Együttműködés, 1990 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1990-01-01 / 1. szám

k­ii rt / I- # / - N­ n 7 00^5 Minoseg = minosegellenorzesr r Olvasott ember számára túlságosan könnyű megol­dás mentegetőzéssel kezde­ni bármely eszmefuttatást. Ennek tudatában mégis il­domosnak tartom bevalla­ni, hogy zavarba jöttem, amikor eleget kívántam tenni a megtisztelő felké­résnek, hogy — mint szak­mabeli — vessem papírra gondolataimat a minőségről és a minőség ellenőrzésé­ről. A zavar tehát elsősorban nem a téma ismeretének hiánya, hanem annak slá­ger jellege, már-már túlli­hegése jelentette számom­ra. Válságba jutott gazda­sági életünk bárminemű boncolgatása alkalmával, mint az „Ezeregy éjszaka” mesében a bűvös „szezám” szó, hangzik el a minden kaput kinyitó, minden utat megnyitó minőség, magas minőségi színvonal kifeje­zés. TÁRSADALMI IGÉNY Kötetnyi irodalmunk van már az ipar, a mezőgazda­ság és a szolgáltatások ala­csony minőségi színvonalá­ról, s e helyzet tragikus következményeiről. Az sem hat persze senkire az újdon­ság varázsával, ha a minő­ségellenőrzés erkölcsi és anyagi megbecsülésének hiányáról hall. Felesleges felfedezni Kolumbusz tojá­saként azt is, mekkora a szakadék e témában a sza­vak és a tettek között. Nem kívánván belebonyo­lódni a napi problémák dzsungelébe, a jelenlegi sajnálatos helyzet gyökeré­ről, annak kialakulási oká­ról mondom el véleménye­met. Először is a minőséget, mint fogalmi elhatárolást két részre bontanám. Az egyik a korszerűség, mint a szellemi munka minősé­ge, a másik pedig ennek függvényében a kivitelezés, mint a manuális munka minősége. Mindkét oldal inspiratív rugója, mozgató ereje a társadalmi igény, és ennek szerves része a társadalmi méretű igényes­ség. Alapvetően meghatáro­zónak tartom az igényes­séggel társult társadalmi igényt. Ennek megléte, vagy hiánya szabja meg egy adott kor, adott körül­mény minőségi színvonalát. Álljon itt bizonyításul: hiá­ba fedezte fel Héron a gőz hasznos tulajdonságait, a társadalmi igény hiánya miatt évszázadokig kellett várni az első gőzgépek megjelenésére. nem hiúsági kérdés Ha a minőséggel kapcso­latos problémát fenti ok­fejtés alapján közelítjük meg, a minőségi színvonal­lal most sem a belső igé­nyesség, hanem a külső szorító kényszer miatt fog­lalkozunk. Megítélésem sze­rint ez képezi az egész kérdés-komplexum achiles sarkát. Az eredendő okot keresve úgy látom, hogy más szerencsésebb helyzetű országokkal ellentétben, ahol a kisipar aránylag lassú, de egyenletes fejlő­déséből nőtt ki a nagyipar, nálunk a háborút követően egy erőltetett mértékű nagyipari fejlesztés zajlott le. Ennek törvényszerű kö­vetkezménye, hogy az igé­nyesség ki sem fejlődvén megfelelő szintre, mint szükségszerűség elsikkadt. A kisipar tudniillik az a terület, ahol az igényesség­nek a gyökerei megtalál­hatók. Ott egy név, majd a belőle kifejlődő vállalat esetében a cég renoméja nem engedi a minőséget másodrendűvé degradálni. Persze ez nemcsak hiúsági kérdés, hanem nagyon is jól felfogott piaci érdek. E gondolat megvilágítá­sára hadd mondjak egy példát. Egy kisiparos par­kettázó — persze megfelelő társadalmi miliőben — az általa végzett munka minő­ségéért minden vonatko­zásban felelős, és e fele­lősség alól semmiféle külső körülmény