Csonkamagyarország, 1921 (1. évfolyam, 1-134. szám)

1921-07-31 / 58. szám

Pártoktól füstetlen politikai újság Megjelenik hetenként háromszor 8. évfolyam 58. szám 1921 julius hó 31 óra 2 korona Hiszek egy Istenben! Hiszek egy Hisában ! Hiszek egy isteni örök igazságban! Hiszek Magyarország fel támadása­ban Amen. Mikor békül ki magyar a magyarral? Békesség magyar földön minden jóakaratú embernek! Béke! Úgy hírlik, most kedden lépett életbe a magyarság halála, a trianoni béke. Úgy látszik, hogy kibékülünk a nagy és kis falánkokkal, a földünkre éhesekkel. Alá­írtuk, hogy a béke életbe­lépett franciával, angollal, japánnal, olaszszal, csehhel, oláhhal, szerbbel. Zúgnak bennünk az érzé­sek, tollat fogó kezünk sújtó ököllé szorul, de azért azt írja: béke. Kibékültünk ellenfeleink­kel július 26.-án, 7 év múlva, éppen azon a napon, amelyen mozgósítottak Szerbia ellen. Kibékültünk. Szétszórt magyarok sírnak túl, az országhatárrá elő­léptetett demarkációs vona­lon, a magyarság egysége megtöretett, nemzetközi lett a rokontalan, testvériben, az Európa közepére, fa­lánk farkasok közé jutott magyarság. Békét kötöttünk a falánk for­­­llnokkal, békét írtunk alá a hullafosztogató hiénák­kal, még a legádázabb ellen­felünkkel, az oláhhal is, — de ... de mikor köt békét, mikor békül ki a magyar a magyarral ? Lesz-e itt béke? Vagy örökké tart itt a háború? Mindennap újabb és újabb mozgósítás lesz, az erők, a rágalmak seregei vonulnak fel mindennap s majd az egyik, majd a másik pontra ontja pergő tüzét a politikai ellenfél. Ne lőjjetek egymásra. Ma­gyarok állnak mind a két oldalon, ne pusztítsátok ki legalább egymást, testvér magyarok, hisz több a közös ellenségtek, mint réten a fű­szál, mint égen a csillag. Vagy a magyarság pusz­tulásában a magyar kar csapása legyen a legsúlyo­sabb? Ezt akarjátok? Az a jelszó: meg kell men­teni az országot! Igen, meg kell menteni, de hogy ki legyen az ország megmentője, ebben a tusa­kodásban nem szabad egy­mást agyonvernetek. Nem az a fontos, hogy én mentsem meg, az se, hogy te mentsed meg, csak az a fontos, hogy az ország, a magyarság meg legyen mentve. Akárki lesz, aki elvégzi ezt a történelmi feladatot, mélységes alázattal csókoljuk meg a kezét mindnyájan. Akárki lesz. A cél felé sokan törnek. A cél egy, de az út a cél felé más és más. Ki látja előre a jövőt? Ki mondja meg, hogy melyik út a legbiztosabb s a leg­veszélytelenebb ? Ki az a biztos útmutató kalauz, ki az a vezető, aki csalhatatlan, ki az az ember, aki mindentudó s aki prófétai szemmel a jövőbe lát, ki az, aki biztos révbe visz a szik­lák és örvények biztos ka­tasztrófája helyett? A magyarság megcsonkí­tott hajója hányódik az ellen­séges hullámok hátán s benn a hajóban a matrózok, a tisztek hajbakaptak. Mikor lesz vége? Ki tudja, merre az út a révbe, a föltámadás felé ? Ki meri mondani, hogy árulás a másik magyar rév mutatása? Minden politika annyit ér, mint amennyi eredményt tud a jövőben felmutatni. A­ ma politikájának bírája a holnapi eredmény, vagy eredmény­telenség. S kérdés, a holnapi eredmény is nem délibáb-e, ami ködként szertefoszlik. Kinek van a politikában igaza ? Akit igazol a holnap, a holnapután, a jövő? S tudjuk-e, kit fog igazolni ? A hamis próféták közül meglátjuk-e az igazat? Ki mutatja meg nekünk? A tömeghangulat, mint a füst, széjjeloszlik. Egy út világos. A belső erők kibékítése, a belső erők koncentrálása, a belső erők összemérése nem a testvér más véleményen levő magyarral, hanem a külső ellenféllel. Egy út bizonyos. A