Kisdednevelés, 1891 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1891-01-01 / 1. szám
3 szó a pusztaságban, mely meghallgatásra alig számíthat. Saját, legfőbb érdekünk tehát a kisdednevelők országos egyletét teljes erőnkből támogatni, mely ma a kisdedóvás törvényes rendezésének küszöbén még inkább van hivatva a kisdednevelők érdekeit képviselni, mint valaha! Hogy azonban egyesületünk céljának minél inkább megfelelhesen, szükséges, hogy valóban tiszta áttekintést nyerjen a hazai kisdedóvás állapota felől, az pedig csakis az összes kisdednevelő ügytársak, továbbá a kisdednevelés ügyének élén álló, annak vezetése és felügyeletével foglalkozó, kir. tanfelügyelők és egyesületek közreműködésével lehetséges. Mindeme elősorolt indokok alapján az 1890-ik évi augusztus hóban megtartott IV. egyetemes tanítógyűlés, melynek a kisdednevelők orsz. egylete egyik szakosztályát képezte, — kimondta már annak szükségességét, hogy a hazában létező összes kisdedóvó intézetek, valamint a bennök működő nevelői személyzet viszonyairól lehető legrészletesebb adatok szereztessenek be s a végrehajtás munkálataival a választmányt bízta meg. Eme nagyfontosságú megbízatásának kívánt választmányunk eleget tenni, midőn 1890. december 27-én tartott üléséből a következő körleveleket intézte hazánk összes kir. tanfelügyelőségeihez : Nagyságos kir. tanfelügyelő úr ! A Kisdednevelők Országos Egyesülete 20 évi működése alatt folyton az óvodák számának szaporítását s az óvók vagy óvónők helyzetének lehető javítását s azok szakszerű műveltségének a kor igényeihez mért fejlesztését tartotta szem előtt. E célt egyfelől az időnként tartott országos üléseken kitűzött pályadíjak, az általa fenntartott „Kisdednevelés“ című szaklap, másfelől pedig saját irodalmi és segélyalapjának növelése és mindezeknek lehető felhasználásával törekedett elérni. Sajnos azonban, hogy ma, midőn már a „kisdedóvásról“ szóló törvényjavaslat is a képviselőház asztalán fekszik, ezen egyesület nemes céljának megfelelő tevékenységét azért sem fokozhatja, mert a meglevő kisdedóvodák, állandó és nyári menedékházaknak s az azokban alkalmazott óvóknak, óvónőknek, dajkáknak sem száma, sem minősítménye sehol a szükséges részletességgel kimutatva nincsen. Hogy tehát úgy az előfordulható egyesületi segélyezés és az egyes óvóintézetek belső paedagógiai viszonyainak fejlesztése előmozdítható legyen, továbbá az egyes kisdedóvóintézetek s azok alkalmazott óvószemélyzetének érdekei a kisdednevelők országos egyesületének szerény erejéhez mérten képviselhetők legyenek, már a nyáron megtartott IV. egyetemes tanítógyűlésen kimondatott, hogy ezen intézetek belviszonyait tüzetesen megismerni, elodázhatlanul szükséges. Ez indokból legyen szabad nagyságodnak nemzeti tanügyünk előt.