Csonkamagyarország, 1921 (1. évfolyam, 1-134. szám)
1921-07-24 / 55. szám
Hiszek egy istenben ! Hiszek egy Halábon ! Hiszek egy isteni örök igazságban ! Hiszek Magyarország feltámadásában Amen. Jóvátétel Jóvátételnek nevezi az ántánt azokat a követeléseket, amelyeket a legyőzött államokkal szemben támaszt. Jóvátételnek nevezi azt, hogy legyőzött, szétdarabolt országokat még a gazdasági talpraállás eszközeitől is megfosztja. Jóvátétel ez — szerinte — amelyet az igazság és méltányosság nevében követel meg. A velünk szemben támasztandó követelésekről riasztó híreket közölnek a külföldi lapok. A hírek szerint óriási összegű pénzbeli kárpótlást kell fizetnünk, de ezenfelül még állatállományunk és termésünk egy részét is ki kell szolgáltatnunk a győztes államoknak. Nem lehetetlen, hogy igazak ezen híradások. Németország szomorú példája után mi sem sokat remélhetünk az antant emberiességétől. A legyőzött, tönkretett államokat jövőre is életképtelenné tenni, ezáltal a győzteseknek a jövőre is biztosítani a győzelem eredményeinek háboríthatatlan élvezését: ez az antant politikája. És ennek a politikának kíméletlenül érvényt szerez. Amellett ezt az eljárást még nem is a győző jogával indokolja, hanem az igazság és méltányosság mezébe öltözteti. Szerinte az igazság követelménye, hogy a háború megindításában bűnös államok bűnhődjenek és méltányosság, hogy azok az államok, amelyek önhibájukon kívül sodródtak a háborúba, háborús kárjaikért kárpótlást nyerjenek. Soha még az igazságot jobban meg nem csúfolták, mint amidőn a velünk szemben való kegyetlen eljárást az igazsággal indokolják. Ha Németország még vádolható volna is azzal, hogy előidézte a háborút, mi abban bűnösök nem lehetünk. Mi az Ausztriától való függő helyzetünkben nem szólhattunk bele a külpolitika irányításába. A háború, vagy béke kérdése nem tőlünk függött. Nekünk nem voltak háborús céljaink. Mi nem akartunk idegen területeket elhódítani. Győzelem esetén sem nyertünk volna egyebet, minthogy hazánk területi épségét megtarthatjuk. Ha nem a győző jogáról, hanem az igazságról beszélünk, akkor nekünk nincs mit jóvátenni. Sőt, egy állam sem szorulna rá jobban a jóvátételre, mint a mi szerencsétlen hazánk. Nincs egyetlen nemzet sem, mely aránylag oly sok vért vesztett volna a háborúban, mint éppen mi. Nincs ország, amelyet úgy szétdaraboltak és annyira életképtelenné tettek volna, mint éppen Magyarországot. És most a megmaradt részt, amely ezer bajjal küzd, még gazdaságilag is tönkre akarják tenni. Még remélhetjük, hogy az utolsó pillanatban mégis felülkerekedik a világ sorsát intéző ántantpolitikusokban a józan belátás. Talán mégis ráeszmélnek arra, hogy a legyőzött államokat a végsőkig elkeseríteni mégsem tanácsos. És a belátás engedékenyebbé teszi őket. De ha a rémhírek valóra válnának, ha az eddigi szenvedések után még újak következnének reánk, ez csak erősebbé kovácsolná ellenállásunkat, fokozná törekvésünket arra, hogy ebből az átkos helyzetből mielőbb kiszabaduljunk. Kiszabaduljunk bármi áron is. Mert így élni nem lehet! F. Petőfi szobrát újból felállítják Segesvárod Lapunk egyik régebbi számában közöltük azt a vandalizmust, melyet az oláhok történelmi gyönyörű műemlékeinkkel, szobrainkkal elkövettek. Az oláhok barbár cselekedeteinek hire külföldre is eljutott és minden kulturnemzetnél óriási felháborodást váltott ki. Most, hogy valamennyire enyhítsék gyalázatos rombolásaikat, Goga Oktavian román kultuszminiszter nyilatkozatot tett az erdélyi szobrokról: — Elhatároztam, — mondotta — hogy az összes erdélyi szobrokat jegyzékbe vétetem. Mindazokat a