Félegyházi Hírlap, 1996 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1996-01-12 / 1. szám
2. oldal OLVASÓINK ÍRJÁK 1996. január 12. Bosznia és vidéke... A miniszter és vezérkari főnöke itt járt. Az úr elmondta, hogy nemcsak az „ami” államigazgatás és katonai vezetés, hanem az egész amerikai nép örökké hálás Magyarország Jugoszláv-konfliktus irányában tanúsított áldozatvállalásáért. Szem nem maradhat szárazon, Keleti miniszter lebeg, könnybelábadottan átszellemült, nagyon megnyomta őt a tanító bácsi dicsérete. De nézzük, mi is van mögötte? Az embargó időszakában évi 2, uszkve 3 milliárd a kár - Made in Hungary, és persze dollárban. Ez négy év alatt 10-12 milliárdocska. És hogy most béke(?) készül, a kis mokány-magyar katonai blöff 2-3 milliárdért. Igaz, ez utóbbi forintban, de nekem legyen mondva, nem keveselem. Köszönjük Mr. William Peny azt a 10 másodpercet, mellyel az egész junástedsztétsz nevében kifizette kárainkat. Nem túl drágán számította meg az igaz, de ha ettől van, hogy a honvédelmi miniszterünk már aggódik a szinte fegyvertelenül kiküldendő magyar katonákért, mit mondjak, megérte. Most már talán géppisztoly is megy ki a fiúkkal. Hátha eljutunk a Jeszenszky módszertanig, amikoris csak a géppisztolyok mentek?! Katonák nélkül. Nem is túl nagy butaság, és sokkal olcsóbb is lenne. Csak Keleti menne ki, és utánfutón vinne 500 géppisztolyt. Isten a tanúm rá, nem kívánom, de ez esetben egynél több magyar halott biztos nem lenne Jugoszláviában. (Horvátországban, Boszniában...) Ez tuti... Név és cím a szerkesztőségben Reicher József mondjon le! Nyílt levél a képviselőnek Képviselő Úr! Karácsony előtt a Kiskun Tv-nek adott nyilatkozata olyan megütközést és felháborodást keltett bennünk, hogy szükségesnek tartottuk véleményünket nyílt levél formájában megfogalmazni és ugyanitt néhány kérdést is feltennénk. Tekintettel arra, hogy a furcsa és számunkra érthetetlen, talán vélt, vagy valós, de mindenképpen érezte hatalmi arroganciával telt kijelentése szerint, ön nem tartja szükségesnek és fontosnak a választóival való kapcsolattartást. 1. Hogyan meri ilyen megfellebezhetetlen módon állítani, hogy erre nincs szükség? 2. Mit gondol, miért választottuk meg önt? Anno, amikor még szüksége volt ránk, s a véleményünkre (szavazatainkra) - a választások idején - azért szavaztunk önre, mert úgy tűnt, hogy" akarja és képes is lesz az érdekeinket képviselni. Az egyre romló életkörülmények között mertük remélni hogy végre a városközpontban lévő Kazinczy utcában télen is be tud jönni majd a mentő, netán lesz csatorna is, hogy ne süllyedjenek, repedezzenek házaink. Igaz, ezen a részen jobbára kisnyugdíjasok - akik becsülettel ledolgozott évek után „élvezik” a 10 ezer forint körüli könyöradományt - és uram bocsát, cigányok laknak. Persze ebből a nyugdíjból nem sok terhet útépítésre, de azért mi is emberek vagyunk... Folytathatnánk a sort - szülők és nagyszülők lévén - a bölcsőde bezárásával is, amiről szintén megkérdezhetett volna minket - a választóit -, hogy mi a véleményünkről a kérdésről... Hosszú oldalakon keresztül taglalhatnánk gondjainkat, de hát, mint elhangzott, önt ezek nem érdeklik. Nem kíváncsi rájuk, ránk. Márpedig ez lenne a kapcsolattartás legfőbb lényege. Még annyit: éppen azért mert révünkön került ilyen biztos pozícióba - úgy tudjuk, több nyugdíjat kitevő tiszteletdíjért -, nem kellett volna cinikusan a képünkbe vágni, hogy tovább nincs szüksége a támogatásunkra. Képviselő Úr! A demokrácia erkölcsi szabályaihoz méltatlan nyilatkozata, a választókkal való kapcsolattartás semmissége, valamint azok véleményének mellőzése miatt felszólítjuk, hogy a képviselő-testületi tagságáról mondjon le! A Kazinczy utca lakói nevében: (Név és cím a szerkesztőségben) „Mindenki másképp csinálja” Postai praktikák Botladozó, homályos, kiúttalan ösvényekre is sűrűn be-betévedő demokráciánkban sokan válnak méltánytalan, nemegyszer arcátlan döntések áldozataivá a hatalom, a pozíció és az anyagi javak mindenáron való megszervezésére, megtartására