belső erők sorozása. A haditerv lehet más és más, csak egységes erő álljon a kivitelnél rendelkezésre. Mikor békül ki a magyar a másik magyarral ? Mikor feszül váll-váll ellen helyett váll, váll mellé? Mikor lép életbe a belső béke, a magyarság békéje, amely minden feltámadás kiinduló pontja? Egy az bizonyosra pártokra széttagolt, az egymás ellen élet-halál testvérharcot vivő magyarság a föltámadást. . . hiába várja. Mácsay Károly. A Kecskeméti Torna Egylet Félegyházán. A KTE­ jóhírű és jóképességű labdarúgó csapata vasárnap, július 31.-én, délután 6 órakor méri össze erejét a félegyházi Move­ SC. csapatával. A Move csapata ismét erősödött. Értékes játékost nyert a csapat Dobák bal­­összekötő személyében. A félegyházi Move csapata a következő összeállításban fog szerepelni: Poór Retkes Szabó Seress Pavonics Kőrösy Eszes Peregi Bottka Dobák Szente Nemzetgyűlés A mai ülést 11 órakor nyitotta meg 6­8 képviselő jelen­létében Bottlik József alelnök. Az ülés megnyitása után meg­­emlékszik az elnök Rakovszky Istvánnak a nemzetgyűlés lemon­dott elnökének elismerést érdemlő működéséről és indítványozza, hogy a ház a lemondott elnök működése iránti elismerését jegyzőkönyvileg fejezi ki. Az elnök indítványát egyhangúlag elfogadta, majd har­madik olvasásban elfogadta az indemnitásról szóló törvény­javaslatot. Azután Temesváry Imre beterjeszti az igazságügyi bizottság jelentését a madridi nemzetközi posta­egyezmény be­cikkelyezése tárgyában. Majd a mezőgazdasági felügyelőkről szóló törvényjavaslat tárgyalása következett. Az első felszólaló Magyar Kázmér. (Lapunk zártakor az ülés folyik.) Belpolitikai hírek Rakovszky Istvánnak az elnöki állásról való lemondása foglalkoztatja a politikai köröket. Általános a vélemény, hogy a lemondás következményei beláthatatlanok. Tisztában vannak azzal, hogy a lemondás ténye a leggyorsabb összefüg­gésben áll azokkal az eseményekkel, amelyek a politikában a közelmúltban lejátszódtak. A kormány jelöltje az elnökségre Huszár Károly. Lehet­séges, hogy a kisgazdapárt hozzájárulását is sikerülni fog ehhez a megoldási tervhez megszerezni, ez esetben az elnöki állást rövidesen betöltik. Lehetséges azonban az is, hogy az elnöki állás betöltése őszre marad és a szünetig a két alelnök vezeti a nemzetgyűlést. A kormány helyzetét illetőleg az a vélemény, hogy a kor­mány helyzete erősen megingott. A kormány ugyanis eddig a kényesebb politikai kérdéseknél a keresztény párt feltétlen támo­gatására biztosan számíthatott, a legutóbbi események azonban ezt a támogatást a jövőre nagyon is bizonytalanná teszik. Ellenzéki oldalon úgy tartják, hogy Rakovszky Istvánban a lemondás szándéka nem tegnap érlelődött meg, hanem már kel­dettel ezelőtt. Már az­kor mondotta, nogy inkaco­remona, mintsem szó nélkül hagyjon olyan eseményeket, amelyeket hely­telenít. Valószínűnek tartják, hogy Rakovszky az ellenzékhez csatlakozik és annak élén vezeti a harcot a kormány ellen, amelynek politikáját több kérdésben helyteleníti, különösen hibáztatja a kormányt a tekintetben, hogy a kormány nem fejt ki kellő erélyt a jogrend gyors helyreállítása körül. Elkobozták az ébredők „Hazaáruló“ kezdetű plakátjait Ismeretes, hogy ébredő magyarok egyesülete aláírás­sal rendkívül éles hangon írt plakátok jelentek meg tegnap­előtt este Budapest utcáin. Ma délelőtt Nádassy Imre főkapitány elrendelte a plakátok elkobzását. Tekintettel arra, hogy az elkobzás a plakátok kira­gasztása másként nem eszközölhető, lekaparják, illetve átragasztják ezeket a