Csonkamagyarország, 1921 (1. évfolyam, 1-134. szám)

1921-12-08 / 116. szám

8. évfolyam 116. szám Megjelenik naponként délután Csütörtök, december 8 / Anya- és csecsemővédelem. Szociális munka végzésére legszebb, legnagyobb és leg­­jelentőségteljesebb munkatér: az anya- és csecsemővéde­lem ! És mégis sehol sem vé­geztek relative — kívánalmat és munka­végzést összevetve — oly keveset, mint épp e téren. Pedig ha valaha ag­godalommal kell tekintenünk nemzetünk jövőjének zálo­gára — a kis pólyásbabákra — úgy ennek az ideje elér­kezett ... A háború előtt minden 4-5-ik újszülöttünket elveszítettük, mielőtt 1 éves korukat betöltötték volna s e nagy csecsemő halálozással harmadik helyre kerültünk Európa csecsemőit gyászoló nemzetei sorába ... Sajnos, a helyzet azóta még rossza­­bodott. A háború, forradal­mak szülte szenvedések, nyo­mor, reá nyomták bélyegüket a szülők egészségi állapotára is. A szülők testi állapota pedig tagadhatatlanul beha­tással van az utódok egész­ségére, test fejlődésére. Kü­lönösen a tuberkulózis, vér­baj, alkoholizmus siet itt a gyermekhalálozás növekedé­sének segítségére halva és koraszülések okozásával, csenevész és degenerált utó­dok létrehozásával. A nyomor, anyagi elszegé­nyedés kerékkötője a köz­­egészségügy fejlődésének, javulásának. A nyomorral, szegénységgel együtt jár a köztisztaság elhanyagolása. Pedig jól tudjuk, hogy a pi­szok, szenny melegágya a fertőző betegségek csiráinak, fellendítője tovaterjedésük­nek, a gátja leküzdésüknek. A fertőző betegségek pedig elsősorban a kisebb ellen­állású kisdedek közül szedik tömeges áldozataikat. A nyo­mor, anyagi elszegényedés különösen sújtja a terhes anyáinkat! Hol van az ő nyu­galmuk, kényelmük, mikor majdnem lebetegedésük nap­jáig nekik is kenyér után kell nézniük ? Hol van az új­szülött kellő kelengyével való ellátása, a sűtött, meleg szoba, melyek a kisded fogadására, tisztántartására elengedhetet­len kellékek? Hol van a szop­tató anyának kijáró, kielégí­t táplálkozás, mikor igen sok­szor a mindennapi kenyeret is nélkülözniök kell? Kulturális életünk stagnál­­ása e téren is érezteti károst­, hatását. Sehol sem hódol a nép a annyira a rossz szo­kásoknak, babonának, mint a csecsemő ápolásában, neve­lésében. Még mindig nagyobb itt a tekintélye a javas asz­­szonynak, kuruzslónak, mint az orvosnak, lelkésznek, ta­nítónak. Még mindig nagyobb kerete van a mákfejcuclinak, összemérésnek, reáolvasás­­nak, szenes vízben való mo­sogatásnak, mint az orvos tanácsának és gyógyszeré­nek. A cucli még mindig erősen dacol az anyai emlő­vel. A morális élet sülyedése szaporítja­­ a törvénytelen gyermekek számát és éppen e szánandó, szerencsétlen csöpségek adják a legtöbb regrutát a csecsemő halottak regimentjeibe. A morális élet sülyedése hideg szelével be­lopódzik a családi élet szen­télyeibe, szétfújja annak me­legét, kiöli a gyermek szere­tetét s az embert letaszítja méltóságát megillető polcáról. Mikor ezeket a szomorú képeket felvonultattam, tulaj­donképpen már el is mon­dottam azok teendőit, akik nem tudnak és nem akarnak belenyugodni e szomorú ál­lapotba s keresik a kezek láncolatát, melybe belekap­csolódva elindulhatnak e ne­mes nemzetmentő munkára! Egészséges szülőkért, apá­kért, anyákért kell küzde­­nünk, akik egészséges gene­rációknak lehetnek törzsö­kéivé s e cél elérésére való törekvésünkben a nagy gátat okozó triászt, a tuberkulózist, vérbajt és alkoholizmust kell különös erővel döngetnünk. A nyomorral szemben már nehezebb a helyzetünk. Igen