A Csonkamagyarország, 1934. július-december (2. évfolyam, 26-53. szám)
1934-07-01 / 26. szám
t kérdeztek meg, hogy országának sorsát a német vagy francia érdekek támogatásával akarja intézni, miért is büntették volna? A magyar nép a 400 éves Habsburg uralom alatt nem volt soha sem független, sem szabad. Aki pedig nem szabad akaratából cselekszik, annak a cselekedetét sem büntetőjogilag, sem magánjogilag terhére írni nem lehet. A francia jogszolgáltatás is ezen a jogszabályon alapszik. * * * Mi mindig bíztunk benne és most is bízunk, hogy a magyar igazság a trianoni büntető per újrafelvételével ki fog derülni. A francia nép sok vonásban rokon velünk. Lobbanékony. Nagyon szeret vagy nagyon gyűlöl. Szélsőségekre hajtik. Vendégszerető. A maga portáján a szabadságnak, egyenlőségnek és testvériségnek nemcsak hirdetője, de gyakorlati alkalmazója is. Az a hitünk, ha majd a felszabadított magyar nép nem a háborútól kótyagos vezetőkkel, hanem magával a francia néppel a mi fájdalmunkat és igazságunkat meg tudja értetni, akkor a trianoni életfogytiglani börtönbüntetés is meg fog szűnni. Az újrafelvételi kérelmünknek helyt fognak adni. Épen ezért Barthou urnák bukaresti és belgrádi kirohanásaira egyenlőre elegendő válasz a magyar képviselőháznak egyhangú és méltóságteljes megnyilatkozása. Ha befelé pártoskodunk is, mert arra a nép valódi akaratának elnyomása miatt okunk van, de kifelé az egész világ felé abban egyek vagyunk, hogy addig meg nem nyugszunk, amíg a trianoni igazságtalanságot meg nem szüntetik. — o — Fizessen elő A CSOHKAMAGYARORSZÁG-ra Siesény kis Jancsi siem&ry élet© Az országút mellett futó árokparton rozoga, bokáig érő avas kabátban és felnőtt ember fejéről lekopott nagyszélü ócska kalapban álldogált egy feketére sült arcú kilenc esztendős gyerek. Őrzi a békés összevisszaságban legelésző jószágokat, akik elkeseredetten rágcsálják a silány táplálékot szolgáltató füvet. A fiú kezén és lábán széltől kifújt és naptól égett mély repedések; ingnélküli sovány melle a rongyos kabát foszladozó résein át kikandikál. Néha a száraz vakondtúrásokba böki nagy pásztorbotját, ez neki az összes mulatsága. Amikor közvetlen közelébe érek, jobbkezének két középső ujjával megérinti a kalapja szélét és bizalmatlankodva rámköszön: dicsértessék ! Visszaköszöntöm és leülök az árokpart innenső felére, pontosan vele szembe. A fiú két lépést hátrál, betekint a párszáz lépésre fekvő fehérfalu tanya felé és félelem meg kíváncsiság árnyalja összefonnyadt koravén kis emberi arcát. Jancsinak hívják azt mondja és hat esztendős kora óta szolgál, mert van még neki otthon nyolc nála kisebb és nagyobb testvére. Iskolába néha, amikor ráér, innen a gazdájától jár. Háromnegyedóra járásra van az iskola. Nagyon rossz bele elmenni téli hófúvás és az őszi nagy sarok idején! Amikor az iskolába elmegy, akkor ott is ebédel, kenyér mellé szalonnát olyankor nem kap, mert nem dolgozik, hát nem is ehal úgy meg, azt mondja a gazda. Szegény Jancsiban azt lehet legjobban sajnálni, hogy hat esztendős korától kezdve évenként egyszer, mindössze néhány napig láthatta a testvéreit, az apját meg az anyját. A Szilvesztertől Vízkeresztig tartó hat napon, amikor évi szabadságát letölti a cselédség. Ez a gyerek nem is igen ismeri az anyját meg az apját, meg a szintén valahol szanaszéjjeli tanyákon szolgáló testvéreit! A gyerek igen szófukar, de azért tovább biztatom, kérdezgetem. Reggel alig hogy pitymallik, felkelti vackáról a gazda. Végeződni kell a jószágok körül, azután meg mindjárt kihajtani a teheneket, disznókat és birkákat a legelőre. Mert a gazda igen nagyon szegény ember, nagy árendát fizet az igazi gazdának az 50 hold földért, nem tarthat külön gulyást, kanászt és juhászt az állatjai mellett. A nyomorúság rászorítja, hogy a háromtagú munkát elvégeztesse a kilenc esztendős Jancsi gyerekkel. Hálni az istállóban hál, friss szalmán és a rajta levő kabát télen-nyáron a takarója. A feje alá nagyobb csomó szalmát túr, ez helyettesíti a párnát. A gazda igen szigorú ember azt mondja, mert folyton-folyvást mérgesíti a szegénység. Ha nagyon haragszik, rá-rá hajigál a keze ügyében levő ostornyéllel. Olyankor