nem mentheti fel. Ezzel szemben áll a ná­lunk kialakult helyzet, amikor is egy parkettázó cég satnya munkájának el­fogadására indokként ma­gától értetődő természetes­séggel elfogadtatja, hogy vizes volt a faanyag, rossz volt a szög, tehát ilyen kö­rülmények között a munka megfelelő úgy, sőt kifogás­talan, úgy ahogy ezt pro­dukálta. De miért vizes a faanyag? Miért görbe a szög? Azért, mert valaki rossz minőségben legyár­totta a fát, a szöget, és va­laki azt átvette, felhasznál­ta, nem törődve azzal, hogy a végterméke már el­készülte előtt hitványnak ítéltetett. A hibás áru is jobb a semminél hamis de­magógiát hangoztatva kö­vetünk el gazdasági öngyil­kosságot. A gazdasági élet egészét átfogó alapvető változásra — mely minőségcentrikus gondolkodást eredményez — nem igen lehet számíta­ni. Mindaddig nem, míg társadalmi méretekben ki nem alakul az az igényes­ség, mely egyforma mér­tékben támasztott követel­ményt mind a más, mind a saját munkával kapcso­latban. Sietve megjegyzem, hogy ennek az igényesség­nek semmi köze nincs az elmúlt években sokat em­legetett, de hatásában sem­mit sem jelentő öntudat­hoz. Ennél a pontnál kell a minőségellenőrzési tevé­kenységről, céljáról, és vál­tozó értelméről szót ejteni. Bármely produktum esetén a minőséget az előállító igényessége, önkontrollja, valamint az ellenőrzés ha­­tékonysága, s következetes szigora szabja meg. A pri­mátus kérdését a belső és a külső kényszer között az adott kor társadalmának gondolkodása szabja meg. Mint a fentiekből is kitű­nik, a belső igényesség színvonala nálunk alacsony szinten áll, és ennek meg­változása csak­ hosszú úton remélhető, így az ellenőr­zésnek van döntő szerepe. AZ ELLENŐRZÉS SZEREPE Az ország jelenlegi gaz­dasági helyzete sem teszi lehetővé, hogy türelmesen kivárjuk a társadalmi gon­dolkodás oly mértékű fej­lődési fokát, ami a minő­ség tekintetében felzárkó­zást eredményezne a fejlett ipari országokhoz és ezzel lehetőséget biztosítana gaz­dasági bajaink elhárításá­hoz. Megítélésem szerint a minőségi szintnek nemzet­­gazdasági méretekben való emelésének még jó ideig a minőségellenőrzés szakmai hozzáértése, preventív munkavégzése és követke­zetes szigora lesz a legfőbb záloga. Az eddig elhangzottak gondolom választ adnak arra, hogy mennyire igaz a címben szereplő egyenlő­ségjel, vagy mennyire ha­mis az ott található kérdő­jel. Tisztában vagyok ter­mészetesen azzal, hogy so­kakat vitára késztetnek megállapításaim. Ám úgy vélem, hogy e témával kap­csolatban ha csak elgondol­­kodtatásra is késztettem írásommal, hogy mi jelen­leg a tennivaló, és mik a távolabbi lehetőségek, már sikerült valami hasznosat tenni. Váczi Péter Két hét a SZOT Mecsekben Verőfényes napsütés 24— 25 fok meleg, úgynevezett „vénasszonyok” nyara. Akik most érkeztek a SZOT- üdülőbe, aligha gondolták, hogy utószezonban ilyen jó időre lehet számítani. A Mecsek legismertebb üdülő intézménye, régebben a Hotel Kikelet néven ismert SZOT-üdülő, napjainkban a régi nevét kapta vissza. Szállás fizetővendégek szá­mára is. Teraszáról elbűvölő kilá­tás nyílik Pécsre és kör­nyékére. A közeli Francia emlékmű, a napóleoni há­borúk során sebesülten Pécsre került, s itt meghalt francia katonák emlékét hirdeti. 