Csonkamagyarország, 1921 (1. évfolyam, 1-134. szám)
1921-12-08 / 116. szám
8. évfolyam 116. szám Megjelenik naponként délután Csütörtök, december 8 / Anya- és csecsemővédelem. Szociális munka végzésére legszebb, legnagyobb és legjelentőségteljesebb munkatér: az anya- és csecsemővédelem ! És mégis sehol sem végeztek relative — kívánalmat és munkavégzést összevetve — oly keveset, mint épp e téren. Pedig ha valaha aggodalommal kell tekintenünk nemzetünk jövőjének zálogára — a kis pólyásbabákra — úgy ennek az ideje elérkezett ... A háború előtt minden 4-5-ik újszülöttünket elveszítettük, mielőtt 1 éves korukat betöltötték volna s e nagy csecsemő halálozással harmadik helyre kerültünk Európa csecsemőit gyászoló nemzetei sorába ... Sajnos, a helyzet azóta még rosszabodott. A háború, forradalmak szülte szenvedések, nyomor, reá nyomták bélyegüket a szülők egészségi állapotára is. A szülők testi állapota pedig tagadhatatlanul behatással van az utódok egészségére, test fejlődésére. Különösen a tuberkulózis, vérbaj, alkoholizmus siet itt a gyermekhalálozás növekedésének segítségére halva és koraszülések okozásával, csenevész és degenerált utódok létrehozásával. A nyomor, anyagi elszegényedés kerékkötője a közegészségügy fejlődésének, javulásának. A nyomorral, szegénységgel együtt jár a köztisztaság elhanyagolása. Pedig jól tudjuk, hogy a piszok, szenny melegágya a fertőző betegségek csiráinak, fellendítője tovaterjedésüknek, a gátja leküzdésüknek. A fertőző betegségek pedig elsősorban a kisebb ellenállású kisdedek közül szedik tömeges áldozataikat. A nyomor, anyagi elszegényedés különösen sújtja a terhes anyáinkat! Hol van az ő nyugalmuk, kényelmük, mikor majdnem lebetegedésük napjáig nekik is kenyér után kell nézniük ? Hol van az újszülött kellő kelengyével való ellátása, a sűtött, meleg szoba, melyek a kisded fogadására, tisztántartására elengedhetetlen kellékek? Hol van a szoptató anyának kijáró, kielégít táplálkozás, mikor igen sokszor a mindennapi kenyeret is nélkülözniök kell? Kulturális életünk stagnálása e téren is érezteti károst, hatását. Sehol sem hódol a nép a annyira a rossz szokásoknak, babonának, mint a csecsemő ápolásában, nevelésében. Még mindig nagyobb itt a tekintélye a javas aszszonynak, kuruzslónak, mint az orvosnak, lelkésznek, tanítónak. Még mindig nagyobb kerete van a mákfejcuclinak, összemérésnek, reáolvasásnak, szenes vízben való mosogatásnak, mint az orvos tanácsának és gyógyszerének. A cucli még mindig erősen dacol az anyai emlővel. A morális élet sülyedése szaporítja a törvénytelen gyermekek számát és éppen e szánandó, szerencsétlen csöpségek adják a legtöbb regrutát a csecsemő halottak regimentjeibe. A morális élet sülyedése hideg szelével belopódzik a családi élet szentélyeibe, szétfújja annak melegét, kiöli a gyermek szeretetét s az embert letaszítja méltóságát megillető polcáról. Mikor ezeket a szomorú képeket felvonultattam, tulajdonképpen már el is mondottam azok teendőit, akik nem tudnak és nem akarnak belenyugodni e szomorú állapotba s keresik a kezek láncolatát, melybe belekapcsolódva elindulhatnak e nemes nemzetmentő munkára! Egészséges szülőkért, apákért, anyákért kell küzdenünk, akik egészséges generációknak lehetnek törzsökéivé s e cél elérésére való törekvésünkben a nagy gátat okozó triászt, a tuberkulózist, vérbajt és alkoholizmust kell különös erővel döngetnünk. A nyomorral szemben már nehezebb a helyzetünk. Igen