plakátokat. A főkapitány rendeletének végrehajásához ma dél­előtt már hozzá is kezdtek. Rendőrök őrzik Beniczky lakását Misit ismeretes, Beniczky Ödön lakása körül tegnap több ember ólálkodott. Beniczky még tegnap, midőn észrevette lakása körül ólálkodó­­kat, védelmet kért a rendőrségtől. Rendőrök és és detektívek mentek ki, akik eltávolították a lakás előtt tartózkodó egyéneket. Andrejka rendőr­­tanácsos ez ügyben kihallgatta Beniczkyt és mai napon intézkedés történt, hogy további intézke­désig Beniczky lakását állandóan rendőrök és detektívek őrizzék. Szenzációs fordulat Persian és Rejőd bűnügyében Ismeretlen tettes ellopta a bűnjeleket A külföldi sajtó informálása miatt letartóztatott Persián Ádám és Rejőd Alpár bűnügyében ma szenzációs fordulat állott be. Terheltek ellen terhelő bizonyítékul csupán két nyugta, egy 4000 és egy 1000 koronáról kiállított nyugta szolgált, amelyeket e Bejőd lakásán tartott házkutatás alkalmával találtak. Mára az a meglepetés érte a rendőrséget, hogy a két nyugta eltűnt az iratok közül. Valaki ellopta azokat. Nagy házi nyo­mozás indult meg a rendőrségen a rejtélyes eset felderítése körül; ered­mény eddig nincsen. TŐZSDE. Zürichben nyitáskor a magyar korona 1960. Budapest, 1921 julius 30. Valuták a magánforgalomban: Napoleon 1250. Dollár 400. Francia frank 3250. Líra 1590. Márka 4283. Lengyel márka 018. Osztrák korona 039%. Lei 4­94. Szokol 500. Dinár 8'50.­­ Egynéhány szó a kiskunfélegyházi Nemzeti Tanácsról. XI. A nemzeti tanács végrehajtó­ bizottságának működése. Felhívás a város közönségéhez. Az élet- és vagyonbiztonság érdekében minden szükséges intézk­dést megtettünk és ma már a rend és nyugalom biztosítva van. A nemzetőrség és a karhatalmi katonaság eltartása és zsoldja, város legszegényebb lakosságának olcsóbb élelemmel való ellátása na£ költséget igényel, erre a Nemzeti Tanácsnak pénzre van szüksége. A vagyonosabb polgártársaink hazafias érzületére appellálunk, mide nyomatékosan kérjük, hogy most, midőn nemzeti létünk megmentéséről, rend és nyugalom biztosításáról van szó, vagyoni viszonyukhoz képe adakozzanak a nagy célok szükségleteire. Meg kell hoznunk minden áldozatot akkor, midőn mindenünk ko­rán forog. Az önkéntes adományok a városi közpénztárba fizetendők. Az ad­­ozásokat a helyi lapokban nyilvánosságra hozzuk. Kiskunfélegyháza, 1918. november hó 3. Kiskunfélegyházi Nemzeti Tanác Félegyháza népe! Polgártársait Négy évi távollét s a háború összes borzalmainak és nélkülözéseim átszenvedése után jönnek végre haza a mi vitéz fiaink, véreink. Virág vonatok vitték őket az ellenség elé s útjukban az átvonuló állomásokon magyar nép szeretete s gondossága fogadta, mely ellátta őket élelemű itallal s minden szükségessel. Polgárok! Ha igy mentek fiaink halálmegvetéssel az ellenség­e Így kell fogadnunk őket most is, midőn idegen országokból elcsigázt­ázva, fázva térnek vissza mi közénk. Fogadjuk azzal a meleg szeretettel és gondossággal őket, mint a édesanya idegenből hazatérő gyermekét. Feledtesse el a mi gondosságunk legalább akkor, midőn új szülőföldjükre érnek, átélt szenvedéseiket. Lássuk el élelemmel, itallal és lehetőleg minden szükségessel él már megérkezésükkor, hogy a viszontlátás örömét semmi se zavarja. Felhívjuk ennélfogva városunk összes lakosságát, hogy mindez erejéhez képest adakozzon élelmet italt, dohányt, ruhát. Hozza azokat a hadikórházba, ahol egy bizottság átveszi és nyi­lázza és az állomáson levő uj barakkban az érkező katonák köz kiosztja. Jöjjetek minél többen és minél gyorsabban, mert kétszer ad,­­ gyorsan ad! Kiskunfélegyháza, 1918. évi november hó 6.