1908-ban állították fel, és napjainkban vará­zsolták újjá. A SZOT-üdülőből a be­utaltak, különböző turista­­utakon jutnak el, szebbnél szebb helyekre. Közelebbi célpontok közül egyike a legkedveltebbeknek a Tety­­tye. Innen másfél órás sé­tával el lehet jutni a Dö­­mörkapu th. érintésével Missanatetőre. Aki ide feljön, az ne mu­lassza el a Tv-toronyba való felmenetelt. A felső szinten 75 méter magas a kilátó. Innen a Mecsek kü­lönböző tájaiban lehet gyö­nyörködni. Abaliget—Orfű —Komló—Sí­kon­da és nem utolsó sorban Pécs városá­ra, s a kanyargós Hunyadi Mátyás útra, ami az autós kirándulókat hozza fel erre a gyönyörű kilátóhelyre. Ha a látottakban elfá­radtunk, itt fent a torony­ban levő presszóban ülve, egy kávé mellett kipihen­hetjük magunkat. Vissza­felé szintén turistaúton tu­dunk lejutni a SZOT-üdü­­lőbe. Akik pedig a várost vá­lasztják, azok megtekint­hetik a Zsolnai Múzeumot, Csontvári Múzeumot, a Székesegyházat, az ország legnagyobb méretű török­kori épületét, a Gázi Ko­szin pasa dzsámiját, a vá­rosban levő terráriumot stb. Akik ezeket a nevezetes­ségeket megtekintették, és még mindig van a két hét­ből idő és lehetőség, azok ellátogathatnak Abaligetre, ahol a Barlang megtekin­tése nyújt élményt, vagy Orfüre, ahol gyönyörű tó­­rendszerrel­­ ismerkedhet­nek meg, és még Harkány fürdőre, Siklósra, Sziget­várra stb. sok szép helyre a környéken. A 14 nap alatt pihentünk, megismertünk egy várost, annak nevezetességeit és a Mecsek szép tájait. A 14. napon ebéd után pedig még egy utolsó búcsúpillantást vetünk a városra, a SZOT Hotel Kikelet teraszáról. Nagy Imre A SZOT Hotel Kikelet terasza Hétfői beszélgetés Víg András, a Kutat­ Fejlesztő Leányvállalat témavezető főmérnöke most is készséges, udva­rias. Nem éri váratlanul látogatásom, hiszen elő­ző héten rögzítettük a hétfő délelőtti időpontot, s nagyjából azt is tudja mit is kérdezek majd tőle. Ami meglep, arcát kialvatlannak, fáradtnak találom, pedig ismétlem hétfő van, éppen csak magunk mögött hagytuk az elmúlt hét pihenő­napjait. — Úgy gondolom, nem kell mentegetőznöm. Való­ban kissé nyúzott vagyok, hiszen tegnap­ tegnapelőtt is dolgoztam. Veszprémben besűrítési kísérleteket vé­geztünk, s úgy gondoltam, nekem ott kell lennem. A besűrítő rendszert mi építettük fel két éve. Az elektromos és az irányítás­­technikai részét a Nehéz­vegyipari Kutató Intézet készítette — magas színvo­nalon. — Álljon meg, kérem! ...ott tartottunk: kísérle­tek, Veszprém! — Egy magyar szabada­lom kidolgozása folyik most. Lehetőséget kaptunk arra, hogy egy új technoló­giai megoldáson belül sor kerüljön az említett besű­­rítési kísérletekre. — Ugye belátja, hogy ennyi információból még nem vállalkozhatom — e témában — az egyetemi disszertációm megírására? — Jó, jó folytatom! Vál­lalkozási munkánk témá­ja: fitomassza feldolgozás. Olyan hibrid kukoricáról van szó, amely nem hoz szemestermést. Azáltal, hogy nem termelődnek szemek, és a kukoricában lévő cukor nem alakul át keményítővé, közvetlenül a zöld­ tömegből, a fitomasz­­szából cukorlevet lehet nyerni, amelyben a cukor­összetétel nagyon szeren­csésen alakul. Ezt kell megvalósítani, erre megy ki a mi konzorciumunk, nagy „játéka”! Az elmélet most a gyakorlatban vizs­gázik. — Ami teljesen világos előttem, hogy Önök nem egyedül óhajtják e jelentős szabadalom