Csonkamagyarország, 1921 (1. évfolyam, 1-134. szám)

1921-07-24 / 55. szám

Hiszek egy istenben ! Hiszek egy Halábon ! Hiszek egy isteni örök igazságban ! Hiszek Magyarország feltámadásában Amen. Jóvátétel Jóvátételnek nevezi az ántánt azokat a követelése­ket, amelyeket a legyőzött államokkal szemben támaszt. Jóvátételnek nevezi azt, hogy legyőzött, szétdarabolt orszá­gokat még a gazdasági talp­­raállás eszközeitől is meg­fosztja. Jóvátétel ez — sze­rinte — amelyet az igazság és méltányosság nevében követel meg. A velünk szemben támasz­tandó követelésekről riasztó híreket közölnek a külföldi lapok. A hírek szerint óriási összegű pénzbeli kárpótlást kell fizetnünk, de ezenfelül még állatállományunk és ter­mésünk egy részét is ki kell szolgáltatnunk a győztes ál­lamoknak. Nem lehetetlen, hogy iga­zak ezen híradások. Német­ország szomorú példája után mi sem sokat remélhetünk az antant emberiességétől. A legyőzött, tönkretett álla­mokat jövőre is életképte­lenné tenni, ezáltal a győz­teseknek a jövőre is bizto­sítani a győzelem eredmé­nyeinek háboríthatatlan élve­zését: ez az antant politikája. És ennek a politikának kíméletlenül érvényt szerez. Amellett ezt az eljárást még nem is a győző jogával indokolja, hanem az igazság és méltányosság mezébe öltözteti. Szerinte az igazság követelménye, hogy a háború megindításában bűnös álla­mok bűnhődjenek és méltá­nyosság, hogy azok az álla­mok, amelyek önhibájukon kívül sodródtak a háborúba, háborús kárjaikért kárpótlást nyerjenek. Soha még az igazságot jobban meg nem csúfolták, mint amidőn a velünk szem­ben való kegyetlen eljárást az igazsággal indokolják. Ha Németország még vádol­ható volna is azzal, hogy előidézte a háborút, mi abban bűnösök nem lehetünk. Mi az Ausztriától való függő helyzetünkben nem szólhat­tunk bele a külpolitika irá­nyításába. A háború, vagy béke kérdése nem tőlünk függött. Nekünk nem voltak háborús céljaink. Mi nem akartunk idegen területeket elhódítani. Győzelem esetén sem nyertünk volna egyebet, minthogy hazánk területi épségét megtarthatjuk. Ha nem a győző jogáról, hanem az igazságról beszé­lünk, akkor nekünk nincs mit jóvátenni. Sőt, egy állam sem szorulna rá jobban a jóvátételre, mint a mi sze­rencsétlen hazánk. Nincs egyetlen nemzet sem, mely aránylag oly sok vért vesz­tett volna a háborúban, mint éppen mi. Nincs ország, ame­lyet úgy szétdaraboltak és annyira életképtelenné tettek volna, mint éppen Magyar­­országot. És most a meg­maradt­­ részt, amely ezer bajjal küzd, még gazdasági­lag is tönkre akarják tenni. Még remélhetjük, hogy az utolsó pillanatban mégis felül­kerekedik a világ sorsát intéző ántantpolitikusokban a józan belátás. Talán mégis ráeszmélnek arra, hogy a legyőzött államokat a vég­sőkig elkeseríteni mégsem tanácsos. És a belátás enge­dékenyebbé teszi őket. De ha a rémhírek valóra válnának, ha az eddigi szen­vedések után még újak kö­vetkeznének reánk, ez csak erősebbé kovácsolná ellen­állásunkat, fokozná törekvé­sünket arra, hogy ebből az átkos helyzetből mielőbb ki­szabaduljunk. Kiszabaduljunk bármi áron is. Mert így élni nem lehet! F. Petőfi szobrát újból felállítják Segesvárod Lapunk egyik régebbi számában közöltük azt a vandalizmust, melyet az oláhok történelmi gyönyörű műemlékeinkkel, szob­rainkkal elkövettek. Az oláhok barbár cselekedeteinek hire kül­földre is eljutott és minden kultur­­nemzetnél óriási felháborodást vál­tott ki. Most, hogy valamennyire enyhítsék gyalázatos rombolásaikat, Goga Oktavian román kultuszminisz­ter nyilatkozatot tett az erdélyi szobrokról: — Elhatároztam, — mondotta — hogy az összes erdélyi szobrokat jegyzékbe