szobrokat, amelyek művészi vagy történelmi beccsel bírnak, a helyükön hagyom s ha ilyen szobrokat illetékes vagy illetéktelen kezek már eddig eltávolítottak volna a helyükről, intézkedni fogok, hogy mielőbb állítsák azokat vissza. Amikor Románia beleavatkozott a háborúba és az osztrák-magyar csapatok Erdély határairól kénytelenek voltak visszavonulni, a magyar kormány a segesvári Petőfi-szobrot Budapestre szállította. Én rövidesen megteszem a diplomáciai lépéseket, hogy Petőfi szobrát a magyar kormány adja vissza. Petőfi művészete nemcsak a magyarságé, hanem kincsévé vált az egész világirodalomnak, a művelt emberiségnek. Nagy ünnepségek keretében akarom a Petőfi-szobrot újból felállítani. A Petőfi-szobor újra való felállításán kívül meg akarja valósítani Goga miniszter azt a régebbi elhatározását is, hogy Ady Endrének Nagyváradon szobrot emeltet. Az oláh barbárok azonban most már hiába akarnak ily módon port hinteni Európa szemébe. A ledöntött és meggyalázott szobrok beszélnek. Hol állítanak fel mezőgazdasági kamarákat? Arról értesülünk, hogy a földművelésügyi minisztériumban a közeljövőben eldöntik a vidéken felállítandó mezőgazdasági kamarák életbeléptetésének időpontját. Értesülésünk szerint ezek a kamarák Győrött, Szegeden, Miskolcon, Szombathelyen és Debrecenben lesznek. Belpolitikai hírek. A nemzetgyűlés ma szünetet tart. A bizottságokban azonban folyik a munka. Ma két bizottság ülésezik. A pénzügyi- és földművelésügyi bizottság együttes ülésen tárgyalja a vagyonváltság javaslatot. Ugyancsak ülést tart ma az igazságügyi bizottság, amely a hazaárulók vagyonának elkobzásáról szóló törvényjavaslat tárgyalását kezdi meg. A nyári szünet előtt minden valószínűség szerint az indemnitáson kívül csupán ezt a bizottsági tárgyalás alatt levő két javaslatot fogja a kormány a nemzetgyűléssel letárgyaltatni. Illetékes helyről nyert értesülés szerint a nyári szünet augusztus 10.-én kezdődik és minden valószínűség szerint október 1.-ig fog tartani. -A Pártoktól független politikai újság megjelenik hetenként háromszor I. évfolyam 55. szám 1921 Julius hó 24 óra 2 korona Friedrich István mentelmi ügye Friedrich István ma ismeretes mentelmi ügyében a következőkben nyilatkozott. „Türelmetlenül várom, hogy a mentelmi bizottság mielőbb döntsön ügyemben. Nem vagyok hajlandó eltűrni, hogy az én ügyemben, mint a Beniczky ügyében történik, hónapokig tartson a tárgyalás. Lehár ezredest és a többi koronatanúkat már kihallgatta a bizottság és így a határozat a jövő hét folyamán meghozható. Ha azt tapasztalnám, hogy a mentelmi bizottság a döntés elhúzására törekszik, élni fogok a házszabályok által adott azon jogommal, hogy a döntést kierőszakoljam. Halasztásba nem fogok beleegyezni. Az angol dunai flotilla Budapesten A most Belgrád előtt horgonyzó dunai angol hajóraj pár nap múlva Budapestre érkezik. Mint értesülünk, az angol hajóraj dunai útjának az a célja, hogy a kereskedelmi hajózás szempontjából tanulmányozza a Dunát. Tömeges letartóztatás Draskovics szerb miniszter meggyilkolása ügyében Már hírt adtak a lapok arról, hogy f. hó 21.