irányuló könyörtelen küzdelemben. Ebben, a gázojunk át mindenkin szemléletű társadalmi közegben kevesen törődnek mások érdekeivel. A sajnálatos módon elszegényedő tömegek egyre kilátástalanabb helyzetbe kerülnek, s szinte alig vásárolnak valamit, pedig a gazdaságnak, a piacnak erre nagy szüksége lenne. A meglevő kevés pénzt mindenki igyekszik a maga irányába csábítani, csalogatni, kényszeríteni. Az egykori LGT sláger gondolatával élve: mindenki másképp csinálja. Van, aki minőségi áruval, szolgáltatással, van, aki reklámmal, van, aki hatalmi, hivatali kapcsolatokkal és van, aki egyébb csellel, fondorlattal, praktikával. A félegyházi posta is kitalált egy ravasz praktikát 1995. végére. Keveset vásároltok, no majd teszünk róla. Tettek is. A gyanútlan polgárok vitték beváltani a forgalomból kivont fémpénzeket. Nem váltjuk be, csak csekket fizethet be, vagy elvásárolhatja -jött a megfellebezhetetlen kinyilatkoztatás a hivatali ablak mögül. Ily módon vélhetőleg sikerült jól megnövelniük a bélyegek eladásából származó bevételeiket. Azért ennek kapcsán vannak nyitott és érthetetlen kérdések. A törvények és rendeletek mindenkire egyformán vonatkoznak-e? Vagy a posta kivétel? Ha időn túl visszük be a lejárt pénzeket, akkor az a mi kárunk és nincs ok a panaszra. Ne is fogadják el tőlünk. Ha viszont árut adnak érte, akkor a postától az állam valószínűleg elfogadja a lejárt pénzérméket. Hisz a posta biztosan nem ajándékba adta nekünk a pénzt érő árucikkeket. Milyen alapon kényszerítettek minket akaratunk ellenére vásárlásra? Nagy György 1996. HURRÁ! A siker kicsit hamarabb kezdődött. 1995. utolsó negyedévében az összes újság (Tv, rádió) a nagyszerű eredményekről harsogott. Számomra csúcsélmény volt a Ferihegy kettőre érkező pénzügyminiszterünk: lobogtatja és felolvassa az ájeme fal portása dí- ■ csére levelét, miszerint ő maga kitűnő,miniszterelnökünk nem különben, a kormány meg egyenesen matyóhímzés. És azóta is minden oké (idézet Clintontól), zergút (idézet még sosem hallott német bank vezetőjétől), olálá (idézet egy középszerű francia lapból). Az „alsó tízmilliót” megszorító alkotmánybarát intézkedéscsomag kiváló, és Pető Iván is szép. (Nem azért mert idegen.) A lemondott fele kormány sem kutya, akik helyettük jöttek meg pláne. Szóval rendbe tették. A kulcsfontosságú szférákat megkaparintották a koalíciós pártok, a bank- és médiavilág. A sűrű szürkeállomány, az ipari és energiaszektor a szakértők belügye immár. Ki másnak is lehetne köze ezekhez e hazában? Így hát 1996, igazán hurrá! Hiszen csak valamivel lesznek a tavalyinál nagyobb mérvű elbocsátások, az életszínvonal egyes prognózisok szerint nem több, mint egyharmadnyit esik, a középréteg adója alig megy a tavalyi elviselhetetlen szint fölé, és ha minden igaz, csak úgy félév táján omlik össze a forint. Egy valami bizton nem lesz kevesebb: kék médiánk optimizmusa. Remek híreket kap fülünk, megdicsér az idén bennünket két japán fogtechnikus, egy angol háziasszony, és három nigériai kukás. Leveleiket a TV 1-en maga Árpi bácsi olvassa majd fel, fő műsoridőben. (Igen ő, aki ha nincs a taxisblokád és az SZDSZ, akár államfő is lehetett volna.) Szóval hurrá! Hurrá persze a privatizációból bejött 430 milliárd liberális moloch elé vetéséért, hurrá a meg nem születhető magyar csecsemőkért, hurrá a tandíjért, a felemelt „mindenárért”, hurrá a tovább csökkenő reálbérekért, az értékét tovább vesztő nyugdíjakért. Hurrá azért, hogy a béka feneke távcsővel még látszik. És hurrá azért, ami 1996-ban biztosan jó lesz. Tudják mi az? Hogy elmúlik... M.A. TISZTELT GYÁSZOLÓ - igénye, választása szerint biztosítunk koporsókat, urnákat, szemledeseket, egyéb kegytárgyakat, az Ön által megjelölt helyre szállítjuk elhunyt hozzátartozóját,legyen az Magyarországon, vagy a határon túl, bárhol. - kívánságra polgári szertartás keretében végezzük el a temetést, - igény szerint gondoskodunk a hamvasztásról, a kolumbárium zárólap megrendeléséről, illetve elhelyezésről, - éjjel-nappal, illetve munkaszüneti