a név jutott neki, fél nappal azelőtt, hogy megláttuk. Azóta annyi mindenben kezd ránk hasonlítani - mondja Henriett. Nemcsak hogy nem titkolják majd a kislány elől gyökereit, de Gábor azt mondja: segíteni fogják, ha majd 16 éves korában találkozni szeretne az életet adóval. Addig a törvény ezt nem engedi neki. - Kicsit szorong az ember, ha erre gondol, de nem fogjuk őt vissza. Jó emlékekkel váltunk el az életet adótól, aki végül megölelt és azt mondta: „Ne félj, nem gondolom meg magam” - mesél a drámai pillanatról Henriett. - Örülünk, hogy egy közös fénykép is készült ekkor vele, megmutathatjuk majd Enikőnek az életet adóját, velünk egy fotón. S majd amikor kamaszodik és esetleg úgy élné meg mindezt, hogy őt eldobták, őszintén elmondhatjuk neki, hogy „nem dobtak el”. Mert az anya már három hónappal a születése előtt gondoskodott az örökbe adásáról, nem tudta volna felnevelni. Ő az életet adta. Mi a boldogságot tanít bölcsességre az anya. Azt mondják, hogy az ember, amikor megnézi a kisbabát, érzi, hogy ez az övé, mondták az örökbefogadók.