-én Draskovics, volt szerb belügyminiszter politikai gyilkosság áldozatául esett. A volt minisztert egy Aliaga nevű 18 éves kommunista ölte meg két revolverlövéssel. Belgrádi jelentések szerint nagyarányú összeesküvésről van szó. A vizsgálat a legnagyobb eréllyel megindult és eddig több mint 000 embert tartóztattak le, akik a legkülönbözőbb társadalmi osztályokhoz tartoznak. Franciaország Oroszország ellen Francia lapok híradásai szerint az orosz szovjet hadsereg által fenyegetett Romániát és Lengyelországot Franciaország hadianyaggal látja el. A készülődésnek csupán védelmi célja van és mindkét ország tartózkodni fog attól, hogy az oroszok ellen támadólag lépjen fel. Hagy orosz hadsereg a török-görög harctéren Orosz jelentések szerint a török kemalistákkal szövetséges orosz hadsereget rendkívül megerősítették. Közel egy millió főből álló gyalogság fog felvonulni megfelelő erős lovassággal és tüzérséggel. Elkészültek a kisebb értékű államjegyek is A bankjegyeknek államjegyekké való becserélése most már gyorsabb tempóban fog történni, mert már elegendő kisebb értékű államjegy is rendelkezésre áll. Tegnap érkeztek meg Bécsből a két és koronás államjegyek 90 millió korona értékben. Magyarországnak gyűlöletországból Kossuth országává kell lenni. TŐZSDE: Zürichben nyitáskor a magyar korona 1085. Budapest, július 23. Napóleon 1050. Dollár 328. Lengyel márka 017. Osztrák korona 0383/*. Lei 452. Szokol 424. Nagy Magyarország megcsonkítása miatti mély fájdalmunkat és nagy Magyarország visszaállítása iránti mérhetetlen vágyunkat jelzi lapunk címe: Adja a magyarok Istene, hogy e szomorú címet mielőbb nagy Magyarországra változtathassuk. Egynéhány szó a kiskunfélegyházi Nemzeti Tanácsról VIII. A nemzeti tanács végrehajtó bizottságának működése Tisztelt Nemzeti Tanács! Megtisztelő felhívására 1. évi november hó 7.-én Dóczy Pál honvédszázados, nemzetőr- zászlóaljparancsnok kezéből átvettem a harctérről hazatérő katonák fogadását és megvendégelését. A szép missziót először a vasúti állomásnál e célra épített deszkabarakkban kezdtük meg. Innen azonban a cseh vonatokkal vívott harcokban kilövöldöztek bennünket. Bevonultunk tehát a honvédlaktanya egyik földszinti termébe s ott láttuk szívesen hazatérő katonáinkat. A leszerelés megkezdődvén, a katonai parancsnokság a termet elvonta tőlünk, tehát kénytelenek voltunk a vasúti állomáshoz legközelebb eső „Fehér-kereszt" vendéglő éttermét elfoglalni és egész idő alatt ez az étterem volt a hazatérő katonák találkozóhelye. Ezen a helyen kaszárnyaszerűen rendezkedtünk be. Az étteremben, mely állandóan sütve volt, az étkező és melegendő katonák voltak, ebbe nyílott egy kis szobácska, hol a társadalom e célra küldött adományait és és a Nemzeti Tanács által rendelkezésre bocsátott összegből vásárolt élelmiszereket raktároztunk el. Külön állott a konyha, hol három tűzhelyen reggelire kávékonzerv, tea vagy leves készült, délben gulyás, este szintén leves vagy gulyás volt felszolgálva, mindenkor igen jó és elegendő mennyiségben, részint házi, részint gyári kenyérrel, melyből mindenki annyit kapott, amennyit kívánt. Bár az élelmiszerek beszerzése nagy nehézségekkel járt s maximális áron felül is kénytelenek voltunk vásárolni, szükséget nem szenvedett konyhánk. A főzést és felszolgálást a nemzetőrzászlóaljból hétről-hétre kirendelt négy nemzetőr látta el, kik e téren kifogástalan készséget mutattak fel. A találkozóhelyre az érkező vonatoktól a Nemzeti Tanács egy-egy tagja, éjjel pedig a nemzetőrség állomásparancsnoksága kalauzolta katonáinkat Az így berendezett helyiség csakhamar kedves otthona lett a hazatérő katonáknak. A történelmi hűség okáért fel kell említeni, hogy a félegyházi katonáknak csak kisebb része fogadta el a vendéglátást, mert ezeket a vasútállomásnál várták rég nem látott szeretteik s vitték haza a családi tűzhelyhez. Nagy hálával, köszönettel és elismeréssel voltak a vicinális vonatokra várakozó félegyházi járásbeli katonák, kik sok esetben — ha a meleg ételt elköltötték — gyalogszerrel indultak haza Jászszentlászlóra, Kiskunmajsára, Tiszaalpárra, Kécskére