vétetem. Mindazokat a szobrokat, amelyek művészi vagy történelmi beccsel bírnak, a helyü­kön hagyom s ha ilyen szobrokat illetékes vagy illetéktelen kezek már eddig eltávolítottak volna a helyük­ről, intézkedni fogok, hogy mielőbb állítsák azokat vissza. Amikor Ro­mánia beleavatkozott a háborúba és az osztrák-magyar csapatok Er­dély határairól kénytelenek voltak visszavonulni, a magyar kormány a segesvári Petőfi-szobrot Budapestre szállította. Én rövidesen megteszem a diplomáciai lépéseket, hogy Petőfi szobrát a magyar kormány adja vissza. Petőfi művészete nemcsak a magyarságé, hanem kincsévé vált az egész világirodalomnak, a művelt emberiségnek. Nagy ünnepségek keretében akarom a Petőfi-szobrot újból felállítani. A Petőfi-szobor újra való felállí­tásán kívül meg akarja valósítani Goga miniszter azt a régebbi elhatá­rozását is, hogy Ady Endrének Nagy­váradon szobrot emeltet. Az oláh barbárok azonban most már hiába akarnak ily módon port hinteni Európa szemébe. A ledöntött és meggyalázott szobrok beszélnek. Hol állítanak fel mezőgazdasági kamarákat? Arról értesülünk, hogy a földmű­velésügyi minisztériumban a közel­jövőben eldöntik a vidéken felállí­tandó mezőgazdasági kamarák életbe­léptetésének időpontját. Értesülésünk szerint ezek a kamarák Győrött, Szegeden, Miskolcon, Szombathelyen és Debrecenben lesznek. Belpolitikai hírek. A nemzetgyűlés ma szünetet tart. A bizottságokban azonban folyik a munka. Ma két bizottság ülésezik. A pénzügyi- és földművelésügyi­ bizottság együttes ülésen tárgyalja a vagyonváltság javaslatot. Ugyancsak ülést tart ma az igazságügyi­ bizottság, amely a hazaárulók vagyoná­nak elkobzásáról szóló törvényjavaslat tárgyalását kezdi meg. A nyári szünet előtt minden valószínűség szerint az indemnitáson kívül csupán ezt a bizottsági tárgyalás alatt levő két javaslatot fogja a kormány a nemzetgyűléssel letárgyaltatni. Illetékes helyről nyert értesülés szerint a nyári szünet augusztus 10.-én kezdődik és minden való­színűség szerint október 1.-ig fog tartani. -A Pártoktól független politikai újság megjelenik hetenként háromszor I. évfolyam 55. szám 1921 Julius hó 24 óra 2 korona Friedrich István mentelmi ügye Friedrich István ma ismeretes mentelmi ügyében a következőkben nyilatkozott. „Türel­metlenül várom, hogy a mentelmi bizottság mi­előbb döntsön ügyemben. Nem vagyok hajlandó eltűrni, hogy az én ügyemben, mint a Beniczky ügyében történik, hónapokig tartson a tárgyalás. Lehár ezredest­ és a többi koronatanúkat már kihallgatta a bizottság és így a határozat a jövő hét folyamán meghozható. Ha azt tapasztalnám, hogy a mentelmi bizottság a döntés elhúzására törekszik, élni fogok a házszabályok által adott azon jogommal, hogy a döntést kierőszakoljam. Halasztásba nem fogok beleegyezni.­ Az angol dunai flotilla Budapesten A most Belgrád előtt horgonyzó dunai angol hajóraj pár nap múlva Budapestre érkezik. Mint értesülünk, az angol hajóraj dunai útjának az a célja, hogy a kereske­delmi hajózás szempontjából tanulmá­nyozza a Dunát. Tömeges letartóztatás Draskovics szerb miniszter meggyilkolása ügyében Már hírt adtak a lapok arról, hogy f. hó 21.