győzelemre-vi­­telét!? — Magyar viszonylatban jó nevű, izmos vállalatok társaságában teljesítjük a magunk feladatát. A pré­selési kísérletek egy luxem­burgi csigapréssel, és a nyugatnémet Bellmer gyárt­mányú szalagpréssel tör­téntek. Az így nyert levet a Budapesti Vegyipari Gép­gyárral tovább vizsgáljuk. Fehérjekicsapatási­, elvá­lasztási műveletek követ­keznek, amelyeket a Kecs­keméti Borászati Kutató Intézetben végzünk. Ugyan­ebben a témában besűríté­si kísérletek folynak a Richter Gedeon Gyógyszer­­ipari Gyárban is. — Megkockáztatom, itt nem babra megy ki a já­ték. Megtudhatjuk, mit hozhat Önöknek az emlí­tett vállalkozás sikere? — Ha tudjuk ennek a technológiának a jóságát bizonyítani, tehát sikerül a legmegfelelőbb technológiai lépéseket kiválasztani, s az ezt szolgáló speciális berendezéseket meghatá­rozni, akkor a fitomassza­­feldolgozó üzem tervezését, az egész beruházás lebo­nyolítását, vállalkozását megkaphatjuk. — De főmérnök úr! Hol marad a pénz, ... a pénz? — A beruházási összeg 120—150 millió forint nagy­ságrendű lehet, és ennek arányában a saját árbevé­telünk sem lesz elhanya­golható. E vállalkozásunk­ról még annyit: novem­ber közepéig egy olyan tanulmánytervet készítünk, amelyben a komplett be­ruházási javaslat is benne lesz.­­Most vettem észre, mi­közben Víg András velem győzködött a fitomassza vi­lágáról, és munkájáról, hi­vatásáról beszélt interjú­­alanyom teljesen felvilla­­nyozódott, frissebb, lendü­letesebb lett maga is.) — Szóval dolgoznak, van munkája csapatának. Ké­rem erősítse meg igazamat! — Hát adjuk azt is hí­rül, hogy sikerült üzletet kötnünk — nyugatnémet cég patronálásával — Ör­ményországban. Lizin szá­rító-rendszert szállítunk az örményeknek. Hazai üzlet­társunk a HUNGARO­­THERM Gépgyártó Leány­­vállalat, és a CHINOIN Rt. — Eddig csupa jót mon­dott! — Azért van elég okunk bosszankodásra is. A Szé­kesfehérvári Gabonaforgal­mi és Malomipari Vállalat szárító-rendszert rendelt tőlünk. Már gyártani kel­lett volna a berendezése­ket, amikor jött a telex: fuccs az egésznek! — A fizetőképtelenség, az állandó pénzhiány örö­kös slágere jelen népgazda­ságunknak ... — Az én teamem kintlé­vősége 5—6 millió forint! Ugye elképesztő?! Egysze­rűen nincs pénze a vállala­toknak, az elvégzett mun­káért nem tudnak fizetni. És punktum. Nincs vagyo­nunk, tartalékunk is alig, mi is abból élünk amit megdolgoztunk. Van olyan üzlettársunk, amelyik más­fél éve adósunk. Az olyan mini cégek, amilyen a miénk is, nehe­zen bírják el ezt az „álla­potot”. Úgy hallottam, a kormány magasabb kése­delmi adó kivetését szor­galmazza, ám igazán ez sem megoldás. — Bankhitel felvétele nem jó orvosság? — Ne is ingereljen! 30 százalékos kamattal bank­hitelt kezdeményezni kész öngyilkosság! Ma ennyi profitot megtermelni, netán több nyereségre tisztessé­ges úton szert tenni szinte képtelenség! És honnan fiadzik pénz további beru­házásokra, az önfenntar­­tartásra? A készletet nö­velni sem tanácsos! Nem egy-két hónap munkáink átfutási ideje — ki mondja meg, hogy holnap-holnap­­után mennyit ér majd a forint­? Elképzelhetetlen számom­ra, hogy egy népgazdaság­ban a bank realizálja a legnagyobb jövedelmet. Ha ezen nem változtatunk, ak­kor előbb-utóbb alig ma­rad életképes vállalat Ma­gyarországon. Módos István

Next