szokott ez történni, amikor a városból kijön a föld gazdája megnézni a Jancsi gazdáját, az árendást. A gazda iszonyú sopánkodással beszéli el, hogy nem győzi a birtok után fizetni az adót, majdhogynem veszít vele, hogy van ez a földje, mindig akörül forog a nóta, hogy fizessen többet az árendás. Nem bírja azonban a kikötött bért sem fizetni a Jancsi gazdája, annyira keveset hoz a föld, ezért tartja ötét is hónapszámra krumplin meg tarhonyán, ezért nem ad neki hétszámra szappant, hogy megmosakodjon és ezért nem intézkedik, hogy ing legyen szél és eső ellen a gyereken és hogy derék érkezésére csizma kerüljön a lábára. Szóval irgalmatlanul nagy itt a nyomorúság. A föld birtokosát nyomkodja az állam, kiprésel minden kipréselhetőt belőle, az meg az árendásnak rágja szakadatlanul a A CSONKAMAGYARORSZÁG 1934. július Kirándulás Tanulmányul A félegyházi Gazdaregény Egyesület vezetősége az idén is megrendezte szokásos tanulmányukét. Most a Dunántúlon jártak. Erről a Félegyházi Hírlap két számában hoszszú hasábokon számolt be a tudósító. Annak csak örvendeni tudunk, hogy gazdaifjaink tanulnivágyásának alkalmat és módot teremt a vezetőség, mert a helyszínen nyert tapasztalatok nyújtják a legmaradandóbb okulást és tudást. A tudósító színes leírása csak sejteti a sok el nem mondott értékes tapasztalatokat, melyeket gazdaifjaink ezen tanulmányúton szerezhettek. A győri frissensült melegkeksz, a soproni jeges sör és forró pörkölt, valamint a futóvacsora, — tudjuk — csak mellékzöngéje volt a tanulmányútnak, még ha ezekből is mentettek gazdaifjaink tapasztalatokat. Nem is szóltunk volna a dologhoz mást, mint azt, hogy nagyon örvendünk annak, hogy az egyesület tanulmányútra küldi, viszi, vagy vezeti gazdaifjainkat; ha tudomásunkra nem jut, hogy ezen „kiránduláson“ csupán csak egy gazdaifjú vett részt. Nem mondjuk, ez is valami. De talán mégis csak szó fér ahhoz, hogy a gazdalegény egyesület rendezte tanulmányúton csak egyetlen gazdalegény vett, vagy vehetett részt. Mi annak is örvendünk, ha bárki megy, vagy mehet tanulmányútra, de a közvélemény elé úgy állítani a dolgot, mint a legényegylet sikerült akcióját ; szerintünk ez egy kicsit komolytalan dolog. Itt egy eddig komolyan vett egyesület tekintélye szenvedett sérelmet. Szó sincs róla, nem túl nagyot, de annyit mindenesetre, hogy okot adott a bírálatra s fölvetteti a kérdést: miért kellett olyan akciót indítania, amelyen ők maguk sem vesznek részt ? És ha már az „ő“ részükről nem sikerült, miért kellett ezt mint „sikerültet“ a közvélemény elé hurcolni. Nem tudjuk elhinni, hogy a gazdalegényegylet ezt „önreklámozásból“ tette volna. Szálka Gyógyszertárak éjjeli szolgálata Julius hóban az alábbi gyógyszertárak tartanak éjjeli szolgálatot: Gallér János és Tóti János A „Félegyházi nap" programja Az idegenforgalmi bizottság ezúton újból felhívja a város gazdaközönségét és iparosságát, hogy a „Félegyházi napon“ rendezendő kiállításokon minél többen vegyenek részt. A jelentkezés a tűzoltó laktanyában felállított irodában történik a nap bármely órájában. A kereskedőket pedig arra hívja fel az idegenforgalmi bizottság, hogy kirakat versenyt rendezzenek, amelynek költségei a munkaszünet felfüggesztése folytán bőven megtérülnek. A program már majdnem teljes egészében készen áll. Szeptember 1-én este zenés takaródéval kezdődik a „Félegyházi nap“. A Szent János téren hangverseny lesz, a városháza tornyából tárogató fog szólni. A városházát és az ó-templomot reflektorral világítják ki. Szeptember 2-án reggel 7 órakor zenés ébresztő lesz. Az idegenforgalmi bizottság reggel fél 9 órától kezdve fogadja a filléres és kulturvonatokon érkező vendégeket a vasútállomáson. Ezután bevonulás az Országzászló felavatására, amely minden bizonnyal a Szent János téren lesz és előreláthatólag 10 óráig fog tartani. Az Országzászló felavatásán a jelek szerint részt vesznek a kormány tagjai és a társadalom számos kiváló egyénisége. 11 órakor nyitják meg a különböző kiállításokat, majd a lóversenyt és a kocsi szépségversenyt tartják meg. Délután 1 órakor nagy társas ebéd lesz több helyen, mert egy vendéglő be sem bírná fogadni a városunkba