-én Draskovics, volt szerb belügyminiszter politikai gyilkosság áldozatául esett. A volt mi­nisztert egy Aliaga nevű 18 éves kommunista ölte meg két revolverlövéssel. Belgrádi jelenté­sek szerint nagyarányú összeesküvésről van szó. A vizsgálat a legnagyobb eréllyel megindult és eddig több mint 000 embert tartóztattak le, akik a legkülönbözőbb társadalmi osztályokhoz tartoznak. Franciaország Oroszország ellen Francia lapok híradásai szerint az orosz szovjet hadsereg által fenyegetett Romániát és Lengyelországot Franciaor­szág hadianyaggal látja el. A készülődés­nek csupán védelmi célja van és mindkét ország tartózkodni fog attól, hogy az oroszok ellen támadólag lépjen fel. Hagy orosz hadsereg a török-görög harctéren Orosz jelentések szerint a török kemalistákkal szö­vetséges orosz hadsereget rendkívül megerősítették. Közel egy millió főből álló gyalogság fog felvonulni megfelelő erős lovassággal és tüzérséggel. Elkészültek a kisebb értékű államjegyek is A bankjegyeknek államjegyekké való becserélése most már gyorsabb tempó­ban fog­ történni, mert már elegendő ki­sebb értékű államjegy is rendelkezésre áll. Tegnap érkeztek meg Bécsből a két és koronás államjegyek 90 millió korona értékben. Magyarországnak gyűlöletországból Kossuth országává kell lenni. TŐZSDE: Zürichben nyitáskor a magyar korona 1085. Budapest, július 23. Napóleon 1050. Dollár 328. Lengyel márka 0­17. Osztrák korona 0383/*. Lei 4­52. Szokol 424. Nagy Magyarország megcsonkítása miatti mély fájdalmunkat és nagy Magyarország visszaállítása iránti mérhetetlen vágyunkat jelzi lapunk címe: Adja a magyarok Istene, hogy e szomorú címet mielőbb nagy Magyarországra változtathassuk. Egynéhány szó a kiskunfélegyházi Nemzeti Tanácsról VIII. A nemzeti tanács végrehajtó­ bizottságának működése Tisztelt Nemzeti Tanács! Megtisztelő felhívására 1. évi november hó 7.-én Dóczy Pál honvéd­százados, nemzetőr- zászlóaljparancsnok kezéből átvettem a harctérről hazatérő katonák fogadását és megvendégelését. A szép missziót először a vasúti állomásnál e célra épített deszkabarakkban kezdtük meg. Innen azonban a cseh vonatokkal vívott harcokban kilövöldöztek bennünket. Bevo­nultunk tehát a honvédlaktanya egyik földszinti termébe s ott láttuk szívesen hazatérő katonáinkat. A leszerelés megkezdődvén, a katonai parancsnokság a termet elvonta tőlünk, tehát kénytelenek voltunk a vasúti állomáshoz legközelebb eső „Fehér-kereszt" vendéglő éttermét elfoglalni és egész idő alatt ez az étterem volt a hazatérő katonák találkozóhelye. Ezen a helyen kaszárnyaszerűen rendezkedtünk be. Az étteremben, mely állandóan sütve volt, az étkező és melegendő katonák voltak, ebbe nyílott egy kis szobácska, hol a társadalom e célra küldött adományait és és a Nemzeti Tanács által rendelkezésre bocsátott összegből vásárolt élelmiszereket raktároztunk el. Külön állott a konyha, hol három tűzhelyen reggelire kávékonzerv, tea vagy leves készült, délben gulyás, este szintén leves vagy gulyás volt felszolgálva, mindenkor igen jó és elegendő mennyi­ségben, részint házi, részint gyári kenyérrel, melyből mindenki annyit kapott, amennyit kívánt. Bár az élelmiszerek beszerzése nagy nehézsé­gekkel járt s maximális áron felül is kénytelenek voltunk vásárolni,­­ szükséget nem szenvedett konyhánk. A főzést és felszolgálást a nemzető­rzászlóaljból hétről-hétre kiren­delt négy nemzetőr látta el, kik e téren kifogástalan készséget mutattak fel. A találkozóhelyre az érkező vonatoktól a Nemzeti Tanács egy-egy tagja, éjjel pedig a nemzetőrség állomásparancsnoksága kalauzolta katonáinkat Az így berendezett helyiség csakhamar kedves otthona lett a haza­térő katonáknak. A történelmi hűség okáért fel kell említeni, hogy a félegy­házi katonáknak csak kisebb része fogadta el a vendéglátást, mert ezeket a vasútállomásnál várták rég nem látott szeretteik s vitték haza a családi tűzhelyhez. Nagy hálával, köszönettel és elismeréssel voltak a vicinális vonatokra várakozó félegyházi járásbeli katonák, kik sok esetben — ha a meleg ételt elköltötték — gyalogszerrel indultak haza Jászszentlászlóra, Kiskunmajsára, Tiszaalpárra, Kécskére