elszegényedtünk, lerongyo­­gyolódtunk, de még mindig vannak millióink, melyeket jelentéktelen célok szolgála­tába állítunk. Még mindig tömve vannak a kávéházak, mulatók, orfeumok s napról­­napra újabb milliók változnak át borrá, pezsgővé, festett arcok ledér örömökké . . . Addig dörögjük ezeket kímé­letlenül, mig mások is meg­értik; mig a kérges szivek kapuján kinyillik az a több­szörös lakattal bezárt ajtó, a jótékonyság ajtaja, mely egyúttal a szeretet ajtaja is. Társadalmi életünkbe legyen meg a békés harmónia, le­gyen munkaalkalom és tisz­tességes kereset s igy a megélhetés gondjainak csök­kenésével csökken a nyomor, a baj, a betegség. A kulturális stagnálást váltsa fel egy egészséges kulturhadjá­rat, mely nemcsak az emeletes házakba hatoljon fel, hanem leérjen a fehérre meszelt házakba is. A falut ki kell emelnünk szánalmasan falusi mivoltából s a várost vissza kell helyezni ideális városi voltába! Ne le­gyenek Magyarországon Buga­­cok, de ne legyenek Sodom­ák és Gomorák se. A morális élet sülyedésével szemben lépjen munkába min­den erő, mely a lelkeken ke­resztül az érzelmi világ tisztu­lását, az akaraterő acélosodását szolgálja, így a kulurának min­den nemesítő eszköze s min­denek előtt a hit, a komoly keresztény hit, mely nem zajjal, ■ dobpergéssel munkálkodik, — hanem csendben, — mégis el­­lenálhatatlanul! S majd akkor a kultúra fényénél, a hit­ vilá­gánál tündökölni fog az anya­ságot méltán megillető glória s az ártatlan, tiszta gyermek kinccsé, érzelmi világunk köz­pontjává lesz s nem teherré. . . Az Amerikai Vöröskereszt nagy anyagi áldozattal hozza most az anya- és csecsemő­­védelem kátyúba jutott munká­ját. 50 anya- és csecsemővédő otthon felállításával állandó in­tézménynek is veti meg az alap­ját. Ők fedezik az összes be­rendezési, fenntartási, személyi és tárgyi vonatkozású kiadá­sokat a jövő évi június 30.-ig s akkor a kezdet nehézségeit túlélő lendületbe hozott intéz­ményt átadják az államnak vagy annak fenntartását biztosító valamelyik hasonló célú egye­sületnek. Minden állomás élén szakorvos áll, aki a melléje rendelt védőnők segítségével védelmi, illetve ellenőrzése kö­rébe vonja a terhes nők és születendő gyermekek nagy tö­megét születésüktől kezdve egy­előre 3 éves korig. Orvosi és nevelési tanácsok mellett jelen­tős szerepet játszik a rászorul­tak anyagi támogatása, ami orvosságból, póttápszerekből, csecsemőkelengyéből, szülészeti vándorkosarak kikölcsönzésé­ből stb. fog állani. Az akció nagyszabású propagandát is indít az anya- és csecsemő­­védelem érdekében . . . Ez azonban csak akkor jár­hat eredménnyel, ha minden, a magyar jövendőt szívén viselő ember s­egítségünkre jön . . . Évszázados mulasztásokat, máról-holnapra nem lehet helyre­hozni, de ha az ősök nem­törődömségével kezeljük ezt a szent ügyet is , várjon az utódok akarnak-e, tudnak-e ná­lunk különbek lenni, pedig e szent ügy folytatása, tökélete­sebb szolgálata az ő kezükbe lesz letéve . . . Vezekeljünk tel­jes odaadó munkánkkal a mul­tért és dolgozzunk a jövőért. A nemzet jövőjének zálogai a csecsemők s minden lépést, melyet­­ értük teszünk, a jö­vőért tesszük . . . TŐZSDE. Budapest, 1921 december 7. Zürich­iben nyitáskor a magyar korona 0*65. Napoleon 3030. Font 3450. Dollár 840. Márka 417. Osztrák korona 127­. Szokol 9­28. Valeanu párisi román követségi titkárt tegnap reggel 8 órakor, titokzatos körül­mények között, halva találták szobájában. Öngyilkosságról nem lehet szó. A követségi titkár fia volt Valeanu jelenlegi közlekedésügyi miniszternek.

Next