-án. Nemzeti Taná Az eddigiek után arról is meg kell emlékeznem, hogy a nemzeti tanács honnan vette és mikép sze­rezte be az egyedüli céljául kitűzött jogrend fenntartásához szükséges anyagi eszközöket. A végrehajtó­ bizottság akként ha­tározott, hogy elsőso­ban minden egyes adófizetőnek egyenes állami adója után annak 10%-át szedeti be a városi számvevőség és adóhivatal útján. A végrehajtó­i bizottság, amikor ezen határozatát meghozta, tökélete­­tesen tisztában volt azzal, hogy ahhoz törvényes joga nincs. És hogy mégis elrendelte a JöV6-os nemzeti pótadó beszedését, azt köz­megnyugvásra meg is indokolta. Ugyanis a jogrend fenntartása, a személy- és vagyonbiztonság állandó­­sítása, különösen azoknak az érde­kében állott, akiknek vagyonuk volt, tehát adófizetők voltak. Ezeket érde­kelte leginkább, hogy a jogrend fel ne boruljon és hogy már a kü­szöbön jelentkezett anarchia be ne következzék. A nincstelenek számba vehető adót nem fizettek. De a végrehajtó­ bizottságnak ezen intézkedés megtételekor teljes erkölcsi hátvédje is volt. Ugyanis ezen elhatározásában maga mögött tudta a nagy nemzeti tanácsot, az pedig magában foglalta a város min­den rendű­ és rangú lakását, egy­­szóval az egész várost. Tehát, amikor A végrehajtó­ bizottság sajnosan tapasztalta, hogy az 1918. év októ­ber végi és november eleji kritikus napok elmúltával elmúlt a félelem és azzal együtt elmúlt az áldozat­­készség is. A falragaszon történt felhívásra az adakozók igen gyéren jelent­keztek. A legelső adakozó, aki egy­úttal tekintélyesebb összeget, 20.000 koronát adott, Kneffel Béla volt. Legtöbben úgy gondolkoztak, hogy majd ad más. Amikor egyrészt a végrehajtó­bizottság ezt a cinikus félrehúzódást tapasztalta, másrészt pedig a nemzet­i végrehajtó bizottság intézkedett akkor a szó szoros értelmében a város egész közönsége, az összes lakosság intézkedett, így volt ez annál is inkább, mert a végrehajtó bizottság intézkedéseit a nagy nem­zeti tanács mindig jóváhagyta. Amikor a végrehajtó­ bizottság ezen határozatát meghozta, azzal is tisz­tában volt, hogy az így befolyt összeg megközelítőleg sem elég : nemzetőrség fenntartására és a szük­séges segélyezések eszközlésére Hogy is lett volna elég. Hiszen Kis­kunfélegyháza városának akkor fize­tett összes egyenes állami adót: körülbelül 380.000 korona volt, tehá ennek 10% csupán 38.000 korona Az események rohanvást haladtak a legsürgősebben cselekedni kellet Más utat és segélyforrást is kel­lett keresni, hogy a szükséges anyag erő addig is, amíg az állam a nem­zetőrség fenntartásáról és a segé­lyezésekről egységesen gondoskod­hatik, előteremtessék, nehogy is Kiskunfélegyházán ezek hiánya mia az anarchia ki­üssön. A végrehajtó­ bizottság a felté­lenül szükséges anyagi eszköze előteremtésére második módul a önkéntes adakozást állapította meg Felhívta a város közönségét pénz­beli­ és természetbeni adakozást. Evégből kibocsátotta ezt a két fa ragasztó­őrség fenntartására és a segély­zésekre a pénz haladéktalanul­­ lett, harmadik módhoz fordult. A város gazdag embereit s mélyre szóló meghívóval maga idézte s úgy kapacitálta, hogy adj inkább önként keveset, minthogy jogrend felborulása esetén élete egész vagyona kockára kerül. Ilyen módon azután nagy nehez sikerült a szükséges összeget­­ teremteni. Meg kell említenem, hogy még­­­is nem egy közismert gazdag érni akadt, aki az adakozást kereti megtagadta vagy oly nevetséges !

Next