elszegényedtünk, lerongyogyolódtunk, de még mindig vannak millióink, melyeket jelentéktelen célok szolgálatába állítunk. Még mindig tömve vannak a kávéházak, mulatók, orfeumok s naprólnapra újabb milliók változnak át borrá, pezsgővé, festett arcok ledér örömökké . . . Addig dörögjük ezeket kíméletlenül, mig mások is megértik; mig a kérges szivek kapuján kinyillik az a többszörös lakattal bezárt ajtó, a jótékonyság ajtaja, mely egyúttal a szeretet ajtaja is. Társadalmi életünkbe legyen meg a békés harmónia, legyen munkaalkalom és tisztességes kereset s igy a megélhetés gondjainak csökkenésével csökken a nyomor, a baj, a betegség. A kulturális stagnálást váltsa fel egy egészséges kulturhadjárat, mely nemcsak az emeletes házakba hatoljon fel, hanem leérjen a fehérre meszelt házakba is. A falut ki kell emelnünk szánalmasan falusi mivoltából s a várost vissza kell helyezni ideális városi voltába! Ne legyenek Magyarországon Bugacok, de ne legyenek Sodomák és Gomorák se. A morális élet sülyedésével szemben lépjen munkába minden erő, mely a lelkeken keresztül az érzelmi világ tisztulását, az akaraterő acélosodását szolgálja, így a kulurának minden nemesítő eszköze s mindenek előtt a hit, a komoly keresztény hit, mely nem zajjal, ■ dobpergéssel munkálkodik, — hanem csendben, — mégis ellenálhatatlanul! S majd akkor a kultúra fényénél, a hit világánál tündökölni fog az anyaságot méltán megillető glória s az ártatlan, tiszta gyermek kinccsé, érzelmi világunk központjává lesz s nem teherré. . . Az Amerikai Vöröskereszt nagy anyagi áldozattal hozza most az anya- és csecsemővédelem kátyúba jutott munkáját. 50 anya- és csecsemővédő otthon felállításával állandó intézménynek is veti meg az alapját. Ők fedezik az összes berendezési, fenntartási, személyi és tárgyi vonatkozású kiadásokat a jövő évi június 30.-ig s akkor a kezdet nehézségeit túlélő lendületbe hozott intézményt átadják az államnak vagy annak fenntartását biztosító valamelyik hasonló célú egyesületnek. Minden állomás élén szakorvos áll, aki a melléje rendelt védőnők segítségével védelmi, illetve ellenőrzése körébe vonja a terhes nők és születendő gyermekek nagy tömegét születésüktől kezdve egyelőre 3 éves korig. Orvosi és nevelési tanácsok mellett jelentős szerepet játszik a rászorultak anyagi támogatása, ami orvosságból, póttápszerekből, csecsemőkelengyéből, szülészeti vándorkosarak kikölcsönzéséből stb. fog állani. Az akció nagyszabású propagandát is indít az anya- és csecsemővédelem érdekében . . . Ez azonban csak akkor járhat eredménnyel, ha minden, a magyar jövendőt szívén viselő ember segítségünkre jön . . . Évszázados mulasztásokat, máról-holnapra nem lehet helyrehozni, de ha az ősök nemtörődömségével kezeljük ezt a szent ügyet is , várjon az utódok akarnak-e, tudnak-e nálunk különbek lenni, pedig e szent ügy folytatása, tökéletesebb szolgálata az ő kezükbe lesz letéve . . . Vezekeljünk teljes odaadó munkánkkal a multért és dolgozzunk a jövőért. A nemzet jövőjének zálogai a csecsemők s minden lépést, melyet értük teszünk, a jövőért tesszük . . . TŐZSDE. Budapest, 1921 december 7. Zürichiben nyitáskor a magyar korona 0*65. Napoleon 3030. Font 3450. Dollár 840. Márka 417. Osztrák korona 127. Szokol 928. Valeanu párisi román követségi titkárt tegnap reggel 8 órakor, titokzatos körülmények között, halva találták szobájában. Öngyilkosságról nem lehet szó. A követségi titkár fia volt Valeanu jelenlegi közlekedésügyi miniszternek.