napokon állandó gépkocsi ügyelet, gondoskodunk sajtóközlemények megjelentetéséről, névre szóló nyomdai termékek elkészíttetéséről, - elképzelésének maradéktalanul megfelelő koszorút, sírcsokrot készítünk, gondoskodunk koszorú szállításról. LÉLEKHARANGOK temetkezés dolgozói Kiskunfélegyháza, Horváth Z. u. 28. Tel: 76/463-229 BESZÉLGESSÜNK...? Kedves Gyula bátyám! Ha nem tudod feltételezni, hogy sem téged, sem barátaidat akarattal soha meg nem bántanám, és nem hiszed el alapvető nagyrabecsülésemet azért a munkátokért, amit a Beszélgessünk című műsorban folytattok, úgy kérlek ne olvasd tovább, mert nagyon meg fogsz haragudni rám, és ismerve fiatalos lendületedet, vehemenciádat, jajj lesz nekem akkor. Azonban, ha feltételezed jószándékomat, a köz érdekében megnyilvánulni akaró és tudó emberek cselekvőkészségébe vetett hitemet, úgy melegen ajánlom további soraimat. Amikor első műsorodban fiad telefonált, azt kérdezte tőled: - Minek ez apu? - nem értettem őt. Most én kérdezem: - Minek ez? Most, rosszkedvünk telén, gyógyszer-olaj-benzin-lakbér-fűtésvízdíj meg minden áremelés közepette, a vágtató inflációval való kilátástalan versenyfutásunk mellett odaállni a kormány ízléstelen és sajnos minden alapot nélkülöző, Rákosi szellemét idéző hurráoptimizmusához, úgy gondolom, több mint hiba, bűn! Gyula bátyám! Amit január 8-án este a „beszélőben” elkövettetek, nehezen tudom minősíteni. Megérteni még kevésbé. Miért is nem tud örülni ma Félegyháza, miért is nem örül a haza? Nos, oldalakon át sorolhatnám, tartok tőle szerkesztési okok miatt ez lehetetlen. De ha elfogadsz egy tanácsot méltatlan személyemtől, beszélgess emberekkel is, majd elmondják neked. Végezetül: nagyon barátságos, és sajnálatosan nagyon egyszeri beszélgetésünk során nyilvánvalóvá vállt, hogy mi egy folyó mellett élünk. Igaz nem egyazon partján. A te partodon a biztonságos polgári jólét, az önadózás, a rokonszenves, bár egyre súlytalanabbá váló szenátor, az önmaguknak pontos inflációkövető illetményt megszavazó gazdasági-politikai elit, a tizenhatmilliós „kis bokros”, az én pártomon a hitevesztett töpörtyűvásárlók, a rendszerváltást kifizető kisemberek, a régi és leendő munkanélküliek, a gyermekeik taníttatásának árát OTP-kölcsönből finanszírozó szülők, a máról-holnapra élők vannak. Már az is ízléstelen, hogy ti, túlpartiak további és nem mindig érthető áldozatvállalásra szólhatok fel bennünket, de hogy elvárjátok, hogy örüljünk is neki, nos azon röhögni kell. A túlparton önálltatva fújja a kórus, apad már a folyó. Mi itt tudjuk: rövidesen kiönt. Gyula bátyám! Tudsz úszni? Molnár Andor Kedves Andor! Először is szeretném megköszönni, hogy vettél annyi fáradságot, hogy műsorunk bírálatával foglalkozz. Ezen újság lehetőségein belül csak vázlatosan tudok válaszolni, mert a téma rendkívül terjedelmes. Elöljáróban annyit, hogy a műsorban szándékos volt a provokáció, és szándékos volt a megjelenítés, a stílus is. Hogyan is magyarázzam meg röviden? A decemberi adásunkban egy nagyon emberi, mondhatnám lírai, talán kissé elvont témáról beszélgettünk, hogy kinek mit jelent az ünnep. Ha láttad, igazolhatod. A műsorra a reakció nulla volt! Gondolkodtam ennek okain, és egy keserves következtetésre jutottam: ez a társadalom beteg. Ezek után arra gondoltam, próbálkozzunk egy irritáló, provokatív témával, ami már húsba vág! És játszunk rá egy kicsit az előadás módjával is! És íme, tele vagyunk különböző előjelű reagálásokkal. Hát hogy is van ez? Csak akkor reagálunk, ha belénk döfnek, ha megrúgnak vagy ha a lábunkra lépnek? Kedves barátom! Azt hiszem kötelességem elnézést kérni azoktól, akik esetleg sértve érzik magukat. Nem sérteni akartam, hanem reagálást kiváltani. De ezek után egyértelmű számomra, hogy ez a társadalom beteg. Ha nem is halálosan, de feltétlenül gyógyításra szorul. Egy jó orvosra van szüksége. De én változatlanul optimista vagyok, bízom a népben. Hiszem, hogy megtalálja önmagát és boldogulni fog. Igyunk még egyszer erre Andor! Szívből üdvözöllek: Terjék Gyula