és a környékbeli falvakra és tanyákra. Naponként átlag nyolcvan-száz katonát láttunk el, de volt olyan napunk is, midőn 200—300 katona fordult meg az étteremben. A Szabadkáról és Újvidékről menekült katonák is itt találtak először fogadtatásra, valamint 18 német katona is, kik Nistől Szegedig gyalog tették meg az utat. Minden alkalommal élőszóval is, nyomtatvány útján is iparkodtunk a hazatérő katonákkal megismertetni a változott helyzetet. A kiskunfélegyházi Nemzeti Tanács „Hazatérő katonák“ című oktató és tájékoztató irataiból minden katonának adtunk egy-egy példányt. A Nemzeti Tanács tagjai is élénken érdeklődtek a hazatérő katonák iránt. Szerény éttermünket többször megtisztelték látogatásukkal. Dr. Horváth Zoltán ügyvéd, a Nemzeti Tanács elnöke, Toldy Jenő ó-templomi esperesplébános, dr. Szabó Árpád ügyvéd, dr. Porst Kálmán főgimn. igazgató, Vesszősi József lapszerkesztő, Tarjány József h. ig. tanító, Forgó Gábor, Sallai István és Varga József tanítók, Sallai József h. rendőrkapitány, kik figyelemmel hallgatták a mi visszatérő fiaink beszédeit, melyben elmondták, hogy mily sok küzdelmes viszontagságban volt részük, sok helyütt át kellett élniök még egy utolsó háborúságot, mig a magyar határhoz el nem értek. Népünk szeretete azonban feledtette velük a 16—20 napi út fáradalmait, mely idő alatt főtt ételt nem ettek, asztalnál nem ültek, ágyban nem feküdtek. 1918 november 7.-től december 17.-ig, tehát 40 napon át láttuk szívesen a hazatérő katonákat, kik közül 3880 fordult meg az étteremben. December 15.-én a helybeli rokkantak közül 62-en voltak vendégeink délebédre, mely alkalommal őrölt borsóleves, gulyáshús tésztával, lakodalmas fonottkalács, fejenkint félliter bor, 1 üveg szóda, két—két szivar és 4—4 cigaretta osztatott ki fejenként. A szépen felvirágozott fehérterítékes asztalnál a Nemzeti Tanács nevében dr. Porst Kálmán főgimnigazgató üdvözölte a rokkant hősöket, kik testük épségét áldozták fel értünk és a hazáért. Dobák István népiskolai igazgató előtárta, hogy mily sokkal tartozunk a mi derék hőseinknek, kik iránt törvényhozás és társadalom tudni fogja kötelességét, csak türelemre lesz szükség a rokkantak részéről. Vesszősi József, mint a közélelmezési hivatal elnöke, ígérte, hogy minden uton és módon arra törekszik, hogy a rokkantak élelemben, ruházatban legelsősorban kapják meg azt, amire szükségük van. A rokkantak nevében Szabó József őrmester, Rózsa Pál őrmester és többen köszöntötték a Nemzeti Tanácsot. A megmaradó élelmiszereket az arra szoruló szegény rokkant katonák között osztottuk ki. Hogy a hazatérő katonák ellátását általános elismerés mellett vezethettük, azt városunk társadalmának, a Nemzeti Tanács áldozatkészségének és Dóczy Pál honvédszázados úrnak köszönhettük, ki minden lépésünkben nemes lélekkel támogatott. E tényezők tették lehetővé, hogy katonáinkat a város tekintélyének megfelelő módon fogadhattuk. A társadalom adományait hétről-hétre a helyi lapokban, a nagy nyilvánosság előtt nyugtáztuk és megköszöntük, a vonatkozó lappéldányokat is csatoljuk. Dóczy Pál százados urnak a rokkantak iránt tanúsított figyelméért e helyütt mondunk hálás köszönetet. A Nemzeti Tanács által rendelkezésünkre bocsátott tízezer koronáról szóló számadásunkat tételről-tételre szabályszerűen okmányolva itt mutatjuk be. Hogy az adományok és a Sikerült megszereznem Dobák István elemi népiskolai igazgatónak a Nemzeti Tanácshoz intézett azon jelentését, amelyben a harctérről hazatérő katonák fogadásáról ad részletes beszámolót. Ezen jelentést magyarázni nem kell, beszél az maga helyett. Itt következik.