és a környékbeli falvakra és tanyákra. Naponként átlag nyolcvan-száz katonát láttunk el, de volt olyan napunk is, midőn 200—300 katona fordult meg az étteremben. A Szabadkáról és Újvidékről menekült katonák is itt találtak először fogadtatásra, valamint 18 német katona is, kik Nistől Szegedig gyalog tették meg az utat. Minden alkalommal élőszóval is, nyomtatvány útján is iparkodtunk a hazatérő katonákkal megismertetni a változott helyzetet. A kiskunfélegyházi Nemzeti Tanács „Hazatérő katonák“ című oktató és tájékoztató irataiból minden katonának adtunk egy-egy példányt. A Nemzeti Tanács tagjai is élénken érdeklődtek a hazatérő katonák iránt. Szerény éttermünket többször megtisztelték látogatásukkal. Dr. Horváth Zoltán ügyvéd, a Nemzeti Tanács elnöke, Toldy Jenő ó-templomi esperes­plébános, dr. Szabó Árpád ügyvéd, dr. Porst Kálmán főgimn. igazgató, Vesszősi József lapszerkesztő, Tarjány József h. ig. tanító, Forgó Gábor, Sallai István és Varga József tanítók, Sallai József h. rendőrkapitány, kik figyelemmel hallgatták a mi visszatérő fiaink beszédeit, melyben elmondták, hogy­ mily sok küzdelmes viszontagságban volt részük, sok helyütt át kellett élniök még egy utolsó háborúságot, mig a magyar határhoz el nem értek. Népünk szeretete azonban feledtette velük a 16—20 napi út fáradalmait, mely idő alatt főtt ételt nem ettek, asztalnál nem ültek, ágyban nem feküdtek. 1918 november 7.-től december 17.-ig, tehát 40 napon át láttuk szívesen a hazatérő katonákat, kik közül 3880 fordult meg az étteremben. December 15.-én a helybeli rokkantak közül 62-en voltak vendégeink dél­ebédre, mely alkalommal őrölt borsóleves, gulyáshús tésztával, lakodalmas fonottkalács, fejenkint félliter bor, 1 üveg szóda, két—két szivar és 4—4 cigaretta osztatott ki fejenként. A szépen felvirágozott fehérterítékes asz­talnál a Nemzeti Tanács nevében dr. Porst Kálmán főgimn­­igazgató üdvö­zölte a rokkant hősöket, kik testük épségét áldozták fel értünk és a hazá­ért. Dobák István népiskolai igazgató előtárta, hogy mily sokkal tartozunk a mi derék hőseinknek, kik iránt törvényhozás és társadalom tudni fogja kötelességét, csak türelemre lesz szükség a rokkantak részéről. Vesszősi József, mint a közélelmezési hivatal elnöke, ígérte, hogy minden uton és módon arra törekszik, hogy a rokkantak élelemben, ruházatban legelső­­sorban kapják meg azt, amire szükségük van. A rokkantak nevében Szabó József őrmester, Rózsa Pál őrmester és többen köszöntötték a Nemzeti Tanácsot. A megmaradó élelmiszereket az arra szoruló szegény rokkant kato­nák között osztottuk ki. Hogy a hazatérő katonák ellátását általános elismerés mellett vezet­hettük, azt városunk társadalmának, a Nemzeti Tanács áldozatkészségének és Dóczy Pál honvédszázados úrnak köszönhettük, ki minden lépésünkben nemes lélekkel támogatott. E tényezők tették lehetővé, hogy katonáinkat a város tekintélyének megfelelő módon fogadhattuk. A társadalom adományait hétről-hétre a helyi lapokban, a nagy nyil­vánosság előtt nyugtáztuk és megköszöntük, a vonatkozó lappéldányokat is csatoljuk. Dóczy Pál százados urnak a rokkantak iránt tanúsított figyel­méért e helyütt mondunk hálás köszönetet. A Nemzeti Tanács által rendel­kezésünkre bocsátott tízezer koronáról szóló számadásunkat tételről-tételre szabályszerűen okmányolva itt mutatjuk be. Hogy az adományok és a Sikerült megszereznem Dobák István elemi népiskolai igazgatónak a Nemzeti Tanácshoz intézett azon jelentését, amelyben a harctérről hazatérő katonák fogadásáról ad részletes beszámolót. Ezen jelentést magyarázni nem kell, beszél az maga helyett. Itt következik.

Next